Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

A nemzetközi tanácskozás fi dokumentuma (Folytatás az 1. oldalról.) Latin-Amerika orszá­gainak többsége a múlt század elején kivívta az állami füg­getlenséget. Egészüket tekint­ve, a kapitalista fejlődés meg­lehetősen hosszú útját járták be, s kialakult harcban nö­vekszik és erősödik a nagy létszámú városi és falusi pro­letariátus; gyakorlatilag vala­mennyi országban működik kommunista párt Latin-Ame- rlka népei a közös elnyomó és kizsákmányoló — az amerikai imperializmus —- ellen harcol­nak, amely az egész konti­nenst függő helyzetbe kény­szerítette, stratégiai hátorszá­gának tekintve azt. E népek közül egyesek még a gyarmati uralom 'ellen har­colnak. A valódi nemzeti szu­verenitásért és a gazdasági függetlenségért folytatott harc összefonódik a kapitalista ki­zsákmányolás és mindenek­előtt a külföldi és helyi mo­nopóliumok és oligarchák el­len vívott éles osztályharccal. Sok országban fennmaradtak a feudális maradványok és föld nélküli parasztok nagy tömegei élnek. Folyik a harc a demokratikus követelésekért és a zsarnoki diktatúrák el­len, amelyek rendkívül nega­tív tényezőként jelentkeznek a kontinens történelmi fejlő­désében. A kubai forradalom átszakí­totta Latin-Amerikában az imperialista elnyomás láncát, s az amerikai kontinens első szocialista államának megala­kulására vezetett. Ez történel­mi fordulat volt. s a forradal­mi mozgalom új korszakát nyi­totta meg A világnak ebben a térségében harcos, demokrati­kus és imperialistaellenes mozgalmak, forradalmi folya­matok bontakoznak ki, ame­lyek utat nyitnak a szocializ­mus felé. A proletariátus, a kommu­nista és munkáspártok egyre fontosabb szerepet játszanak Latin-Amerika imperialistael­lenes mozgalmában. E mozga­lom történelmi előnye és to­vábbfejlődésének garanciája a munkásosztály léte és tevé­kenysége. A széles tömegek különböző formákban harcol­nak gazdasági és politikai kö­veteléseik kielégítéséért, for­radalmi .céljaik megvalósítá­sáért. Az imperializmus és a belső reakció agresszivitása ellen fellépő népi mozgalom előrehalad Latdn-Amerikában. Néhány országban felhasznál­ja a fegyveres utat. A harcban fokozódik a munkásosztály harcképessége, a parasztság öntudatra ébred, felkelnek a falusi tömegek. Ilyen módon létrejönnek a munkás-paraszt szövetség alapjai. A proletariátussal szövet­ségben lépnek fel a széles né­pi tömegek, a diákok, a hala­dó értelmiség a városi lakos­ság középrétegeinek nagylét­számú csoportjai. Egyre na­gyobb erő a közös fellépés és a reakciós rendszerekkel szembenálló imperialistaelle­nes egység A kizsákmányolás, a széles tömegek nyomora és az im­perialista iga ellen vívott harc fellendülése arra vezet, hogy a haladó töirekvések a prog­resszív egyháza körökben is visszhangra találnak. Néhány ország fegyveres erőinek köte­lékében hazafias és demok­ratikus ■ irányzatok fejlődnek ki. Az antiimperialista harc perspektívái szempontjából első­rendűen fontos a szo­cialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgal­mak szövetségének megerősödése. III. A jelenkori társadalmi-poili- ffckai világhelyzet lehetővé te­szi, hogy az imperializmus el­leni harcot új szintre emeljék. Az imperializmussal szemben, fokozva a támadást ellene, döntő fölénybe kerülhetünk, vereséget mérhetünk agresz- sziós és háborús politikájára. Ez sürgősen konkrét és gya­korlati intézkedéseket és ak­ciókat követel meg valameny- nyi kontinensen, hogy világos perspektívát mutassunk a de­mokratikus és haladó erők­nek, mindazoknak, akik érde­keltek az emberiség nyugtala­nító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problé­máinak megoldásában. Az értekezleten kép­viselt kommunista és munkáspártok törté­nelmi felelősségük tu­datában egységes ak­ciókra szólítják fel a világ összes kommu­nistáját, az imperia­lizmus minden ellen­ségét, mindazokat, akik készek harcolni a békéért, a szabadsá­gért és haladásért. Az akcióegység elsőrendű célja — a hősies vietna­mi nép sokoldalú tá­mogatása. Az értekezlet felhív min­denkit, akiinek drága a béke és a nemzeti függetlenség ügye, fokozza harcát azárt, hogy az amerikai imperializ­must kényszerítsék a vietna­mi intervenciós csapatok ki vonására, az ország belügyei- be való beavatkozás megszün­tetésére és a vietnami nép ama jogának tiszteletben tartására, hogy magla oldja meg saját problémáit, A vietnami haza­fiak végső győzelme alapve­tően fontos a diktátum és az önkény imperialista politikája ellen harcoló népek helyzeté­nek megerősítése szempontjá­ból. Ahhoz, hogy ezt a győzel­met közelebb hozzuk, szükség van a szocialista rendszer va­lamennyi államának összehan­golt lépéseire, valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi haladó párt és de­mokratikus tömegszervezet, valamint az összes szabadság­szerető és békeszerető erő kö­zös erőfeszítésére. Az értekez­let üdvözli a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormányának létrehozá­sát, mint a vietnami nép hősi felszabadító harcának fontos szakaszát. Az értekezlet har­cot hirdet a párizsi tárgyalá­sok sikeréért, amely teljes mértékben lehetséges a Dél- vietaami Nemzeti Felszabadí­tása Front által javasolt tíz pont alapján. Az imperialistaelle- nes erők akcióegysé­gének alapvető lánc­szeme marad az a harc, amelyet a háborús ve­szély, a népeket to­vábbra is tömegpusz­títással fenyegetőter­monukleáris világhá­ború veszélye ellen, a világbékéért vívnak. A szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozga­lom, valamennyi békeszerető állam, társadalmi szervezet és tömegmozgalom egyesült erő­feszítéseivel elejét lehet venni a világháborúnak. A béke védelmének elengedhetetlen fel­tétele a harc azért, hogy rákényszer í tsék az imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élését, ami megköveteli minden — kis vagy nagy — állam szuverenitása, egyenjo­gúsága. területi sérthetetlensé­ge elveinek tiszteletben tartá­sát. a más államok belügyeibe való be nem avatkozást, min­den nép azon jogának tiszte­letben tartását, hogy szabadon válassza meg saját társadalmi­gazdasági és politikai rendsze­rét, valamint a r áldatlan nemzetközi kérdése politikai úton, tárgyalások útján törté­nő megoldását. A békés egymás mellett élés politikája elősegíti a fejlődő országok gazdasági és társa­dalmi problémáinak pozitív megoldását A békés egymás mellett élés politikája nincsen ellentétben az elnyomott népek azon jo­gával, hogy a felszabadulásu­kért vívott harcban azt az utat válasszák, amelyet szük­ségesnek tartanak — akár a fegyveres, akár a fegyver nél­küli harc útját —, és semmi­lyen mértékben sem jelenti a reakciós rendszerek támogatá­sát. Hasonlóképpen kétségte­len, hogy minden népnek vi­tathatatlan joga van a fegy­veres védelemre az imperialis­ta agresszorok merényleteivel szemben és a más népek ré­széről jövő támogatásra ebben az igazságos ügyben. Ez a né­pek közös imperialistaellenes harcártak szerves része. A békés egymás mellett élés poQtikáj'a megakadályoz­za az imperializmus azon kí­sérleteit, hogy belső ellent­mondásait a nemzetközi fe­szültség fokozásának és a há­borús veszély tűzfészkei felszí- tásának útján küzdje le. Ez a politika nem jelenti sem a társadalmi és politikai status quo fenntartását, sem az ideo­lógiai harc gyengítését. E politika elősegíti az osz­tályharc kifejlődését az impe­rializmus ellen nemzeti és világméretekben. A kapitalista országokban a dolgozók és kommunista pártjaik elidege­níthetetlen. vitathatatlan joga és kötelessége a határozott osztályharc a monopóliumok­nak és hatalmuknak felszámo­lásáért, a valóban demokrati­kus rendszer megszilárdítá­sáért, a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. A világ kommunistái szolidá­risak e jogos harcokkal. Az imperializmus elleni tö­megakciók a békés egymás mellett élés politikája megva­lósításának feltételei közé tar­toznak. Ez a politika a hábo­rús uszítok, a reakciósok, a monopolista fegyvergyárosok ellen irányul, s megfelel az elnyomás és kizsákmányolás valamennyi formája ellen ví­vott forradalmi harc közös ér­dekéinek, elősegíti valameny- r.yi nép barátságának erősö­dését, a gyümölcsöző gazdasá­gi, műszaki-tudományos és egyéb együttműködés kifejlő­dését a különböző társadalmi rendszerű országok között, a társadalmi haladás érdekében. A kommunisták kötelessé­güknek tekintik, hogy harcol­janak az imperialista körök­nek a nemzetközi feszültség fokozására irányuló politikája ellen, ezen körök »mindazon kí­sérletei ellen, hogy visszatér­jenek a hidegháborús időkhöz. A kommunisták a feszültség enyhülése mellett vannak, ami egyike a népek legsürgetőbb és legidőszerűbb követelései­nek. A béke megőrzése szempont] álból a 1 eg- halaszthataitlanabb feladat, hogy elejét v e gty ék az atomfegy­ver elterjedésének, ha­tályba léptessék az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról szóló szerződést. E szerződés ratifikálása mel­lett síkraszállva a kommunista pártok e szerződést azon in­tézkedések egyik láncszemé­nek tekintik, amelyeknek rendeltetése a nukleáris lesze­relés létrehozása, az atomfegy­ver-készletek megsemmisíté­se. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy törvényen kívül he­lyezzék a nukleáris fegyvert, eltiltsák gyártását és minden­nemű nukleáris fegyverkísér­letet A nemzetközi légkör meg­javítása és az államok kö­zötti bizalom erősítése szem­pontjából nagy gyakorlati jelentősége lenne atomfegy­vermentes övezetek létreho­zásának a világ különböző részein. A fő erőfeszítések­nek a nukleáris fegy­ver eltiltására kell Irányulniuk. Az atom­energiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. Fokozni kell a harcot a bak­teriológia és vegyi fegyver hatékony eltiltásáért; e fegy­vert az amerikai haderők nagymértékben alkalmazták Vietnamban. A népek alapvető érdekei megkövetelik az imperializ­mus elleni harc fokozását minden formában, kiváltkép­pen az Egyesült Államok és más imperialista államok ha­diipari komplexuma ellen. Felhívunk minden békeszere­tő erőt, folytassanak harcot a háborús költségvetések gyö­keres megnyirbálásáért, a ha­tékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és tel­jes leszerelésért abból a cél­ból, hogy azokat az eszközö­ket, amelyeket jelenleg a fegyverkezési verseny emészt fel, a dolgozók életének meg­javítására, az egészségügy és a közoktatás fejlesztésére, a fejlődő országoknak nyújtan­dó segítségre fordítsák. A békeharcban az általános jellegű feladatok mellett van­nak sajátosabb vagy regioná- lisabb jellegű, igen fontos feladatok .amelyek a bizton­ság fenntartását érintik az egyes kontinenseken és föld­rajzi övezetekben. Ezeknek az egymással szorosan összefüg­gő kérdéseknek a megoldása megfelel valamennyi kommu­nista, valamennyi imperia­listaellenes erő, a világ min­den népe érdekeinek és tö­rekvéseinek. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai töm­bök felszámolását. A kom­munista és munkáspártok úgy vélték és úgy vélik, hogy a katonai tömböknek az impe­rialista erők által kikénysze- rített létezése és a má. álla­mok területén levő katonai támaszpontok akadályt jelen­tenek az államok közötti együttműködés útjában. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biz­tonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcso­latain és kölcsönös megbecsü­lésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszíté­sein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatása mellett Az értekezlet erélyesen el­ítéli az imperialista hatal­maknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak, az NSZK-nak és Nagy-Britan- niának — arra irányuló pro­vokációs kísérleteit hogy még inkább aktivizálják a NATO tevékenységét. Éppen a NATO feloszlatása lenne dön­tő lépés azon az úton, amely elvezet valamennyi tömb, minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A népek, a béke érdekeivel összhangban, azt követelik az imperialista államoktól, hogy vessenek vé­get atomfegyvert hordozó bombázógépeik külföldi terü­letek fölött végrehajtott re­püléseinek, tiltsák meg az atomfegyverrel felszerelt ha­dihajók és tengeralattjárók befutását külföldi kikötőkbe, mondjanak le minden erősza­kos akcióról és az erő alkal­mazásával való fenyegetőzés­ről. Az európai népek gondjai­ban és vágya5 ban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megterem­tésének problémája. A Var­sói Szerződés tagállamainak 1966- ban Bukarestben és 1969- ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint az 1967- ben megrendezett Kar­lovy Wary-i értekezlet felvá­zolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek a konkrét programját, amelyeknek cél­ja az európai biztonsági rendszer megteremtése. Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az Odera—Neisse határ és az NDK és az NSZK között hú­zódó határ megmásíthatat- lanságáért, a Német Demok­ratikus Köztársaság nemzet­közi jogi elismeréséért, an­nak megakadályozásáért, hogy Nyugat-Németország bármi­lyen formában atomfegyver­hez jusson; küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemond­jon egész Németország egye­düli képviseletére támasztott igényéről, Nyugat-Berlinnek különleges politikai egység­ként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elis­meréséért, valamennyi neo­náci szervezet betiltásáért. Az európai béke és bizton­ság megköveteli a nyugat- németországi revansista erők megfékezését, az európai né­pek azon oszthatatlan jogá­nak biztosítását, hogy saját kontinensükön amerikai be­avatkozás nélkül ők legyenek az urak. az európai államok kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését, a feszült­ség tényleges enyhülésén és kölcsönös bizalmon alapuló államközi kapcsolatok meg­teremtését Feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges álla­mok sérthetetlenségének el­vét. Ezek az államok igen nagy mértékben járu’hatnak hozzá a békés egymás mel­lett élés politikájához, ha ki­használnak minden lehetősé­get, hogy a f szültség csök­kentése és a béke szellemé­ben járjanak el. A fent vázolt irányban nagyfokú aktivitásra van szükség. Az európai bizton­ság problémáját kezdeménye­ző módon konkrét, gyakorlati intézkedésekre törekedve kell megközelíteni. A legfontosabb békekezde­ményezés az európai népek széles körű kongresszusának megtartása. Ez előkészítené és megkönnyítené az államok össz-európai értekezletének összehívását A tanácskozás felszó­lítja a nemzetközi köz­véleményt, hogy lan­kadatlanul és aktívan vállaljon szolidari­tást azokkal a népek­kel és országokkal, amelyek az imperializ­mus agresszív merény­leteinek célpontjai — a Német Demokratikus Köz­társasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel. A tanácskozás síkraszáll amel­lett. hogy a Kínai Népköztár­saság kapja meg törvényes jo­gait az ENSZ-ben és adják vissza neki Tajvan szigetét amelyet ez idő szerint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak megszállva. A .Kubai Köztársaság védelmét továbbra is kötelességüknek tartják Latin-Amerika, az egész világ kommunistái és minden más forradalmi és im­perialistaellenes erő. Mi, kommunisták egységes akciókra hí­vunk fel mindenkit az imperialista agresz- szió minden cseleke­dete ellen, az imperia­lizmus által kirobban­tott helyi háború el­len és az intervenció más formáinak alkal­mazása ellen a világ bármilyen térségében. Az imperializmus és az iz­raeli vezető körök folytatódó agresszív politikája láttán ki­jelentjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népekkel, cm el vek az izraeli hódítók ál­tal elfoglalt területek vissza­adását követelilc E területek visszaadása halaszthatatlan és elengedhetetlen feltétele a bé­ke létrejöttének és a közel- keleti helyzet politikai rende­zésének a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának maradéktalan végrehajtása alapján. A kommunisták meg­erősítik szolidaritásu­kat a függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért, az imperialista körök, a monopó­liumok mindenfajta gazdasági és politikai hegemóniájának lerázásáért, az imperialista ha­talmak által rájuk kénvszerí- tett katonai szövetségek és tömbök rendszeréből való ki­lépésért, a földrészeiken foly­tatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista ten­denciái. s a feszültség gócai­nak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmoz­dító kapcsolatok megteremté­séért küzdő ázsiai, afri­kai és lati n-a m e r i a k a i népek harcával. Mara­déktalanul meg kell szabadítani földgo­lyónkat a gyarmatosí­tás szégyenétől, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megengedni a kolónia- lizmus feléledését új, álcázott formákban. Ez korunk parancsa. Az összes jóakaratú embert, a demokrácia minden hívét felhívjuk arra, hogy közösen iparkodjon megszüntetni a gyarmatosítás maradványait és harcolni a neokolonializ- mus ellen. Határozott nemzet­közi intézkedéseket követelünk Angola, Mocambique, Portu- gál-Guinea, Zimbabwe, Nam- bia és Dél-Afrika hazafiainak és a világ minden elnyomott népének támogatására. A kommunista és munkás­pártok ráirányítják a közvéle­mény figyelmét a jelenkor egyik legnagyobb problémá­jára, amelynek megoldásáért energikusan harcolnak. Fel kell számolni számos ország és egész kontinensek elmara­dottságát, amely a hosszú gyarmati és imperialista ura­lom következménye. Ezeknek az országoknak a* alapvető feladata a jelen idő­szakban a gazdasági, társadal­mi és politikai fejlődés, amely csak az imperializmustól va­ló tényleges függetlenség ki­vívásának keretei között és a mélyreható demokratikus és forradalmi átalakulások ered­ményeképpen valósulhat meg. E feladat megoldása érdeké­ben feltétlenül mozgósítani és egyesíteni kell mindegyik or­szág haladó erőit, s fejleszte­niük kell ezeknek az országok­nak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, mind egymás­sal, mind pedig a szocialista országokkal. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erő­síteni kell a harcot a fasiszta veszély ellen és kíméletlenül visz- szavágásban kell ré­szesíteni a fasiszta jellegű kirohanáso­kat. A fasizmus fokozza ak­tivitását, amikor az imperia­lizmus válsága súlyosbodik, s , a reakció fokozottan igyekszik a durva elnyomás módszereit alkalmazni a demokratikus és forradalmi erőkkel szemben. Görögországban az újfasizmus megkaparintotta a hatalmat Spanyolországban az »ultrák« megkísérlik a visszatérést az elnyomás fasiszta módszerei­hez és nagyszabású erőfeszíté­seket tesznek a hatalmas tö­megmozgalom megállítása ér­dekében. Portugáliában a fa­sizmus, amely a növekvő né­pi mozgalom nyomása alatt válságos helyzetbe jutott, ter­rorista politikájának tényleges folytatását liberális demagó­giával igyekszik leplezni. Nyugat-Németországban az újfasiszták nyíltan kijelentet­ték, hogy igényt tartanak a hatalomra. Aktivizálódnak az újfasiszta erők más országok­ban is. A neofasizmus össze­fonódik a reakciós államcsí­nyeket szervező imperialista hírszerző szervek tevékenysé­gével. A fasizmus e megnyilatko­zásai a néptömegek növekvő ellenállásába ütköznek. En­nek az ellenállásnak a sike­réhez feltétlenül szükség van minden antifasiszta erő egysé­ges fellépésére. Nemzetközi támogatásban kell részesíte­niük ezt az ellenállást a kom­munista és munkáspártoknak, s minden ország demokratikus és haladó mozgalmának. A fasiszta rendszerek ellen folytatott harc lényeges része az imperializmus ellen, a de­mokratikus szabadságjogokért indított akcióknak. Minden demokratának és a szabadság minden hívének — tek!ntet nélkül politikai felfogására, világnézetére vagy vallásos meggyőződésére — közös fel­adata, hogy reális támogatást nyújtson a reakciós és a- fa­siszta gócok, például a spanyol és a portugál kormányzat, a görög ezredesek reakciós jun­tája, a latin-amerikai katonai­oligarchikus klikkek és min­den, az amerikai imperializ­mus szolgáltába szegődött zsarnoki rendszer ellen har­coló haladó nemzeti erőknek. Mi, kommunisták, újra fel­szólítjuk a világ minden be­csületes emberét, hogy egye­sült erővel harcoljon a fajül­dözés embergyűlölő ideológiá­ja és gyakorlata ellen. A leg­szélesebb körű tiltakozó moz­galom kibontakoztatása érde­kében felszólítunk mindenkit, hogy tiltakozzék a jelenkor legszégyenletesebb jelensége, az Egyesült Államok 25 millió néger lakosságának barbár ül­dözése, a dél-afrikai és rhode- siai fajüldöző terror, a meg­szállt területek és Izrael arab (Folytatás a 3. oldalon) 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. Jánhn 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom