Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

ötven éve történt: HÁROMTAGÚ DIREKTÓRIUM A cukorgyár a forradalmak idején A VÁRMEGYEHÁZÁN 1819 februárjában Somogy tuegye politikai eletében nagy­arányú balratolódás követke­zett be. Február 9-én. többezer kaposvári dolgozó tüntetett a munkáshatalomért a szociálde­mokrata párt vezetése alatt. Szinte az egesz hónapban egy­mást érték a tüntetések, tilta­kozások. A Munkástanács ülé­sein állandó napirend a kine­vezett kisgazdapárti kormány­biztos elleni tiltakozás. A So­mogyi Hirlap február 27-én ki­jelenti, hogyha azonnal nem oldódik meg a kormánybiztosi kérdés a munkásság javára, ál­talános sztrájkot hirdetnek es *direktóriumot állítanak a me­gye élére*. A balratolódás, az osztályharcos erők megerősö­dése a következő hónap elején még jobban fokozódik. A munkásság egymás után hozza létre az üzemi tanácsokat, az agrárproletariátus a nagybir­tokon szocialista termelőszö­vetkezeteket alakit. A mun­kásság kezebe került március 3-án a megye legnagyobb üze­me a kaposvári cukorgyár. Március első hetének végén 150 000 holdat vettek át ter­melőszövetkezeti kezelésbe és ugyanekkora területre jelen­tették be a szervezést. A kis­gazdapárt, elén Nagyatádi Sza­bó Istvánnal ezt óhajtotta megakadályozni és kivenni a kezdeményezést a munkásság kezéből. A kisgazdák szerették volna visszahelyezni állásába dr. Neubauer kormánybiztost is, aki a proletariátus föllépése nyomán nem tudta elfoglalni hivatalát. A március 11-re hir­detett kisgazdapárti nagygyű­lés előtt föltétlenül cselekednie kellett a város proletariátusá­nak a forradalmi vívmányok védelmében. A hatalom átvéte­lére az előkészületek ezekben a napokban befejeződtek. Már­cius 9-ről 10-re virradó éjjel határozat született a szociálde­mokrata pártvezetöség és a Munkástanács együttes ülésén, a második direktórium kine­vezésére. A határozatot azon­nal kiszedték a nyotmdász- mtmkások és reggel röplapon tudatták, hogy a **■szociálde­mokrata párt általános sztráj­kot rendez, a munkát abba kell hagyni. mindenki siessen a Munkásotthonba*. A repülőgé­pen a város fölé szórt röplapok tudósítása révén délelőtt ti­zenegy órakor több ezres miun­kástömeg gyűlt össze a Mun­kásotthonban. Itt Kovács Mik­sa megyed párttitkár tudatta a munkásokkal, hogy a »szociál­demokrata párt a vármegye fö­lötti felügyelettel egy háromta­gú direktóriumot: Tóth Lajost, Latinca Sándort és Peinhoffer Lajost bízta meg*. A megyében uralkodó nehézségeket a kis­gazdapárti politikusok a ma­guk javára akarják felhasznál­ni és fegyveres összeütközése­ket provokálnak. A Kaposvár városára és a környékére azon­nali statáriumot rendelnek el és a közrend biztosítására Zó- nik István a városparancsnok­ságot, Sebök Imre főhadnagy a karhatalmi parancsnokságot veszd át. »Kovács Miksa szavait eget­verő éljenzés fogadta. A ha­talmas tömeg követelte, hogy. vonuljanak azonnal a várme­gyeházára és vegyék azonnal, kézbe a közigazgatást. Erre nyomban meg is indultak szak­mák szerint a vármegyeháza felé, amelynek kapujában a munkások utasítására ekkor már a karhatalmi kirendeltség teljesített szolgálatot. A kapu fölött transzparens hirdette, hogy a vármegyeház szocialis­ta direktórium alá került, az erkélyről pedig hatalmas lobo­gó üdvözölte a sok ezer egybe- sereglett munkásságot. — Amint a vármegyeházához ért a menet, a szociáldemokrata párt vezetősége nyomban fel­kereste hivatalában Tallián Andor alispán-helyettes, vár­megyei főjegyzőt, akinek Ko­vács Miksa adta tudtára a mun­kásság határozatát. Bejelentet­te, hogy ezen intézkedésre a vármegye közbékéjének és a közrend fenntartásának bizto­sítása késztette a munkáso­kat.* Kovács Miksa megyei párt­titkár kijelentette, hogy a Mun­kástanács a maga nyolcszáz íölfegyverzett munkásőrével biztosítani fogja a rendet, ame­lyet a községekben felelőtlen személyek mesterségesen akar­nak megbontani. Tallián fő­jegyző tiltakozott a munkásság eljárása ellen, de kijelentette, hogy a »direktórium működé­sének ellene nem szegül*. *Amíg a párt vezetősége a főjegyzőnél járt, a vármegye­ház lépcsőjéről Szabó Károly, Tóth Lajos és Latinca Sándor beszélt az egész Fő utcát betöl­tő hatalmas tömeghez. Bejelen­tették, hogy a közigazgatás át­vétele megtörtént, oszoljanak rendben haza és délután újból jelenjenek meg a Munkásott­honban.« Közbein a megyeház nagyter­mébe összehívták a vármegye­ház hivatalnokait, akiknél Tóth Lajos jelentette be a di­rektórium megalakulását. Ez­után Kovács Miksa párttitkár tartott beszédet a tisztviselők­höz. »Történelmi pillanatok ezek — mondotta Kovács Mik­sa —■, mert a szövetkezeti ter­melés eszméje, amelynek nagy horderejét csak később fogják felismerni, innen Somogybái indult ki. Ide figyel most min­den szem, a jövő termés és az egész gazdasági élet fejlődésé­nek biztosításánál ezt az ak­ciót nem lesznek képesek elég­gé meghálálni*. A munkásság hatalomátvé­tele, amelyet a hivatalos pol­gári kormány hosszú időn át szabotált, most március 10-én a kaposvári proletariátus for­radalmi fellépése nyomán be­fejezett ténnyé vált. Valóban Somogyra figyelt az ország la­kossága, és Somogy mutatta a példát. Amikor Nagyatádi Sza bó István vonata a kaposvári állomásra megérkezik, tizenöt­ezer somogyi proletár várja »Zajosan tüntettek Szabó Ist­ván ellen és a vele együtt ér­kezett Hamburger Jenő dr. szo­cialista párttitkárnak, vala­mint Göndör Ferenc fővárosi szerkesztőnek sem sikerült á tömeget megnyugtatni.* Ami­kor Nagyatádi hosszú idő múl­va szóhoz jutott, elmondotta, hegy ő »miért 'jött Kaposvárra, hogy azokat az intézkedéseket, amit a szocialisták itt a köz­rend érdekében megtettek, szankcionálja*. Mindenesetre a gyors »pál- fordulása« Nagyatádi Szabó Istvánnak megmentette épsé­gét. Nagyatádi későbbi színvál­tozásával a magyar történe­lemben még többször tálé’koz ni fogunk. A. A. Megsárgult fényképet ad­nak körbe a pajtások. Katonák csoportképe. Vörös katonáké. Az álló sorban lévök fején tá­nyérsapka van. Az 1919. már­cius 21. után alakult Latinca század tagjait, ábrázolja a fél évszázada őrzött kép. Igen, őr­zött, s ezt a szentbalázsi úttö­rők Stefánovics Antal volt vö­röskatona elbeszéléséből tudják meg. aki szintén rajta van a csoportképen. Az a hullámos hajú, középen választott frizu­rával, az alsó ülő sorban. Ste­fánovics Antal túl a hetven éven, nyugdíjban éldegél. Em­lékeiről szívesen beszél a fia­taloknak. Hisz amit ő átélt, az ma már történelem. A pajtá­sok a képen levőkről érdek­lődnek. Hogy élnek-e a harcostársak, nem tudja. Talán, ha a fény­kép az újságban megjelenne? A neveket sorolja, hiszen, ha régen volt is, a kaposváriakat felismeri, s a fegyverbarátság mélyre vés te az emlékezetébe a »p- '-ot. Az álló sorban jobb­ról balra Fekete, Kver, Mayer, Jagicza, Papes, Gazda Jenő, Polónyi elvtársak és Fenyvesi századparancsnok. Az alsó ülő sorban jobbról balra maga Stefánovics Antal, Mohai, Alvári és Fürst elvtár­sak. A fekvők: Somogyi Pál politikai biztos, és Bázel Lajos. A pajtások ismerik Somogyi Pált, a Tűz a Kapos mentén cí­mű könyve megvan az iskola könyvtárában. Izgalmas lenne a többi elvtárssal is találkozni, akik ráismernének a képre, vagy a hozzátartozóik — toldja meg egy pajtás. Jó volna összejönni a volt vöröskatonákkal, erre Stefáno­vics Antal is gondolt. Az öt­venéves évfordulót nem sokan érték meg. Pedig mennyire másképp látják ma már akko­ri harcukat, az eseményeket. Stefánovics Antal éilete az egyszerű munkásember élete volt.. A kaposvári Mayer kocsi­gyárban volt fényező-mázo- 16. Fiatalon bevonult, hamaro­san a frontra került az első vi­lágháborúban. Megsebesült, egy gránát érte a vállát, mely­nek szilánkjaiból most is az izmaiban vándorol még. Orosz ■ fogságba került, itt ismerkedett . meg a Nagy Októberi Szocialis- j ta Forradalommal. Amikor ha- , zajött, kitört a forradalom, győzött a Magyar Tamácsköz- ' társaság A Latinca századba került. Szolgálatuk a proletár- j hatalom védelme volt. Stefáno- < vies Antal személyesen talál­kozott Latinca Sándorral őr­szolgálatot teljesített, a rend fenntartásáról gondoskodott. Laktanyájuk a mai Latinca Sándor utcában volt. s a bér­házon emléktábla őrzi a volt vöröslaktanya emlékét Ami­kor az intervenciósok megtá­madták a fiatal proletárhatal­mat a fronton harcoltak a Ta­nácsköztársságért A század feladata a belső ellenség elleni harc volt 1919. június elején a század­gyűlés elhatározta, hogy a szá­zad kétharmad része a cseh frontra indul. Kikerültek Ko­márom mellé a frontra, s be­csülettel harcoltak. Aztán ha­marosan visszarendelték őket, mert az ellenforradalom ütöt­te fel a fejét Kaposváron. 1919 augusztus elseje után a század néhány nap tmjlva le­szerelt. A vezetőket elfogták, a katonák egy része elmenekült. Stefánovics Antal a szerb megszállta Szigetvárra mene­kült. Becsületes munkásem­berként élt az elnyomás évei alatt, s a fényképet, mely az első proletárhatalom védője- ként ábrázolta őrizte, rejtette Mo$t a pajtások kérésére vette elő, beszélt emlékeiről, az öt­ven éve történt eseményekről Horváth János 0 .OMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március 9. A Z első világháború évei­ben nagymértékben csökkent a kaposvári cukor­gyár termelése. Fokozottabb súllyal nehezedett a munka és az elnyomás a dolgozókra. A reálbérek nagyfokú csökkené­se — élelmiszer-, ruha- és ci- pöhiány — anyagilag; a meg­hosszabbított munkaidő, illet­ve a munkaintenzitás fokozása fizikailag; a férfiak harctérre hurcolása és általában a há­ború nyomasztó súlya erkölcsi­leg nyomorította a gyár mun­kásait. Általánossá vált a nők munkába állítása, a nehéz fi­zikai munkában való felhasz­nálása. A gyár urainak azon­ban ez is hasznot jelentett A nők lényegesen kevesebb bért kaptak, mint a férfiak. De akadt a nőknél olcsóbb mun­kaerő is. 1915-től a háború vé­géig rendszeresen foglalkoztat­ták az orosz, és 1916-tól az olasz hadifoglyokat A foglyokra fegyveres őr vigyázott, zubbo­nyukon pedig »-Hadifogoly« fel­iratú karszialagot hordtak. Ta­lálunk köztük cipészt, szabót, rézművest, asztalost, péket, akiket természetesen a szak­májukban dolgoztattak. Ezek­ben az években mintegy félezer olasz és orosz hadifogoly dol­gozott szinte ingyen a kapos­vári cukorgyárban. A gyár vezetői az üzemben való hasznosításuk mellett az egyik legdrágább és számukra egyik legfontosabb beruházást Valósították meg velük most szinte fillérekért: a béruradal­makat behálózó gazdasági vas­utak kiépítését. 1915-ben kezd­ték meg és évekig folyamato­san építtették a foglyokkal a 120 km hosszú keskeny nyom­távú vasútat. A foglyokat amennyire csak lehetett, rezer­válták a magyar munkásoktól. Mivel szervezett ellenállásra módjuk nem volt, ezért az egyéni ellenállás módozatait próbálták alkalmazni. Nem mindig sikerrel. (Pl. igen gya­kori volt az öncsonkítás, a munkaképtelenség határáig de a globális testi épség határain belül. Sok volt a szimuláns, de előfordultak szökési kísérletek is.) A hadifoglyokat az igazgató mindenható kény ére-ked vére bocsátották. A fizetésüket is ő írta alá. Ez pedig még a gyá­ri dolgozóknak is nagyon kevés volt, noha az alapfizetésükön felül 10 százalékos pótlékot kaplak a több munkáért Fi­zettek a dolgozóknak némi há­borús pótlékot is. Azonban a bérek vásárlóértéke a mini­mumon mozgott. A drágaság nőtt, az élelmiszerárak utolér­hetetlenek voltak. 1918. júniu­sában Kaposvárott 80 fillérért, decemberben 1,28 koronáért adták a tejet. Júliusban 30 ko­rona a zsír, 32 korona az élesz­tő, a napszám pedig ez időben 75 korona volt. A munkások közül éjszakára őrséget szerveztek a gyárban, amit napi munkájuk után kénytelenek voltak vállalni, hogy némi fizetéskiegészítésre tegyenek szert. Ezt — 40 koro­nát éjszakánként — hetente fi­zették. Az összeomlás után, az őszá- . rózsás forradalom idején ren- geteg gyári munkás tért visz- sza a harctérről, a fogságból Kaposváron is az ő gyújtó sza­vuk nyomán éledt újjá a szer­vezkedés. A kaposvári munkások 1918 őszén már erős, 1914 óta sok­szor hatásosan fellépő szak- szervezettel rendelkeztek. A munkások bizalmiakat válasz­tottak. így a Tanácsköztársa­ság idején a gyár munkásai már egyöntetűen a proletárdik­tatúra mellett foglaltak állást. | 919. április 7-én a gyax • bizalmi testületé érte­kezletet tartott. A fizetésren­dezés, meg az igazgató szemé­lye volt napirenden- Heves vi­ta alakult ki, különösen a má­sodik kérdésben. Végül is el­mozdították Kladnigg Alajos igazgatót és Nagy Miklós mér ­nököt választották meg terme­lő biztosnak. Mellette a bizott­sági tagok: Klein Gyula, rónai Pál, Nagy János, Kovács Miksa. A gyári munkástanács át­érezve a munkások súlyos anyagi helyzetét, a lehetősé­gekhez képest természetbe- ruekkel is segítette őket: liszt, zsír, deszka és hordó kiutalását engedélyezték. A munkások és a tisztviselők is ezt önkéntes társadalmi munkavállalással viszonozták: mészkövet raktak ki vagonból. A külföldre szánt, de lefog­lalt cukorkészletből Létein Sa­mu direktóriumi tag utasításá­ra 1000 kg-ot kiosztottak Ka­posváron a legjobban rászoru­lóknak, 53 vagonnal pedig az éhező főváros dolgozóinak nyo­morán eynhítettek. A munkástanács türelemmel és humánusan ítélte meg az emberek tetteit, még a szem­benállókét is. Többszöri figyel­meztetés után is csak írásban figyelmeztették a vétkest és csak végső esetben bocsátották el. Emberi Szabadságában meg ezek után sem korlátozták, még őrizetbe sem vették. Eze­ket a fokozatokat járta végig például a már említett főrak­táros, Szigeti József is, aki a proletárdiktatúra esküdt ellen­sége volt egész idő alatt. Ami­kor a figyelmeztetéseik ellené­re is tovább izgatott a rendszer és a munkástanács ellen, az El­lenőrző Munkástanács 1919. május 8-án újabb hivatalos le­velet juttatott el neki: »Miután ismételt felszólítá­sunk ellenére az elrendelt el­lenőrzésnek ellenszegült (a rak­tárban); a kirendelt ellenőrök­től a felvilágosításokat meg­tagadta, és ezzel határozottan rendelkezéseink ellen tesz, leg­nagyobb sajnálatunkra kény­telenek vagyunk önt állásá­ból felmenteni. Felszólítjuk, hogy a raiktárt Hadinger Géza elvtársnak haladéktalanul adja át. Amennyiben mai nap­tól számított 8 napon be­lül arra az elhatározásra jutna, hogy szolgálatát elő­írásszerűén hajlandó lenne ellátni, állását újból elfoglal­hatja. Különben kilépettnek te­kintjük. Amennyiben az El­lenőrző Munkástanácsnak mai napon hozott fenti elhatározá­sát magára nézve sérelmesnek tartja, a Termelőszövetkezetek Központjánál kereshet orvos­lást.« S zigeti nem volt hajlandó a becsületes munkát vállalni. De nem csak ő volt ilyen. A többi legfeljebb óvatos volt, és nem szállt szembe nyíl­tan. A munkások között azon­ban nem akadt, ellensége az új rendszernek. Sőt. Amikor elérkezett a gyárba a felszólítás a Vöröshadseregbe való belé­pésre, akkor többen fegyvert fogtak a munkáshatalom vé­delmére. A harc mellett és a mindennapi múnkásgond mel­lett más fontos kérdésekre is gondoltak a hatalom birtoko­sai. 1919. június 25-én a gyári munkásság gyűlést tartott. »Je­len voltak: Tancsár József el­nök, Nagy Miklós termelési biztos, és a gyár dolgozói«. A jegyzőkönyv szerint az elnök bejelentette, hogy a jóléti bi­zottmány a munkásság gyer­mekeit, amennyiben egészség- ügyi állapotuk szükségessé te­szi, saját költségén nyaraláshoz akarja juttatni. Ugyanezen a gyűlésen újjáválasztották a bi­zalmi testületet is, mely szerint Kosár Kálmán, Diera Henrik szellemi dolgozók, Haramach János, Horvath András gyári munkások; Steller Adám és Hegyi István vas- és fémmun­kások és Fülöp Lajos famun­kás lettek az új bizalmi testü­let tagjai. A Tanácsköztársaság idején a gyár vezetősége példás gon­dossággal készítette elő a gyárat a kampányra, a ré­patermelő szövetkezeteket pe­dig a cukorrépa megmun­kálására. Lelkiismeretes mun­kájuk eredményeként ez évben a korábbi és az 1919-et követő évek cukorrépa terme­lésének átlagban kb. 3—4 sze­resét termelték meg. A répa­termés feldolgozására azon­ban már az ellenforrada­lom idején került sor, ami viszont a sok évi átlag­nak alatta maradt. Részben szénhiány, részben pedig a tö­meges munkáselbocsátások miatti megmozdulások vol­tak a nagyarányú termelés kiesés okai. A mindössze 15 napig tartó üzemben csak a termés egy tizedét dolgozták fel. A bukást követően 1919. augusztus 3-án muinkásgyú- lést tartottak. Itt a megválto­zott helyzetet mérlegelve arról tárgyaltak, hogy melyik szak- szervezetbe lépjenek át, hogy a munkások vezető befolyását fenntarthassák. Még augusztus 5-én is gyűléseztek. Ezen elítél­ték a proletárdiktatúra árulóit. Szigeti neve is szóba került) gazembernek nevezték a mun­kások. A proletár-hatalom bu­kása után 1919. szeptember 5- től a Körzeti Katonai Nemzet- védelmi Parancsnokság vizsgá­latot tartott a gyárban. A vizs­gálat eredményeként Gnál Gaszton megyei kormánybiztos rendelete alapján több dolgozót elbocsátottak. Szigeti József és természetesen Kladnigg Ala­jos igazgató visszakerült, M ivei most mái- az igazga­* * tó, a gyárvezetőseg és a munkások között többé nem állt fenn a »példás jó viszony«, az igazgatóság szigorú rendsza­bályokkal tiltott meg minden szervezkedést Mindent elkö­vettek, még részleges anyagi áldozatok árán is. Hogy a mun­kásságot szabad idejében le­kössék, megalakították a Rá­kóczi Sport Klubot és dalárdát is szerveztek. A munkások szel­lemi és lelki »táplálására« a veszprémi püspöktől külön pa­pot kért és kapott az igazgató­ság. Fizetését a gyár vállalta. A fiatalság részére megalakí­tották a Katolikus Legény- egyletet és 687. sz. Szent Ala­jos Cserkészcsapatot. A kaposvári cukorgyár veze­tői tehát kicsiben ugyanazt tet­ték mint az ellenforradalmi Magyaror szag urad: a számúik­ra veszélyes munkás elemeket és szervezeteket erőszakkal el­távolították megsemmisítették. Az így veszélytelenné vált m un.kás tömeget pedig némi anyagi, szellemi juttatással be­édesgették valamilyen egyházi befolyás alatt álló szervezetbe. Nagy súlyt helyeztek az ifjú­ság nevelésére, hisz törekvésük fő iránya éppen az ő lelki-szel­lemi gúzsba kötésüket célozta. E fizikai és szellemi béklyók­ból csak 1945. hozott szahnHu- lást. Fűzi János Moszkvai kiállítás a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára A Kaposvári Cukorgyárat 1919. április 3-án délben álla­mosították. A városi direktó­rium tagjainak jelenlétében történt meg az átvétel. Az el leníorradalmi erők már az első napokban szervezkezdtek, il­letve gazdasági bűncselekmé­nyeket hajtottak végre a köz­vagyon ellen. Még az államosí­tás napján az igazgató, Klad- rugg Alajos, összejátszva a fő­raktárossal, egy régebbi kelte­zésű hamis rendelkező levéllel megkezdték a cukorraktár ki­ürítését. Ez a tett azonban a dolgozók tudomására jutott, és hatalmas felháborodást vál­tott ki. A munkásoknak sike­rült idejében meghiúsítaniuk a spekulációik Moszkva egyik legnagyobb mú­zeumában, a Központi Forradalmi Múzeumban nyílik meg rövidesen a Magyar Tanácsköztársaság fél évszázados évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás. A magyar proletariátusnak a Tanácsköztársaság védelmében folytatott 133 napos hősi küzdelme értékes forradalmi tapasztalatok­kal gazdagította a magyar és a nemzetközi munkásmozgalmat. A kiállítás bemutatja a magyar for­radalmi mozgalmat, annak inter­nacionalista kapcsolatait, képet ad arról, milyen hatással volt Ma­gyarországra a Nagy Októberi Szocalista Forradalom, ismereti, hogyan nyilvánult meg a magyar­szovjet barátság attól kezdve, hogy 1917-ben a magyar hadifog­lyok részt vettek az oroszországi forradalomban, majd az interven­ciósok elleni küzdelemben, bemu­tatja a Magyarországra került orosz emberek — hadifoglyok — részvételét a magyar forradalom­ban. Külön rész ismerteti a ma­gyar népi demokratikus rend ki­alakulásának történetét, a szoci­alista építés eredményeit. A moszkvai Központi Forraijalmi Múzeum tudományos munkatársai egy évig gyűjtötték a szovjet mú­zeumokban és levéltárakban a ki­állítás anyagául szolgáló doku­mentumokat, korabeli fényképe­ket. Nemrégiben Magyarországon jártak, fölkeresték a múzeumokat« jártak városainkban, az üzemek­ben, falvakban. A többi között megismerkedtek a magyar forra­dalmi proletariátus egyik felleg­várával, Csepellel, jártak a kom­binátban, hiszen a kiállításon rész­letes képet adnak róla. A magyar szervek mintegy más­fél ezer dokumentumot bocsátot­tak a moszkvai kiállítás szervező­inek rendelkezésére. Munkájukat segítették a veteránok is vissza­emlékezéseikkel, tanácsaikkal, a birtokukban lévő dokumentumok­kal, fényképekkel, amelyek szin­tén helyet kapnak a kiállítás anyagában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom