Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

I A nemzetközi tanácskozás fö dokumentuma (Folytatás a 2. oldalról) lakosságának üldözése, a faji és nemzetiségi megkülönböz­tetés, a cionizmus és az anti­szemitizmus ellen. Mindezeket a jelenségeket a reakciós ka­pitalista erők szítják és hasz­nálják fel a tömegek politikai megtévesztése céljából. Az imperializmus a fajgyű­löletet a népek egységének megbontása és saját uralmá­nak konzerválása érdekében használja fel. A széles néptö­megek elutasítják a faj üldö­zést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harcba. Eköz­ben megérhetik, hogy a rasz- szizmus kiirtása szaros kap­csolatban áll az általános anti- imperialista harccal ás az im­perializmus ideológiai bástyái ellen folytatott küzlelammel. Az alapvető emberi szabad­ságjogok eltiprására törekvő imperializmus ellen folytatott harc érdekei lankadatlan har­cot követelnek a szólás, a saj­tó, a gyülekezési, a tüntetési és a szervezkedési szabadság- jogok védelme, illetve kiví­vása érdekében, minden ál­lampolgár egyenjogúságáért és a társadalmi élet minden olda­lának demokratizálásáért. Szi­lárdan szembe kell szállni a reakció minden olyan kísérle­tével, amely — egyebek között népellenes törvények segítsé­gével — meg akarja semmisí­teni az osztályharcokban kiví­vott demokratikus jogokat és szabadságokat. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a ha- 1 álveszélybe került hazafiak és demokraták megmentéséért, a kommunistákkal és más haza­fiakkal szemben alkalmazott bírói önkény ellen; harcolni kell a börtönökben sínylődő hazafiak és demokraták kisza­badításáért és védelmezni kell a politikai menedékjogot Mi, kommumisiták ellenezzük a népek és a nemzeti ki­sebbségek elnyomásának min­den formáját, állást foglalunk amellett, hogy minden nemzet és nemzetiség fejlessze saját kultúráját és nyelvét; szilár­dan védelmezzük minden nép önrendelkezési jogát Nekünk, kommunistáknak meggyőződé­sünk, hogy úgy nem lehet vé­get vetni az imperialista ag­resszió politikájának, nem le­het mindörökre felszámolni a gyarmatosítást és a neokolo- nializmust nem lehet kiirtani a fasizmus és a faji elnyomás gyökereit, ha nem harcolunk a monopoltőke hatalma ellen és az olyan demokratikus követe­lésekért, amelyeknek megvaló­sítása egészében meggyengíti az imperializmus hadállásait és alapjaiban rendíti meg an­nak uralmát Ezáltal kedvező feltételek teremtődnek meg a munkásmozgalom végső céljai­nak eléréséhez. A jelenlegi helyzet megköveteli a szocia­lista országok népei, a nemzetközi munkás- mozgalom és a nemzeti felszabadító mozga­lom minden osztaga között az antiimpe- rialista harci szolida­ritás megerősítését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös politiká­jának leleplezését és a közvé­lemény éberségének fokozását az imperializmus agresszív­szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás résztvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat az alkalmazottá - kát, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket képviselő szervezeteket, a kü­lönböző politikai felfogású^ fi­lozófiai és vallási meggyőző­désű társadalmi rétegeket és csoportokat, a kapitalista or­szágok reálisan gondolkozó politikusait, az összes demok­ratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szer­vezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erő­feszítéseket egységes antiim- perialista harci akciók végre­hajtására a feszültség felszá­molása és a béke védelme ér dekében. Mindenkit meghí­vunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles kö­rű eszmecserében, amely az imperialistaellenes harc kér­déseinek legszélesebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erők­kel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemok­ratikusabb előkészítésének és lebonyolításának hívei. Minden tőlük telhetőt meg­tesznek azért, hogy nagyobb egyetértésre jussanak a sok különféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalommal, figyelembe véve e mozgalmak sajátszerűségét és tiszteletben tartva önállóságukat, az ön­kéntes alapon és közös meg­egyezéssel leválasztott együtt­működési formák lehetővé te­szik azt, hogy az imperializ­mus ellen folytatott harc- olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek. IV. A tanácskozás részvevői, a kommunista és munkáspártok fokozottan akarnak hozzájá­rulni a népek előtt felmerülő problémák megoldásához. En­nek legfontosabb feltétele ma­gának a kommunista mozga­lomnak a jelenlegi követelmé­nyeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tömörí­tése minden imperia­listaellenes erő egye­sítésének legfonto­sabb tényezője A tanácskozás részvevői megerősítik azt a közös állás­pontjukat, hogy a testvérpár­tok kölcsönviszonyainak alap­ját a proletár internacionaliz­mus, a szolidaritás és a köl­csönös támogatás elvei, az ön­állóság és egyenjogúság tisz­teletben tartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei al­kotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betartása elengedhe­tetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttmű­ködés fejlesztésének, s a kom­munista mozgajomban az egy­ség megerősítésének. A testvérpártok együttmű­ködésének természetes formái a kétoldalú tanácskozások, a regionális találkozók, a kom­munista mozgalomban elfoga­dott elvek alapján lebonyolódó nemzetköri tanácskozások. Ezek az elvek és formák min­den lehetőséget megteremte­nek ahhoz, hogy a kommunis­ta és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célo­kért, a forradalmi világmoz­galom növekvő sokrétűségé­nek helyzetében a közös célo­kért vívott harcban. Jelenleg, amikor a nemzetközi kommu­nista mozgalomnak nincs ve­zető központja, különösen megnő a kommunista akciók önkéntes egybehangolásának fontossága az előttük álló feladatok sikeres megoldása érdekében. A kommunista és munkás­pártok akcióegysége elő fogja mozdítani a kommunista moz­galomnak a marxizmus—leni- nizmus elvei alapján megva­lósuló összefogását. A jelen­kor forradalmi és általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok meg­oldását célzó szolidaritási ak­ciók előmozdítják a kommu­nista mozgalom különböző osz­tagai között az elengedhetet­len tapasztalatcserét. Hozzá­járulnak a marxi—lenini el­mélet gazdagodásához és al­kotó fejlesztéséhez, az aktuá­lis politikai kérdésekben elfog­lalt internacionalista, forra­dalmi álláspontok megerősíté­séhez. A tanácskozás részvevői ki­jelentik; hogy pártjaik eltö­kélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tö­megek és a társadalmi hala­dás érdekében, azért, hogy kö­zelebb hozzák a nemzetköz: tőke teljes legyőzeté. ét. Az im­perializmus ellen folytatott es az általános demokratikus kö­vetelések elfogadását célzó kö­zös akciókat a szocialista for­radalomért és a kizsákmányo­lás rendszerének felszámolá­sáért vívott harc egy-egy ré­szének és szakaszának tekintik. A tanácskozás részvevőinek meggyőződésük, hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országá­ban elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommu­nista párt felelős tevékenysé­géért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elvá­laszthatatlan egymástól. A marxisták—leninisták egyszer­re hazafiak és internacionalis­ták, elvetik mind a naciona­lista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését, mind a he- gemonista törekvéseket. A kommunista pártok a mun­kásosztály és valamennyi dol­gozó pártjai, s egyúttal a tény­leges nemzeti érdekek zászló­vivői is, szemben az ezen ér­dekeket eláruló reakciós osz­tályokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus kö­rülményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mér­tékben a szocializmus és a' proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége ré­vén a munkásosztály és szö­vetségesei kivívják a hatalmat. A kommunista és munkás­pártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek meg­felelően közelítsék meg a konkrét feladatok megoldását. Minden egyes párt a marxiz­mus—leninizmus alapelveitől vezérelve, saját konkrét nem­zeti körülményeit számba vé­ve, teljesen önállóan dolgozza ki saját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a kö­rülményektől függően a szo­cializmusra való áttérés békés vagy nem békés útját, vala­mint a szocializmus építésé­nek formáit és módszereit or­szágában. Ugyanakkor a kom­munista pártok tevékenységi körülményeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó nézet­eltérések nem gátolhatják a testvérpártok összeegyeztetett fellépését a nemzetközi poron­don, különösen nem az impe­rialistaellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeforrot- tabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgal­munk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődése során az utóbbi években sú­lyos nehézségekkel találta ma­gát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meggyőződés azon a té­nyen alapul, hogy a nemzet­közi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, min­den kommunista párt a felme­rült problémák olyan megol­dására törekszik, amely meg­felel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi kül­detésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi összefogásra törekednek. A kommunista és munkás­pártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelenti, hogy eltö­kélt szándékuk egységes front­ban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek vélemény- csere során simulnak el, vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lénye­gileg tisztázza a vitás kérdé­seket. Más ellentétek huzamo­sabb ideig fennállhatnak. A tanácskozás meggyőződése, hogy a vitás problémákat meg lehet és meg is kell helyesen oldani a kommunista pártok különböző formájú együttmű­ködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésé­vel, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásával, az elvtársi vitákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi szín­téren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt in­ternacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység kollektív elemzé­se előmozdítja az egység meg­szilárdulását. Az együttes antiimperialista fellépés irányvonala megkö­veteli a marxista—leninista pártok eszmei és politikai sze­repének fokozását a világ for­radalmi folyamatában. A kom­munisták a forradalmi, a fel­szabadító és a demokratikus mozgalmak élvonalában halad­va, a jövőben is kérlelhetet­len harcot folytatnak a bur- zsoá ideológia ellen, feltárják a dolgozók előtt harcuk va­lódi értelmét és a győzelem elérésének feltételeit Az im­perializmus elleni harc ered­ményessége és az ügy győze­lemre juttatása érdekében propagálni fogják a munkás- mozgalomban, a széles néptö­megek körében, s közte az if­júság körében is a tudomá­nyos szocializmus eszméit, kö­vetkezetesen védelmezni fog­ják elveiket, törekedni fognak a marxizmus—leninizmus dia­dalra juttatására, a konkrét helyzetnek megfelelően har­colni fognak az elmélet és a politika jobboldali és baloldali opportunista eltorzításai el­len. a revirionizmus, a dog- matizmus, valamint a balos szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások renflsze- rint lebecsülik azoknak a reá­lis erőknek a jelentőségét amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus-len i- nizmus, a proletár in- ternacionalizmus iránti hűség, saját né­pük érdekeinek, a szo­cializmus közös ügyé­nek önzetlen és odaadó szolgálata elengedhe­tetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egysé­ges akciói eredménye­sek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen si­kerük kitűzött törté­nelmi céljaik elérésé­ben. , A kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszt­hatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demok­ratikus jogok és a népek lét­érdekei ellen. A tanácskozás részvevői kivétel nélkül támo­gatják a világ valamennyi kommunista pártját, amelyek azért harcolnak, hogy legáli­san vehessenek részt orszá­gaik politikai életében. Hara­gosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a terrort, amelyeknek ezer és ezer kom­munista s más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanyolország­ban, Portugáliában, Görögor­szágban, Bolíviában, Brazíliá­ban, Kolumbiában, Mexikó­ban, Venezuelában, Panamá­ban, Paraguayban, Guatemalá­ban, Dél-Afrikában, Thaiföl- dön, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fülöp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról biztosít­juk közös harcunk fegyvertár­sait, akik a fasiszta és dikta­tórikus rendszerek, a tőkés országok börtöneiben sínylőd­nek, és harcolunk kiszabadí­tásukért. A mostani értekezletet rész­vevői úgy tekintik, mint fon­tos szakaszt a kommunista világmozgalom egybeforrasz- tásának útján. Ügy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és mun­káspárt között nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vettek részt a ta­nácskozáson. Az értekezlet részvevői kifejezik elhatározá­sukat, hogy együttesen lép­nek fel az imperializmus el­len, a nemzetközi munkás- mozgalom közös céljaiért ví­vott harcban azokkal a kom­munista és munkáspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanács­kozáson nem képviseltették magukat • • » Az Imperializmus ellen ví­vott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetet­lenül éles osztályharcok áll­nak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperializmus és a belső reakció állásai ellen. A forradalmi és a haladó erők győzelme elkerülhetetlen. A szocialista orszá­gok népei, proletárok, tőkésországok demok­ratikus erői, félsz a- badu’t és elnyomott népek — fogjatok ösz- sze a közös harcban, az imperializmus el­len, a b é ké é r t, a nem­zeti függetlenségért, a társadalmi haladá­sért, a demokráciáért és a szocializmusért (MTI) H ncogv tanácskozás ufóra A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK nagy moszkvai tanácskozása véget ért A már hétfőn nyilvános­ságra hozott Felhívás a béke védelmére! című kiáltvány után a tanácskozáson részt vett pártok túlnyomó többsége aláírta az imperialistaellenes harc fő feladatait kitűző, a kommunista és munkáspártok, valamennyi antiimperialista erő akcióegységének utat mu­tató fő dokumentumot Elfo­gadták a delegátusok a Lenin centenáriumra kidolgozott ok­mányt is. A tanácskozás tit­kársága javaslatot tett az an­tiimperialista világkongresszus összehívására. Ezt előkészíten­dő, 13 tagú bizottság alakult, mely javaslatot tesz e kong­resszus politikai platformjára és a részvevőkre. Üj korszakába lépett tehát a nemzetközi kommunista mozgalom: a megváltozott kö­rülményeket tükröző akció- program birtokában folytatja harcát a szocializmusért, a nemzeti felszabadulásért, s mindenekelőtt a békéért, mely előfeltétele minden értelmes emberi cselekvésnek. Bonyolultak voltak a körül­mények és a feltételek a vi­lágban, sőt a mozgalmon be­lül is, amikor felmerült a gon­dolat: éppen a körülmények­re való tekintettel új, közös iránytűre van szüksége a kommunista és munkásmozga­lomnak, hogy forradalmi vá­laszt tudjon adni korunk meg­annyi problémájára. Űj egy­ségre kellett törekedni, kivált­képp azután, hogy a Mao-cso- port megbontotta a nemzet­közi kommunista mozgalom egységét és politikájával — objektíve — az imperializmus kezére játszik. KÖVETKEZTETÉSEKET KELLETT LEVONNI, ám nem valamiféle kiátkozó szán­dékkal, hanem éppen ellenke­zőleg, a tanulságok meghatá­rozásával, a marxizmus—leni- nizmushoz hű pártok döntő többségének közös, demokra­tikus erőfeszítésével. Nagy volt a tét — nemcsak a munkásmozgalomban, hanem az egész emberiség jövője szempontjából — s ez, vissza­pillantva, érthetővé teszi azt a hosszú és nagyon alapos elő­készítő munkát, melyből min­denki által elismerten nagy részt vállalt a mi pártunk, az MSZMP is. Most már a dokumentumok, az előttünk álló évek akció- programjának birtokában va­gyunk, vitathatatlanul megerő­södve egységünkben. S éppen mert sikerült — ellenségek és ellenfelek romboló akciói és kudarcot jósoló propagandája ellenére méltatnunk kell még egyszer az utat és a mó­dot, mely a sikerhez vezetett. Kiderült, hogy a nemzetközi mozgalom ideológiai alapja, korunk marxizmus—leniniz- musa olyan erő, amely nem­csak, hogy kibírja az egyes pártok között ilyen vagy olyan kérdésekben felmerülő vitá­kat, hanem éppen ellenkező­leg: a belső demokratizmus, a felszabadult és alkotó vita nyomán hatványozódik meg. A nagy tanácskozás fő dokumen­tuma azért képvisel felbecsül­hetetlen értéket, mert benne testet ölt mindazoknak a kom­munista pártoknak a vélemé­nye és akarata, melyek kü­lönböző helyzetben, különböző feltételek közepette, gyakran más-más utakon keresve a szocializmus perspektíváját, tehát vitatkozva tettek hitet cselekvésük vezérmotívuma, a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus mel­lett A KÜZDELEM EZUTÁN TOVÁBB FOLYIK az impe­rializmus ellen, s megkezdőd­nek az előkészületek az im­perialistaellenes világkong­resszusra. S ha ez megvalósul, akkor az emberiség történel­mében példa nélkül álló egy­ségfront áll majd szemben a nemzetközi' imperializmussal. Betöltötte Hável József és Pirityi Sán­dor, az MTI tudósítói jelentik: A szerda reggeli moszkvai lapokból már hiányzik »a ta­nácskozás munkájának tovább­folytatásáról« szóló megszokott mondat, helyette első ízben új kifejezés jelent meg: a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása sike­resen befejeződött. Ennek a megállapításnak megfelelően alakult a tanács­kozás részvevői és a vendég­látó szovjet házigazdák prog­ramja. Sok .küldöttség már szerdán visszautazott hazájá­ba, így a magyar pártdelegá­ció is. A szovjet testvérpárt vezetői Moszkva repülőterein és pályaudvarain szinte meg­szakítás nélkül búcsúztatják a nemzetközi tanácskozás gazdag szellemi poggyászával hazaté­rő delegációkat. A távozó küldöttségek köré­ben általános elégedettség ta­pasztalható, jóllehet már az előkészítő munka során vilá­gosan kitűnt, hogy minden feltétel adott a tanácskozás si­keres megtartásához és az idő­szerű feladatokat tudományo­san elemző közös dokumentum elfogadásához, magán az ér­tekezleten a várakozásokat felülmúlóan mutatkozott meg a világ kommunistáinak az az elhatározása, hogy tovább szi­lárdítják egységüket, erősídk összefogásukat a közös ellen­ség, az imperializmus elleni közös harcban. feladatat Bár a sajtóközpont is be­zárta kapuit, a Moszkvába se­reglett nemzetközi újságíró­gárda tevékenysége nem csök­kent A világsajtó képviselői az elmúlt napok mozaikkoc­káit rakják össze egésszé, s ebből az összképből vonják le következtetéseiket Leszámítva a dühödt kommunistaellenes toliforgatókat, a tárgyilagosan gondolkodó és író sajtótudó­sítók — természetesen más­más hangnemben — arra a megállapításra jutnak, hogy a nemzetközi tanácskozás betöl­tötte alapvető célját, előmoz­dította a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységét és ennek eredményeképpen a jö­vőben fokozódni fog az impe­rializmus elleni harc. A kommentárokban válto­zatlanul kiemelkedő helyet kap a tanácskozás igazi de­mokratikus, elvtársi légkr^ amely hatalmas lépést j'VjÜt, előre a kommunista pártok egymás közötti kapcsolatai­ban. Bebizonyosodott, hogy a nyílt kommunista vita és esz­mecsere, a tanácskozás mun­kájával kapcsolatos nyilvános­ság nemcsak hogy nem gátol­ta, hanem előmozdította az imperialistaellenes összefogást. Mindezek alapján teljesen jogos a kommentárokban a tanácskozással kapcsolatban sűrűn szereplő »történelmi je­lentőségű« jelző. 3 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. június 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom