Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

/ „A SZEGÉNYEK főbírója" Az igali Járás politikai meg­bízottjának tevékenységét dr. Hamburger Jenő »A kaposiak« c. cikkében így íoglalta ösz- sae: »Legendás alakja a so­mogyi parasztságnak Farkas János. Senki sem tudja, hogy honnan jött, hogyan került So­mogyba. Oroszországot járt gazdatiszt volt Gazdatiszti áf- lást nem vállalt Az igali já­rás politikai megbízottja volt Amint a járásban mondták: »A szegények főbírója«. Ismer­vén fajtáját a gazdatiszteket gentryt, földbirtokosokat, szenvedélyesen gyűlölte. Egész nap a falukat járta, künnt a mezőkön, mumkaköz- ben vagy pihenő időben min­den aktagyártás nélkül, sze­mélyesen osztott igazságot. Hi­vatalos órákat csak este 8 óra után tartott, amint mondotta, azért mert a diktatúrában mindenkinek kétszeresen kell kihasználni az idejét a mun­kára. Az urak, s a vagyonos parasztság reszketett tőle, a szegénység bálványozta, s csak így volt lehetséges, hogy a já­rásban minden karhatalom igénybe vétele nélkül, önkén­tesen kiszolgáltatták a kive­tett gabona mennyiséget s minden zokszó nélkül felszál­lították hiánytalanul Buda­pestre az állatállomány 5 szá­zalékát. Egész ember volt a lelke mélyéig meggyőződött kommunista.« Az internacionalisták közé állt Farkas János Tátiban szüle­tett 1882. január 1-én. Ifjúsá­gáról nagyon keveset tudunk. 1914 előtt Heves és Pest me­gyékben, mint gazdatdsat dol­gozott. Az első világháború időszakában bevonultatták, s megfelelő kiképzés és eligazí­tás után a keleti frontra vit­ték szolgálatot teljesíteni. Ha­marosan orosz hadifogságba esett. A hadifogság nagy is­kolája, az orosz és a magyar forradalmi erőkkel való kap­csolat, a bolsevik párt eszméi kellettek ahhoz, hogy a ma­gyar szociáldemokrata párt ta­nításán nevelkedett Farkas Já­nos forradalmárrá, majd bol­sevikké váljék. Az emberséges, jóérzésű ha­difogoly-tisztet mélységesen megrázta a legénység nehéz sorsa, és igyekezett segíteni rajtuk. Idejének nagy részét közöttük töltötte, megnyerte bizalmukat, tanácsadójuk, ve­zetőjük lett Amikor pedig a nép külső- és belső ellenségei támadást intéztek a fiatal Szovjet- Oroszország ellen, a magyar internacionalisták közé állt Farkas Járnod is. Fegyver volt 'iá kezükben, lelkesedés a szí­vükben, kemény akarat, egy­re fejlődő szocialista tudatuk­ban. Védték az orosz földön megszületett proletár hazát A munkások és parasztok, az egész haladó világ nagy re­ménységét Harcoltak azért, hogy az első szabad munkás- haza fennmaradjon. S annak győzelmével diadalmaskodjon mindenütt a munkások és pa­rasztok eljövendő forradalma, amely már érik,. amelynek megszületése, csak Idő kérdé­se. Küzdelmük nem volt hiá­bavaló. A szocializmus erői diadalmaskodtak a reakció erői felett Közben Magyarországon fon­tos változások történtek. 1918 október végén győzelmet ara­tott a polgári demokratikus forradalom, s november 24-én Kun Bála vezetésével megala­kult a Kommunisták Magyaror- országi Pártja. Farkas János is ebben az időszakban érkezett haza Ma­gyarországra. Szívvel és lélek­kel támogatta a demokratikus erők harcát, a szebb és embe­ribb holnapért. 1919. januárjá­ban elvégezte a Földművelés­ügyi Minisztérium által indí­tott mezőgazdasági-szövetke­zeti tanfolyamot. Ezt követően a minisztérium megyénkbe, Kaposvárra küldte. Somogy megyében a munkások, a pa­rasztok és az értelmiségiek Tóth Lajos, Latinca Sándor, Kovács Miksa, Szalma István és Schneller Béla vezetésével harcolták a forradalmi erők győzelméért. S ebben a küzde­lemben igen fontos szerepet töltött be Farkas János is. Amikor megérkezett a pro­letárhatalom kikiáltásának a híre, megyéinkben is megtették a legszükségesebb intézkedé­seket a tanácshatalom kiépí­tésére. A megyei munkásta­nács intézőbizottsága az igali járás politikai megbízottjává Farkas Jánost nevezte ki, aki rövid somogyi tartózkodása el­lenére is méltán rászolgált a nagy és kitüntető bizalomra. Az áprilisi választások során, amely az addigi legdemokra­tikusabb választás volt Ma­gyarországon, tagja lett az igali községi munkástanács­nak, ugyanakkor megválasz­tották a járási munkástanács elnökéneik, s megyei munkás­tanács tagnak is. A nép bizal­mának ez a megnyilvánulása még nagyobb lendületet adott a további tevékenységéhez. Mintaszerűen megszervezte a tanácshatalmat és az állam- igazgatási munkát. Járta a fal­vakat. Agitált és szervezett Felvilágosító beszédeivel ta­nította, nevelte a falusi prole­tárokat, szegényparasztokat, a járás dolgozóit hogy önállóan rendezzék be életüket, hogy helyesen tudjanak bánni a ha­talommal. • Fenntartotta; Fáradhatatlanul szervezte a vöröshadsereget. A munkásta­nácsokat felvilágosította a proletár hazát fenyegető ve­szély nagyságáról. A járás köz­ségeiben sokan jelentkeztek vöröskatonán&k, hogy védel­mezzék a felszabadult nép ha­záját. Nagy gondot jelentett a vörös hadsereg ellátásának és utánpótlásának megszervezé­se. A járás? munkástanács el­nöke nem csüggedt. Körülte­kintően és határozottan intéz­kedett. Forradalmi határozott­ságára és következetességére jellemző az a levél, melyet áp­rilis 27-én küldött a munkás- tanácsoknak. E levélben töb­bek között ezt írta: » ... a rek- Virált (besorozott) lovakat tu­lajdonosaik a katonai lónyil- vántartó távirati felhívására a megjelölt helyre és időben minden körülmények között szállítsák be, mert az e ren­delkezés ellen vétők forradal­mi törvényszék elé állíttatnak. Távolság nem jöhet figyelem­be « Vezetésével és irányításá­val a községi munkástanácsok összeszedték a járásban föllel­hető katonai ruházatot és fel­szerelést. A kaposvári 44-es vörösdandár ruhatárának a já­rásból 154 pár lábszárvédőt, ~~r' ’•’bbonyt, 798 nadrágot, i belső rendet 202 köpenyt, 843 sapkát, 225 szuronyt és kardot és 467 saj­kát, kulacsot és evőeszköz* szállítottak be. Éber figyelemmel ügyelt a belső rend fenntartására. A munkástanácsok tudomására hozta a Tanácsköztársaságnak a statáriumról és a szesztila­lomról szóló rendeletét. A munkástanácsokhoz küldött le­velében a nép hatalmának vé­delméről ez* írta: »Amennyi­ben a legcsekélyebb ellenfor­radalmi megmozdulást ész­lelnének, erről hozzám azonnal jelentést tegyenek.« Felhívta a helyi munkástanácsok fi­gyelmét a községekben, a ter­melőszövetkezeti gazdaságok­ban gyanúsan viselkedő idege­nekre. Körözést adott ki a buj­káló ellenforradalmárok éllen. Utasította a vörösőrség ando- csi parancsnokát, hogy egy bonnyai lakostól vonja be az engedély nélkül kint lévő fegyvert Kérte a parancsno­kot,fhogy magyarázza meg az egyénnek, hogy milyen súlyos következményei lehetnek az ilyen szabálytalanságoknak. A munkáshatalom nagyon sokat tett a termelés zavarta­lan biztosításáért. Farkas Já­nos alig foglalta el a munka­helyét, már március 24-én kel­tezett a munkástanácsokhoz intézett levelében a tavaszi szántási és vetési feladatok gyors, fegyelmezett, pontos elvégzését sürgette. Néhány nappal később ara hívta fel a munkástanácsok figyelmét, hogy a szükséges igás munká­kat tehenekkel is el lehet vé­gezni. összeíratta a járásban található 18—55 év közötti munkaképes munkanélküli ci­gányokat. Kérte a munkásta­nácsokat, hogy mindenki szá­mára teremtsenek munkaal­kalmat Szorgalmazta a se­lyemhernyó tenyésztést Nagy gondot fordított az aratási és cséplési munkálatok időben történő elvégzésére. Május kö­zepén keltezett levelében je­lezte a munkástanácsoknak, hogy a postahivatalok nagy késedelemmel, hanyagul, pon­tatlanul dolgoznak és kérte, hogy fokozott figyelemmel kí­sérjék a posta dolgozóinak munkáját Szervező és agitátor Sokoldalúan irányította és szervezte a közellátási. Felhív­ta a munkástanácsok figyelmét hogy minden erejükkel segít­sék elő, hogy a parasztok mi­nél több árut és élelmiszert szállítsanak Kaposvárra, a já­rás székhelyére és az éhező fő­városnak. Megtörtént hogy egyes emberek megsértették a közellátásra vonatkozó jogsza­bályokat és alapelveket. Olyan politikát folytattak, amely el­lentétes volt a proletárhatalom lényegével. Április közepén keltezett levelében azért óva intette a munkástanácsokat az önkényeskedésektől és hangoz­tatta, hogy azok élelmiszere­ket, gabonát, Önkényesen nem rekvirálhatnak. Az élelmisze­rek és iparcikkek elosztásánál arra törekedett, hogy az a le­hető legigazságosabb legyen és teljes egészében feleljen meg az új állam lényegének. Ke­ményen és határozottan fellé­pett a lánckereskedelem ellen. A munkástanácsok figyelmét többször felhívta, hogy ebben a kérdésben határozott politi­kát folytassanak. Április 1-én keltezett levelében ez* írta: »A bonnyai munkástanácsot felhí­vom, hogy a ... lefoglalt... iparcikkeket a legjobb belátá­sa szerint az arra rászoruló községi proletár-testvérek kö­zött ossza el.« Az andocsi mun­kástanácsot: »Értesítem, hogy... az említett 53 egyén szükség­leteinek megfelelő mennyisé­gű fát az illetékeseknek meg­hagyva, a többi fát a sáűköl- ködők között arányosan és igazságosan kell szétosztani és­pedig a hasábfát ölenként 160 koronáért, a dorongEát pedig megegyezés szerinti méltányos árban« — írja a politikai meg­bízott. Vezetésével és irányításával a járásban példásan megszer­vezték a községi művelődési, egészségügyi és építési taná­csokat és a járási osztályokat. Fáradhataitlanul magyarázta a Tanácsköztársaság »kulturális politikáját Konkrét intézke­déseket dolgoztak ki a járási kórház létrehozására, pénz­ügyi alapjainak megteremtésé­re. Farkas János meggyőződésé­ben kommunista, öntudatában megingathatatlan. Nagyon sze­rette, tisztelte, becsülte a né­pet. A nép ellenségeit és a szocialista együttélés szabá­lyainak durv a megsértőit bör­tönbe csukatta. Nagyon ember­séges és igazságszerető egyéni­ség volt. Somogyacsa község­ben az élelmiszereket nem a munkáshatalom szellemében osztották el. Ez mélységesen felháborította. Az említeti munkástanácsnak küldött leve­lében röviden ezt írta: »Ki­váltság (privilégium) senkinek sem jár — miért is elrende­lem az elosztás egyenlő — és sürgős keresztül vitelét.« Em­berszere tétét, humánus felfo­gását tükrözi az a levél is, melyet az andocsi munkásta­nácsnak küldött. Ezt írta: » ... értesítem, hogy hivata­los ügyekben szükséges fuva­rokat és küldöncöket a viszo­nyoknak megfelelő méltányos ár-megállapodás mellett kel’ igénybe venni.« katonai erősítést kérek” Farkas János olyan kiemel­kedő munkát végzett me­gyénkben, hogy akkor, mikor Somogyi Ferenc, a tabi járás közigazgatási megbízottja le­mondott tisztéről, Latinca Sán­dor, Somogy megye kormány­zótanácsi biztosa, az eredeti funkciója megtartása mellett ót egyben kinevezte a tabi já­rás közigazgatási megbízottjá­nak is. Augusztus első napjaiban Somogy megyében is több he­lyen megerősödött az ellenfor­radalmi mozgalom: Ezt a je­lenséget az akkori vezetők kö­zül elég sokan nem vették ész­re. Farkas János politikai éles­látására jellemző az a távirat, melyet augusztus (3-án küldött a megyei munkástanács inté­zőbizottságának. »Fehér-terror mutatkozik járásomban, 25 fő katonai erősítést kérek.« A segítséget megkapta, s rendet teremtettek Igaion és Tabon is. Az ellenforradalmárok veze­tőit letartóztatták. A szakszer­vezeti kormány tagjainak ezen intézkedés nem tetszett és az akkori állapotaiénak megfele­lően a belügyminiszter szemé­lyesen utasította a helyi ható­ságokat az ellenforradalmárok szabadon bocsátására. Augusztus 5-én Farkas Já­nos táviratot kapott Somogy megye kormányzótanácsi biz­tosától, mely gyakorlatilag fel­mentéséről szól. így hangzik: »Kérem azonnal jöjjön Ka­posvárra és nálam jelentkez­zen.« Az ellenforradalom szerve­zett erői egy hét alatt elsöpör­ték a szakszervezeti kormányt. S ekkor hazánkban és So­mogy megyében is megkezdő­dött a fehérterror. Az ellen- forradalmárok letartóztatták a munkáshatalom szilárd meg­bízható vezetőit, köztük Far­kas Jánost is. és börtönbe ve­tették őket. A nép ellenségei bosszúért lihegtek. Tóth La­jost, Latinca Sándort, Szalma Istvánt, Lewin Samut és Far­kas Jánost álnok, csalárd mó­don kicsempészték a börtön­ből. Azok az egyének, akik al­kotmányosságról, törvényes­ségről és demokráciáról szó­nokoltak, 1919. szeptember 17- én hajnalban törvényes ítélet nélkül, a Nádasdi erdőben meggyilkolták a munkáshata­lom Somogy megyei vezetőit. Farkas Jánosnak és társainak szíve, amely a somogyi népért érzett, megszűnt dobogni. A szegények főszolgabírója még 1919 tavaszán levelet kül­dött a megyei direktórium szocializálási és termelési osz­tályának, melyet hitvallásának, tekinthetünk. »Célunk szolgá­latára bármely percben életem is örömmel áldozom fel« — állt a levélben. *A hős, a mártír nagyszerű ember, »egész ember volt, a lelke mélyéig meggyőződött kommunista«. Keményen, kö­vetkezetesen, és mély átéléssel képviselte a társadalmi hala­dás, a dolgozó nép ügyét. S mint önfeláldozó vezető áldoz­ta életét megyénk dolgozóiért, a leghaladottabb társadalmi rendszerért, a szocializmusért. Ezért ő a »szegények fószolga- bírája« volt Az igaliak szeretettel őrzik Farkas János emlékét. Évekkel ezelőtt márványtáblát avattak tiszteletére. S az akkor még működő gimnázium KISZ- szervezete őt választotta név­adójának. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulójának előestéjén a forradalmi ifjúsági napok keretében pedig az igali álta­lános iskola diákotthona vette fel megyénk kiemelkedő már­tírjának, a »szegények főszol­gabírójának« a nevét. A hőc forradalmár embersége, követ­kezetessége, áldozatkészsége, egész tevékenysége — valóbar emlékezésre méltó. Surí Károly 220 éve született Edward Jermer, a himlőoltás felfedezője A himlőnek ajz egész vilá­gon való elterjedése Mekkából eredt, ahova a himlő ősi fész­kéből: Közép-Afrikából vitték át az abesszin harcosok 570- ben. Ez volt az ún. elefánt­háború, mert az abesszin ve­zér elefánt hátán ült Megtá­madták Mekkát, de a himlő­járvány véget vetett a hadjá­ratnak, viszont elindította év­százados hódító útjára a him­lőt Ä kereskedők és katonák széthurcolták a világba, de se­gítettek ebben a keresztes hadjáratok is. Hazánkban Linzbauer szerint a 18. század­ban évente kb. 22 500 ember fialt meg himlőben. A himlővel tudományosan először arab orvosok foglal­koztak. Az első monográfiát Al-Raszi = Rhases (860—932) írta a kilencszázas évek elején. Leírta benne a himlő és ka­nyaró tüneteit, lefolyását; a kettőt azonos eredetűnek tar­totta. Az emberi himlő hólyagjá­nak tartalmával vagy a hó­lyagból képződött pörkkel vég­zett »oltások« tulajdonképpen az ún. variolisatio népies mód- szeret A világ minden táján rájöttek az emberek már év­századokkal ezelőtt arra, hogy a könnyű lefolyású himlős be­tegektől kapott himlő általá­ban könnyű lefolyású, de vé­dettséget okoz. Ezért Afrikától Indián át Kínáig, továbbá Eu­rópában, sőt Amerikában is az egyszerű emberek beoltatják magukat, illetve gyermekeiket himlővel himlő ellen. A variolisatio európai beve­zetéséért Raymann János Adám sen. (1690—1770) eperjesi ma­gyar orvosnak kell adnunk az elsőbbséget! Raymann Német­országban, Belgiumban és Hollandjában tanult; 1712 de­cember 16-án a leydeni egye­tem »a magas orvosdoktori címmel« tüntette ki. Itthon Eperjes város és Sáros megye rendes fizikusa lett 1770 áp­rilis 23-án halt meg. Mint Hollós is megemlíti, »az 1717-i felső-magyarországi himlőjár­vány idején Raymann magát és két és féléves kislányát variolisálta; ahogy közlemé­nyében megjegyezte, görög és örmény kereskedőktől tanult módszerrel.« Weszprémi is nagyra értékeli Raymann mun­kásságát és őt a »nemzetünk Hippokratese« címmel illeti. A variolisatio eredményei kez­detben igen jók voltak, azon­ban később jelentkeztek a ka- tasztró'ák: tizenhét beoltott meghalt! Az egészséges gyer­mekek halála kétségbeesést vál­tott ki a szülőknél, megrendí­tette az orvosok bizalmát, még ha csak két százalék volt is a halálozás. A próbálkozás 1728- ban lé is zárult. Kétszázhúsz évvel ezelőtt született Berkeleytoen Edward Jenner, aki kidolgozta a himlő elleni védőoltás . veszélytelen módszerét, a vaccinatiót. Ti­zenhárom éves korában a szomszédos Sudburyba ment az itt működő sebész mellé inasnak. Innen Londonba ke­rült, ahol az önkísérleteiről hí­res Hunter tanítványa lett. Ta­nulmányai végeztével vissza­tért szülővárosába gyakorló or­vosnak. Biztosra vehetjük, hogy mint falusi gyerek tu­dott arról, hogy a tehenek is megbetegszenek himlőben, amely azonban sokkal eny­hébb, mint az ember betegsé­ge. Állítólag inaskorában hal­lotta egy tehenészlánytól: »én nem kaphatok emberi himlőt, mert már volt tehénhimlőm.« 1775-ben telepedett le Ber- keleyben. Szorgalmasan gyűj­tögette a tehénhimlőre vonat­kozó adatokat. Emellett saját tapasztalatai alapján is ész­lelte, hogy aki átesett a köny- nyű lefolyású tehénhimlőn, az nem betegedett meg a járvá­nyok alatt. Székely, Pólya és Benedek szerint 1796-ban, Hollós sze­rint 1794. május 14-én végezte el Jenner első s egyben döntő kísérletét. Egy cselédlány (Sa­rah Nelmes) a teheneitől him­lőt kapott. A kezén lévő tehén- himlős hólyag tartalmát Jen­ner bedörzsölte egy nyolcévés, himlőn még át nem esett fiú (James Phipps) scarificált kar­jába. Az oltás megeredt, eny­he reakció támadt. Kb. egy hó­nap múlva ismét beoltotta a fiút, akkor azonban emberi himlő váladékával. A második oltás semmiféle tünetet nem okozott, pedig egyébként nagy lázat, rosszullétet vált ki az emberi himlővel való oltás. Jenner e kísérletével beiga- zoltnak látta a népi empíriát: a tehénhimlő védő hatását az emberi himlővel szemben. Az eljárást vaccinatiónak nevezte eL Valószínűleg már 1796-ban nyújtotta be dolgozatát a Ro­yal Societynak, de az vissza­utasította. Erre Jenner meg­sértődött, elvégzett néhány új kísérletet és 1798-ban saját költségén nyomtatta ki a mun­káját »A tehénhimlő okainak és hatásának vizsgálata« cí­men. Jenner felfedezése rendkívül gyorsan elterjedt Ennek oka az volt, hogy számos orvos foglalkozott a himlő problé­májával, közülük sokan meg­ismételték Jenner kísérleteit és vele egyező eredményekre jutva azonnal bevezették a szé­les gyakorlatba: ezreket és ez­reket vakcináltak. 1799-ben, amikor Londonban megnyílt az első himlő elleni oltóintézet, már hazánkban is végeztek vaccinatiót: Hell Já­nos Sopron és Riegler Zsig- mond György Békés megyei fő­orvos (Magyari Kossá). A him­lőoltás elterjesztésében nagy érdeme van Bene Ferenc egye­temi tanárnak, aki 1801-ben oltott először. 1799-ben, ami­kor a helytartótanács felszólí­totta Esztergom vármegyét, hogy a pusztító himlőjárvány ellen kíséreljék meg a Jenner- féle vaccinatiót, id. Lenhossék Mihály volt a megyei főorvos, aki behatóan foglalkozott a vé­dő himlő kérdésével, mely ké­sőbb is érdekelte. Nemcsak le­írta a részletes himlőoltási utasítást, hanem, mint orszá­gos főorvos, kötelezővé is te,tte. A vaccdnatio további sorsa nem olyan érdekes. Kiderült, hogy egyetlen oltás nem ad végleges védettséget. Erre be­vezették az újraoltást, amely­nek elindítója hazánkban Tor- mássi Lajos volt az 1843-i te­mesvári orvos-vándorgyűlésen tartott előadásával. Mégis, ha akár keletre, akár nyugatra utazunk is, mind az illető országok, mind hazánk joggal kívánják meg a friss — három éven belüli — himlő­oltást A kudarcot kudarcra halmo­zó, de azért töretlen szívvel és lelkesedéssel próbálkozó orvo­sok köréből messze kiemelke­dik Jenner alakja. Ö nemcsak megsejtette a népi empíriában a himlő elleni eredményes vé­dekezés problémájának meg­oldását, hanem meg is győző­dött róla, sőt »emberi-kísérlet­ben« is kipróbálta és beigazol­ta! Azután visszaverte az iri­gyek, a hitetlenek és rosszaka- ratúak támadását! Miután munkáját a hivatalos körök elutasították, saját felelősségé­re kinyomtatta és személye­sen hirdette igazságát: a tehén­himlőoltás védő hatását a va­lódi himlővel szemben! Jenner munkája és harca nem volt hiábavaló! A 18. szá­zad végén »a himlőoltás való­ságos diadalmenetben járta be a világot« (Székely). És miután véghez vitte »nagyhírű« munkáját, »melyet irigy üdő, sem tűz el nem bont­hat, ... sem az nagy ellenség, irigység, nem árthat«, vissza­tért szülővárosába, Berkeleybe, akár a másik nagy angol, Shakespeare Stratfordba. Ki tudja, mi rejlik e hatalmas szel­lemek hasonló lépése mögött?! Dr. Franki József SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. június &

Next

/
Oldalképek
Tartalom