Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-02 / 76. szám
KÉT ÉVTIZED KERESIK AZ ÚJAT Alig hiszem, hogy akadna olyan mezőgazdasági szakvezető a megyében, aki ne fordult volna meg akár csak egy alkalommal is a Kaposvári Állami Gazdaságban. Jómagam is többször voltam itt tapasztalatcseréken, bemutatóikon állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakemberek társaságában. — Az állattenyésztés és a takarmány termesztés a gazdaság fő profilja, ennek rendeljük alá a növénytermesztést és a különféle beruházásokat — mondja Eszterhay Sándor igazgató. Majd így folytatja: — A megyeszékhelyen felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézmény van, annak kutatócsoportja működik, ez sajátos feladat elé állít bennünket: egyre inkább kidomborodik a bemutató és tangazdaság jelleg, ide jönnek korszerű állattenyésztést tanulni a leendő szakemberek. Rendszeres kísérletek folynak kerületeinkben. Ebből eredően olyan szinten kell végeznünk a termelést, hogy valóban korszerű, fejlett gazdálkodást lássanak, tanulhassanak nálunk a fiatalok... Az idén húszévesek az állami gazdaságok. A mostani Kaposvári Állami Gazdaság Antalszállástól Karádig és Andocsig, illetőleg az öreglaki Állami Gazdaságtól a Dal- mandi Állami Gazdaságig terjed. Olyan változó, adottságaiban eltérő tájegységek találhatók ezen a területen, mint a Zselicség, a Kapos és a Koppány völgye. Ezek a földrajzi körülmények és az innen táplálkozó hagyományok meghatározták a korábban több kis gazdaságból álló mezőgazdasági nagyüzem termelésének irányvonalát: az állattenyésztést. A közelebbi múlt és a jelen egyaránt arra mutat, hogy a gazdasági önállóság folytán önerőből előállított áru — saját alapanyagból hizlalnak, maguk termesztik a szükséges takarmányt — jelentős mértékben hozzájárul a népgazdasági igények kielégítéséhez. Kocaállományuk a korábbi 400-ról 1200-ra emelkedett, és 190—210 vagon sertéshúst értékesítenek évente. Ezzel egy időben 50—60 vagon marhahús kerül ki a gazdaságból meg 10—12 vagon birkahús (ennek zöme exportra küldött pecse- nyebárány). A sertés kivételével az egyéb húsok elsősorban külföldi fogyasztókhoz kerülnek. Ottjártunkor é)ppen egy holland kereskedőnek adtak el 254 hízott bikát, s rövidesen 1000 pecsenyebárány indul Olaszországba és Franciaországba. Külön említést érdemel az állati termékek nagy mennyisége. Évente 2,4 millió liter tehéntejet és 250—300' hektoliter juhtejet adnak el, s mintegy 260-300 mázsa gyapjút értékesítenek. , Tátompusztán és Nagytoldi- pusztán negatív tehenészet van. Tótomban 1962-től szarvasmarha utódellenőrző vizsgálat folyik a 300 férőhelyes tehenészetnél. Gazdasági szinten az évi átlagos tejtermelés tehenenként 3100 Kozma Ferencné sertéstenyésztő, többszörös kiváló dolgozó, 30 kocát és mintegy tízszer ennyi malacot gondoz. liter körül van. A bőszénfai 2504 órát dolgoznak az embe- törzstelepen a juhok különfé- rek, s egy évben általában 31 le húskeresztezését végzik, szabad szombat lesz — mond- egy-egy évben mintegy 150 te- ja a gazdaság igazgatója. — A nyészkost adnak el innen az kisiváni sertéstenyésztő telepen még ebben az évben bevezetik az ötnapos munkahetet. Az alia tenyésztés és a takarmány termesztés szoros kapcsolatban van a gazdaságban. Ahogyan az előbbi esetben, úgy az utóbbiban is bátran vállalják a kísérletezéssel járó »kockázatot, hagy az egyik ágazat a másiknak az erőteljesebb fejlődését szolgálja. Úttörő munkái vállaltak például a megye nagyüzemi gazdaságai közül elsőként a kukorica gépi betakarításában, az adapteres komibájnolásban és ezzel kapcsolatban a szemes kukorica fóliás tárolásában. Vagy itt van a karbamid- nak takarmányként történő hasznosítása. 1963-ban indultak' ezzel, mert úgy vélték, hogy a fehérje pótlásának ez az egyik járható útja. Többféle etetési módszert alkalmaztak a karbamid hasznosításánál. A módszer — a felsőfokú mezőgazdasági technikum kutatócsoportja dolgozta ki — ma már elterjedt az egész gazdaságban: a szarvasmarháknál — A fizikai dolgozók több mint egyharmada szakmunkás — mondja Eszterhay Sándor igazgató. Ezek a számok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy hűen szemléltessük: hol tart a Kaposvári Állami Gazdaság most, a jubileumi esztendőben. Mindebből kitűnik, milyen számottevő szerepet játszik megyénk mezőgazdasági árutermelésében, milyen fontos helyet tölt be a somogyi mezőgazdasági nagyüzemek sorában. Mint említettem, a fő, termelési irány az állattenyésztés, s külön kell szólni a gazdaság vezetőinek ama törekvéséről, amellyel az állattenyésztést igyekeznek korszerűsíteni. A tehenészetekben máris gépesítették az etetést, a fejést és a trágyázást, s mindenütt két műszakban folyik a munka. A szarvasmarha-hizlalásban egy istállót kísérleti céllal gépesítettek, kooperálva a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szentgotthárdi üzemével és a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kutatócsoportjával. — A technika fejlesztésére azért is szükség van, mert az idén és jövőre áttérünk a csökkentett munkaidőre. Ennek eredményeként évente csak az ember, gazdaságunk szorgalmas kollektívája a siker fő részese... Jártunk a kerületekben, Sántoson és Tótomban beszélgettünk régi dolgozókkal, tíz-húszeszten- dős állami gazdasági múlttal rendelkező emberekkel. Legutóbb húsz dolgozót számoltak össze, akik az állami gazdaságok megalakulása óta egyvégté- ben ebben a nagyüzemben töltötték el idejüket. Köztük van maga az igazgató is A Bán József szerelő 1949 óta állami gazdasá- központi szak- gi do,gozó- Tizenhat évesen kezdte... vezetők és területvezetők közül ugyancsak sokan 18—20 éve vannak a gazdaságban. A gazdaság 750 fizikai dolgozójának több mint a fele csaknem másfél évtizede dolgozik itt. A gazdaság létbiztonságot teremt, így nincs értelme az elvándorlásnak: a múlt évben az egy dolgozóra jutó havi átlagkereset 1850 forint volt; évente 2,5—3 millió forintot költ szociális létesímenyekre, lakásokra a gazdaság: minden major el van látva villannyal és vízzel, s egy kivételével, valamennyi kerületnek van bekötő útja. A jól képzett szakemberek, a tizenkilenc szocialista brigád — mintegy 340 taggal —, és ki-ki a munkaterületén azért dolgozik, hogy a jubilá- . ló gazdaság további szép eredményeket érjen el azon az úton, amelyen húsz évvel ezAhonnan vagonszámra szállítják a hízósertést: a sántosi telep. előtt elindult... Hernesz Ferenc Győztes a palánták között A kertész szakmunkások tavalyi megyei versenyének győztesei közül már csak Orosz Éva dolgozik a toponá- ri Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. Bizderi Károly elnök így beszél róla: — Csak dicsérni tudom ezt a kislányt. Olyan lelkesedéssel, igyekezettel végzi munkáját, hogy öröm nézni. Még a felnőttek is tanulhatnak tőle. Darabos Margit volt a másik győztes, de ö közben férjhez ment, s megvált a tsz-töl. E szavakra érkezik meg Éva. Az elnök folytatja: — Csak nehogy te is itthagyj bennünket! i— Ugyan, Karcsi bácsi, hisz tudja, amíg az iskolát be nem fejezem, addig szó sem lehet férjhez menésről. — Milyen iskolát végez? — kérdem. — Az öreglaki szakmunkásképző iskolát kitűnő eredménnyel fejeztem be, így különbözetivel beiratkozhattam a kertészeti technikumba. Révfülöpön van a kihelyezett osztályunk, jövőre érettségizem. — Hogyan választotta ezt a szakmát? — Szüleim is a szövetkezet tagjai, s már általános iskolás koromban gyakran segítettem a nyári szünidőben. Már nem is tudnék más munkát elképzelni magamnak, mint a kertészeti teendőket. Pedig lenne okom panaszra, elég kevés a fizetésem. A tavalyi vetílkcáő'se meg egészen véletlenül csöppentem bele. Alig volt néhány napom a felkészülésre, magam is meglepődtem, hogy sikerült a második helyet megszerezni. Volt ám öröm itthon a faluban, mindenki büszke volt akkor ránk ... Jutalom egy lengyelországi kiránduláson való részvétel volt, a szilvesztert Varsóban töltöttük. Felejthetetlen emlékekkel tértem. haza, annál is inkább, mivel ez volt az első külföldi utam. — Mivel tölti a szabad idejét? — Zimányban lakom, a kertészet pedig Orciban van. Elég kevés időt töltök otthon. Nyáron különösen, hisz akkor tovább dolgozunk. Sokat tanulok, nagyon szeretek olvasni, különösen a verseket. Felcsillan a szeme, ahogy sorolja József Attila és sok más költő versét, melyeket nemcsak olvas, de kívülről is megtanul. — Gyakran nézem a televízió műsorát, moziba is elmegyek néha. Leány osztálytársaim közül egyedül én maradtam itthon, a többiek mind Kaposvárra járnak dolgozni. Pedig sok idejük eltelik az utazgatással, s ha fizetésükből kifizetik az ebédet, bérletet, bizony nem sok marad. — Jelenleg mit dolgozik a kertészetben? — Éppen palántázunk. A paprika, a paradicsom, a káposzta, a zöldségfélék már szépen növekednék a melegágyakban. Csak lenne már jó idő, hogy kiültethetnénk őket. A télen meg nádtakarókat kötöttünk, ezzel védtük a hideg ellen a magvakat. Éva egyre többször néz az órájára, sok mindent kell még ma elvégeznie. A kertészet már várja a szorgos kezeket ... fehér Éva és a juhókmál használják, eredménye főként a szarvasmarha-hizlalásban mutatható ki. 1966-tól teljesen gépesítették a kukorica betakarítását Száraz Lajos, Bodonyi István, Fazekas György és a többi kom- bájnos őszről őszre szép eredményeket ér el ebben a munkában. Tavaly például 208 hold kukorica betakarítása jutott egy-egy kombájnra. Ebből is látszik, hogy az eredmény nyitja neon a sok gépben, hanem a magas teljesítményben, a munkaeszközök alapos kihasználásában van. Évente 20—25 kukoricafajtával kísérleteznek öt-öthol- das parcellákon, s ezek közűi választják ki az itteni körülmények között legeredményesebben termeszthető fajtát. Az idén pél dóul négy fajtát vetnek — magyar és jugoszláv hibrideket —, s az összes terület a silókukoricával együtt meghaladja a 4000 holdat. — A múlt év a szárazság miatt nem hozta azt, amit vártunk, azonban így sem panaszkodhatunk — tájékoztat az igazgató. — Csaknem 7 millió forintos eredményt értünk el, 25 napi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgozóknak. Igaz, hogy része van ebben a nagyarányú gépesítésnek, de