Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

BEFEJEZŐDÖTT A TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK JUBILEUMI MUNKAVERSENY Megjelentetik a tanácskozás anyagát Tartalmas vitával folytató­dott tegnap az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak ötvenedik évfordulója al­kalmából megrendezett tudo­mányos ülésszak. Külön érde­me volt a tanácskozás harma­dik napjának, hogy itt már va­lóban összecsaptak a nézetek, hozzászólók és előadást, korre­ferátumot tarlók megerősítet­ték, avagy cáfolták az elhang­zottakat. Ahogy az előző tudó­sításomban beszámoltam róla, középpontba került a járási székhelyek és a központi fal­vaik tamáosköztársaságbeli tör­ténete. Ez a szerdai vitát is jel­lemezte, jobbára a somogyi vi­dék eddig kevésbé ismert té­nyei kerültek előtérbe. Gellért Tibor, a Hadtörténe­ti Intézet munkatársa felszóla­lásában az 1919. április 9-ém megalakult Latinca-század történetét, tevékenységét tárta fel. Külön kiemelte, hegy a szá­zadot humanista magatartá­sáért a lakosság szerette, vérei­nek tekintette. Június eleién a Latinca-század kétharmad ré­sze elszánt lelkesedéssel a frontra ment, az otthommera­Ezüst emlékérmék A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója al­kalmából ötven- és szárforin­tos címletű ezüst jubileumi emlékérmet bocsát ki. Az öt- venfarintos érme súlya 16 gramm, átmérője 34 millimé­ter, a százforintos 22 gramm és 37 milliméter átmérőjű. Az emlékérmék hátlapján mind­két címletnél középen a Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­védésére felszólító plakát pro­letárzászlót lobogtató alakja látható. Korlratban a »Magyar Tanácsköztársaság* és az »1919. 3. 21.« kelet olvasható, amit egy-egy ötágú csillag vá­laszt el egymástól. Az emlékérmékből címleten­ként 15 ezret vernek. Az érmék anyaga mindkét címletnél 640 ezrelékes finomságú ezüst dott egyharmad részt pedig át­csoportosították, kiegészítettéit. Ettől kezdve a valóságban már nem egy, hanem két Latinca- század létezett, s egymással párhuzamosan két fronton har­colt Az északi frontról július 4-én tért vissza a Latinca-szá­zad, s egyesült a Kaposváron levővel. Dr. Marek János, a megyei művelődésügyi osztály főelő­adója Somogyszil forradalmi hagyományairól, a kiválóan működő munkástanácsról be­szélt Kovács József, a barcsi járási könyvtár igazgatója a szerb megszállás alatt levő Barcs munlcásmozgalmának történetét ismertette kiemelve, milyen kapcsolatot tartottak a demarkációs vonal mögött élők a somogyi helységekkel, mint küldtek bányászokat, katoná­kat innen, s hogyan adtak ké­sőbb menedéket a fehér terror elől menekülőknek. A tanácskozás derűs percei közé számítható az anekdotázó Klémens Béla felszólalása. A KMP alapító tagja, a megyei munkástanács és intéző bizott­ságának egykori tagja a szem­tanú tapasztalatával emléke­zett meg az ölven évvel ezelőt­ti eseményekről. Kifejtette, hogy az első magyar szocialis­ta termelőszövetkezet Répás­pusztán alakult meg és a kom­munisták szervezték meg. Mi­vel az első nap dr. KávássV Ha megnézzük, hogyan fejlődött Andocs az utóbbi csaknem egy évtized alatt, azt láthatjuk, hogy a helyi Kos­suth Termelőszövetkezet erő­södésével egy időben — ki­lencedik zárszámadása volt a közösnek a legutóbbi — lépett előre jelentősen a falu. Min­den bizonnyal a jövőben is párhuzamos lesz a fejlődés. Ez idő szerint huszonhárom gépkocsi, csaknem négyszer ennyi motorkerékpár, százhet­vennégy tv-készülék és négy­száztizenhat rádió van a köz­ségben. Érdemes elkészíteni az ilyen leltárt, mert sokat mond... Szira István párttitkár, az andocsi Kossuth Tsz főállat­tenyésztője vélekedik így, s bizony mindenütt érdemes megvizsgálni, miként alakult Sándor koireferátumábain el­hangzott a kérdés, máért uta­zott Latinca Sándor Kaposvár­ra, annak az egyértelmű véle­ményének adott kifejezést, hogy a FÉKOSZ szervezésére. Lóczi István, a kaposvári Munikácsy Gimnázium igazga­tója a somogyi gazdaságpoliti­káról elhangzottakat egészítet­te ki hangsúlyozva, hogy 1919- bem felismerték a megye elma­radottságát, s ennek felszámo­lására voltaik elképzelések is. Dorcsi Sándor, a nagyatádi já­rási művelődésügyi osztály ve­zetője a nagyatádi munkásta­nács szerepét és tevékenységét világította meg, s vitába szállt Gellért Tiborral a nagyatádi el­lenforradalmi megmozdulás okait illetően. Honfi István, a megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztályá­nak helyettes vezetője felszóla­lásában Somogy 19-es múltjá­nak felkutatásáról és a tudo­mányos ülésszak jelentőségéről szólott. Ezután az előadók — Hajdú Tibor kandidátus, Suri Károly, dr. Kanyar József, Borús Jó­zsef kandidátus — válaszoltak a vitában elhangzottakra, majd dr. Nagy La jos, a megyei okta­tási igazgatóság vezetője be­rekesztette a háromnapos tu­dományos ülésszakot Még az idén megjelentetik könyvben a tanácskozás anyagát egy-egy faluban a jólét a szö­vetkezeti gazdálkodás ideje alatt Andocs viszonylatában az említett számok értékmé­rők: mutatják, miként hat ki a közös gazdaság erősödése annak egy-egy tagjára, az egyén boldogulására. Tudni kell ugyanis, hogy (a múlt évi közös gazdálkodás eredménye­ként csaknem 3,4 millió össz­jövedelemhez jutottak a Kos­suth Tsz tagjai. A község la­kói postatakarékban 2,1 mil­liót, takarékszövetkezetben pe­dig 1.1 millió forintot torta nak. És sok minden épült az említett időszakban: áruház, orvosi lakás rendelővel, óvoda és pedagóguslakás, több ezer méter betonjárda. Neonfény világítja meg esténként az ut­cát, és új lakóházak mutatják az andocsiak jólétének emel­kedését. Andoeson együtt fejlődött az elmúlt kilenc évben a falu és annak közős gazdasága, a Kossuth Termelőszövetkezet.. | — Nem tud kitavaszodni, hideg van — mondta. — Ma reggel is nagyon büszke volt a szél. Látva kérdd pillantásomat, még hozzáteszi: — Éles volt a szél, ezt akar­tam mondani. Lépkedünk a süppedő levél- szőnyegen Nagy Dénessel, a kiskorpádi Latinka Tsz erdő­felelősével. — Január elseje óta mezőőr is vagyok — meséli. — Nem­régiben jött a miniszteri ren­delet, hogy a földeket mi őriz­zük. A munkájáról kérdezem. — Majd meglátja, ha oda­érünk. No, meg ez is munka, amit most csinálok. Járok az erdőben és nézelődöm: nincs-e valami gyanús mozgás. A szalmatolvajokról beszél, akiket ő fülelt le, követve az elhullott töreket. Az elnök­nek jelentette, hogy mi történt. — Néha szigorúnak kell lennem — mondja. — A közöst védem. Meg aztán itt van az erdőirtás. Kezdetben én is azt mondtam, minek kell az a si­sak fadöntés közben? Aztán láttam, hogy hasznos védőesz­köz. Ha nem a fa zuhan az emberre, csak a gallyak, akkor is okozhat koponyatörést. Az előírásokat szigorúan betarta­tom. Emberéletről van szó. En­nél drágább nincs, nem lehet pénzzel megfizetni. A fejszéje vékony nyelű, fo­gásban simára csiszolódott. Prémes téli sapka, kopásnak induló bársonynadrág, gumi­csizma van rajta. Munkahely vagy kocsma ? Fura állapot: az AKÖV épületében levő büfében sze­szes italt árusítanak, a vál­lalat pedig indulás előtt szondával ellenőrzi: nem it­tak-e gépkocsivezetői? Az üzemi büfékben árusított al­kohol nemcsak a közlekedési vállalatnál okoz gondot és nemcsak itt tiltakoznak elle­ne. A textilművek például azért háborog — joggal —, hogy a Vendéglátóipari Vál­lalat a bölcsődével szemben levő büféjében — nem a böl- csődéseknek — szeszt árusít. A városi tanács kereskedelmi csoportjához a minap öt kör­zeti orvos aláírásával levél érkezett büfé ügyben. Azt panaszolják, hogy a Rende­lőintézettel szemben levő pa­vilonban a Somogy megyei Élelmi s'zer-kiskereskedelmi Vállalat szeszt árusít, s emiatt sok ittas ember kő-' szál az intézet folyosóin mel­lékhelyiséget keresve, köz­ben nemegyszer a rendelésre váró betegekkel vívnak szó­csatát Joggal kifogásolják ezt az állapotot, hiszen a környéken amúgy is több vendéglátóipari egység műkö­dik. Nemrégen az északkeleti ipartelepen, a Patyolat, a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár kaposvári gyára és a kenyérgyár tőszomszéd­ságában létesített üzemi bü­fét a vendéglátó: a vállala­tok vezetői már megnyitása előtt tiltakoztak, hogy ne árusítsanak ott szeszes italt.- Az üzemi büfék gondja te­hát nem egyedi. El kell is­merni, hogy a kereskedelem­nek a szeszes ital hozza a legtöbb hasznot. A vállala­toknak pedig a legtöbb kárt. Nincs statisztika arról, hogy az üzemi balesetek hány szá­zaléka következett be alkohol hatása alatt. A számoknál többet mondanak a tények: a vállalatok fölismerték, hogy a munkafegyelem és a szeszes italt árusító büfé nem fér még egymás mellett. Va­lamelyiket ki kell szorítani, s ebben az esetben azt hiszem nem kétséges, melyiknek kell menni. Senki sem vitatja, hogy a büfékre és az azokban árusí­tott üdítő italokra, szendvi­csekre, cigarettára, kávéra szükség van. Érdemes lenne felülvizsgálni a vállalatok­nál, intézményeiknél működő elárusítóhelyek tevékenységét az emberek, a vállalatok és az intézmények érdekében. S ehhez a kereskedelmi osztály — kevés. Az üzemekben mű­ködő szakszervezeti bizottsá­gok sokat segíthetnének, hi­szen a munka- és munkásvé­delem egyik formája ez. Ismert a boltokat üzemel­tető vállalatok érve: a gazda­ságosságra való törekvés. A példák azt bizonyítják, hogy szeszes ital nélkül is el lehet ezt érni. A kaposvári cukor­gyár nem engedi meg, hogy büféjében szeszt is árusítsa­nak. Csak üdítő italt lehet kapni a kórházban meg a rendelőintézetben is, s ez a helyes álláspont, hiszen a munkahelyeken nem szabad kocsmát berendezni. Kercza Imre L. G. BEgy 11 tV feflStäcHt a fssiui és ca tsz A tények ereje — önre bízom a választást Meglátogathatja a könyves­bolt kollektíváját, vagy a kéthelyi iparcikkbolt eladóit de írhat az ABC áruház kon­fekció- és méteráru-osztályán dolgozó Rákos-brigádról. Elé­gedett vagyok mindhárom csoport munkájával. Válasz- szón az elvtárs... — mondta Demkó János, a Marcali és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet el­nöke. AZ ABC áruházba Indul­tam. Egyrészt azért, mert ott dolgozik a legnagyobb lét­számú brigád, másrészt ők a ruhaanyagok árusításán kívül — vállalásképpen — könyv­terjesztéssel is foglalkoznak. Nem választottam rosszul, ezt éreztem az első pillana- tokban. Jó kedvük ragadott Akkor a legnagyobb az meg a belépés után. Nem a vevőknek kijáró kötelező ud­variasság volt, hanem sajá­tos, kellemes modor, amely a régóta ismerős vevők és el­adók viszonyát jellemzi. Nem a termelési eredményekre voltom kíváncsi: hanem ar­ra a kérdésre vártam felele­tet: mit jelent szocialista brigádtagnak lenni. Féltem a közhelyektől, a megszokott banális fogalmazásoktól. Rákos Ferenc, a brigád ve­zetője éppen áruvásárlásra utazott, de szívesen beszéltek a brigád tagjai. A legifjabbat kérdeztem először. Varga Já­nosnak hívják. Tavaly érett- [ örömöm, ha egy cigánygye­rek kezében könyvet látok. sógizett és mindjárt ide ke­rült. — Tulajdonképpen nagyon nehéz különbséget tennem, más brigádban még nem dol­goztam, de jól érzem itt ma­gam, bár a tanulást folytatni szeretném. Sokat segítenek és sokat tanulok tőlük. Társaim­tól kérdezze meg, mi az a többlet, amivel más részle­geknél jobbak vagyunk. Én elsősorban abban érzem, hogy nagy szeretettel segítenek a szakmai gyakorlat elsajátítá­sában. Bíró István­ná, a kassza mögött ül és mosolyogva mesél: — Ha nem a termelési ered­ményekre kí­váncsi, akkor a brigádéletről beszélek ma­gának. A leg­fontosabb az, hogy a »kül­tagok«: férjek, feleségek is együtt legye­nek néha a brigáddal. Az természetes, hogy együtt járunk moziba, de ettől még nincs szocialis­ta kollektíva, ezt akárki csi­nálhatja. Az már fontosabb, hogy egy tár­sunk tavaly házat épített, Együtt megyünk kirándulni tavasszal is... és az egész mondjuk... ibolyázni. brigád segített Fák között — Itt nem lehet kisasszonyo- san öltözni. Az ág megtépi a ruhát. Néhány lépés után azt mondja: — Mindig szerettem az ér­áét, gyerekkorom óta. Aki itt a somogyi tájakon nő fel, hoz­zászokott az erdőhöz. Úgy ér­zem, én is úgy tartozom az er­dőhöz, mint a fák. Szeretem a mezőgazdasági munkákat is. Most, hogy mezőőr lettem, mindkettővel foglalkozhatom. Kinn éltem a tanyán, csak ké­sőbb költöznünk be a faluba. Kint jobban szerettem lakni. Az irtáshoz érünk. Emberek dolgoznak: egyik fűrésszel, a másik a kivágott fa helyét te­meti be kapával. Körös-körül fáradt óriásként legallyazott fatörzsek hevernek. — Ha beteg a fa, nem hagy­hatjuk korhadni — szólal meg az egyik. Az erdőfelelős dolgozik. No­teszt vesz elő, melyben adatok sorakoznak kivágott és kivá­gandó fákról. Centiméterrel méreget, megjelöli hol kell a törzset elfűrészelni. — Ha nem volna ilyen vas­tag, cölömpnek lenne jó — mondja elgondolkodva. Megüti a fülemet a »cd* íömp«. Sokáig hallgatom ízes beszédét. Utasításokat ad a kö­réje gyülekezőknek, megbeszé­lik a további teendőket. Uj ember jön, kerékpárt tol maga mellett. — Itt három méret van, örülök, hogn eljöttél, legalább megbeszélhetjük — vonja fél­re az üdvözlés után a kerék­párost. Látom a mozdulatain, hogy pontosan, lépésről lépésre el­magyaráz mindent. Rám csak sokára gondol, a munka köz­ben meg is feledkezett rólam. Nem mentegetőzik. Újra az erdőről beszélge­tünk. Mutatja a fákat, néme­lyik annyira görcsös, hogy kis képzelőerővel arcokat, sza­bálytalan alakú állatokat lá­tunk bemiük. — Mindig szerettem a ma­gányosságot. Gondolatokat csak egyedül, önmagámmal be­szélgetve lehet érlelni — mondja tűnődve. — Most mire gondol? — kérdem. Rám néz: — Egyszer csak. kitavaszo­dik, akármilyen bánatos még a madárfütty. Kárognak a varjak, de az énekesek füttye előbb-utóbb elnyomja őket. Nő már az új fű, lándzsájára szúr­ja a tavaly hullott leveleket. A természet örök törvénye a megújulás. Az útról visszatekintek. All a felkiáltójelekként égre muta­tó fák között. Körvonalai las­san egybeolvadnak az erdővel. Leskö László téglát. Együtt mentünk havat lapátolni is. No, ne higgye, hogy szórakozni nem szere­tünk együtt. Jól sikerült a téli kirándulás lovas szánkón, és ami a fő, jól mulattunk a végcélnál: a Baglas Gyön­gyében. Ha megjön a tavasz, ismét együtt megyünk, mond­juk ibolyázni. Jót nevet kollégájuk vidám programjavaslatán a Mosonyi házaspár. A feleség a köny­vespulthoz kísér: — A brigádszellemről csak jót mondhatok. Van itt idő­sebb, fiatalabb, de jól meg­értjük egymást és segítünk, ha kell. Lehet, hogy más bri­gádoknál is elmondják ugyan­ezt, de ránk ez jellemző. És az a jó, ha minél több az ilyen jellemvonás. Nagyon Még nehezen tudok kü­lönbséget tenni... szeretem a könyvárusi tást. Látja ezt a sok mesésköny­vet? Legszívesebben gyere­keknek adok el. Tudja, mi­lyen öröm az, ha egy kis ci­gánygyerek kezében könyvet látok? Mosonyi Gyulával, a bri- gádvezető-helyettessel a pult mögött eladás közben, majd a raktárban beszélgetünk. — Hogy egy brigádnak mi- Ij’en a szelleme, derűs vagy erőltetetten merev, az első­sorban a munkától függ. Mi végrehajtottuk, amit vállal­tunk: 108 százalékra teljesí­tettük a tervet, új tagokat szerveztünk. — Mi az oka annak, hogy nincs fölösleges árukészlet? — Nagyon egyszerű. Reáli­san kell számolni az igények­kel és mindig korszerű árut kell biztosítani. Marcaliban már nem vásárolják az el­avult anyagot. Látja ezeket a piros csizmás lányokat? Az igényeik semmivel sem ki­sebbek, mint akármelyik vá­rosié. Iparosodunk, nő a tsz- tagok vásárlóereje, és ha ez­zel számot vetünk, akkor nincs ráfizetés. Szabó Lajosné az áruház vezetőhelyettese — ő is tagja a brigádnak — naplót tett elém. Sok mindenről beszél­nek a lapok, arról is, amiről ők hallgattak. Vegyük pél­dául a múlt év novemberét; vállalták, hogy a tsz-eknek igénylésük alapján összeállít­ják, milyen pokrócokra van szükségük. Kitisztítják a vasúti szállítások során be­piszkolódott küldeményeket. Senki sem határozta meg, hogy mit jelent szocialista brigádban dolgozni, de mégis benne volt mindabban, amit a hólapátolásról és a kirán­dulásról meséltek, és ami ott szerepel a gondosan vezetett napló soraiban is. A sorok így kezdődnek: »Az 1969. március havi termelési ta­nácskozáson a ruházati osz­tály mérték- és konfekció­részlege — kilenc fő — vál­lalta, hogy ismét benevez a szocialista brigád címért fo­lyó versenybe* Tröszt Tibor SOMOGTI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom