Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

Mit kutassanak a honismereti szakkörök? A «7Ííinlnlrl a S&UlUlUlu ostromló hu­nadik századi embernek is biztos támpontja. Ehhez a föld- darabhoz, az itt élő emberek­hez szoros érzelmi szálaik kö­tik. Kozmikus méretűvé tá­gult világképünkből nem hiá­nyozhat szűkebb környezetünk ismeretanyaga sem, nédiküle ta­laj talanok lennénk. A hazasze­retet érzésének a szülőföld be­ható ismeretén kell alapulnia. Csak azt szerethetjük igazán, amit ismerünk is. Akit nem­csak a munkaviszony, hanem a helyes értelemben vett lokál­patriotizmus is lakóhelyéhez fűz, az többet tud dolgozni an­nak fejlesztéséért is. Elég sok olyan — egyébként kitűnő szaktudással rendelke­ző ember él felénk is, aki lakó­helye vagy meigyéje múltjáról, az ott élő nép szellemi kincsei­ről alig-alig tud valamit. A szülőföld megismerésének igé­nye azonban nádunk is növek­szik. S ebben az örvendetes változásban jelentékeny részük ▼an honismereti szakköreink­nek. A honismereti kutatók célja a szülőföld tudományos ala­posságú megismerése, a feltárt ismeretanyag közkinfccsé téte­le. A helyismereti tudomá­nyoknak szinte mindegyik ágá­val foglalkoznak: földrajzzal, helytörténettel, néprajzi és nyelvjárási gyűjtőmunkával — egyszóval feltárják a szülőfödd múltját és jelenét Munkások és értelmiségiek, nyugdíjasok és tanulók fognak össze, s a szülőföldért végzett munka közösségformáló, erejére is vannak szép példáink. (Emlék­szünk a vetélkedőkre: Tiszáit innen, Dunán túl; a kisközsé­gek, a kerületek versengése stb.) Jelentős a honismereti mun­ka tudományos értéke is. A tu­domány szakemberei már rég­óta igénylik a vidéken élő amatőr gyűjtők és kutatók se­gítségét. A megnövekedett a sürgőssé vált kutatási felada­tokat ugyanis képtelenség be­látható időn belül szakembe­rekkel elvégeztetni. Megbízha­tó, nagy mennyiségű adatköz­lésre van szükség. A helyisme­reti tudományok művelői főkép­pen ezen a területen várjak a vidéken élő önkéntes munka­társak segítségét. A fahjkróni­ka-írók, a néprajzi és nyelvjá­rási gyűjtők, a honismereti szakkörök tagjai erre a fel­adatra vállalkoztak, s ezért bízvást nevezhetjük őket a helyismereti tudományok lel­kes társadalmi munkásainak. Újabban a rádió és a szintén bekapcso­IC1CY141U lódik a gyűjtő. munka “-szervezésébe«, s a fel­hívás eredménye itt is szóra érdemes. Amit pl. a személy­névkönyv szerkesztői csak évek munkájával tudtak volna véghezvinni, azt a tv-nézők egy hónap alatt megoldották. Grétsy László kérésére 30 000 ritka névadatot küldtek be! Megyénkben a honismereti munka most van kibontakozó­ban. Néhány szakkör dicsére­tes eredményeiről már tudunk, azonban a honismeretnek még ezután kell mozgalommá vál­nia. Ennek érdekében évről évre rendszeresen pályázatokat hirdetünk, gondoskodunk a legjobb dolgozatok nyomtatás­ban való megjelentetéséről. Az önkéntes munkatársak tovább­képzésére tapasztalatcseréket rendezünk, módszertani útmu­tató füzeteket adunk ki. Terv­be vettük a negyedévenként megjelenő Somogyi Honisme­reti Híradó kiadását is. A szer­vezeti keretek tehát lassan tisztázódnak. Most már való­ban az alkotómunkára kell irányítanunk figyelmünket! De mit is válasszon ki a vidéken élő gyűjtő? Melyek a korszerű kutatási feladatok? Erre a kér­désre kívánunk az alábbiakban válaszolni. Az idén ünnepeljük a Ta­nácsköztársaság 50. évforduló­ját, jövőre pedig a felszabadu­lás negyedszázados jubileumát. Most van az ideje annak, hogy az ötven évvel ezelőtti esemé­nyek szemtanúit felkeressük, s megörökítsük az ő emlékezé­seiket. Gyűjtsük össze mind­azokat a dokumentumokat, amelyek erről a korszakról vallanak. Több község értelmáségénék kezdeményezéseként már sok helyen írják a felszabadulás utáni időszak krónikáját. Jó lenne ezt általánossá tenni, mert a jubileum méltó megün­nepléséhez a 25 évet áttekintő krónika nélkülözhetetlen. A jelen eseményeinek krónikás megörökítését erre kell alapoz­nunk. Megyénkben a barcsi és a fonyódi járásban indult meg szervezetten a falukrónika- írás; példájukat — reméljük — más járások is követni fogják. Baranyában az események megörökítésének új formáját tapasztaltuk, az ún. hangos krónikát. Ezt ott alkalmazzák, ahol a krónikaíró körök rend­szeres összejövetelére nincs más mód. A krónika főszer­kesztőié (aki legtöbbször a népművelési ügyvezető) min­den hétfőn délelőtt felkeresi a tanácselnököt, a tsz-elnököt, az iskola igazgatóját, és hang­szalagra mondatja velük az elmúlt hét fontosabb esemé­nyeit. Így egy-egy héten leg­alább 6—8 perces anyag gyűlik össze. Ennek lejegyzése admi­nisztrátori feladat, az anyag válogatása pedig a negyed- évenkénti krónikaírói összeiö- vetelen, valamint az év végi szerkesztéskor végezhető el. LÁNCSZEM Szűrt fényű, kellemesen hű­vös szobában teszem fel a kér­dést: — Hogyan tesz valakiből fő­mérnök? — Nem tudom. — Mégis? — Szerencse kell hozzá. Ne­kem mindig a vezeték volt a hobbym és tervezni akartam. Amikor elvégeztem az egyete­met, az Olaj tervinél azt mond­ták: szerezzek először gyakor­latot Akkor ezért piszok mér­ges lettem. Most belátom, iga­zuk volt — Hol itt a szerencse? — Tizedik vagy tizenegyedik mérnönnek kerültem a Sió­foki Kőolajvezeték Vállalathoz és mindjárt bedobtak a mély­vízbe. Négyszáz kilométer gáz­vezetéket bíztak ram. Akkor ennyi volt, most ezerhatszáz kilométer van. Aztán elment a régi főmérnök, s értem vállalt rizikót a pártszervezet meg a vállalat. Ennyi az egész. Nem mondom, nagy problémáim voltak, hiszen huszonhét éves fejjel lettem főmérnök, s a be­osztottaim között nem egy 20— 25 éves gyakorlattal rendelke­zett. öreg, nagy tapasztalattal rendelkező olajosok valameny- nyien, s ha egy ember a sem­miről indul el, ennyi idő alatt altkor is sokat tanul, annyit legalábbis, hogy egy fiatal mérnököt ott vág át, ahol akar. De ők megértettek és segítet­tek. Kavarjuk a kávét és mind a ketten ugyanarra gondolunk. A főmérnök három évvel ez­előtt,- amikor megbízták, végig­vitt az országon, s bemutatta, mit csinál a vállalat három­ezerötszáz embere. Ragadós sártengerben, borotváló szél­ben csavarogtunk három napig, s ez alatt az idő alatt egyszer sem hallottam, hogy valaki a teljes nevét — Eecser Péter — kimondta volna. A keresztne­véről mindenki ismerte. A hét nagy részét mindig itt tölti az emberek között, s ahol megáll­tunk. mindjárt műszaki kérdé­sekről esett szó. A miért?-re most azzal adja meg a választ, hogy a köz­pontban, ha va­laki saovjet vagy amerikai folyóiratot akar olvasni, bemegy a műszaki könyvtárba és magyar fordí­tásban megkap­ja. Kint a mun­kahelyeken ne­hezebb a hely­zet. Mindent is­merni sok mun­kájába kerülhet a főmérnöknek. Kérdem is, mennyit dolgo­zik naponta. — Nem sok­kal többet, mint beosztott mér­nökként. Csak mást csinálok. Szerintem re­generálódásra is szüksége van egy embernek, azt ne mondja senki, hogy a huszonnégy órá­ból rendszere- j sen húszat dol­gozik, mert nem hiszem el. A sznobok panaszkodnak éveken át azért, hogy rengeteg a murkájuk. Szerintem, ha vala­ki szereti a szakmáját, az ide­jét is be tudja osztani anélkül, hogy akár a családja vagy a munkája látná kárát. Nem mondom, hogy fiatalon nem nehéz ezt csinálni. A múltkor elküldték vezetőképző tanfo­lyamra. Amikor beültem az előadásra, mindenki azt hitte, hogy valamelyik főmérnök gép­kocsivezetője vagyok. Én vol­tam egyedül harmincéves, utá­nam a.legfiatalabb negyvenöt­nél kezdődött. Dehát a vezetést is meg kell tanulni, mert en­gem az egyetemen csak az olajról meg a gázról tanítot­tak. önkéntelenül csúszik ki a számon: — Ha újra kellene kezdeni? — Fúrós kérdés. Nem vol­tam még filmszínész, hegesztő, szövőnő és újságíró sem. Nem ismerem ezeket a munkákat, de voltam olajoslegény, s az gyakorlatilag segédmunkást jelent. Tudom, milyen nehéz egész nap a kötelet húzni meg traktoron ülni. A szénhidrogé­Iskoláink hármas jubileuma előtérbe helyezi az iskola- történetek Írását. A munka megkönnyítése céljából hama­rosan útmutató füzet jelenik meg. Iskolatörténeti tanulmá­nyokra a Somogyi Szemle is igényt tart A falutörténet kutatói sem hagyhatják figyelmen kívül a földrajzi nevek és a személy­nevek tanulságait. A somogyi földrajzi nevek gyűjtését az idén fogjuk ellenőrizni, és az adattárt 1971-ben fogja megje­lentetni az Akadémiai Kiadó. Hasonlóan sok történeti is­meretet kapuink a személyne­vek kutatásakor is. Annak ki­derítése, hogy melyek egy te­lepülés legrégibb családjai, honnan jöttek be a különböző neveket viselő személyek: min­denkit érdeklő történelem. A honismereti gyűj­tnlf számára jó munkalehető- *,w** ség és egyben korszerű tudományos kutatási téma is a népmese- és népmonda gyűj­tés. Ezzel kapcsolatban ismét egy baranyai példát szeretnék idézni. A baranyai óvónők mintafoglalkozást tekintettek meg a komlói óvodában, ahol az óvó néni egy szép tündér­mesét mondott eL Itt merült fel, hogy milyen jó lenne, ha a gyerekek helyi vonatkozású meséket, történeti mondákat is hallhatnának. Az óhajt tett követte, s megszervezték az Egy mesét az unokámnak moz­galmat A szülők, nagyszülők felajánlásképpen az óvónő rö­vid időn belül fél kötetre va­ló eredeti bányászmesét gyűj­tött össze, amelyet irodalmi formába öntve fel is használ­tak. Nálunk is meg lehetne próbálkozni hasonló kezdemé­nyezéssel. Somogy területéről ?ddig csak egy, Kisbajomból származó mesegyűjtemény je­lent meg, tehát csaknem min­denütt gyűjthetünk, és mun­kánkkal fehér foltokat tünte­tünk eL Mindez csupái ízelítő. Aki bekapcsolódik ebbe a munká­ba, az saját maga is megta­lálja a tennivalókat, Legyünk rajta, hogy a honismereti ku­tatók tábora mesénkben is növekedjék, s munkájuk ál­tal gyarapodjon mindannyi­unk szellemi kincse. Király Lajos ÖSSZE KELL TARTOZNUNK — Amíg fiatal az ember, az egész világot szeretné be­kebelezni. Sajnos még fiatalon rájön, hogy ez lehetetlen... — Akkor kezdi keresni azo­kat az ismerősöket vagy is­meretleneket, akik sokat, vi­szonylag többet láttak a vi­lágból mint ő. Igényli a tár­saságot, a beszélgetést. Igényel egy állandó helyet az ottho­nán kívül, ahol a művészetek­ről, a belső kényszerekről, a világ dolgairól kicserélheti vé­leményét ... — Jóllehet az álmai csak félig valósulnak meg majd. Jóllehet egy kisvárosban le­szűkül a világ is, de nekünk fiataloknak össze kell tartoz­nunk ... Lányok (húszon innen, hú­szon túl) véleményeit, gon­dolatait idéztem. Beszélgettek. Egymás szavait kiegészítve, láncként fűzve. Álmaik, terveik nemcsak a párválasztásig terjednek, ha­nem tovább. Sokkal tovább. Teret, időt akarnak meghódí­tani. A világot akarják meg­sejteni. Azt mondták, össze kell tartozniuk. S ahol el­mondták ezeket a gondolato­kat, az egy egyszerű klub- helyiség. Helyesebben két szoba a megyei tanács épü­letében. A megyei tanács KISZ- szervezete, amelyhez a tanács fiatal dolgozóin kívül a me­gyei könyvtár és az illet­ményhivatal fiataljai is tar­toznak, ifjúsági klubot ava­tott. Régi vágyuk teljesült. Komoly, felnőtt, müveit fia­talok, akik a politikai oktatá­sokon és a szokásos havi tag­gyűléseken kívül szórakozni, társalogni, »élni- szeretnének a KISZ-ben. Vitatkozni a mű­vészetekről, a munkából adó­dó problémákról, politizálni, betekinteni a társadalom- és természettudományok világá­ba. Terveik, álmaik szépek. A klubtanács elnöke Varga István, a megyei tanács pénz­ügyi osztályának munkatársa. — Igen szépeket tervez­tünk. Húszezer forintot kap­tunk lemezekre, könyvekre, folyóiratokra, berendezésre, táras játékokra. Klubunkat a megyei tanács párt- és szak- szervezete patronálja. Napon­ta négytől van nyitva, s két* hetenként kedden tartanánk zártkörű foklalkozásokat. Jö­vő héten farsangi estet ter­vezünk, két hét múlva a Kle­opátra című filmről ankétot, nemsokára megindul a zenei sorozat a dzsesszről, a komoly zenéről, váltakozva. A szín­házi KISZ-szel szeretnénk szoros kapcsolatot teremteni, elhívni őket ide, beszélgetni velük, meghallgatni néhány szép verset, meghívni őket közénk, Kaposvár fiataljai közé. Győri László somogyi költőt is vendégül kívánjuk látni, a vámosunkban élő más művészpárokkal együtt. In­dul egy bridzstanfolyam ét kirándulásokat . tervezünk. Szó esik majd bérezésről, munkaügyi kérdésekről is. A klub vezetősége az észrevé­teleket közli a gazdasági ét politikai vezetőkkel. A tervek szépek az ólmok színesek. Vajon mennyit va­lósítanak meg ebből hónapok múltán a klub tagjai? Ko­vács Agnes, a megyei könyv­tár dolgozója így beszélt: — Otthonra találtunk. Ml érzünk magunkban annyi erőt, fiatalos lendületet, hogy szépítsük gyarapitsuk ottho­nunkat, és ne veszítse el a fényét itt semmi. Igaz, több a lány, mint a fiú, de valahogy majd kialakítjuk az egészsé­ges arányt. A klub elnöke i*- mertette a programot. Sze­rintem nem az a fontos, hogy pontról pontra betartsuk, hó- nem az, hogy rugalmasak le­gyünk, élet legyen itt. Együtt, emberien éljünk, közösen ter­vezzünk, és örüljünk a fia­talságnak. Olyan jó lenne, ha egyszer már nem kellene Ot­tói félni, hogy kinevetik az embert az ilyen és hasonló »frázisokért-. Intelligens, lelkes fiatalok vettek körül. Az elekromos társasjátékkal úgy játszottak^ mint az iskolások. Jól eseh feloldódniuk. Benn az asz­taloknál összeráncolt homlok- lial kártyáztak. A magnó mel­lett átszellemült arccal a Rémlátomást hallgatta valaki. Klubot kaptak, becsüljék meg, s találkozzanak min­denkivel, aki a világot, vagy a világnak egy pici részét jelenti Kaposváron. Bán Zsuzsa Társadalmi ösztöndíj - ipari tanulóknak nek felhasználása hatalmas mértékben fejlődik. Szerintem aki erre a munkára teszi fel az életét, nem választ rosszul. De ezt így kimondani — frá zis. Én bányászként kerültem az egyetemre. Tizenkilenc éves fejjel választottam az olajat. Heten végeztünk akkor olaj ipari szakon, s hát tizenkilenc éves fejjel eldönteni, melyik a jobb, nem éppen könnyű. Jó! jártam, beütött minden. Anya­gilag siem rossz. Persze, ha maszek szabónak mentem vol­na, anyagi gondjaim akkor sem lennének. De mégsem mindegy, mit csinál az ember. Az országban most egymillió propán-bután gáz előfizető van. Többek között nekik is biztosí­tani kell a jó ellátást. Mit mond­jak, jó érzés tudni, hogy min­den rendben megy. Erkölcsileg is az, mert hát egy láncszem ez a vállalat az ország nagy ener­giarendszerében, hogy minde­nütt ég a gáz, ahová bevezet­ték, az a mi embereinknek is köszönhető. Persze ez havonta csak egyszer jut az ember eszébe, de akkor nagyon sokat jelent neki. Kercza Imre Az 1969/70-es tanévben az egyetemekhez hasonlóan ipari tanulók is kaphatnak már tár­sadalmi ösztöndíjat. Függet­lenül a szülők anyagi helyze­tétől, havi keresetétől, a ta­nuló előképzettségétől — hogy általános vagy középiskolai végzettségű-e egységesen két­száz forint a tái-sadaiffni ösz­töndíj havi összege. Ezt a szakmunkástanuló természete­sen a havi keresetén, ösz­töndíján felül kapja attól a vállalattól, amelyikkel erre külön szerződést köt. A kérdésre, hogy hogyan került sor a szakmunkástanu­lóknál társadalmi ösztöndíj bevezetésére, Pintér Kálmán, az iparitanuló-iskola igazga­tója így válaszolt: — Az új kedvezményre csak bizonyos szakmákban kerül majd sor. Nyilván nincs szükség külön anyagi ked­vezményekre a fodrászoknál, autó-motorszerelőknél, hiszen ezek a szakmák amúgy is népszerűek, régóta túljelent­kezéssel kell számolnunk. Hi­ány van viszont a kőműves, ács, állványozó, bádogos, üve­ges, féríiszabó, vasbetonszere­lő és burkoló szakmákban. A vállalatok most a társa­dalmi ösztöndíj segítségével csökkenthetik ezekben a szak­mákban a munkaerőhiányt A társadalmi ösztöndíj ugyanúgy, mint az egyetemi, azzal jár, hogy a tanuló — mi­után befejezte az iskolát — meghatározott ideig köteles a vállalatnál dolgozni. Ezt az időtartamot a most készülő kollektív szerződésekben kell rögzíteni a vállalatoknál. Ugyancsak a kollektív szerző­dés rendelkezik afölött, hogy milyen szankciót alkalmaznak azokkal a fiatalokkal szemben, akik a meghatározott időt nem töltik ki a vállalatnál. A szerződésikötés csak akkor lesz hiteles, ha azt az iparita­nuló-iskola igazgatója, vagy a vezetésével létrehozott bizott­ság jóváhagyja. A döntő szem­pont a következő: csak azoknál a szakmáknál engedélyezik a társadalmi ösztöndíj folyósítá­sát, amelyeknél a beiskolázás egyébként eredménytelen len­ne. A szakmunkástanuló-isko­lákban a felvételek május első felében lesznek, addig a válla­latoknak el kell határozniuk magukat, hogy élnek-e az új lehetőséggel. Az új rendelkezés kitér arra is, hogy az ipari tanaiéiként fölvett fiatalokkal más válla­lat is köthet szerződést társa­dalmi ösztöndíjra, ha az ipari tanulót alkalmazó vállalat ezt korábban elmulasztotta. A fia­tal szakmunkásjelölt ettől füg­getlenül ott dolgozhat, ahova eredetileg fölvették, csak ta­nulmányainak befejezése után köteles annál a vállalatnál munkába állni, amelyikkel a társadalmi ösztöndíjra szerző­dést kötött. Kiskorúaknál csak a szülő beleegyezésével vagy jelenlétében köthet szerződést társadalmi ösztöndíjra a vál­lalat. N. J. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára fölvesz esztergályos és lakatos szakmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint. _________ (8168) P ályázati hirdetmény A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, Siófok, Szabadság tér 6. pályázatot hirdet önálló jogi előadói állásra Siófok székhellyel, lakás biztosítása nélkül. Jelentkezhetnek, akik az egyetemet sikerrel elvégezték, legalább hároméves gyakorlattal rendelkeznek és feddhetetlen előéletűek. Illetmény megegyezés szerint! A pályázó jelentkezését, önéletrajzát és a jelentkezési föltételek igazolását személyesen vagy írásban juttassák el a hivatal személyzeti előadójához. Somogy _ megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala Siófok, Szabadság tér 6. TeL 132. SOMOGYI NGPLAI­Vaaárnap, 1969. március 9. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom