Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

Az életre készülnek Évadzáró előadói est volt hétfőn a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtárban. Nagy Attila Jásziai-díjas színművész, a Thália Színház tagja Juhász Ferenc műveiből válogatott összeállítását mutatta be. Mint rövid bevezetőjében el­mondta, két és fél évvel ez­előtt azzal a céllal állította össze ezt az egy költőt bemuta­tó műsorát, hogy hite szerint is hozzászóljon — előadómű­vészként — a Juhász Ferenc körüli vitához. A néhány évvel ezelőtt fellobbant vita ma sem hunyt ki, a nemrégiben megje­lent utóbbi kötete, A szent tűzözön regéi — csak tovább szította. Nagy Attila »protestálása« a mai magyar költészetért, sze­mély szerint annak egyik leg­nagyobb egyéniségéért, Juhász Ferencért figyelemre és elis­merésre méltó. A líra »hordo­zója«, az előadóművészet ugyanis sokat tehet a költő és a közönség, a mű és az olvasó, a hallgató mélyebb kapcsola­tának megteremtésében. Nagy Attila a hallgatóságlat is a vita aktív részesévé tette a Juhász Ferenc-i mű mélységének fel­tárásával, annak megmutatá­A korábban megismert Priz­ma történelmi revüsotrozat leg­újabb részéként izgalmas vál­lalkozás tanúi lehettünk. A Magyar Néphadsereg Művész­együttse A világ teremtése cí­mű kétrészes szatirikus műso­rával vendégszerepeit a Latin­ka Művelődési Házban. Hajdani stúdiumokból és a népszerű raj zs okozatból már ismert »sztorit« a rendező, Ba­logh Géza alkalmazta magyar színpadra L. V. Stok komédiá­ja és Jean Effel szatirikus raj­zai nyomán. Ez a vállalkozás azonban iskolapéldája annak, hogy a nagyszerű rendezői koncepcióval kitűnő alapötlet­re épített és nagyvonalúan, jó ritmusérzékkel revüsített sza­tirikus. 'komédiát hogyan ké­pes a szerző-rendező önkezével — agyoncsapni. A darab első részében kitűnően szórakoz­tunk. Világűr és mennybéliek: a nagyszakállú joviális öreffúr (Besztercei Pál) — mint »fő­nök« és két beosztottja: a talp- nvailó Első és a cinikus Máso­dik Arkangyal (Horváth Ottó /-s Pusztai Péter), akik terrné- ‘--»‘esen fáradhatatlanul »fúr- ! egymást. Megkezdődik a- " 'T teremtése: sziporkázó öt­'•ozattal és — a szerdai-< után — nagyszabású '•’«besttel«, vagyis a menny­eitek robbanóan temperamen­tumos »házibulijával«... Min- (' -nhová jut egy-egy ötlet, egy- r«y színfolt. Mindaddig, amíg ez Atyaúristen végül is meg­teremti az embert. Innen saj- 'os a szerző már nem marad következetes. A paradicsomból ■»aló kiűzetéssel és visszaosa- toga Hatással beiktat egy stí­lusidegen és szerkezetileg Is széteső cselekményszálat drá­mai és nem oda való, érzelgős lírai elemekkel. Az első rész­ben olyan nagyszerű szatirikus alaphang itt teljesen elnémul. És nem segít rajta a befejezés néhány ötlete és zenés-tánoo; betétszám sem. Száznvolcvan- fokos fordulattal megtörik, tö­mény unalommá válik, prédi­káló tanmese ízű lesz a kitűnő szatíra korábbi játékossága. A három főszereplő jól ösz- szehangolt játéka adja elsősor­ban a darab humorát. Méltó társaik a kacagtatásban a sza­tíra bohózati elemeit képviselő mennyei dalnokok; Szerafin szeráf és Kerubin kerub szere­pében Pavlovits Károly és Magyar Béla. Bodó Györgyi (Éva) és Kristóf Tibor (Ádárn) vénszegényre sikerült szerepé­sával, hogy a költő dómanikus harcában mivel áll szemben. Juhász Ferenc a Minden ség költője lett. Ügy érzi, a Min- denséggel van dolga, mert a Mindenségért »kell naponta Dózsa Györgynek lenni.« A kaposvári publikum ez esetben kíváncsi volt: mi lehet a Juhász Ferenc műveiből ösz- szeállított előadói est tanulsá­ga? Nagy Attila a művek gon­dolat-, kép- és érzelemgazdag­ságát (»Az ember dolga, hogy embernek lenni érdemes«) bi­zonyította: A Történelemmel, az Ady Endre utolsó fényképe, az Óda a repüléshez, a Kö­nyörgés hűségért, a Meggyö­tört, szomorú arcod, A sejte­lem harangjai és a Babonák napja, csütörtök, amikor a legnehezebb című versekkel. Az esten Körmendi Klára zongoraművész is bemutatko­zott a kaposvári közönség előtt. Az egyes versek közé úgy választotta meg a zongo- raműveket. hogy azok a zene nyelvén járuljanak hozzá a költői gondolatvilághoz. Bar­tók, Durkó Zsolt, Jemei Zoltán. Bozzay Attila modem hangvé­telű műveit mutatta be kivá­ló tolmácsolásban­H. B. ben kevés művészi feladatot kapott. Ki kell emelnünk vi­szont Katona Piroska szelle­mes, a darab hangvételét erő­sítő kosztümjeit és Decsényi János kitűnő, hangulatfestő ze­néjét, melyet kupiék, songok, kórusok és önálló zenekari be­tétek formájában Pödör Béla vezényletével hallhattunk a művészegyüttes tehetséges, szép hangú zenekarától. A világ teremtése című két­részes zenés komédia szerke­zeti és stílusbeli hibái ellenéire is hatásos ideológiai fegyver a tudományos világnézet terjesz­tésének szolgálatában. Nagy kár, hogy akik igazán értékel­nék: a politikai szatíra iránt fogékony kaposvári közönség ezt sem (és az együtttes más irodalmi-történelmi revüössze- állításait sem) láthatja. A Ma­gyar Néphadsereg Művész­együttese változatlanul zárt körben tartja meg előadásait. W. E. Jantner Ilona gondosan nyesegette körmeit, aztán ügyesen kikanyarította a sar­kokat. Amikor ezzel végzett, a részeidért nyúlt. Itt tartott, amikor kopogtak a hivatali szoba ajtaján. Szerény, illedelmes kopo­gás volt, amolyan »bocsánat, hogy élek« féle. Jantner Ilona önkéntelenül is kihúzta magát, mint a har­ci mének, ha kürtszót halla­nak. Homlokán három hosz- szanti redő jelent meg, ezzel egy időben szemöldöke össze­szaladt. Orra fölött jobbról balról konok dudorok kelet­keztek. Tisztában volt az ügy­fél lelkében lejátszódó válto­zással: annak a szemében ő most képviselője valaminek. Jobb kezének energikus moz­dulatával felnyitotta az előt­te fekvő dossziét és elfoglalt- nágot mímelt. Közben egy villanásnyi manőverezéssel felrakta feketekeretes szem­üvegét és afölött tekintett a belépőre. Harmonikázó nadrágú, eset­len emberke állított be, és za­vart topogással a lábtörlőn állt meg. Ujjai között mor- zsolgatta kalapja szélét. — Elhalálozás? — villant rá Jantner Ilona szemüvege. Szokásos trükkje volt ez: meglepni az ellenfelet. Nem kellett hozzá sok, csak jó megfigyelőképesség. Most a — Mindig szerettem a me­zőgazdaságot, ezen belül az állattenyésztést. Talán furcsa, hogy nő létemre így érzek és így beszélek erről a szakmá­ról. Ha az ember jól körül­tekint, nemigen talál ilyen ágon női szakembereket. Az állattenyésztésen belül a kis­állattenyésztési szakot végzem. S ha sikerül, akkor Pécsre me­gyek dolgozni egy keltető­üzembe. Ez közelebb van az otthonhoz, a családhoz. — Mi az, amit különösen szeret? — Legszívesebben juhtenyész­téssel foglalkozom. Szakköri témaként, s ha nagyon jól si­kerül, akkor szakdolgozatként is, így nem kell az állam­vizsgához külön szakdolgozatot írni. — S hogy áll a szerelem­mel? Csodálkozva rám néz, s fé­lénken megkérdezi. — Ez is az anyaghoz tar­tozik? — Bizony ez is — válaszo­lom, s mindketten elnevetjük magunkat — Hát jó, beszélek róla. Szerintem minden ember más­képpen érez, s ezért más a felfogása, mondanivalója is. Az ember életében a legszebb és legmaradandóbb úgyis a diákszerelem marad. Két éve járok egy évfolyamtársammal. Matematikából korrepetált eleinte. A matekból semmi sem lett, a szerelem azon­ban még mindig tart. S hogy fog alakulni — még nem tu­dom. Ha befejeződik is, azért kis fekete gyászszalagról, mely ott szerénykedett ügy­fele gomblyukában, rögtön felismerte a helyzetet. — Igen, kérem. A felesé­gem ... — motyogta zavartan az ember. Szomorúnak lát­szott, bajsza lekonyult a szá­ja szélére. — Foglaljon helyet — in­tett királyi mozdulattal Jant­ner Ilona, s kicsit engedett feszes tartásából. Felragadta a keze ügyébe eső tollat. — Neve? — szárazon csapott le a hangja, aztán a követke­ző mondatába enyhe árnyala­tát vegyítette a részvétnek. — Mármint a maga neve ... A kis ember egyszerre ki­húzta magát. Mindig nehezen lépte, át r. hivatalok küszöbét, gátlásos lett, megizzadt a vizslató tekintetek súlya alatt. — Lázár Lázár, kérem, Lá­zár Lázár... — Foglalkozása? — A vasúton dolgozom, ké­rem. MÁV ellenőr vagyok. És büszkén nézett Jantner Ilonára. Az levette szemüve­gét. Sőt! Egy alkalommal mén mosoluoott is. Csak a szája sarkából, egészen diszkréten, mint a haraphi készülő orosz­lán. Körv’ökét az asztal lmjá­ra helvezte és érdeklődéssel figyelte TAzár Lázár MÁV el­lenőrt. aki zavarában nagyo­kat pislogott. Jantner Iloná­Magas, zömök fiú Dóra Já­nos, az iskola csúcs KISZ-tit- kára. — Nógrád megyei gyerek vagyok, s hogy közelebbit mondjak, egy kis faluban, Kallón születtem. Kecskemé­ten végeztem el a gimnáziu­mot, utána egy évig gyógyszer- készítőként Kőbányán dolgoz­tam. Előzőleg egyetemre je­lentkeztem, sajnos a felvéte­lim nem sikerült. így kerül­tem ide. Mindeddig más volt az elképzelésem érről az is­koláról, itt kezdtem megba­rátkozni a mezőgazdasággal és az állattenyésztéssel. — Milyennek tartja az isko­la oktatási módszerét? — Nagyon sok elismerést kapott már az intézet, bizto­san merem állítani, hogy or­szágszerte a legjobbak közé tartozik. Minden érdem a ta­nárainké. Sokan közülük már megszerezték a doktori és ban talán akkor fogalmazó­dott mondatokká a terv ... — A beszédet én fogom mondani — mondta. — Szép beszéd lesz. Egyszer még a tanácselnök is majdnem el­sírta magát rajta. Lázár Lázár hálásan mo­tyogott. Amikor fölemelte iz­zadó arcát, a nőt látta maga fölé tornyosulni. — Milyen volt az elhunyt? — kérdezte röpke sóhajjal Jantner Ilona. — Jó asszony volt — mond­ta Lázár Lázár. — Tiszta asz- szony volt. Egyszer egy egész éjszakát a konyhában töltöt­tem, mert nem átallottam sá­ros nadrágban leülni a fotel­be. Magára zárta a szobaajtöt és nem engedett be. Ilyen tiszta asszony volt... Jantner Ilona mosolygott. Harminckét éves volt, szét­folyó, kelttésztaszerü. Szeme horogként kapcsolódott lAzár Lázár szemébe. Az zavartan próbált félrenézni, de a nagy barna szemek a fekete szem­héjakkal és a hosszú, gondo­san ápolt szemmllákkal oda­szögezték a székéhez, mint a nyulat a reflektor fénye. Még beszélgettek, de Lázár Lázár később sem tudta volna el­mondani. miről. Talán a. gyászbeszédet mondta el Jantner Ilona, mert ilyen tö­redékek maradtak meg agyá­ban: »... meglegyint az el­kandidátusi címet. Valameny- nyien foglalkoznak kutatással, és országos eredményeket ér­nek el. Ezeket tanítási mód­szereikben is alkalmazzák, így mi állandóan az újat, a kor­szerűt tanuljuk és az iskola befejeztével közvetlenül visz- szük ki az életbe. Az intézetnek országos és külföldi viszonylatban is nagy hírneve van. Az itteni ered­mények alapján 1971-re főis­kolai rangot kap. A Duna partjáról került a-' intézetbe Molnár Miklós, ahogy ő mondja: »Hamisítat­lan dunai srác vagyok.« — Mezőgazdasági politech nikára jártam, s már másodi­Az idő kedvezőnek ígérke zik, s remélhetőleg ilyen ma­rad június 1-én, a honvédelmi napon is. A rendezők — a Ha­zafias Népfront, a KISZ, az MHSZ és a honvédség — leg­múlás szele ...«, '»a legjobb feleség __« K ésőbb kávét ittak. Jantner Ilona elérkezettnek látta az időt, hogy kilépjen asztalbás­tyája mögül. Röpke pillantás­sal felmérte a terepet és a stratégiailag legmegfelelőbb helyet választotta. Az ajtó és Lázár Lázár közé állt. testé­vel zárva el a menekülés út­ját. A szobában bódult legyek pilinckáztak, az asztal fiók­jából sárgára érett körte il­lata lopakodott Lázár Lázár orrába. Ádámcsutkája röviü- távfutót megszégyenítő gyor­sasággal kezdett le-föl fut­kosni. Később csak annyira emlékezett, hogy nagyon ár­vának érezte magát és Jant­ner Tlona ezért az a*cát si­mogatta. Elborította öt, min* dagály a partot. A temetés szép volt, több'• zokogtak annál a résznél amikor Jantner Ilona az el­hunytról beszélt, n-gki oda- adóan ávolta a családi éle' tűzhelyét-«. Ennél a mondat nál kecses mozdulattal elő­húzta fekete szenéhiü zseb­kendőjét és szeméhez emelte Mén a n"ós«év le*el*e előlJ Összekáznsnd.tn'k, I n sár úi b ázass árján nlr első ua.ns­vojnhomi nem, sikerült. Ár é! szakát egy hokedlin vészelt át. mert neje. született jant­ner Ilona ezzel büntette amiért poros ci/nővel akart belépni a szobába ... Leskő László diákjai szobaközösségeket hoz­tak létre. Lényege, hogy a fiatalok maguk választják meg, kivel akarnak egy szo­bában lakni. így olyan cso­portok alakultak ki, amelyek egy téma területen belül foly­tatják tanulmányaikat, tehát nagy segítséget tudnak nyúj- fani egymásnak a tanulásban, egrütt beszélik meg a problé­máikat és közösen készülnek fel a vizsgára. Közösek örö­meik és gondjaik is. — Mennyi a havi ösztöndí­ja? — Szerződést kötöttem az alsószentiváni tsz-szel, hogy tanulmányaim befejeztével három évet a tsz-ben fogok dolgozni. így havi nyolcszáz forint a jövedelmem. Ennek egy része elmegy kollégiumi alább tizenötezer nézőre szá­mítanak, s mindent megtettek, hogy az érdeklődök időben ki­jussanak a nagyszabású légi­parádé színhelyére, s onnan vissza a városba. Az érdeklődést jelzi, hogy már eddig négyezer jegy kelt el elővételben, ebből kétezret a Volán Utazási és Szállítási Iroda vett át, s a nagyobb üze­mek is százával kértek, hogy tömegesen jelenhessenek meg a kaposújlaki repülőtéren.. A 13. sz. AKÖV tizenöt autó­busza áll készenlétben, és egy­séges áron, három forintért szállítják a kaposváriakat a légiparádéra. A város főbb pontjairól indulnak ezek a fel­tűnő jelzéssel ellátott különjá­ratok. Emellett a vállalat dol­gozói személygépkocsival jár­ják maid a várost, s ahol sok a repülőtérre igyekvő, illetve buszra váró utas, oda irányít­ják a járműveket. Ez a mód­szer feltehetően megyorsítjá a kiszállítást. Az állami és szövetkezeti vendéglátóipar is kivonul. Kü­lön sátrakat állítanak fel ré­szükre, s remélhetőleg jegelt üdítő és hűsftő italokból, vala­mint virsliből, szendvicsből, fagylaltból sem lesz hiány. A honvédelmi nap program­jában részvevők most tartják a főpróbákat. A harcászati be­mutatón szereplő katonák, az ejtőernyősök és a repülők még egyszer átismétlik a gyakorla­tokat, hogy vasárnap minden jól sikerüljön. Szombaton reggeltől vasár­nap este 20 óráig lezárják a Kossuth I.a jós utcának a Május 1. és a Bajcsy-Zsilinszy utca közötti szakaszát. Itt és a La­tinka téren rendezi meg a hon­védség a technikai bemutatót. A hatalmas, különleges gépek, járművek kiállítása, zavarta­lan megtekintése csak így old­ható meg. Jegyzetek kulturális eseményekről Nagy Attila előadói estje M ásodéve, sek, fia­talok. Tele vannak energiával. Mindannyian mást és mást terveznek az iskola elvég­zése után. Ma­gukkal viszik mindazt, amit sok-sok nehéz éven keresztül magukba szív­tak, hogy kinn az életben újat, merészet alkot­hassanak. Mosolygó, barna szemű lány Kis Tóth Irma, a Felső­fokú Mezőgaz­dasági Techni­kum másod­éves hallgatója. Mezőgazdasági szakközépisko­lát végzett Szentlőrincen, s az érettségi után azonnal je­lentkezett a technikumba. egy életre a legszebb emlék marad. kos gimnazista koromban ko­molyan gondoltam, hogy ál­lattenyésztési pályára jövök. Szeretem a lovakat, szakköri témában is a lótenyésztéssel foglalkozom. Pontosabban az ügetőcsikó előidomításával. — Ügy tudom, komoly tiszt­séget tölt be a kollégium éle­tében. — Igen, kollégiumi felelős vagyok és ez nem kis dolog. Sok idejébe, fáradságába ke­rül az embernek. Igaz, nagyor jól kijönnek egymással a fia­talok. Hogy példaként említ sem, a második évfolyam költségekre, a többivel özvegy édesanyámat segítem. x — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Szenvedélyesen gyűjtöm a különféle madártojásokat és próbálkozom madárkitöméssel is. Tervem, hogy ha majd ki­kerülök a gyakorlati életbe, tovább folytatom a gyűjtést. — Mik a további tervei? — Szeretnék komoly állást betölteni, és ha ez sikerül, minden további gondolkodás nélkül megnősülök és családot alapítok. Gyertyás László Készülődés a honvédelmi napra Négyezer jegy elővételben — Tizenöt autóbusz szállítja az érdeklődőket A világ teremtése ^ ^ SOMOGYI NÉPLAP 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom