Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
HÚSZÉVES a tanácsi könytárháiózat I könyvhét ez évi köszöntése egy szerény, de nem jelentéktelen évfordulóra emlékezteti az olvasó somogyiakat, a tanácsi könyvtárak nyolcvanezer somogyi olvasóját Színes ünneplés nélkül, csak a lélek belső melegével emlékeznek a somogyi könyvtárosok és az »öregebb olvasók« a közművelődési könyvhálózat megalapításának huszadik évfordulójára. Két évtizede, hogy a Kaposvári Körzeti Könyvtár a megye »közjónak« emelt házában, egy földszinti szobában helyet kapott megtette első tétova intézkedéseit és életjelt adott létezéséről. (Még a legelfogultabb krónikás előtt is nagyzolásnak tűnne leírni, hogy »megnyitotta kapuit«). Nagyon nehéz történelmi tárgyilagossággal, elfogódottság és némi meghatottság nélkül emlékezni erre a két évtizedre. A hangulatos, anekdotává szelídült, kesernyés élményeken a mai könyvtárosok már mosolyognak. A korszerű elhelyezés, gépesítés, a tartalmi felmérések és távlati tervek gondjaiba merült népművelők előtt ma kissé romantiusnak, talán ér- zelgősnek . is tűnik az első könyvespolcok vagy a somogyi könyvtári »géppark« első járműve, egy zöld kerékpár beszerzése felett érzett egykori öröm. Pedig tartozéka ez is a kor igazi könyvtártörténetének. Húsz éve hogy az úttörő könyvtárosok — akiknek munkáját inkább szívük, mint szakértelmük irányította — könyvcsomagokkal kezükben keresték fel a somogyi falvak ezernyi gonddal birkózó vezetőit egy-egy könyvszekrényre való vagy csak néhány polcnyi helyért a »községi népkönyvtár« részére. A Somogyi Hírlapban megjelent első könyvtári riport -egfogalmazta a körzeti könyvtár munkaprogramját: »A múltban annyira elmaradt magyar falu rohamos fejlődésnek indult népi demokráciánkban. Gazdasági téren megkezdődött a mező- gazdasági munka racionalizálása, a harc a többtermelésért; kulturális téren a körzeti könyvtárak végeznek úttörő munkát, mikor jó könyvet juttatnak a falusi dolgozók kezébe«. A könyvtárak szervezése az iskolahálózatra épült. Az iskolák készséggel adtak néhány polcot öreg, festett szekrényeik egyikében, néha egy-egy használaton kívüli szekrényt a tanteremben, vagy a zsibongóban. Adva volt több-kevesebb könyv, á sürgető társadalmi igény; a szakmát inkább sejtő, mint ismerő néhány könyvtáros és a munka — a jobb jövő reményében — elindult. Az első olvasók többségükben gyermekek vpltak. Az általuk kölcsönzött könyvekből kóstolgatták a felnőttek az olvasás, az új irodalom ízét. A körzeti könyvtár olvasómozgalmi propaganda munkája távlati célját így határozta meg: »Nem elég a könyvet eljuttatni a dolgozókhoz, meg is kell szerettetni velük.« fl jelenlegi helyzetkép ismertebb', mint a starthely. Megyénkben a tanácsi köz- művelődési könyvtárhálózat szervezetileg teljes. Nincs egyetlen falunk, amelyben nem működne könyvtár, sőt a művelődési autókkal sikerült a külterületi települések, a puszták és majorok nagy részét is bekapcsolni a könyvtári szolgáltatás rendszerébe. Méltán büszke megyénk arra, hogy itt, az irodalmi és olvasómozgalmi hagyományokban egykor szegény tájon épült fel hazánk első modern, szabadpolcos megyei könyvtára, amelynek zenei könyvtárral és önálló gyermekkönyvtárral való bővítése, további korszerűsítése szerepel legközelebbi tervünkben. A jó példa nyomán Fonyódon, Marcaliban új, korszerű járási könyvtár hirdeti, hogy az olvasómozgalom és a könyvtárügy helyet és rangot kapott közgondolkodásunkban. Megvalósítás előtt áll a siófoki járási Könyvbarátház Öreglakon könyvtár új épülete, bővítik és korszerűsítik a csurgói járási könyvtárat, készül a nagyatádi járási könyvtár terve és nemrég határozta el a Barcsi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy 1972-ig felépíti a járás új könyvtárát. Negyvenhét szakképzett főhivatású könyvtáros; 350 társadalmi munkás, tizenhét főnyi technikai személyzet, és öt művelődési autó szolgálja a somogyi olvasók igényeit Nem kis eredmény, hogy falvaink párt- és tanácsi vezetőinek többsége elismeri a könyvtárak jelentőségét Felismerték, hogy a könyv, az olvasottság a szocializmus építésének segítője, hogy olvasó emberek irányítása és bekapcsolása az alkotó munA megyei könyvtár kába könnyebb, mint a műveletlen rétegek vezetése. Ezt ismerik el falvaink, amikor egyre inkább korszerű klubkönyvtárakat, könyv- barátházakat építenek a nagytermes művelődési otthonok helyett. Ma avatja Nagyberki község tanácsa könyvbarátházát, amelyhez az öreglaka és a somogyvári ház sikere teremtett kedvet. Két- helyetn, Szőkedencsen, Bala- tonszentgyörgyö/i, Somogyba- bodon, Somogyaszalóban, Üj- várfalván és somogyi falvaink egész sorában korszerű falusi könyvtárak és klubkönyvtárak dicsérik a tanácsi gondoskodást Űj művelődési . otthonaink tervezésében ma már mindenütt helyet kap a korszerű könyvtár, mint például az épülő buzsá- ki, háromfai, taranyi művelődési otthonok tervében is. A jól ellátott és korszerűsödő somogyi tanácsi könyvtárhálózat gondoskodik az olvasói igény ébresztéséről és kielégítéséről. Ez a hálózat ma már képes az igényes politikai nevelőmunkára, elvárt színtű tudományos tevékenységre, képes a nagy tudományos könyvtárak szolgáltatásainak szervezett továbbítására. Megyénkben a köz- művelődési könyvtárak valóban az iskolán kívüli népművelés, az önképzés legszervezettebb és leghozzáférhe- tőbb műhelyeivé nőttek. Mégsem tekinthetjük befejezettA Csurgói Járási Könyvtárban (MTI fotó — Bajkor József felvétele) nek sem a szervező, sem a tartalmi munkát Nem engedik társadalmunk növekvő kulturális követelményei, de fejlődésünk aránytalanságai sem. Falusi könyvtáraink jelentős hányada — különösen a barcsi és a siófoki járásban — alig van kedvezőbb körülmények között, mint a telepítés időszakában. Legnagyobb községeeinkben, mint Csokonyavisontán, Berzencén, Lengyeltótiban, Böhönyén, Somogyszobon, Karádon, Ba- latonszabadiban megoldatlan a könyvtárak elhelyezése. A küszöbön álló körzetesítés, amelynek nyomon kell követnie az igazgatási összevonásokat, a tetemes gazdasági megterhelés mellet újabb szervezeti feladatokat jelent a hálózatnak. Érzik a könyvtárak hogy, nem kielégítő a társadalmi erőforrások megjelenése a népművelés ellátásában. Alig van megyénknek üzemekkel illetve termelőszövetkezetekkel közösen fenntartott kulturális intézménye. Nagyon ritka az öreglaki példa, ahol a községi tanács, a termelő- szövetkezet és az állami gazdaság vezetősége a népművelőkkel karöltve munkálkodik a falu kulturális életének forrhálásán. A kulturális gondoskodás kötelezettsége ma még kevés üzemi és termelőszövetkezeti vezetőségünk szemléletében kapott megfelelő helyet Sürgős rendezésre vár a mellékhivatású könyvtárosok tiszteletdíjazása is. Munkájuk anyagi elismerése ugyanis messze elmaradt az egyre növekedő követelmények mögött, és ez számos helyen a könyvtári munka további fejlesztésének kerékkötője. A somogyi könyvtárhálózat munkájának továbbra is központi feladata új olvasók toborozása, elsősorban a még nem olvasó munkás és paraszti rétegekből. Ehhez elengedhetetlen a könyvtárak elhelyezésének és berendezésének korszerűsítése, a könyvtárak társadalmi bázisának erősítése: élő kapcsolat megteremtése a könyvtár- és olvasástámogató mozgalmakkal, most elsősorban a bontakozó »Olvasó fiépért«-mozgalommal. Ma a tudomány és technika forradalmi fejlődése idején természetes követelmény az egész életen át tartó folyamatos tanulás, a megszerzett műveltség, a korábban zártnak hitt ismeretkeret állandó bővítése és többszöri felújítása. Ennek a tevékenységnek egyik színhelye és műhelye a korszerű, jól felszerelt, az otthonnal azonos kényelmet nyújtó könyvtár. Ma a gazdag könyvválasztékot és színes irodalmi élményeket ígérő könyvhét beköszöntője alkalmából jó érzéssel és tisztelettel emlékezünk a megjárt két évtizedre. Nem restelljük jó szándékú botladozásainkat sem, hisz új utat tapostunk. Közművelődési könyvtárhálózatunk szervezetten, tervszerűen és eredményesen szolgálja a somogyi nép politikai, szakmai és általános műveltségi szintjének emelését. Kellner Bernát KÖNYVEK KÖZÖTT z emberi kultúra történetében — akárcsak a társadalom fejlődésének, alakulásának történetében —, egy-egy kiemelkedő esemény jelzi a fordulatot, mely után ugrásszerűen változik meg hirtelen minden. A szellem is ismer nagy fordulatokat jelentő forradalmakat, de olykor egyik-másik »véletlen« találmány is gyökeres változást hozhat. Pusztán csak azzal, hogy technikai szempontból megítélve a lehetséges újítást, felgyorsítja az addig csak kivételesen szűk rétegek számára előállított javak terjesztésének módozatait. A könyvnyomtatás feltalálása volt a kultúra történetében ilyen fordulópont. S ma már — ötszáz évvel az első nyomtatott könyv megjelenése után — természetesnek tartjuk, hogy szellemi igényeinket naponta kielégítjük a kultúra közvetítésének egyik méltán legismertebb, legrégibb formájával, a nyomtatott betűvel, a könyvvel. Megjelenésének válóban forradalmi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a fontosságához mérten talán eléggé máig se méltatott tény, hogy a látszatra inkább csak találékonyságot föltételező találmány hidat tudott verni ember és ember között, átívelve még a bűvös országhatárokat is. A lélektől ■ lélekig közlekedést az ember itt valósíthattta meg a tudás, a szépség, a humánum e csodálatos űrhajóin, melyek távoli világok üzeneteit közvetíthették eladdig elképzelhetetlen gyorsasággal és tudatossággal. Az egyik ember hatott velük a másikra. A társadalom ezt a bővülő hatni-tudást hamar fölismerte és hasznosította is. A könyv a szellemi erők birkózása volt, s ha történetének eddigi eredményét nézzük, győzelme föltétlenül a haladás erőinek győzelme felé billenti a mérleget. Annak ellenére, hogy népelnyomó rendszerek, kegyetlen diktatúrák igyekeztek ellensúlyozni a maguk »szellemi termékeivel« a mindenkori haladást szolgáló s betűkben is testet öltött, igaz emberi szellemet. A könyv azonban mintha eleve a humánum pártjára állt volna, hiszen a legmagasabb- rendű emberi tevékenység, a művészi önkifejezés, a létezés igazságainak tudatosítása volt a szerepe. A jobbat akarók nyúltak inkább a toll után mindig s ők mondhattak igazán olyat, ami milliók számára lehetett érdekes, tanulságos. A szocialista társadalom, mint az eddigi emberi történelem értékeinek tudatos vállalója és jogos örököse, a könyv hatalmát is a társadalmi igazság diadalra jutásával egyidő- ben a 1 dolgozók hatalmának erősítésére szeretné használni. A közös emberi és társadalmi ügy tudatosítása — képletesen szólva — mégiscsak e bolygóközi hajókra emlékeztető hordozókkal valósítható meg leginkább. S hogy Tóth Árpád gyönyörű megfogalmazását idézzem: lélektől lélekig üzenünk egymásnak, amikor létünk, összefüggéseink igazságait, életünk szebbé tételének lehetőségeit szálazzuk egy-egy írás, egy-egy könyv művészi oknyomozással földerített és leírt gondolatsoraiban. Az idei könyvhét egész társadalmi mozgalommá növelhető, szép kezdeményezés jegyében indul. A könyv segít nekünk a világról teljesebb képet szerezni, vagyis mindinkább eltüntetni tudatunkból ismereteink fehér foltjait joggal kutatjuk az olvasás széles területén. Mert jól tudjuk, vannak még nálunk fehér foltok. Mindannyiunk szívügye kell, hogy legyen az idei könyvhéten fölhívni a figyelmet a könyv nélkülözhetetlen szerepére. S különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van rá; azok között, akik a demokratizmus gyors fejlődésével szellemileg is egyenrangú állampolgárai lehetnek hazánknak. E hhez pedig a kultúra elengedhetetlen, megszerezni pedig igazán csak könyvekből lehet. Azokból is, melyek mától kezdve egy hétig ott sorakoznak a könyv sátrakban. Simen István QYÖRE IMRE: ORFEO DALA* Te arcod mását hordoztam éjszakámban és napomban, hordtam valahány dolgomban. Elemészt engem a bánat, elemészt teutánad, elemészt engem a szomjad, számban kavicsok csikorognak, vergődnek pántos karodban, nem ölelsz, t derekam beleroppan. Vagyok: érted felövezve, talpig lemeztelenedve. Homlokomon pecséted tüzes nyomai égnek, két karom gyűrűjében hiányod lobog sötéten. Mintha valamit ölelnék, emléked vissza-ölel még, könnyed csöpög arcomra, mint olvadt gyertya faggya, bőröm csontig lemarja, helyében megkeményül, így öntesz talpig viaszba, így leszek élő gyertya. * Készlet a szerző Orfeo szerelme című könyvheti kötetéből. KÉPES QÉZAi FÉNYÉVEK KÄPRÄZATA Csillagvizsgáló toronyból a holdat nézem s elém perdül a Jupiter. Csak leveleid hoznak hozzám — hol vagy? Az idő olyan furcsán csúszik el. Amit írsz, úgy jön, fényévekkel később, már minden más, mint ahogy olvasom. Mégis mint csillagba a csillagnézők leveledbe kapaszkodom vakon. v S reszketek, égek mint a nyomorult, ha italt venne: kiforgatja zsebét s filléreit számolja újra s újra, mert nem elég, egy kortyra sem elég! Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak, felejtve fényévek káprázatát? Addig csak írj. A partok már inognak s minden tengernél keserűbb a vágy. SOMOGYI NÉPLAP .Vasárnap, 1969, június L
