Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Luigi Florentine*: EGY ÉRETTSÉGI ELIIÖK JEGYZETFÜZETÉBŐL Az idén & kaposvári Munkácsy Gimnázium egyik sűrű közegű — sport-tagozatú — osztályába küldtek a megye művelődésügyi vezetői érettségi elnöknek. Az új környezet csakhamar izgatni kezdett: vajon miképp tud tanár és diák megbirkózni egymással egy olyan tagosaiban, amelynek tagjai koraszülött gimnáziumok hajdani növendékeiként vetődték össze, s akiket — már tat iskolai közvélemény is — a »sportos-* jellege miatt, bizonyos fokú elmarasztalásban részesített Nos, ha nem tat a kiugró és a jó érettségi eredményekre nézek — ezek is voltak szép számmal —, hanem az átlagra, akkor is megállapíthattam, hogy — a higgadt vizsgalégkörben — a fáradhatatlanul munkálkodó tanári vetés csakúgy beérett, mint a vizsgára szorgalmasan tanuló diákok csaknem közepes eredményei, amelyek egyaránt dicsérték a félszázados múltra visszatekintő gimnázium pedagógiai munkásságának hitelét és megbízhatóságát Az e!s8 jegyzetsorok természetesen a magyar irodalom tárgyköréből vett írásbeli dolgozatokkal kapcsolatosak. A magyar nyelv és irodalom tárgyköréből megadott két téma: L A XX— század magyar költőinek sorsa, és 2. Forradalmi és politikai harcok a változásért, 1918—1919-ért című tételek fedték egymást, s így a két tétel alternatív kijelölése nem volt szerencsés, A jelöltek — nagyjából fele-fele arányban — választották a tételeket, amelyek mindkét esetben egy-egy versidézet főcímhez és az azokat magyarázó, részben általánosító, részben pádig félreérthető alcímekhez kapcsolódtak. E félreértés eredményezhette, hogy többen, a második tétel kapcsán a tanácsköztársasági korszak tárgyalásába is belekezdtek a jubileumi esztendő ürügyén. De hogyan írtak? Örök rejtély marad a számomra, hogy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság félszázados jubileumi esztendejében az ünnepségek, a kiállítások, a pályázatok, a különféle konferenciák, a szakkörök, a tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, televízió, film, színház stb.) hatásai után ilyen felületes, ennyire primitíven frázisos mondatok ismétlésére futotta csá az energiából. Még e szó] imos mondatok is jobbára cs k a Tanácsköztársaság kors aká- ról emlékeztek, míg az 5szi- rózsás forradalomról alig történt említés. V iszes hiányként állapíthattam meg a helyi irodalomtörténet ismeretek hiányosságait ü jóllehet e forradalmi korsz tkok somogyi kezdeménye: íseit feltétlenül meg kellett i olna említeni a dolgozatol ban. Elég Móricz Zsigmo: dra, Gábor Andorra és Vikár Bélára utalni, és arra a k ltu- rális tényre, hogy az i Ima Mater: a kaposvári le íny- gimnázium is 1918 őszén ala- píttatott, valamint arrs a jelentős diákeseményre is, hogy a kaposvári szabad :on- dolkozó szocialista dii kok 1919. február 8-án jelei tették meg a Voluntast, an ilynek április 1-től »Ifjún un- kás« lett a neve. Feltűnt, hogy a más dik tétel kapcsán zömmel i sak lírikusokról esett szó a lol- gozatokban, kevésbé a ró- zaírókról. Ami még nej ití- vabb képet nyújtott a zá- momra, az az volt, hogy az irodalmi harcok me ett szinte teljesen megfeled] ez- tek a tanulók a polit kai harcokról. Elég ennek igi zo- lására említenem, hogy a kor irodalmát reprezen áló Nyugatról természetszeri leg számos dolgozatban e ett szó, a politikai küzdelme cet reprezentáló Galilei Kör ől, a XX. századról, a Má ól, a Tettről azonban semmi. Az első tétel kidolgozd iában sem annyira a költő és az ember hordozta sors \ olt a mondanivaló, hanem é- hápy — sztereotip móe on felsorolt — költő életre Izi eseményei a vers illuszt á- ciók segítségévek Az illusztrációul szóig ló — és sokszor nem is bi o- nyító versidézetek a szövi g- gyűjtemény alkalmazásár. ik nyomasztó hatásáról tani s- kodtak. Mintha témához a szöveggyűjtemények alkal ni sorait kellett volna idéze 11 — kakukkfióka módjára — becsempészni a dolgozaté c- ba! De a dolgozatok arról is meggyőztek, hogy a töri :- nelmi közműveltség szin- e jóval alacsonyabb az irodi l- mi közműveltségnél. Elég a nagyhangú, üres jelzőkre s fogalmakra gondolnur c, amelyek mögött sem a k< •, sem a társadalom, sem z irodalom, sem a művész t nem volt kitapintható. A tárgyalt témák egyértelműen kapitalista korszakával kapcsolatosan is feltűnően sokat használták — tévesen — a feudalizmus fogalmát De feltűnő volt az is, hogy a hatalommal ütköző költői sorsokon kívül aligha esett szó olyanokról, akiknek az életútja nem Volt tragikus. Igen hiányosnak és zavarónak tűnhet a külső szemlélő számára az a tény is, hogy nagyon kevés dolgozat foglalkozott az élő magyar irodalommal Ha volt is ilyen dolgozat, abban Fejes Endrét és Sánta Ferencet emigránsként tárgyalták. Az egyik jelölt a Húsz órát a »■szórakoztató irodalom-« kategóriájába sorolta. Az is felettébb érdekes, hogy az élő írók említésekor is csaknem mindig ugyanazokkal a nevekkel találkoztunk. Szeretnék még valamit szóvátenni. Nevezetesen a verselemzésekkel, a versidézetekkel kapcsolatban az esztétikum hiányáról beszelnék, a versizgalom, a vers, hatásélmény fogyatékosságáróL Még mindig nem tudtuk az 50-es években divatozott előítéletek gyökereit felszámolni, amelyek az irodalomtanítást is a közvetlen politikai nevelés szolgálatába állították, agyonmagyarázva, agyonszempontozva a mű mondanivalóját, kilúgozva annak minden szépségét, megrendítő élményhatását. Szólamokkal aggattuk tele néha szörnyű madárij észtéként — az irodalmi alkotások élményszámba menő szépségét, kaptafára húzva a költők egyéniségét és sorsát. Ez a szterrotípiás szempontveszedelem azután csodálatos gyorsasággal mosta ki az emlékezetből a kötelező irodalmi alkotásokat, s amelyek — sok esetben — még egyetlen órán sem nyújtottak elegendő élményt a diákok számára. Az irodalomtanítás új útját keresve mielőbb rá kell jönnünk arra, hogy a magyar irodalom nem puszta tantárgy, s fel kell ismernünk annak igazságát, hogy az unalomba és a szürkeségbe burkolt s agyonszempon- tozott irodalomtanítás minden esztétikum és hatásélmény iránti vágy pusztítója és sírásója. Az említett kérdéskomplexum — újabban sok irodalom-szociológustól em- legetetten — az alacsony esztétikai kulturáltság problematikáját is érinti. Miért lehetséges az, hogy a jó és az értékes irodalmi alkotások olvasása és elemzése után egyre növekszik azoknak a száma — még az iskolát végzett tömegekben is —, akik hajlamosak a silányabb, a primitívebb, az érzelmileg és az értelmileg sekélyesebb »irodalmi« alkotások befogadására és kedvelésére? Mindenfajta iskolánkban az irodalmi alkotások jobbjait, értékesebbjeit, időtállóbjait tanítjuk, s az élet sűrűjében, mintha a kevésbé értékesebbet, a múlan- dóbbat, a giccsesebbet favorizálnánk. Mintha hiányos esztétikai' kulturáltságunk buja vegetációjában egyre szívósabb gyökérzetet vernének az eloregyártott falvédőkonfekciók álirodalmának andalító ízlésficamai. ft Stílus a dolgozatokban, főként egyéni, alig volt található. Az elkoptatott frázisok, a primitív mondatok üres kongása bántó és kiáltó ellentét az érettségi színvonal ellen, és ordítva követeli a vészes olvasottsághiány felszámolását. Ha azonban tartalmában már ilyen hiányos a mondanivaló, akkor megkövetelhetjük, hogy legalább a fogalmazás és a nyelvhelyesség üsse meg az érettségi sz:ntjét, nehogy a súlyos helyesírási hibák az általános isKola hiányosságait kérjék számon és a jobb alapozás után kiáltsanak. A vészes olvasottsághiány sürgősen követeli a magyar írók által meghirdetett új olvasómozgalom támogatását is, s ha van terület, amelyen az iskolai és a közművelődési könyvtárhálózatunknak — minden eredményessége mellett — sürgősen tennie kell valamit, úgy e terület az, amelyen már flastromos és külsődleges kezelési módszerekkel semmit sem érhetünk el, de az új alapokra helyezett mozgalom segítségével sok mindent behozhatunk a krónikus olvasottsághiány felszámolása érdekében, miután hazánkban a könyvtári forgalom — a legújabb felmérések szerint — kétharmadára csökkenve (0 elindítójává vált az olvasómozgalom Apályának. Még egy külsődleges formai megjegyzésre is szeretnék utalni. Alig található a dolgozatok között nyugodt, egyéniséget tükröző, olvashatóan szép írás, mintha a technika századában kötelezővé válna az olvashatatlan krix-krax, az elharapódzó primitív küllemű írásmód, amely — imitt-amott — már a hebehurgyaság, a felületesség megtestesítője, a vizsga tekintélyének sértője, miután e dolgozatok tisztázati fogalmazások, s nem pedig remegő kezű öreg orvosok olvashatatlan receptúrát Az érettségi vizsgálatokkal kapcsolatosan külön teszem szóvá a történelmi oktatás problematikáját is. A köztörténeti műveltségnek egyre ötvözöttebben kell jelentkeznie a helytörténeti, a tájismereti műveltségget A jövő annak irányában munkálkodik — szerény nézetem szerint —, hogy az érettségi vizsgálatokat kettéválasszák. Ez a kérdéskomplexum felveti majd az érettségi-maximum és az érettségi-minimum problematikáját Az előbbinek kell majd előkészítenie a továbbtanulásra, a -maximális érettségi tudás elsajátítására törekedve. Az utóbbinak pedig az élet művelt hétköznapjaiban, a munkásélet sorában való alkalmassá válásra kell majd előkészítenie De ennek az érettségiminimumnak is nagy erővel kell majd számonkéntié a történelmet főként a táj- és a helytörténet a honismeretek gazdag tárházát hisz körismert, hogy az értékes történelmi tapasztalatokba fogódzó jelen tud csak biztonságban dolgozni, csak á múlt történelmi tapasztalatait ismerő és hasznosító, a tájat és a szűkebb hazát egyaránt szerető szakemberek válhatnak a jövendő jó szemű építőivé. Kanyar József A szabad szombat mellé beköszöntött a meleg és az érettségi szünet. A nagy melegtől aztán elhatároztam, megtudakolom le- és felmenő családtagjaimtól, mit kívánnának a hét végére: kirándulási a hegyek közé, vagy egy jói hűtött mozit, heverészést a strandon, vagy sétát az állatkertben. Már szerdán nekiálltam a kérdőív megszerkesztésének, és alig huszonöt kérdésben sikerült is összesürítenem piackutatási szenvedélyemet. leuka legépelte, és még aznap este kiosztottam az érdekeltek között. Csütörtökön azután az esti csendben a válaszokat betápláljam a fiam logarlécébe. Megállapítottam, hogy hat kiküldött kérdőívből ötöt küldtek vissza, ami már általánosításra alkalmas lehet. Amíg a léc-komputer a golyós számlálóval együtt dolgozott, rájöttem, hogy saját ívemet a zsebemben feA HÓ BALLADÁJA A hó. A kimerültség. A rettegés. Vömül, vonul a manetoszlop. A 'léptek a hóban. Az őrök korbácsütése: Les! Mozgás, előre! Alacsony ég. Havon a szel. Beláthatatlan, visszhangzó pusztaság. És a hónapok óta gyötrő éhség. Aki leroskadt, kővé dermedt a hóban. És Les! és újra Les! Mindegyre Les! Vonult a menetoszlop a hóban. Sorkatonák, sápadt kísértetek, ö.jfteszorított szájjal a hóban, lázas szemmel a hófúvásban. És az éhség, az éhség, a kimerültség. »Agyő, kapitány!« »Isten hozzád, anyám, kínszenvedésem virágos menedéke.« »Én kedvesem, lelkem, szerelmem, többé ne várj! Megtérek Istenemhez, szememben a gyűlölet tőreivel Ha én képtelen lennék rá — bocsásd meg te a bűnükéi Az élet — szeretet Isten áldjon!« Vonult, vonult a menetoszlop a hóban. Sorkatonák a hóban. . És az éhség, az éhség tántorgó lépték, óriás szárny suhog: havon a szél, az ég — merő hó. Los! És messze hátul lassan halad a halottas szekér. LEZÁRT SZEMEDRE Mint a pirosló hold az estben, mint a sziklák közt lángoló virág, olyan az arcod, mikor szorosra zárt szemedre suttogom: Szeretlek. Ú, kedvesem, az emlékek kigyúlnak, s a körülöttünk cirpelő tücsökhad a múltból szól, rezgő dalától széttiport s újra megtalált tüzek lobognak föl, s a szívünk könnyű lesz e kék alatt, mely elvarázsol. Papp Árpád fordításai Olasx költS, 1913. február 13-án született Maearo del Vaüo-ban. A Slenai Egyetemen tanít, több irodalmi díj nyertese. Főbb verseskő tetei: Basalto del tub eorpo, 19S1; Clelo e pietra, 1957; Sentimento cB Grecia, 1960; Un flume, un amore, 1961. CZÁR JÓZSEF: NEM AZ FÁJ Nem az fáj, hogy mégis elfordultál r s még csak az sem hogy tegnap óta egyfolytában esik s az sem hogy négy fal közé kényszerülve hallgatok nem ez fáj s még csak az sem hogy a villanyégő kialudt s az ereszkedő alkonyaiban .szobám mint a barlang sötét nyirkos és hideg egyedül vagyok nélküled megfagyok BENCZE JÓZSEF: CSERÉN Cseréiméi verte be a szekér fejemet, látszik a seb, pedig már behegedt, Pugdé módra ültünk, csalamátlén, lucernán, törökülésben, mint egy Szulejmán. Meg megfutamodott a bokros két tehén; s világgá mentem falum négere, én. PIACOT KUTATOK lejtettem. Pótolva mulasztásomat, a piackutatást teljes körűnek nyilvánítottam. Megállapítottam, hogy a válaszadók közül 3 férfi, 3 nő; 2 hatvan évesnél idősebb, 2 húsz évesnél fiatalabb, 2 pedig húsz és hatvan között éli világát;' továbbá: 1 nyugdíjas, 2 kereső, 2 eltartott tanuló, 1 egyéb; 4 házas, ősz- szesen 3 gyerekük van, 2 pedig később fog családot alapítani. És hogy ki mit kíván? íme: későn kelni, kirándulni a Vörös Csillag kerthelyiségébe, ebéd, trécselés, vacsora, lefekvés; másnap: ugyanaz (nejem). Korán kelni, kimenni a folyóra pecázni, hideg koszt, éjjel várni, hara&nak-e, másnap ugyanez (apósom). Szokásos időben kelni, strand, vacsora a Vörös Csillagban, tánc, hajnali vonattal Balaton, ott folytatni az előbbieket (lányom). Későn kelni, presszó, trécselés, másnap ugyanazt esetleg mozival (anyósom). Azt csinálok, amit akarok (fiam). Nem válaszolt: 1 (én). h közvéleménykutatás eredményeként én későn keltem; a feleségem korán, mert el kellett készítenie a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Közben én a fiam táskájából elkobzott krimivel művelődtem. A fiam és a lányom — utasításomra — tankönyveik mellé ültek, ráfér a két taknyosra. Apósom szunyókált, anyósom morgott. Másnap ugyanaz. CsaládfM mivoltomban ugyanis mov.fr* polhelyzetet élvezek: én kezelem a kasszát. (—a —s) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. június 22.
