Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

„Az életet már meejártam... ”-f' ell,|il1 ünnepség a kocsifcEKbban Az idős embereikkel való ta­lálkozás mindig rejt magá­ban örömet és szomorúságot Örömet azért, mert jó látni őket egészségesnek, megelé­gedettnek, talán boldognak is. Bánatot pedig azért, mert az a jó néhány évtized, amelyet maguk mögött hagytak, egy­szer mögöttünk is elszalad és erre nem szívesen gondolunk. Lehet hogy csütörtökön Taszáron, a százegynéhány hatvan éven felüli férfiban és asszonyban nem fordultak meg a fenti gondolatok, de az öregek napja — s ez függet­len a rendezés helyétől — mindenhol magában hordósa ezt a kettősséget. Ez volt a negyedik öregek napja ebben a községben. A tanács, a pártszervezet a Vö­röskereszt és a termelőszö­vetkezet köszöntötte nyugdí­jasait fehér hajú, kérges ke­zű, munkatársait. Az ünnepi beszédben és osaknem valamennyi szónok­latban elhangzott hogy jól mégérdemelt pihenőjüket töl­tik, s ezen a napon a szeretet és a megbecsülés hangjai mel­lett szórakozzanak, érezzék jól magukat Az úttörők mű­sora, a vb-elnök beszéde és Csavar Imréné, azaz Teri né­ni rigmusai a fekete kalapos, kendős öregeknek szóltak Most hosszasan írhatnék ar­ról az örömről, amely betöl­tötte a művelődési termet; az ízletes vacsoráról, az egymás­sal tereferélő, ráncos arcú öre­gekről, ezután már egy­szerű a megállapítás: Taszá­ron jól sikerült az öregek napja! Pedig ez több volt ennél. Felszabadultság, életvidámság, az élet igenlése — s ez nem tűnhet csak nagy szavaknak. GÖMBAKÁC — lila virágzatú is — megrendelhető őszi szállításra. ZÖLDMEZŐ Mg. Tsz, Balatonendréd. (8356) Bizonyos vagyok benne, hogy ez diktálta a nótázást, a bor­sos tréfákat, és a táncot is. Ahogy közöttük jártam, sike­rült egy-egy hangfoszlányt el- | csípnem. A munkáról, a más napi teendőkről beszélgettek, ami számukra soha véget nem érő, kimeríthetetlen téma. A pitvar előtt pipázó, kva- terkázó hetvenéves paraszt- ember kiment a divatból, ilyet ma már sehol se látni, de úgy érzem, nem is igény­lik az ilyenforma pihenést Ha pedig a szórakozásról, a »hetvenkedésről" van szó, még a fiatalos virtus sem hi­ányzik belőlük. Mindegy volt, csárdás, keringő, ropták egy darabig — hiába azért csak elfárad az idős ember ebber az ugrálásban —, aztán le­ültek enni, inni és kezdték elölről, egészen hajnalig. A két legöregebb vendég, özvegy Várvízi Ferencné és Major Jónás — mindketten a nyolcvankettedik évükben járnak — egy-egy tortát kapott ajándékba a vöröskeresztes szervezettől, egy KISZ-es jókívánságaival. Ezek után mit tehet a ri­porter? Megírja, hogy Tasz - ron a helybeli és a kaposho- moki idős emberek valóban jól sikerült rendezvényen vet­tek részt Saly Géza Vasutasok em’ékeztek a régi május elsejékre. Vasutasok, akiknek az elődei Somogybán elsőnek ünnepelték meg het­venkilenc évvel ezelőtt a vö­rös május elsejét. S hogy még stílusosabb legyen az ünnep- s'g, a vontatási főnökség szo­cialista brigádjainak vezetői és tagjai klubbá átalakított egykori vasúti kocsiban gyűl­tek össze. A szépen berende­zett, reprodukciókkal diszített klub vendége Balogh István veterán, az SZMT elnöke volt. Miss Júlia elszavalta a La- tinca-balladát, majd Hiffner Ferenc párttitkár nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Balogh István idézte föl a régi május elsejék hangulatát. — Tizenkilencben ünnepel­tünk először szabadon ... Em­lékszem, hogy óriási tömeg vonult fel az utcán. Minden- hód virág- és zászlóerdó. Az emberek nagyon, de nagyon boldogok voltak. A Tanácsköztársaság meg­döntése után üldözték a május elsejét megünneplőket. A régi mozgalmi emberek azonban a várost környező erdőkben ak­kor is megünnepelték ezt a napot. Odakint egy 376-os mozdony húz el szuszogva a kocsiklub előtt Néhány pillanatig el­nyomja az előadó hangját a sípoló gőz. Pista bácsi halkan, nagyon halkan megszólal a beállott nagy csendben: — Engem is letartóztattak akkor, s bevittek a rendőr­ségre ... Dél-Amerika. Spanyolország. Ez volt a hallgatóság képze­letben bejárt útvonala ezután. S ami az éveket ugyanannak az élménynek a reflektorfé­nyébe állította, szintén május elseje volt. — Spanyolországban az ezernyelvű, egyszívű brigád s orosabban fogta a fegyvert, kétszeresen odasózott a fasisz­táknak május elsején. A francia koncentrációs tá­borban harcos demonstráció volt ezen a napon 1939-ben és 1940-ben. — Mauthausenben is ünne­peltünk mi, Kommunisták. Ap­ró jelekkel, de emlékeztünk. Ezen a napon mindig tisztára cseréltük a munkában elpisz­kolódott piros háromszögün­ket, amely azt jelezte a rab- ruhánkon, hogy politikai fog­lyok vagyunk. Akinek seb volt a kezén va~v a lábán, május elsején piros ronggyal kötötte be. A zsebkendőnket is piros ruhadarabra cseréltük ilyen­kor. 1945. május elsején pedig előkészítettük a tábor fegyve­res fölszabadítását... Balogh István 1949-ben ün­nepelte másodszor szabadon a május elsejét hazájában. Be­járta a világot, üldözték, le­tartóztatták, idomított farkas­kutyákat eres tettek rá és a többi felvonulóra. S mégis újra és újra megtalálta az ünnep­lés módját még a legnehezebb körülmények között is. A szocialista brigádok tag­jai számtalan kérdést tettek föl, majd 1 iksai István a vá­rosi KISZ-bizottság munka­társa szólalt fel. Kérte, hogy az ünnepségen hallottakat mondják el a fiataloknak is. Hiffner Ferenc párttitkár megköszönte a szenvedélyes hangú megemlékezést, amely erőt ad a további munkához és harchoz. Kedves pillanatok következ­tek ezután. Nád István bri­gádvezető az utazó szocialista brigád nevében Kálmán Gyula KISZ-titkár pedig a kaposvári vontatási főnökség nevében saját készítésű ajándékot adott át Balogh Istvánnak. A bri­gád ajándéka, a szárnyas ke­rék a vasútra, a főnökség ajándéka a rakéta pedig arra emlékezteti majd a veteránt, hogy sok szocialista brigád vi­seli itt a szovjet űrhajósok nevét. Az ünnepség vendége ezután emléksorokat írt magyar és spanyol nyelven a naplóba a brigádtagok i érésére. A ven­dégek és vendéglátók késő es- t g beszélgettek a múltról és a jelen társadalmi kérdéseiről. Vasutasok emlékeztek a régi május elsejékre, még pedig úgy, hogy a legméltóbban ké- s ültek föl ezzel az első sza­bad május elseje ötvenedik évfordulójának megünneplé­sére. Lajos Géza Megemlékezés Siófokon A gyarmati ifjúság napján bensőséges ünnepséget rendezett Siófokon a KISZ-,.zervezet. Boa József ünnepi megemléke­zésében méltatta a gyarmati ifjúság harcát az imperialista agresszorok ellen. Az elnyomott ifjúság nőében felszó.alt a hazánkban tanuló ciprusi diák, Szteliosz Tamás. Siófok ifjúságának és az üzemek küldötteinek tiltakozó felvonulá­sával ért véget a gyűlés. Van már szakmunkástanuló szerződése? Ha még nincs, szülei válláról levesszük a gond*, jöjjön vállalatunkhoz! Kőműves, ács, vasbetonszerelő, épiilet-burkoló szakmákban a tanulóidő 3 év, üvegező, vasbetonszerelő szakmákban 2 év Teljes ellátást, modern szállást, munkaruhát, szerszámot adunk. Jelentkezés egyénileg, továbbá iskoláján keresztül. 26. sz. Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Iskola Dunaújváros, Dózsa Gy. u. 35. (8332) I Értelmiség közélet E gy falusi tanácselnök panaszkodott nemrég: — Suttyókoromban, a har­mincas éveikben két tanító volt a falunkban, ők képvi­selték az értelmiséget. Ma a mi községünkben, csaknem ugyanakkora településen, ki­lenc pedagógus, egy orvos, ál­latorvos, gyógyszerész és két, felsőfokú iskolát végzett me­zőgazdász ól. Mégis azt mond­ják az emberek, harminc év­vel ezelőtt mozgalmasabb volt a társadalmi élet, az egy áaem kántarteunító jobban össze tudta fogni a falut, mint most e tizennégy szellemi ve­zető. Másik eset, idézet egy ta- nácsülési beszámolóból: »A községünkben élő értel­miség nem végez megfelelő társadalmi munkát.-« Jobban utánanéztem az elmaraszta­lásnak és kiderült, hogy tulaj­donképpen a műkedvelő mű­vészeti tevékenység egyes megszokott formáinak elha­lása késztette ilyen általáno­sított bírálatra a testület alig néhány hónapja megválasz­tott elnökét. És még egy gyakorta el­hangzó) kérdést hadd említ­sek, olyant, amelyet különbö­ző ankétokom, baráti beszél­getések során, munkaértekez­leteken fogalmaznak meg ér­telmiségiek: — Kell-e az ér­telmiségnek — és miért — társadalmi tevékenységet foly­tatni, aktívan részt venni a közéletben ahhoz, hogy elis­merést, megbecsülést szerez­zen magának, munkájának, szakterületének? Nem elég-e a szakmai követelmény szín­vonalas ellátása? Valóban elvárja-e a társada­lom — és elsőser can a f la lakossága — a köztük élő, meg­növekedett arányú értelmi­ségtől, hogy az átlagosnál te­vékenyebben vegyenek, részt a község fejlesztésében, kör­nyezetük általános és szakmai műveltségének emelésében, a közvélemény pozitív formálá­sában. És milyen alapokon kíván estéket, nemegyszer ün­nepeket is feláldozni szabad idejéből? A z elvárást, a társadalmi igényt a gyakorlat na­ponta bizonyítja. Az értelmi­ség nem nélkülözhető sem az országos, sem a helyi politika végrehajtásában. Hogy miért? Hivatottá emeli erre a műkö­dési területe lakosságánál na­gyobb általános és szakmai műveltsége, amely már önma­gában is erkölcsi kötelességé­vé teszi tudása hasznosítását a kötelező »nyolc órán-« -— rendelési, tanítási időn — túl is. Erre kötelezi sajátos társa­dalmi helyzete, tekintélye is. Másrészt nem is lehet elis­merni kiváló szakembernek ^ sem felkészültsége sem ered-' menyei alapján azt a peda­gógust, orvost, mezőgazdászt, mérnököt — aki a maga lehe­tőségeivel, a szülők körében, a munkahelyi közösségben, a tanácsszervekben, a párttag­gyűlést és minden lehetséges fr*T*iTímr»f fhn?mái!vn tv*» kiízd­jön a' falu művelődésügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és kommunális fejlesztéséért, a lakosság ennek érdekében történő meggyőzéséért, gon­dolkodásának irányításáért. Ez pedig nemegyszer igen szívós, sokoldalú, kudarcokkal is tar­kított munkát igényel. Köz­életi, társadalmi tevékenység ebben részt venni, a legcse­kélyebb mértékben is? A vá­lasz nem lehet kétséges. A mindennapok g^ako ♦ b- zonyítja: aki ma falun a szakmáját eredményesen akarja művelni — legyen az értelmiség bármely rétegéhez tartozó —, csak a község tár­sadalmi folyamatait alaposan ismerve, azt figyelembe véve teheti. És nemcsak szemlélő­ként, hanem e folyamatok ak­tív részeseként. A kadnak. akik a társa- dalmi munkát egy-egy területre — mint első és má­sodik példánkban a műkedvelő mozgalomra — szűkítik le, másrészt a közéleti tevékeny­séget úgy képzelik el, hogy ki- nek-kinek a fizetett állása mellett, csak azért, mert értel­miségi pályán működik, vala­miféle »díjtalan másodállást« kell vállalnia. E merev és hi­ti :«s 'szemlélet semmiképpen sem hozhatja felszínre és erő­sítheti az értelmiség felelőssé­gét, vagy döbbentheti rá tag­jait társadalmi bázisuk erősí­tésének szükségességéré. El­lenkezőleg. Elriaszthatja, be­felé fordulásra késztetheti. A társadalmi elvárást álta­lában a helyi vezetők közvetí­tik és fogalmazzák meg. Nem mindegy azonban, hogyan. Persze, nem az indokolatlan túlérzékenységre gondolok, amely sok alaptalan sértődés­re ad. okot, de az általános­ságban elhangzó igény vagy elmarasztalás semmiképpen sem vezet célra. Szükség van a munkálkodás irányának megmutatására, a cél pontos felvázolására, és ebben az egyes szakterületek tevékeny­ségi területének megjelölé­sére. Két tényezőt azonban semmiképpen sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni egyetlen vezetőnek sem: az értelmiségi munkakörben dolgozók érdek­lődési körét, egyéniségét, a szakmához kapcsolódó vagy azon kívül különleges kapes- ségeit, nem egy esetben szen­vedélyét. Vagyis mennU köze­lebb hozni az egyéni és közös­ségi érdeket! Másrészt soha nem tévesztheti senki szem elől a szellemi dolgozók egyé­ni gondjait, családi körülmé­nyeit, elsősorban a pedagó­gus anyák otthoni megter­helését, illetve egyesek külön­legesen sok funkciói .t, társa­dalmi kötelezettségét. V/ égül: igaz, hogy min- ” denkinek. aki maga­sabb szintű tudással rendel­kezik — éppen az egész tár­sadalom jó”oltábói is —, er­kölcsi kötelessége ugyan a köz­életben részt "enni; joggal il­leti eket azonban a köszönet, az elismerés legkülönbözőbb fonná ja. Kormány le tüntetés­től a jegyzők ;nyvi dicsére­ten át az egyszerű »köszö- nöm«-ig. Erről sem szabad megfeledkezni. l’aál László 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom