Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

TEGYÜNK TÖBBET SOMOGYÉRT! Építsük, szépítsük Kaposvárt! Felhívás a város lakosságához Ma ünnepeljük hazánk fel- szabadulásának huszonnegye­dik évfordulóját, és a közel­múltban köszöntöttük a dicső­séges Tanácsköztársaság ki­kiáltásának fél évszázados ju­bileumát. Kaposvár dolgozói nemcsak 24 évvel ezelőtt, ha­nem már 1919-ben is példát mutattak városuk szereteté- ből. A történelmi jelentőségű 133 nap alatt egyik kezükkel dolgozva, másik, kezükkel har­colva — a kivívott eredmé­nyeket védelmezve — min­dent megtettek szűkebb hazá­juk gazdasági, kulturális, szo­ciális fejlődéséért. A felszabadulás óta Kapos­vár lakossága lelkesen foly­tatja azt a munkát, amelyet az apáknak szomorúan kellett abbahagyniuk 1919-ben. Lel­kesen folytatja nemcsak az üzemekben, az intézmények­ben. a hivatalokban, hanem százan és ezren szabad óráiké­ban is, amikor fizetés nélkül vállalkoznak a város építésé­re, szépítésére, új értékek lét­rehozására, a régiek megóvá­sára, amikor forintjaikkal segítik elő a vízhálózat bőví­tését, a járdák építését, a kör­nyezet szépítését. Minden kö­szönet és* elismerés azoké a társadalmi munkásoké, akik önzetlenül, csendben és feltű­nés nélkül fáradoznak azért, hogy minél előbb legyen min­denütt a városban víz, gáz, járda, gyermekjátszótér, tiszta udvar, rendes ház, verseny­zésre alkalmas úszómedence, cseri vidámpark, és így to­vább. A város lakossága nélkül tá­lán még ma sem volna elegen­dő ivóvizünk, lassúbb ütem­ben bővülne a vízvezeték-há­lózat, kevesebb járda épülne, s parkjaink, utcáink sem pom- ■uzhatnának színes virágru- Mban. De a társadalmi mun- - a fogalma és gyakorlata erncsak a múlté, hanem a 'lené, a jövőé is. A tények azt bizonyítják, hogy a közös erőfeszítés szerepe és rangja nem csökken. 1968-ban is több mint kétmillió forintra rúgott a társadalmi munka értéké­nek összege. A városfejlesztés szempont­jából igen jelentékeny volt a társadalmi munka megváltása címén felajánlott és befizetett 322 000 forint. Ezt az összeget az ivóvízhálózat bővítésére fordítottuk. A bővítés során végzett társadalmi munka ér­téke 153 000 forint volt. A Kaposváron élő, városunkért áldozatot vállaló műszaki ér­telmiségiek különböző terve­ket készítettek több mint 270 ezer forint értékben. A »-Tisz­ta udvar, rendes ház« mozga­lomban elvégzett társadalmi | munka értéke megközelítette a 200 000 .forintot. A víz- és gázvezeték-építésben, a sport­pályákon, a parkokban, a zöld­területeken több mint 250 000 forintnyi társadalmi munkát végeztek a város lakosai. Az említett tények feljogosí­tanak bennünket arra, hogy felszabadulásunk 24. évfordu­lóján, a negyedszázados jubi­leumra készülés évében, újabb és újabb tettekre, nemes • cé­lok elérésére, a város építése- szépítése érdekében végzendő társadalmi munkára kérjük és hívjuk fel Kaposvár lako­sait. Hiszen lehet-e szebben, méltóbban ünnepelni, mint a hétköznapok tetteivel? Az év­forduló esztendejének tartal­mát ez fejezi ki, ez növeli leg­gazdagabban, legjobban. 1969-ben olyan társadalmi munkának az elvégzésére, il­letve e munka pénzbeli meg­váltására kérjük a város la­kosságát, a párt- és a KISZ- szervezetek. a szakszervezetek, a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek közösségeinek segítségét, amelyek nemcsak egyes terü­lete'-, hanem az egész város érd a’ "t szolgálják. A társa­dalmi munkát, a készpéuz- hozzá'árulást, az üzemek, vál­lalatok, intézmények, szerve­zetek segítségét a csen vidám- pari építésére, a vízhálózat bővítésére, járdák korszerűül- sítja a tanács anyagi erőfe- tésére és a parkok, zöldterü­letek' fejlesztésére kívánjuk koncentrálni, természetesen azzal az összeggel együtt, me­lyet városunk tanácsa ezekre a feladatokra legutóbbi ülé­sén megszavazott. A Városépítési Tervező Vál­lalat elkészítette a cseri vi­dámpark tanulmányterv ',t. A terv a többi között ke sin­get, űttörővasutat, KRE-SZ-gya- korlópályát, gyermek-játszóte­reket javasol létesíteni a Cseri erdőben. Természetesen gk vi­dámpark kiépítésének sem a teljes költsége, sem a munkák elvégzése nem biztosítható egy év alatt. A park teljes kiépíté­sét 4—5 év alatt látjuk elvé­gezhetnek, de csakis akkor, ha a város társadalma, az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek megtöbbszörözik a ta­nács anyagi erőforrásait. Ügy véljük, a szülők is szívesen kiveszik részüket ebből a tár­sadalmi munkából, szívesen áldozzák forintjaikat, hiszen ezzel gyermekeik nyári tábo­rozása lehetőségeinek megte­remtését segítik elő, s azt, hogy gyermekeik játszva-szó- rakozva tanulják meg a közle­kedés szabályait, boldogan él­vezhessék aj úttörővasút, a játszóterek örömeit 1969-ben 15 utcában kívá­1969—70-ben «csaknem 30 ut­cában akarjuk bővíteni a víz­hálózatot, hogy az 1967. évi nagy társadalmi munkával és központi támogatással megte­remtett víz minél több lakás­ba eljuthasson. Ezek a szá­mok növelhetők, ha az érin­tett területek lakossága nem­csak kétkezi munkájával, ha­nem önkéntes községfejlesz­tési hozzájárulásával is páro­szítéseit. A belvárosban kevesebb kommunális gond, rendezettebb a környezet, korszerűbbek, kulturáltabbak a lakások — nag> óbb a komfort, kényel­mesebb az élet. A város elma­radottabb terűidéinek fejlesz­tése azonban — bizonyosra vesszük, hogy így van — nein közömbös a belvárosban la­kók számára sem. Meg va­gyunk győződve, hogy köztük is sok száz és ezer olyan em­ber van, aki nemcsak saját környékét, hanem egész váro­sát szereti, a perifériák fej­lődését is örömmel látja. Hoz­zájuk is fordulunk, arra kér­ve őket, hogy városszeretetük és anyagi lehetőségeik arányá­ban járuljanak hozzá az egész város fejlesztéséhez. Bízunk abban, hogy tettre hívó szavunk az idén a múlt évinél is nagyobb és eredmé­nyesebb társadalmi munkára ösztönöz. Csak annak van er­kölcsi alapja szocializmust építő társadalmunk asztaláról többet kérni és venni, aki ma­ga is minél többet tesz erre az asztalra. Kaposvár lakos­sága az elmúlt években bebi­zonyította, hogy így gondolko­dik. és így cselekszik. Bizo- nunk építeni új aszfaltjárdát, nyosak vagyunk abban, hogy ebben az esztendőben még in­kább így érez, így gondolko­dik, így’ munkálkodik. Tegyünk többet Somogyért ípítsük, szépítsük Kaposvárt! 1969. április 4. Az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága Kaposvári Városi Tanács A Hazafias Népfront Városi Bizottságra 99 Phutóhól A debreceni egyetem kollé­giuma olyan sokszínű, mint egy nemzetközi szálló. Talán azzal a különbséggel, hogy ;az itt lakók alig kerülték el a huszadik esztendejüket és mindenki diák még. Rostocki egyetemista beszélget meny­asszonyival, kávébarna néger diákok és gyors beszédű ara­bok magolják halkan az ana­tómiát. Egy sarokasztalná! alacsony termetű vietnamiak mélyednek jegyzet: Szelükbe. Üj ismerősöm. Tran Quoc Truong felkísért szobájába. — 1966 óta vagyok Magyar- országon, nehezen birkóztam meg a magyar ■ nyelvvel. Phu- tóból jöttem és én vagyokg az itt tanuló húsz vietnami diák ifjúsági szervezetének a veze­tője. Matematikusnak készü­lök... A többiek is, vagy fizi­kusnak... Sima, sárgásbarna arca egész fiatalos még, de cigaret­tát tartó kezének mozgása a beszéd közben komoly meg­fontoltságról tanúskodik. Ál­landóan mosolyog. A többiek is. Udvariasak, szívesen és őszintén barátkoznak. Tran apja orvos, az anyja termelőszövetkezetben, a rizs­földeken dolgozik. Tran élete vidéken kezdődött. — Szinte kisgyermekkorom ismétlődött meg az utóbbi években. Másnak az első em­lékképeiben az első lépések izgalma, meleg kezek és fölé­je hajló, mosolygó felnőttar­cok jelennek meg. Nekem nem. Azokból az évekből, mi­kor gondolkodni, eszmélni kezdtem, csak a menekülések­re emlékszem. Hosszú mene­telésekre, a franciák elől. Anyám egy átalvetöben vitt a vállán. Tudod, milyen az? Mint egy mérleg. Az egyik serpenyőben a visító kölyök, a másikban étel. ruhanemű; mindenünk, és középen anyám hajló háta. Meg más asszo­nyok és más gyerekek. Hosz- szú sorban mentünk a hegyek felé. Persze, a részletek. nem jutnak eszembe, csak kének és hantok. Azok is kevéssé már, hiszen akkora zaj van napink ma*t-yAv>an. hoon nemcsak emlékéltet képes el­TŰSZÚRÁSOK KÖZOn I 'i gy ‘ N ideje, hogy megtör- tem meg őszintén. Csengett a telefon. Kizök­kentünk a termelési témából. gy gondoltam, legfőbb — Ez igazán szép — jegyez­jön a jég. Tudniillik — Aztán itt van a tehené- Én még a sorokat róttam jegy­nem tudtam elfogadni a kifo- szek Nem dicsekvésként mon- zetfüzetembe, az elnök tele- gásokat, értelmetlennek talál- doni amit mondok de ez is f°n°n tárgyalt. Amikor vág­tam az érveit. S ezt most el mutatja, hogyan erősödünk. zett, magyarázón mondta: is mondtam. N"em az én érdemem én —— Megnőtt a forgalom, sok Szemüvege mögül figyelme- Fáró László elnök csak any- az ügyfél, a partner. Terme­sen nézett rám, nem szólt köz- nyit teszek, amennyi az lünk és kereskedünk. Termei­be, aztán mosolygott erőmből meg az időmből futja, vényeink, sertéseink Nagyka­&7 ioflyoáj, tiodv ió szakom- nizsan is növelik a piaci va— Engem egyszer nagyon berek irányítják a munká- lasztékot, borunkból Kaposvá­megbántottak egy központi újságban, és akkor azt mond- “’“V tam, hogy nem nyilatkozom kát... No, szóval a tehené- ron is árusítanak. Azt mond- 153 tehén átlagában iák ízlik. 3418 liter a tpitermelés Üev Középkorú, keveset beszélve többet se így, se úgy - mond- ennll“' ereS is sokat mondó ember. Modora ta. — Kormanykitüntetést ményt a megyében csupán olyan, hogy oda kell figyelni “ a kaposvári járás két hagyó- a szavaira: talpraesett gondo­kaptam, úgy érzem megbe­csülnek itt az emberek, tagja mányos szarvasmarha-te- latokat önt mondatokba, nin­Tto a\rr\\r nonnriw irovorn roc Ti í _ _ " _ .... ... . „1- ___ ___ v agyok néhány vezető testű letnek... És úgy jött akkor az a cikk, mint derült égből a villámcsapás. Akik nekem adtak igazat azt mondták, hogy ne fagyjam annyiban. Elfáradtam... — Tudom, kórházban volt. És attól az időtől nem állt szóba újságíróval. Pedig biztosan történt egy és más azóta is a kéthelyi Aranyka­nyésztő szövetkezetében ta- csenek fölösleges sallangok ... látni. A védőnő otthonosan lepa­o i•> kolta táskáját az elnök író- -S hogyan lesz az idén? asztalára EJlőkerült az injek_ H omlokát ráncok redőz- ciós tű és az Íróasztal fiók- ték, szeme összeszű- jából a fiola. Az elnöknek kült, amint kinézett szeme se rebbent, amikor a . az ablakon. Odakinn vigaszta- tű a húsába mélyedt. _ lanul esett a hó és az eső ve- _ Százon túl már meg­gyesen. szokja az ember — mondta. — Jól telelt a vetés, de ez — Az idegek megnyugtatá- a hideg, szeszélyes tavasz sára kapom ... Hamarosan el- lász-ban, "amirő*r*írni "lehetett visszaveti a növényeket a fej- megyek Sopronba Ott pihenni volna Ugyanis hallottam ilyes- louesben, hatraltatja a mun- kell, ha tetszik, ha nem. Itt- mirői kákát. De mit tehetünk? A hon ezt nem tehetem meg, ‘ ... ._ vetőmagról idejében gondos- mert ha érzem is, hogy oly­., No ,pel,sze- Mindig tor- kocjtunk. A gépeket felkészí- kor meg kellene állni, tenik valami. Tálán érdekes, (-ettük. Tíz hold borsót elve- nem lehet, mert hajtja hogyan zártuk a múlt évet... (_ettank^ p, háztájit mérjük a az embert a lelkiismerete Jol,\ ?5ind,f,n tagoknak. Mindenki munka- és a megszokás. A pa­]esitette, illetve túlteljesítette vapajas alapján dolgozik,- a rasztnak a vérében van, a tervet mondta es papiro normák jegyzékét a tsz-sZö- hogy kint legyen a földeken, kát szedett el°- Nyereség- vefségnél sokszorosíttattuk és ha megy a munka, ha élni, reszesedest fizettünk a tagok- odaadtuk az embereknek. A kezd a határ... nak. Keszpenz-munkadija-as réteken, legelőkön folytatjuk r- áraó László hosszú van nálunk, a norma után já- az 1964_ben elkezdett kísérle- r* évek óta elnöke a ro összeg nyolcvan százalékát teket a fűhozam növelésére, kéthelyi Aranyka­minden hónapban kiadjuk s az ;dgn a fd egy részéből lásznak. Már nem esett szó előlegkent. Év végén ezt ki- mar siiótakarmányt szeret- köztünk arról, hogy vélt vagy egesziteLuk száz százalékra, ngnk készíteni, összefügg ez jogos sérelem volt-e az annak ezen felül mindazoknak, akik az aiiatteny4sztés fejlesztésé- idején. A máról beszélt meg tavaly kétszázötven tízórás vej mert az év végére már a tervekről. Arról, hogy biz- munkanapot teljesítettek hu- több m;nf kétszáz tehenünk tos tartalékaik vannak, több szonot napi részesedésnek lesz Egy 108 férőhelyes te- mint egymillió forintot tettek megfelelő összeget fizettünk hénistállót és egy 145 férőhe- félre zárszámadáskor. Az el- — nyeres_;greszesedes címen jves borjúnevelőt építünk az képzelések is megalapozottak. A nőknél száz munkanapot idén A ianctaipaSok szőlő Ezeknek a megvalósításában vettünk alapul, fcele ennyi nye- aj£ forgatnak, és ha az idő ő is részt vesz, már egészsé- reséget kaptak azok a férfiak, engedi, a szőlész- és kertész- gesen, és elmaradnak a nyug- akik 150—250 munkanap kö- brigád dolgozik, az ő dolguk a tató injekciók... zött teljesítettek. gyümölcsös telepítése is. »Herncsz Ferenc törölni, de városokat is.:. Apám egy francia iskolában tanult, délen. Aztán a mieinket kí­sérte. Kellett az orvos a ge­rillák csapatába. Az asszo­nyok és mi, gyerekek a falu­ban maradtunk. Este kiverték a franciákat Ho Si Minh ka­tonái, de reggelre visszajöttek. És esténként ismét lejöttek a partizánok, mindaddig, amíg a nappal győzelmét is meg­szerezték. Több volt náluk a bambuszlándzsa, mint a pus­ka. Gödröket ástak, lándzsa­hegyeket állítottak a mélyük­re és befedték levéllel. A fé­lelmet akarták a franciák szívébe lopni. A nép ősi harc­modorával, a házát, termését védte. Tran tízéves lehetett, mikor az új rend első születésnapját ünnepelte az égett falak rom­jain. — Iskolába Phuto vidékén jártam, apám a városban gyó­gyított. Akkor kezdődött az igazi gyermekkor. Gyűlésekre mentünk, énekeltünk és is­merkedtünk a világgal is föld­rajzból és történelemből. Ne hidd azt, hogy az ideutazás előtt hallottam először Ma­gyarországról. A Szovjetuniót november hetedikén ünnepel­tük, Magyarországot április negyedikén. A városból jöttek a gyűlésekre- és ott beszéltek erről. És Phut'o is nagyobb lett. Igazi új város, szovjet segítséggel létesült a ruhagyár. Hanoi hetven kilométerre van Tran városától, igazi szí­ve lett az országnak. Mert nemcsak Phuto épült újjá. Tran mégis a szülővárosáról beszélt a legszívesebben. — Folyó határolja, és két szép híd vezet keresztül rajta. Azon át kerékpároztam reg­gelenként, amikor gimnázium­ba írattak. A két szép híd nincs már. Hanoiból kaptuk egyszer a figyelmeztetést. Aztán repülők jöttek. Bom­bázók. .. Kávét főzött, talán már job­ban hozzászokott nálunk, mint a teához. Megkínált és lassan folytatta a történetet. ■ — Először csak köröztek a város fölött. Mélyebbre eresz­kedtek, talán ijesztgetni akartak bennünket. Az öregek és a gyerekek kiköltöztek a városból. Csak a munkások maradhattak. Akkor "már ránk is szükség volt. Megjelentek a katonaság légvédelmi ala­kulatai is. Óvóhelyek készül­tek. A városon kívül folyt a tanítás, de mi is készültségben voltunk. Abban az esztendő­ben érettségiztünk, s készül­tünk az egyetemi felvétélire. Kiképeztek bennünket. Hár­mas csoport parancsnoka vol­tam és egy nehéz géppuskát kaptunk.. Minden csoportnak jutott egy. Csak azt mutatták meg, hogyan kell lőni. Azt már nem, hogyan javítsuk ki, ha elromlik. Erre már nem jutott idő. Az első bombázást Hanoi felől hallottuk. És Phuto nem menekült meg. Az első talá­latok a két hidat érték. Mi lőttünk, és örültünk ha a gép füstcsíkot húzva maga után lezuhant a dzsungelbe. Néha olyan alacsonyan jött, hogy a pilóta arcát is láttuk. — Egyszer, éppen órán ül­tünk, mikor jelezték, hogy be­repülés kezdődött. Rohantunk a géppuskához. Hanoit bom­bázta és Phuto fölött röpült vissza. Egyszerre lőttünk. Több találatot is kaphatott. Fogal­munk sem volt melyik csoport lőtté le. Láttuk, hogy a kata- pult kivágta a pilótát. És jött, szép lassan az ejtőernyővel. Mi néhány szót tanultunk an­golul: go és hands up. Szük­ség is volt rá. Ha to rizsföldek széléről előbb érnek oda a parasztok, biztosan agyonve­rik. Egy fánál lapult, az egyik kezében revolver volt, a má­sikban tőr. De senki sem félt tőle. Gyorsan megadta magát, és így megúszta egy-két po­fonnal. Bevittük Phutoba... Tran kezében megremegett a csésze. Barátai délre vonul­tak az első vonalba, ö hoz­zánk jött... Ránk, matematikusokra, fi­zikusokra nagy szükség lesz a győzelem után. Építeni kell majd. Kiválasztottak bennün­ket. Először Moszkvába kerül­tünk, majd Budapestre és on­nan húszán ide Debrecenbe. Csendes város, és a csendet mindennél többre becsüljük. Ti, magyarok vendégszeretők vagytok, és azt hiszem a ven­dégek is nagyon szeretnek ti­teket. Jártunk a Balatonon, Földváron, Győrben. Jó volt a kirándulás, de kényszerű ez a vendégség. És mi szeretnénk visszahívni titeket. Egyszer majdnem hazamehettünk lá­togatóba, a vonatjegyet már meg is vettük, de táviratot kantunk, hogy összebomkáz- ták a vasútvonalat, lan hált maradtunk ... Birkózunk a fankönvvekkel. mint más anyefomisták. Büszke vaaynk társaimra, a csonnrt átlaga az aayptemi én falrhey 43 volt. 'i'udjuk, miért tanulunk. Tröszt Tibor Knposuör beluőrosöban 11 helyiségből álló, 200 négyzetméter alapterületű irodaépület elaccflö állami vállalat részére. Beköltözhető május hónapban. Érdeklődni lehet a 13-901 telefonon. Ügyintéző: Hayden. (8281) nagyatádi zeniize új műszerészekkel és járművekkel áll a készüléktulajdomosoik rendelkezésére. Rövid határidőre vállal: rádió-, televízió-, autórádió- és háztartási­gépjavítást! A JAVÍTÁSOKAT GARANCIÁVAL VÉGEZZÜK! Cím: GELKA fiákszerviz, Nagyatád, Kossuth Lajos utca 12. sz. Telefon 141. kaposvári itemize a Kaiinyin városrész lakóinak szolgálatában gyors, jó minőségű javításokat végez rádió, televízió, autórádió és antenna erősítő meghibásodása esetén! JAVÍTÁSAINKRA GARANCIÁT ADUNK! Cím: GELKA fiókszerviz, Kaposvár, Honvéd utca 24. sz., I. lépcsőház. Telefon 13-235. (43140) Q pOMOGTI néplap Péntek, 1969. április 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom