Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
A türelmetlen Tóth a Hóimul Forró szél fodrozza a bányató vizét. A gyomos földtúrások között fáradt vagonok sorakoznak a végtelenbe sfefő síneken. Lábunk alatt monoton egyhangúsággal ropog a kavics, mintha még az árnyék is gyorsabban iramodna utánunk a forró kavicsmezőben. — Egy lemerüléssel ennyit hoz fel a hatköbméteres markoló — magyarázza Tóth György kotrómester. A markoló most hatalmas gerendákon pihen. Kisebb ví- kendház is elférne benne, lakókkal együtt. — Ez a másik kezem — hőséggel dacol, télen feltöri a bányató jegét, hogy indulhasson. Az életemmé vált ez a munka. Nem is dolgoztam még másutt, csak itj, a gyékényesi kavicsbányában. Magamnak sem tudom megmondani, mi hajtja jobban az embert. Az igyekezet valahogy beleszületik az emberbe. — A fizetés? — Kétezemyolc-kilencszázig is elmegy. Most egy kicsit többet dolgozunk, kihasználjuk a jó időt A természet úgy is sokszor megtréfál bennünket. Egyszer a szélvihar vízbe fordította a szállítószalagot Azt hittük, még a Móhrt is elsodorja, de mi voltunk az erősebbek. Nagy József Apró ügyek A MEGYEI TANÁCS végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén sok szó esett a »kis« ügyek intézéséről. Az állampolgárok ügyes-bajos dolgaira nem lekicsinylőén ragasztották ezt a jelzőt. Olyan panaszokról, valóban csak egyes embereket, esetleg családokat érintő aktákról van itt szó, amelyek mindennaposak és sajnos, ma még az élet elképzelhetetlen nélkülük. A szabálysértési kódex életbe lépése és az ezzel kapcsolatos intézkedések igyekeztek gátat vetni a hosszadalmas, évekig tartó ügyintézéseknek — több-kevesebb sikerrel. A múltkoriban Siófokon mondta el egy ismerősöm, hogy három éve tanácsi határozat és bírósági ítélet birtokában sem tudnak elintézni egy ügyet A lakásukkal szemben levő épületben üzemel egy húsbolt, két kijárattal az egyirányú utcára. Az udvari bejárat olyan keskeny, hogy a hússzállító teherautó hosszas manőverezés után a két faltól tizenöt-húsz centiméterrel éppen csak elfér. Ilyenkor még gyalogosan sem lehet bejutni az udvarba — ahol körülbelül negyvenen laknak —, nemhogy gépkocsival. Tehát a teherautó reggel beáll és a hátsó ajtónál rakodik fél órákig, órákig. Nem az utcáról, mert onnan már három-öt métert Távolról ide látszik a Móhr 2-es úszókotró víz fölé hajló nyelve, a 120 méteres szállítószalag Szembe süt á déli nap, kévést szólunk egymáshoz. And- ristyák Jánossal rójuk az út- talan utakat, s mindketten megkönnyebbülten sóhajtunk, amikorra elérjük a hatalmas vízi óriást Barnára égett arcú ember nyújtja a kezét. Ebéd közben érkeztünk és Tóth György félretolva a táskáját készségesen kalauzól bennünket az óriás vasalkotmány egymást szorító traverzei között. Fejünk fölött a 22 tonnát játszi könnyedséggel emelő csörlő, feszülő drótkötelekkel. — Tótii Gyuri erős ember — súgja valaki mellettem. — Huszonkét tonnát emel fel félkézzel. A Móhr bagger vezérlőtáblája előtt állunk. jegyzi meg tréfásan a kotrómester —, ez az erősebb — szögezi le határozottan. . Szeretette] beszél a Móhrról. amelyik 1967 ója társa, a munkatársa lett. — Tizenhárom éve dolgozom különböző kotrókon, de ehhez hasonló alig akad Kö- zép-Európában. Olyan az ereje, mint égy igazi óriásé. Minden héten egy nap a javításé, hogy aztán hat napon át éjjel, nappal dolgozhassanak. Tizenkét óránként váltják egymást a gép kotrómesterei, hogy a hosszú vagonok a parton, a szalag végén ne várjanak hiába. — Még akkor sem várhattak, amikor lapáttal raktuk a kavicsot. Napi húsz-huszonkét köbméter volt a teljesítményünk — mondja Tóth György és a régi bányató felé néz. — .Tudja, a kavicsbányász türelmetlen ember. Nyáron a Mem lesz ‘ \ ' Cserénfán A múlt évben a nagy szárazság miatt Cserénfán is komoly gondot okozott a takarmányellátás. Sikerült ugyan silóval segíteni a téli etetést, de tavasszal már nyolcvan mázsa szénát és hatvan mázsa abraktakarmányt kellett vásárolni. Most más a helyzet. Részben a kedvező időjárás, részben a vezetőség előrelátása ‘jobb körülményeket teremtett. A cserénfai határban gyorsan fejlődik a silókukorica, a takarmánykeverék, és a 80 hold pillangós is szép THIEKT ARPAP termést ígér. A lucerna nagy részét már az eső előtt összegyűjtötték. A napokban pedig hozzáláttak a szarvasikerep kaszálásához. A cserénfai mező jó takarmánytermő terület Ez a háztájiban is látszik, ahol a szarvasmarha-állomány évről évre szaporodik. Éppen ezért a vezetőség úgy határozott, hogy a pillangósok és a közel 180 hold rét nyolcvan százalékát a tagok kaszálják le részért. így a háztáji állomány takarmányellátása is megoldódik. KÉT ÉVTIZED A BÖRTÖNBEN Hasba szúrta élettársát 3. — Csakis ezt tehetjük — helyeselt Bencze. — König! König a hívásra gyorsan előrejött az ismétlő pisztoly- lyal és szomorú, kun bajuszával. Lehúzódott Wolf mellé a ponyva szélére. — Huszonötén vagyunk — mondta neki Wolf. — Ebből huszonhármán visszamentek egészen a vasúti átjáróig. Te leszel a parancsnokuk. Az őrháznál bevágtok az erdőbe, és nagy zajjal haladtok befelé. Egy idő múlva balra fordultok, és az erdőn keresztül megpróbáltok az erdészház közelébe jutnL Amennyire csak lehet, magatokra vonjátok az őrség figyelmét. — Azt rebesgetik, hogy az erdő tele van szerbekkel. — Hát, vigyázzatok! Ha vannak ott szerbek, ne rohanjatok a karjaikba, mert tőletek függ az egész akció. Mi .gyanis két en, húsz-húsz kézigránáttal ellenkező irányba indulunk el a töltés aljában. Átbújunk a viadukt alatt, Ás a patak mentén jövünk vissza. A zúgónál megE SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. májas 23. várjuk, amíg ti működésbe lépték. Akkor a szurdokban, a sziklák védelme alatt megközelítjük az erdészházat, és elvégezzük a dolgot — Mi legyen velünk, ha az erdőben mi is elvégeztük a dolgunkat? — Visszajöttök ide, és megvártok bennünket. Itt találkozunk, és együtt vonulunk vissza a majorba. — • Ki lesz az, aki veled megy? — kérdezte König. Wolf körülpillantott mintha eddig halogatta volna a döntést magában, és csak most akart volna választani. Valójában ezt már az első percben eldöntötte. — Benczét viszem magammal. Fölálltak, és komolyan tisztelegtek egymásnak. — Az őrházig mentek — mondta Wolf még egyszer. — Nem tovább és nem előbb. Amikor ti az őrháznál - vagytok, mi elindulunk. A csoport, Kőniggel az élen, megmozdult a töltés aljában. A fegyvereket lefordítva, földre néző csővel akasztották a vállukra. A civil ruhás, csaknem rendetlennek látszó sor ide-oda csúszkált az esőben. Amikor Fele életét börtönben töltötte. Még nem volt tizenkilenc, amikor 1946-ban rablás miatt tizenöt évi börtönre ítélték. Mondhatnánk, a legszebb évei vesztek oda. De nem akarta igazán, hogy valaha mégis tisztességes életet éljen; megszökött a börtönből s újabb bűncselekményeket követett el. Összbüntetésként plusz két év- valamint tízévi eltiltás a közügy ektőL Nem változott 1963-ban szabadult. ígéretet tett, többször nem kerül visz- sza. Fecsegés volt csupán, rövid idő múlva ismét a vádlottak padjára ült. Újabb háromévi szabadságvesztést kapott és öt évre eltiltották a közügy ektőL Büntetésének letöltése után a Szigetvári Konzervgyárban helyezkedett eL Az ember azt gondolná; nem igaz, hogy a hosszú évek a börtönben nem alakították át, vagy ha nem változott is meg, hát legalább megtört ' * Erről azonban szó sem volt. Senkivel sem jött ki, munkatársai kerülték. Magatartása miatt rendőri felügyelet alá helyezték. Horváth Istvánnak még ekkor is lehetősége lett volna — bár negyven már elmúlott — becsületes életet élni. De valami megcsontosodott konokság, erőszakosság lett úrrá rajta — s ezek leküzdésében csak mamesszebb értek, Wolf távcsővel követte őket. Kőnigék húsz perc múlva elérték az őrházat. Wolf ekkor intett Benczének, és a két tarisznyaszerű zsákot amelyben a kézigránátok voltak, a hátukra vették. Mielőtt elindultak, Bencze megfogta Wolf karját és megszorította. — Köszönöm —- mondta hálásan. Wolf nem válaszolt Nem akarta elrontani azt, amire Bencze gondolt Wolf ment elől, mögötte Bencze, aki szívesen cioelte volna a másik zsákot is, de Wolf hallgatása egyenesen megbénította a gondolatait, és így nem szólt. Időnként szívesen mondott volna valamit, de csupa olyan dolgok jutottak az eszébe, amiről már beszéltek az idők folyamán. Azt gondolta: Pedig jó volna egy ilyen dolog előtt mondani valamit egymásnak, ahol ott is hagyhatjuk a fogunkat. Dehát kevés l eszédű emberek vagyunk, és erről egyikünk se tehet..!. Hatalmas, kissé hízásra hajlamos alakja ide-oda billegett az ösvényen. A viaduktnál megálltak egy percre A vas- szerkézet rácsozata árnyékot vetett az arcukra. Wolf még egyszer átgondolta a támadást. Eszükbe se jutott, hogy ez parancsmegtagadás. De arra se gondoltak, hogy úgy ismerik a hegyvidéket, mint a tenyerüket, és ha most bevennék magukat az erdőséggé ra számíthatott. Az akaraterőt azonban sohasem ismerte. „Akkor meg fogsz dögleni i" Megismerkedett a húszéves Horváth Máriával. (Csak névrokona.) Felajánlotta, elveszi feleségül, de csupán élettársi közösségre léptek. Ettől kezdve nem vállalt munkát, élettársával együtt alkalmi munkából tartotta el magát. Kezdetben még úgy-ahogy megvoltak, később azonban egyre jobban elmérgesedett kettőjük kapcsolata. A férfi durva volt, iszákos, a lánynak alaposan kijutott az erőszakosságból. Nem csoda, hogy megunta, s szüleihez költözött. Tavaly karácsony másnapján Horváth taxival Visnyén lakó élettársához ment. Ellenszegülést nem tűrő hangon felszólította a lányt, költözzék vissza hozzá. A lány a fejét rázta. — Akkor meg fogsz dögleni! Senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget Horváth kijelentésének, megszokták a beszédét. Pedig a férfi komolyan gondolta. Másnap a lánynak édesanyjával Szigetvárra kellett utazni. Horváth mindenütt a nyomukban volt, még rokonaik lakásába is követte őket. A lányra támadt, ököllel az arcába ütött, letépte a kabátját meg a csizmáját, s a lábbelit tehetetlen dühében összevagdalta. A bűnügyben a közelmúltban ítélkezett a Megyei Bíróság dr. Márton Géza tanácsa. Horváth Istvánt emberölés kísérlete miatt négyévi szigorított börtönre ítélték, ' s további négy évre eltiltották a ,, közügyek gyakorlásától. A J lány apja, Horváth György is be, reggelre otthon lehetné- ^ vádlottok_padjára került, a nek. A lány annyira félt tőle, hogy a rendőrség védelmét kérte, amíg elutazik Szigetvárról. „Bánom, hogy nem öltem meg" December 28-án este kopogtattak Horváth Mária lakásán. Horváth István és két ismerőse lépett be. A férfi odaállt a lány elé. — Hazajössz? Vár az autó. — Nem megyek sehova. Horváth előrántotta tőrkését és markolatig a lány hasába szúrta. A lány édesanyjának kétségbeesett kiáltozására beszaladt a házba az apa, Horváth György is. Elkeseredésében fejszét fogott, s azzal támadt az elvetemült férfira. Komoly sérüléseket okozott a fejsze, úgyhogy nemcsak a lányt, de volt élettársát is mentők vitték a kórházba. Jellemző Horváth Istvánra, hogy amikor megtudta a kórházban, hogy a lány életben maradt, megjegyezte: »Bánom, hogy nem ölteni meg.« Az igazságügyi szakértő megállapította, hogy a lány életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, a szúrás életveszélyes volt A kis zúgónál — amelynek barnult, moszatos lépcsőin fehéren csörgött le a patak vize, s lent a tölcsérben pisztrángok fényes háta villogott — a kövek közé húzódtak, és előszedték a kézigránátokat. Fölöttük, körülbelül három méter magasságban volt az erdészház, de a magas parttól és a bozóttól nem láthatták. Amíg a kézigránátokat ötösével összeszerelték, Wolf különösnek találta, hogy állandóan az anyját látja maga előtt, ahogy épp a tűzhely fölé hajol. Az arca díszes blondelkeretben tündökölt, mint egy szentkép, hogy szinte fohászkodni lehetett volna hozzá. Távoli rikoltozás verte föl a környék vizes csöndjét. Wolf fölegyenesedett, a fülét a hangok irányába fordította. Egy ideig hallgatózott, majd az összeszerelt kézigránátokat egymás után az övébe dug- dosta. Bencze is hasonlóan cselekedett. — Mehetünk — mondta Wolf. Felkapaszkodtak a magas ^ partra. Egymás kezét fogva ? hasra vágódtak a bozótban. J A túloldalról visszhangozva f közeledett a zaj, amelyet (j Kőnigék csaptak az erdőben, y törvény nem tűri a bosszút vagy az elkeseredettség szülte meggondolatlanságot —, nyolchónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Pintér Dezső kellene cipelni a félsertéseket, alumíniumtepsiket. Ismerősöm kérése és a többi lakóé csak annyi volt, hogy rakodjanak az utcáról, ne tegyék lehetetlenné az udvaron keresztüli közlekedést Az üzletvezetőt birtokháborítás címén kétszáz forint pénzbírságra ítélte a tanács. Ez a szabálysértési maximum. A fellebbezés után a bíróság is úgy határozott, hogy ne torlaszolják el az' utat. De még most sincs vége az ügynek. Közlekedni ugyanúgy nem lehet, mint eddig TAVALY egymillió-százezer beadvánnyal fordultak megyénk lakói az alsóbb és magasabb szintű tanácsokhoz. Azt már nem mutatja ki a statisztika, hogy ebből az óriási papírtömegből mennyi volt a »kis ügy«, de hogy több mint a fele, az biztos. Az ügyintézőkön és az állampolgárokon kívül más szervek is érdekeltek abtwn, hogy a hatóságokról kialakult vélemények valóban a valóságot tükrözzék. A párt- és a szakszervezetek ugyanúgy figyelemmel kísérik ezt a folyamatot, mint az, aki hét hónapja vár döntésre. Amikor a szocialista demokráciáról beszélünk, arról, hogy ma már nincsenek kényes kérdések, őszintén és nyíltan vitathatunk meg mindent, akkor elszomorító a döntések halogatása, a packázás, az aprócska ügyek csűrése-csavarása. Nyilván sokan szem- vagy fültanúi voltak már, hogy a félfogadásokon túlfűtött légkörben tárgyalt a panaszos és az ügyintéző, egyszóval veszekedtek, mivel nagyon nehéz úgy dönteni, hogy az mindkét félnek tessen. Az azonban egyáltalán nem elhanyagolható, hogy amíg a döntés megszületik, milyen kapcsolat alakul ki az emberek és a hatóságok között, s munkájukról milyen véleményt alkotnak. Ezeken a döntéseken keresztül érzi igazán az állampolgár, hogy mennyire megbecsült, teljes jogú tagja társadalmunknak. Nyilván sok kis ügyet sikerült már gyorsan és pontosan elintézni. Ha nem, akkor ezekből születnek a nagy ügyek. Kétszáz forintos szabálysértésből indultam ki, aprócska ügyből, amely még ma sincs lezárva, az akták sokasodnak, levelek, átiratok jönnek-men- nek vég nélkül. Kinek jó ez? az Államhatalom helyi SZERVEI, a tanácsok egyre nagyobb önállóságot kapnak, feladataik nőnek, s ennek megfelelően a velük szemben támasztott követelmény is nagyobb. S elsősorban az az ügyfelek igénye, hogy ne legyenek nagy ügyek a kicsikből. Saly Géza AGROKEREK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Azonnal tudunk szállítani a raktárunkon lévő 44 db SE-3 tip• sertésönetetőhől Ar: 1802,80 Ft/db Rendelésükkel szíveskedjenek szövetkezetünket megkeresni. Cím: (Folytatjuk) Óbudai Gépipari Ktsz 1. sz. üzemegysége. Marcali, Széchenyi u. 11. sz. (8710) 0031014831
