Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

Gyökeret vert az új munkarend Közös ügyről beszél a fiatal közgazdász, s mindig együtt említi a munkásokat és agyár vezetőit, amikor a megoldott feladatokat sorolja. A közös ügy — a negyvennégy órás munkahétre való áttérés — éppen az összefogás miatt si­került nagyobb zökkenők nél­kül a VBKM Kaposvári Vil­lamossági Gyárában. S alig négy hónappal a bevezetés után már mindenki természe­tesnek tartja, hogy így van. Rövid idő alatt megszokták az emberek, azok is, akik első hallásra hitetlenkedve fogad­ták a hírt Véleményt mondtak a munkások — A kritikai szellem tet­szett nekem a bevezetés ide­jén — összegezi véleményét Orosz László. — Kérdőíven kértünk választ a munkások­tól: helyeslik-e a csökkentett munkaidő bevezetését? A vá­lasz: igen. De az is szerepelt a kérdések között: vélemé­nyük szerint milyen módsze­rekkel lehetne náluk és a szomszédos munkahelyeken növelni a termelékenységet, őszintén elmondták ezt is. öt műhelyben pedig önként aján­lották fel az emberek: öt— tíz százalékkal emelni lehet a normát. Persze nem ingyen. A bért megkapták érte. De ezek a megnyilvánulások azt bizonyítják: akarták az embe­rek. S amit mindenki akar, i az sikerül. Az első negyedév eredményei is ezt mutatják: nőtt a termelékenység annak ellenére, hogy nem lépett még életbe valamennyi műszaki intézkedés. Hiszen egyik nap­ról a másikra át lehet térni a csökkentett munkahétre, a szükséges műszaki fejlesztés azonban hosszabb időt vesz igénybe. Az év második felé­ben — véleményünk szerint — már zökkenők nélkül megy minden. Az első — nem éppen mér­hető, de mindenképpen ta­pasztalható — eredmények között kell felsorolni, hogy ja­vult a munkafegyelem, jobb a munkaidő kihasználása. Igaz, ebben anyagilag is ér­dekeltek a munkások: ha nincs olyan hiányzás a gyár­ban, amelyikre a vállalat nem fizet munkabért, akkor ötven forint jutalmat kap a mun­kás. Az eredmény: hivatalos dolgait mindenki igyekszik szabad idejében elvégezni. Aki beteg, most is elmegy orvos­hoz, a hivatalokban is elinté­zik az ügyeiket, az ebből adó­dó kiesés mégis jelentősen csökkent. Jóval kevesebb a tervezettnél, ugyanis amikor a várható kiesést tervezték, a sokéves átlagot vették figye­lembe. S a negyvennégy órás munkahét javára írható még A MÉSZÖV választmánya előtt a fogyasztási szövetkezetek munkája Az új gazdaságirányítási rendszerre való átállás tapasz­talatairól, a múlt évi gazda­sági eredményekről adott szá­mot a MÉSZÖV választmánya előtt a napokban Bogó László, a Szövetkezetek Somogy me­gyei Szövetségének igazgatósá­gi elnöke. Élénkebb, aktívabb lett a szövetkezetpolitikai élet, a tagság nagyobb érdeklődéssel kísérte a gazdálkodás menetét. Kialakultak az önálló válla­lati jellegű gazdálkodás alap­jai. Tavaly sokat tettek a fo­gyasztási szövetkezetek a fa­lusi emberek, a tagság kultu­rális igényeinek kielégítéséért is. A múlt évi eredményekről szólva elmondta a MÉSZÖV elnöke, hogy a bolti kiskeres­kedelem forgalma tovább nőtt, s csaknem másfél mil­liárd forintot tett ki. Ha a paraszti jövedelmek emelke­désének tükrében vizsgáljuk az eredményt — a legtöbb szövetkezeti üzlet falun van —, akkor ki lehet mondani: valamivel jobban is elláthatta volna feladatát a szövetkezeti bolthálózat. A korábbi évek­hez viszonyítva lényegesen ja­vult az áruellátás, a beszerzés már nem kizárólag a nagy­kereskedelmi forrásokat je­lentette. Hat új boltot is nyi­tottak, és ezek forgalma ugyancsak hozzájárult a fel­futáshoz. T>')bb nagy értékű árut adtak el az üzletek, kü­lönösen a bútor, a tv, a mosó­gép volt kelendő. A boltokkal szemben vissza esett a ven­déglátóhelyek és a szövetke­zeti TÜZÉP-telepek forgalma. A felvásárlás a burgonya, a zöldség és a gyümölcs kivéte­lével rosszabbul alakult, mint tervezték. Visszaesett a tojás, a baromfi és a szálas takar­mány felvásárlása is. Csupán nyúlból sikerült a tervezett­nél jóval többet értékesíteni. A tavalyi gazdálkodással a somogyi fogyasztási szövetke­zetek, a MÉK és a takarék- szövetkezetek negyvenöt mil­lió forint nyereséget értek el, a megelőző évi nyereségnek mindössze 88,6 százalékát. Ezen belül a MÉK nyeresége az 1967-es évihez képest 232 százalékra nőtt. A takarékszövetkezetek ta­valy hét kirendeltséggel, négy begyűjtő pénztárral gazdagod­tak. Az év végén 105 millió forint volt a takarékszövetke­zetek betétállománya. Lénye­gesen gyarapodott a lakásszö­vetkezetek száma is, és most már összesen 600 tagot szám­lálnak. Az idei tennivalókról szólva Bogó László elmondta, sok szövetkezet úgy alakította ki kereskedelmi, gazdálkodási ter­vét, hogy- az részleteiben is és összességében is jóval alul­maradt az országos tervek szintjénéL Nem a kidolgozott tervek átdolgozására van szükség, de látni kell, hogy minimális túlteljesítésük nem számít majd érdemnek, ha jövőre sorra kerül az 1969-es év munkájának értékelése. Dr. Szerényi János, a Ka­posvári Járási Pártbizottság titkára a kisközségek színvo­nalasabb áruellátását sürgette felszólalásában. Országosan is igaz, hogy a kétszáz lakosnál kevesebb em­bert számláló települések bolti ellátása a kis forgalom, a ma­gas szállítási költségek miatt ráfizetéses. Erről beszélt Káz- mér Sándor, a SZÖVOSZ fő­osztályvezetője. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeteknek tag­ságuk érdekében mégis vállal­niuk kell az áruellátás továb­bi javítását. Az árrés módosí­tásaival kapcsolatban azt kér­te, hogy ne az árucikk drá­gításával, hanem a beszerzési lehetőségek jobb kihasználásá­val tegyenek szert nagyobb nyereségre a szövetkezetek. A hozzászólások sokaságá­ban az idei gazdálkodást se­gítő ötletek, javaslatok sora hangzott el. Felvetődött, vé­gezzen közös ellenőrzést a boltok, italboltok vizsgálatá­nál az ÁKF és a szövetkezet ellenőrző szolgálata. Nagy József Az MRT közvéleménykutatása egy fontos tétel: kevesebb a I porcelán és vörösréz, de nincs túlóra. Olajozottabban megy — bármilyen furcsán hangzik a munka — pedig hiánycikk — osavar. Ebből pedig ren- az idén is akad. Igaz, van már ‘ geteg kell a gyárnak. Szabadnap: 250 000 munkaóra Jegyzem a számokat: 1750 embert érintett az átállás: munkásokat, műszakiakat és adminisztratív dolgozókat A gyárban évente összesen 250 000 munkaórával dolgoz­nak kevesebbet. Rengeteg. Csak bérben 2,5 millió forintot je­lent ez. A munkások azonban nem keresnek kevesebbet: »Ha valahol keresetcsökkenés van, az nem a negyvennégy órás munkahét következménye.« Szerecz László igazgató: — Meg kellett valósítani a negyvenégy órás munkahétre való áttérést, mert ez a mun­kásoknak is meg a gyárnak is érdeke. Az eredmény nem maradt ed, nőtt a termelékeny­ség. Nemcsak a, műhelyekben, az irodákban is elvégzik — változatlan létszámmal — a munkát. S örülnek a több szabad időnek. Főleg a családosok.. Nem mondom, a kezdetén volt ellenvetés. Télen kezdtük el, s akkor az embe­rek egy része azt mondta :unit csináljon a szabad idejével? Most nyár van. És ilyenkor másként ítélik meg. Vélemé­nyem szerint nem sikerült rosszul az átállás. Nem kellett növelni a létszámot, s ez gyá­ron bedül jobb munkaerőgaz­dálkodást jelent. Változott a munkarend is Az igazgató így összegezd véleményét: — Sokat és sokan dolgoztak az átállás sikeréért. A párt­ós szakszervezet mindig a vállalat vezetőd mellett volt, s ennek is köszönhető, hogy az átállással együtt végre tudtuk hajtani a munkarendváltozást is. A munkaidő jobb kihasz­nálása miatt is szükség volt erre. A reggeli hatórás mun­kakezdést előre hoztak három­negyed hatra. A vonatok be­érnek erre az időre. A változ­tatásig a munkások itt vártak a gyárban, délben viszont na­gyon kapkodtak már, hogy el­érjék az állomásra induló autóbuszt. A reggeli negyed­óra délben jól jön. Meg kellett csinálni, hiszen közel hétszáz bejárónk van. Az új munkarend kapcsán végrehajtott szervezeti intéz­kedések már funkcionálnak. A műszaki intézkedések egy ré­sze még ezután valósul meg. Az eddigi eredmények azonban már bizonyítják: megtalálták a gyárban a tartalékokat, si­került a nagy munka. Kercza Imre Hajnaltól napestig Vasárnaptól kezdődően több ezer lakásba kopogtatnak be a Magyar Rádió és Televízió közvélemény-kutatói, hogy megkérdezzék a hallgatókat, mi a véleményük a műsorok­ról. A Magyar Rádió és Tele­vízió vezetősége arra kéri az érintettekéit, hogy a kérdező biztosokat fogadják bizalom­mal, segítsék elő a felmérés sikerét Ügy látszik, az időjárás kár­pótolni akar, ezért már napok óta kánikulai erővel tüzel a májusi napsugár. Érzi ezt a természet is, szinte egyik nap­ról a másikra húzotj. zöld pá­zsittakarót a végtelen mezőre. A toponári-zimányi Egyesült Erő Termelőszövetkezet szén­égetői dűlőjében dübörgő traktorának vezetője is izzad a szokatlan hőségben. Tizenkilenc gép indult munkára, amikor a télies idő elmúlt. Jól halad itt a mun­ka. Egy román gyártmányú ve­tőgépet vontat Pott István. Az arcát a nagy porféllegben alig lehet fölismerni. Amint be­fordul a tábla szélén, leállít­ja a gépet, s amíg segítőtár­sa, Kula Dénesné megtölti a kiürült tartályokat, néhány percre pihenőt tart. Leszáll a gépről, zsebkendőjével tisztít­ja poros arcát. — Kicsit kellemetlen, mert a gép hátul nyitott, és a ka­vargó por felszáll a kormány­hoz — mondja. Barna arcán és pirosodó karjain látszik már a tűző napsugár nyoma. A mező em­bere ilyenkor csak a szabad levegőn érzi jól magát; a napi huszonnégy órának háromne­gyed részét a határban tölti. — Követjük a napot — vá­laszolja, amikor a munkaidő­ről érdeklődöm. — Fél hat­kor már kezdünk, este pedig csak napnyugta után hagyjuk abba a munkát. — Az ebéd? — Itt eszünk ... sokszor együtt a reggelivel. — Egész nap szárazát, ilyen melegben? — Megszoktam már. I5ste mindig főz a feleségem. Elég naponta egyszer a főtt étel. Pott István fiatalember. Mindössze 25 éves, de a szak­mában t'"z év szolgálat áll mö­götte. Mindene a traktor és a mezőgazdaság. Nemes Tibor, a toponári üzemegység veze­tője azt mondja róla, hogy egyik legjobb traktorosa a tsz-nek. Egyszer más munká­val is megpróbálkozott Ka­posváron, de három hónap után visszatért. — Azt mondják, ez a vető­gép jobb, mint a régiek. Mi a véleménye erről a traktoros­nak? — Én is ezt tapasztaltam. Könnyebben kezelhető és szebben is dolgozik. Szinte centiméter pontosságra rakja le a szemet. — Csak egy gépük van? — Kettővel dolgozunk, a másik azt hiszem, ma ment át az aranyi dűlőbe. Holnap délutánra talán már én is odaérek. — Mennyi van még vissza? — Ha az időjárás így kitart, és a gépekkel sem lesz baj, néhány nap múlva végzünk. Aztán lesz néhány könnyebb hetünk is. Ez alatt az idő alatt csak fuvarozgatunk majd. — Erőgyűjtés az aratasra? — így is lehetne mondani. Ha a kombájnozás megkezdő­dik, néhány hónapon keresz­tül úgysem lesz megállásunk. — Mikor van szabad ideje? — Talán vasárnap, de több­nyire ekkor is csak délután. Ha szorít a munka, még va­sárnap délelőtt is dolgozunk. Tele a' tartály, lehet foly­tatni a munkát. A kis tárcsák szépen dolgoznak, mélyre, a hűvös talajba rakják a szemet. Az erős porban alig látni az előző kerékcsapást. Nagyon kell figyelni, ha a vezető azt akarja, hogy a sorok egyene­sek legyenek. Ez pedig a leg­élesebb szemnek sem mindig sikerül. (K. Varga) NYOLC ÉVE GÁRDISTA Mária, a századparancsnok Először min­denki azt mondta el róla, hogy jókedvű, segítőkész, aki megismeri, meg is szereti, igazi barát, csupa kacagás körülötte az élet. Aztán hozzátették: Mária az ifjú­sági mozgalom biztos oszlopa, Mária a város ifjú gárda szá­zad parancsno­ka. Hiffner Má­ria valóban vi­dám és lelkes. Különös derű árad a lényé­ből, ha elkezd beszélni. — Azt hi­szem, a fiata­loktól »lopom« a vígságot, a könnyedséget. Nagyon szere­tem a fiatalokat. Az ismerő­sök ugratnak, meddig akarom még »vén fejjel« csinálni? Én meg sohasem tudom megvá­laszolni nekik, hogy meddig. Sokáig. Amíg csak lehet, a fiatalokat akarom vezetni, a barátjuk akarok lenni. Mária az AGROKER Vál­lalatnál dolgozik mint árufor­galmi előadó. A huszonhét ta­gú KISZ-szervezet titkára. A városi KISZ vb tagja. 1966- tól párttag, 1967-től tanács­tag. Számtalanszor azt mond­ja »vén fejjel«, pedig ő maga is fiatal. Sokoldalú, lendüle­tes, tenni akaró fiatal. S ami igazán díszére válik, 1960-tól ifjúgárdista, néhány éve pe­dig század parancsnoka az új ifjúgárdista nemzedéknek. — Csak a felelősség miatt érzem idősebbnek magam, hi­szen minden vágyam az, hogy egy évtized múlva is vezető­jüknek fogadjanak a fiatalok. Az pedig csak úgy megy, ha rugalmasan és jó szándékkal közeledem feléjük. — Mit jelent ifjúgárdistá­nak lenni? — Többet adni, mint az egyszerű KISZ-tag. Példamu­tatóan, fegyelmezetten élni. Vállalni a ránk háruló felada­tokat. Sokan azt hitték, sőt az újonnan jelentkezők is úgy vé­lik, hogy az ifjúgárdisták ál­landóan kirándulnak, szóra­koznak. Pedig nem. Kemény, kitartó munka, fárasztó kikép­zés, tapasztalatgyűjtés, bátor helytállás az ifjúgárdista jel­lemzője. Az ifjúságvédelmi feladatokból is jelentős részt vállalunk. Üzemekbe járunk ellenőrizni, figyelemmel kí­sérjük a fiatalkorú bűnözők életét, munkáját. Mindenhol ott vagyunk, ahol becsületes ifjúkommunistákra van szük­ség. A századomba most a középiskolások tartoznak. A formaságok elsajátítása után könnyű velük dolgozni. Hiffner Mária jcépzett ifjú­sági vezető. Amellett, hogy levelező tagozaton leérettségi­zett, Pécsen tanult KlSZ-isko- lán. A nyári egy- vagy kéhetes KISZ-tanfolyamon is ott van. A vállalat KlSZ-szerve- zete színvonalas, politikai vi­takört szervezett vezetésével ebben az évben. Jó a kapcso­latuk a vállalat -gazdasági és pártvezetésével. Mária kitűnő érzékkel képviseli a fiatalok érdekeit. Elégedettek vele munkahelyén is. 1967-ben aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott, az elmúlt évben pedig tízéves KISZ-tagságáért tün­tették ki. A városi KISZ-bi- zottság évről évre megjutal­mazza szorgalmas munkájáért. Legutóbb, amikor a városi if­jú gárda tizenegyedik évfor­dulóján a század zászlóaljjá alakult, oklevelet és tárgyju­talmat kapott kiváló parancs­noki tevékenységéért. Máriának »millió elfoglalt­sága« mellett van szabad ideje is. Ügy rendezi dolgait, hogy tudjon pihenni.. Vagy olvas — több száz kötetes könyvtára van, barátai a könyvek — vagy felül motorkerékpárjára, és elmegy kirándulni. Nyáron a Balatonra, tavasszal és ősszel a környékre. Minden évben, külföldre utazik. Rendszerető, tervező ember. Egészséges életmódjából falcad jókedve is. Szeret dolgozni, szereti a fiatalokat, az életet. Bán Zsuzsa Szemenként! vetőgéppcl vetik a kukoricát a Lábodi Állami Gazdaságban. Szabás ha­tárában már 250 holdon vetett el Simonka Ferenc és Pálfi Sándor. Most a nagykorpádi üzemegységben 500 holdon dolgoznak. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. május 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom