Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Tolóhajók viszik a harckocsi Riadó a Duna partján Éles szirénahang hasít a le­vegőbe. Az eddig néptelen Du- na-part, helyesebben a part közelében felállított légvédel­mi ütegállás megelevenedik. Páncélsisako6 katonák rohan­nak elő a közeli sátrakból s elfoglalják helyüket az ágyúk körül... Sebesen, majd egyre lassab­ban forog a radar, dolgoznak a távmérők, vezényszavak hangzanak, az ágyúk csöve rá­áll a még távoli célra, a ka­tonák pedig várják a tüzpa- rancsot A magasban feltűnik a szél­sebesen közeledő lökhajtásos repülőgép, elhúz az állások fö­lött, majd mélyrepülésben for­da! vissza, hogy támadást in­tézzen az ágyúk és a kezelő- személyzet ellen. Közben azonban a kezelők bekapcsolják az automata be­rendezést, otthagyják a löve- geket, s most már az ágyúk az automatika «-parancsát« követ­ve teljesítik feladataikat. A csövek önmaguktól követik a «lökös« irányát, s ontják tü­zűket a mélyen repülő gépre. le Or a : Robbanások rázzák meg a levegőt Szemközt a Duna túlsó partján levő szigeten lángnyelvek villannak fel, füst- és poroszlop csap a ma­gasba. Percekig tart ez a döb­benetes erejű színjáték. Tüzér­ség puhítja a szemközi parton levő »’'enséges állásokat, hogy biztos- >a az átkelés sikerét Gépkocsik, harckocsik, kü­lönböző járműv.ek motorja bőg feL Néhány perc múlta kato­messze benyúlik a Dunába. Ezalatt az önjáró kompon el­foglalta helyét egy hatalmas harckocsi, s a komp is meg­indul a csapatszállító jármű­vek után. Tolóhajók sorakoz­nak fel, egyiken tehergépko­csik, a másikon két harckocsi vár az átszállításra. Alacsony a viz, a harckocsi­kat szállító komp annyira le­süllyed, hogy a tolóhajók képtelenek a súlyos teherrel elindulni. Zászló villan, s az intések nyomán az egyik ha­talmas páncélos előre, hátra lendíti magát, amíg a manő­verezést siker koronázza, s megindulhat terhével a komp a túlsó part elfoglalására. 16 ÓRA 15 PERC: ötszáz méter széles itt a Duna sebesen folyó ága. Mind­össze tizenöt perc telt csak el a tüzérségi tűz megkezdése óta, s az átkelő katonák már a szemközti parton űzik az el­lenséget. Néhány perccel a part­ra érő szállító járművek után megérkeznek a harckocsik, s a csapatszállítók visszafordul­nak, hogy újabb katonákat vigyenek át a többiek megse­gítésére. Az óra mutatója éppen fél ötöt jelez, amikor az önjáró komp és a tolóhajók is meg­érkeznek a szemközti szigetre nehéz terhükkel. A híd is teljesen készen áll, hogy meg­gyorsítsa a csapatok átszállí­tását Az egész csak bemutató volt A lökhajtásos repülőre felté­telezett tűz zúdult, különben szolgálatot tizennyolc éves korban kezdik meg a fiata­lok, mert már alkalmasak e nehéz szolgálatra. — Gratulálok a feladat si­keres végrehajtásához! — mondta Kiss Lajos vezérőr­nagy, amikor Döbrente Sándor főhadnagy napbarnított arcú katonái felsorakoztak a Duna partján és a parancsnok je­lentette a gyakorlat végrehaj­tását. De nemcsak a tábornok fe­jezte ki elismerését. Orosz és német, bolgár és lengyel nyel­ven gyakran hangzott fel di­csérő szó a gyakorlat közben. Ugyanis részt vettek ezen mint szemlélők, vendégek, a megyei és az országos lapok munkatársai, s a szocialista országok ha­zánkban akk­reditált újság­írói is. A korszerű technikai esz­közök, a nép­hadseregben ma használatos fegyverek és gépek is elis­merést váltot­tak k'. Az úszó, sugárfel­derítő gépko­csi, amint au­tomatikusan zászlókat lö­völdözött ki, lezárva így a szennyezett te­repszakaszt, 3 hídvető harc- Gyakorlat kocsi, az aknakutató gépko­csi, a különböző rakétafegy- verek, a gyalogság infrakeszú- lékkel ellátott korszerű fegy­verei, a gránátvetö kézifegy­verek, a hűtő ps sugármente­sítő járművek stb. mind bizo­nyították a vendégek előtt: néphadseregünk fegyverzete, fölszerelése megfelel a kor követelményeinek. Katonáink ismerik és tudják kezelni ezt a korszerű haditechnikát. A Duna-parti riadó sikerrel zárult. Szalai László Fotó: Kotroczó István közben. Kevesebb munkáspanasz — jobb ügyintézés A munkáslevelek és -pana­szok intézéséről tárgyalt csü­törtöki ülésén az SZMT elnök­sége a szervezési és káderbi­zottság igen alapos jelentése alapján. Évenként több ezer panasz érkezik közvetlenül a szakszervezeti bizottságokhoz. Az AKÖV-nél például kétszáz- húszat intéztek el tavaly. Ez a szám is bizonyítja, mennyi panaszt orvosolnak helyben. Az SZMT-hez és a megyebi­zottsághoz tavaly kétszáznegy­venöt érkezett. Százhuszonhét közvetlenül a dolgozóktól, öt­venkilenc a rádió és a sajtó, negyven a SZOT és a szakmai szakszervezeti központok, ti­zenkilenc pedig a pártközpont közvetítésével. Nagyon érdekes a panaszok téma szerinti megoszlása: ki­emelkedően sok a munkabér­rel, bérpótlékkal, prémiummal kapcsolatos panasz. Sorrend ben a felmondással, a munka- viszony megszüntetésével, a nyugdíjjal, a segélyezéssel, a szabadsággal, a fegyelmivel, a munkásellátássaJ, a lakáskér­déssel és az elhelyezkedéssel kapcsolatos ügyek következ­nek. A dolgozók bérpanaszai­ból például megállapítható, hogy sok a téves elszámolás és kártérítés, jogtalan levo­nás, nem fizetik ki a külön- élési dijakat, kevesebb bért adnak a szabadság idejére stb. A dolgozók szóvá teszik, hogy az előirt bérhatárok között rendszerint a legalacsonyabb vagy annál alig magasabb bért állapítanak meg az üzemben. Üj vonás, hogy megnövekedett a segélyezéssel kapcsolatos munkáspanasz. Sokan pana­szolják, hogy a vállalatok nem megfelelően állapították meg a pótszabadságot Az SZMT tapasztalata szerint a tanácsok a jogos lakáskérelmeknek csu­pán kisebb részét intézik el érdemben, noha a kérelmezők többsége munkás. A szakszervezetekhez érkező panaszok ötvenegy százaléka jogos, csupán huszonkilenc százalék jogtalan. A megyebi­zottságok közül a MEDOSZ- hoz érkezik a legtöbb panasz (67), utána pedig az Építők Szakszervezetéhez (31). A téma jelentőségének meg­felelően minden részletre ki­tértek a vitában az SZMT el­nökségének tagjai. Sok szó esett arról, hogy föltétlenül helyben intézzék a panaszok zömét Sok ember idejét el­veszi, amikor például a ruha­gyári művezető tévedése miatt az SZMT-nek kell elintéznie, hogy a panaszos végre meg­kapja az ötszáz forint nyere­ségrészesedést Koren József, a SZOT me­gyei instruktora felhívta a MEDOSZ megyei bizottságá­nak figyelmét arra, hogy na­gyon alaposan vizsgálják meg, miért ilyen magas a területü­kön a panaszok száma. Putics József, az ÉDOSZ főtitkára javasolta, hogy a tájékoztatás és felvilágosítás megjavítása végzett vezessék be az üze­mekben a panasznapokat. A vállalati jogász, a munkaügyes minden érdeklődőnek választ adhatna, s akkor nyilván nem fordulnának annyian országos vagy »megyei szervekhez. Dóm­ján Sándor, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszerve­zetek osztályának munkatársa leszögezte, hogy a jelentéssel ellentétben nem növekedett, hanem csökkent a panaszok száma. Ez könnyen bizonyít­ható, hiszen 1967 óta sokat fej­lődött az ipar, megnőtt az itt foglalkoztatottak száma. Kér­te, hogy a jövőben elsősorban a jelenségekre figy el jenek az egyedi panaszok vizsgálata al­kalmával. Dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára egyetér­tett azzal, hogy a korábbinál sokkal több panaszt intéznek helyben,, a hangsúlyt azonban arra tette, hogy még többet lehetne. Éppen ezért új mun­kamódszerként az SZMT és a megyebizottságok a szakszer­vezeti bizottságokkal vizsgál­ják meg a hozzájuk érkező pa­naszokat, s csak az intézkedést ellenőrzik. Csak akkor kapcso­lódnak be a vizsgálatba, ha meghaladja az üzem, intéz­mény hatáskörét. Az SZMT elnöksége úgy döntött, hogy állandó panasz- ügyeletet vezet be a szakszer­vezeti székházban nyolctól dél­után ötig. A munkáspanaszok intézését a megyebizottságwk és az SZMT elnöksége min­den évben napirendre tűzi. Az elnökség a továbbiakban java­solta, hogy a gazdasági veze­tők rendszeresítsenek fogadó- órát, hogy a dolgozók elmond­hassák nekik a problémájukat A csökkentett munkaidőre va­ló tekintettel arra kérik a vá­rosi tanácsokat, hogy szom­baton is fogadják az ügyfele­ket, s ismét tartsanak fogadó­órákat az üzemekben. Lajos Géza Ráhajt a harckocsi az önjáró kompra. nákkal megrakva a vízre fut­nak a kétéltű, lánctalpas szál­lító járművek, s a túlsó part felé tartanak. Géppisztolyok pergőtüze csattan fel, az átke­lő katonák tartják tűz alatt az ellenséget. Hatalmas, furcsa alakú jár­műveké sorakoznak egymástól 10—15 méterre az innenső par­ton: kukára, zárt szállítókocsi­ra hasonlítanak, amíg terhüket le nem dobják a vízparton. A víz érintésére önmaguktól szétnyíló szerkezetek hamaro­san hidat képeznek, s a híd már valahol ronccsá égve he­verne. A tüzérség tüzét előre elhelyezett robbanóanyaggal jelezték, s a partra lépő kato­nákat nem fogadta a végsőkig elkeseredett ellenség gyilkos tüze... A gyakorlat azonban olyan fegyelmezetten, harcszerűen zajlott le, mint valóságos hely­zetben. Pedig ezek a katonák alig hat hónapja húzták ma­gukra az egyenruhát. Mégis olyan felkészültségről adtak számot, amely bizonyítja, he­lyes az elv, hogy a katonai Gépek a mező^azdasá^baD A megye termelőszövetke­zeteinek gépi beruházása a harmadik ötéves terv időará­nyos teljesítését tekintve meg­lehetősen rossz képet mutat: az elmúlt három esztendő egyikében sem érte el az egy évre előirányzott összeget. Különösen a múlt évben szembetűnő a beruházás ala­csony szintje, hiszen a 101 milliós előirányzatból csak 81 millió valósult meg, s ez nem éri el a gépek egyéves amor­tizációjának összegét... Az okokat elemezve az Il­letékesek arra a következte­tésre jutottak, hogy elsősor­ban az anyagi fedezet hiánya gátolja a termelőszövetkezete­ket a gépvásárlásban. (Érde­kes, és bizonyos vonatkozás­ban összefügg ezzel a la­punkban napjainkban folyó, a "ópjavítással kapcsolatos vita is.) A közös gazdaságok ugyanis anyagi eszközeiket elsősorban az állami támoga­tással, hitellel jelentékenyen vonzóvá tett építkezésekre, szarvasmarha- és sertéste­nyésztési beruházásokra kon­centrálják, hiszen ártámoga­tást és hitelt csak a saját erő arányában kaphatnak ezeknek a létesítményeknek a megva­lósításához. Pillanatnyilag ml a hely-. zet? A termelőszövetkezetek­ben egyre több az elöregedett erő- és munkagép, sőt olyat is látni, amelyiknek' papíron már semmi értéke sincs, meg­érett a kiselejtezésre, ám még­is használják, mert nem fut­ja új gépre. Pedig könnyű kiszámítani — sokan ki is számították —, mennyivel gazdaságosabb új, korszerű géppel dolgozni. Olyan trak­tortípusokkal találkozni, ame­lyek már »kifutottak", ma­gyarán mondva kimentek a divatból, túlhaladta őket az idő. Ilyen gépek deszik ki a tsz-gépparknak több mint 35 százalékát, további 30 száza­lék pedig az olyan korszerű gép, amely erősen kopott, elhasználódott Ezzel az a ve­szély jár, hogy amikor a gép­park hamarosan teljesen el­használódik, sem elegendő anyagi erő, sem pedig megfe­lelő választék nem lesz ah­hoz, hogy a fejlesztési célok megvalósulhassanak. Az eddi­gi elmaradás ugyanis már most indokolja, hogy a kö­vetkező két évben 120 millió forintot fordítsanak gépvá­sárlásra évente a megye kö­zös gazdaságai, mert ez felel meg a fejlesztés célkitűzései­nek. Az elmúlt három évben például 828 traktort vettek a tsz-ek, ebből tavaly alig töb­bet, mint 200-at De végig­mehetünk a munkagépek szé­les skáláján, szinte valameny- nyinél a múlt évi vásárlás a legalacsonyabb. Talán telí­tettségről van szó? Nem. Az igazi okokról már említést tettem, lényegében ezek ját­szottak közre abban, hogy a harmadik ötéves terv eddig eltelt három évében az egész időszakra előirányzott, gép­vásárlásra tervezett összegnek csupán 54 százalékát fordítot­ták erre a célra a somogyi termelőszövetkezetek. Egy közös gazdaságban jár­tam a minap a sok közül, s erre a kérdésre kértem vá­laszt: mi a helyzet a szövet­kezetben a gépi beruházások­nál, meg tudják-e venni a tényleges igény szerinti gépe­ket, s mire fordítják az amor­tizációs alapjukat? Schrpidt Gyula, a kötcsei Jóreménység Tsz elnöke így tájékoztatott: »A múlt évvé­gén, azt hiszem maradék hi­telkeretből, kielégítették a már korábban benyújtott igé­nyünket, és kaptunk 400 000 forint hitelt gépvásárlásra. Ebből három MTZ traktort vettünk meg egy kukoricave­tő gépet, Rapidtox permete­zőt, két fűkaszát és még né­hány munkagépet Az idén kiselejteztünk két T—28-ast és egy U—28-ast, tehát gya­korlatilag a három kis kapa- sitású erőgép helyére áll a három új, nagy teljesítményű traktor. Hogy ez mit jelent a mindennapi munkában ? Má­jus 1-re úgyszólván minden időszerű tavaszi tennivaló­val végeztünk, valamennyi kukoricánkat elvetettük, s most a traktorok bérmunkát is végeznek az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaságnál, a nagycsepelyi és a szóládi tsz- ben ... Mintegy félmilliós amortizációs alapunk van, ezt azonban nem költhetjük mind gépvásárlásra — pedig kelle­ne, hiszen sorra öregszenek a traktorok —, mert kell a pénz az építkezéshez. Nagyobb épít­kezéshez több saját erő kell, I s ez meghatározza, mire for­dítsuk anyagi erőnket.. .* A kötcsei elnök vélemé­nyét azért hagytam a megyei tapasztalatok végére, mert ez a vélemény szinte általános­nak mondható. Tudvalevő, hogy az ártámogatással irá­nyítani lehet a beruházáso­kat, a kedvezmények adott irányban ösztönöznek. A gép­vásárlásoknál hiányzik ez az ösztönzés — a módján lehet gondolkozni: a gyárban do­tálni az előállított gépet, hogy olcsóbb legyen, vagy az áruba bocsátott ‘ gép vásárlá­sához kedvezményt adni; en­nek eldöntésére megvannak az erre hivatott szervek, min­denesetre Somogy termelőszö­vetkezeteinek általános — te­hát épület és rép vonatkozá­sában egyaránt — beruházási helyzete megkülönböztetett . •gyeimet érdemelne, mert minden tekintetben rosszabb az országos átlagnál. Hernesz Ferenc 1 db D—352-es Csepel tehergépkocsit, 1 db UE 28-as vontatót, 1 db ZZ—50-es vontatót üzemképes állapotban elad a Dombóvári Halgazdaság. Ar megegyezés szerint­Dombóvár, Szabadság u, 10., telefon 11-46. (8438) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. május 25. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom