Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

SOMOGY A HOLNAPÉRT Addig nem beszélhetünk, a szocializmus teljes felépíté­séről, amíg lesznek elmaradott területek az országban. Ép­pen Somogyra vonatkoztatva állapította meg ezt Kádár János elvtárs. A párt első titkárának szavaira csengett vissza az a mondat, amelyet Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács el­nökétől a megye legfiatalabb ruhaüzemében, Kadarkúton hallottunk: jó úton haladnak a somogyi vezetők, amikor a megye gyorsabb ütemű fejlesztését szorgalmazzák. Törek­véseik találkoznak a párt és a kormány célkitűzéseivel. Somogy fejlődése számokkal mérhető: egy év alatt nyolc­ezerrel nőtt a nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak szá­lra. Ez arra mutat, hogy erősödik az ipar a megyében, hiszen lényegesen csökkent az elvándorlások száma is. Ennek a kedvező tendenciának az előzményét töretlen gazdaságpoli­tikáiban lehet és kell keresni. A Politikai Bizottság me­gyénkre vonatkozó határozata jelentősen meggyorsította ezt a munkát. A megye vezető politikai testületéi — a megyei pártbizottság és végrehajtó bizottsága, a megyei tanács és a végrehajtó bizottság — állandóan keresik a gyorsabb ütemű fejlődés lehetőségeit. Ha csak a múlt évet vesszük figye­lembe, akkor is szép eredményekről lehet számot adni: tovább bővült a megye egyik legnagyobb villamosipari üze­me, a Kaposvári Villamossági Gyár, egy éve indult, s több mint ezer munkást foglakoztat a tanácsi üzemként működő Híradástechnikai Vállalat. Alig az év kezdete előtt lépett üzembe a kadarkuti ruhaüzem, s ikertestvére, a nagyba'jomi is hamarosan termelni kezd. A felsorolás korántsem teljes. A somogyi ipari üzemek néhány kivételtől eltekintve jól funkcionálnak. Ezt az új gazdaságirányítási rendszer első esztendejében elért nye­reség is bizonyítja: a Kaposvári Ruhagyárnak például éppen most sikerült az országos átlaghoz igazítani bérszínvonalát. Az örömök mellett azonban még a gondok sűrűjével is lehet találkozni: a világviszonylatban jelentkező urbanizá­ciós folyamat nem kerülte el a megyét sem. Az emberek jobban, kényelmesebben akarnak élni. S ez örvendetes. Az igények kielégítése azonban csak úgy válhat valóra, ha korszerűsítjük a mezőgazdaság gépellátottságát, fokozzuk az iparosítás ütemét A megye vezetői a gondokkal kopogtattak a Gazdasági Bizottságnál, hiszen a múlt években jelentkező örvendetes fejlődés nem szüntette meg Somogy viszonyla­gos gazdasági elmaradottságát. A gazdag tervek, a jól átgondolt elképzelések a megye saját erőforrásaiból nem valósulhatnak meg. Az idén és jövőre rendelkezésre álló huszonnyolc-huszonnyolc millió forint iparfejlesztési alappal eddig tizenhárom beruházást támogatott a megye. Az ezzel megvalósuló beruházás össz­értéke megközelíti a 360 millió forintot, s ez újabb 6400 em­bernek ad munkát. A gondnak csak kis része oldódik meg ezzel, hiszen nem lehet végső sáron olyan régóta feszítő és ma is súlyos gondot megoldani, mint Barcs fejlesztése. A Dráva és az ottani természeti körülmények kínálják a lehe­tőséget az ipari bázis kialakítására. Épnek a gazdasági po­tenciálnak a kihasználását a rendelkezésre álló helyi anya­gi erőforrásokkal is segítené a megyei vezetés. A tahi prog­ram kapcsán fogalmazta meg a Videoton Rádió és Televí­zió Gyár egyik vezetője: »-Jó partnerokra találtunk a so­mogyi vezetőkben«. Az ipari foglalkoztatás növelésével párhuzamosan a mezőgazdaság korszerűsítésére is pénzt kell fordítani. A közös gazdaságokat e tevékenységükben nagyobb állami támogatásban kellene részesíteni. Maga az a tény, hogy a megye tsz-ei az állóeszköz ellátottság tekintetében országos viszonylatban az utolsók között vannak, nagy gond, gyors megoldást tesz szükségessé. Ezzel együtt azonban — az állattenyésztés fejlesztése érdekében — egyre több építési beruházást kell megvalósítani. A rendelkezésre álló hitel az idén azonban lényegesen kevesebb, mint a múlt évben volt: ötvenkét gazdaság igényéből mindössze tízet tudott kielégíteni a bank. A felsorolt gopdok, csak jelzik a problémákat. Egy-egy elkészülő új üzem, tsz-major kétség kívül enyhít ezen, de nem oldja meg. A somogyi gondokat csak összességükben lehet igazán megérteni s csak így lehet rajtuk segíteni. A megye megteszi mindazt, amit — anyagi erőforrásait figye­lembe véve — megtehet. Ha ehhez a tenniakaráshoz haté­konyabb ■ segítséget kapunk az országos szervektől, akkor van mód arra, hogy Somogy felzárkózzon az ország más megyéihez. Kercza Imre Az Asszony, aki Újsághír: »MeghaTt a g. . .-i D. Józsefné, a környék híres né­pi mesélője. Még ha­lála előtt is mesélt a gyermekeknek.« z egyhangú napok meg­keseredtek szájában, már nem is gondolt olyan vi- szolyogva arra, aminek rövi­desen be kell következnie. Ott érezte napok óta a fejé­ben, a mellében, minden por- cikájában. Fázott a napon. Tudta, hogy a meleg már so­ha netn tér vissza testébe. Ez fájt neki. Erezte, hogy' a nap fénytollaival csiklandoz­za, de fölmelegedni nem tu­dott tőle. Reggel még szólt a fiának, hogy igyekezzen haza a kaszálásból, de aztán leg­szívesebben visszaszívta volna a félbehagyott mondatot. A fia furcsán pillantott rá, mint aki mondani akarna valamit, csak néztek egymásra értő te­kintettel. Mégsem mondtak semmit, ami fontos lett volna. Az öregasszonynak \elég volt a suta mozdulat, ahogy a fia bi­zonytalanul kilépett a szobn- ból. Kemény fajta volt az ö fajtájuk, értették a másikat kevésbeszédű szavakból is. A gyerekek kint ricsajoztak a szomszéd udvaron, az asz- szony, aki mesélni szokott ne­kik, egy ideig hallgatta a lár­mát. A konyhában szöszmö- tölt, vaskos kis ujjal nyugta­lanul szaladgáltak dz edények között. Kicsit kifulladt, mire végzett a reggeli utáni ren­detlenséggel. Egy időre meg­támaszkodott a szekrénynél, hallgatta a legyek duruzsolá- sát. Ezek a hangok összefoly­tak a belsejéből füléhez lopó- zó finom zümmögéssel, nem tudott különbséget tenni köz­tük. Megszédült, hogy le kel­lett ülnie a repedt sarkú kis székre-. Valahogy napok óta egy képet látott maga előtt ilyenkor: kapál a szürkület­ben. Ez volt végig: kapálás, izzadó hát, fájó derék. Egy pillanatra belévillant: érde­mes volt? Szegy elite maga előtt ezt a gondolatot. Fölne­velt három gyereket tiszteség­gel, s fölneveli a fia unokáját is. Kisjózsit. A menye, magá­ban mindig olyan szóval illet­te, amit hangosan nem mon­dott ki, elhagyta az ő fiát. — Ha nem érezte jól ma­gát itt, akkor jól tette, hogy elment — szokta mondani a fia, de az öregasszony ilyen­kor csak hallgatott. Látta, A csurgód könyvesbolt polcai szebbnél szebb, érdekes köny­vek súlyától roskadoznak, s pompás színharmóniájukkal kínálgatják magukat, kacér­kodnak a vásárlókkal. — Es a vásárlók? — Van néhány állandó könyvvásárlóm, s majd kétszáz bizományosom, akik nagyon sokat segítenek munkámban. Gyakran a könyvrendelés el­készítésében is, egész listákat hoznak vásárlóik igényéről. A csurgóiakat elsősorban a régi klasszikus írók könyvei érdek­lik. Jókai regényeire százhar­minc előfizetőm van. A mai magyar írók közül Berkes i és Szilvási írásait falják az olva­sók, na meg a Rejtő könyve­ket ... szinte sosem kap a bolt eleget belőlük. Amikor megér­kezik az új Rejtő-szállítmány, az üzlet előtt úgy állnak sor­ban az emberek, mintha cukor­kát osztanánk — mondja Pe­ti Erzsébet, a bolt vezetője. — Milyen az érdeklődés a szakkönyvek iránt? — Egyre többen vásárolják a mezőgazdasági szakkönyve­ket. Járásunkban sok mező- gazdasági nagyüzem és gyü­mölcstermesztő község van, ahol szükségesek a szakköny­vek gyakorlati tanácsai. Feb­ruárban a csurgói művelődési házban vegyszer- és mezőgaz­dasági könyvkiállitás volt. A bemutatónak nemcsak sok lá­togatója, hanem sok vásárlója is volt. Peti Erzsébet számlákat, dossziékat forgat. — A Remek írók sorozatára százötven előfizetőm van, a közelmúltban több mint há­romszáz kislexikont adtam el. A könyvesbolt forgalma ta­valy 681 000 forint volt, a be­tervezett összeget t izén eg’ százalékkal teljesítettük túl Szeretnénk az idei hétszázezer forintos’ tervet szintén teljesí­teni, esetleg túlteljesíteni. — Jut ideje arra, hogy meg­ismerje olvasóit? — Arra mindig szakítok, még altkor is, ha a szabad időm rovására megy. Kis gim­nazistáimat látnák csak. »Bér­letük« van a boltba. Megtaka­rított zsebpénzüket szinte hiánytalanul hagyjak itt. öröm nézni, ahogy lelkesed­nek a könyvekért. — Mindenkinek ajánlhat könyvet a készletből? — Sajnos, nem. Nagyon rossz a gyermek- és ifjúsági könyvellátás. Szinte minimális a választék a meséskönyvek között. Most is csak két-há- romféle színes képeskönyvem van ■— ezek is fogytáin. Az if­júsági regények közül az Egri csillagok már régóta nem kap­ható, több más kötelező olvas­mánnyal együtt Horváth Mária VITAFÓRUMOK Több mint ínásfélezren kezdték meg az ősszel tanul­mányaikat a pártoktatás alap- és középformáiban a marcali járásban. A hetvenöt tanfo­lyam más-más szinten, kü­lönböző területekhez kapcso­lódva biztosítja a marxiz­mussal való megismerkedést, az időszerű politikai kérdések megvitatását. A tanfolyamok között ha­gyományossal és újszerűvel egyaránt találkozunk a járás­ban. Hasznosnak bizonyult egyebek között' a vezetők ré­szére szervezett elméleti kon­ferencia sorozat. Legnépszerűbbek a ^gazda- ságpolitikai tanfolyam mező- gazdasági tagozatai. Munká­jában több mint nyolcszázan vesznek részt, ugyanis ez az oktatási forma nagyszerű le­hetőséget ad az országos és helyi elvek, folyamatok, ter­melési, politikai kérdések összekapcsolására. Ezt ki­használva e tanfolyam foglal­kozásai hasznos vitafórumot jelentenek a mezőgazdaságban dolgozók részére. Megnőtt az érdeklődés a« ipart tagozatok iránt a járási székhely üzemeinek fejlődésé­vel. E formában az idén több mint háromszázan tanulnak. A jövő oktatási évben e tan­folyamok fokozottabb elterje­désére lehet számítani. Ugyancsak igény jelentkezik a marxista középiskola iránt a járási székhely után na­gyobb vidéki községekben is. A pártoktatás eredményei­ről szólva nem feledkezhetünk meg a propagandisták szere­péről, lelkes oktató és nevelő tevékenységéről. Hetvenötén végeznek dicséretes pártmun­kát tanfolyamvezetőként a marcali járásban. V alameny- nyien igyekeznek köizvetlen hangulatot teremtve, sok pél­dával fűszerezve vezetni a foglalkozásokat. Különösen Varga «István. Hcderics Fe­renc Marcaliban Vida Ferenc Somogysámsonban, Bozsóky László Vésén törekednek a sokoldalú szemléltetei. a kü­lönféle helyi és országos mu­tatók helyes felhasználása re­vén fölkelteni az érdeklődést. P. L. könyvek és emberek A „gitáros ” Ezelőtt tíz esztendővel a Kossuth Lajos Közgazdasági Technikum első Ki mit tudó­ján halk kuncogás fogadta a be jelentést: — Következik Korbelek Pé­ter! Csaknem húsz, széphangú csinos kislány versengett ai ének kategória első díjáért, Pé­ter volt az egyetlen fiú a me­zőnyben. Kulturáltan, szépen, valószá- nűtlemül vékony hangon éne kelt — a hangja soha nem mu­tált — és második lett. A hang­szeres szólisták között pedig első. Mindent elvállalt az iskolá­ban, ami a kultúrával függött össze. Tagja volt a szavalógár- Jának, a kórusnak, a zenekar­nak, sőt még az iskolai újsá" szerkesztésében is segített Az érettségi után — angol tago­zaton fejezte be tanulmányait — egy külkereskedelmi válla­lathoz került, de nem fült a :oga az irodai munkához, ab­bahagyta a hegedűlést is, és agy másik húros hangszerre) kötött barátságot. A gitárral. Ma már Kozák Péternek hív­ják, hivatásos táncdalénekes Bergendy-együttessel énekelt, de megsértették és mérgében 1964-ben Dobos Attilával tár­sult, aki beategyüttesével Drez­dában játszott. — Ez volt az én hosszúhajú, »üsd-vágd« korszakom — mondja a Latinka Művelődési Ház öltözőjében, fellépése után. — Azóta szakítottam ezzel a stílussal, nekem nem áll jól. — Ha jól tudom, Drezda után ismét a külföld következett? 1— Igen, Balassa Tamás zene­karával dolgoztam Rostockban és Becsben, mint basszusgitá­ros és énekes. Az osztrák fővá­rosban Bencze Márta, Babják Márta, Németh József és Koós János társaságában énekeltem. A turné után ismét itthon pró­bálkoztam, de nem sok siker­rel. Irány Nyugat-Berlin, ahol Hámos Miklós zenekarával dolgoztam végig púi nagyon fárasztó hónapot. Kint tudtam meg, hogy a rádió két másod- felvételt kíván velem elkészí­teni, az Angélát és a Minden percben indul egy állomásról valaHbva egy vonat-ot, amiből Bodrogi Gyula csinált slágert ? Patyolat akció című filmben. — Ezután kerültem a rádi tánczenei stúdiójába, ahol Ba lassa P. Tamás növendékeként tanultam énekelni Fenyvesi Góbival, Máté Péterrel, Szécsi Pállal. — Az égjük árleszállítás al­kalmával lemezek között bo­garásztam. Valamelyiken volt egy dal, de nem emlékszem a címére. — A Nézd mily kék a messzi tó — volt ez a szám, saját szer­zemény a szöveg is, és úgy ér­zem ekkor kezdték megismerni a nevem. Ezt is a rádiónak kö­szönhetem. — Akkoriban csak énekelt? t— Azt is, de sok-sok dalt ír­tam a fiókomnak, amiből vé­gül hármat a közönség is meg­ismert: Itt van a régvárt szere­lem, Hol van az édes gyerek­kori láz és a Vár valaki rám címűeket. — Ha szakított a beattal, milyen stílust kedvel a leg­jobban? — A nagyzenekari lassú szá­mokat szeretem, azokat, ame­lyekben föllelhető a »Kozákos jegy« — ezt most a komponista mondja belőlem, mert az éne­kesnek a vidor, trükkös dalok tetszenek. Mint például a Most légy okos Domokos vagy a legújabb dalom a Seprűnyélen lovagol. A hanganyagom is az ilyen zsánerű daloknak felel még a legjobban. Az Ifjúsági Park este tízkor, zár. Egy alkalommal nagy tö­meg csődült össze az alsó rak­parton, valaki lógatta a lábát a víz fölé, gitározott és énekelt. De nem táncdalt, hanem san­zonokat. Péter »pihent« az egész estés roki éneklés után. Ma is nagyon szeretem a san­zonokat, bár sokkal több mun­kát jelent eléneklése, mint egy szokvány táncdalé. De nincs közönsége, s ezért nehe­zen járható út... A két hónapos ŐRI turné után júniusban ismét külföld­re indul, Finnországba... Saly Géza Neve először a budapesti Ií­úsépi Parkban vált ismoftté, a meséit hogy eszi magát, amikor nem tudta, hogy figyelt ILI éhány krumpliszemet *'• dobott a fazékba, és föltette a tűzhelyre. Pogácsát akart sütnt Kisjózsi kedven­cét. Amikor kifordult az aj­tón, hogy gallyat hozzon a tűzre, elkapta a második szé- dülési roham. Akadozó léleg­zettel keresett szilárd pontot, amiben megkapaszkodhatna, de nem talált. Keze tétován súrolta végig az oszlopot, még volt annyi eréfe, hogy ülő­helyzetben a lépcsőre eresz­kedjen. — Józsi, Kisjózsi... A fiú átszaladt a szomszéd­ból. Kíváncsian nézett az öregasszonyra. Azt hitte, hogy a boltba akarja küldeni, vagy vízért szalasztóm a sarki csapra. Az öregasszony csak nézte, már sajnálta, hogy ide hívta. —; Meséljek neked? — kér­dezte aztán. Klem is várt a fiú bele­1 ” egyező válaszára, rög­tön nekikezdett. Előbb a régi medrekben hömpölygőn a mese, úgy, ahogy mindig kez­deni szokta. »Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl.« Egyszercsak azon vette észre magát, hogy nem a régi mesét mondja. Egy lányról szólt az új mese, aki hátát a kapának görbítette, és egész életében kapált. Annyit kapált, hogy azt a földet még bejárni is nehéz lenne. Hosz- szan mesélt, nemsokára a szomszéd gyerekek is átjöttek, hogy hallgassák. Olykor kis időre megállt, megnézte fi­gyelnek-e rá, aztán tovább me­sélt. Egyszer abbahagyta, a fejéhez kapott és hangosan fplkacagott vékony hangján: — Ejnye, az ebédet meg elfelejtettem. Lyukas korsó lett a fejem... Beszaladt a konyhába. Még hallotta, amikor Kisjózsi után- naszólt: — És a vége, a vége mi lett, nagyanyám? e már nem felelt, mert a fejében ezernyi ap­ró hangyaszúrást érzett. A konyhai ágyra dőlt le, mere­ven, méltóságteljesen: — Az ebédet — gondolta — az ebédet még be kellett vol­na fejeznem. A többit úgy érezte, jól csinálta. Amikor öltöztették, valaki azt mondta rá: »szép halott*’. Leskó László Ví SOMOGYI NÉPLAP lük Péntek, 1969. április 4. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom