Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
A billentyűk mesterei Munkák a dombokon NAPJAINKBAN MEGSZOKOTT DOLOG a munkaerő- kereslet. Az újságokban hovatovább több a toborzó hirdetések, munkavállalókat kereső felhívások száma, mint hajdanán, a Horthy-időkben a munkáért kilincselők száma volt. Mégis feltűnő, hogy az utóbbi években ezen belül az átlagosnál több a gép- és gyorsírónőt kereső hirdetés. »Ennyire megnövekedett nálunk a bürokrácia? — kérdezhetné a kajánabb olvasó, és ha nem minden alap nélküli is ez a kérdés, teljes komolysággal mégsem mondhatjuk, hogy elsősorban ez a magyarázat. Hiány leginkább azért van gépírónőkben, különösen a gyakorlottakban, jól képzettekben, mert a vállalati, hivatali munka valóban egyre több, igazán szükséges írásbeliséget kíván. A gépírónő az utóbbi évtizedekben így vált egyre inkább szükséges és nélkülözhetetlen tényezőjévé a legkülönfélébb vállalati, hivatali életnek, a politikai és gazdasági fórumoknak, sőt magának a termelésnek is. Nyomban tegyük ho2zá, hogy olyan tényezőjévé, akiről általában nem szoktunk beszélni, akiről alig-alig esik szó a nyilvánosság előtt, akinek nevét sehol sem szokták feltüntetni, akiről tehát egy kissé megfeledkeztünk. Csak akkor nem feledkezünk el róluk, ha hibát vétenek, ha elgépelnek egy-egy betűt, számot, adatot, amiből komoly bonyodalmak származhatnak. Pedig könnyen elgépelhetnek. Nem könnyű mesterség ugyanis a gépírónőé. Nem könnyű a dolguk — ugyanakkor a helyzetük, az elismerésük, az elbírálásuk mégsem egyértelmű. Társadalmi helyzetültet általában az alkalmazott kategória jelzi é£ csakugyan eléggé általánosan. Munkájuk valójában a fizikai és a szellemi munka határán mozog, helyesebben a kettőt egyesíti. Különféle vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy a folyamatos írógépeléssel járó kalóriafogyasztás megközelíti a nehéz fizikai munkát igénylőkét. Ugyanaltkor 'kétségtelenül szellemi munkának minősül az a figyelem, amely a diktált vagy másolt szöveg gépírásához szükséges, hozzávéve még azt a felkészültséget, tudást is, amelyet egyebek között csupán a helyesírás sokszor nem is olyan egyszerű szabályai követelnek meg. A szellemi és fizikai munka sajátos vegyületeként tehát valahol ott mozog a gépírónő tudása, ahol általában egy jól képzett szakmunkásénak kell mozognia. Jelenleg egy gyakorlati kérdés mered elénk, az alapkérdés: kellően vonzó, ösztön- ző-e a gépírónői pályát választani? Széles körű fölmérés adhatna csak feleletet arra, hogy a gép- és gyorsírói iskolákban egyre nagyobb számban végzettek valóban ezen a pályán maradnak-e. Annyi bizonyos, hogy a gép- és gyorsíró iskolák igazgatói — főként Budapesten és a nagyobb iparvárosokban — azt állítják, hogy ha négyszer annyit képeznének ki, akkor sem lenne elegndő. Pedig csak az elmúlt tanévben összesen közel nyolcezren végeztek. Van olyan iskola, ahol így tanév végén naponta 5—6 vállalat is jelentkezik gépírónő alkalmazására. Esetenként a kezdő fizetés nem kevés. A továbbhaladás, az előrelépés azonban már kevésbé biztosított, és talán éppen ez az a pont, amely tarsadalmilag mielőbb megoldást kíván. A FELSZABADULÁS ELŐTTI »mese az írógépről« hamis romantikája akkor sem lehetett és ma még kevésbé lehet perspektíva. Napjainkban különösen idegen a saját erejéből, képességéből, tudásából boldogulni akaró, fiatal lányok számára. És itt természetesen tovább bonyolódik a probléma. Érthető, ha továbbtanulással keresnek maguknak még tartalmasabb beosztást azok, akiket esetleg nem elégít ki az írógép melletti munkakör. Ez azonban más munkaterületen, más szakmáknál is előfordul, mégsem kevésbé megbecsiilendők azok, akik egy bizonyos szinten válnak valóban mestereivé, nagy tudású, megbízható művelőivé szakmájuknak. ILYENEK LEHETNEK A JÖ GEPlRÖNÖK IS, a billentyűk mesterei, akik tudásukkal, pontosságukkal, gyorsaságukkal — mégfelelő anyagi és erkölcsi perspektíva esetén — egész életükön át hasznos és nélkülözhetetlen segítők lehetnek a termelőmunka adminisztrálásában, a legfontosabb állami, közéleti, hivatali ügyek intézésében. Az Ásványolaj-forgalmi Vállalat III. számú tájegységi központjában arról érdeklődtünk, lesz-e elég üzemanyag a betakarítás idején. Kérdésünkre Rammer István, a tájegységi központ vezetője a következőket válaszolta: — Két hete, hogy vidéki eladóhelyeink vezetőivel megbeszélést tartottunk. Arra kértük őket, hogy segítsék a mezőgazdaságot. Vegyék föl a kapcsolatot a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetőivel. Ezenkívül levélben kértük a tsz-einököket, gazdasági igazgatókat, hogy idejében gondoskodjanak a tároló tartályok feltöltéséről. A saját érdekük is, hogy június 20— 25-ig megtörténjen a feltöltés. El akarjuk kerülni a fennakadást, hogy a betakarítás zökkenőmentes legyen. Megfelelő mennyiségű árukészlettel rendelkezünk. Szabad tankautókapacitásunk van, ezek különböző eladóhelyeinken működnek, saját töltőállomásainA zselici dombok lágyan hullámzó ölében fekszik Si- monfa. Sűrű erdőkkel övezett lankáinak művelése sok gondot okoz a falu lakóinak. Meredek emelkedők, hirtelen zuhanó völgyek váltogatják egymást. A kényszer azonban megtanította az embereket, hogyan kell úrrá lenni a változóan dombos földeken. Ma már hatalmas erőgépek köny- nyítik a munkát, birkóznak a nehéz tereppel. A mintegy 1700 holdnyi Simonijai határban nem köny- nyű a munkaelosztás. Kevés az összefüggő tábla, s ez a gépesítést nehezíti. — A gépek hamar kikészülnek. Gyorsan kopnak az alkatrészek, és kimerül a motor — mondja Kiss György, a simonfai tsz főagronómusa. Az egyik magaslatról a völgyben elterülő falu tárul elénk. Távolabb meredek lejtők sorakoznak. Kocsink lekötött kerékkel ereszkedik alá. A traktorosokra gondolok. kát látják el, A töltőállomáson még holt szezon van, s ez lehetővé teszi, hogy a kocsik vevőfuvarokat, házhoz szállításokat végezzenek. Július- augusztus hónapban a forgalom nagymértékben nő. Ebben az időszakban részben a mezőgazdaság kiszolgálása miatt csak három-négynapos előrendeléseket tudunk majd elfogadni. Készleteink hosszú időre elegendők. Véleményem szerint a gazdaságok és a szövetkezetek átlagban nyolc-tíz napra elegendő gázolajkészletet tudnak tárolni. Ha ezt ki is használják, akkor nem merül fel majd probléma. Ebben az ügyben kértük a megyei tanácsok mezőgazdasági es élelmezésügyi osztályainak segítségét. A kaposváriaktól ígéretet is kaptunk erre. Eddig sajnos az a tapasztalatunk, hogy a mezőgazdasági fogyasztók nem mindenhol töltik fel üzemanyag-tartályaikat. Pedig az aratás sikere et- tői is függ ... akik a hátborzongatóan veszélyes terepen dolgoznak gépeikkel ... — Sík területhez szokott ember nem is merné ezt vállalni — szólal meg az agro- nómus, mintha gondolataimra akarna válaszolni. — Nem volt még baleset? — Négy éve lesz, hogy Simonién dolgozom, de ilyenre nem emlékszem. Igaz, a biztonsági rendszabályokat szigorúan megtartatjuk. Az alkoholfogyasztás itt talán még több veszélyt jelent, mint az országutakon. — Nálunk ezzel nincs baj. Minden traktoros érzi a felelősség súlyát... Saját biztonságukról van szó. Az egyik táblán gép dübörög. Vezetője, Kiss Sándor kipróbált traktoros., Nyugalma, határozottsága ismert, mégis kerüli a veszélyes lejtőket. Most is vigyázva fordul, nehogy megcsússzon a kerék. — Ha óvatosan csinálom, nem lehet baj — mondja. — Csak hát a föld elmunkálása nem olyan szép, mint ahogy szeretnénk... A tsz vezetősége mindany- nyiuk munkájával elégedett, ök is tudják: nem minden a traktoron és vezetőjén múlik. Ahogy hallom, nehéz munkájukat anyagiakkal is méltányolják. Jól keresnek Simon- fán a traktorosok, de nem irigyli tőlük senki. Keményen megdolgoznak érte. Az út mindkét oldalán gabonatáblák. A bólingató rozskalászok mellett már szőküi az árpa, az aratás közeledtét jelzi, ami külön gond a tsz vezetőinek, hiszen a kombájnnal itt még nehezebb a munka. Ezért, ahogy a főagromó- mus mondja, a kézikasza is előkerül. — A juhtenyésztés gondolata már többször szóba került, sajnos pillanatnyilag nem tudnánk férőhelyet biztosítani. No meg a pásztornak is lakás kell, ami szintén probléma. Sdmonfán azt tartják, ahogyan eddig, ezután is találnak megoldást A fő cél: a dombo* kon könnyebben megvalósítható takarmány termesztést növelve tovább fejleszteni az állattenyésztést. K. Varga József Báliról boltra L. Z. Aratás előtt Látogatás az ÁFOR-nál Ujjlenyomat a kollektív szerződésen Nagyon sok munkás keresi föl személyesen és levélben a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, a szakmai szakszervezetek megyei bizottságait munkajogi kérdésekben. S amikor választ kell adni a kérdésre, legtöbbször — akár egy krimiben — a nyomok a kollektív szerződés nem ismeréséhez vezetnek. Találóan utalt a SZOT megyei instruktora a legutóbbi SZMT elnökségi ülésen a textilművekben látottakra: a munkatermekben kint függ a kollektív szerződés, az nézi meg és akkor, aki cs amikor bizonytalan valamiben. A sok-sok ujjlenyomat bizonyítja, hogy gyakran forgatják a szerződés oldalait a fonónők. Ma már nagyon sok kérdésben pontosabb és részletesebb felvilágosítást kaphat mindenki a saját üzemében, mint a szakszervezeti székházban. Ezért fogalmazódott meg az az igény, bárcsak minél több üzemben függne a falon ujjlenyomatokkal teli kollektív szerződés. Sajnos, éppen az érkező levelek hívhatnák fel a szakszervezeti bizottságok figyelmét arra: a munkások nem ismerik alaposan vállalatuk alkotmányát. Mindenki megelégszik azzal, hogy elkészült a kollektív szerződés, arról megfeledkeznek a gazdasági és a szak- szervezeti vezetők, hogy minden fórumon ismertessék a legfontosabb részeit, amelyek a mindennapi üzemi élethez elengedhetetlenül szükségesek. Senki sem fogja bánni, ha jövőre kevesebb levelet mutat az SZMT statisztikája annak árán, hogy ott világosítják föl a munkásokat, ahol az elsődleges feladat. Sok félreértés, sértődés, meg nem értés tisztázható a kollektív szerződés rendszeres ismertetésével. S aki ezt a munkát lebecsüli, nem érti a munkáskollektívák tájékoztatásának fontosságát. Ne csak a textilművekben legyen hát ujjle- nyomatos a vállalat kifüggesztett alkotmánya, hanem minden somogyi üzemben. Ennek a hasznát lent is, fent is meg lehet majd érezni! L. G. Egész nap úton van, sorra járj a az élelmiszer-üzleteket, s anélkül megy tovább, hogy valamit is vásárolna. Schmidt József, a Zamárditól Sóstóig húzódó partszakasz élelmiszer- áruforgalmi ügyeinek intézője ilyenkor nyári időben nagyon elfoglalt ember. Néha egyszerre több helyre is hívják. És ő intézkedik, hogy lehetőleg minden boltban, üzletben ott legyen a friss tej, a kenyér és a többi élelmiszer. — Megtörténik, hogy ha egy kisebb bolt mellett megáll két-három különjáratú autóbusz, csak a polcok maradnak meg és az eladó. Ilyenkor sürgős intézkedésre van szükség, hogy ne álljon, üresen a bolt, amíg a tervezett árukiszállításkor rákerül a sor. Különösen a munkahelyeken bevezetett szabad szombatok változtattak a forgalom TKIEKV AJF?.PAP alakulásán. Sokan érkeznek már pénteken este a főváros- \ bői, a környező városokból. \ Így egy nappal előbb kezdő- - dik a hétvégi élelmiszer- szerzés. Egy-két különlegesség kivételével megtalálják a nyaralók azt, amit keresnek. A banán- és ananászkonzervek, befőttek csak ritkán kaphatók: J . nehéz ezekhez hozzájutni. Ha az alapvető élelrmisze- ^ rekből jelentkezik valahol vá- i Lefogták a gazdaság üzem- ratlan hiány, álékor azt má- i vezetőjét, egy volt bérest, aki sik boltból, ahol nagyobb a 4 leltárba vette az uradalmat, és készlet, azonnal pótoljuk. Az a nagyapát, aki május elsején az idén még nem tette próbára) uraság hintójábán ült. Egész az élelmiszer-kereskedelmet a balatoni szezon forgalma, de ha csak egy mód lesz rá, a legnagyobb vásárlói ostromokat is állná fogjuk. Biztató, hogy az áruellátás utánpótlása kifogástalan. A többi a kereskedőktől függ — hiszen az igazi nyár visszavan még. Kiadványokban tallózva... A termelőszövetkezetek Somogy megyei területi szövetségei sorra közkézre adják sokszorosított kiadványukat, a szövetségi Híradót. Ezt külön- külön szerkeszti mindhárom szövetségünk, s megküldi tagszövetkezeteiknek, a felügyeleti szerveknek, s minden, a gazdaságokkal kapcsolatban álló vállalatnak, üzemnek. A dél-somogyi szövetség most megjelent Híradója elsőként a három járás — a barcsi, a csurgói és a nagyatádi ,— termelőszövetkezeteinek limit évi gazdálkodási versenyét értékeli, alapos részletességgel és meghirdeti az idei versenyt. Aztán hírt ad az oktatásról — hol, milyen alkalom nyílik szakmai továbbképzésre vagv alanpzó oktatásra? —, majd jogszabály okát ismertet. (Hogyan történik például az újonnan belépő tsz-tagok betegsegélyzése?) A közérdekű Közleményekben körlevelek éjjel verték és vallatták, majd hajnalban a major mögött egy kiszáradt fa ágaira felakasztották őket. Ezután a fehérek elnyargaltak a pusztán át, a Balaton irányába. Az olasz nem sokkal az est beállta előtt érkezett meg. Kimerültén terült el az ügyeleti szoba vaságyán, és rövidesen ^mély álomba zuhant, f Wolf ék sötétedés után kivilágították az egész várost. 'Teljes kivilágítást rendeltek el másolata, egy sor valóban köz-Vs, tízes csoportokban járták a érdekű hirdetés, értesítés ol- ? néptelen utcákat, vasható. Érdekes, zsebkönyv forrná- tumú, szép kötésű könyvecske, érkezett postán Tolna megyé-, A sínbusz csak az éjszakai órákban érkezett meg. Hajnal első útja a szállodába vezetett. Bezárkózott az irodájába, amely érintetlen bői. A szomszédok megváló- jt volt, ahogy otthagyta. Az asz- sították azt, amiről mi szer-i talon szerte még olvasaton kesztöségi és szélesebb körben a politikai füzetek hevertek. A is beszélgettünk már: kiadták ^szekrény sarkán kimosva vá- nyomtatásban Tolna megyei rakozott a csajkája. Minden gazdasági adattárát, amely «olyan volt, mintha a munkáját egyúttal részletes címjegyzék i megszakítva csak egy percre is. A könyvecske az idei álla-f hagyta volna ott, és elhatá- potokat tükrözi, s nyolcvan- i rozta, hogy minden így is manégy gazdasági egység mutat-# rád. Néhány személyes tárgyat kozik be a több mint száz ol-^ szedett elő a ruhájából: az öndalon az olvasóknak. Helyen-1 gyújtót, a ceruzáját, amelynek ként egy-egy képes illusztrá-# a végéhez egy radír volt erő- ció szemlélteti az adott üzem.fsítve és a Vörös Újság leg- vállalat néhány termékét. * utóbbi számát is kitette. Egy A szomszédok példája arra?csomag kártya is a kezébe kell ösztönözzön, hogy Somogy i akadt. Egy ideig töprengett, is mielőbb rendelkezzen ilyen J hogy mit csináljon vele, végül kiadvánnyal. Megérné a költ-J ezt is az ágyon gyúródó pok- séget, fáradságot * rócra dobta. Elégedetten néH. F. feett szét. A szoba így fogja megvárni a fehérek bejövetelét. Néhány perc múlva magához hívatta az olaszt. — Mit intéztél? — kérdezte. Az olasz megdörzsölte kialvatlan szemét, majd az inge alól egy lepecsételt borítékot húzott elő. — A szerb katonai parancsnok azt üzeni, hogy két feltétellel minden bányász visz- szamehet — mondta. — Az egyik feltétel, hogy adják le a fegyverüket. A másik pedig az, hogy írásbeli kötelezettséget vállalnak, hogy lemennek a bányába és úgy dolgoznak, mint békeidőben. Hajnal felbontotta a levelet és elolvasta. — Valóban ez áll benne — bólintott. Egy órán belül összecsomagoltak. Nem volt vesztegetni való idejük. A fegyelmi szakasz egy nagyobb és egy kisebb csoportra oszlott. A nagyobb csoportot König vezette. Hajnal odaadta neki a szerb parancsnokság levelét. Ezzel a csoporttal tartott a lány és az öccse is, akiket Wolf Bencze gondjaira bízott. Wolf egy füzetlapra írt néhány sort az anyjának. Megkérte Benczét, hogy a lányt és a gyereket — ha 5 sokat késne és nem érné utol őket a hegyek ben — vezesse el a bányatelepre az anyjához és a levelet is adja át, és mondja meg: rövidesen, legfeljebb egy-két nap késéssel, ő is megérkezik. Bencze nem szabadkozott, pedig nagyon szeretett volna Wolf csoportjában maradni. Nem szólt. Megölelték egymást, aztán ez a nagyobb csoport a kivilágított, de teljesen elnéptelenedett utcákon át kivonult a városból. Hajnal nagy fájdalommal nézett utánuk, míg csak el nem tűntek a távolban. A szakaszból Wolf vezetésével öten maradtak vissza. Ben- ezéék körülbelül a város határában jártak, amikor Hajnalt és az olaszt lekísérték az állomásra és mind elhelyezkedtek a sínbuszon. Hajnal még az indulás előtti percben is megpróbálta lebeszélni őket, de Wolf makacsul ragaszko- kodott az elhatározásához, hogy elkísérik Hajnalt az olasszal együtt a balatoni vonalig, ahol reggel a hamis útlevelükkel fölszállnak a fiumei gyorsvonatra. Végighallgatták az ötven kilométeres utat, és ez sokkal nehezebb volt, mintha bármit is mondtak volna egymásnak. Hajnal lehunyta a szemét, de nem tudott aludni. Megpróbálta végiggondolni az életét, és hogy mi vár majd rá az emigrációban. Időnként az elvált feleségének az arca jelent meg előtte, ahogy fejét fölemelve előbújt a kétoldalt leomló szőke hajból, egy másik pillanatban pedig az egyetemi évfolyamtársai néztek rá korholóan. Kinyitotta a szemét, és a sötét, felhős tájra bámult, amelynek egyhangúságát csak a tompított fénnyel haladó piros sínbusz csattogása zavarta meg. Wolf gondolatban a lány útját próbálta követni. Számba vette a hazafelé vezető úton előforduló, és az emlékezetébe vésett őrházakat, jellegzetesebb fákat, a vízmosásokat és sza- kadékos részeket, és egyszer csak úgy tűnt: a táj mélyén kígyózó embersor nem más, mint az ő magasból lenéző árnyéka — ahogy szép egyenletesen halad hazafelé. Már sejteni lehetett a Balatont, amikor mégis megszólalt. — Tehát vége van? — kérdezte tompán. Hajnal sokáig nem válaszolt — Nincs vége, Wolf Antal — mondta. — Nem ez a befejezése annak, amit csináltunk. A domb mögött — amely eltakarta őket az állomás elől — a kanyarban biztonsági okokból leállították a sínbuszt. Gyorsan összeszedték a holmijukat, és a sötétség leple alatt nagy kerülővel lementek a vízparthoz. A nádas védelme alatt közelítették meg az állomást, amelynek a vágányai alig száz méterre voltak a hajókikötőtől. A leghátsó vágányon, amely már csaknem a nádas szélét érintette, ledőlve feküdt két kisiklott tehervagon. Mögéje húzódtak. A hajnali derengésben jól láthatták, hogy az állomás tele van bóbiskoló utasakkal és a peronon fehér tisztek sétálnak. — Mikor jön a vonat? — kérdezte Wolf. — Ha nem késik, fél hatkor — mondta Hajnal. A vonat negyven percet késett. Az érkezés nyomán támadt zűrzavart kihasználva előbújtak, és a személykocsik védelme alatt átlopóztak az állomás túlsó oldalára, a váltóház mögé. Hajnal és az olasz itt elköszöntek. Kezet fogtak Wo'.- fékkal, hosszan megölelték őket. Wolf" csak nézte, hogy magabiztosan lépdelnek, kicsit hullámzik a járásuk, mintha egy átívelő pallón billegnének. Lehunyta a szemét, és érezte, hogy nem bírja elviselni Hajnal távozását, és pillanatról pillanatra valami kezd életre kelni benne, aminek nem tud parancsnolni, amiről azt se tudja megállapítani, hogy hol van a testében, a szíve táján vagy a gyomrában, csak érezte, hogy fokozatosan elhatalmasodik rajta. (Folytatjuk) B SOMOGYI NÉPLAP . Csütörtök, 1969. június 19.
