Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
A holnap tanítói A tanítóképző folyosói el- esöndesednek. Vége az utolsó órának. Holnap már viszgáz- nak a végzősök. Az utolsó nekirugaszkodás lesz a most következő néhány hét. A végső lendület a diplomáért, , hogy dédelgetett vágyuk teljesüljön, taníthassanak. A harmadévesek közül sokáig beszélgetünk Nagy Margittal, Sipos Borbálával, Nagy Erzsébettel és Pe- szeki Rózsa KlSZ-titkárral. Nagy Margit ötvöskónyi- ba adta be pályázatát. Ando- csi származású és csak hallomásból ismeri a falut, ahol tanítani fog. — Miért oda pályázott? — Több szempontot is figyelembe kellett vennem. Lakást szeretnék, mert nemsokára férjhez megyek — itt megkapom. Azonkívül közel van Nagyatádhoz, tehát nem vagyok elzárva a világtól. Egyébként állítom, hogy ma már nincsenek elszigetelt helyek, csak az embereken múlik, ha elszigetelik magukat. Van vasútja is a falunak, könnyű lesz a közlekedés. Nekem minden szempontból kedvező ez a hely. Nem kell félni a vidéktől. — Épp erről akartam kérdezni. — Nézze, szerintem nincs hálásabb az olyan területnél, ahol valóban lehet eredményt felmutatni, ahol van bőven tennivaló. Édesapám kertész az andocsi tsz-ben, anyám is ott dolgozik. Négyen vagyunk testvérek, engem bizony a kemény munkára neveltek, szeretek dolgozni. Mert a tanítás nehéz munka, annak, aki komolyan veszi. — Nem fél a kezdéstől? — Félele, de bízom is magamban. Mindenesetre jó lenne, ha a második osztállyal indulhatnék. Az elsősökhöz sok év tapasztalata kell. Meg aztán a kollégáktól is sok segítséget várok. Siófokon voltam gyakorlaton. Nagyon szerettem ott lenni, tanítani. Akkor éreztem először, mit jelent önállóan dolgozni. És a kollektíva valóban közösség volt. Remélem, az enyém is az lesz. Az alkalmazkodással nincs baj nálam. Már a kollégiumban megtanultuk, hogy az alkalmazkodás a legfontosabb. De ez sose lehet azonos a megalkuvással. — Tervei a tanításon kívül? — Szakköröket vezetni, sportkört beindítani, letenni a mozigépész-tanfolyamot. Jó lenne a felnőttekkel is foglalkozni. Tudom, hogy sok nehézségem lesz, de könnyebben veszem, ha látom a munkám eredményét. Sipos Borbála régi pedagóguscsaládból származik, de számára ez több, mint hagyomány. — Hol fog tanítani? — Siófokra kerülök. Sokan mondogatják, hogy könnyű neked, városban fogsz tanítani. Mintha oda nem kellene lélek. Mert szerintem csak úgy lehet eredményt felmutatni, ha érezzük is azt, amit teszünk. Csak így lesz a tanítványoknak hasznuk az egészből. — Milyen túlmunkát ad a város? — Ha felépül a művelődési ház, szeretnék bekapcsolódni annak munkájába, hiszen itt Kaposváron is tagja voltam a Fonómunkás Kisszínpadnak. Szeretem az irodalmat — És mennyire tudja ezt majd hasznosítani? — Az irodalom humánumra nevel. Minél több embert hozok közelebb az irodalomhoz, annál többet tettem a kötelező humánum érdekében. És számomra ez a legfőbb életcél az iskolában, iskolán kívül egyaránt Nagy Erzsébet siófoki. Városból kerül falura, Nemeskisfaludra. — Látta már a falut, ahova kerül? — Még nem voltam ott, de ahogy hallom, elég kicsi, ösz- szevont^ alsó tagozata van. A felső tagozat máshova jár. — Ezek szerint, maga lesz ott az egyetlen pedagógus? — A vőlegényem is tanitó, ketten leszünk, de ő Szenyér- re fog kijárni. Tulajdonképpen egyedül leszek. Szeretném, ha a gyerekek megkedvelnének. — örül, hogy ide kerül? — Miért ne? Hol kapnék annyi kedvezményt. Kezdőknek nem éppen lebecsülendő, ha mindjárt lakást is kapnak. Meg 'ami a legfontosabb, magam alakítom a gyerekeket, s rajtuk keresztül az egész falut. Két óra van, és még nem ebédeltek, délután is kell tanulni. Az oklevelet nem adják könnyen. Elmennek. Ketten maradunk a KISZ-titkárral. ő is végzős, de magáról csak éppen azt említi, hogy Tolna megyében fog tanítani. Hadd fejezzem be az ő szavaival ezt a riportot, annál inkább, mert meggyőződésem, hogy amit mondott, mindany- nyiukat jellemzi és nagyon igaz. — Most csak négyünkkel beszélt. Én szerettem volna, ha valamennyiünket megismer. Higgye el, nem csalódna egyikünkben sem. Mindannyian várjuk a szárnybontogatást. Türelmetlenül, izgalommal, de ugyanakkor felelősséggel. Mert csak felelősséggel végezhetik munkájukat a holnap tanítói. Ezt mindannyian tudjuk és érezzük. Mé záros István (QmigÄk b dhzjpÄMinJk Ismét megkezdődött a csereüdültetés cu Balaton partfal* A szakszervezeti világmozgalom élharcosának, Guisep- pe di Vittoriónak nevét viselő szakszervezeti üdülő ismét megnyílt Balatonlellén, pihenést biztosítva a külföldi szak- szervezeti munkásoknak. Május 15-én ötvenkilenc csehszlovák, 16-án hetven lengyel, 17-én ötven NDK-beli vendég érkezett a nemzetközi üdültetési csereakció keretében. Ebben az évben ez az első külföldi csoport a lellei üdülőben. — Honnan várnak vendégeket a továbbiakban? — kérdezem Csenki János kultúrfe- lelőst — Nagyon sok baráti és nyugati ország szakszervezetével van kapcsolatunk. Így vendégeket várunk a Szovjetunióból, Bulgáriából, Mongóliából, Romániából, Jugoszláviából. A nyugati országok közül többek között Svájcból, Nyugat-Németországból érkeznek beutaltak. — Ilyen sokrétű a kapcsolat? — A SZOT külföldi osztálya minden külföldi állam szakszervezetével kapcsolatban áll. Ennek megfelelően a nyáron ezerhatszáz külföldi érkezik üdülőnkbe. — Mint kultúrfelelős milyen programot biztosít? — A programból csak néhányat említek: hajókirándulást szervezünk Tihanyba, Füredre, Badacsonyba. Autóbusztúrát Keszthelyre, Hévízre. Ezenkívül nemzetközi sportnapokat rendezünk, táncos estéket, filmvetítést, tábortüzet. Politikai tájékoztatást tartunk, s a vendégek részére idegen nyelvű könyvtárat is létesítettünk. S mert a pihenni érkezőknek nem az országjárás a céljuk, feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy amit itt tapasztalnak nálunk, abból általánosítanak. Zsilinszki István gazdaságvezetőtől az ellátás felől érdeklődöm. — Mennyire vannak megelégedve a külföldiek a magyar konyhával? — Általában panaszkodni szoktak. _ .,. ? — Ne értsen félre, de valóban sok a panasz a konyhánkra. Egy-egy turnus alatt öt kilót is híznak a vendégek. Hát ez a baj. Egyébként négyféle reggeli, ebéd, vacsora között választhatnak ízlésük szerint. Az egyik külföldi vezetőnek szinte legendaszerűen beszéltek erről az üdülőrőj. Már csak azért is eljött, hogy a saját szemével győződjön meg az igazságról. A végén azzal ment el, hogy amit itt tapasztalt, az több minden fantáziánál. És még így sem vagyunk elégedettek. Az őszszel felújítjuk az egész üdülőt, hogy még kényelmesebb legyen. Rüdiger Lehmant, az NDK- beli ek csoportvezetőjét napozás közben találjuk” A társairól beszél, azok nevében. — Nagyon jól érezzük magunkat. Jól lehet pihenni, emellett gazdag program áll rendelkezésünkre. Tegnap Badacsonyban voltunk, annyira ízlett az ottani bor, hogy mindenáron eljövök jövőre is. Különösen a Balaton tetszik nekünk, hiszen nálunk a tenger soha nem melegebb tizennégy foknál. Ez a tó pedig amellett, hogy meleg, még lágy is. Talán egy szőke lányhoz hasonlíthatnám leginkább. Csak ne lenne olyan szeszélyes! De ezt föl tétlen írja meg. A hatalmas parkban csend van. A délutáni pihenés órái ezek. A néma fák bólogatnak, mintha azt mondanák: itt csak jól érezheti magát a pihenni vágyó. M. I. A IL Rákóczi Ferenc Általános Iskola VII/c osztályának politechnikai oktatására látogattunk el. A fiúk ruháját jól szabott munkakötények védik, s nem is akármilyen kötények... A lányok készítették ezeket a politechnikai órákon. A fiúk most a fém- és famunka gyakorlására jelzőcsengőket és képkereteket készítenek. Pétervári János, a gyakorlati oktatás vezetője elmondta, hogy a gyerekek pontosan végzik a tananyagban előírt munkákat, de olyan módosítással, hogy munkájuk ne csak a tanulás, illetve a gyakorlás szintjén mozogjon. Egy-egy munkafázist (pl. műanyag- és fémmunka) úgy kapcsolnak össze, hogy az iskola részére hasznos, jól kidolgozott kis mestermunkák kerüljenek ki a kezük alól. — Ezeket a kis jelzőcsengőket hol tudják hasznosítani? — A fizikai szertárt fejlesztjük velük. A nyolcadikosok fizikai tananyagában szerepel a villanycsengő működése. A kísérletek bemutatásánál használjuk a gyerekek által készített csengőket. A másik előnyük pedig az, hogy a boltban száz forintért lehet ilyen típusú csengőket vásárolni, a gyerekek pedig harmincöt-negyven forintért — önköltségi áron — állítják elő. Az osztály egyik legügyesebb tanulója Kása Attila. Jó érzékkel forgatja kezében a kis csavarhúzót. A gyakorlati foglalkozáson a fémA lányok tiszavidéki keresztszemes térítőkön dolgoznak. munkát szereti a legjobban. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a gépipari technikumban szeretne továbbtanulni. Az egvik szekrényben fényesre lakkozott, világos dobozok sorakoznak. Bennük színes faépítő. Az alsó osztályok gyakorlati oktatásánál használják. Ezek értékét nemcsak az határozza meg, hogy a bolti ára hatvan forint, a gyerekek pedig tizenöt forint értékű anyagból készítik, hanem az, hogy hosszú ideje hiánycikk a faépítő, az oktatáshoz pedig nélkülözhetetlen. Közben elindulunk az alagsor felé, ahol a lányok dolgoznak. A folyosók falait szebbnél-szebb, ízléses tablók díszítik. Ezek szintén a tanuKészülnek a villanycsengők. lók munkái. Minden tabló egy-egy osztályközösség jellegét, egyéniségét viseli magán. Megérkezünk a hetedikes lányokhoz. Hosszú haj, rövid haj, szőke haj, barna haj. Első pillanatban arcokat nem is látok. Minden kislány munkája fölé hajolva dolgozik. Tiszavidéki keresztszemes hímzéssel készítik a díszpárnákat, szetteket, könyvjelzőket. Szívesen kézimunkáznak, de a kedvenc, gyakorlati órák ősszel vannak. Akkor tanulnak sütni-főzni. Konyhájuk korszerűen berendezett, jól fölszerelt. — Igen hasznos, hogy a lányok korán megismerkednek a főzés tudományával. A főzésnél nagyon kell igyekezniük. Nemcsak azért, mert az ételek minőségére osztályzatot kapnak, hanem a közmondást a szó legszorosabb értelmében1 érvényesítjük: »•Edd meg, amit főztél« — mondja Bódy Lajosné, a lányok gyakorlati oktatója. A lányok az ebéd elkészítése után csinosan megterítenek, s elfogyasztják az ínycsiklandozó ételeket. A gyakorlati oktatások jelentőségét külön részletezni fölösleges lenne, csupán eny- nyit: a jól megszervezett politechnikai oktatás során a gyerekek szerteágazó munkákban alapfokú ismeretet szereznek, ez a további tanulásukban, munkájukban és az életben is kamatozni fog. Horváth Mária dfa*annak kíváncsi olva"yf sók, akik megnézik a könyv vagy elbeszélés végét, hogy jól végző- aik-e. Ezeket az érzékeny lelkeket megnyugtatom, ez az írás jól végződik és elárulom egyúttal, hogy a címben jelzett »jó ember« — én vagyok. Elég későn jutottam hozzá, mert eddig mindenféle más címeket viseltem, ame-t lyekről szerénységből csak keveset írok. Valamikor például jó atyám, ha megérkezett valahonnét, azt kérdezte: — Itthon van az a »lókötő«? Egyik drága, öreg tanárom vedig valamely helytelen cselekedetem után azt mondta: — István, címeres akasztófavirág voltál és az is maradsz! — Ebben a megállapításban csak a címer adományozásának örültem, mert addig nem volt címerem és ezt nagyon nélkülöztem. Ezek a régi címek is tetszettek nekem, de nem any- nyira, mint ez az új, amelyet ismeretlen atyától kaptam, aki kerítésünk mellett ment kisfiával és ablakomra mutatott: — Látod, kisfiam, itt jó ember lakik. Olyan meggyőződéssel mondta, hogy elhittem s azóta érzem is, hogy jó ember vagyok. A jóemberséghez fészek- odúk kellenek, madáretetők az ablakba, napraforgómag (tökmag is jó), faggyú vagy szalonna (nem sózott) és mindezek megszerzésére bátorság és akarat. Az utóbbiak fontosak! Az ismeretlen jó atya azért mutatott ablakomra, mert etetőimre úgy szálldostak a cinkék, rigók, csuszkák (népszerű nyelven: kurtakalapács ...), mint kaptárba a méhek, s az éjszaka elveszett kalóriájukat akarták sürgősen pótolni. Jó embernek lenni, bár felemelő érzés — nem mindig könnyű. Alázatosság is kell hozzá. Egyik barátom — akitől napraforgómagot szoktam kunyerálni — például azt mondta, hogy nem csodálkozna, ha legközelebbi látogatáskor napraforgós pozsonyi kiflivel kínálnánk meg. Szóval meggyanúsított, hogy nem a madarak eszik meg az olajos magvakat, hanem kedves családom és vendégeink. A sértést alázatosan lenyeltem és nyugodtan hivatkoztam madaraink nagy létszámára, mert körülbelül száz ilyen kis kosztosom van. De még a nagymérvű napraforgómag-fogyasztás mellett is vannak zökkenők. Olykor úgy felemelkedik a fogyasztás, hogy egy szép este váratlanul plfogy az ennivaló és reggel már nem tudok etetni. Most jön a bátorság, mert erre is szükség lehet. A jóember jelölt fireg-fo- rog ágyában, aztán zajtalanul fölkel és kioson a kamrába, melyet spájznak nevezünk. Kioson és vacog a foga, mert a kamrában hidegebb van, mint kint és ő nem kelthet gyanút komolyabb öltözködéssel. ember A kamra polcán egy tálban kockára vágott nyers szalonna van előkészítve másnapi olvasztásra. A kockákból hősünk tíz-tizenöt darabkát papírra kotor, és a tál készletét megfelelően rendezi, hogy a hiány fel ne tűnjék... aztán akkorát tüsszent, hogy a befőttek hólyagpapírja majdnem be- -aicad. De reggel aztán nagy az öröm, s az etetőkön olyan dobolás, kopácsolás kezdődik, hogy alig tudom megírni jóemberségem egyszerű történetét. Nem baj! A kis kéksárga kabátkák alatt telik a begy, virul az élet és nekem is részem lesz a kiáltásban, amikor a kis cinkék azt kiáltják, hogy — Pipitér, pipitér! — üdvözölve azt a kis virágot, melynek tudományosan százszorosszép a neve, de a cinkék ezt még nem tudják. Minden elképzelhető helyen meghúzódnak, ahová nehezebben oson be a nyesi és valami kobórló menyét. Bevallom azt is, hogy a madárkák leleményessége több ízben erősen próbára tette büszkeségem is, mert egyesek teraszon a kitömött túzok farka alatt helyezkedtek el, megfelelő fészket csinálva a pompás madár tollai között. A benne rejlő molytenyészetet azonban nem bántották. Csodálatos trófeám ezáltal kissé eltorzult, vadászbarátaim azonban még így is m.eg- csodálják a hajdan tizenhét kilós madarat és a másik falon elhelyezett zord vadmacs- kakandúrt, amely — érthetetlen — szintén évről-évre ko~ pottabb lett. Mi van ezzel a macskával?. . . Egyszer aztán megtudtam. Csendesen üldögéltem a teraszon, és gyönyörködtem a két kis cinegében. Izgatottan tanácskoztak egy darabig, s mintha a kis »asszony« azt mondta volna a »férj<--nek: — Eredj csak nyugodtan, ez nem bánt, ez jó ember.. i — Szabad? — cippantott a »férj« és felrepülve a gyilkos szemű kandúrra, pamacsokban tépte ki szőrét és vitte fészeknek. Kicsit elszomorodtam, de nevettem is: A legszébb két trófeámat teszik tönkre... és áldozatosan, de emelt fővel hagytam sorsára a két gyögyörű vadászzsákmányt, amelyeket —■ egy jó ember nem hazudik — nem én lőttem. Lakóelődöm hagyta itt nekem és a molyoknak. .. Fekete István SOMOGYI NÉPfeAP Csütörtök. 1969, májas 28. 0
