Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
EMLEKET ŐRZI A NÉP Krénusz János tudatosan és szilárdan szolgálta népének. a somogyi nincstelenek ezreinek ügyét A századfordulót követő években kezdte meg ■pedagógiai pályáját Hőbb Barcson, majd Kéthe- lyen tanított 1907-ben került Beleznára, mint kántortanító. A be- leznai iskola — hasonlóan a megye többi iskolájához — zssúpfödeles, düledező, egészségtelen helyiség volt A falu életét jól ismerő, s a szegények gondjait magáénak érző be- leznai tanító élére állt a megyében kibontakozó mozgalomnak, mely az iskolák állami kezelésbe vételét tűzte ki céljául. Az ál‘ lami iskolákban valamivel szabadabb szellemű tanítás folyt, mint az egyházi iskolákban és a pedagógusok életkörülményei is kedvezőbbek voltak. A törekvés csekély eredménnyel járt A veszprémi püspökség a megye egyházi vezetői és urai ellenszegültek az államosítási kísérleteknek A beleznai iskola a község kezelésébe került Hiába fordult a község a főispánhoz és a kultuszminiszterhez, nem tudták elérni, hogy az iskolát államosítsák. Nem voltak hajlandók anyagi áldozatokat hozni a beleznai iskoláért A község saját erőből kezdte el az űj iskola építését 1914 őszén el is készült a szép tágas emeletes beleznai iskola. Krénusz Jánost és feleségét Babies Paulát nevezték ki állami tanítókká. . A klérus nem nézte tétlenül a tekintélyén esett sérelmet Hajszát indított Krénusz ellen, az akcióba később a megye vezetői is bekapcsolódtak. 1917 decemberében a megyei közigazgatási bizottság határozatot hozott a fegyelmi megindítására. A fegyelmi vizsgálattal egyidőben Krénusz Jánost állásából fölmentették. Az alispán utasította a csurgói járás főszolgabíróját, hogy minden külön megbízatást vonjon vissza Krénusz Jánostól. Fizetésének beszüntetésével és a külön munkákért kapott tisztel,etdíjak megvonásával anyagilag is lehetetlenné akarták tenni. Krénusz- nak a fegyelmi megindítása Után semmi jövedelme nem volt. A kaposvári Királyi Ügyészség lbl3 február végén vádat emelt krénusz János ellen állami rézgálic hűtlen kezelése miatt és kérte a csurgói főszolgabírót a nyomozás lefolytatására. A csurgói főszolgabíró március 22-én jelentette, hogy a feljelentés »■tévedésen« alapult, a feljelentő ugyanis azt kifogásolta, hogy a harmadik permetezéshez nem kapott rézgálicot. Az ügyészségnek nem sikerült Krénuszt vád alá helyezni. A névtelen feljelentések tovább folytatódnak. 1918. március 25-én a fennálló társadalmi rend és osztályellenes izgatás címén tettek ellene följelentést. Az ügyben hozott ítélet egyik pontjának indoklása így szólt: »Olyan véleménynek adott kifejezést, hogy a földesurak és a papok vagyonát erőszakkal el kell venni és a földet a nép között fel kell osztani«. Krénusz Jánost eltávolították Belezná- ról, saját költségén Barcsra helyezték és kötelezték az eljárás költségeinek megtérítésére. Krénusz Jánost olyan »váddal« igyekeztek me^bélyégezni és elítélni, amely azt bizonyította, hogy tanítói hivatásának magaslatán állt, hogy a a Krénusz ellen felhozott többi vádpontot, csak azt emelte ki, hogy »Krénusz János beleznai igazgató-tanítót osztályelleni izgatás és a földbirtok felosztására való ámítás miatt állásából felfüggesztették«. A tanfelügyelőséget, a cikk szerint Kunfi Zsigmond miniszter utasította Krénusz János rehabilitálására. Krénusz János a Tanács- köztársaság idején Kéthely és környékének politikai megbízottjaként dolgozott. Kinevezését május 17-én kapta a Belügyi Nép biztosságtól. Földet osztott, agitált a parasztok között, következetesen és erélyesen hajtotta végre a tanácshatalom szabta feladatokat. A proletárdiktatúra megdöntése után, ;több száz Somogy megyei kommunistával együtt a fehérterror áldozata lett. 1919 augusztus 28-án a marcali fogház udvarán 16 társával a Prónay-banditák kegyetlen kínzások után kivégezték. Emlékét a nép megőrizte, szívébe zárta, saját halottjának tekintette és saját halottjaként gyászolta. A somogyi nép ajkán balladává formálódott »Krénusz mestör« mártírtanító emléke. A somogycsicsói, a Perdócz- pusztai, inkei, somodon cselédek és summások dúdolták csendesen, hogy az intézők, csendőrök meg ne hallják. A proletárdiktatúra mártírjainak jeltelen sírjait benőtte a fű, de a mártírok emlékét nem felejtette az idő. Rájuk emlékezve, őket gyászolva született a ballada, s emléküket idézgetve énekelték szomorú sorait Siratták »mestör«-üket siratták a proletárhatalom bukását A ballada úgy őrizte meg Krénusz János emlékét, hogy azt a nép, a somogyi zsellérek saját mártírjuknak tekintették. Tóth Hona szegények ügyéért harcolt. Krénusz »mestör«-ért megmozdult a falu, küldöttség kereste fel az alispánt, hogy ne kelljen szeretett tanítójuktól megválni, de hiába. Kré- nusznak távoznia kellett Be- leznáról. Az 1918-as tanévet Barcson kezdte. Az esztendő forradalmat érlelt, s a polgári demokratikus kor minisztériuma elrendelte Krénusz János ügyének felülvizsgálatát 1919 március 3-án a megyei tanfelügyelőség közölte a beleznai iskolával, hogy Krénusz János tanítót állásába visszahelyezte. A Somogyi Hírlap március 8-i számában Egy tanító meghurcolása és rehabilitálása címmel cikket közölt a Krénusz-ügyrőL A cikk is jelentéktelennek ítélte Hallottátok Beleznán, hogy mi történt? Krénusz mestört a csöndérek megölték. Fényes hintón fegyverrel jöttek őt elfogni, Nem akart ö senkinek rosszat tenni Krénusz mestör kisétált az erdőbe, Lefeküdt egy hársfabokor tövébe. Még messziről odakiáltotta valaki Mestör uram meglátja még Rónai A tanító nem vötte azt tréfára, Mindön társát elfogták a csárdába. Föltekintett a csillagos, magos nagy égre. Már őneki segödelme mér nincsen? Krénusz mestört csöndér kiséri Hova visznek csöndér urak, azt kérdi? Vörös Baka megtudod majd azt nemsokára Marcali út jásszal van már bevonva. Jaj de fényös csöndér urak hintája. Amelyik a Krénusz mestört huzatja. Kilenc csöndér az út porán így végezte ki, így tudta meg, hogy őt hová kísérik. Jön a péntek, jön a szombat, vasárnap. Söpörnek a beleznai lányok. Söpörjétek lányok el az utca közepét, Azon vigyék galambok a holttestét. (A balladát Kperjessy Erna szentmlhályhegyi tanító gyűjtötte 1951-ben.) DEMÉNY OTTÖ: Ki tanított;.? Ki tanított az igaz szó izére?... Homályosan hangzó fenyegetések váltósnak pattogó indulókkal, s ha volt, ami megóvott végül is — csak nyomorunk késztetett tiltakozni. Tízévesen nehéz robotba álltunk, s tisztelegtünk minden mundér előtt. »A levente hazáját szereti« s körülfutja a gyakorlóteret. Vasárnaponként templomba tereltek s hetenként kétszer inasiskolába. Ha egy értelmes kérdés megfogant kamaszlelkünkben — így a válasz: »Lám, ezekből lesznek a kommunisták! Ismerem azt a vadparaszt apádat«. Nem ismerte. Ott szolgált a Novarán, s Horthy kétszer is kiköttette. Nem ismerte, csak tudta a dühöt, ami megkínzott életét betölti. Nem ismerte. Nem látta mosolyogni! De én láttam. Barátom apja volt. Csöndes vasárnap délutánokon, ha összejöttünk a földes szobában, ránkkaccsintott — mi van leventeifjak? földet akart, ha egy tenyérnyit is, hol négy fiával megkapaszkodik. De csak a másét túrta s tíz keresztből egyet kapott, ha aratni szegődött. Ám volt ereje dolgozni, remélni, s megérhette, hogy övé lett a föld. Oly egyszerű volt a felismerés. Mint a gyermek, ha már beszélni kezd, és szeretteit néven nevezi. A tiszta dolgok megvilágosodták, egy szó elég volt lelkesíteni, s egy lobogó, egy csillag fénye mellett melegedtünk, mi árva kamaszok... Honnan áradt szívünkbe ennyi düh s összehúzott mellünkbe öntudat? Hogy értettük az első jeladást, a falvakban, a rom gyárvárosokban? S kik voltak ők, akikről mitse tudtunk s most elénk álltak szikár-komolyán? Hátuk mögött negyedszázadnyi harc. Siófok, Orgovány kísértete. Ok, akiket a május ott talált befogottan a cellarács mögött, de ők mégis zászlókat rejtegettek s féltett vöröskatona-könyvüket. Táblát szegeztek egy elhagyott házra, s a ház lüktető gonddal lett tele. Lefoglalták a nyomdagépeket s néhány nap múlva újságot csináltak. Földet mértek — papíron egyelőre, számbavették a jogosultakat, s tanítottak, ha tanítványra leltek. Izzott a szó: Lenin, forradalom! Ma már tudom, hogy e két sző jegyében fogant a század minden változása ... Készlet a szerző: A ml időnk című verséből. Egy forradalmár portréja A somogyi tanácshatalom egészségügyi népbiztosa, dr Deák András Belgrádban él. Hetvenkilenc éves — és egészséges. — Élek, mint ahogyan ilyen korban élni kell, vigyázok a diétára, hidegre, melegre, és dolgozom — mondja az idős nemzedék bölcsességével. Író: 17 könyve jelent meg szerb-horvátul, kettőt közülük — a »Sárga karszalag«-ot és az »Éhes asszonyok« című no- velláskötetét — magyarra is lefordították. Az 1942. januári hírhedt újvidéki razziáról szóló könyvét most publikálták németül, Zürichben. Irodalomkutató: Petőfi rajongója. »Ö fedezte fel számunkra a magyar Alföldet. Erről is írtam egy tanulmányt« — mondja. Matematikus: Januárban, a belgrádi Csillagvizsgáló Intézet által ellenőrizve, 800 méteres eltéréssel előre kiszámította a Szojuz—4 és a Szojuz—5 találkozási pontját a világűrben. Népszerű ember: az idei újévre több, mint 2000 jókívánságot kapott. Orvos és biokémikus: pszichiáterként kezdte az orvosi szakmát, és Jugoszlávia legrangosabb járványügyi szakembereinek egvikeként, a jugoszláv néphadsereg orvos-tábornokaként ment nyugdíjba 19*'” Son. árttagságának 1919. kelte: Belgrádi lakásának ajtaján ez a felirat áll: dr Andrea Deák. Hibátlanul szép magyarsággal dr Deák Andrásként mutatkozik be. A pécsi tanító-tisztviselő családból származó »aooliti- kus« ifjú, aki Burlaoesten és Bécsben végezte el az orvostudományi egyetemet, az első világháborúban katonaorvosként szolgált »Nagy magyarként« nevelkedett, akibe beoltották, hogy a nemzetiségek »csak tarkítják« Magyarország etnográfiáját — Ebben kellett először csalódnom. Az első világháború, ha másra nem is, arra megtanított, hogy a Föld nem isten kalapja, s főként, hogy Magyarország nem a bokréta rajta. F orradalmárrá válása elválaszthatatlanul Latinca Sándor személyéhez kapcsolódik. — 1919 elején a kaposvári katonai kórházban dolgoztam. Néhány héttel a proletárfor- radalom kitörése előtt a tiszti étkezdében megjelent egy Latinca Sándor nevű ember — »egy elvtárs«, így mutatták be —, akit életemben először láttam, először hallgattam. A szocialista eszmékről tartott előadást, és nem fogalmazhatom másként: azt, amit mondott, és ahogyan mondta, nem tudom kisöpömi a fejemből. Dolgoztak bennem az érvei, megragadott a meggyőződése, a hite és a szenvedélye. Az ő hatása alatt léptem be rögtön ezután, a magam számára is váratlanul, a Szociáldemokrata pártba, s lettem a Tanácsköztársaság kikiáltásának pillanatában olyan magától érthető- dően kommunista, mintha egész fiatalságomban erre készültem volnaj, eák András ott volt a vörös zászlók alatt felvonult tömegben, mely a megyeháza előtti téren éljenezte a hatalmat átD vevő direktóriumot, cikkeket írt a Somogyi Vörös Újságba. Kinevezték a vöröshadsereg kaposvári egészségügyi főnökének. (»Egészségügyi parancsnok voltam abban az egységben, amit Latinca-századnak is neveztek.«) ö sorozta a vöröshadsereg katonáit Somogybán. Latinca Sándor megbízásából megtartotta első nagygyűlését Igaion. (»Ez volt az első igazi forradalmi tettem.«) Deák doktort megválasztották az egészségügyi munkások szakszervezete városi elnökének és a Szakszervezeti Tanács elnökének. Nem sokkal később pedig — a történelmi 133 nap gyorsan pergő eseményeinek sodrában — a megye egészségügyi népbiztosának helyettese, majd egészségügyi népbiztosa lett. Ebben a minőségben szervezte meg a kaposvári munkásgyermekek első balatonlellei nya- raltatását, s követte el -a legnagyobb bűnt«, ami első számú vádpontként szerepelt akkor, amikor a fehérterror katonai bírósága -t- távollétében — halálra ítélte: köztulajdon- fia vette a kaposvári gőzfürdőt. Az ellenforradalom somogyi hatalomra jutásakor sikerült Budapestre menekülnie. — Szerepeltem a Prónay- és a Héjjas-különítmény halállistáján. Egy Ganz-gyári munkás rejtegetett két éven át lakásának padlásszobájában, innen kerültem Bécsbe; hogy kinek a segítségével, mindmáig nem sikerült megtudnom. Egy kaposvári ember egyszer meglátta a feleségemet Pesten, s minden köntörfalazás nélkül azt mondta neki, hogy én jót tettem vele Somogybán, ezt most meghálálja és kiszöktet Ausztriába. A nevét nem mondta meg. Először csapdának hittem az ajánlatot, de olyan reménytelen volt a helyzetem, hogy ezt is megkockáztattam. Nem volt csapda. A »Sas« nevű dunai hajó kapitányi fülkéjében kijutottam Magyar- országról. A kapitány vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani, kinek a megbízásából bujtatott el a hajóján. ugoszláviába feleségének Eszéken élő rokonsága révén került. Orvosként dolgozott, s J közben tanult és írt. 1940-ben a péterváradi katonai kórházban egy négy tagú illegális kommunista sejtnek volt a tagja. Jugoszlávia náci-fasiszta megszállása után partizánnak jelentkezett — közlegényként. Az ország felszabadulása után Deák András szervezte meg a jugoszláv néphadsereg katonaorvosi továbbképző intézetét, később a katonai poliklinika igazgatója, majd a katonai akadémia gyógyászati tanszékének vezetője volt — immár vezérőrnagyként. Latinca Sándor emléke ma is bensőjében él. — Latinca eszménykép már, arcvonásaira, külső jellegzetességeire nem emlékszem. De feledhetetlenül tudom, hogy ő volt a mozgalom lelke nálunk Somogybán. Üstökös volt, megjelent és Örök’"« eltűnt. Közös halálltstán sze- reoeltünk. Ö mártírhalált halt. az én sorsom szerencsésebben alakult. Andrea Deák — Deák András 1919 óta nem járt Kaposváron. Élete utolsó nagy kívánságának mondja, hogy még egyszer eljusson abba a városba, amely forradalmárrá válásának bölcsője volt, amely megszabta egész hosszú életútját. Kocsis Tamás SOMOGYI NÉPLA Péntek, 1969. márdtM 2L
