Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-26 / 94. szám
ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Megalakult a kaposvári diákszázad A kaposvári lőgirranázium 1919. április 8-i rendkívüli tanári értekezletén az intézet vezetője, Hudra László közölte, hogy »nála körülbelül harminc felsőosztályos tanuló jelentette be a Vörös Hadseregbe való belépését». Ugyanezen a napom a csurgói gimnazisták közül huszonkilencen álltak a toborzó bizottság elé. Kaposvár másik középiskolájából, a fiú felsőkereskedelmiből pedig tizenkét tanuló jelentkezett a szocialista haza védelmére. A későbbiekben egy népbiztosi rendelet folytán frontszolgálatra csak a tizennyolcadik életévüket betöltők mehettek. Az Ifjúmunkás kaposvári szocialista diáklap április 15-én a Fegyverre, magyar proletárok! című cikkében írja: »Fegyverbe szólít, harcra hív minden igaz proletárt az imperialista országban sínylődő proletártestvéreink szenvedése. — Hát te nem vagy vörös?... Nem ragadsz szabadító fegyvert?... Nem égeti lelkedet az önvád? ölbe tett kézzel néznéd, hogy miként kergeti korbáccsal kezében a kapitalista szörny az éhező nép asszonyait és gyermekeit?... Gyáva, aki most rettegi a halált, amikor minden egyes harcos proletár ezernyi testvérének ad emberi életet Drága szent proletárvér, amely évezredeken keresztül hulltál a tőkés járma alatt, utoljára fested égő pirosra a harcmezőt Utoljára fogsz kezedbe fegyvert, proletár, hogy az emberre fogd. Utoljám folyik proletárvér, mert nem lesz többé harcmező, nem lesz többé »gyilkos« gyár. Ne felejtsd el, harcos testvérem, hogy nem a háborúért hanem a békéért harcolsz. Tedd ezért hát szabaddá és emBerré, diáktestvérem, proletártestvéreidet és ha fegyverrel győztél, vedd elő a tudást és neveld idegen Revizorok a tsz-ekben Érdekes és a maga nemében újszerű megoldást dolgozott ki és fogadott el az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Tetestvéreidet a munkás s becsületes életre.« A diáklap egy másik cikkírója az itthon maradó kapo- si diákok érzését a következőkben fejezte ki: »Előestéjén ennek a szent harcnak, ifjú szívünk minden hevével köszöntünk titeket, helyettünk is harcoló vörös katonatestvéreink! Legyetek méltók a feladathoz, mely rátok vár! A késő emberiség áldva fog reá- tök emlékezni, kik harcosai és megteremtői lesztek az új világnak!» A diák vöröskatonák azonnali kiképzése megkezdődött a Baross-laktanyában, illetve a Honvéd téren. A hat hétig tartó kiképzés után a két szakasz diákkatonát május derekán Dombóvárra, illetve környékére vezényelték. Itt a helyi vörösőrséget erősítették meg és különféle objektumokat, az állomást és a villanytelepet őrizték. Az egyhetes távoliét után Kaposvárra visszaérkezve a Munkásotthon udvarán Latinca Sándor köszöntötte a diák vöröskatonákat. Május végén az önként jelentkező fiatalokból megalakult a »diák frontszázad-«, amelynek parancsnoka Hartl Gyula hadnagy lett A Kaposvári Munkástanács határozataként hamarosan a csehszlovák frontra indult a kiképzett három somogyi zászlóalj. A 44-es dandár zászlóaljai Esztergomban vagomíroetak ki, ahol néhány napot tartózkodtak. A 8. hadosztály kötelékében a dunai átkelés után a diákszázad gyalogmenetben üldözte a visszavonuló intervenciósokat. Június 17-én az Érsekújvár irányába meginduló támadásnál a diákok Perbete község elfoglalásánál tüntették ki magukat Két nap múlva érkezett a század a Komáromszentpéter község előtti fennsíkra. Az egyik somogyi zászlóalj jobb szárnyán lévő diákok eredményesen rohamoztak, több könnyű, valamint egy súlyos sebesültjük lett. Üjabb kétna- pi pihenő után Bajcs község elfoglalására indultak a somogyi vöröskatonák, köztük a diákszázad is. Bajcs község földrajzi fekvésénél fogva Érsekújvár kulcsa volt ezárt a cseh burasoá parancsnokság nehézfegyverekkel védte. A Zsitva-patak völgyében elterülő kis községért egynapos harc dúlt, és az intervenciósok újabb erőket vetettek be. Itt a diákszázad a 44-es dandár ún. munkászászlóalját, pontosabban a Latinca frontszázadot biztosította egy erdőszélen. »Már javában folyt az ütközet, amikor az erdőben lévő iskolások kitörtek és nyílt mellel rohantak az ellenfélre. Azok annyira meglepődtek, főleg az iskolás század hurrá kiáltásától, hogy rögtön észre lehetett venni a bomladozást soraikban « — emlékezik vissza egy Latinca-századbeli katona. Az erősítésre küldött két- századnyi cseh légionárius megfutott néhány perc alatt A baj esi ütközetben kapott súlyos, halálos sebet Kláb Simon kereskedelmista tanuló. A diákszázad könnyebb sebesültje volt még Boskovitz László és Schulcze Andor gimnazista tanuló. A következő napokban Érsekújvár alatt harcolt a diákszázad, amikor megérkezett a fegyverszünet, illetve a kiürítés híre. Július elején visszaérkezett Kapos^ várna a 44-es dandár kötelékében a diákszázad is. Visszaérkezésük után átszervezték, illetve beosztották a diákszázadot a munkászászlóaljba, amely akkor a Szántó-laktanyában állomásozott. Ugyanitt állomásozott a Latinca-szá- zad is. A diákszázad létszámát kiegészítették, illetve feltöltöttek az itthon maradt tizennyolcéven aluli és itt helyőrségi szolgálatot teljesítő fiatalokkal. Itt szolgált a tizenhét éves Hirsch Ferenc kereskedelmista tanuló is, akit szülőfalujában, Tamásiban augusztus 18-án kivégzett egy fehér terrorista különítmény. A kaposvári helyőrségi szolgálat alatt érte a diákszázadot a Tanácsköztársaság megdöntésének híre. Augusztus 3-án szereltek le a diákszázad tagjai a Baross-laktanyában baljós előjelek között. Az ellen- forradalmi restauráció hamarosan üldözni kezdte a haladó fiatalokat,^ köztük a volt vöröskatonákat. Később a kaposvári gimnáziumban az érettségit előkészítő tanévi értekezleten a jelöltek közül csillaggal különböztették meg a volt vöröskatomákat. A szigorított érettségin — mivel az iskola jó tanulói voltak — valameny- nyien oklevelet nyertek. Hasonló sorsra jutottak a keres- kedelmista fiatalok is. A későbbi évek soréin továbbra is érezhették az ellenforradal- márok »figyelmét« a volt diák vöröskatomák. A. A. A nyugdíjas tanácselnök A Kaposvári Járási Tanács apparátusából 1968. december harmincegyedikével. öt idős dolgozó ment nyugdíjba tíztizenöt éves tanácsi múlttal a háta mögött Kiss György 1951-ben került a Kaposkeresz- túri Községi Tanács élére. Innen búcsúztatták el őt barátai, kollégái tavaly decemberben. Alacsony termetű, jó kedélyű bácsi. Hatvankét évével még mindig fiatalosan, fürgén mozog, meghazudtolva korát. Mindenki bácsinak hívja a faluban, tiszteletteljes hangsúllyal. A tanács irodájában beszálge tünk, amely a községek egyesítése után csupán a kirendeltség jelzőre szolgál rá, de azért tanácsi szoba ez a javából. Most itt dolgozik, fél állásban. annyi, hogy majd belefulladtunk. Valamit tenni kellett... összehívtam estére az embereket és megbeszéltük: építünk egy hidat Harmadnap reggelre állt a híd, kiszabadultunk a faluból. Behívattak a járásra, aztán ügy letoltak* hogy alig álltam a lábamon. Mert engedély nélkül építkeztünk. Nem is bontottuk le, azon kérésziül közlekedtünk évekig, még az autót is elbírta ... Amikor idekerült, kilenc- százhúszan éltek Keresztáron, ma már csak nyolcszázhar- mincan vannak. Fogy a falu; az ipar, a jobb kereseti lehetőség többet nyomott a latban, mint Gyuri bácsi marasztaló szava. Az ötvenes években ő is elment a községből, ácsként dofl- gozott, de visszahívták és örömmel vállalta a vb-elnöki tisztet. Esténként a könyveket, a jogszabályokat bújta, mert anélkül ezt a feladatot ellátni nem lehet. Az emberek nehezen szokták meg, hogy Kaposkeresztú- ron már nincs községi tanács, Gyuri bácsi nyugdíjba ment, s Baté a szókhelyközség. Kevesebbet utazik Kaposvárra, ahol a járási tanácson mindenki ismeri. — Talán örülnek is neki — mosolyog —, mindig kértem valamit, most pedig már csak látogatni megyek... • S. G. Kétszázmillió a takarékban Hatvanlakásos akció Nagyatádon — Mi minden épült ebben a faluban, amióta itt él? — Nehéz lenne azt felsorolni. A villanyt például 1980- ban vezették be, de elkészült ezemegyszáz méter járda, épül az orvosi lakás is. Csak a kö- vesút... — Nem kell sokáig dagasztaniuk a sarat — szól közbe Csek József, a Kaposvári Járási Tanács vb-elnöke —, hatvanezer forintot kapnak, építhetik a kövesutat. Akadozik a beszélgetés, lassan forgatja szájában a szavakat. — Nincs nekem semmi különleges történetem — mal- motz a kezével —, csupa hétköznapból állt az életem. Arról meg mit tud írni, hogy a ki- és bejelentkezéseket és a marhaleveleket intézem ma is. Aztán később megoldódik a nyelve, s elmeséli az alábbi történetet. — 1954-ben nagy árvíz zúdult a falura. Régi, öreg, boltíves hidunk volt, úgy elvitte a víz, mintha ott se lett volna El voltunk vágva a külvilágtól, se élelmiszer, se víz, már ivóvíz, hiszen a másikból volt Az OTP nagyatádi járási fiókjának betétállománya jelenleg hétszázmillió forint Ebből a nagyatádiak több mint huszonöt és fél millió forintot helyeztek takarékba. Az első negyedévben kilencmillió forinttal emelkedett a betét. A legnagyobb összeget a családi házak és a lakások építésére veszik igénybe. Tavaly mintegy száznegyven lakás építésére adott kölcsönt az OTP-fiók. Ebben az évben újszerű köU csönakcióval könnyítik meg a lakásigénylők helyzetét. A fiók önálló beruházással, úgynevezett hatvan lakásos akciót kezdeményezett. A hatvan lakásból ebben az évben tizenkettőt, jövőre újabb nyolcat adnak át. Ha a lakosság igényli, a jövőben újabb lakások építését tervezik. Nagy összegű kölcsönt vett föl az OTP-fióktól a községi tanács művelődési ház és könyvtár építésére, valamint a járási tanács az új székház építésére. A nagyatádi járásban a mezőgazdasági kölcsönök ösz- szege szinte minimális, annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számára meglehetősen nagy kedvezményt jelent. Knopp Ottóné, a járási fiók helyettes vezetője elmondta: — Az emberek idegenkednek a mezőgazdasági kölcsön felvételétől, inkább személyi kölcsönt vesznek föl átlag három-négyezer forintot. Havonta körülbelül negyvep személyi kölcsönt adunk ki. A nagyatádi OTP-fiókhoz havonta százharminc-száznegyven hitellevél érkezik. Az áruvásárlási kölcsön havonta kilenszázezer forintot tesz ki. A járás postahivatalaival jó kapcsolatot tart fenn az OTP- fiók, a nagyobb üzemek dolgozóit pedig a szakszervezeti bizalmik segítségével tájékoztatja a kölcsönfelvétel lehetőségeiről. Jubileumi munkaverseny Erdei br rületi Szövetségének küldött- gyűlése a közös gazdaságok belső ellenőrzési munkájának megjavítására. 28 tagszövetkezet szerződést kötött a szövetséggel, s az idén március 1-én egy revizort állítottak munkába. A küldöttgyűlésnek a múlt hónap végén hozott határozata viszont ennél is többet mond: a szövetség mellett számviteli és pénzügyi szakértői csoportot hoz létre. A tsz-ek vezetőinek és ellenőrző bizottságainak kérésére és javaslatára a szövetség járásonként egy-egy szakértőt állít be. így a küldöttgyűlés döntése szerint a marcali, a siófoki és a fonyódi járásban egy-egy számviteli-pénzügyi szakértő általános és utóvizsgálatot végez az illetékes tsz ellenőrző bizottsága nevében, illetőleg annak szakértőjeként működik közre. A szövetség a szakértői csoport működéséhez 44 000 forintot ad. A Zsirai József vezette csoport éves munkaterv alapján dolgozik, s valószínű, hogy jelentékeny segítséget nyújt jmajd az észak-somogyi szövetkezetek vezetőségeinek, ellenőrző bizottságainak a tsz- törvényben meghatározott a termelőszövetkezet egész tevékenységére kiterjedő, folyamatos belső ellenőrzési feladatok eredményes megoldásához. Vass Sándor: — Nemköny- nyű a mi munkánk ... Kiss Ernő, az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság szántódi erdészetének vezetője kalauzol bennünket. Gépkocsink kanyargós úton halad. Az út mellett sűrűn nőtt fák ágaskodnak. Még kopaszak, gallyaikon nem pattantak rügyek. A kisebb bokrok már zöldellnek. Ilyen környezetben dolgozik a Vass- és a Maítts-brigád. Róluk ezt mondja Kiss Ernő: — Összeszokott, jó brigádok. Tavalyi munkájuk alapján kiérdemelték a mégkülönböztető szocialista címet. A szántódi erdészetből hat brigád nevezett be annak idején a nemes versenybe. Négy teljesítette vállalását. Ezek a brigádok annyiban különböznek a többitől, hogy a tagok tudatosabbak, munkájukat többnyire maguk szervezik, s azt a lehetőségekhez mérten precízen végre, is h jtják. * • • Munka közben találjuk őket. Vass Sándor társával éppen a vastag törzseket fűrészeli ketté gépével. — Nem könnyű a mi munkánk — mondja. — A fűrészgépem tizennégy kiló, még tartani sem gyerekjáték. Szaladna bele a fába, ha engedném. Erős kéz kell hozzá, érzék meg gyakorlat. Ügyelni keil a használatára is. Ügy vagyok ezzel a szerkezettel, mintha élőlény lenne. Gondozom, óvom. Szemével szinte simogatja munkaeszközét. A többiek is odagyűlnek lassan, a farakásoknak támaszkodnak. Vass Sándor most a két brigád közötti kapcsolatról beszél: — Nagyon egymásra vagyunk utalva. Mi kifűrészeljük a fákat, Matus Pistáék meg leágazzák, felhasogatják. Ök rendezik ilyen szabályos rakásba. Nagyon fontos mindkét brigád számára, hogy egyetértés legyen köztünk. A munkánkat csak így tudjuk jól végezni. Szeretik az erdőt. »Ha egyszer valaki azt kérdezné, hogy nem akarunk-e munkahelyet változtatni, azt felelnénk: nem!« — mondják. Pedig télen nehéz körülmények között dolgoznak. Ilyenkor egy ember ellapátolja a havat a kifűrészelendő fák körül, a többiek munkához látnak, nem törődve a zord időjárással. — A fák kérge télen lucskos, a mi ruhánk is "'átnedvesedik tőle — meséli Vass Sándor. — Kedvezményünk a többi brigádhoz viszonyítva nincs — feleli kérdésemre Matus István. — Mi vállaltuk, hogy Matus István; — Vállaltuk, hogy többet és jobban dolgozunk ... igyekszünk többet és jobban dolgozni. Szerettünk volna emberileg is másokká lenni egy kicsit, amikor beneveztünk a versenyre. Ez talán sikerült is. Nem fordulhat elő, hogy valaki italosán jöjjön munkába. Igazolatlanul senki sem marad távol. Igyekszünk sok időt tölteni együtt, munkán kívül is. Szívesen beszélgetünk egy-egy jó televíziós műsorról. Mindenki elmondja a vélemé- ! nyét, vitatkozunk néha. A hat kilométerre levő Bálványosról járnak be minden reggel gyalog. Szeretnék, ha megoldódna a beszállításuk, mert sok időt és energiát vesz el a gvaloglás. Samu Lajos 1959 óta dolgozik az erdészetben. Arról beszél, hogy teljesítményük átlagban száz százalék, noha az időjárás gyakran gátolja őket munkájukban. Ticz János é kezik oda hozzánk. Kezében egy szelíd, lassú mozgású ló kantárját tartja. Az állat furcsa kis jármű elé van kötve. — Kerékpár — mondják kérdésemre. Ezen a kétkerekű alkalmatosságon szállítják egyik helyről a másikra a fatörzseket. Arról beszélnek, hogy a baleseteket igyekeznek megelőzni. Ez bizony nem gyerekjáték. — Ez is egyik feltétele annak. hogy megtarthassuk a szocialista brigád címet — világosítanak fel. Január óta vannak ezen a területen. Munkájuk nyomán nagy térség vált beláthatóvá. — Aki a fát nem szereti, az ne vállalkozzék arra. hogy erdei ember legyen — mondja Ticz János. Somogyi Zoltán kerületve- zető erdész így beszél róluk: — Egyenes emberek. Tapasztalatom szerint a munkaverseny is kedvezően hatott rájuk, össze! eljöttek a politikai előadásokra, kérdéseket tettek föl, látszik, hogy komolyan gondolko tak afö- i tt, amit vállaltak. Újra munkához látnak. Apró szilánkok pattannak ki a fűrész fogai alól. I.eskó László SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. április 26.
