Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

Ünneplő munkások, ünneplő Megyeszerte megkezdőd­tek a kiváló és élüzem cí­elmúlt esztendő sikereit, örömeit és gondjait, s meg­tő kitüntetések sem. A so­mogyi ipari üzemek ünnepi Nyolcadszor üzemek A színvonalért met elnyert Páliatoknál, üzemeknél, ktsz-eknél az ünnepségek. Még egyszer mérlegre teszik ezeken az jutalmazzák a munkában leginkább helytállt dolgo­zókat. Nem maradnak el a jó munka elismerését jelen­perceiről nyújtanak át egy csokorra valót az olvasók­nak ebben az összeállításban munkatársaink, tudósítóink. A legjobbak között Nagy ünnepet ült a Kaposvári Szíjgyártó Ktsz négyszázhuszonöt dolgozója: fennálá- sának tizenötödik évfordulóján kapta meg Az ország kiváló kisipari szövetkezete ki­tüntetést. Fodor Mária, az OKISZ vezetőségének tagja, meleg hangú beszédben köszöntötte a szövetkezet tagjait. Elmondta, hogy a há­romszázezer szövetkezeti tag huszonegymil- liárd forint értékű árut termelt a múlt év­ben, s csaknem kétmilliárd forint értékű javítást végeztek. Szólt arról, hogy az or­szág ezeregyszáz kisipari szövetkezete közül mindössze tizenhárom nyerte el ezt a cí­met. Bokor József elnök a megtett utat érté­kelte. Gyártottak aktatáskát, lószerszámo­kat, készítettek labdákat, varrtak gépkocsi­ponyvákat, kohász kötényeket, lábszárvédő­ket és még ki tudja, mi mindent. Most is festenek bőrt, s rövidesen megkezdik a szép, sokszínű divatos szandálok gyártását. Három évvel ezelőtt mindössze ötven tag­ja volt a ktsz-nek. A szövetkezet fejlődése meredeken ívelt fölfelé. Több mint három­száz falusi lány, asszony tanulta meg a labdavarrás boszorkányos mesterségét, s az általuk készített 150 000 darab exportlabda sok örömet szerzett — Egyiptomtól Kam­csatkáig. Az ünnepségen A szövetkezeti ipar ki­váló dolgozója címmel tüntették ki Öss Istvánt és Szekeres Istvánt, tizenhármán kapták meg A kisipari szövetkezet kiváló dolgozója kitüntet ni (Szakács) Előkelő helyen A Kaposvári Közúti Építő Vállalat dol­gozói a Kapos Szállóban tartották meg az élüzerr.avatót. Az ünnepi beszédben Fogarasi Mihály, az Útépítő Tröszt vezérigazgatója ismertette a tavalyi év eredményeit Ele­mezte azokat a tényezőket is, amelyek — elsősorban a tröszt átszervezése folytán — akadályozták a vállalatok munkáját. El­mondta, hogy a kaposvári vállalat jó ered­ményeket ért el gazdálkodásban. Megfele­lő szinten tartották a munkáslétszámot, és a vállalatnak az öntevékeny piackutatás következtében jóval nagyobb volt a nye­resége a betervezettnél. Nagy súlyt helyeztek a szocialista brigá­dok szervezésére, és a munkában a jó bri­gádszellem érvényesült. A vezérigazgató be­számolójában kiemelte, hogy a tizenkét me­gyei vállalat között igen előkelő helyet foglal el a kaposvári, hiszen a koncentrált feladatokat is igen jól oldották meg. Kertész János, a vállalat igazgatója osz­totta ki a jutalmakat. Tizenheten kaptak Kiváló dolgozó kitüntetést, pénzjutalomban pedig száznegyven dolgozó részesült. A közlekedés kiváló dolgozója címmel tüntették ki Tanács István főmérnököt ér miniszteri dicséretben részesült Nemecz Já­nos és Ortner Pál brigádvezető. (Tröszt) I A legkényesebb igényeket is ^ A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyára, — amely január 1-től a Ka­posvári Húskombinát üzeme lett — az elmúlt évi munká­jával immár negyedszer nyer­te el az élüzem címet. Ko­rábban kétszer megkapták a SZOT vándor zászlaját is. Az 1961-ben megkezdett rekonstrukció tavaly fejező­dött be, s ez tette lehetővé, hogy 1968-ban már 700 va­gon baromfit és nyulat, 127 millió tojást dolgoztak fel. A rekonstrukció során oJyan korszerű üzemét alakítottak ki, ahol a baromfifeldolgo­zás európai színvonalon tör­ténik. Ez egyben a minőség biztosítása is lett, a legkénye­sebb vásárlói igényeket is ki tudják elégíteni. Az elmúlt évben 384 mil­lió forint értékű árut termelt a baromfifeldolgozó üzem. Mind a felvásárlási, mind podig exparttervüket túl­teljesítették. A teljes terme­lés 67 százaléka exportra ment baromfiból, tojásból pe­dig a teljes mennyiség 56,1 százaléka. Korábban, a re­konstrukció befejezése utáni időre, 1971-re tervezték a 750 vagomos feldolgozást, s a ne­gyedszer élüzemmé lett gyár­egység az idén már a 750 va­gonnál is többet termel. Tegnap az új irodaházban élüzemavató ünnepséget tar­tottak, ahol Rudnai Pál, a Baromfiipari Országos Válla­lat főosztályvezetője méltat­ta az elmúlt évi eredménye­ket. A baromfifeldolgozó a folyamatos építkezés mellett is teljesítette vállalt' tervét. A tegnapi ünnepségen töb­ben kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. A vállalat vezető­sége jutalomban részesítette a legjobb dolgozókat, akik szorgalmas munkájukkal já­rultak hozzá az elmúlt évi eredmények eléréséhez. (Nagy) erenafóUvklíi: m m Ugyanúgy, mint eddig járom a kocsmákat, és ahova bete­szem a szent lábamat, ott a művészet templomává válnak a szennyes lebujok. Mivel bocsáthatnálak legméltóbban utadra? Hajdanában az volt a szokás a fényes keleti feje­delmek udvarában, hogy éven­ként egyszer összeültek a leg­jobb dalnokok és a fejedelem színe előtt rögtönözték művei­ket. Légy hát most fejedelem és halld hű szolgád rögtönzött zengzetét: E megrázó percben Bánat szaggatja rímeim. A lant zokog, Húrjain gyász borong. Elmész hát, te hű, Kipottyansz sorsodból, Mint varrónő kezéből a tű. Elmész hát, te jó, Mint parton maradott elől A vissza nem térő hajó. De halld ím a bölcs vigaszt: Szíved azért mégse fájjon, Kenyered lesz messze tájon, Dalból fonok ősz fejedre 0 SOMOGYI NEPLAT Vasárnap, 1969. április 27. Búcsúzóul koszorút Ez legyen drága kincsed, Űzze el a borút. Amíg koszorúm veled, El nem hagy hű szeretet A függöny még mindig nem akart legördülni, pedig már idegesített a helyzet Szúnyogh Elek maszatos lett a könnyek­től, de azért neki is volt ér­zéke a fenséges pillanatokhoz, mert egy szép bölcsődallal kö­szönte meg a királyi koszorút Föloszlattam a színtársulatot, nem akartam, hogy Elek szív­rohamot kapjon az érzelmi megrázkódtatástól, mielőtt el­foglalná lakosztályát Cziráky gróf kastélyában. Jolikára akkor lettem figyel­mesebb, amikor nagynehezen sikerült elindulni. Teljesen ki­cserélték. Vidámsága odalett, szótlanul üldögélt mellettem és szeme álmatag szomorúság­gal meredt a tovasuhanó kis­alföldi tájra. Nem akartam faggatni, hiszen a véremben van a tapintatosság. Estére sem javult meg a kedve, pedig sokat táncoltam vele a Boleró Teraszán. Szo­rosan hozzám bújt, _ mintha valamitől nagyon félt volna. Fejét a vállamra hajtotta, ap­rókat remegett, diszkrét sóha­jokat lehelt zakóm szivarzse­bére. Irtózom a szomorúságtól, a végén mégis annyira elszo­morodtam tőle, hogy késő őszi temetésen éreztem magam. Kedélyes munkánk után egyál­talán nem számítottam ilyen cirkum dedérumos befejezés­re. Belémkarolt, amikor haza­felé kísértem. Most nem akar­ta nyolc és félszer megkerülni a várost. Csak ennyit mon­dott: — Ez is elmúlt... Milyen kár!... Isten bocsássa meg szörnyű vétkemet, nem tudtam meg­csókolni, amikor könyörögve rámnézett a kapu alatt Bű­nömet még visszataszítóbbá tettem, hogy hülyének álcáz­tam magam, úgy nézelődtem a lépcsőházban, mint akinek fogalma sincs az ilyen pillana­tok természetéről. Aztán arc­mimikával jeleztem, hogy sze­retnék elbúcsúzni. Jolika ri- mánkodó tekintete még min­dig rajtam függött. Mondani kellett valamit. — Igaza van. Ez is elmúlt. Egészen kicserélődtem maga mellett, Jolika. Erre zokogva elém térdelt, és mielőtt mozdulhattam vol­A Pamutíonó-ipari Vállalat gyárai között az elmúlt évben nemes vetélkedés folyt az élüzem címért. A versenyt felszabadulásunk 24. évfordulójának a tiszteletére rendezték, és a közelmúltban került sor az eredmény- hirdetésre. Az ország pamutfonó-ipari üze­mei között az első helyre az Újpesti Cér­nagyár került nagyatádi telepével együtt. A nagyatádi üzemben megrendezett él­üzemavató ünnepségen részt vett Kozák Ti­borod, az Újpesti Cérnagyár igazgatója is. Kovács Ferencné, az üzemi pártszervezet csúcstitkára mondott ünnepi beszédet: méltatta a nagyatádi telep ezer dolgozó­jának lelkes, odaadó munkáját. A verseny- célkitűzéseket valamennyi területükön meg­valósították: az összes gazdasági feladato­kat megfelelő határidőre, kiváló minőségben teljesítették. A nyolcadszor elnyert élüzem cím mellé hatvanezer forint pénzjutalmat is kaptak. Az ünnepségen A szakma kiváló dolgozója kitüntető jelvényt és a vele járó pénzjutalmat 102 dolgozónak adták át. A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést és ezer forint pénzjutalmat pedig három dolgozó kapott. Itt hirdették ki a szocialista címért küzdő brigádok versenyének eredményét is: újabb húsz brigádnak ítélték oda a szocia­lista címet, a vele járó emlékplakettet, ok­levelet és pénzjutalmat. Érdemes megemlí­teni, hogy hatszor nyerte el ezt a címet a kiszerelő üzem Cordonatt és a MEO Május 1 brigádja. Az ünnepség végén Kozák Ti- bonné mondott köszönetét a nagyatádi cér­nagyár dolgozóinak. (Dorcsi) Kiváló vállalat címmel tüntették ki a Vil­lamos Berendezés és Készülék Műveket, mert termelési tervét mintegy 14—15 szá­zalékkal túlteljesítette. Az eredmények a tíz gyár munkájából tevődnek össze. A VBKM Kaposvári Villamossági Gyára is nagy részt vállalt ebből, s ezért kapta meg az élüzem címet. A tegnapi átadáson szóltak arról, hogy az elért 54 millió forintos nyereség a tervezettnél jóval nagyobb. A fejlesztés gondjaival is küzdő gyár szép eredményeit különösen a szerszámgép-vezérlőben dol­gozó munkásoknak köszönheti, de hozzá­járultak ehhez a biztosítókészítők és a villamosszerelési cikkeket gyártó üzemrész dolgozói is. Nagy Gábor, a VBKM gazdasági igazga­tója és Szerecz László gyárigazgató kiemel­te, hogy a kaposvári gyárban készülő ter­mékek megütik az európai színvonalat. En­nek köszönhető, hogy az olasz és török megrendelésre szállított nagyfeszültségű biztosítók meg a Csepeli Szerszámgépgyár és a Szerszámgépipari Művek külföldre szállított berendezéseiben levő fontos al­katrészek iránt nagy a kereslet A Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek gyárai között az eredményességet te­kintve a hatodik helyet foglalja el a ka­posvári gyár. Az ünnepségen azokat jutal­mazták meg, akik a legtöbbet tettek ezért az eredményért. Hatvannyolc dolgozónak adták a Kiváló dolgozó kitüntetést, s juta­lomként 290 000 forintot osztottak ki teg­nap. (Kercza) ÜTÖTTE-VERTE BETEG ÉDESANYJÁT /Vem ígf* f Nem voltak már fiatalok, amikor a fiú megszületett. Kevés örömet hoztak idáig az évek, arra számítottak, most majd várhatnak valamit... Nem így lett. A két idős embernek csak bánatot okoz a gyerek, szégyeníti őket, amerre jár. Bizonv, annak idején nem így képzelték. Iszik, követelőzik F. József még nincs tizen­nyolc éves, a bűnügyi jegy­zőkönyveken, iratokon neve előtt ott szerepel az »fk«, azaz fiatalkorú. Amit azonban hosszú ideig művelt, egy »ru­tinos-« bűnözőtől is sok volna. Bár nem volt rossz képes­ségű, az általános iskolának csak hét osztályát végezte el. Az iskolában úgyszólván min­dennap baj volt vele, osztály- főnöki intők, igazgatói rovók, elégtelenek adnak rá szomorú tanúbizonyságot. Az iskola után sem embe­rélte meg magát, rövid idő na a döbbenettől, elkapta a» kezem, csókolta, csókolta, ♦ amíg föl nem fogtam, hogy! gőgös dolog az ilyesmit meg-1 engedni. í Nem tudom, a sós csokolá-| dénak vagy az epének van-e» olyan rettenetes íze, mint azt ilyen helyzeteknek. Én telje-J sen kimerültem tőle, mintha| összerugdostak volna. Sükettét váltam a megrendüléstől, ezért I csak szakadozottan hallottam! a karjaimba emelt Jolika! szavait: | — Szerencsétlen vagyok... ! Boldogtalan vagyok... Illés,! maga olyan jó hozzám ... i Erős. komoly... Ne haragúd- ! jón... i Bolond, buta, gyalázatos! élet. Elmenekültem és a ret-1 tegés még sokáig kínzott. Más- ! nap munka után az volt az el-1 ső dolgom, hogy gyönyörűen! lerészegedtem. Éppen ideje i volt. Álló hétig szédelegtem a! józanságtól. Végre visszanyer- ! tem egyensúlyomat, arcvoná- j saim elfoglalták eredeti hely-! zetüket. Befeküdtem a mentő- ! kocsi hordágyára hogy senkit! se zavarjak horkolásommal. ! Engem viszont megzavartak. í Rámzörgetett az ügveletes,! hogy menjek a telefonhoz. ! Jolika hívott, hiányoztam j neki. találkozni akart velem ! a Radó-szigeten, a kék lilio- ! mok és az aranyeső bokrai ! között, a szerelmesek sétányán, $ 1Folytatjuk) alatt hét munkahelyet ha­gyott ott. A munka helyett sokkal nagyobb kedvet érzett a kocsmázáshoz, a szórako­záshoz. Ismerősei mint rend­szeres italozóról beszélnek ró­la. Adódik a kérdés, hogy honnan van rá pénze, amikor nem dolgozik rendesen? A szüleitől követel. Soha egyet­len fillért nem adott haza, de elvárná, hogy naponként adjanak harminc-negyven fo­rintot neki — italra. Alert szólni mert... Édesanyja orvosi felügye­let alatt van, állandóan be­tegeskedik. A legkevesebb, amire szüksége lenne, az a rr-ugalom. Napjai azonban állandó rettegésben telnek. A fiú »gondoskodik» róla, hogy hosszabb idő ne teljen el iz­galmak nélkül. Két évvel ezelőtt édesanyja arra kérte, vállaljon munkát, próbáljon végre a becsületes úton járni. A fiú nagykést ragadott és úgy megszúrta az anyja kezét, hogy kórházi kezelés lett belőle. Mindezt azért, mert szólni mertek a csavargások miatt Tavaly egyik novemberi hajnalon részegen támolygott haza. Mosdatlan szavakkal kiabált az anyjára; ha fel nem kel enni adni, akkor ki­készíti. Az asszony a féle­lemtől remegve kelt fel, s a félelme nem volt alaptalan. Gyermeke teljes erővel az ágyhoz vágta, aminek követ­keztében korábban operált válla ismét megsérült. »Ne óbégass, mert adok még egyet, és akkor majd lesz okod a jajgatásra!-« S hogy a segély­kiáltások ne hallatszanak át a szomszédba, felerősítette a rádiót. Talán segít az ítélet Idén január 27-én ismét al­koholos állapotban tért haza. Ordítozott, hogy a szomszéc dók is fölriadtak. Édesanyját úgy m.gverte, hogy a földre esett. Közben fenyegette: »Most megdöglesz/« Február 8-án nyugdíjból élő szüleitől ismét pénzt követelt, s mivel nem kapott (miből telne?), édesanyját megverte, édesapját leköpdöste. Pár nap múlva részegen beverte az ablakokat, rette­gésben tartotta a környéket Aztán nem bírták tovább sem a szülők, sem a szomszé­dok. Abban bíznak, hogy a bíróság ítélete majd elgon­dolkoztatja a fiút, hisznek benne, hogy meg is változtat­ja. Talán... A kaposvári F. Józsefet folytatólagosan elkövetett ga­rázdaság vádjával bíróság elé állították. A bűnügyben rö­videsen ítéletet hoznak. Pintér Dezső "1 © ff AJORJj A Hajdúsági Iparművek keresi a 905122 gyártási számú HAJDÚ porszívógépet, amely a vállalat március hónapban meghirdetett SZÁZEZREDIK PORSZÍVÓJA VOLT Kérjük a 905122 gyártási számú HAJDÚ porszívó gép tulajdonosát, hogy szíveskedjék értesíteni vállalatunk kereskedelmi osztályát. HAJDÚSÁGI IPARMŰVEK Debrecen I., pf. 126. Telefon: Téglás 6. 248-as mellék Telex: 00-262 (5358)

Next

/
Oldalképek
Tartalom