Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ;,,SA K 0Ny > V* KÖZLEMÉNY a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásáról Ára: 80 fillér Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 009. fónius 5-től 17-ig Moszkvában sor hárult 15 kommunista és munkáspárt nem- wetközí tanácskozására. A részvevők megítélése szerint a tanácskozás nagy horderejű esemény ez imperializmus elleni harc kibontakoztatásában, az egész világ legszélesebb naptömegei antümperialista akcióegységének átérésében: értékelésük szerint a tanácskozás fontos szakasz a kommunista mozgalom ösz- meforrottságának megszilárdításában a marnista Párt és a Svéd Baloldali Kommunista Párt küldöttsége. A tanácskozás elfogadta a következő című fő dokumentumot: »Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes anti- imperialista erők akcióegysége«. Állást foglalva a kommunista és munkáspártok, az összes antümperialista erők akcióegységének megerősítése mellett, az Ausztráliai KommuA képet tegnap az utolsó ülésről kaptuk. Balról jobbra: Koszigin, Brezsnyev és Pod- gornlj a Szovjetunió Kommunista Pártjának nevében aláírni készülnek a nemzetközi tanácskozás közösen elfogadott dokumentumait. (TASZSZ — Képtávírón érkezett) xizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján. A tanácskozáson a következő kommunista és munkáspártok küldöttségei vettek részt (a felsorolás orosz abc szerint): Ausztráliai Kommunista Párt, Osztrák Kommunista Párt, Algériai Szocialista Élcsapat Párt, Argentínai Kommunista Párt, Belga Kommunista Párt, Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, Bolgár Kommunista Párt, Bolíviai Kommunista Párt, Brazil Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Venezuelai Kommunista Párt, Haiti Kommunisták Egyesült Pártja, Guayanai Népi Haladó Párt, Guadeloupei Kommunista Párt, Guatemalái Munkapárt, Németország Kommunista Pártja, Német Szocialista Egységpárt, Hondurasi Kommunista párt, Görög Kommunista Párt, Dán Kommunista Párt, Dominikai Kommunista Párt, Izraeli Kommunista Párt, Indiai Kommunista Párt, Jordániái Kommunista Párt, Iraki Kommunista Párt, Iráni Néppárt, Eszak-lrország Kommunista Pártja, ír Kommunista Párt, Spanyol Kommunista Párt, Olasz Kommunista Párt, Kanadai Kommunista Párt, Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, Kolumbiai Kommunista Párt, Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt, Leshotói Kommunista Párt, Libanoni Kommunista Párt, Luxemburgi Kommunista Párt, Marokkói Felszabadulás és Szocializmus Pártja, Martiniquei Kommunista Párt. Mexikói Kommunista Párt, Mongol Népi Forradalmi Párt, Nigériai Marxisták— Leninisták, Nicaraguái Szocialista Párt, Norvég Kommunista Párt, Kelet-pakisztáni Kommunista Párt, Panamai Néppárt, Paraguayi Kommunista Párt, Perui Kommunista Párt, Lengyel Egyesült Munkáspárt, Portugál Kommunista Párt, Puerto Ricó-i Kommunista Párt, Réunioni Kommunista Párt, Román Kommunista Párt, Salvadort Kommunista Párt, San Marinói Kommunista Párt, Szíriái Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, az Egyesült Államok Kommunista Pártja, Szudáni Kommunista Párt, Tunéziai Kommunista Párt, Török Kommunista Párt, Uruguayi Kommunista Párt, Finn Kommunista Párt, Francia Kommunista Párt, Ceyloni Kommunista Párt, Csehszlovák Kommunista Párt, Chilei Kommunista Párt, Svájci Munkapárt, Ecuadori Kommunista Párt, Dél-afrikai Kommunista Fárt, két illegalitásban működő párt, amelyek nevét biztonsági okokból nem közölték. A tanácskozáson megfigyelőként résit vett is kifejtette álláspontját a Kubai Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt, a San Marinó-i Kommunista Párt és a Réunioni Kommunista Párt a dokumentumnak csak azzal a részével fejezte ki teljes egyetértését, amely az imperializmus elleni harc közös programját fogalmazza meg, a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége pedig nem támogatta a fő dokumentumot. A tanácskozás részvevői megvitatták a Vlagyimir Iljics Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos kérdést és forró lelkesedéssel jóváhagyták a »Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójáról-« című felhívást. A tanácskozás »Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak/« felhívással fordult a világ népeihez. A tanácskozás forrón üdvözölte a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakulását. A tanácskozás »Felhívás a béke védelmére« című felhívást bocsátott ki. A tanácskozás nyilatkozatot fogadott el az arab népeknek az izraeli agresszió elleni igazságos harca támogatására és szolidaritási nyilatkozatot azokkal a kommunistákkal és demokratákkal, akiket kegyetlen üldözésnek vetnek alá, és akik nehéz körülmények között folytatják önfeláldozó harcukat a nemzetközi imperializmus által támogatott reakciós, diktatórikus rendszerek ellen. A tanácskozás a nyíltság és testvéri szolidaritás légkörében és széles körű nyilvánosság mellett folyt le. Az összes pártok egyenjogúságának elvét és a munka kollektív módszerét mind az előkészítés időszakában, mind a tanácskozás során szigorúan betartották. A tanácskozás részvevői kifejezték a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok további fejlesztésére irányuló készségüket. Megerősítették a kétoldalú és regionális találkozók, valamint a kommunista és munkáspártok szükség szerinti nemzetközi tanácskozásai megtartásának célszerűségét, hogy kollektiven megvitassák és kidolgozzák az időszerű politikai és elméleti kérdéseket, az imperializmus ellen, a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocializmus diadaláért folyó harc problémáit. • • * A tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a tanácskozás anyagait elküldik azoknak a kommunista és munkáspártoknak is, amelyek nem vettek részt annak munkájában. A tanácskozás részvevői szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a tanácskozás eredményei megfelelnek minden kommunista párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. (MTI) XXV. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM. 1969. JÚNIUS 18., SZERDA Hz imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antümperialista érik akciéegysége A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának 1969. június 17-én Moszkvában elfogadott fő dokumentuma ideológiáját és politikáját is, A kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozása a világ fejlődésének felelősségteljes időszakában zajlott le. A világban hatalmas forradalmi folyamatok bontakoznak ki. Az imperializmus elleni harcban egyesül korunk három hatalmas ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. A jelenlegi szakaszra jellemző, hogy egyre nagyobbak a lehetőségek a forradalmi és haladó erők újabb előrenyomulásához. Ezzel egy időben azonban növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz. Az imperializmus, amelynek általános válsága tovább mélyül, továbbra is elnyom sok népet, s továbbra is a béke és a társadalmi haladás ügyét fenyegető szüntelen veszély forrása. A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az összes antümperialista erők akcióegységét annak érdekében, hogy minden lehetőség maximális kihasználásával szélesebb körű támadást bontakoztassanak ki az imperializmus ellen, a reakció és a háború erői ellen. A tanácskozás megvitatta az. imperializmus elleni harc időszerű feladatait és a kommunisták, az összes anti- imperialista erők akcióegységének problémáit. A demokrácia, az egyenjogúság és az internacionalizmus szellemében lezajlott eszmecserék eredményeként a tanácskozás részvevői közös következtetésekre jutottak a világ helyzetét és az ebből eredő feladatokat illetően. I. Az emberiség olyan helyzetben lépett évszázadunk utolsó harmadába, amelyben éleződik a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erőinek történelmi párharca. Ez a párviadal, az egész világon a társadalom életének valamennyi fő területén folyik: a gazdaság, a politika, az ideológia és a kultúra területén. A forradalmi világmozgalom, egyes osztagainak nehézségei és kudarcai ellenére, folytatja támadását. Az imperializmus ellentámadásaival sem volt képes a maga javára megváltoztatni az általános erőviszonyokat. A Szovjetunió és a többi szocialista állam növekvő gazdasági, politikai és katonai ereje, békeszerető külpolitikája, a nemzetközi proletariátus megmozdulásai, az imperializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért harcoló emberek akciói és a békemozgalom hatalmas méretei révén sikerült megakadályozni a világháború kirobbantását A szocializmus, amely győzelmet aratott a Föld területének egyharma- dán, újabb sikereket ért el az emberek gondolkodásának és szívének megnyeréséért folyó világméretű csatában. Az utóbbi tíz esztendő eseményei megerősítették a korunk jellegébe, tartalmára és alapvető irányzataira vonatkozó marxista—leninista értékelés helyességét Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Jelenleg megvannak a reális feltételek korunk legfontosabb problémáinak a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekeit szolgáló megoldására, valamint arra, hogy újabb csapásokat mérjünk az imperializmusra. Az imperializmus azonban, annak ellenére, hogy mint világrend- szer, nem vált erősebbé, továbbra is komoly és veszedelmes ellenfél. A fő imperialista hatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivitása fokozódott Az imperializmus agresz- szív politikájának alapja az a törekvés, hogy minden elképzelhető eszközzel gyengítse a szocializmus állásait elnyomja a népek nemzeti felszabadító mozgalmát akadályozza a kapitalista országok dolgozóinak harcát feltartóztassa a kapitalizmus hanyatlásának visszafordíthatatlan folyamatát Egyre mélyül az imperializmus és a szocializmus között világméretekben mutatkozó alapvető ellentmondás. A kapitalista hatalmak, a két világrendszer közötti harc kiéleződésének közepette, növekvő ellentéteik mellett is igyekeznek egyesíteni erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy fenntartsák és megszilárdítsák a kizsákmányolás és az elnyomás rendszerét visszaszerezzék elvesztett állásaikat. Az amerikai imperializmus arra törekszik, hogy megőrizze más kapitalista államokra gyakorolt befolyását és velük együtt folytasson közös politikát az osztályharc fő területein. Az imperializmus agresszív stratégiájának éle, akárcsak korábban, ma is mindenekelőtt a szocialista államok ellen irányul. Az imperializmus nem mond le a szocializmus elleni nyílt, fegyveres harcról. Szakadatlanul fokozza a fegyverkezési hajszát, aktív működésre próbálja serkenteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni agresszió céljából létrehozott katonai tömböket, mind élesebb ideológiai harcot folytat a szocialista országok ellen, s igyekszik lefékezni gazdasági fejlődésüket. Az imperializmus a munkás- mozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, az opportunizmus szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza^ s »beillesz- sze« a kapitalista rendszerbe. A nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcában az imperializmus egyíelelől makacsul védelmezi a gyarmati rendszer maradványait, másfelől a neokolonializmus módszereit alkalmazva próbálja akadályozni a fejlődő államok és a nemzeti szuverenitásukat kivívott országok gazdasági és társadalmi előrehaladását. Ezzel a céllal támogatja a reakciós köröket, gátolja az elmaradott társadalmi struktúrák felszámolását és igyekszik megnehezíteni az előrehaladást a szocializmus útján vagy a szocialista távlatot nyitó haladó, nem kapitalista úton. Az imperialisták olyan gazdasági megállapodásokat és katonai-politikai paktumokat kényszerítenek ezekre az államokra, amelyek csorbítják szuverenitásukat, kizsákmányolják az említett országokat a tőkekivitel, a nem egyenlő kereskedelmi feltételek, az árakkal és valuta-árfolyamokkal kapcsolatos manipulációk, kölcsönök révén, valamint az úgynevezett »segély« különféle formái és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyomása útján. Tovább mélyül a szakadék a magasan fejlett kapitalista államok és a tőkés világ többi országainak zöme között; sok ilyen országban súlyos probléma az éhezés. Az imperializmus, a reakciós nacionalizmust ösztönözve, súrlódásokat idéz elő a fejlődő országokon belül és széthúzást támaszt közöttük. Az antikommuniz- mus segítségével próbálja megosztani ezekben az országokban a forradalmárokat és elszigetelni őket legjobb barátaiktól — a szocialista államoktól és a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmától. Az imperializmus, fe'.hasz- nálva katonai-politikai tömbjeit és idegen területeken levő támaszpontjait, a gazdasági nyomás és a kereskedelmi blokád eszközeit, fenntartja a feszültséget a világ számos térségében. Pénzbeli és politikai támogatást nyújt a reakciós szervezeteknek, fokozza a politikai nyomást. Az imperializmus minden fegyverét beveti. Közéjük tartoznak a fegyveres intervenciók, a kegyetlen repressziók — különösen ott, ahol a harc a legélesebb formákat ölti és ahol a forradalmi erők fegyverrel a kézben küzdenek — az ellenforradalmi összeesküvések, a reakciós és a fasiszta államcsínyek, a provokáció és a zsarolás. A szocializmus nemzetközi pozícióinak megszilárdulását ■tapasztalva, az imperializmus a szocialista világrendszer egységét igyekszik gyengíteni. A nemzetközi forradalmi mozgalomban felmerült nézetelté(Folytatás a 2. oldalon)
