Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
Építőtábori szemlén Esős napok - Feltört tenyerek A jókedv változatlan Partot, érni fiú még északon ké- redzkedett a csónakba. Olyan természetesen intett, mintha csak egy arra haladó személyautót stoppolt volna le. Ahogy ott állt a keskeny homokpadon félmeztelenül, hátán hanyagul átvetett ütött-kopott gitárral, a tanár egy pillanatig habozott, hogy kievezzen-e érte. Egyenletesen csorogtak lefelé. Enyhe suttyószél riogatta a kókadozó bokrokat, futtában meglúdbőröztette a lomha folyó vizét. Ezüsthasú halak dobták fel magukat, majd apró tottyanással hullottak vissza. A fiú előbb egy almát majszolt, aztán gitározni kezdett. Hamis hangon fütyülte az akkordokhoz a szólót. A tanár maya elé nézett, néha ideges mozdulattal megtörölte szemüvegéi. Bánta már, hogy a fiút beengedte a csónakba. Egyedüllétre vágyott, hogy kusza verssorokat mormolhasson maga elé, talán a víznek, talán az alig lengedező ellenszélnek. Nem szerette ezeket a borzas fejű fiatal csikókat; felnőtteket tanított az esti iskolán. — Hagyd már abba ezt a vinnyogást — csattant a hangja, amikor a fiú idétlenül dünnyögni kezdett egy dallamot. A borzas hajú csodálkozva nézett rá, de nem szólt. így csorogtak körülbelül fél órát a magas partok között. — Tulajdonképpen hova akarsz menni? — kérdezte a tanár. A másik felvonta a vállát mondott valamit, amiből a tanár semmit sem értett. Beharapta a szája szélét és konokul figyelte, mint kelnek légi útra a parti sásból ijedt csárogással a porszínű madarak. Estefelé település közelében kötöttek ki. A fiú szolgálatkészen tekerte egy vastag fa köré a hajókötelet. A forró, száraz homok égette meztelen talpát, furcsa, esetlen medvemozdulatokkal kapkodta lábait. Gyenge, botladozó napfény simogatta a fa koronáját. A levelek apró nyalábokra bontották a fényt, és fáradtan hullatták a két ember arcára. A tanár hang nélkül dolgozott. Ügyes mozdulatokkal hámozta a krumplit a kormos fenekű bográcsba. A fiú a fának döntötte a hátát, némán nézelődött. A férfi a szél járásából és a víz nyugtalan fodrozódásából tudta, hogy vihar lesz, és félt, hogy a kis sátor, amelyet még a kikötéskor vert föl, nem bírja majd ki. Amikor megfontolt mozdulatokkal kanalazni kezdte a levest, kibírhatatlan ragyogással kezdtek cikázni az első villámok. A fiú szó nélkül telepedett mellé, és sportzsákjából kanalat vett elő. A tanár összeszűkült szemmel figyelte. Akkor ütött, amikor a fiú a szája felé közelítette a kanalat. A leves végigcsor- gott annak arcán és keskeny csíkokban igyekezett le a nyakára. — Én sohasem mertem volna a más ételéhez nyúlni — mondta fojtottan a tanár. — Miért tüzeltél akkor azzal az ággal, amit hoztam? — kérdezte a fiú sziszegve, és ökle kíméletlen pontossággal zuhant a másik gyomrába. Már állva ütötték egymást. A langyos eső megújuló erővel paskolta testüket. A tanár elhajolt egy balegyenes elől és egy félfordulattal felütötte a fiú állát, aki egy pillanatra megingott. Akkor már a csónakban álltak. A férfi utólag sem tudta volna megmagyarázni, hogyan történt. Egy heves mozdulatnál elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt zuhant a vízbe. Kevés levegője volt, érezte, hogy nem lesz elég ereje a felszínre bukkanáshoz. Agyában dübörgött a gondolat: fel, fel! Az örbény egyre lejjebb húzta. Tüdeje pattanásig feszült, az utolsó légbuborékok hagyták el száját. Egy erős szorítású kéz markolta át csuklójánál. Mondattöredék motoszkált benne: így kell .ezt! Hogy mit, már nem jutott eszébe. Mikor magához tért, a homokon feküdt. Keze tétován tapogatott maga körül. — Fiú — nyöszörögte. — Fiú. Felnyíló szeme prémszürke felhőket látott. Hosszú szálú eső tapogatta a földeket. »Ha reggel is így esik — gondolta —, az emberek félni fognak, hogy árvíz lesz...« Lcskó László A halatonújhelyi táborban a budapesti XIII. kerületi Sal- lad, Kilián és Lékai gimnáziumból érkezett száztizenegy lány. Eddig szamócát szedtek és málnát, most kapálnak a barackosban. A négyes, a hármas, a kettes és az egyes brigád nagyon jól dolgozik, a Sállal gimnazisták viszont alig teljesítik a normát. Kimenőre csak az mehet, aki jól dolgozott. Színes kimenőcédulákat készítettek, amelynek a hátára ráírják, hová mentek el. így bárki keresi őket, könnyen rájuk talál. Fordított világ A tábor programját színvonalasan állította össze a tá- A hármas brigád a málna ban. borparancsnakság. Eddig Urai Judit művésznő tartott előadói estet, Ladányi Mihály költővel találkoztak a diákok, szórakozhattak a Victors beategyüttes műsorán, jó filmeket nézhettek meg, látogatásunk napján Földvári Tamás szociológus tartott előadás^ voltak az Omega show-műsoron. A szerdáról csütörtökre virradó hajnalon pedig huszonnégy órára átvették a tábor irányítását a lányok. Bizonyára sikeresen zárták a fordított napot is. nyerünk, de hangulatun it változatlanul vidám. Mi eggyel többen' megyünk haza. Találtunk egy árva kiscicát az országúton, azt nevelgetjük, az egyik kislány hazaviszi majd Budapestre. Reméli, a mamája hamar megbarátkozik vele, csak azt nem tudja, a ház két kutyája mit szól majd ... Elbúcsúztunk a lányoktól. Az építőtáborozás, úgy tapasztaltuk, az esős napok, a feltört tenyerek ellenére, 1969- ben sem veszített semmit a népszerűségéből. Bán Zsuzsa Korán reggel kövér, szürke felihők kísértek bennünket az építőtábori szemlére a balatoni országúiig. Az előző napokon sem volt valami verőfényes, szép idő, nem tudtuk, ■vajon a lányok milyen hangulatban fsgadnak bennünket. Mire Lengyeltóti határába értünk, a magasan úszó felhőkön át tűzött a nap, zivatar előtti forróság öntötte el a tá- Az országút menti gyümölcsödben nyomon kísérhettük, merre dolgoznak a lényeik: a lekopasztott fák jelezték, itt már járt a »kíméMiklós Gimnáziumból jöttünk, negyedik osztályosok leszünk — mondja Rigó Magda. — Hogy érzitek magatokat az építőtáborban? — Istenien, már harmadszor vagyunk — felelik kórusban. — Nagyon szeretünk táborozni. Tavaly Lengyeltótiban voltunk, most itt Balatonbog- láron. — Eddig cseresznyét szedtünk és csomagoltunk, ma a meggyesben dolgozunk. — Na és ne hagyd ki a sző- lőkötözést sem, mert az nehéz volt és semmit sem lehetett enni. — A tábori versenytáblán hol álltok? A négyes brigád tagjai — ők Lékai gimnazisták — alig vonszolták magukat, egész nap kapáltai?, feltört a tenyerük. Nem is csoda, hogy fáradtak, hiszen elsők a tábori munika- versenyben. Rácz Ilona brigádvezető, aki a tábortanács titkára is, elmondta, hogy negyvenhét forint 80 fillért teljesítettek legutóbb. — No azért nem panaszkodunk, mert ha zavarnának, se mennénk haza, a Csúcsú - és a Kobak-lak lakói nem keserednek el soha. A dekorációs versenyben a mi szobánk kapta az első díjat az ötletes díszítésért, A stúdiós brigád is mi vagyunk. Cirmi, a tiszteletbeli brigádtag A hármas brigád a Kilián Gimnáziumból vidámabb, ők málnát szednek. — Kapáltunk mi is — újságolja Béltek Ilona brigádvezető —, de valahogy az csak akkor rossz. Az építőtábor különös világ. Ezerszer elátkozzuk délelőtt, ezerszer visz- szasírjuk délután. Feltört a tekelés szerint 47 forintot teljesítettek, jóval felül a normán. Azt mondják, a táborban nem történhet semmi balszerencse, mert táborozni jó, sok a kaja, sokat veszekszenek, de csak ha lazsál valaki, hazafelé már szent a béke. Kovács Erzsébet, a brigád vezetője, a kultúrprogramról mesél. — Mi vagyunk a kultúrbri- gád, minden programot mi szerveztük meg a táborban. Láttuk a Bajadér című operettet, a Liliamfit. Jövőre is jövünk, egyébként a mi házunk egy luxushotel, csak az a kár, hogy nincs párnánk, néhány szobából azt kifelejtették... A Csúcsú- és a Kobak-lak lakói elsők a versenyben. nék, mert eddig négy elmaradt. Azt hiszem, a megyei KISZ-bizottság is ludas a fejetlenségben. Mindenkinek kimenőcédula Balatonboglárról a balaton- újhelyi Geisler Eta építőtáborba mentünk. Az I-es számú épületben Szalai Katalin táborparancsnokhoz kopogtattunk be. — Most, hogy kicsit kisütött a nap, szívesebben beszélek a táborról is — mondja. — Az esős napok lerontották a teljesítményeket. Volt egy kellemetlenségünk is. Az történt ugyanis, hogy három napig nem volt víz, a siófoki vízmú-i vek elzárta a vezetékeket, három napig egy korty víz nélkül maradtunk. Éppen ezekben a napokban jött hozzánk egy rádióriporter, s anélkül, hogy tájékozódott volna az. ügyben, haza vitte a riportot, amelyben a lányok panaszkodtak a gazdaságra. Nem tudták, hogy nem a gazdaság az oka, hiszen mindent megtesznek azért, hogy a diákok jól érezzék itt magukat. A 13-as brigád tizenharmadik tagja. letlen had-«. No meg a hangos nevetések, kiáltozások is vezettek bennünket Beíordul- tunk a sárga földútra. Néhány méter után elénk tárult a megszokott kép. Bordó ove- ral-lban, sárga trikóban a magas csővázas gúlákon vödrökkel a kezükben dolgoznak a lányok. Akik mindig tíz fillérrel maradnak le. Megálltunk az első brigádnál. Rigó Magdolna, a brigádvezető mindenre elszántan, »jóért, rosszért is ő felel« kifejezéssel az arcán, már mászott is le a fáról. Amikor a lányok megtudták, hogy nem a munkatempót, még csak nem is a minőséget jöttünk ellenőrizni, készségesen abbahagyták a munkát, s bekapcsolódtak a társalgásba. — A húszas brigád vagyunk, Székesfehérvárról, az Ybl — Jaj, ez a fájó pontunk. Mi a peches brigád vagyunk, mindig tíz fillérrel maradunk el az élbolytól. — Milyen a tábor programja? — Tetszett eddig mind — szól ismét a brigádvezető. — Egyet azonban külön is meg kell dicsérnünk. A kaposvári ifjúsági ház irodalmi színpada adott műsort »Beszéljünk arról, ami tetsző« címmel. Régen láttunk ilyen színvonalas, érdekes műsort diákoktól. Hadd mondjunk el még valamit, a táncestet Szóval volt egy jelmezes felvonulás, ami, után jött volna a táncest, de a fiúknak mindig híján vagyunk. Az egyik lány fiúnak öltözve táncolt egész este, udvarolt a lányoknak, olyannyira, hogy a tábor vezetősége felszólította, hagyja el a tábort. Mondanunk sem kell, az est fénypontja a leleplezés volt, a muris meg a lányok arca, mert számtalan iskolatársának tette a szépet. A táborparancsnok] szobában A balatonboglári Kállai Éva önkéntes ifjúsági építőtábor parancsnoki szobájában Tóth Istvánná fogadott bennünket. Jegyzetfüzetében lapozgatva beszélt a tábor életéről. — Kétszáznegyvenhat Fejér megyei lány van a táborban, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról. Mindennap lejárA 13-as brigád balszerencse nélkül Néhány fával arrébb találtuk a 13-as számú dunaújvárosi brigádot. A babona ellenére sem -nevezhetik magukat balszerencsésnek, hiszen 25 forint helyett a legutóbbi érténak a Balatonra, itthon tv, könyvtár, lemezjátszó van. Jól dolgoznak. Vasárnap a gazdaság kérésére százötvenen kimentek a földekre, a huszonöt mázsa helyett harminckel mázsa gyülmöicsöt szedtek le. Később tudtuk meg, hogy a gazdaság ezt busásan honorálja. A második három nap után a hármas brigád vezet, második az egyes, harmadik pedig a tizenötös brigád. Én a kultúrprogramra panaszkodA székesfehérvári akrobatalányok a meggyesben. A Csucsn- és a Kobak-lak lakói 5 \
