Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

1919 Somogyiak a tanácskongresszuson 1 9M. június 14—23-a kö­zött a Budapesti Váro­si Színházban ülésezett a Tanácsok Országos Gyűlése. A tanácsok kongresz- szusának küldötteit a megyei és városi tanácsok választot­ták; ötvenezer lakos után egyet Megyénket Gyura János, Kovács Miksa, Latinca Sándor, Tóth Lajos, Peinhoffer Lajos, Kiss Ernő (Somogysárd), So­mogyi Ferenc (Tab) és Zóka Imre (Nagyatád) képviselték. A kongresszus előtti napok­ban a megyei munkástanács ülést tartott melyen egyhan­gúlag elfogadták Kovács Mik­sa megyei párttitkár által elő­terjesztett határozatot A ha­tározat így hangzik: »Somogy vármegye Munkástanácsa 1919. június hó 10-én tartott ülése kimondja, hogy a pártkong­resszusra és a szovjetgyűlésre kiküldötteket a következő ál­lásfoglalásra utasítja: Somogy vármegye Munkás- tanácsa a Tanácsköztársaság rendíthetetlen híve és annak feltétlen fenntartásának állás­pontján áll, mégis azzal, hogy a jövőben a' gazdasági élet fenntartása érdekében a város és a falu kölcsönös megértése szempontjából a kisgazda tár­sadalom egy gazdasági szerve­zet útján bekapcsoltassék oly­képpen, hogy terményeik érté­kesítése útján a szükségelt ipari cikkekhez jussanak. Gon­doskodni kell arról, hogy a városi középosztály munkálko­dó osztálya megfelelő elhelyez­kedéssel ipari termelőszövet­kezetekben foglalkozáshoz jus­son. Egyben elvárja a Mun­kástanács, hogy a kispolgár­ság, kiskereskedők és a kisgaz­dák a proletárokkal karöltve az ország megvédésének érde­kében most folyó Utáni küz­delemben éppúgy részt vegye­nek, mint a vörös hadsereg katonái. Végül kimondja, hogy a Kormányzótanács vezető ál­lású egyéneinek és azok he­lyetteseinek megválasztása dol­gában a pártvezetőség revidiá- lás alá vegye az egyes szemé­lyeket és olyanok helyeztesse­nek oda, akik régi kipróbált szakszervezetek vezetőségeibe bevált osztályharcos katonái lesznek a proletárállam felépí­tésében..* A Tanácsok Országos Gyűlése, melyet az ideiglenes alkotmány elvei alapján, a Forra­dalmi Kormányzótanács hívott össze, tíz órakor kezdte meg korszakalkotó munkáját Me­gyénk küldöttel sokoldalú te­vékenységet végeztek. Kovács Miksát beválasztották az el­nökségbe, a földművelési bi­zottságban helyet kapott Gyu­ra János és Latinca Sándor, Somogy megye népszerű és szerény kormányzótanácsi biz­tosa tagjaiért a százötven tagú Szövetséges Központi Intéző Bizottságot jelölő bizottságnak is. A tanácskozás nagyjelentősé­gű munkát végzett A küldöt­tek megvitatták a Tanácsköz­társaság gazdasági, élelmezési, katonai és külügyi helyzetét Megvitatták és elfogadták a proletárállam alaptörvényét, az alkotmányt A küldöttek felelősségéről a Somogyi Munkás »Párt- és tanácskongresszus-“ című ve­zércikkben így ír: »A tanácsok országos kongresszusán min­den kiküldött azzal a meggyő­ződéssel vegyen részt, hogy ré­szese a legfőbb törvényhozó és végrehajtó hatalomnak, kor­látlan joga a bírálat és véle­ménynyilvánítás, és nemcsak joga, hanem, kötelessége rámu­tatni a hibákra és tévedések­re. A tanácsoké minden ha­talom, a tanácsok kongresszu­sa bizonyára élni fog ezzel a hatalommal.« A gazdasági helyzet megvi­tatása során, június 20-án fel­szólalt Gyura János a Somogy megyei munkástanács intéző- bizottságának tagja, őszintén. nyíltan beszélt a nehézségek­ről és a megoldandó feladatok- róL Hangoztatta a munkás­paraszt szövetség erősítésének fontosságát, s visszautasította azt a szemléletet, hogy a ta- náashatalom az ország meg­csonkított területén nem tud fennmaradni, mert hiányoznak az anyagi feltételek. Felszóla­lását az egyes pesszimista megnyilvánulásokkal szemben áthatotta az optimizmus, a for­radalmi erők győzelmébe ve­tett hit »Nem félek attól — jelentette ki a vita során —, hogy bennünket bármilyen el­lenség is legyőzne. Csak egy ellenség van, amely legyőzhet: ez a csüggedés. Ha megvan az önbizalom és az akarat, nem ismerek olyan ellenséget akár ki legyen az, jöjjön ránk az entente 1914, 1915 és 1916-ban fennálló összes fegyveres ere­je, _akkor sem hiszem, hogy le­győznek bennünket (Ügy van!) Legyőzhetnek látszólag, legyil­kolhatnak részben, de nincs meg az a joguk, ami nekünk megvan: mi a kapitalizmust végleg megszüntetjük, de a kapitalizmus a munkásságot soha sem tudja kiirtani. A ka­pitalizmus munkás nélkül so­ha nem élhet, de a munkásság megélhet tőke nélküL Én egyetlen ellenséget látok; le­győzhet a kishitűség, amely tudom nem fog bekövetkezni (Úgy van! Taps.)« E rdélyi Mór beszámolója utáin került sor a köz­ellátási helyzet megvi­tatására. A tanácskozá­son június ül-én felszólalt Tóth Lajos is, a Szocialista- Kommunista Munkások Ma­gyarországi Pártja Somogy me­gyei szervezetének elnöke. Tóth Lajosnak Bokányi Dezső elnök adta meg a szót Felszólalása elején átadta a kongresszusnak annak »a Somogy vármegye proletariátusának üdvözletét amely első volt Magyarorszá­gon azok között a munkások között, akik1 ráléptek arra az útra, amelyen a kommunista társadalom felépíthető«. Beszé­dének szelleme teljesen meg­felelt a Somogy megyei mun­kástanács 1919. június 10-i határozatának. Nemcsak jogá­nak, hanem kötelességének érezte, hogy bírálja azokat a rendellenességeket amelyek gátolják a dolgozó nép életé­nek szebbé és jobbá tételét Fellépett a túlzott centraliz­mus ellen, s nagyobb bizalmat kért a vidéki direktóriumok számára. Elsősorban a közélel­mezési népbiztosság tevékeny­ségét bírálta. Elmondta, hogy Somogy megye M fillérért szállította Budapestre a tojást darabonként S amikor meg­jelentek a központi emberek, ők 1 korona 20 fillérért vásá­rolták fel a tojást Szenvedé­lyesen bírálta a hibákat és azok elkövetőit »Annak Il­lusztrálására, hogy... a külke­reskedelmi szerv hogyan fest bemutatom az elvtársaknak az egyik megbízottat aki véletle­nül kaposvári ember is volt Leküldték marhát vásárolni egy 22 éves bazárkereskedő se­gédet (Igaz! Ügy van! Nagy zaj és derültség), aki mindent tudhat tudhat babákat játéko­kat kiszolgálni, de hogy mar­hákat tudna vásárolni, az ki­zárt dolog (Igaz! Ügy van!) Miért nem küldtek ki egy bu­dapesti húsipari munkást ha marhát kellett vásárolni, miért küldtek éppen egy babakeres­kedő segédet? (Igaz! Ügy van! Taps és közbeszólások.)-“ Tóth Lajos felszólalása közben a kongresszus küldöttei gyakran helyeseltek és tapsoltak, mert megyénk küldötte a tényleges és valóságos helyzetről beszélt Tetszett nekik a bátor és nyűt bíráló beszéd. Nem így az egyes országos vezetőknek. Farkas István, a párt jobb­oldali titkára állandó' közbe­szólásaival zavarta Tóth La­jost aki végül azt tanácsolta az okvetlenkedőnek »ha szól­ni akar, tessék szólásra jelent­kezni, én meghallgatom, de engem ne zavarjon a beszéd­ben«. Amikor a közellátás te­rén elért megyei eredménye­ket ismertette, Rákosi Mátyás népbiztos közbeszólt: »Mese ez, elvtárs!« — önérzetesen visz- szautasította az alaptalan meg­állapítást Tóth Lajos a nagy érdeklődéssel elmondott felszó­lalását így fejezte be: »Mi nem akarunk külön államot terem­teni a vidéken, de megköve­teljük és elvárjuk azt hogy igen is a vidéki direktóriu­mokhoz nagyobb bizalommal legyen a főváros. A vidéki di­rektóriumnak nem lehet más feladata, mint igenis Budapest proletariátusát élelemmel el­látni. Ez a feladatunk, ezt be­csülettel teljesíteni fogjuk...« A Tanácsok Országos Gyűlése Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok előadói beszéde után sokoldalúan megvitatta az or­szág katonai helyzetét A fia­tal munkáshatalmat halálos veszély fenyegette. Ezért meg­felelő intézkedéseket kellett tenni a munkáshaza védelmé­re. Kovács Miksa megyénk párttitkára, a tanácskozás el­nökségének tagja, az elnökség nevében a következő határoza­ti javaslatot terjesztette elő: »A tanácsok országos kong­resszusa átérzi, hogy erős Vö­rös Hadsereg egyetlen biztosí­téka a proletáruralomnak. Ezért a Vörös Hadsereg meg­erősítése érdekében elrendeli a dolgozók általános mozgósí­tását, és annak részletes ke­resztülvitelével a Kormányzó- tanácsot bízza meg. Az általá­nos mozgósítás módja és ideje tekintetében a Kormányzóta­nács tartsa szem előtt, hogy ma ez a legfontosabb életérde- künk. Minden munkástanács­tag becsületbeli kötelességévé teszi, hogy akár a fronton, akár a front mögött, azonnal feszítse meg minden erejét e mozgósítás sikeres keresztülvi­tele érdekében. A nagy fel­adatra való tekintettel a Ta­nácsok Országos Gyűlése az alkotmány sürgős letárgyalása és választások megejtése után ülését bezárja.« Az előterjesz­tést, mely kifejezte a magyar dolgozó nép alapvető érdekeit és megfelelt a proletárintema- cionalizmus szellemének, a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták. J únius 23-án a jelölő bi­zottság javaslata alap­ján megválasztották a • Szövetséges Központi Intéző Bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy a két tanácskongresszus között a Ta­nácsok Országos Gyűlésének jogait gyakorolja. Megyénket az a nagy megtiszteltetés érte, hogy e magas fórum tagjaivá választották: Gyuna Jánost, Kovács Miksát és Latinca Sán­dort A Tanácsok Országos Gyű­lésének ülésszakát nagy érdek­lődéssel figyelték az ország, így megyénk dolgozói is. -A Kadarkúti Munkástanács gyű­lése alkalmával üdvözletét kül­di az országos tanácsnak, mely­ben teljes szolidaritását közli a Tanácsköztársaság mellett. Éljen a proletárdiktatúra« — hangoztatja a kadarkútiak táv­irata. A kongresszust kővető na­pon, június 24-én a Szövetsé­ges Központi Intéző Bizottság ülésén a jelölő bizottság aján­lása alapján, melynek tagja volt Kovács Miksa is, megvá­lasztották a Forradalmi Kor­mányzótanácsot és a Központi Ellenőrző Bizottságot Megyénk küldöttel azzal a jóleső érzéssel térhettek vissza Somogy megyébe, hogy becsü­lettel teljesítették megbízatá­sukat. S méltóképpen képvi­selték a dolgozó nép ügyét. Sori Károly Szocialista alkotmány A Magyar Tanácsköztársa­ság legfőbb hatalmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése,» 1919. június 14~e és 23-a kö­zött tíz napon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányé­nak megalkotásával fejezte be. Ez volt az első, rendszer­be foglalt, írásos alkotmány Magyarország történetében, olyan alaptörvény, amely nemcsak a nép kötelességeit határozta meg, hanem a jo­gait is, sőt elsősorban ezeket. Az 1919-es Alkotmány — a Szovjetunióé után — a vi­lág második szocialista alap­okmánya volt Szellemében, rendelkezéseiben, a szociali­zálásokat szentesítő határoza­taiban, az új tulajdon- és munkaviszonyok kinyilvánítá­sában a dolgozó nép érdekeit fejezte ki, mégpedig az osz­tályharcban elért tényleges eredmények alapján. Egyik szembeötlő sajátossá­ga az volt hogy az új prole­tárállamot Magyarországi Szo­cialista Szövetséges Tanács- köztársaságnak nevezte. Eb­ben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam minden később keletkező szocialista köztársasággal hajlandó ál­lamszövetségre lépni — erő­szak és hódítások nélkül. Kö­vetkezésképpen a Szlovák Ta­nácsköztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkotmány külpolitikai része különben is egyértelműen le­szögezte: a Magyar Tanács- köztársaság »Békét akar, min­den hódítás és hadikárpótlás nélkül.« Lényegében a népek testvérisége és szabadsága ju­tott kifejezésre, a proletár ha­talom jellegének megfelelően. Az alkotmány egyértelmű, világos szövegezése klasszikus példája volt annak, miképpen lehet és kell számbavenni egy történelmileg meghatározott időszakban az osztályharc ál­tal elért eredményeket Az al­kotmány félreérthetetlenül ki­mondta: A Tanácsköztársaság célja megszüntetni a tőkés ma­gántulajdont, létrehozni a szo­cializmust, amelyben minden munkaképes embernek dol­goznia kell, s melyben min­denkinek joga van a szabad munkához. Ez az alaptörvény biztosí­totta a dolgozók összes de­mokratikus jogait, beleértve a szólás-, a sajtó-, a gyüleke­zés- és a lelkiismereti- szabad­ságot. Biztosította a nemzeti kisebbségek jogait, azaz a nem magyar nemzetiségű állampol­gárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogokat és életkörülményeket kaptak. Részletesen szabályozta a* al­kotmány az állam szervezetét s a demokratikus centrali»- mus elvét A legfőbb hatalmi szerv a Tanácsok Országra Gyűlése lett Törvényes mű volt az 19ífr- es alkotmány, mert az egész nép választott képviselői sza­vazták meg a szocialista de­mokrácia elvei szerint. Alkal­mas volt arra, hogy a gyárak, földek, valamennyi munka­hely minden dolgozója tuda­tára ébredjen hatalmának. A fronton harcoló katona pedig megérthette, milyen célokért hullatja vérét Es alkalmas volt arra is, hogy az ellen- farradalmárok és a kapitulán- sok rágalmaival szemben meg­mutassa a magyar proletariá­tus valódi törekvéseit és er­kölcsi erejét Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a pro­letariátus akkori nemzedéke méltán lehetett büszke, ■ amely mint forradalmi hagyo­mány, szükségképpen termé­kenyítőén hat a jelenre és a jövőre egyaránt Földes Mihály Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok 1919. június 20—22-re hív­ták össze — 50 évvel ezelőtt — a Kommunista Ifjúmunká­sok Magyarországi Szövetsé­gének első kongresszusát A budapesti Üjvárosháza Váci utcai épületének díszes ta­nácstermében sok viharos vi­tát visszhangzó falai, oszlo­pai között még soha nem mo­solygott, zsibongott annyi vi­dám, tiszta tekintetű fiatal. A részvevők, munkásfiatalok, diákok, katonák, parasztok, összesen 334-en százezernél több forradalmi gondolkodású ifjú küldöttei, képviselői. A tanácskozáson a meghívott népbiztosok közül három kommunista — Kun Béla, He­vesi Gyula, Lukács György — és egy szociáldemokrata nép­biztos — Bokányi Dezső — je­lent meg a megnyitó ülésen. A kongresszus az ifjúsági szö­vetséget érintő minden fontos kérdést megtárgyalt A kül­döttek tizenhat napirendet fo­gadtak eL A kongresszus köz­ponti gondolata, »mi már nem leszünk kizsákmányolt prole­tárok*, Lékai Jánosnak ez a szállóigévé vált mondata volt Kun Bélát óriási tapsviharral és percekig tartó éljenzéssel üdvözölték. Beszédében a pro­letárforradalom jelentőségét méltatta, amely valóraváltotta az ifjúmunkások jelmondatát: >-Mi már nem leszünk kizsák­mányolt proletárok!« Szólt a honvédő háborúról: »Minden proletárnak fegyvert kell adni a kezébe most, hogy megvé­delmezze azt a rendszert, amely biztosítani tudja, hogy kiépíthessük a szocializmust...* A kongresszus elfogadta a KIMSZ programját és szer­vezeti szabályzatát A jóváha­gyott elvi és akcióprogram po­litikai és kulturális célokat tűzött ki. Megállapította, hogy a KIMSZ a nemzetközi mozgalom szerves része, Marx és Lenin tanítását követi. A kulturális feladatok megoldá­sát a tanulásban, szervezeten belüli közösségi élet kialaku­lásában jelölte meg. Szorgal­mazta a munkás- és paraszt­ifjúság szövetségének megte­remtését, valamint a dolgozó és tanuló fiatalok között fenn­álló ellentétek megszüntetését. Elismerte a program az idő­sebb forradalmárok ellenőrző és tanácsadó jogát. Minden percet kihasználtak a fiatalok. Szünetekben a Vörös Újság hadijelentését tárgyalták: »Mi­re! a csehek az általános és heves támadásaikat nem hagy­ták abba, védekező harcaink a Léva körül s a Rima és a Sajó völgyében tovább tarta­nak.« Elkomorult tekintettel gon­doltak azokra, akik már nem lehettek közöttük, mert hősi halált haltak a proletárhaza védelmében. De beszéltek, vi­táztak a szakoktatás kérdésé­ről, a tanoncok nevelési le­hetőségéről, a tanműhelyek szü kségességérőL A kongresszus harmadik napján megválasztották a KIMSZ új központi vezetősé­gét és a huszonnégy tagú köz­ponti ellenőrző bizottságot Somogy megye küldöttei is ott voltak a kongresszuson és az aktív tevékenység elisme­rése volt, hogy Szabó Ferenc kaposvári ifjúmunkást bevá­lasztották a központi vezető­ségbe. Az új vezetőségben a vidéki és a diákfiatalok is megfelelő képviseletet kaptak. Az elnöki tisztében maradt Balogh László, Lékai János és Bergmán Géza. A kongresszus vasárnap éjfél felé ért véget. Éjszaka volt, égtek Pest utcáin, a gázlámpák, mikor befejező­dött a tanácskozás. »Föl, föl, ti rabjai c földnek ...« éne­kelték frissen, bizakodóan, küzdelemre, munkára készen a fiúk és a lányok megejtő ünnepélyességgel.1 A kommunista Vezetés alatt álló ifjúsági szövetség kong­resszusa teljesítette kitűzött célját Hű tükörképét adta az ifjúsági szövetség ideológiai és politikai állapotának, az e téren meglevő fogyatékosság­nak is. A részvevők egyike a mar­cali születésű Lengyel József író, a Visegrádi utca című re­gényében i'gy ír a kongresz- szusról: »Az ifjúmunkások kongresszusa talán a legérde­kesebb és biztos a legszebb kongresszusa volt a diktatúrá­nak. Itt végre összetalálkozott a politika és a nevelés, Lékai politikai referátuma fanatikus optimizmus volt, melynek a megvalósítására mindenre kész jószándéka adta az erőt Bizonyára ez a kongresszus is tele volt utópiával. De az ifjúmunkásság oly energiával látott az új világ építéséhez, hogy itt joggal nem látszott semmi lehetetlennek... Az ifjúmunkások kongresszusa — azt hiszem — történelmi­leg is egyik kiemelkedő pont­ja a magyar diktatúrának. A KIMSZ-küldöttek hittek és szívvel vallották, érezték, hogy Harcban nem szabad megállni, Elvtárs, szorítsd a fegyvered! Vagyunk az új rend katonái. Vagyunk az eljövő sereg!* Varga Teréz Fonói keverőüzemünkhöz ■ rakodómunkásokat felvessünk Kereseti lehetőség havi 2500—3000 Ft-lg. A dolgozókat naponként lakóhelyükről munkahelyükre és munkahelyükről lakóhelyűkre szállítjuk. Jelentkezés a Gabonafelv asárló Vállalat munkaügyi osztályán, Kaposvár, Malom u. 10. 8897 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. június 22,

Next

/
Oldalképek
Tartalom