Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Az üzemi krónikaírásról alany és tömegkultúra 'Az utóbbi időben egyre több szó esik a honismereti mozgalom növekvő sodrában a krónikaírás fontosságáról. Ilyenkor többnyire a falu- krónikaírásra gondolunk, jóllehet a város-krónikairás feladatai sem hanyagolhatok el, és — a növekvő urbanizációs folyamatok közepette, főként az üzemi krónikaírás nem, amelynek hazai viszonylatban Vékony a tradíciója, jóllehet más európai nemzetek már évtizedek óta gyűjtik üzemeik évkönyveiben a legfontosabb üzemtörténeti adatokat. Ezúttal röviden körvonalazzuk az üzemi krónikaírás legfontosabb módszertani elveit és legsürgősebb tennivalóit. Mi az üzemi krónika? Lényegében nem más, mint az üzem Időrendben vezetett évkönyve. Amolyan gyűjtemény az üzem történetéből, amely a teljesség igénye nélkül veszi lapjaira mindazokat a fontosabb adatokat és eseményeket stb., amelyek az üzem sokszínű életére jellemzőek. Tehát kortörténeti gyűjtemény és dokumentáció az üzemi krónika, amely az üzem életéről világos és hamisítatlan képet nyújtva egyik forrását és alapját képezi az üzemtörténetnek, de maga még nem üzemtörténet Ahogy a falu- krónika nem falutörténet, az üzemi krónika sem üzemtörténet. Ismert, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban igen jelentős múltra tekinthet vissza a város- és a falu-krónikaírás, újabban pedig az üzemi krónikák írása. Valóságos honismereti mozgalommá nőtte ki magát ez a tevékenység is a német városokban, falvakban és üzemekben, ahol a krónikaírók számára ötletes vezérfonalak íródtak és jelentek meg. E vezérfonalak kiadásában élen jár — többek között — a scherini városi levéltár, amely már 1962-ben megjelentette vezérfonalát a falu- és az üzemi krónikaírók részére (Leitfaden für den Ortschronisten). A kötet a mozgalom jeligéjét választotta szignáljaként: Ez lényegében utal arra, hogy a holnap, a jövendő mindig a ma tevékenysége nyomán épül a múlt történeti tapasztalatainak figyelembevételével. Ezért »leánya a múltnak a jelen, és anyja a jövendőnek a múlt.« Az említett vezérfonal adatainak a figyelembevételével állítottuk össze — a teljesség igénye nélkül — azokat a témaköröket, amelyeknek a figyelemmel kísérése és összefoglalására az üzemi krónikaíróknak mindenképpen ki kell terjeszteniük a figyelmüket Melyek e tematikai szempontok? 1. A különfélt beszámolók adatai (munkásbeszámolók, gazdasági konferenciák, üzemi tervek és a végzett munkák beszámolói; a különféle konferenciákra küldött delegátusok beszámolói). 2. Az üzemekben végzett munkák értékelése. 3. Az üzemi tevékenység általában és a kiemelkedő teljesítmények, 4. Az üzemi párt- és szak- szervezet jelentése a végzett munkákról. 5. Az üzemi kollektív szerződések ügye 6. Az élen járó munkások tevékenysége 7. A szocialista brigádok munkássága. 8. Az új munkamódszerek, az új technológiák (kibernetika, szalagrendszerek). 9. A munkafolyamatok racionalizálása. 10. Az újítómozgalom. 11. A munka- és a munkásvédelem kérdései (munkahelyi ártalmak és zörejek; üzemi egészségügyvédelem, üzemi orvos; munkalélektani tevékenységek az üzemben; üzemi étkeztetés). 12. Az üzemi kulturális tevékenység (a dolgozók továbbtanulása; könyvterjesztés; klubélet; kiállítások; üzemi előadások; szabadidő-mozgalom; üzemi sport; üzemi népművelés; munkásakadémiák; turizmus, kirándulások; üzemi újságok; a fotókörök és egyéb szakkörök tevékenysége). 13. A szociális tevékenység az üzémben, szociálpolitikai és szociográfiai felmérések (demográfiai kérdések; az üzemben dolgozó nők helyzete; az üzemi bejáró dolgozók helyzete; a munkaközösségi szellem ápolása). 14. A kivonulások, a demonstrációk, üzemi felvonulások krónikája. 15. A szűkebb értelemben vett üzemtörténet leglényegesebb adatai. (Pl.: Milyen állapotban volt az üzem a második világháború végén? Mi-1 lyen körülmények között tette meg a felszabadulás után az első lépéseit? Melyek ma a legfontosabb ipartörténeti adatok, az újjáépítési és a rekonstrukciós adatok; a legfontosabb üzemi termelési mutatók és statisztikák?) Felsorolásunk — természetesen — nem tartalmazhatja mindazokat a témaköröket, amelyekre a jó üzemi krónikaíróknak föl kell figyelniük és amelyeket föl kell jegyezniük. Teljességre senki sem törekedhet, hisz közismert — amint elöljáróban is rögzítettük, hogy az üzemi krónika nem üzemtörténet, csupán a megírandó üzemtörténet nyersanyagot tartalmazó gyűjteményének egyik jelentős része. Reméljük, hogy hazánkban az üzemi krónikaírás is mielőbb elfoglalja méltó helyét az egyre szélesedő és izmosodó honismereti mozgalomban. Kanyar József Közbeszólunk Általános Somogy növekvő aktivi|ÓAn mind tevékenyebb ré- Wofl, sze a magyar szellemi életben közismert. Jólesik hallani másoktól, joggal büszkélkedhetünk vele, hiszen arany- fedezetét tetteink, eredményeink biztosítják. Ezek jól — és nemegyszer példaként emlegetve — képviselik Somo- gyot a megyék nemes vetélkedésében, az ünnepi hetek, hónapok és napok országos »ki mit tud?«-ján. Minden kétséget kizáróan hasznos, eredményes, jó dolog megyénk sikere és neve az ország kulturális vérkeringésében. Mégis vállaljuk az ünneprontás ódiumát, amikor ezen a ponton közbeszólunk. Természetesen nem az országos rangú események, rendezvényeink ellen szólunk közbe. Csupán egy szőrmentén való mérlegkészítés ürügyén, amikor a serpenyőkben a lét és a tudat összefüggésében lényeges tennivalók méretnek meg és találtatnak — sajnos — alapos híjával. Mire gondolunk? Arra, hogy reprezentatív országos sikereink területe és közege nem, vagy csak áttételesen tartozik kulturális politikánk fő irányához — egyfelől. Másfelől a társadalmi tudatnak az anyagi lét változásait követendő alakítása — a szocialista világnézet, a közösségi gondolkodás; az általános és szakmai műveltség emelése, valamint a politikai tájékozottság és a marxista ideológia térhódítása az emberek tudatában — viszont igen. S ebben, tehát a kulturális politika fő kérdésében találtatnak eredményeink híjával. Olyannyira, hogy amíg egyfelől valóban — megérdemelten — országos hírnévre tehettünk szert, másfelől mindinkább — a gazdaságirányítás reformjának ötnegyed éve után különösképpen — éreznünk kell azokat az ellentmondásokat, amelyeket a tudatformálás, a művelődési szemlélet hiányosságai eredményeznek. Az élet minden területén érezzük, hogy a műveltség- és közgondolkodásbeli tényezők visszahatnák a termelésre és az elosztásra. Ez a két tényező pedig közvetlenül hat a falu kulturális fölemelkedésére, illetve egy helyben topogására. Mezőgazdasági megyéről van szó, ez a körülmény tehát sokat nyom a latban. Természetesen mindezt nem mi állapítottuk meg, s nem is akarunk vele újat mondani. A termelőszövetkezet és a népművelés című előterjesztésben (a megyei népművelési tanács legutóbbi ülésén) a megye kulturális vezetői sem kendőzték a tényeket, a hiányosságokat Nevükön nevezve őket többé-kevésbé az okokat is helyesen látják. Ezzel kapcsolatban azonban támadt egy alapvető kifogásunk. Jelesen a fogalmazás módja miatt És nem fogalmazási, hanem tartalmi szempontból. Csak egy mondat ízelítőül: * .. .történtek újszerű kezdeményezések, értünk el bizonyítható eredményeket is (kiem. — a szerk.), de az ütem lassú, a kétoldalú közeledés (a termelőszövetkezetek és a népművelési szervek, intézmények között) nem általános.« Hogy kik a felelősei ennek, kié a fő felelősség ebben a lemaradásban, erről a továbbiakban sem esik szó, a tájékoztató jelentésben. Pedig van ilyen felelősség, vannak ilyen felelősök. De úgy tűnik, célszerűbb az általánosság a grammatikai általános alany használata. Ápol és eltakar... Nézzünk rá néhány pél•Int Kulturális életünk egyik Udl. legnagyobb problémája a tsz kulturális alapok felhasználatlansága; a gazdasági termelőegységek és a népművelés összhangjának hiánya — megyeszerte. A hibákat fel kell tárni — s erre vállalkozik is a szóban forgó jelentés. Ilyen megállapításokat olvashatunk benne: ».. .kevés község művelődési terve épül a termelési tervek megvalósításának tudatos segítésére...« »Az egyoldalú, szigorúan csak gazdasági szemlélet előbb- utóbb károsan befolyásolja a termelési eredményeket is.« »indokolt, hogy a közeli jövőben tsz-klubokat, mezőgazdasági szakköröket hozzanak létre. (Az előbbiből mindössze 9 működik a megyében, az utóbbiak száma sem kielégítő.)« »-1968-ban mintegy 400- zal kevesebb mezőgazdasági ismeretterjesztő előadás hangzott el, mint a korábbi években.« » Megállapítható, hogy eredményeink nem kielégítőek. Rendkívül vontatott az anyagi és szellemi erők összevonása... kevés agrárértelmiségi vesz részt intenzíven a művelődés- ügyi munkában. Stagnál a művelődésügyi intézmények közös fenntartásba vétele« sfb. Hogy elsősorban kire tartozna ezen változtatni, arra egyetlen— nem túlságosan határozott — utalást olvashatni itt: »...népművelőinken is (0 múlik, hogy kezdeményezésükkel, tanácsaikkal befolyásolják a termelőszövetkezetek vezetőit és tagságát. (Tanulmányi kirándulások, tapasztalatcserék. könyvvásárlás stb.)« A sorok közt kimondatlan és megválaszolatlan kérdés azonban megmarad bennünk: niért csak. kilenc a tsz-klu- bok szárny; miért nem kielégítőéit eredményeink; miért stagnál ez a helyzet, miért csak itt tartunk — évek óta? Kik felelősek ezért? Ki kell mondanunk: voltaképpen a kulturális politika állami irányító, felügyeleti és ellenőrző szervei, a művelődésügyi szakosztály dolgozói a felelősek azért, hogy évek óta a kulturális politika fő irányában; ennek gyakorlati megvalósításában számottevően nem jutottunk előbbre. Más kérdés, mennyi ennek az objektív, s mennyi a szubjektív akadálya. A megye népművelési tanácsa olyan társadalmi szerv, amely rendszeresen megvitatja a megye kulturális helyzetét, feladatait Ügy és annak alapján tanácskozik, ahogyan informálják. A testület felmér, megvizsgál és ésszerű, hasznos javaslatokat tesz. A kulturális politika gyakorlati megvalósításáért a tömegkulturális feladatok teljesítéséért vagy nem teljesítéséért azonban a felelősség változatlanul a művelődésügyi osztály vállán nyugszik. És ezt helyes volna feltüntetni a hasonló tájékoztató jelentésekben. Az »általános alany« szemléletével és túl gyakori használatával ugyanis ennek a felelősségnek a hovatartozása köny- nyen elmosódik. Szokás hovatovább arra hivatkozni, hogy a megyei kulturális vezetés »elvi síkon« irányít, ellenőriz, felügyel c(h. Vagyis ezek szerint felelőssége a kulturális politika elvieszmei tartalmának biztosításában rejlik, a végrehajtásért, a gyakorlati eredményekért mások, járási és v-'-'-ü operatív szervek, intézrr a felelősek. Vitatjuk e. álláspontot Hz elvi irányítás lehet hivatkozási alap valóságos tényekkel szemben, és menlevél sem lehet annak a fiaskósorozatnak a felelősségére, amely az ideológiai-kulturális nevelő munka gyakorlatában évek óta permanens módon jelentkezik a megyében, és — amellyel szembe kell néznünk. Tegyük helyükre a dolgokat. Ezen, tehát a fő kérdésekből, a tömegkulturális feladatokból következő felelősségünkön a reprezentatív ünnepségek — bármilyen szép akciók és eredmények fémjelzik is az ország szellemi életében Somogy nevét — jottányit sem enyhítenek. Ezért tartottuk szükségesnek közbeszólni. Wallinger Endre Tanítás és alkotás Az állvány előtt. pedagógiai munka is alkotó tevékenység — Derűs embernek ismerik a felnőttek, gyerekek egyaránt. — Én sohasem »vigyázok« a tanári tekintélyemre. Éppen ezért nem is »játszom« a ta- nárosdit, a gyerekek barátja vagyok. Ügy érzem, szeretnek, tisztelnek is. Óráimon műterem-hangulatot teremtek: rajzolni csak feloldódva, szabadon lehet — Alkotásaira milyen hatással vannak a gyermekrajzok? — Visszatérni a gyermek látásmódjához — nagy út Nehéz elszabadulna a »tudottól«, nehéz ismét megtalálni a naiv, egyszerűen őszinte hangot A gyenmekrajzok nagy hatással vannak rám. Elsősorban színviláguk miatt A gyermek »összehoz« színeket anélkül, hogy meggondolná. Nagyon sok esetben felhasználom az ötleteiket — Tervei? — Szeretném edéimi, hogy az első osztályos gyermekekkel nyolc éven át foglalkazihassam. Persze, ez a jelenlegi oktatási rendszerünkben lehetetlen, tudom. Belsőleg mégis kívánom, mert úgy érzem, többet tehetnék értük... Bennünket régebben vasárnapi festőknek neveztek el, mert csak vasárnap jutott idő az állvány elé lépni. A vasárnapi festő név elmaradt, de a szabad idő, mivel szeptembertől júniusig tart a tanítási év, most se sokkal több. Tehát tervem: a szabad időmben minél többet festem . 1. Horányi Barna Bemutatása tulajdonképpen ünnepi alkalomra szánt portré. hisz Molnár Józsefet megyeszerte ismerik — olvasóink, a képzőművészet iránt érdeklődők és a pedagógusok nagy társadalma. Rajzaiból több ízben közöltünk lapunk hasábjain, kiállításairól rendszeresen beszámoltunk. Most az a megtiszteltetés érte, hogy eddig végzett eredményes oktató, képzőművészeti nevelő és alkotó munkájáért Székely Bertalan-emlékérmet kapott. Kitüntetését tegnap Debrecenben, a Déri Múzeumban vette át a pedagógus képzőművészek órszágos kiállításán. Molnár József 1955-ben fejezte be tanulmányait a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, ahol r ak on szerzek szülőföldjére, Somogyba. és Látrányban kezdett tanítani. 1958-ban már Kaposváron, a megyei tanácson dolgozott megyei szakfelügyelőként Ettől kezdve részt vett Sorpogy képzőművészeti életében. 1959 óta a Kaposvári Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának rajztanára. A megyei kiállításokon kívül országos pedagógus képzőművészeti tárlatokon szereped rendszeresen. — Hogyan tudja egyeztetni pedagógiai és képzőművészeti tevékenységét? — Nem lehet rajztanár anélkül a pedagógus, hogy ne legyen egy kicsit képzőművész is. Nem múlhat el nap, hogy ne vegyen a kezébe ecsetet, grafitot. Üjabb és újabb feladatokat kell találnia. Az igazi Ipari tanulókat felveszünk bádogos-, öcs- és komíiues- szakmöban FELTÉTELEK: általános iskolai végzettség és a 14. életév (az ácsszakmában a 15. év) betöltése. \ jelentkezéshez szükséges az iskolai lelentkezési lap és a születési anyakönyvi Kivcnat. Szállást, munkaruhát, 'Zerszámot és teljes c’ látást díjtalanul idunk, A tanulmányi 'redménytől függően -ztöndíjat fizetünk. SLENTKEZÉS A -PROSPERITÁS« Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest, IX., Viola u. 45. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1069. május 25. 5
