Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

Különös népszavazás H olnap tartják meg Franciaországban az ötödik Köztársaság ötödik népszavazását. De Gaulle tábornok-elnök most is, mint már annyiszor, egyé­ni és drámai színt igyekezett adni a népszavazásnak. Kö­zölte, ha nem kapja meg a többséget, lemond államelnöki tisztségéről. Ezzel a bejelen­téssel a francia államfő ismét a személyi hatalma feletti döntéssé igyekezett változtatni egy olyan népszavazást, amely­nek eredetileg állam jogi és adminisztratív kérdésekről kell döntenie. Miről is van szó voltakép­pen a népszavazáson? A nép- szavazási törvénytervezet nem kevesebb, mint nyolcezer szó­ból, 13 fejezetből és 68 cik­kelyből áll. Szövegét az urná­hoz járuló sok millió francia csak egy töredéke olvasta. És a töredéknek csak egy töre­déke érti. A jogi formulákba burkol!; változásokat a nép- szavazási cédula egyetlen kér­déssé tömöríti. Ez a kérdés így hangzik: »Jóváhagyja-e a körzetek megteremtéséről és a szenátus újjászervezéséről szóló törvénytervezetet?« Er­re a kérdésre kell a francia polgároknak igennel vagy nemmel válaszolniuk. Nézzük most már, miről van szó ezekben a törvényter­vezetekben. Ami a körzetek létesítését illeti, a kormány el­gondolása szerint az történ­nék, hogy Franciaország je­lenleg 95 megyéje (départe- ment) megmarad ugyan, eze­ket azonban 22 körzetbe (ré­gion) tömörítenék. Kétségte­len, hogy a francia közigazga­tás modernizálása megkívánja az eddigi megyerendszer mó­dosítását. Az új körzetek lé­tesítésének egyik legfontosabb célja, hogy Párizs mellett lét­rejöjjenek bizonyos gazdasági, politikai és kulturális egysé­gek az olyan nagyvárosok, túlságos központosítását. Eny- nyiben tehát a körzetek létre­hozása pozitív eredményekkel is járhat. Persze, De Gaulle kabinetje túlságosan is komoly politi­kai tapasztalatokkal rendelke­zik ahhoz, semhogy elmulasz­taná a közigazgatási változá­sok kihasználását politikai-ha­talmi célokra. Miközben a me­gyékben megmaradnának az eddigi képviselőtestületek, az új körzetek élére nem általá­nos és közvetlen választójog alapján, hanem érdekképvise­leti alapon választják majd meg a képviselő-testületeket. Ez a szakszervezetek és a pa­rasztszövetségek képviselőivel azonban lehetővé tenné a bir­tokos rétegek és a gaulle-ista adminisztráció embereinek feltétlen túlsúlyát. A körze­tek létrehozásának terve ily módon — bizonyos szervezés. Szólították fel híveiket. Telje­mint Marseille, Lyon, Tou- i jogfosztását és gazdasági pozitívumok mel? tett — komoly veszélyeket is tartogat. E gyértelműbben negatív a szenátus átszervezé­sére vonatkozó terve­zet, A szenátus — noha a gaulle-ista rendszerben gya­korlati hatalma korlátozott — már évek óta szálka a kor­mányzat szemében. Ügy te­kintik ugyanis, mint egy ké­sőbbi, potenciális ellenállás szervezeti keretét a gaulle-is- ta hatalommal szemben. Az új szenátus ezért »tanácsadó tes­tületté« válnék, amely nem szavaz többé a törvények fe­lett, formálisan is elveszti te­hát a kormány akciói feletti ellenőrzését. Az új szenátus elvben a parlamenti rendszer része maradna ugyan, valójá­ban azonban a nemzetgyűlés látná el azokat az alkotmány- jogi feladatokat, amelyeket je­lenleg a két kamara végez. Jellemző, hogy a francia ál­lamtanács is (amelynek hatá­rozatai nem kötelezik a kor­mányt) alkotmányellenesnek minősítette a szenátus ilyetén lé rakott egy részben pozitív, részben negatív vonásokkal rendelkező közigazagtásá terü­letfelosztási tervet, valamint egy alkotmányellenes szená­tustervet. A francia polgárnak azonban e két, egymástól tel­jesen független és eltérő ér­tékű tervre csak egyetlen igennel vagy nemmel lehet válaszolnia! E nnek a manővernek kétségtelenül meg volt az az értéke a kor­mány számára, hogy összeke­verte a fronto&at, különösen a politikailag 'el nem kötele­zett, ingadozó tömegek között. Április eleje, a hivatalos nép­szavazási kampány megindu­lása óta azonban kiderült, hogy ez sem elegendő. A Ff-ancia Kommunista Párt, a Szocialisták és a radikálisok .határozott »nem« szavazatra louse, Bordeaux körül. Ez le­hetővé teszi, hogy termelési szempontból is nagyobb, élet­képesebb egységek szülessenek és csökkenteni lehessen Fran­ciaország közigazgatásának A francia népszavazás tétjé­nek e vázlatos ismertetése is világossá teszi, hogy sajátos »árukapcsolásról« van szó. A kormányzat kétségtelen takti­kai ügyességgel egymás mel­Ingerültség és zavar A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának április 17-i plénumán hozott határozatok, valamint az a tény, hogy az ország dolgozó népe helyesléssel fogadta e határozatokat, támogatásáról biztosította a pártot, igen ne­héz helyzetbe hozta a nyugati burzsoá propagandaszerveket. Ennek nyomán a burzsoá saj­tóban ingerültség és zavar figyelhető meg. Burzsoá orgá­numok igyekeztek felfújni egyes, antiszocialista befolyás alá került diákcsoportok el­szigetelt megmozdulásait. A UPI amerikai hírügynökség prágai tudósítója azonban amiatt panaszkodott, hogy »még a diákok között sincs egyetértés akcióik szempont­jából«. Az Associated Press prágai jelentésében idézte egy cseh­szlovák fiatal kijelentését, amely szerint »a diákok és a munkások közötti kapcsolat válságba került«. Újabb feszültséggóc a Közel-Keleten A pattanásig feszült kö­zel-keleti helyzetben új mo­mentumként jelentkezett a Shatt al-Arab hajózásával összefüggésben az Irak és Irán között kirobbant ellen­tét. A viszály hátterében egy 1937-ben aláírt egyezmény húzódik meg, amely a két ország közötti határt nem a Shatt al-Arab felezővonalán, illetve sodorvonalán ál’apí- totta meg, hanem az iráni partvonalon. Kivételt ez alól csak Abadan iráni kikötőnél és egy másik kisebb kikötő­nél tettek, ahol a határ — amint ez általában szokásos — a felezővonalon halad, így a Shatt al-Arab vize az említett kivételtől eltekintve iraki felségterület. Irán most semmisnek nyil­vánította a Shatt al-Arab hajózást szabályozó egyez­ményt, Irak viszont ragasz­kodik az 1937-es egyezmény­ben megállapított jogaihoz. Felségvizeinek védelmére csapatokat vont össze az irá­ni határnál. Ez a lépés vi­szont nemzetközi jelentősé­gűvé tette az egyébként he­á- '4 orramsha'h'r ta á ja.-Kno Jyi jellegű konfliktust, mert ily módon iraki erőket vont el a szíriai frontról. Mint is­meretes, Irak a keleti front megerősítésére korábban csa­patokat vezényelt Szíriába. sen más okokból a »nem« mellett döntöttek De Gaullp politikájának atlanti ellenzői is. Ehhez járult, hogy a keres­kedősztrájk megmutatta: a kispolgári rétegek is kezdenek kicsúszni a rezsim vonzóköré­ből — elsősorban gazdasági nehézségeik miatt. Ez volt az oka annak, hogy a tábornok­elnök végül is a maga sze­mélyét dobta a mérleg serpe­nyőjébe, lemondással fenyege­tőzvén arra az esetre, ha a »nem« szavazatok kerülnének túlsúlyba. , I lyenformán igazán kü­lönös népszavazás lesz vasárnap Franciaor­szágban. Formailag a körze­tekről és a szenátus reform­járól szavaznak, valójában azonban Charles de Gaulle személyének mondanak igent vagy nemet a francia válasz­tópolgárok. A kolhozok minta-alapszabólyzatának tervezete A szovjet sajtó közzétette a kolhozok minta-alapszabályza­tának tervezetét. Ezzel demok­ratikus módon széies körű vitá­ra bocsátották azt a terveze­tet, amelyről végső fokon — a hozzászólások és észrevételezé­sek figyelembevételével — a kolhozparasztok ez év novem­berében Moszkvában összeülő III. kongresszusa dönt majd. Az új minta-alapszabályzat tervezetének kidolgozását szá­mos tényező indokolta. Minde­nekelőtt az, hogy 1935-től, a korábbi »koiihozalkotmány« meghozatalától eltelt idő óta megváltoztak a kolhozok: erős. sokoldalúan fejlett gazdasá­gokká váltak. Seregnyi tiltó rendelkezés túlhaladottá vált, megváltozott a jövedelemelosz­tás rendszere , is, míg koráb­ban túlnyomó volt a termé­szetben való javadalmazás, ma már szavatolt pénzbeli fize­tést kapnak a kolhoztagok. Különösen nagy változáso­kat hozott a kolhozok életében az SZKP 1965 májusi plénu­ma. A plénum döntései után a kolhozok az új tervezési rendszer útjára léptek: stabil árakkal és több évre szóló ter­vekkel folytatták gazdasági te­vékenységüket A gazdasági reform a kolhozok önállósodá­sának, a gazdaságosságnak és a rentabilitásnak irányában hatott és továbbra is hat. A most közrebocsátott ter­vezet már figyelembe veszi és rögzíti a kolhozok gazdálko­dásában és életében bekövet­kezett előnyös fejleményeket. Nyomatékosan leszögezi, hogy ki kell elégíteni a kolhozpa­rasztok anyagi és kulturális szükségleteit. A tervezet gya­korlatilag mozdítja elő a vá­ros és falu egymáshoz közele­dését, amikor lehetővé teszi a kolhozoknak, hogy utakat, böl­csődéket, művelődési házakat építsenek, melléküzemági tevé­kenységet folytassanak, ipari üzemekkel közös termelésre vonatkozóan megállapodjanak A kolhozok kolhozköizi, továb­bá kolhoz-államközi vállalko­zásban is részt vehetnek. A jövelelemelosztás a miunka minősége és mennyisége alap­ján történik, teljesítménybé­rezés keretében. A kolhoztag havi garantált fizetést kap. Az öregek és rokkantak nyugdí­jat, illetve járulékot kapnak. A kolhozcsalád háztáji gazda­ságának nagyságát a minta­alapszabályzat csaknem egy hold földben rögzíti. A kolhozügyek irányítása széles, demokratikus alapon valósul meg, a kolhozélet ösz- szes kérdéseinek eldöntésébe aktív beleszólást biztosít a minta-alapszabályzat terveze­te. (MTI) Zsukov emlékiratai További angol csapatokat vezényeltek Észak-írországba Az angol kormány elhatá­rozta, hogy újabb csapatokat küld Észak-Írországba. A had ügyminisztérium pénteken bejelentette, hogy hamarosan Ulsterbe küldik a walesi her­ceg nevét viselő ezred további 500 katonáját a múlt, héten már oda irányított angol csa­patok megerősítésére., \ Jelenleg angol katonai ala­kulatok ellenőrzik Észak-ír- ország minden fowtosabb ob­jektumát. (MTI) A KRASZNAJA ZVEZDA pénteki száma a szovjet könyvpiac legnaevobb szenzá­cióját, Zsukov marsallnak Visszaemlékezések és gondo­latok című emlékiratát ismer­teti. A lap azt a meggyőző­dését fejezi ki, hogy a tekin­télyes szovjet hadvezér műve — sok éves munka gyümöl­cse — fontos szerepet tölt majd be a szovjet hadtudo­mány fejlesztésében és a szovjet emberek kommunista, hazafias nevelésében. Különös érdeklődésre tart­hatnak számot a könyvnek azok a lapjai, amelyek meg­győzően mutatják be, hogy a háborút megelőző ötéves ter­vek során a szocialista épí­tés folyamatában létrejött a szilárd anyagi—műszaki bá­zis a korszerű szovjet védel­mi i»’ar fejlesztésére. Már a harmincas években sok min­dent sikerült megtenni a had­sereg és a flotta fegyverzeté­inek felújításáért, a hadsereg- 'szervezés tökéletesítéséért, a katonai káderek szakképzett­ségének foko-ásáért. Mindez sokban meghatározta a Nagy Honvédő Háború győzelmes kimenetelét. Zsukov könyve — húzza alá a Krasznaja Zvezda — gaz­dag tény- és adatanyaggal cáfolja meg a burzsoá had­történészek arról szóló kitalá­lásait, amelyek szerint a Szovjetunió általában nem volt felkészülve a fasiszta agresszió visszaverésére. A té­nyek megmutatják, hogy nem tárgyilagosak azok, akik a Nagy Honvédő Háború kez­deti időszakának megvilágítá­sakor hajlamosak a hangsúlyt csupán a kudarcra helyezni. Az ország védelme alapvető és fő vonásaiban, valamint irányaiban helyes volt. Mind­amellett, mint ahogy Zsukov emlékiratai is rámutatnak, a történelem túlságosan kevés időt adott arra, hogy min­denre fel lehessen készülni, számítási hiba csúszott a fa­siszta Németország támadása lehetséges idejének megítélé­sében is. MINT A SZOVJET HAD­SEREG lapjának könyvbírá­lata megjegyzi: az olvasó megismerkedik Sztálinnak, a parancsnoknak tevékenységé­vel is. A visszaemlékezések­ben idézett tények megcáfol- j'k azokat a korábbi állítá­sokat, amelyek szerint Sztá­lin a fegyveres harcot va­lamiféle glóbuszról irányította volna. Mint Zsukov megái'a- pftja: Sztálin »meg tudta ta­lálni a stratéga i helyzet fő láncszemét, meg tudta ragad­ni azt és tudott ellenhatást k;fejteni az ellenségre«. Sztá­lin »méltó főparancsnok volt«. Ugyanakkor Zsukov, a Nagy Honvédő Háború hadvezére hangsúlyozza: A hadművészet összes legfontosabb kérdései a gyakorlatban az ellenséggel vívott harcokban és ütköze­tekben érlelődtek eredmé­nyekké a katonai parancsno­kok nagy kollektívájának és maguknak a csapatoknak mélyreható gondolatai és ta­pasztalat-gazdagodása folytán. (MTI) BURGENLANDI ÚTI JEGYZETEK (IV.) Viszontlátásra, szomszéd! Kismarton főterén, bolt­íves öreg házban székel az Osztrák Kommunista Párt burgenlandi tartományi bi­zottsága. Itt van az Osztrák Kommunista Párt burgenlan­di lapjának, a Freies Bur­genland című hetilapnak a szerkesztősége is. A kopott épület egyik bolt­íves, . polcokkal, szekrények­kel zsúfolt szobájában, kézi­sajtó mellett találtam Vin­zenz Böröcz elvtársat, azI Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ját, a tartományi pártbizcAt- ság elnökét. Mellette össze­tolt íróasztaloknál férfiak és nők ültek s baráti beszélge­tés közben serényen hajto­gattak, számoltak egy röpla­pot. A Seeblick című gépírá­sos, kőnyomatos újsiág ké­szült Neusiedler-See( község számára A szomszéd szoba, hasonló az előbbihez, Franz Schimmerl birodalma, aid a Freies Burgenland című lapot írja, szerkeszti — egyedül. A kis formátumú, heti 24 ol­dalon megjelenő lapot külön­ben Bécsben, a Volksstimme nyomdájában nyomják és igen népszerű Burgenland- ban. Heti 5—6 ezer példány­ban jelenik meg, lényegesen nagyobb az olvasótábora, mint a burgenlandi kommu­nisták száma. Munkaerő-tartalék Vinzenz Böröcz elvtárs, egyébként jól hangzó magyar neve eTlenére egy szót sem tud magyarul. — A nagy­apám volt magyar — mond­ja mosolyogva, de ő maga is többször járt hazánkban, a IX., kongresszuson részt vett os-i'trák pártküldöttségnek is tagja volt. Vele beszélgettem azokról a problémákról, ame­lyek a burgenlandiakat fog­lalkoztatják. — Burgenland nemcsak legkisebb, de legszegényebb tartománya is Ausztriának. Amíg a nemzeti jövedelem­ből való részesedés átlaga Ausztriában minden lakosra évi 19 320 schilling, addig a burgenlandi átlag csupán 13 ezer schilling. Hogy még kö­zelebbről szemléltessem a problémát, az osztrák lakos­ságnak 4 százaléka lakik Bur- genlandban, de a tartomány részesedése a . nemzeti jöve­delemből csupán 2.6 százalék. Az átlagkereset Ausztriában évi 31 180 schilling, Burgen­landban csupán 24 470 schil­ling. Harmincezer burgen­landi kényszerül arra, hogy . családjától távol, ingázva kéresse meg kenyerét, és majdnem ennyien hagyták el végleg a tartományt az utób­bi 15 évben, mert nem nyílt számukra lakóhelyükön mun­kaalkalom. Mindezen csak úgy lehetne változtatni, ha a kormány segítséget n> új ta­na új üzemek alapításához, mindenekelőtt az állami ipar számára. A kommunisták és a baloldali szocialisták ez­zel a programmal is léptek fel az 1968-as tavaszi tarto­mányi választásokon. — Első helyen áll követe­léseinkben a földbirtokre­form. A mágnások és elsősor­ban Eszterházy évente sok mill!ót visznek ki a tarto­mányból. Képzelje el, ha csak ezeket az összegeket Burgen- landban ruháznák be, vagy a lakosság gyarapítására hasz­nálhatnánk fel! A tartomány gazdasági életének fellendíté­sét szolgálja harcunk az üze­mek létesítéséért, az átlagke­reseteknek az osztrák átlag­ra való emeléséért, a kőolaj- és földgázkutatások ütemének gyorsításáért, az oktatási in­tézmények fejlesztéséért. Ausztriában a tőkés érdekek azt követelik, hogy Burgen­land maradjon meg az olcsó munkaerő-tartalék területé­nek. Mint mondják, Bécs minden építkezése megbénul­na, ha a burgenlandiak la­kóhelyükön , vállalnának munkát. Bécset ugyanis ez a tartomány látja el építőipari munkással. A kommunisták harca — Vajon milyen lehetősé­gei, eszközei vannak az Oszt­rák Kommunista Pártnak ar­ra, hogy hatást gyakoroljon a gazdasági élet menetére? Tudvalevő, hogy kis létszá­mú párt ez, parlamenti kép­viselete nincs, a burgenlandi kommunistáknak sincs kép­viselőjük a tartományi gyű­lésben. — Állítom — mondja Bö­röcz elvtárs —, hogy szám­arányuknál sokkal jelentő­sebb a szerepük az osztrák közéletben. A dolgozók is és a kormányban levők is fi­gyelnek szavunkra, és bár a kapitalista állam minden eszköze rendelkezésükre áll, hogy a lakosságot a saját érdek«’’.- szerint befolyásol­ják es elnyomják vélemé­nyünket, azért a dolgozók és a tőkések is érzik, hogy je­len vagyunk és döntéseik meghozatalánál nem hagy­hatnak figyelmen kívül ben­nünket. Száz és ezer olyan dolgozó van, aki szimpatizál velünk, egzisztenciális érde­kekből azonban nem lesz pártunk tagja, de számtalan­szor kifejezésre juttatják, hogy munkánkat értékelik, szükségesnek és hasznosnak tartják életkörülményeik, munkakörülményeik javítá­sához. Lényegében a kor­mányzó párt egyetlen reális, valóságos ellenzéke vagyunk és felhasználjuk eszközein­ket, hogy szüntelenül lelep­lezzük a tőkés rendszert, rá­világítsunk a nehézségek va­lódi okaira, amelyek hazánk fejlődését akadályozzák. A beszélgetés befejezéséül Böröcz el vtárs lakásán ürí­tettünk poharat az osztrák és a magyar kommunisták ba­rátságára, a két ország jobb együttműködésére. — Viszontlátásra, szom­széd! Hári Sándor SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. április 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom