Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Örökölt hivatásszeretet Sárika kisasszony — így hívják a szólá- diak. Ö az egyik érdekes, vidám színfoltja az új épületnek, amelyben a postahivatal is helyet kapott. A helyiségek még festékszagúak, de a hivatal várócsarnoka ragyogó világosságban fürdik, elárasztja a nyárias tavasz melege. Szőke színfolt a hivatali asztalnál, a telefonközpont kapcsolótáblája mellett — Hertlik Sarolta, a szomszédos Balatonszárszóról került Szóládra helyettesíteni a hivatalvezetőt. — Ahonnan szabadságra mentek a kollégák, ott dolgoztam eddig, vagy négy-öt helyen helyettesítettem már. — Eszerint Szólád csak egy állomás a sok közül? — Nem, azt hiszem, itt többet, esetleg éveket időzöm. — Talán itt érzi magát legjobban? — Eddig még mindenütt becsültek, itt is úgy érzem, szeretnek. De itt az elődöm hosszabb ideig lesz szabadsá gon, s ez azt jelenti, én addig maradok. És tulajdonképpen nagyon jó munkahely ez. Most készült el ez az emeletes épület, amelyben a posta is helyet kapott. Az igazgatóság, ha jól tudom, 420 000 forintot adott a fölépítéséhez, a régi bútorok egy részét is újjal cserélték ki. Minden megvan itt, ami .kell. Tisztaság, rend, világosság és még egyszer mondom, szeretnek a szólá- diak, ahogyan én is őket. — Mi vonzotta ehhez a munkához? — A szüleim is postások, édesanyára még a második világháború előtt postahivatalban dolgozott... Ázt hiszem, örököltem ennek a munkának a szeretetét. Postaforgalmi technikumot végeztem, de még előtte a nyári szünetekben segítettem édesanyámnak a postán. Ö most a szárszói hivatalt vezeti. Azt tervezgetem, ha néhány év múlva nyugdíjba megy, átveszem a helyét... — Megtalálta-e itt a társaságát, azokat a fiatalokat, akikkel munka után szívesen tölti az idejét? — Társaságom nemigen van. örülök annak, hogy befogadtak az itt élő emberek, de olyan a munkaidőm, hogy én másokhoz nem alkalmazkodhatom, köt a hivatali rend.'.. — Erről jut eszembe: hallottam, amint az imént úgy szólították, hogy Sárika kisasszony. Tudja, hogy ennek hova vezet a gyökere. — Sokan szólítanak így. Talán ez a szokás. — Mosolyog, nem először beszélgetésünk alatt, de most a hivatali szigornak még a rejtett nyomai is eltűnnek az arcáról. — Biztosan a régi postáskisasszo- nyokra céloz... — Igen, erre gondoltam. Arra, hogy valamikor sok postáskisasszony kisasszony maradt. a nyugdíjazásáig. Ez a veszély vajon ma már nem fenyeget? Nagy, kék szeme huncutul csiklandoz, nehéz állni ezt a tekintetet. — Ettől nem kell félni. Meg változott az idő múlásával sok minden, és a kisasszony-sors sem törvényszerű a mi munkánkban ... Két éve végezte el a technikumot, egy éve vezet önállóan postahivatalt hol itt, hol ott, ahova éppen rendelik. Most különösen örül: megszépült körülötte minden, az új posta megerősítette benne a hivatásszeretetet. A hivatásszeretetet, amelyet szüleitől örökölt... H. P. A kár: 25 000 forint Tűzrendészeti szabálysértések sorozata a Kaposvári Gépjavító Állomáson A fejőgéptől a kombájnig Lehet még jelentkezni az NDK-ba — Mezőgazdasági gépszerelő iskola Nagyatádon A napokban tűz volt a Kaposvári Gépjavító Állomás műhelyében. Mire a tüzet megfékezték, huszonötezer forint kár keletkezett A tűz oka az volt, hogy Göndör Kálmán szerelő munka közben gondatlanul járt el, egy kipattanó elektromos szikrától meggyulladt a benzin, s egy éppen javítás alatt lévő tehergépkocsiban, valamint az épü leiben keletkezett a huszonöt- ezer forintos kár. A tűzoltóság már az oltás közben s az utána tartott vizsgálatnál is a tűzrendészed szabálytalanságok egész sorozatára bukkant A műhelyben gáz- és oxigénpalackot tároltak, s valóban csak a szerencsén múlott, hogy nem köTHTERy ÁRPÁD A megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője jó hírekről tájékoztatta szerkesztőségünket a fiatal szakmunkások továbképzésével, illetve a nyolc általánost végzett fiatalok beiskolázásával kapcsolatban. — Megyénk ebben az évben több mint száz fiatal szakmunkás kiküldésére kanott keretszámot a Munkaügyi Minisztériumtól — mondotta Balogh László osztályvezető. — Ez a létszám még nem telt be, lehet jelentkezni, bár sokan panaszkodtak, hogy a vállalatok nem engedik el őket. Kissé rugalmasabb munkaerőgazdálkodással meg lehetne oldani ezt, hiszen az NDK-ban eltöltendő három, év elsősorban jutalom, arról nem beszélve, hogy az idén kétezer fiatal végez a szakmunkásképző iskolákban, tehát lesz utánpótlás. — Megyénk mezőgazdasági szakmunkás-ellátottságával kapcsolatban mit várhatunk a jövőben? — A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok igénye alapján nyolcvan-száz mezőgazdasági gépszerelő hiányzik Somogyból. Székesfehérvár mellett, Seregélyesen folyik ilyen irányú képzés, de ez olyan kevés, hogy az itt végzett fiatalok után négy-öt megye is érdeklődik, vagy a termelőszövetkezet már előre ösztöndíjat ad nekik és az iskola után visszavárja őket. A megye többi szakmunkás- képző iskolájában egyoldalú képzés folyik, a rohamosan fejlődő mezőgazdaságban ez nem elegendő. Egy félképzett szerelőnek a fejőgépektől a kombájnig mindenhez értenie kell — ez lesz a követelmény. — Megvizsgáltuk egy új iskola megnyitásának lehetőségét és május 17-én megszületett a megállapodás, hogy ez év szeptemberében Nagyatádon 25—30 fővel mesindít.iui- a mezőgazdasági gépszerelő iskolát. A Nagyatádi Gépjavító állomás gondoskodik az első évesek gyakorlati foglalkozásáról, a Lábodi Állami Gazdaság pedig az 1970—71-es tanévre Lábodon tanműhelyt épít, tehát a másodévesek már ott tarthatják a gyakorlati foglalkozásokat. — Miért esett a választás Nagyatádra? — A kollégium és az épülő iskola adta az ötletet, s hogy jól számítottunk, arra a járási pártbizottság, a tanács és a többi érdekelt vállalat segítőkész hozzáállása és támogatása a legjobb bizonyíték. — Terveik az iskolával? — A felmérés szerint három első osztály indítására volna szükség, ezért úgy tervezzük, hogy a következő évben — — természetesen megfelelő jelentkező esetén — két első osztáh’t indítunk. — örülnénk, ha elképzeléseinket a közös gazdaságok is támogatnák, küldjenek ösztöndíjjal fiatalokat Nagyatádra — fejezte be nyilatkozatát Balogh László osztályvezető. S. G. Versenyben a kisipar 6. — Délelőtt a nyolcadik zászlóaljból idejött hozzám de- putációba hat vöröskatona. A vezetőjük ott ült az ágyon, ahol most te ülsz. Azt mondták, hogy ők csak akkor maradnak továbbra is a Vörös Hadseregben, ha teljesítjük a kívánságukat. Megkérdeztem, hogy mi a kívánságuk? Azt mondták: csapjuk el a dandár- parancsnok elvtársat, mert az régi katona, és tegyük meg helyette az ő zászlóaljuk politikai megbízottját. Hajnal fölkelt, mérgesen mozgott ide-oda a szobában. — A dandárparancsnok valóban régi katona, de az első napon fölesküdött a proletárforradalomra. A Tanácsköztársaságra. És ehhez az eskühöz a mai napig hűséges. Wolf nem szólt, csak arra gondolt állandóan, hogy Hajnal minden szava nyomán föl kell, hogy táruljon valami az agyában. — Most kimentek a zászlóaljhoz — folytatta Hajnal — és megnézitek, hogy mi történt ott az emberekkel? Ki bolondította el őket? Még ma este jelentést teszel nekem! Wolf keményen tisztelgett, mint előző nap a bejáratnál posztoló két vöröskatonától látta, de nehéz szívvel lépett ki az ajtón, mert ami eddig csak szavakban nehezedett rá, amire csak azt kellett mondani. hogy igen vagy nem, az most értelmet nyert, és egyszerre megsúlyosodott. A választ most nem szavakban kellett megadni, s ő, aki lebecsülte a szavakat, érezte1 most dől el, hogy milyen emberek is ők a valóságban. Este kilenc óra körül érkeztek vissza a 8. zászlóaljtól. Wolf szomorú arccal állt Hajnal előtt. A jól végzett feladat boldogsága helyett súlyos fáradtságok rakódtak rá, s már-már attól félt, hogy jön egy pillanat, amelytől kezdve nem tudja rendesen kimondani a szavakat. — Napok óta lázította az embereit — mondta. — Azt hí- resztelte, hogy a dandárparancsnok elvtárs a proletariátus szemében megbízhatatlan személy. Nem engedhetik, hogy a vöröskatonáknak egy régi tiszt parancsoljon. Azt mondta az embereinek, ha ő lesz a parancsnok, mindenkinek tele lesz a zsebe konzerv- vel meg dohánnyal. — Behoztátok? — kérdezte Hajnal. — Be. A folyosóról hangos dulakodás, szitkozódás hallatszott be. — Mit kiabál ott kint? vetkezett be robbanás. A javítóműhelyben ilyen palackokat tilos tárolni. Teljesen szabálytalanul ebben a műhelyben hegesztettek és akkumulátort töltöttek. Előírás, hogy a javításra bevitt gépjármű tankját előtte teljesen ki kell üríteni, nehogy munka közben a benzin meggyulladjon. Ezt a szabályt is megsértettél^, s végeredményben ez idézte elő a tüzet is. Göndör Kálmán szerelő ugyanis a javítás alatt álló gépkocsi tankjából eresztett ki benzint, s ezt gyújtotta meg az elektromos szikra. A rendőrség megindította az eljárást a felelősség megállapítására. — Ismer engem — mondta Wolf rosszkedvűen. — Együtt dolgoztunk a bányában. — A barátod volt? Wolf nem szólt, csak a fejét rázta bizonytalanul. — Vezesd be! — mondta Hajnal. Egy zord külsejű, puskával, késeiekéi, revolverrel és kézigránátokkal fölfegyverzett ember lépett be Wolf előtt az irodába. Sáros volt a ruhája és a csizmája, de ez száraz időben se volt másként, mert akkor a kútnál szokta magát összesározni. Biztosan érezte, hogy ez a proletár mivoltjá- lioz tartozik. Szétvetett lábakkal, makacsul megállt az ajtónál és nem mozdult Elhanyagolt, fésületlen fejéről lassú mozdulattal lehúzta a szőrmesapkát. Meredek, csaknem durva vonalú álla szinte lezuhant a mellére. Hideg szeme csak egyszer villant fel. — Az emberek követelik, hogy én legyek a dandárparancsnok — mondta határozottan. — Szerintük erre én vagyok a legalkalmasabb. Hajnal odaszólt Wolfnak: — Fegyverezd le! A zord külsejű felkapta a fejét Elsápadt. — Engem? Molnár Gyulát? Ez a Wolf Antal? — Magát! De most rögtön! — mondta Hajnal mérgesen. Molnár Gyula egyszerre riadtan nézett rájuk. — De hát ez osztályárulás... — Fogd be a szádat, Molnár Gyula! — mondta Wolf komolyan. — Elárultad te az osztályodat a zászlóaljnál. Ha pedig Hajnal elvtárs azt mondja Modern társadalmakban az életszínvonalat nemcsak az egy főre jutó fogyasztási cikkek, hanem a szolgáltatások mértékével is mérik. A fejlődő lakáskultúra, a tartós fogyasztási cikkek, az elektromos háztartási gépek, a rádió, a televízió térhódítása viszont megfelelő javító-karbantartó szakembergárdát követel. Pártunk és kormányunk nemcsak rendeletekkel, hanem komoly beruházásokkal is támogatást nyújt az ipari javító-szolgáltató hálózat megteremtéséhez, bővítéséhez. A szolgáltatóházak, autójavító üzemek, szövetkezeti műhelyek csak nagyobb városokban, járási székhelyeken rentábilisak. A kisebb településeken, községekben a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítéséhez égető szükség van a kisiparosokra. (Egyébként az ilyen jellegű munkáknak megközelítően 50 százalékát ténylegesen a kisiparosok végzik el.) S a népgazdaság részére is olcsóbb a kisipari engedély — hiszen így beruházás, kockázatvállalás nélkül oldható meg a lakosság ellátása. Dr. Gervai Bélával, a KIOSZ elnökével a kisipar nekem, hogy fegyverezzelek le, akkor úgyis lefegyverezlek. Jobb, ha nem ellenkezel. Árulásról pedig majd a börtönben beszélj! Azok majd elhiszik. — Te voltál a pajtásom?! — kiáltozott Molnár Gyula dühösen. — Mered a szemembe mondani, hogy a pajtásom voltál? Wolf hosszú, erős keze működni kezdett. Dulakodtak egy kicsit, de ez inkább az övbe akasztott, a vállra fölszerelt fegyverek tilthkozása volt. Molnár Gyula pillanatok alatt összeroppant Wolf elszedte a fegyvereit, sorban lerakta a vaságyra. A lámpa fényénél külön-külön megnézegette a szép, míves kardot, s a pisztolyokat. Észrevette, hogy amikor a gyöngyház markolatú tőrt szerelte le az övéről, Molnár arca megrándult. Wolf a fényben megforgatta a hosz- szú acélpengét. Molnárra pillantott, majd a kést gyorsan a saját övébe dugta. A fegyvereket még egyszer elrendezte az ágyon, azután elvezette Molnárt a fogdába, hogy onnan másnap majd fegyveres kísérettel Budapestre szállítsák. Hajnal későig dolgozott az irodájában. Éjfél körül járt az idő, amikor még egyszer átnézte a politikai előadások összesített beosztását, amellyel már két nap óta bajlódott, de Wolf Antal nevénél a betűk hirtelen összefolytak előtte. Levette a szemüvegét, kitette maga elé az asztalra. Az arcát a kezébe temette. így pihent egy keveset. Az ablakhoz ült, de a csönd és a nézelődés nem helyzetéről, szerepéről, pres- pektívájáról beszélgettünk. — Mivel támogatja államunk a kisipari mum.át, s ezzel a lakosság ellátásának megszervezését ? — Harminc szakmában megkönnyítették az új iparok kiadását. Az ötezer vagy ennél kisebb lélekszámú községekben nincs mestervizsgához köTve az iparkiadás, elég a 2 éves szakmai gyakorlat. Lehetőség nyílt a munkaviszony melletti ipargyakorlásra — állami vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek, ktsz-ek dolgozói másodfoglalkozásra kaphatnak kisipari működési engedélyt. Néhány hónapja a nyugdíjas szakemberek, nyugdíjuk meghagyása mellett kiválthatnak ipart a javító-szolgáltató szakmákban. A családiház-építési igények kielégítése, a lakáskarbantartás érdekében — építőjavító engedélyeket is adnak ki mestervizsga nélkül szakmunkás-vizsgával rendelkezőknek. A kisközségek új iparosai a korábbi 1 évi adó- mentesség helyett most 2 évi mentességet kapnak. Szélesítették az átalányban adózók pihentette. Azt gondolta: Hiába fekszem most le, abból csak hajnalig tartó hánykoló- dás lesz... A pokrócot két szögre az ablak elé akasztotta. Az asztalon összecsukogatta a munkásegyleti könyveket és az új politikai kiadványokat, de érezte: nem más ez, minthogy egyszerűen csinálni akar valamit. Végül a szekrényből, a katonai lim-lomok alól előszedte az öreg petrofort, amelyet még otthonról hozott el magával. Megrázta, hogy van-e a tartályában üzemanyag. Kupakszerű fogantyújánál fogva óvatosan fölpumpálta, majd begyújtotta. Az ablakban volt egy csajka feketekávé, amit még vacsorára hoztak. Rátette a petroforra, a rézedény zörgő hangot adva billegett. Hajnal eltűnődve hallgatta egy ideig, aztán átcsöngetett a fegyelmi szakaszhoz. Kis idő múlva Wolf Antal nyitott be. — Megmelegítem ezt a kis löttyöt, aztán megisszuk — mutatott Hajnal a csajkára. — Cukrom ugyan nincs, de a kulacsomban maradt egy kevés rum. Hajnal a petróleumfőző mellett állt. Várta, hogy fölmelegszik a kávé. Időnként Wolf- ra pillantott. Nézte hosszú, csaknem sovány alakját, ki- alvatlan szemét, a nyitott katonai zubbonyt, amely alatt vékony fekete trikót viselt. Végül a csizmájára tévedt a pillantása, amelynek a szárát, mert bő volt, tenyérnyi szélességben visszagyűrte. (Folytatjuk) számát — komoly támogatást jelent az önkéntes betegbiztosítás és az újabban bevezetett különböző nyugdíjkedvezmények, a megnövelt hitellehetőségek. — A tanácsok, az ipart kiadó hatóságok hogyan élnek a megnövekedett lehetőséggel? — A tavalyi párt- és kormányhatározatok nyomán a megyei, járási, községi tanácsi szervek a megnövekedett, törvényadta lehetőségek közt keresik a legelőnyösebb megoldást. Ha vannak is kivételek — általában ahol a törvényes feltételek biztosítottak, s a lakosság igényli — kiadják az ipart. Olykor maguk a tanácsok keresik fel a szakembereket; lakást, műhelyt biztosítanak számukra. Az új iparok kiadása a lakosság kényelmét szolgálja, a meglevő iparosok monopolhelyzete megszűnik, megindul a verseny a megrendelőért. — Miben áll a verseny? — Az új gazdasági mechanizmus eddigi gyakorlatát vizsgálva az a tapasztalatunk, hogy a kisiparosok működése nyomán verseny indult a kisiparosok, a szövetkezeti és f állami vállalatok között a megrendelőért. A verseny pozitív jelei máris mutatkoznak. Több kisiparos garanciát vállal az általa javított termékért. Soron kívül javítják a nélkülözhetetlen használati cikkeket (órát, cipőt), részletfizetési kedvezményt adnak a nagyobb ‘ összegű vásárlásoknál (kárpitosok, asztalosok), el- és visszaszállítják a javítanivalót. Székesfehérváron például a gépjárműjavítók megszervezték a vasárnapi ügyeletet. Másutt csererádiót, órát adnak a megrendelőnek a javítás idejére. Ezek még nem általános szokások, de egyre inkább azzá válnak. Hiszen a verseny megköveteli a kisiparosoktól is a megrendelők eddiginél is udvariasabb, gondosabb, jobb kiszolgálását. — Hogyan alakult a kisiparosok létszáma? — Márciusban 76 100 kisiparos dolgozott, 3400-zal több, mint tavaly. S a kisiparosoknál , foglalkoztatott munkavállalókkal és az ipari tanulókkal együtt 104 ezren állnak a lakosság szolgálatában. örvendetes, hogy a kisiparosság zöme vidéken, kis településeken él — ott, ahol \ valóban a legnagyobb szükség van rájuk. S az össztermelésnek 82,2 százaléka a javításból, szolgáltatásból adódik. Bekapcsolódnak a kisiparosok az exporttermelésbe is, ebből tavaly 1 millió 650 ezer dollár és 3 millió 200 rubel értékű bevétel származott K. U □ SOMOGYINÉPLA1 Csütörtök, 1M9. májai M
