Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

flz MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége Rómában Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ven­dégeként május 5-én és 6-án Rómában tartózkodott az MSZMP Központi Bizottságá­nak küldöttsége Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével. A küldött­ségben részt vett Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Várkonyi Péter elvtárs, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttsége talál­kozott Enrico Berlinguer elv­társsal, az OKP főtitkár-he­lyettesével, Giancarlo Pajetta és Carlo Galluzzi elvtársak­kal, az OKP vezetőségének tagjaival. A két küldöttség szívélyes, elvtársi légkörben eszmecserét folytatott a nem­zetközi kommunista mozga­lom, valamint a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete előkészítésének kérdéseiről, a nemzetközi helyzet időszerű problémái­ról, különös tekintettel a bé­kére és az európai biztonság­ra. Eszmecserét folytattak a két testvérpárt közötti kap­csolatok fejlesztéséről is. Az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttségét fo­gadta Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára. (MTI) ‘ Kérdezzék meg Castries-t Valóban, kérdezzék meg Castries-t, ha kíváncsiak ar­ra, milyen érzés végigjátsza­ni ezt a játékot Vietnamban, a végső konklúzióig. Chris­tian de Castries dandártábor­nok volt a francia expedíciós hadsereg északnyugati front­jának a parancsnoka, ö volt, akinek az erődrendszer ost­roma idején repülőgépről dobták le a kinevezést jelké­pező tábornoki váll-lapokat, hogy ezzel új erőt öntsenek a védelem főparancsnokába. Giap tábornok, a szabadság- harcosok főparancsnoka, an­nak idején nem vonta két­ségbe, hogy Castries megtett mindent, ami tőle tellett, s a volt a genfi tárgyalások ki­indulópontja. Annak idején a maga módján nem volt rossz győztesek nagázlküséget ta- katonai vezető. Mint ahogy . núsítottak, Előadtak olyan Konyev marsall Csehszlovákia felszabadulásának évfordulójáról Atlanti őrségváltás Csehszlovákia felszabadulá­sának 24. évfordulója alkal­mából Ivan Konyev marsall cikket írt az Izvesztyija ked­di számában. Konyev marsall írásában felidézi az 1944-es esztendőt, amikor a szovjet csapatok a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőinek kérésére, a szlo­vák nemzeti felkelés támoga­tására megindították a duklai ámadást és ezzel megkezdő­dött Csehszlovákia felszabadí­tása. A duklai hágóért vívott véres ütközetben még szoro­sabbá vált a szovjet és a csehszlovák katonák, valamint a két nép barátsága, itt szü­letett meg a jelszó: »Örök időkre a Szovjetunióval«. Ko- nyev _ megemlékezik 1945 má­jusáról is, amikor Schörner hitlerista tábornagy kiadta a parancsot csapatainak: a prá­gai felkelést minden eszköz­zel el kell fojtani. A szovjet katonák és a szovjet harcko­csik akadályozták meg a szörnyű vérontást Prága ut­cáin — írja Konyev —, és halálos küzdelmet vívtak a csehszlovák nép életének megmentéséért. A marsall végezetül annak a meggyőződésének ad kife­jezést, hogy a szovjet—cseh­szlovák barátságot soha senki sem bonthatja meg. (MTI) ÚJ kormány Bolíviában A repülőszerencsétlenség ál- — az AFP jelentése szerint — 1 dozatául esett Barrientos el nők halála után a bolíviai kormány hétfőn este testüle­tileg benyújtotta lemondását Barrientos utódjának, Siles Sa­linas elnöknek. Az 'Új elnök hétfőn este már meg is ala­kította az új kormányt, amely­ben a polgári személyek több­ségben vannak a katonákkal szemben. (MTI) A nyugat-németországi Stuttgartban levő hadiszállás bú­csúfogadást adott Lemnitzer tábornok, a NATO távozó főparancsnoka tiszteletére. Képünkön: Az atlanti őrségvál­tás két részvevője: baloldalt Lemnitzer, mellette, utódja, az ugyancsak amerikai Goodpaster tábornok. \ (AP — Képitávírőn érkezett) A Mao-párt kongresszusáról nem volt rossz az a 49 erőd­ből álló, három övezetre ta­golt erődrendszer sem, ame­lyet úgy hívtak: Dien Bien Phu. Rossz csupán a számí­tás volt; az a számítás, amely azt képzelte, hogy a szabad­ságharcos erők egy idő múl­va felmorzsolódnak, kifullad­nak, felőrlődnek a harcok re­ménytelenségével és végül is lemondanak felszabadító küldetésükről, szétszélednek a dzsungel mélyén, a rizs- földek öntözőcsatornáinak partján húzódó apró telepü­léseken, amíg majd a ható­ságok elfelejtik »bűneiket« s visszatérhetnek otthonaikba. Ma 15 éve, hogy Christian de Castries tábornok meg­adta magát, s a Dien Bien Phu-i erődrendszer középső citadellájára felkerült a sza­badságharc vörös zászlója. Még ugyanebben az évben létrejöttek a genfi egyezmé­nyek, amelyek formálisan garantálták Vietnam, Kam-. bodzsa és Laosz népeinek szabadságát, nemzeti függet­lenségét. Az évforduló minden te­kintetben tanulságos. Tanul­ságos elsősorban azért, mert az imént említett számítási hiba ott szerepel a mai új­gyarmatosítók, az Egyesült Államok terveiben is. Talán mindmáig nem hiszik el, hogy a szabadságharc ereje kimeríthetetlen, hogy a leg­modernebb haditechnika se­gítségével reá mért pusztító csapások gyengébbek annál, semhogy megakadályozzák állandó térnyerését. Washing­tonban nem hiszik el — ahogy annak idején Párizs­ban sem hitték —, hogy ez népi háború, amelynek tarta­lékai kimeríthetetlenek, tüze kiolthatatlan. S tanulságos azért is, mert a Dien Bien Phu-i győzelem egyezményeket, amelyeknek végrehajtására nem voltak igazi garanciák. A franciákat váltó amerikaiak — akkor még csak gazdasági segély- lyel és katonai tanácsadókkal — megfelelő támaszt nyúj­tottak a Diem-rendszemek, hogy szabotálja Dél-Vietnam- ban a választásokat, felrúg­ják a genfi egyezményeket, megindítsák azt a folyamatot, amely végül is a jelenlegi vietnami háborúhoz vezetett A VDK és a DNFF mai ve­zetői — amióta osak foly­nak a párizsi tárgyalások — nem győzik hangsúlyozni, hogy ezt a hibát még egy­szer nem követik el. Ennek a harcnak, amely már any- nyi visszavonulásra, beisme­résre és engedményre kény­szerítette az amerikaiakat — a teljes győzelemig kell elve­zetnie, egyebek között azért, hogy ne legyen újabb vietna­mi háború, hogy ez a sokat szenvedett ország végre va­lóban élvezhesse a béke ál­dásait. A vietnamiak tehát tanul­tak a 15 éves tapasztalatok­ból, miközben semmi jelét nem láthatjuk, hogy az ame­rikaiak is tanultak volna. De­hogy is kérdezik meg Cast­ries tábornokot, mit érzett, amikor 55 nap és éjszaka ágyúdörgése után, 16 ezer halott árán kegyelmet kellett kérnie. Az amerikaiak azt mondják, hogy a Dien Bien Phu-i csata nem ismétlőd­het meg. Alighanem igazuk van: ennek a háborúnak más a jellege, itt nem koncentrá­lódik az erő egyetlen döntő ütközetbe. Itt egész Dél- Vietnam válik — lépésről lé­pésre — egyetlen hatalmas »Dien Bien Phu-vá« az ame­rikaiak számára. Szabó L. István Kiosztották Az Egyesült Államokban folytatódnak a főiskolai zavargá­sok. Képünk a Wisconsin állambeli Madison város egyete­mén készült. Egy rendőr letépi a diákok által egy lámpá­ra erősített vörös zászlót. ___ ... ( AP — Kép távírón érkezett) A Trybuna Ludu keddi szá­mában A Mao-párt kongresz- szusa című kommentárjában a többi között megállapítja, hogy a legutóbbi pekingi pártkong­resszus Mao Ce-tung modellje alapján teljesen új pártot ho­zott létre. A kongresszuson el­fogadott szervezeti szabályzat szerint a párt elméleti alapját Mao Ce-tung gondolatai al­kotják, amelyeket a Mao-cso- port »korunk marxizmus—le- ninizmusának« tart. Az újjá­szervezett pártban gyakorlati­lag megszüntetik a kollektív vezetést és a párton belüli demokrácia elvét A párt te­vékenységét Mao utasítások­kal irányítja. A Trybuna Ludu a továb­biakban rámutat, hogy a párt- kongresszus egyetlen doku­mentuma sem tesz említést a közel 800 millió lakosú Kína gazdaságának fejlesztéséről és egy szót sem szól a társada­lom anyagi és kulturális szük­ségletei kielégítésének távla­tairól, majd aláhúzza: — A kongresszus a párt- és állami ideológia rangjára emelte a Mao-csoport szov­Washingtont nyugtalanítja... A PRAVDA KEDDI SZAMA kommentárt fűz Stans amerikai kereskedelemügyi minisz­ter nyugat-európai útjához. Megállapítja: az utazás eredményei megmutatták, hogy Wa­shington egyáltalán nem hagyott fel partne­reinek zsarolásával. Kéthetes körutazásra küldve megbízottját Washington arra számí­tott, hogy európai partnereitől egész sor gazdasági engedményt csikar ki. Ä vietnami háború óriási költségei, a fék­telen fegyverkezési hajsza, s ennek kereté­ben a hadiipari komplexum érdekeinek meg­felelően előterjesztett rakétaelhárító terv — mindez válságjelenségeket idéz elő az ame­rikai gazdasági életben, s rontja a dollár amúgy is ingatag pozícióit. Az óceánon túl hajlamosak arra, hogy hely­zetüket a nyugat-európai országok rovására javítsák meg. Ezzel összefüggésben a kom­mentátor felhívja a figyelmet arra, hogy Wa­shington az amerikai piacra bizonyos áru­cikkekkel sikeresen betörő közős piaci or­szágokkal szemben ellentámadásba akar át­menni. Az Egyesült Államok jelentékenyen bővíteni szándékszik exportját, s 1973-ra 50 milliárd dollárra kívánja növelni az 1968-as 34 milliárd dolláros kivitellel szemben. A Pravda kommentátora hangsúlyozza, hogy az amerikai kereskedelemügyi minisz­ternek más gondjai is voltak. Európában ugyanis nagy érdeklődéssel fogadták a Varsói Szerződés tagországai budapesti tanácskozá­sán nyilvánosságra hozott programot az euró­pai biztonság megóvásáról. Az amerikai dip­lomácia igyekszik gyengíteni a pozitív vissz­hangot, s minden módon gátolni akarja az európai rendezést. WASHINGTONT NYUGTALANÍTJA az a tény is, hogy sok nyugat-európai ország — mindenekelőtt Anglia, Olaszország és Fran­ciaország — sikeresen fejleszti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatait a Szovjet­unióval és más szocialista országokkal. (MTI) a Pulftzer-díjakat jetellenességét, a szocialista közösség egységének bomlasz- tását és a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban végzett szakadár tevékenysé­get. Ez a csoport elveti a nem­zetközi erőviszonyok osztály- , elemzését, azonos szintre he­lyezi a szocialista közösséget és az imperialista tábori, s határozottan elutasítja a szo­cialista országokkal, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalommal s a nemzeti felszabadító mozgalommal va­ló együttműködést és forra­dalmi szolidaritást. Ez a poli­tika ellentmond a kínai nép életbevágó érdekeinek és az antikommunista stratégák malmára hajtja a vizet — fe­jezi be á Trybuna Ludu. (MTI) New Yorkban kiosztották a Pulitzer-díjakat. A nemzetkö­zi újságírás díját William Tuohy, a Los Angeles Times munkatársa kapta vietnami tudósításaiért. A riportképek díját Edward Adams, az As­sociated Press fotoriportere kapta világhírűvé vált lelep­lező felvételéért, amely Ngu­yen Ngoc Lvan dél-vietnami rendőrparancsnókot ábrázol­ja, mint közvetlen közelről pisztollyal agyonlő egy elfo­gott dél-vietnami szabadság- harcost Egy másik fényképészeti Pulitzer-díjat Moneta Fleet nyert el. Az Ebony című ma­gazin munkatársa Mártiit Lu­ther King özvegyét és egyik gyermekét ábrázolta képén a meggyilkolt polgárjogi vezető temetésén. A Los Angeles Times egy másik Pulitzer-díjat is kapott azért a cikksorozatáért, mely­ben egy nagyszabású korrup­ciós ügyről rántotta le a lep­let. Az irodalmi Pulitzer-díjat Norman Mailer és René Jules Dubos, a színházi Pulitzer-dí­jat Howard Säckler, a regé­nyek Pulitzer-díját Scott No- maday, a költészet díját George Oppen, a zenei dijat Karel Húsa nyerte el. Az egyenként ezerdolláros pénzösszeggel járó díjat Jo­seph Pulitzer amerikai újság­író alapította: ő hozta létre az első újságíró főiskolát a Columbia egyetemen. (MTI) SÉTÁLÓK DE GAULLE KASTÉLYÁ ELŐTT. • ben, De Gaulle családi rezi­denciájának színhelyén sok sétáló halad el abban a reményben, r hogy megpillant­hatja a Francia Köztársaság minapi elnökét. iAP ,— Képtávírón érkezett) SOMOGYI NíPLAP Szerda, 1969. májas 7. y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom