Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Egy hét a világpolitikában » . _menyek és politika — Kedvező mozzanatok Leningrádban és Varsában — Milyen lesz a De Gaulle utáni Franciaország? A kozmikus események va­lóságos tűzijátéka zajlik le mostanában: a múlt hét azzal végződött, hogy a Venus—5, majd a Venus—6 szovjet űr­állomások simán leszálltak névadó bolygójukra, ez a hét pedig az Apollo—10 arperikai űrhajó páratlan vállalkozásá­val kezdődött. Ez utóbbi űr­utazást szánják az amerikaiak az ember Holdra szállása előtti utolsó kísérleti szakasznak. Az űreseraétiyekhez kapcso­lódó politikai nyilatkozatok mindegyike, ■ akár Keleten, akár Nyugaton hangzott el, a tudományos együttműködés szükségességét hangsúlyozta, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberiség közelebb jusson egyetemes céljaihoz. Más szavakkal: az űrkutatás eseményei arra emlékeztetik a világot, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­goknak bekében kell egymás­sal élniük, és hogy az emberi­ségnek vannak közös, megol­dásra váró feladatai. Mintegy kapcsolódik ezek­hez a gondolatokhoz, hogy to­vább gyűrűzik a Varsói Szer­ződés államai budapesti felhí­vásának visszhangja; újabb és újabb fejlemények tanúsítják a különböző országok törek­vését Európában egy közös biztonsági rendszer megterem­tésére. Koszigin szovjet mi­niszterelnök és Kekkonen finn államelnök leningrádi találko­zója volt a legjelentősebb az Ide sorolható események so­rában. A szovjet—finn párbe­széd során a tárgyaló pártne- rek túllépték a két ország kö­zötti kapcsolatok témáját, s megvitatták az európai együtt­működés és biztonság megerő­sítésének kérdéseit is- Finn­ország nemrég fontos kezde­ményezéssel állt elő, amikor felajánlotta, hogy fővárosában otthont ad az össz-európai ér­tekezletnek, amely megvitatná az európai biztonság problé­máit Ugyancsak az európai biz­tonság erősítéséhez járul hoz­zá az a lengyel javaslat, ame­lyet Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára varsói választási beszédében jelentett be. Go­mulka bírálta a Német Szo­ciáldemokrata Pártnak és név szerint Willy Brandtnak az európai határok elismerésére vonatkozó állásfoglalását, amely szerint a határok vég­leges megállapítása nvitott do­log és a7. erre vonatkozó dön­tést a békekonferenciáig el­halasztják. A szociáldemokra­ta párt ezzel valójában ki akar térni a hátárok végleges elismerése elől. A potsdami egyezmény betűire hivatkozik, amelyek szerint Lengyelország végleges határait a békekonfe­rencia állapítja meg. Nincs azonban josl akadálya annak, hogy as NSZK véglegesen is­merje el a nyugati lengyel határokat — hangsúlyozta Go­mulka. »-Mi készek vagyunk — mondotta — az NSZK-vai ilyen államközi szerződés alá­írására, úgy, ahogy ezt 19 esz­tendővel ezelőtt az NDK-va) megtettük.-« Brandt már másnap vála­szolt Gomulka szavaira. Vála­szában nehezen lehet elválasz­tani egymástól a szociálde­mokrata párt vezérének és a nagytőkével egy kormányban működő nagykoalíció külügy­miniszterének nézeteit. Azt mondotta, hogy az NSZK nem mondhat le egy békeszerződés megkötésére szóló igényéről, de semmi akadálya nincs azonban, hogy Bonn és Varsé a békeszerződés megkötése előtt is leüljön tárgyalni. Sze­rinte az NSZK kibékülése Lengyelországgal éppen olyan fontos, mint a Franciaország­gal való kibékülés volt. A hét világpolitikai esemé­ny« között minden tekintet­ben az európai problémák do­mináltak. Nyugat-Európában változatlanul nem tudnak na­pirendre térni De Gaulle tá­vozásának következményei fe­lett Nem csupán azért, mert,' a francia elnökválasztás esélyei foglalkoztatják a közvéle­ményt hanem Inkább azért, mert a gaulle-izmus hanyatlá­sával különböző erők új le­hetőségeket látnak felcsillanni a maguk számára. Kétségtelennek látszik, hogy a De Gaulle utáni Francia­ország hamarosan el fog távo­lodni a volt elnök politikai örökségétől, ez ma már nyil­vánvaló az elnökjelöltek prog­rambeszédeiből. A polgárság jelöltjei, Pompidou és Poher, tulajdonképpen abban vetél­kednek egymással, melyikük menjen messzebbre a De Gaulle-i örökség megtagadásá­ban. Igaz, Poher, a centrista,1 korábban is bírálta a tábor­nok irányvonalát. Ez a bírálat most általános tagadássá me- rei'ül. Állást foglal amellett, hogy Franciaország térjen vissza a genfi leszerelési bi­zottságba. Az önálló francia atomerőről szólva kijelentette hogy túl nagy terhet jelent az országnak, s helyette »a más országokkal való katonai szö­vetkezést« kell követendő út­nak tekinteni. Ehhez képest Pompidou szinte semmi újat sem tud mondani, legfeljebb azt, hogy ő is szélesítené az európai gazdasági közösséget, a Közös Piacot is, ami ma már szinte egyet jelent a tá­bornok által egy évtizeden át száműzött Anglia befogadásá­val. Mindkét polgári jelolt megnyugtató kijelentéseket cí­mez az amerikaiaknak, a NA- TO-nak, az »atlanti gondolat­nak«. Sí. L. L Fokozódó harci tevékenység Miközben Nixon 8 pontos békejavaslattal állt elő és azt állította, hogy véget akar vetni a vietnami háborúnak, a hadszíntéren fokozták támadásaikat az amerikai had- *erők- Képünkön: Az USA 'egyik légi osztaga, az úgynevezett Apache Snow hadművelet végrehajtója látható. (AP — Képtávíron érkezett) Gazdasági kapcsolataink Ausztriával Fock Jenőnek, a Mnrszter- tanács elnökének rövidesen sorra kerülő ausztriai láto­gatása alkalmával a tárgya­lásokon feltehetően központi helyet kapnak majd a gaz­dasági kapcsolatok kérdései. Ausztria fejlett ipari-agrár ország Nemzeti jövedelmé­nek 55 százaléka az iparból, j f &' 9,27. 86,4% 41,7% 13,27. 14,4% \ ! ‘tengerei Nitrogén Növényvédő Műszöl Sertés- scéi műtrágya szerek zsír / BEHOZATALUNK cn_ S'* e*» to c\j / rí rr ^ f*«. __ rrt s un ■ i W ///A MAüYAROP.SZAC/ ga/om fe/iődésef-nó. éfij Csaták előtt, csetepaté után A KÖZELMÚLTBAN a brit Munkáspárt — és ami ezzel egyértelmű: a kormány — csúcsain nagyszabású pozíció­harc zajlott le. Számos más esetben is példa .volt már ha­sonló küzdelemre Most először történt azonban, hogy a párt egyik legtekintélyesebb veze­tője, Callaghan belügyminisz­ter nemcsak szembefordult Wilson miniszterelnökkel, ha­nem nyílt trónkövetelőként lépett fel! Wilson a tőle megszokott ügyességgel, és taktikai érett­séggel vívta meg ezt a mini csatát, amely végül is Cal­laghan vereségével végződött. A kiindulópont a Barbara Castle miniszterasszony által benyújtott és Wilson által messzemenően támogatott sztrájkellenes törvény. Ez Nagy-Britannia gazdasági és pénzügyi problémáiért a szak- szervezeti központ által jóvá nem hagyott, úgynevezett vad­sztrájkokat teszi felelőssé. Célja ezeknek a sztrájkoknak a betiltása. Noha vadsztrájkok­ról van szó, a kormány törek­véseinek egész irányvonala azt az aggodalmat keltette a nagyhatalmú szakszervezeti főtanácsban, hogy hatáskörét MEGNYÍLT fontodon (A KOSSUTH ERDŐBEN) Panoráma Legszebb kilátás a Balatonra Egész évben nyitva. Kitűnő konyha, állandóan friss, házi rétesek kaphatók. Palackozott és rövid italok, hűsítők, kellemes kerthelyiség. Csoportos étkezést vállalunk. Buszok és autók részére ingyenes parkírozó. BALATONBOGLARI ÁFÉSZ (6780) a kormány korlátozni igyek­szik. Ily módon feszültség bon­takozott ki a kormány és a szakszervezeti főtanács között — amely utóbbi pedig hagyo­mányosan a párt legfontosabb hatalmi bázisa. Ezt a rejtett feszültséget használta fel Callaghan bel­ügyminiszter a Wilson elleni támadás megindítására. A párt végrehajtó bizottsága ülésén a vadsztrájkok ellen tervezett törvény ellen szavazott, s eze­ket a támadásokat akkor is folytatta, amikor Wilson a ve­zetés belső fegyelmének meg­szilárdítására nyolctagú »belső kabinetet« hozott létre — ter­mészetesen Callaghan részvé­telével. A támadások ily módon va­lóban a hatalom csúcsán álló legszűkebb csoportban zajlot­tak le, s úgy tűnt, hogy Cal­laghan egy Wilson-ellenes ha­talmi bázist igyekszik kiala­kítani maga körül. A miniszterelnök azonban gyorsan és hatásosan reagált ELSŐ LÉPÉSE az volt, hogy a szakszervezeti főtanács előtt megcsillantotta egy kompromisszumos megoldás lehetőségét. A vadsztrájkok fel­leni javaslat kidolgozása után ugyanis a szakszervezetek jú­nius 5-re rendkívüli kongresz- szust hívtak össze. Callaghan támadásai után Wilson közöl­te a szakszervezetekkel: bele­egyezik abba, hogy a vad­sztrájkok elleni büntető szank­ciók megtárgyalását eíhalasz- szák a rendkívüli kongresszu­sig. így a szakszervezetek ve­zetőségének módja lesz bele­szólni az említett szankciók meghatározásába. Ez a lépés — legalábbis ideiglenesen — lecsillapította a háborgó szak- szervezeti vezetőséget és ez­zel meggyengítette Callaghan hatalmi hátterét Miután ezt elérte, Wilson megalázó módon kizárja Cal- laghant az úgynevezett belső kabinetből: az egyik ülés előtt egyszerűen üzent neki, hogy ne fárassza magát többé a belső kabinet tanácskozásain való részvétellel. Ez a lépés különösen azért volt ravasz és ügyes, mert Callaghan nem engedhette meg magának a miniszteri tárcáról való le­mondás luxusát. Számos korábbi eset — így például Brown külügyminisz­ter példája — arra figyelmez­tette ugyanis, hogy a minisz­teri pozíció eldobása együtt jár. a teljes politikai elszür- küléssel és jelentéktelenséggel. Ily módon Callaghan számá­ra nem maradt más hátra, mint lenyelni a megaláztatást és a szűkebb kabinetből váló kizárás után is megmaradni á kormányban — »másodosztá­lyú miniszterként«. Miután Callaghan esetében a fontos belügyi tárca hordozójáról van szó, ez személyileg és politi­kailag egyaránt szinte lehetet­len helyzetbe hozta Wilson vállalkozó kedvű ellenfelét. Ez a belső intrikasorozat azonban legfeljebb Wilson ma­gas rendű manőverezési ké­pességeit bizonyította — a La- bour-párt belső helyzetén mit sem változtatott. A kormányra és személyesen Wilsonra nehe­zedő gondok továbbra is igen súlyosak. Változatlanul erős a nyomás a font sterlingre. To­vább romlik Anglia fizetési mérlege. Az észak-írországi helyzet megoldatlan. Az olyan külpolitikai események, mint az Anguilla-sziget ellen vég­rehajtott nevetséges »mini in­vázió« vagy Wilson nigériai küldetésének kudarca, igen erős hangulati hatást gyako­rolnak a közvéleményre. Ez fejeződött ki a legutóbbi parlamenti pótválasztásokon is. A konzervatív ellenzék ke­zére került egy-egy mandá­tum magának Wilsonnak és a sztrájkellenes törvény szerző­jének, Barbara Castle-nak vá­lasztókerületében. Harminc- nyolc esztendő után a konzer­vatívok szereztek mandátumot Glasgow városában, a Labour- nárt hagyományos fellegvárá­ban is! WILSON TEHÄT MEG­NYERT ugyan egy csetepa­tét — a nagy csaták azonban hátravannak. A nyári és őszi hónapok alighanem döntően befolyásolják majd a Labour- párt és személyesen Wilson politikai jövőjét. Ezekben a hónapokban dől majd el, hogy az angol font mennyire állja a Nyugat-Európában várhaté pénzügyi krízis viharait és mennyire jut közelebb meg­hirdetett céliához, bejutáshoz a Közös Piacba. Ha a nyár és az ősz ezekben a komolv kér­désekben nehézségeket és megaláztatásokat hoz^ — a most háttérbe szo«’tott belső ellenállás újra felütheti fejét a pártban. % •Ausztria része­sedése a fontosabb\ éruc/AAete export- import forye/ma- iái ltjbo lyój 1967 496* A megyer-osztré* fü/feresZede/m> for­K1VITELÜNK % 6,4% 9.» 44,6% 32,4% 30,4% 26J7. Hengereteken- Tim- /ie/ore/Or-Szóié Hágó- Tóiét ‘ étéi csS fo/d góo/af sertés 13 százaléka a mező- és er­dőgazdaságból, 15 százaléka a kereskedelemből és közle­kedésből, 17 százaléka pedig egyéb forrásból származik. 1945—47-ben államosították a második világháború vé­gén német kézen levő üze­meket, az osztrák ipar 40 százalékát. Ezekhez járultak a régebbi állami monopóliu­mok. így jelentős szerepet kapott az ország gazdasági életében az államkapitalista szektor, amely az ipari ter­melés értékének és az ex­portnak egynegyedét, a nem­zeti jövedelemnek 20 száza­lékát adja. Míg a nehézipar nagy része állami tulajdon­ban van, a könnyű- és élel­miszeriparban a kapitalista nagyvállalatoké a vezető sze­rep. Az ország ipara magas technikai színvonalú, termé­keinek jelentős részét ex­portálja. Erősen koncentrált, túlnyomórészt az ország ke­leti részén összpontosul. Legfontosabb ágazatai a vas- és acélipar, a színes­fém- és alumíniumkohászat, gépgyártás, vegyipar, textil- és élelmiszeripar. Fontosabb bányatermékei: magnezit, vasérc, szén, só, grafit, ólom, cink, kőolaj, wolfram, réz, antimon, horgany, bauxit, arany, pirít, gipsz, kaolin és smaragd. Magyarország és Ausztria áruforgalma a közelmúltban évről évre emelkedett, és 1968-ban túlhaladta az 1253 millió devizaforintot. A ma­gyar export lassabban nőtt, mint az import, mivel Auszt­ria csak a közelmúltban li­beralizálta részlegesen kivi­telünket. A kapcsolatoknak új formái az ipari kooperá­ciók. Mind a magyar, mind az osztrák gazdasági körökben úgy nyilatkoznak a két or­szág gazdasági kapcsol ital­ról, hogy a most kibontako­zó kooperációk az együttmű­ködésnek még csak a kezde­tét jelentik, s további előre­haladás szükséges, mivel ez a fő módszere annak, hogy a két szomszédos ország kö­zötti árucsere a jövőben erő­teljesen növekedjék. A VBKM fölvesz: Kaposvári Villamossági Gyára férfi, női betanított munkásokat, valamint általános lakatos, esztergályos, marós és fényező szakmunkásokat Minden második héten szabad szombat, üzemi étkezési hozzájárulás, utazási kedvezmény, lehetőség a szakmunkás-képesítés megszerzésére. Munkaruhát 6 hónap után adunk. Jó kereseti lehetőség. JÖJJÖN A VILLAMOSSÁGI GYARBA DOLGOZNI! Fölvételre jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, Mező Imre út. (42729) SOMOOri MSrfcAF ▼■nárw«R IBM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom