Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

HUSZONÖT ÉVES A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG Bolgár zászló az óceánokon PompMosi sie elnök címmel fotódokumentációs kiállítás nyílt Huszonöt éves a Bolgár Népköztársaság (lapesten a Műcsarnokban. Képünk a kiállítás egy részletét mutatja. * * * (MTI fotó — Benkő Imré felv. — Bu­Képtávírón érk.) A számok igen beszédesek: múlt év szeptember végén a bolgiár teher- és tartalyhajó flotta mór 912 ezer tonna ha­jóparkkal rendelkezett. A ten­gerhajózás ugrásszerű fejlődé­se Bulgáriát a fejlett tengeri országok sorába emelte. A jelentős gazdasági felada­tok, melyeik a bolgár tenger- hajózás előtt állanak, szüksé­gessé teszik további fejleszté­sét és tökéletesítését az 1975-ig terjedő időszakban. Többszö­rösére növekedik a foszfát, szu­perfoszfát, ércek, szén és más, a bolgár népgazdaság szá­mára fontos nyersanyagok be­hozataléi, növekszik a készter­mékek exportja — műtrágyák, cement, gabona. Ez a perspek­tíva szükségessé teszi azt, hogy 1975-ig a bolgár teherha­jó flotta új, korszerű típusú hajókkal gazdagodjon s űrtar­talma 1975-ig elérje az 1,2 millió tonnát A Bolgár Tengerhajózási Vállalat éppen ezért határozott intézkedéseket tesz a korszerű típusú vonalszállítás kiépítésé­re. A Fekete-tenger—Nyugat- Európa-vonal megszervezése a bolgár tengerhajózás legna­gyobb eredménye. A menet­rend szerint tíznapos időkö­zökben hat azonos típusú kor­szerű hajó közlekedik a Bur- gász—Pireusz (vagy Szaloniki) —Lisszabon—Hamourg—An­vers—Rotterdam útvonalon. Ugyanilyen módon szervezték meg a Fekete-tenger és az an­gol szigetek közötti állandó szállításokat. Ezen az útvona­lon négy 3200 tonnás hajó köz­zes Hétfőn este a szovjet fővá­ros társadalma ünnepi keretek között emlékezett meg a Szlo­vák tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulójáról. Az esten Stefan Sadosvky, a Szlo­vák KP Központi Bizottságá­nak első titkára, a kommunis­ta és munkáspártok moszkvai nemzetközi értekezletén részt vevő csehszlovák pártküldött­ség tagja. Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága el­ső titkárának a nevében, szí­vélyes üdvözletét tolmácsolta a jelenlevőknek. Hangsúlyoz­ta, hogy minden becsületes cseh és szlovák állampolgár tudatában van a Szovjetunió­val való barátság jelentőségé­nek. Riad Szófiában Riad egyiptomi külügymi­niszter hétfőn hivatalos tár­gyalásokat tartott bolgár kol­légájával, Ivan Basevvel. Georgi Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének el­nöke is fogadta az EAK kül­ügyminiszterét. Riad ezután Zsivko Zsivkovval, a minisz­tertanács elnökének első he­lyettesével folytatott beszélge­tést. lekedik, s ezek összekötik a bolgár tengeri kikötőket Li­verpoollal és Londonnal. A bolgár szállító tengerha­józás Észak - Af ri kába is rend­szeresen küldi hajóit, s ha­marosan állandó összeköttetést létesít a Távol-Kelettel is. Ez lesz majd az állandó járat el­ső szakasza Ausztráliáig. Rendszeresen indulnak a jö­vőben bolgár teher- és tar­tályhajók Dél-Amerika és Ka­nada felé is. A bolgár tengerhajózás e fontos útvonalakon gyors, kor­szerű óceánjárókat állít szol­gálatba Részben a Szovjet­uniótól rendel ilyen modem, korszerű taherhajókat, me­lyeknek sebessége óránként eléri a 21 tengeri mérföldet A tervek szerint a bolgár hajó­gyárakban 22 új hajót készí­tenek 1975-ig. A bolgár kereskedelmi flot­ta — beleértve az utasszállító és turista célokat szolgáló ten­gerjárókat: — 1975-ig eléri a 2,5 millió tonnát A francia elnökválasztás második, június 15-i forduló­jának végeredményét hétfőn délután hivatalosan közzétet­te a belügyminisztérium. Szavazásra jogosultak szá­ma: 29 488 640, leadott szavazatok száma: 20 307 013 (68,86 százalék), tartózkodók száma: 9 181 627 (31,14 százalék), érvényes szavazatok szá­ma: 19 933 096 (64,44 százalék), üres vagy érvénytelen sza­vazólapok száma: 1 303 917 (4,42 százalék), Poherre leadott szavazatok száma: 7 942 915 (41,80 szá­zalék), Pompidoura leadott szava­zatok száma: 11060 181) (58,20 százalék). Az elnökválasztás második fordulója tehát Georges Pom­pidou fölényes győzelmét ered­ményezte, legalábbis, ami a le­adott érvényes szavazatok megoszlását illeti. A hírügy­nökségi jelentések megjegy­zik, hogy győzelmének aránya nagyobb, mint 1965-ben De Gaulle-é volt Pompidou — a belügymi­nisztérium közlése szerint — június 20-án veszi át hivata­lát. Az új francia elnök vasár­nap éjszaka elhangzott «győ­zelmi nyilatkozatában*' nem Szuezi tűzharcok Az egyiptomi hadsereg szó­vivője közölte, hogy a Szuezi- csatorna övezetében hétfőn tűzpárbaj volt izraeli és egyiptomi erők között. Az egyiptomi tüzérség a szóvivő szerint elpusztított olyan iz­raeli katonai berendezéseket, amelyeket az ellenség védel­mi állásainak erősítésére akart felhasználni. A legnagyobb tűzharc az Izmailia és Port Tevfik közötti Szuez volt. szakaszon, valamint a kikötőjének környékén Tűzpárbaj volt Kantara köze­lében is. Egy jordániai katonai szó­vivő közlése szerint hétfőn mintegy háromórás szórványos tűzharc volt jordániai és iz­raeli erők között a Jordán völ­gyének déli részében. Az Iz­raeliek nyitottak tüzet első­nek. A jordániai erőknek nem voltak veszteségeik. (MTI) zeti egységre szólította fel a franciákat. Mint mondotta képviselni kívánja a francia választók' minden rétegének érdekeit. Alain Pohár, a centristák je­löltje, aki a választási küzde­lemben alulmaradt, bejelentet­te, hogy vereségiét elismeri és üdvözölte Potmpidout megvá­lasztása alkalmából. 99 A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága vasárnap este, a szavazás eredményei­nek ismertté válása után, nyi­latkozatot adott ki. A nyilat­kozat megállapítja, kudarcot vallott az a reakciós manőver, amellyel arra akarták kénysze­ríteni a franciákat, hogy a jobboldali politika két válto­zata között válasszanak. A párt felhívására a franciák milliói megtagadták szavazatu­kat Pompidou-tól és Poher- tól A tartózkodás és a »fehér lappal« vagy más érvénytelen módon való szavazás eredmé­nye az első forduló 22,8 szá­zalékáról 35,4 százalékra nőtt, és különösen tömegesen emel­kedett a munkásközségekben és körzetekben. Ez a növeke­dés annál is inkább figyelem­re méltó, mert volt sok olyan választó Is. aki az első fordu­De Gaulle, a Francia Köz- arsasúg volt elnöke, aki je­lenleg Írországban pihen, ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait utódjának. A francia főváros fő útvo­nalain vasárnap éjszaka Pom­pidou híved kisebb rckon- szenvtüntetést rendeztek egy­aránt éltetve a távozó és az új elnököt. Csökkeni értékű elnök’* lóban tartózkodott, most pedig elment szavazni, pártunk ellen­feleinek a felhívását követve. Igaz, a baloldal megosztott­sága, amelyért a teljes fele­lősség a szocialista pártra há­rul, hozzájárult ahhoz, hogy biztosítsa egy reakciós jelölt megválasztását. Georges Pom­pidou azonban a szavazásra jogosultak 37 százalékával csökkent értékű elnök, akitől a franciák milliói megtagadták, hogy az ő nevükben beszéljen. Az a fogadtatás, amelyet egy bonyolult helyzetben pártunk jelszava kapott, arról tanúsko­dik, hogy milyen nagyfokú né­pünk politikai öntudata, hang­súlyozza a Francia Kommu­nista Párt iránt megnyilvánuló bizalmat, miután az egyetlen politikai páll; volt, amelyik szembeszállt a személyi hata­lom rendszerének uralomra ju­tásával, és ma is az egyetlen párt, amelyik megmutatja az utat a gaulle-izmus demokra­tikus felváltására. A dolgozók és a demokraták milliói, akik követték felhívá­sunkat, ily módon állást fog­laltak egy fejlett demokrácia mellett, amelyik megnyitja majd az utat a szocializmus­hoz. (MTI) PoitipMou életrajza Georges Pompidou paraszti családból származik. 1911. jú­lius 5-én született az auverg­gát ebben a Közős Piac brüsz- szeli hatóságainak tilalmain és ellenkezésén, akkor ez je­lezni tudja majd, hogy »a gaulle-izmu s folytatója«, Pompidou elnök továbbha­A várakozásnak megfelelően A FRANCIA ELNÖKVÄ- tábornok-elnök »első minisz- tart, Pompidou elnöki man LASZTÁS döntő második tereként« a gaulle-ista rend- dátuma pedig 1976-ban jár lad-e azon a vonalon, ame- fordulója nem hozott megle- sze.r megalaPÍtójának, a galul- le! Hacsak politikai fordula- lyet De Gaulle tábornok a , . , , , „ le-ista politika végrehajtójá- tok, válságos események nem francia—szovjet kapc olatok petest. a v arakozasrtak meg- nak volt tekinthető, most sem rövidítik meg azt az időt, megjavításával, a szocialista teleloen uerges Bompiaou, ígért mást, mint a gaulle-iz- amíg ő az Elysée-palota lakó- országokkal való viszony nor- De Gaulle tábornok korábbi mus folytatását. A Francia ja. 1968 májusának—júniusé- realizálásával követett, miniszterelnöke szerezte meg Kommunista Párt pedig kéz- nak politikai-gazdasági válsá­LtnU d°ttUhca<fitVen4M,u,SZapn' dettö1 fogva 3 m0~ ga figyelmeztető számára is, zatok többségét Álam Po- nopoltőkének szinte korlát- hiszen akkor még Georges herral szemben. A várakozás- lan uraimat teremtő rend- Pompidounak hívták a fran- nak felelt meg az Is, hogy szert. Természetesen Pompi- cia kormány elnökét... Nem soha nem látott arányú - ............... ... Pompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságos maga- biztosságra nincs oka már csak a választási eredmények csu­pán a Poherra esett szavaza­tokat kell ellenzéki szavaza­. ,, ... v°3t dou választási programjában kell nagy fantázia annak elő- a■ ''alaaz,ua!’1 “5““ a szavazástól tartózkodók ígért változásokat is, »nyi- relátásához, hogy ez év őszén ismereteben sem- Nem vagy az érvénytelen szavaza- tást« a belpolitikában bal fe- - a nyári szabadságidő el­tot leadok szama. A Francia jé, »szociális kezdeményező- teltével — újra sztrájkok ” i' , , . , , Kommunista Part - történe- seket« és általában »megbé- rázkódtatják meg a francia í®1^3? - tekinten,e- ha3e!11 tében először - arra szólí,- kelést« a franciák között, gazdaság épülTté! ^ameiyek nem hul­lotta fel tagjait es választóit, akiket megosztott az április lottak bele az urnákba, hogy ne szavazzanak se Pom- 27-i népszavazás. Az új elnök Nagy várakozás előzi meg Franciaország ipari varosai­pidoura, se Poherra, hiszen »nyitása« azonban tulajdon- PomPidou külpolitikai állás- ban- Párizs híres »vörös öve­»az egyik tizenkilenc, a má- kéDDen csak olvan reakciós foglalásait. A párizsi politi- zetében« a választójogosul­sik egy híján húsz...« »aKiV^z AmerSarát kai megfigyelők általában azt laknak több mint a fele nem jósolják, hogy mind az Egye- ment el vasarnap szavazni! Érdemes visszatérni a kom- elemek felé irányul, amelyek munista párt döntésére és en- névlegesen a középpártokban nek hatására: a francia mun- vaSY, a szocialista (magyarul: kásosztály nagy pártja, a szociáldemokrata) part, a francia baloldal fő ereje va- SFIO jobbszárnyában helyez­NATO-val szemben simuléko- ben szereplőknek mintegy nyabb lesz ezután a francia egybarmada maradt távol, diplomácia. Nem gördítenek vaSY szavazott áthúzott — e várakozás szerint a francia le3lát érvénytelen — szavazó­fővárosban az elé sem aka- laPPal- Gyakorlatúag tehát lóban nem adhatta oda tö— kednek el. Nehéz feltételezni m egeit az uralkodó ^ztálv »szociális kezdeményezéseket«, ivarosban az ele sem aka­megeii az uraiKoao oszraiy ...... , __ . , ’ dálvokat hosv Naw-Rrítan koránt sincs valamilyen de­p frvik- ielöltienek T.e*. ha tudjuk, hogy Pompidou- KcfzL Piai országai mokratikus többség birtoká­megkezdjék a tárgyalásokat ban Georges Pompidou, az az angol csatlakozás sokrétű Gtödik Köztársaság második problémáiról. Ha másként elnöke. Sikerét elsősorban a nem, csöndben, bizonyára új- baloldal megosztottságának, a egyik jelöltjének sem. Leg- 33 tudjuk, hogy Pompidou kevésbé annak az Alain Po- Ila‘: rendkívül szoros kapcso- hemak, aki programbeszé- latoi vannak a monopoltőké- deiben »atlanti hűségnyilat- vel­kozatokat« tett, s aki értésre Pompidou — s ez bizonyos ^orTl adta, hogy szívesen látna — nem fogja feloszlatni a je- olyan »európai atomhaderőt«, lenlegi nemzetgyűlést, a fran- amelyben a Bundeswehrnek ciák egy időre megszabadul- is szerep jutna. (Méltán szü- nak a választási kampányok- letett meg a gúnyneve: »Herr tói... A párizsi Bourbon­Poher« ...) Pompidoura sem szavazhat­tak a francia kommunistáit, hiszen a Rothschild bankház palota padsoraiban mes többsége van Pompidou­nak. Akármilyen kormánylis­tát összeállíthat... (Üj kor­ra megkezdi a francia repü­lőgép- és hadianyagipar a szállításokat Izraelnak, ugyan­akkor azonban a szaharai és az iraki olajérdekek miatt a jobboldali szocialista munkás­árulók diverziós fellépésének köszönheti. AZ BEN ELKÖVETKEZŐ ÉVEK­a francia baloldali kénvei­hivatalos Párizs nem fordul demokratikus erők fő felada- szembe az arab országokkal ta éppen az egységnek a ki- sem. Ami pedig Franciaor- kovácsolása a június 1-i, első cTvkóri" mán>' megalakítására minden- szág ff 3 szocialista tábor vi- szavazási eredmény egykori vezérigazgatója, aki esetre sor fog kerüWi a pá_ szonyat Illeti, arra vonatko­1958-ban, De Gaulle tábornok hatalomra kerülésekor a tá­bornok-miniszterelnök kabi­netirodájának majd 1962 és alapján, zóan próbakő lesz a hosszú ame,y megmutatta, hogy a Ä’iSk-SlSSfi: = Francia K_ Mrt főnökeként, számítanak.) a mostani francia—szovjet kereskedelmi baloldal fő ereje, par- egyezmény megkötése. Ha a 1968 között a lament megbízatása 1972-ig párizsi kormány túlteszi ma­Pálfy József ne-i Montboudif faluban. Nagyapja, Jean Pompidou gaz­dálkodó volt, édesapja Léon, tanítói képesítést szeííett. Georges Pompidou középisko­lai és főiskolai tanulmányait Párizsban végezte, középisko­lái tanári oklevelet szerzett, majd egy marseille-i gimná­ziumban tanított. 1938-tól a német megszállásig hadnagy­ként szolgált a hadseregben, majd visszatért a pedagógus­pályára. 1944-ben De Gaulle munka­társai közé szegődött. Felada­ta az volt. hogy összegyűjtse azokat a lapkommentárokat, amelyeket De Gaulle hivatala rendszeresen megküldött a tájékoztatásügyi minisztérium­nak. A felszabadulás után De Gaulle tábornok kabinetirodá­jának egyik vezetője lett és később is a tábornok közeli munkatársa maradt. 1956-ban a Rothschild bank munkatársa, majd vezérigaz­gatója lett. A bankháztól 1953- ban vált meg, amikor a mi­niszterelnökké kinevezett De Gaulle felkérte, hogy szer­vezze meg számára a minisz­terelnöki kabinetirodát. En­nek élén maradt 1959 január­jáig, majd háttérbe került, de a kulisszák mögött közremű­ködött a gaulle-ista hatalom által kiadott rendeletek kidol­gozásában. 1961 márciusában mint De Gaulle személyes megbízottja utazott Évian ba, a francia—algériai tárgyalások előkészítésére. 1962-ben De Gaulle mint ré­gi bizalmi emberét miniszter- elnökké nevezte ki Michel Debré helyére. Ezt a tisztséget 1968-ig töltötte be. amikor De Gaulle leváltotta, sokak sze­rint azért, mert úgy érezte, hogy Pompidou túlságosan független erővé vált a kor­mányban. Az április 27-i nép­szavazás óta De Gaulle legva­lószínűbb utódának tartották. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. június IX ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom