Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

A mosógépekről Kezdetben nem egy házi­asszony húzódozott a mosó­gép használatától mondván: csak a dörzsölés és a főzés te­szi igazán tisztává, széppé a ruhát. A gépi mosás »titkait« elsajátítok azonban hamar megkedvelték napjaink e leg­elterjedtebb háztartási gépét. Magyarországon jelenleg hétféle mosógép kapható, me­lyek mechanikai rendszerük szerint három csoportba so­rolhatók. Mosás keverőtárcsával A legismertebb és legegy­szerűbb mosógéptípus üstjé­nek alján vagy oldalán bor­dázott tárcsa található, mely percenként kb. 700 fordula­tot végez. Menettel erősítet­ték fel a tengelyvégre, még­pedig úgy, hogy forgás köz­ben nem csavarodhat le on­nan, sőt egyre jobban meg­szorul. Az üstbe benyúlyó tengelyvéget gumitömítés (szimmering gyűrű) fogja körül, amely megakadályozza a víz kiszivárgását. A go­lyós .’sapágyazott tengely má­sik végére szíjtárcsa van ékelve, azt hajtja meg a kb 250 watt fogyasztású motor ékszíj segítségével. A motor ún. motorvédö kapcsolón ke­resztül csatlakozik a hálózat­hoz, ami túlterhelés, elektro­mos hiba és egyéb rendelle­nességek esetén kikapcsol vagy már eleve be sem kap csői. A keverőtárcsa mozgásba hozza az üstben levő folya­dékkal együtt az abban el­helyezett ruhaneműt. Mind­kettő egy irányban forog, de a ruhanemű nehezebben, las­sabban, így a gyorsabban mozgó víz átpréselődik a textília szálai között és ma­gával ragadja a mosószer ál­tal fellazított szennyeződése két. A keverőtárcsás rendszerű mosógép gyors munkát vé­gez, szerkezeti felépítése egy­szerű és megbízható. Az ol­dalsó tárcsás gépben sok, két kiló ruha mosásához kb. 05 liter vízre van szükség. A fenéken elhelyezett tárcsa azért előnyösebb, mert keve­sebb vízben egy-két ruhada­rab is kimosható vele. E konstrukciók hátránya, hogy a ruhaneműt összeguboncol- ják és erős szálkopást okoz­nak. Lengőlapátos, forgódobos A kíméletesebb mosási technika érdekében szerkesz­tették meg a lengőlapátos mosógépeket. A víztartály al­ján egy három vagy négy s-árnyas lengőlapát helyezke­dik el, mely nem körbe fo­rog, hanem függőleges ten­gelye körül 9Ó vagy 180 fokos szögben elfordulva leng oda-vissza, percenként 100— 200-szor. E meglehetősen bo­nyolult feléptésű mos'géptí- pys a legkevésbé koptatja a ruhát s nem is gubancolja azt. Vízigénye a keverőtár­csásénál kevesebb, a mosási idő viszont hosszabb, kb. 10— 15 perc, A lengőlapátos mo- ségíp inkább csak »közbenső« típusnak tekinthető, mintsem egy minden igényt kie’égítő, nagy népszerűségre váró rendszernek. A forgódobos mosógép ab­ban különbözik társaitól, hogy a ruhanemű egy, e mo sóvízbe mintegy harmadrészig merülő, vízszintes tengelyű forgódobban foglal helyet. A dob palástja és oldala lyu­kacsos, belső felületén egy vagy több borda látható, melynek az a szerepe, hogy forgás közben magával ra­gadja a ruhadarabokat,' hogy azután a felső holtpontról visszaejtse őket. Viszaeséskor a mosófolyadék átpréselődik a szálak között, ezáltal távo­zik el a szenny, tehát ugyan­azon elv alapján tisztít, mint a sulykolásos mosás. A dob 40—60 fordulatot tesz meg percenként; a ru- hagubancolódás elkerülésére a forgásirány percenként négyszer megváltozik. Az egy kilogramm ruhanemű kimo­sásához szükséges folyadék­mennyiség ennél a rendszer­nél a legkisebb, igaz viszont, hogy 3—5 kg ruha kimosása 40—50 percig is eltart. Automatikus, mindentudó Kétségtelen, hogy a jövő a forgódobos gépeké, mégpedig azért, mert munkafázisaik teljes mértékben automatizál­hatok. Ilyenko; nem kell mást .enni, mint belehelyezni a ruhát a mosógépbe és kapcso­lók segítségével beállítani a textília fajtája szerinti mosó­programot. A gép automati­kusan elv 'gzi a vízfeltölést, a melegítést, a megfelelő ideig való mosást, a mosóvíz ki­ürítését, sőt még a víztelení­tést, a centrifugálást is. Eköz­ben persze a megfelelő idő­pontban maga adagolja a mosószert, a keményítőt, a fehérítő- és kékítőszert is. A háziasszony akár el is mehet hazulról, a csaknem száraz ruhát terítés» is kiveheti a leálló gépből, amikor hazaér­kezett. Hazánkban ma még nem gyártanak ilyen »min­dentudó« mosógépeket, de a fejlett ipari országokban már kaphatók. Igaz, nem olcsón; az áruk megegyezik egy hasz­nált autóéval. ÉRDEKES, SZÉP MINTÁK Sóiéi, fa Ívé tn"w Apró konyhai tnnuír Mivel datolyaérlelő hőség perzselte 'szülőföldünket, a mentőkocsi minden ablaka nyitva volt. Ahol elvonultunk, nagyobb dajdaj ozást csaptunk, mint egy egész regrutavonat. Tudtuk, ha csak egy pillanat­ra is ellankad nótázó ked­vünk. a kisasszony szilaj dü— höngéssel veri saét a Döcs- vippant. Igen ám, de keresztül kellett jönni Mosonmagyaróváron. Az csak természetes, hogy leállí­tott a rendőr a múzeumnál. Énekelve nyújtottam az ira­taimat. — Hivatalos közeg létére hullarészegen vezet? — korholt katonásan a rendőr. — Nóta, állj — vezényeltem hátira. Erre zörgés, dörömbölés, si­koltozás : — Pardon, Szűz Mária! Nem, nem, ne bántsanak, ártatlan vagyok! Kék halált az an­gyaloknak! — Na látja — figyelmeztet­tem tapintatosan a rendőrt. — Maga is énekeljen, ha. nem akar nagyobb bajt. A rendőr tisztelgett és éne­kelt: — Lehoznám érted a csilla­gokat is az égből!... Így váltunk el egymástól, őszinte, mély barátsággal. ahogy csalt a rendőrök és a sofőrök szerethetik egymást. II. A komoly Máig is csodálkozom, hogyan tudtam megsérteni egy női Éppen én, akinek közismert a kellemes természete. És éppen Jolikát, aki mellett néhány na­pig mégiscsak komoly ember lehettem. A szégyen régóta nyomja a lelkiismere temet, muszáj beszélni róla, hátha könnyebben sóhajthatok a val­lomás után. Azt mondja egy reggel a mentőállomás főorvosa: — Illés, menjen a barátjával a városház elé. Valami fiatal fehémép várja. Csak semmi bizalmaskodás. A hölgy ugyan­is hivatalos személy. Teljesít­se kívánságait. Fogalmam sincs, hogy minek az alapján nézett engem nő­molesztáló egyénnek a főorvos. Talán azért, mert az évek so­rán több kórházi nővérkével beszélő viszonyba keverned­Q SOMOGYI NÉPI, A P Szerda, 1969. április 23. tem? Tudtommal egyik, sem bánta meg, és ha igazán őszin­te akarok lenni,, pontosain a nővérkék híresztelték el, hogy Illésnek milyen kellemes a természete. Nem csoda, ha annyian kiváncsiak lettek rám. Ezúttal viszont én lettem kí­váncsi. Ugyan ki lehet az a hivatalos hölgy, akinek a kí­vánságait teljesítenem kell? Odaálltam a városháza elé a határral, vagyis a fehér Döas- csel, amibe — tömegsaeren- csétlenség esetén — tizenkét sebesült is belefér. És akkor jött a hivatalos személy: Jolika. Olyan csúnya volt szegény, hogy elszégyell­tem magam. — Illés bácsi? — kérdezte. — Üllős Fábián vagyok — mutatkoztam be komolyan. Mégihogy bácsi. Akkoriban múltam huszonhét éves. Ez volt Ha a hús lesül, azonnal te­gyük más edénybe és adjunk hozzá 3 darabra felvágott, tisztított vöröshagymát vagy kenyérhéját. Mindkettő ma­gába szívja az égett szagot * * * Ha a kalácsunk vagy pék­süteményünk már száraz, né­hány percre tartsuk gőz fölé, utána középmeleg sütőben me­legítsük át Felfrissíthetjük úgy is, ha nedves papírzacs­kóban tesszük sütőbe. Olyan lesz, mint a friss. » * * Mielőtt bármilyen tésztába mazsolát teszünk, hemperges- sük meg lisztben vagy olvasz­tott vajban, akkor nem süly- lyed a tészta aljára. az első alkalom, hogy nagyko­rú nő bácsinak szólított — Engem Pénzes Joliinak hívnak — mondta a szeplős hölgy és megijedtem tőle, ami­kor nevetés közben kilátszot­tak dobharapó fogai. — Elme­gyünk néhány címre. — Fertőző betegekért? — Dehogy, kedves Illés bá­csi. öregekért. Akikkel raj­tunk kívül senki nem törődik. Szeretetotthonba visszük őket. Jó emberismerő vagyok, mindjárt feltűnt, ahogy ez a nő beszélni tudott. Nekem a pillantásomra mondják, hogy tele van mélylelkűsóggel. En­nek -a nőnek a hangja volt ilyen. Meg az a csúnya arca. Ügy sugárzott valami számom­ra Ismeretlen ünnep a szeplői közül, mintha pünkösd vasár­napján ment volna boldog szü­letésnapot kíváni a saját édes­anyjának. De egészen máshova men­tünk. Ki a Trianon-telepre. Abraham bácsiért. Ahogy ez egy dobozváros díszpolgárá­hoz illik, Áhrahám bácsi elég tágas deszkáéiban lakott: min­den vagyona kényelmesen be­lefért, sőt még Jolikának is ju­tott hely a sufni köziepén. Én csak kívülről, az ajtófélfától lehettem szemtanúja a törté­nelmi pillanatnak. — Kedves Ábrahám bácsi, tessék felöltözni, elutazunk — kérlelte szelíden Jolika a rezes orrú öreget. A kedves Abrahám bácsi durcásan magára húzta az egérszürke dunyhát. — Meggondoltam1 magam. Jobb nekem a saját házam­ban. — De hiszen megbeszéltük, aranyos Abrahám bácsi. Még boldog is volt, hogy minden reggel tejeskávét kap meg va­jas kenyeret. — Mór elfelejtettem. — Tegnap egyezett bele, ara­nyos Abrahám bácsi... — Biztos részeg voltam. — Nem, egyáltalán nem volt részeg, csak egy kicsit jóked­vű. — Hát most nem vagyok jó­A zsír nem spriccel ki a lábasból, ha kevés sót teszünk bele. • • • A rántott húsról nem válik le a bundája, ha panírozás előtt a húst szárazra töröljük és ha forró zsírban sütjük. • • • A hagymaszagú kést nyflt lángon kétszer-háromszor húz­zuk át, így elveszti a szagát. * » • Ha a főzőedénybe valami odaégett, ne kapargassuk, mert a zománca is megsérül­het. Kenjük be zsírral az égett részt, engedjünk rá vizet, s másnapra könnyen leválik. kedvű. — Az aranyos Ábra­hám ezzel a fai felé fordult Jolika kijött abból a podos- katemplomból, de nem volt tü­relmetlen, csak szomorú. Cso­dáltam, hogy milyen sokáig ki­bírta odabent. Olyan szaga volt az egész deszkaháznak, mint a mosogatórongynak. — Pedig vaiahogy rá kell beszétai — sóhajtott felém Jo­lika segélykérőén. — A fia fi­nánc. Befogadta, de aztán el is kergette. Mert az öreg eladta az ünneplő egyenruháját. Az italért. Semmi szükségem nem volt arra, hogy bemutassák nekem a mandarin orrú Ábrahámot. Jód ismertem neveletlen korom óta. Amig buta voltam, egy­szerűen csak azt tudtam róla, hogy részeges csavargó. Mint ilyen, teljesen rám hasonlított. ♦ De amióta szedtem magamra egy kis intelligenciát a mentő­söknél, azóta tudom, hogy Ábrahám nem részeges csavar­gó, hanem idült alkoholista, sőt, ami több, delirium tre­mens. Egyszóval mindenki vi­szi valamire az életben. Mert ha ez az Ábrahám józanul éli az életét, vajon megérdemel­né-e ezt a gyönyörű latin ne­vet? — Drága elvtársnő, bízza} rám a dolgot — mondtam Jo-f likámak hivatalos komolyság­gal. — Szívja nyugodtan a friss levegőt, én majd az öreg } lelkére beszélek. Megigazítottam tányérsap- ♦ kámat és bementem a delirium j tremens antik palotájába. A ház ura már élénkebb volt va- t lamável, épp egy szivarcsutkát} morzsolt szét a tenyerén, hogy | bagót gyűrjön magának. — Hát. te is itt vágj», Illés? ♦ — ült magasabbra örömében. | — Várj, neked is gyúrok egy } galacsint. ♦ — Kedves tőled, Abrahám, i de tudhatnád, hogy én édes-! szájú vagyok. Szóval meggon- f doltad magad? — Nekem nem kell a tejes- | kávé. Nekem soproni vörös * kell. ! ♦ |folytatjuk.) Egyenletes szövésű vasta­gabb nyersvászon anyagból, színes szalma- vagy natúr színű rafiaszövetből kedves alátétet készíthetünk például tálcára kévéscsészék vagy vagy keresztszemmel gyü­mölcs- és zöldscgfigurákat Pl. almát, körtét, sárgarépa­csokrot, hogymát és így to­vább. Nagyon kedves kis szél- és sarokmintát képez­borospoharak alá. Egy na­gyobb és kisebb térítőből ké­szíthetünk uzsonna vagy hi­deg vacsora tálalásához al­kalmas étkezési szettet is. hetünk például falvédőre vagy terítőszélbe is a kis pil­langós mintával. A falvédőt aszerint, hogy hova készít­jük — gyermekszobába, : Lécre dolgozva falvédő lehet' belőle. Vastagabb gyapjúfonallal, vagy gyöngyfonallal öltöget- hetünk bele laposöltéssel, gyermekágy fölé vagy felnőt­teknek — szintén díszíthetjül ilyen vagy hasonló, de egy­szerű mintákkal, figurákkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom