Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
H településfejlesztési verseny tapasztalatai A gazdaságirányítás áj Bendjének bevezetése szükségessé tette a nagyobb önállóságot élvező igazgatási egységet (járások, községek) közötti fejlesztési verseny feltételeinek megváltoztatását. Alapvető szempontként jelölték meg, hogy az értékelést lehetőleg objektív alapon végezzék eL A versenynek ugyanakkor ösztönözni kellett a bevételi források felkutatására, a közös összefogásra. Külön követelményként jelentkezett, hogy az azonos kategóriájú sajátosságú és adottságú települések egymás között versenyezhessenek. Ez indokolta, hogy a megyei tanács a régi községfejlesztési verseny helyébe a település-fejlesztési versenyt állította. A megváltozott név mögött minőségi változás is rejlik: az anyagi eszközök átgondoltabb, megalapozottabb felhasznál ásóra való törekvés. Jelentős jutalom Az elmúlt év tapasztalatai aat bizonyítják, hogy a település-fejlesztési verseny ösztönzőbb volt a réginél. Ebben szerepet játszott a jutalmak felemelése is, A győztes járások ugyanis félmillió forintot, a közép- és nagyközségek 120 —200 ezer forintot, a kisközségek pedig 50—70 ezer forintot kapnak. A múlt évben szép eredmények születtek. Ebben jelentős szerepe van a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom szemléletformáló hatásának te. A település-fejlesztési verseny kiemelkedő szerepet játszik a község szemléletének helyes kialakításában. A jutalom, melyet az első helyezettek kapnak valójában csak egy töredéke az eredmények realizálásának. A haszonélvezője mándenkcr a helyi lakosság. Az eredményekben már érződik ez a felismerés; hiszen Somogy múlt évi fejlesztési alapjának bevétele közel négyszázmillió forint vcét Ez 133,1 százalékos teljesítést jelent Miből adódik ez? Az alsóbb fokú tanácsok például különböző pénzmaradványokból hárommillió forintot tettek át fejlesztési alapjukra. Eredményesen érveitek a tanácsok akkor is, amikor a községfejlesztési hozzájárulás felajánlásáról volt szó. Az így kapott pénzösszeg a múlt évben már meghaladta az egymillió forintot Ehhez a munkához többet adtak a község lakói is. A koordinációs tevékenység javulása megyei szinten 80 milliót hozott Ennyit vettek át ugyanis a tanácsok a különböző szervektől közművesítésre, lakásépítésre, kereskedelmi és kulturális létesítmények megvalósítására. A társadalmi munka szerepe Jól használták fel a társadalmi munkát a helyi anyagot is a tanácsok. Csak ennek az utóbbinak a révén közel hétmillió forinttal nőtt a fejlesztési alap. A lakosság ezt a törekvést jelentős társadalmi munkával segítette elő. Ennek az értéke több mint 28 millió forint. Jóval magasabb ez a korábbi évek átlagánál. Hiszen. ha csak a megye munkaképes karú lakóit vesszük figyelembe, akkor is az egy emberre jutó társadalmi munka értéke körülbelül 140 forint. A legkiemelkedőbb teljesítményt a nagyatádi és a barcsi járásban értek el társadalmi munkában. Voltak olyan községek, ahol egy nagyobb célkitűzés (törpe vízmű létesítés, fürdőfejlesztés, diákotthon bővítés stb.) megvalósítására szinte a falu egész lakossága megmozdult. Ennek tulajdonítható, hogy például So- mogyszobon az egy főre jutó társadalmi munka értéke 257, Nagybajomban 220 forint volt. örvendetes jelenség az is, hogy egy-egy nagyobb létesítmény megvalósítására több község is összefogott. Ilyen volt a somogyváriak és a so- mogyvámosiak törpe vízmű építése. Lábodon a környék településeinek összefogásával körzeti rendelő épült, s vannak olyan járások is, ahol járási rendelő, művelődési ház megvalósítása érdekében valamennyi község összefogott. Ezek a jelenségek arra engednek következtetni, hogy a községek, kisebb települések ma már kezdik felismerni összefogással gyorsabban érnek el eredményt, előbb megvalósulhat egészségügyi, kulturális és kommunális igényeák. JVe gyűjtögető életmódot Igaz* tapasztalni lehet ennek az ellenkezőjét te Vannak olyan kisközségek, amelyek teljes mértékben »önellátásra.« kívánnak berendezkedni. Ezek, mivel túl nagy feladatra vállalkoznak, évekig kénytelenek gyűjtögetni a fedezetül szolgáló pénzt. Megfeledkeznek arról, hogy például egy eentrumközságben közös összefogással ugyanazt előbb meg tudnák valósítani. Nem szabad szó nélkül elmenni ezek mellett a tapasztalaitok mellett, hiszen Somogy 252 településének 38 százaléka ötszáz lakosnál kisebb. A települések 31 százaléka ötszáztól ezer lakosú, 28 százaléka ezerkétezer lakosú, s csupán -13 százaléka kétezer lakoson feI Mechanikai Müvek Marcali Gyáregysége fülű été Ire keres: gépész- és elektromérnököket, gépész- és elektrotechnikusokat, szerszámkészítőket, géplakatosokat, villanyszerelőket, mechanikus- és elektroműszerészeket, autogén- és villany-hegesztőket, férfi és női segéd- és betanított munkásokat. Fizetés a gyakorlati idő figyelembevételével, a vállalat kollektív szerződése szerint. 44 órás munkahét. A marcali járás területéről munkásjáratokat indítunk a dolgozók munkába és hazautazásához, Jelentkezés: Mechanikai Művek Marcali Gyáregysége, Marcali, Kossuth L. u. 41., munkaerőgazdálkodás, mindennap 8—12 óráig. ________________________________(8854) l ülL Ez ma még túlságosan decentralizálja a helyi erőforrásokat is. Ugyanakkor jelentős mértékben akadályozza a fix összegű állami támogatás koncentrációját. A kis települések »gyűjtögető« életmódjára utal, hogy a múlt évben mintegy 170 millió forint fejlesztési alapot nem használtak fel a megyében. Igaz, emögött meghúzódik az a vélemény is, hogy a községek a magukét költik el, s nem mindegy, hogy mire fordítják. Ha ebből leszámítjuk a műszakilag teljesített, de el nem számolt összeget, akkor is mintegy 40 —60 millió forintra tehető a tartalékolás. Ez természetesen nem elítélendő. De vannak esetek, amikor a rendelkezésre álló összeget hatékonyabban fel lehet használni. Ha közös összefogással meg tudnak valamit valósítani, akkor nem szükséges szorgalmazni az elötafcarékosságot. A tanácsok összefogásán kívül többet tehetnének a megyéért, az itt működő vállalatok, tsz-ek és egyéb mezőgazdasági üzemek, szakszövetkezetek is. A tsz-ek és a szakszövetkezetek a községi fejlesztési alapokhoz mindössze négyszázezer forinttal járultak hozzá. (Ez a hozzájárulás nem több ka- tasztrólis holdanként ötven fillérnél.) Ha figyelembe vesz- szük, hogy Somogy mezőgazdasági megye, akkor ez a hozzájárulás csekélynek, elégtelennek tűnik. Sajnos ma még nagyon sok gazdaság zárkózik el a támogatás elöl azzal, hogy a községi feladatok megoldása a tanács kötelessége. Ez igaz. De arról megfeledkeznek, hogy ha anyagilag támogatják a helyi 'célkitűzéseket, azzal a saját tagságiak helyzete is javulna, hiszen az ilyen beruházások megvalósítása jelentős mértékben kihat a tagok munka - kedvére, munkamoráljára is. Sok, jelenleg még kiaknázatlan lehetőség rejlik a majorok és községek egészséges ivóvíz ellátásának kielégítésében is. Közös összefogással minden bizonnyal élőbb lehetne segíteni ezen is. Harc a közöny ellen A vállalatok, szövetkezetek és a községi tanács összefogása eredményes. Szép példája ennek az igali és a nagyhajóim fürdő, a nagybajomi és a kadarkuti ruhaüzem, a somogyszobi törpe vízmű, s ezenkívül még sok létesítmény a megyében. De vannak még a közvéleményben ezt a munkát lebecsülő közönyt valló nézetek is. Ebbe nem lehet belenyugodni. Ott, ahol megvan az óhaj, az egészségügyi, kulturális és kommunális fejlesztésre, kellő szervező és felvilágosító munkával le lehet küzdeni a közönyt A példák bizonyítják, hogy érdemes ezért harcolni. Az összefogás eredményét bizonyítja a nagyatádi járásban például a harmadik ötéves terv első három évében előirányzott fejlesztéseket már teljesítették. A tervezett 58 000 méter járda helyett 81 000 métert építettek, s az egy kilométer hosszú vízvezeték helyett tízeinkét kilométert Gyorsabban nőtt a tervezettnél a villanyhálózat is. Ezenkívül építettek még a járásban négy orvosi rendelőt és két művelődési otthont S folyamatban van a szennyvíz-elvezetés megoldása is. A nagyatádi járás a korábbi években mindig a legjobbak között volt a községié jlesztési versenyben, s az eredménye nem maradt el. Lengyel László közgazdász SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. Június 29. Uj szellem az iskolákban Az iskolák államosításával és megindított átszervezésével a Tanácsköztársaság hadat üzent a megosztó felekezeti különbségeknek. A népiskolákban végrehajtott tartalmi változások sorában a vallásoktatás megszüntetése volt az első, központi rendelkezésekre sem váró intézkedés. A haladó közvélemény és a pedagógusok többségének helyes-, lésétől és támogatásától kísérve március utolsó hetében Újpest, Székesfehérvár, majd a főváros munkástanácsa rendelkezett a hitoktatás beszüntetéséről a hatáskörébe tartozó iskolákban. A Kaposvári Munkástanács március 29-i ülésén helyi pedagógusok javaslatára mondta ki: »... nem tűri meg, hogy a vallást az iskolákban oktassák.« A Somogyvármegye című lap »A templom és az iskola ne politizáljon!« c. vezércikkében üdvözölte a Munkás- tanács határozatát, azt hangsúlyozva, hogy »nem a valláson ütött sebet a szocializmus.« Ez a gondolat vezette be a Megyei Munkástanács Intézőbizottságának április 18-án kelt körrendeletét is, amelyben a közoktatásügyi népbiztosnak a vallás szabad gyakorlásáról kiadott rendeletét értelmezte, s végrehajtására utasította a községi munkás- tanácsokat: »Amikor a Tanácsköztársaság a vallástannak az iskolában való további tanítását eltiltja, egyáltalán nem akar senkit sem vallása szabad gyakorlásában akadályozni.« A március 29-én kiadott rendelet végrehajtása Kaposvár iskoláiban azonnal megtörtént; a tanfelügyelőség iktatójába már áprijis 2-án bekerült az »elintézve« megjegyzés. A vallásoktatás megszüntetését kimondó határozatot a Direktórium 1344/1919. sz. rendelete a megye valamennyi iskolájára kiterjesztette,. s a már említett április 18-i körrendelet ezt ismét megerősítette. Ezt a határozatot, az egyértelmű állásfoglalást a szabad vallásgyakorlásról szóló rendelet kihirdetése kapcsán az is indokolta, hogy a Forradalmi Kormányzótanács és a Köz- oktatásügyi Népbiztosság nem adott ki központi rendeletét a vallásoktatás megszüntetéséről. Bár ez a lépés az iskolák államosításából szüságképpen és nyilvánvalóan következett, rendeleti megfogalmazásának elmulasztása vitákra, félreértésekre és zavarkeltésre adhatott volna lehetőséget. A megye területén a rendelkezés végrehajtása sehol nem ütközött nagyobb ellenállásba. A megyei művelődési osztály június elején joggal könyvelhette el egyik legnagyobb eredményének, hogy »a vallásoktatás, még ott is, ahol ez nehezen ment, a tanítás menetéből kikapcsolta.« A tanítók többsége őszinte örömmel üdvözölte a változásokat, maradéktalanul teljesítette a vallásos 'jelvények, az iskolák felekezeti jellegét feltüntető feliratok eltávolítására, a vallásos köszönések és imáit beszüntetésére vonatkozó utasításokat. Több helyen — erről az őszi fegyelmi vizsgálatok adatai tanúskodnak — a hivatalos rendeletet megelőzve végrehajtották ezeket az intézkedéseket. A Direktórium rendelete a vallás szabad gyakorlását biztosító általános renlelkezések- nelc megfelelően, engedélyezte a megyében a fakultatív hitoktatást Indokolt esetben, ha erre más alkalmas helyiség a községben nem állt rendelkezésre — és természetesen tanítási időn kívül —, a vallásórákat az iskolaépületben is megtarthatták. A köz- igazgatási hivatalban a beérkező kérvények alapján elkészített kimutatás szerint az iskolák épületében folytatható hitoktatást a Megyei Munkás- tanács Intézőbizottsága huszonhét községben — harminc hitközség részére engedélyezte. Az iskola megváltozott szelleme az új tanterveket megelőző átmenet időszakában Is kifejezésre jutott, elsősorban a történelem tanításában. Peinhoff er József berzenceí tanító március 15-én »heves beszédben a parasztlázadást dicsőítette« tanítványai előtt. Pápay Zoltán ságvári tanító »Dózsát mint a dolgozó osztályok vértanúját állította s gyermekek elé.« A Somogyi Munkás júniusi tanév végi Iskolai riportja egy harmadik osztályos történelemóra bemutatásával dokumentálta a tanítás megváltozott szellemét, az iskola új levegőjét. Az órán a gyermekek az iskolán kívül szerzett, szüleiktől elsajátított ismereteiket is felhasználva meglepő tájékozottságot mutattak a tananyaggal összefüggő társadalmi kérdésekben. A következő tanévtől bevezetésére tervezett munkaoktatás előkészületeit jelentette, hogy egyes iskolák már a tanév végén igyekeztek gondoskodni a szükséges tárgyi feltételekről, felszerelésekről. A kaposvári elemi iskolák »gazdasági szakoktatás céljaira« megfelelő földterületet, »méhészet tanítása végett kaptárokat« kértek a megyei művelődési osztálytól. , Megtörténtek az intézkedések az elavult szemléletű tankönyvek — az összes olvasókönyvek és történelemkönyvek — begyűjtésére. A megyei művelődési osztály június 5-i körlevele szerint ezek a tanév végén »beszedendők, s a további intézkedésig az iskolában zárt helyen megőrzendők«. A sajtóban is közzétett rendelet tájékoztatott arról, hogy »e könyvek helyett új szellemű tankönyveket utalnak ki.« A megyei művelődési osztály helyi intézkedéseit a Közoktatásügyi Népbiztossá gnak egy július közepén kelt rendelete megerősítette. Ennek végrehajtási utasítása értelmében Somogybán is megtörténtek az előkészületek az új tankönyvek megrendelésére. Kelemen Elemér Egy szomorú évfordulóra: Huszonöt éve bombázták Kaposvárt 1944. június 30-án napsütéses, derűs reggelre ébredtek Kaposvár lakói. A felhőtlen, júniusi égnelí azonban nem tudtak igazán örülni az emberek. Elsősorban azért nem, mert az ilyen idő magában hordozta a légiriadó, a zavaró repülés és a légi veszély lehetőségeit, amely még nagyobb árnyékot vetett ezekre a félelemmel teli napokra. Már kora reggel sűrűn te- kintgettak az emberek az égboltra, amely szikrázó maradt egész napon át A város szirénái nyolc óra huszonkét perckor vészjósló hangon bőgtek fel. Az emberek a gyéren kiépített óvóhelyekre siettek. Volt aki a dombok felé vette* útját ezrek pedig a pincékbe húzódva várták a fejleményeket Egyesek viszont a föld felett sütkéreztek, vagy árnyékba húzódtak. A bátrabb emberek az utcára merészkedve figyelték az eget — a második világháború viharát a város lakói eddig csak a sajtó és a rádió útján ismerték —, talán ez indokolta bátorságukat A szirénák megszólalása után nehéz morajtól lett hangos a város. Angolszász légi- kötelékek vonultak a város régitere felett előbb északi, később délnyugati irányban. A délnyugati irányba távozó gépek közül több kötelék visszafelé fordult és most északnyugati irányba húzott el a város felett A kötelékek átvonulása mintegy hetvenöt percig tartott az óvóhelyekről kileselkedő emberek előtt hamar nyilvánvalóvá vált hogy a város körül , déli és keleti irányban súlyos légiharcok zajlanak le. Tisztán és kivehetően lehetett hallani a fedélzeti ágyúk és gépfegyverek sorházéit sőt némelykor szabad szemmel is látni lehetett azt a légi harcot amely Szilvásszentmárton és Kadarkút között zajlott le. Magyar és náci vadászgépek vették fel a harcot a Liberátorokkal. Tizenegy óra után az egyik angol- gépből sűrű, sötét, barna füst vágódott ki, s égve zuhanni kezdett. Aztán magyar, angol és amerikai ‘gépek zuhanását figyelhették meg a légiharc szemlélői. Később meghűlt a vér az óvóhelyeken és az utcákon tartózkodók ereiben. A sérült gépek közül az egyik Kaposvár felett oldotta ki bombáit Ebből a gépből hét bomba esett a város déli részére Az angolszáz kötelékből kiváló másik gép elhúzott a kaposvári vasúti pályaudvar felett és négy, kb. ötszáz kilós bombát dobott le A bombák a vasút melletti rétre zuhantak, ott azonban nem tettek jelentős kárt A harmadik bombázó nyolc, egyenként ötszáz—ezer kilós bombát oldott ki Két bomba a vasúti pályatestre esett, egy a közeli árokba, egy a palagyárra, míg a továbbiak a vasutat környező utcák házaiban okoztak komoly pusztítást. A pályatestre lezuhant két bomba egymáshoz közel ért földet, szétszaggatta a síneket, kidöntött vasúti kocsikat, emberéletet követelt, s több komoly sérülés történt A szétszaggatott vasúti sinek egy részét a Jókai ligetben találták meg. A vasúti osztálymérnökség épületének tetejét lesodorta a légnyomás, üres keretekkel tátongtak az OTI új palotájának ablakai, károk keletkeztek a városháza környékén is. Súlyos rombolást végzett a bombázás a sétatér (mai Jókai liget) környékén. Találatot kapott a liget keleti részén levő rész is. Sokat szenvedtek a Nyár, a Szigetvári utca, a Zrínyi és a Rimanóczi Kálmán utca lakói. A Szigetvári utca elején az utca közepére esett egy bomba, hatalmas krátert vájva a földben. A városban a légitámadás kezdetekor kialudtak a villanylámpák, megszűnt az áramszolgáltatás. Az aznapi újságot kézzel hajtották át a nyomógépeken a nyomdászok. Emberéletben is áldozatokat követelt ez a nap. Tizenöt kaposvári lakos lelte halálát a romok alatt. A vasutat ért bombatámadás közben halt meg Kun József mozdonyvezető és Horváth István málha zó. Polgári lakóházak, munkások Isis otthonai estek áldozatul a támadásnak. Több száz kisebb sérülés mellett harminchét súlyos sebesülés történt ezen a napion. Kapovár lakói közelről ismerték meg a háború véres leheletét. Fonal László i
