Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
í Harmincöt falu kenyere Amikor átlépem a tabi kenyérüzem küszöbét, Szabó Irtván írása jut eszembe az öregasszonyról, aki még egyszer, utoljára az életben, meg- ** próbál házikenyeret sütni. Rövid idő alatt megfájdul a dereka, szaggatást érez a kezeiben, s végül rádöbben, hogy hiába minden munkája, mert a sót kifelejtette a kenyérből. A novella furcsa, borongós SL., , hangulata egy Jr pillanat alatt elröppen belőlem, amikor találkozom a kenyérüzem dől- IP#' y-j# gozóivaL Szin- ?JJt; ^ te meg sem tudom őket különböztetni : 0, mindnyájan egyforma fehér pékruhában vannak. — Nem mondom én, hogy a kenyérsütés könnyű munka — mondja ifjabb Bebesi István. — De ezek a gépek segítenek nekünk. Czinke Irtván üzemvezető végig vezet a hatalmas termen. — Első, hogy a liszt megtisztuljon — szólal meg az üzemvezető. — Centrifugák szitálják. Ezután kovászt készítünk. Ez nyolc óráig érik. A dagasztógépbe kerül a nyers massza Pihentetjük a tésztát, át is szellőztetjük kétszer-három- szor. A munkaasztalon egy kilogramm hetvenöt dekés darabokra szaggatjuk. Ebből lesz a másfél kilós kenyér. A göm- bölyítést is gép végzi. Szakajtókban várják, hogy kemencébe kerüljenek. Ifjabb Bebesi István a dagasztógép kezelője. Arról beszél, hogy öt ember dolgozik egy csoportban. Ezek közül egy sütő, a többi a folyamat minden fázisát végigkíséri. — Szeretem a munkámat — válaszolja kérdésemre. — Az apám is itt dolgozik, tőle örököltem ezt a szeretetek A mi családunkban mindig megbecsülték a kenyeret. Moslékba feleslegesen egy morzsa sem fi é*' került soha. Már nem tudnám elképzelni az életemet más munkakörben. Nyolcadik éve dolgozom itt. A pénz? Kétezer- kétezeregyszáz forintot keresek havonta. A munka köny- nyebb, mint azelőtt. Egy éve, hogy ebben az igazán modern üzemben dolgozunk. Végigjárjuk a többi helyiséget — Ez itt a fekete öltöző — magyaráz. — Itt vetjük le az utcai ruhát. Innen a zuhanyozóba vezet az utunk. Üjabb helyiségben húzzuk fel a fehér ruhánkat. A ke- nyérsütéhez tisztaság kell. Aki ezt nem tartja be, az nem is pék. A munkámat fontosnak érzem. Rajtam is múlik a kenyér minősége. A többi munkafolyamat már nem ilyen kényes. Látom, hogy kiszedik a kenyereket a kemencéből. — Most éppen vízzel mosdatják őket — mondja Bebesi István. — így kapják meg a fényüket. — Hogyan tölti szabad idejét? — Családom van, kisfiam is — fejeli. — Jó időben kirándulni viszem őket Tulajdonképpen csak szombaton vagyok szabadnapos, mert vasárnap este már be kell jönni. Hétfőre az emberek, várják a friss kenyeret. Színházba ritkán járok, pedig szeretnék, mert kedvelem a jó darabokat. A televízió műsorát nézem, ha tehetem. Moziba járok. A dagasztógéphez szólítják. — Daránypusztától Törökkoppányig. harmincöt községnek'' szállítunk kenyeret* — mondja Czinke István. — Nagy a körzetünk. Két kocsink juttatja el a boltokba a friss árut. A legutolsó helység Török- koopány. Oda délután négy órára ér be a kenyér. Sok faluba szekérrel szállítják. Most, ebben az egészen szokatlan időjá-ásba i éppen úgy várják az emberek a kenyeret, mint jó időben. A kenyér mindennél fontosabb. Tudjuk ezt, és azt hiszem, a lakosságnak nincs oka panaszra. Bármilyen idő is van, a kenyér odakerül mindenki asztalára. A friss kenyér illata tölti be az iroda helyiségét is. — Ettől az illattól nem lehet szabadulni — mondja elgondolkozva az üzemvezető. — Aki egyszer kény érüzem ben dolgozott, az nemigen megy más szakmába. Amikor kifelé megyünk, újra eszembe jut a kenyérsütő öregasszonyról szóló elbeszélés. Könnytslen sírása, düny- nyögő sirató dala. Hallom, hogy a nyitott ajtón át utánam surran a1 pékek vidám füttyszava. Leskó László Új növényvédő szereli Március közepén nagy erővel kezdődnek meg a mezőgazda- sági üzemekben a növényvédelmi munkálatok. Újabb kémiai anyagok felhasználását engedélyezték a hivatalos szervek. A MÉM Növényvédelmi Főosztálya 1-5 készítmény ideiglenes forgalmazásához és felhasználásához járult hozzá A vegyszerek legnagyobb részét már a tavaszi növényvédelmi munkáknál »bevethetik* a növényi kártevők, illetve kórokozók ellen. A Treflan gyomirtót, amely amerikai eredetű, a paradicsom és a paprika gyomtalanítására használhat jak fel. Az Idmidan készítmény kizárólag nagyüzemekben, a burganyaboigár lárvái ellen alkalmazható. Jó hatásúnak ígérkeznek a svájci Dt- mecron készítményei és változatai, valamint az angol PP— 781-es vegyszer, amellyel a ga- bonalisztihanmat elleni megelő ző védekezés oldható meg VISSZAÜT 19. Mint nagy, mozgó ponyvák, sűrű moszkitórajok döngtek itt is, ott is, hatalmas darabon barna tömegben. Most szerették volna, ha valamit magukkal hoznak a havas csúcsok fagyos légköréből, ebbe a negyven fokos hőségbe, a szemmel láthatóan gőzölgő, döglött hal szagú mocsárba. Az arcukról szüntelenül csordogáló verejtékcsíkok összefolytak a jnosz- kitócsípésekből kiserkenő vérrel. Az ingovány leheletétől fulladoztak és fájt a fejük. Bokáig süppedő lábukat súlyos sártömeg húzta le. Igazi nagy erőpróbája volt a hirhedt légionista menetelésnek ez az út D zsebel-Sagro hegy- gíárfo— -ít, az Egyenlítő dzsungelébe torkolló, dögletes mocsáron keresztül. És a piócák azért csak befurakodtak a rongy alá is. Némelyik mint elszakadt cipőmadzag fityegett azon az apró helyen, ahol a bakancsnak félrecsúszott a nyelve és kilátszott a kapca. Időnként megálltak és dohánylével ledörzsölték egymásról a piócákat Amerre léptek, fantasztikus nagyságú varangyosbékák ugrándoztak, hangos loccsanással egy tócsába és felijedt siklók, rőtszínú, mérges vízikígyók vonaglottak a lábaik előtt És sehol pihenésre alkalmas száraz, tiszta hely. A nap merőlegesen áll az égen. A forróság szinte szétrepeszti a bűz- hödt levegőt. Embermagasság- nyira párolog a mocsárié, ötven fok meleg van és menni kell! Most már az elátkozott Nef- tir oázis rohamosztagainak a szája is panaszra nyílik. Káromkodnak. Krakauernek megharapta valami a bokáját. — A ménkű csapjon ebbe a mocsárba! — siránkozik panaszosan. — Ez azután finom hely, mondhatom. A torreádor spanyolul káromkodik és Higgins hörögve húzza a levegőt. A karmester arca zöld, a szeme alig látszik. Titokban megkéri Kjörgsont, hogy a belső zsebében lévé tárcát juttassa el Strelitzbe ide meg ide, mert ő valószínűleg nem éli meg a naplementét Délután k<H óra. ötvenkét fok Celsius. Stuck mint egy kidőlt tuskó, arcra bukik a mocsárban, méteres, nedves sarat fröccsentve fel. — A keserves mindenségét.. — tör ki JarosicsbóL SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március 9. Csak két menetelő száját nem hagyja el panasz: Bradley Tamás és Abur, a vezető. Ezek talán nem is húsból és vérből való emberek, hanem akarat-, ideg- és izomautomaták. Odamennek Stuckhoz, kiemelik átázott, ernyedt, csöpögő testét a mocsárból, egy közeli sziklára teszik. Rumot öntenek a szájába, maszírozzák a szívét, míg magához tér. — Hagyjatok itt... — lihegte Stuck. — Erőtlen mind a két lábszáram ... Nem hiszem, hogy tovább bírom. Bradley már tudta, hogy menetelés közben szelíd, vagy szeretetteljes rábeszélés csak árt a hisztériába összeomló, ellágyuló idegrendszernek. Ilyenkor a légió altisztjeinek szug- gesztív, nyers modora válik be legtöbbször, akik elmondják ilyennek meg olyannak, a rongyos »úri csirkefogó« mindenségét az ájulni készülő katonának és megfenyegetik, hogy majd rásóznak még egy hátizsákot vagy odakötik a depószekérhez. Bradley tehát megbökte Stuckot a puskatussal és rámordult: — Eredj, mert rád ütök! Bn avant... Marchez ou crevez! Híres jelszó a légióban: menj vagy dögölj meg! És Stuck ment. A nap kissé ferdébb szögből, pirosán izzik feléjük és egy nagy lomha madár, vergődő siklót ragad fel csőrében a magasba ... Mennek... — Halló! Hiszen ott van Dublin! Hazaértünk! Graham, a költő nevetve indul neki! Sankáia l°röpül fejéről és vidáman hadonászik. Kjörgson félméteres tenyerei A tanácsi építőipar idei munkájával bizonyítani akar A MÚLT ÉV UTÄN nem kirfuo feladat megoldása vár a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vezetőire, mint a tavalyi tapasztalatok elemző értékelése után a hibák kijavítása, egy, a korábbinál eredményesebb év megtervezése előkészítése. Tavaly erején felül vállalt a tanácsi építőipar. A következményei ismertek: £ sok haitáridő-elcsúszás az épít- tetoket., közvetve pedig a vállalatot is sújtotta. A sok munkahely miatt — szám szerint százhúsz volt — körülményessé vált az anvagellátás, nem lehetett jól kihasználni a szét aprózódott kapacitást. Az idén negyvenre csökkent a munkahelyeik száma, ami lehetővé teszi a munkaerő jobb koncentrálását, az építésvezetőségek megtelelő anyagellátását, sőt az ellenőrzést is. A félbehagyott munkák — több ilyen volt — nagy költségeket emésztettek föl, hiszem csupán az épületek állagának megóvása is pénzbe kerül. Az így. lekötött anyagi eszközök nagymértékben növelték a súlyos kamatok összegét. Ami végül is a nyereség rovására ment. Inke Sándor, a vállalat igazgatója arról tájékoztatott bennünket, hogy az idén fokozot tabb figyelmet szentelnek a határidő betartásának. Az áthúzódó építkezéseknél kidolgozott program szerint végzik majd a munkákat, és az eddi ginéi nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az átadott épületeket minőségi kifogások se érhessék. Hiszen a vállala* megrendelői csak úgy maradnak meg, ha a terveiket maradéktalanul megvalósítja. A jól megtervezett munkaütemezés, a precízen kidolgo zott program egyik biztosíték? az eredményeknek. Tavaly ahogy a vezetők elmondják csupán »díszkísérete volt« ? program a végzett munkának Nem vette figyelembe a válla lat erejét, nem a reális lehető ségek számbavételével készült. A szakipari követelmények, az anyagszükséglet, az alvállalkozók igénye, kapacitása nem hagyhatók fieveimer kívül. Mindez megszívlelendő tapasztalat a múlt év után. — Az idei programot, amely sokkal megalapozottabb, maradéktalanul szeretnénk megvalósítani — mondta Inke Sándor. — Bizonyítani akar az idén a tanácsi építőipar. Igazolni szeretnénk, hogy a múlt évi jelentős fejlesztéseket megfelelő mértékű munkával képes kamatoztatni a vállalatunk. Ebben elsősorban a kialakult törzsgárdára számítanak, a jól dolgozó szocialista brigádokra. A vállalat a régi szakembereket külön kedvezményben részesíti, és az idei terveket már a negyvennégy órás munkahét bevezetésével szeretné megvalósítani. ENNEK ÉRDEKÉBEN ac eddiginél Is nagyobb figyelmet kap a munkafegyelem. A tervek megvalósításában segítségére lesz a vállalat vezetőinek a kialakult építés vezetőgárda, amelyik az idén a munkahelyek egyharmadára való csökkentésével már sokkal hatékonyabban produkálhat. N. X „Senki sem tilthatja meg nekem** Hiegpröbölta... Ha elítéltekkel beszélgetek, szinte minden alkalommal elhangzik a fogadkozás: ez az utolsó bűncselekménye, többet nem lesz dolga a bírósággal. Általában fenntartásokkal fogadja az ember az ilyen ígérgetéseket, különösen akkor, ha az illető már nem először ül a vádlottak padján. Sajnos, a fenntartás sokszor beigazolódik, megesett, hogy egy év alatt ugyanazzal az emberrel háromszor találkoztam a bíróságon. »Természetesen« mind a háromszor a mellét verve hangöztatta, hogy új életet kézd. E. Gyula az emúlt húsz év alatt tízszer volt büntetve, majdnem tizenegy évet töltött börtönben. Negyvenkilenc éves. legutoljára 1967 nyarán szabadult. A szabadulását követő két- három napon belül munkát keresett az egyik kisipari, szövetkezetnél. bedolgozó lett! Komolyan vette a munkát, felettesei elégedettek voltak vele. kapták nyakon, mielőtt belerohant volna a halálos mélységű hínárba. Krakauer felszedte a sapkát és újra a fejére tette. A Visszhang örökké siránkozott és végeredményben kitűnően bírta az utat, csak hol a bütykére panaszkodott, hol a mandulája dagadt be, hol a dereka nyilait, de különben jól volt. Ezzel szemben a költő kékült szájjal didergett, félrebeszélt és forró volt mint a tűz. Malá- riás roham lepte meg. A nevető, ordítozó és rázkódó költő szájába is belenyomtak három gramm kinint. Drazsírozott, fehér szemcsés, hollandi gyógyszer volt, amit errefelé ostya helyett megnyálazott cigaretta- papírban nyeltek le. Stuckot Jarosics támogatta, Graham-et Krakauer és Kjörgson vonszolták a karjánál fogva, Bradley a legnehezebbet vállalta: a két öszvért vezette száron. A véresre csípett, makacs állatok kemény munkát adtak. — Santa Madonna — sziszegte a torreádor, miközben a foga segítségével bekötözte a karját, mert iszonyúan feldagadt egy skorpiócsípéstől. — A pokol jóval kellemesebb hely lehet — Innen nem jutunk ki élve — mondta Higgins. Graham remegése abbahagyott, de üvegesen fénylő, lázas szemekkel egyre ordított: — Mondjátok meg az utókornak! A költő elesett a harcban! Mondjátok meg és tudjátok meg ti is: Én Lord Byron vagyok! (Folytatjuk) E. Gyula ez egyszer komolyan elhatározta, hogy még egyszer megpróbál rendes ember módjára élni. Senkije nem volt, szülei, nővére meghaltak. Hallotta, hogy egy özvegyasz- szony férjhez szeretne menni, megkérte a kezét Pár nap múlva megtartották az esküvőt A férfi reggeltől estig dolgozott, a keze alól kikerülő munkadarabokat exportra vitték. Nem volt ritka a hónap, amikor több mint kétezer forintot tett le otthon az asztalra. Ügy látszott, minden rend- bejön. A férfi ismét hinni bezdett magában, az utcán a szemébe mert nézni az embereknek. De nem tartott sokáig az öröm. Otthon a feleségével elszaporodtak a szóváltások, a» asszony minden csekélységből ügyet csinált. Nemegyszer a tejéhez vágta: »Te beszélsz, te börtön töltelék!« A férfi nyelt egyet, békít- tetni próbálta az asszonyt Fülébe jutott, hogy felesége nem mindig úgy tesz, ahogy azt egy férjes asszonytól e' lehetne várni — nem törődött vele. Tudta, ha elveszti a feleségét, búcsút mondhat a becsületes életnek — lakás nélkül, pénz nélkül, teljesen egyedül nagyon nehéz folytatni. Amitől tartott, bekövetkezett Alig több mint egyévi együttélés után a felesége kiadta az útját. Kizárta a lakásból, egy fillér nélküL A férfi a következő alkalommal már nem ment be a szövetkezethez munkáért, nem volt hol dolgoznia, meg kedve sem a munkához. Csavargót!, éjszakákat töltött az utcán meg a várótermekben. Egy hétig csinálta ezt aztán ott folytatta, ahol évekkel azelőtt abbahagyta. Lopott, amerre járt, télikabátot, sálat, oénzt, amit éppen tudott. Nem érdekelte tovább a fogadalma, az sem, hogy ismét hosszú időre a rács mögé kerülhet. Halkan beszél. Túlságosan nem mentegetőzik. — Szégyelli magát? — Ha most azt mondom, hogy igen, semmit sem jelent. Mit ér annak a szava, akinek ilyen múlt van a háta mögött? Engem sainálni sem lehet, én sem sajnálom magamat. Ne- ':em így alakult az életem. — Törvényszerű volt, hogy miután elhagyta a felesége, ismét a bűnözés útjára lépjen? — Mondtam már, hogy senkim sincs. Magamért meg nem érdemes. Én annyit, de annyit vártam ettől a házasságtól! Talán igazságos is, hogy így végződött. De azt senki sem tilthatja meg, hogy most is ragaszkodjam a feleségemhez. Bár biztosan el fog válni tőlem, ennek ellenére.» szeretem... Nehezen mondta ki, szégyenkezve. Azt tartja hogy már az ő korában ilyet mondani gyerekes dolog. Ám mit tegyen, ha ez az igazság... Pintér Dezső *4 Mecseki ^fzénbémjék fölvesz wäfärtcsnuiökcEt Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát végzett 14—17 éves fiatalok az 501-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnél, Komló, Ságvári Endre u. 9. A tanulmányi eredménytől függően havonta 60-tól 540 Ft-ig ösztöndíjat kapnak. Ezenkívül szerződéskötés esetén az első évben _ havi 200 Ft, a második évben havi 300 Ft “ tanulmányi segélyt fizetünk. A harmadévesek _ teljesítménybérezésben dolgoznak. Kollégiumi bentlakásos ellátást biztosítunk. X - -- -- -- (15728)
