Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

Asskourjogok — asszonygondok Boli5ityén „Mi vagyunk, a nyakak“ A patika csöndes és kicsit hűvös. Furcsa szagok ütik meg az egészséges ember orrát. Szo­katlan a gyógyszerek illata. Annak azonban, aki a gyógy­szerészpályát hivatásának vá­lasztja, ez már föl sem tűnik, sőt természetes. Róta Heria a gyógyszertár vezetője és a köz­ségi nőtanács titkára. — Sokat hallom, hogy az ér­telmiségi nők, kiváltképpen egészségügyi vonalon, nem val­latnak társadalmi funkciókat. — Lehet. Itt Böhönyén más­képp van, nekem más a vé­leményem. Két éve megkér­tek, vállaljam el a titkárságot, szívesen eleget tettem a kéré­süknek. Szeretem az asszonyo­kat, szeretem a gondjaikat is. — Van-e társasági élet a fa­luban? — Faluhelyen nincs sok idő társasági életre. Mióta pedig megalakult a nők klubja, az­óta oda igyekszik mindenki, ott érzi igazán jól magát *— Milyen a klubjuk? — A titkár Ujj imréné peda­gógus. Kedves, fiatal, ért az emberekhez, most sajnos hosz- szú ideje beteg már. Tagjai téglagyári munkásnők, tsz-ta- gok, középiskolás lányok, pe­dagógusnők, minden olyan nő, aki szívesen siet közénk, aki tudni akar, tájékozódni akar a világ dolgairól. A klub a köz­ség művelődési házában van. — Melyik klubfoglalkozásuk­ról mesélne a legszívesebben? — Arról, amikor Bihari Klá­ra írónővel találkoztak Böhö- nye lányai és asszonyai. Az írónőt meghatotta az az érdek­lődés, lelkesedés, amelyik itt fogadta. Érkezése előtt min­denki olvasott Sokan voltunk és sok kérdést tettünk fel Bi­hari Klárának. A buszmegállóhoz nincs messze a cukrászda. Nemcsak a fiatalok, de az idősebb asz- szonyok is betérnek ide egy- egy finom falatra vagy feketé­re. Nem hiszem, hogy vissza tudom adni azt a hangulatot amely a kis cukrászdát meg­töltötte, amikor négy asszony társaságában a böhönyei nő­mozgalom múltjáról, történe­téről, »harcos« jelenéről be­szélgettünk. — Látja, ezt is mondjuk ál­landóan. Cukrászda ez? Két lé­pés az egész. Nem nekünk, »vénasszonyoknak« kell, hanem a gyerekeknek, a fiataloknak. Hová mehetnek? Itt bizony csak a kocsmába. Akkor az­tán az iskola is, meg mi is ne­velhetjük őket — Jó, jó, de abban igaza van a tanácselnöknek hogy előbb üzem kellene meg más épüle­tek. — Épületek előtt is járda. Ne adj isten, hogy egyszer rendbe jöjjön ez a falu telje­sen. Megyünk mi társadalmi munkába is, csak már lépjünk valamit előre. Kérem, a Szé­chenyi utcát meg a Dózsa kör­utat ilyen időben meg sem le­het közelíteni. Nyakig ér a sár. Mi felajánlottunk ötszáz forin­tot fejenként, meg annyi két­kezi munkát, amennyi kell. Csak már kezdjük el, legyen valami belőle. — A legnagyobb álmunk pedig egy üzemi konyha. Olcsó, jó étel. Hogy ha kedvünk szottyan, vagy a munka miatt ügy hozná a sors, karon fog­hassuk férjeinket és beüljünk ebédelni, akkor, amikor aka­runk. Jó ételt és nem is mé­regdrágán. Jogos igényük ez az asszo­nyoknak Böhönyén. Értekezle­tek, jelentések, brigádmozga­lom. A házi munka mellett van tennivalójuk bőven. Köny- nyítsünk hát helyzetükön, ahol lehet. Régi mondás, de most is el­mondták az asszonyok. — A férfi a fej, de mi va­gyunk a nyakak. A fej pedig arra fordul, amerre a nyak fordítja. — S egymásra nevet­tek: Mencseli Imréné, a nőta- r.ács elnöke. Lengyel Józsefné és Major Józsefné nőtanács- vezetőségi tagok és Kovács La­josáé. aki 1949-től tagja a tsz- nek. Ügy is hívják most a fa­luban, a »húszéves Kovácsné*-. Ö a községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. — Van szavuk az asszonyok­nak Böhönyén? — Van — mondja Mencseli- né. Kilenc éve elnöke a nőta­nácsnak. Minden évben átad­ná a helyét egy fiatalnak, de fél, hogy megtorpan a mozga­lom. Amíg ki nem harcolták a legszükségesebb dolgokat, úgy érzi, nem mehet el. Ele­ven nézésű, pirospozsgás asz- szony. Mezőgazdasági szakisko­lát végzett és tanult egy évig pártiskolán is. — Ha elmesélem a nőtanács történetét, láthatja majd, hon­nan jutottunk el idáig. A bö­hönyei nőtanács 1962-ben szü­letett. Egy szüreti mulatság volt az első kezdeményezésük az asszonyoknak. Ki is nevet­tek érte bennünket. Még a ta­nácselnök is. De tudtuk, előbb össze kell hozni az embereket valahol. Éppen ezért a tanács­elnököt kértük meg, hogy le­gyen a szüreti bíró. Ügy mu­latott, mint talán még soha. A mulatság után a háztáji ki­harcolása következett, ami nemigen volt már mulatság. Harc, vita, ki bírja tovább. Mi bírtuk. Lett is háztájink előbb, mint sok más helyen az or­szágban. Még a nem tsz-ben dolgozó férfiak asszonyainak is. Aztán a brigádmozgalom. Az volt a cifra dolog. De meg­szerveztük. Először a sávo- iyiak nyerték el a zászlót, csak aztán mi, de azóta itt van, s nem Is viszi el tőlünk senki. Bozsóki Jánosné és Turba Má­ria brigádja úgy dolgozik, hogy ember legyen a talpán, aki le­pipálja őket. — Azóta mindenhol ott va­gyunk — mondja Lengyelné. — Érdekel bennünket a köz­ség élete, az irodalom, a poli­tika, működnek a szakkörök (kézimunka, sütő-íőző, szabó­varró), csak hát a művelődési ház nagyon kicsi. Kellene egy szebb, nagyobb. — A gyermekgondozási se­gélyt igénybe veszik-e az asz- szonyok? — Persze. Bár az én időm­ben lett volna — sóhajt Kovács Jánosné. — Mi majdnem min­denről lemaradtunk, amit ki­harcoltunk. De elégedett va­gyok, megvolt a tizenhatezer forint év végén, ebből tizen­kettőt készpénzben kaptam meg. ötszáz forinttal jutalmaz­tak, mint húszéves tsz-tagot. — A vezetőségben adnak-e az asszonyok szavára? — Sohasem torkollnak le bennünket, de bizony megesik az is, hogy nem teljesül a ké­résünk. Mi igyekszünk meg­felelni mindenhol, igyekszünk kiérdemelni jogainkat — fejez­te be Mencseli Imréné. Gondok és jogok. Egészséges arcok, elégedett emberek. így távoztunk Böhönyéről. Az asz- szonyok, akik tettekkel bizo­nyították egyenrangúságukat, jól érzik falujukban magukat. Az a kis elégedetlenség, amely állandóan bennük bújkál, az a még szebb, teljesebb életért van, férjeikért, gyermekeikért és falujukért. Bán Zsuzsa Beszélgetés veteránokkal (Tudósítónktól.) Meghitt, barátságos a han­gulat a szentbalázsi úttörők s a falu veteránjainak talál­kozóján. A hetven fölötti nemzedéket, a fél évszázad eseményeit átélt elvtársakat Wágner József, Pap Péter, Sülé József képviseli. A ri­porter, Kis Anikó az úttörők, a tizenévesek nevében kérde­zi az immár történelmi emlé­keket. Gelencsér Istvánná út­törőcsapat-vezető meleg szó­val a fiatalokat, időseket. A hangulatot a leánypajtások által készített szendvics és a taszári hegy öreg bora fo­kozza. A fiatalok kérdeznek, az öregek, akik emlékeik ajtaját nyitogatva a múltat idézik, fe­lelnek a kérdésekre. Sülé Jó­zsef a forradalmi tanács elnö­ke volt Szentbalázson. Amiről a pajtások a történelem- könyvből tanultak, azt ő em­lékezetből beszéli el. A ren­delkezések, intézkedések sora, a háborúból kilábaló nép bi­zalma az új hatalomban. De csak visszatérő, s ez a másik két elvtársnál is, a háború idézése, az elmúlt ötven évből a keserves évek emléke. A riporter a magnetofon mikrofonját az elbeszélők elé tartja, s a keskeny szalag az egész úttörőcsapat számára megörökíti Szentbalázs vete­ránjainak visszaemlékezéseit a Magyar Tanácsköztársaság helyi eseményeiről. E találkozó a nagy évfor­dulóra, a Magyar Tanácsköz­társaság ötvenéves jubileumá­ra való készülődés jegyében született A pajtások úttörő­feladatukat. próbázásukat be­csülettel teljesítik a Forrada­lom lángjai mozgalom kereté­ben. Minőségi bizonyítvány — vállalati vezetésről A reform nyomán a vállalatok önállósága és felelőssége a mi­nőség javításában is egyértel­művé vált. Nem írják elő jog­szabályok például a minőség- ellenőrzés vállalati rendszerét, szervezetét, helyileg alakíthat­ják ki a legcélszerűbb formákat és a leghatékonyabb módszere­ket Az iparági minőségelle­nőrző vagy gyártmányfejlesztő intézetek, az illetékes szakmi­nisztérium intézkedései sem csorbíthatják a vállalatok ki­zárólagos felelősségét a termé­kek minőségéért és minősíté­séért. Munkamegosztásról leg­följebb annyiban beszélhetünk, hogy ezek az ágazati szervek hatósági jogkörükkel élve gon­doskodnak a közérdek szigorú védelméről. A vállalatok többsége meg­kezdte belső »mechanizmusá­nak«: szervezetének, módsze­reinek felülvizsgálását, kor­szerűsítését. így egyebek kö­zött van, ahol már a műszaki, gazdasági stratégia állandó ré­szévé vált a minőség sziszte­matikus javítása. Néhol arra is rájöttek már, hogy a rossz minőségű, megbízhatatlan új terméknél többet ér a régi, ha megjavítják a minőséget, illet­ve állandósítják a már elért magas színvonalat; Persze az is nyilvánvaló, hogy a jó minő­séget nem »beleellenőrizni«, hanem »belegyártani« kell a termékbe. így helyenként a minőséget a meo szervezet he­lyett a termelőrészleg vezető­jét, a művezetőt, az üzemveze­tőt tették a korábbinál egyér­telműbben felelőssé. S ilyen helyen megtörténik, hogy lé­nyegesen csökken a hivatásos ellenőrök száma, s mégis javul a minőség. Megoldást, a minőség érdemi javulását továbbra sem a ren­deletektől, a központi intézke­désektől, nem is az agitációtól, a rábeszéléstől, hanem a re­form széles körű kibontakozá­sától, a kínálat növekedésétől, a valóságos piaci versenytől várjuk. A tartós fogyasztási cikkek piacán például, ahol már bizonyos, kapacitásfölösle­gek mutatkoznak a fizetőké­pes kereslethez képest és az importvereny kezdeti jeleivel is találkozhatunk, a vállalatok a garanciális idő emelésével és más módon igyekeznek ked­vezni vevőkörüknek. A garan­ciális idő felemelése pedig nö­veli a termék iránti bizalmat, s a vállalat anyagi érdekévé teszi az üzembiztonság fokozá­sát, a garanciális költségek csökkentését. Azok a vállalatok, amelyek előrelátóan tervszerűen dol­goznak, nem várnak a piac szigorú figyelmeztetésére. Meg­előzik a bajokat és a piac utó­lagos szabályozásával együtt­járó veszteségeket. A vezetés lényege éppen ebben az előre­látásban van. S aminőség ja­vítása vagy a már elért magas színvonal fenntartása jó hatás­fokú befektetés, rendszerint nem is kíván több anyagot és munkát, csupán nagyobb fi­gyelmet és fegyelmet. A minő­ség javítása, a megbízhatóság fokozása nem valamiféle re­szortfeladat, hanem a napi és a hosszú távú termelő-fejlesz­tő munka szerves része. A munkások szakmai rang­sorolását nem végezhetjük el a mennyiségi teljesítmények, vagy gyakran az ezt követő ke­resetek figyelembevételével, hanem csak a minőség, a selejt alakulása alapján. Az a jobb szakember, aki a bonyolult munkát is precízen, kifogásta­lanul elvégzi. Hasonlóképpen a vezetők értékét is termelőegy­ségük produktumainak minő­ségével mérhetjük. Minden ve­zető saját bizonyítványát állít­ja ki, amikor az irányítása alatt előállított termékeket minő­síti. Igaz, sokfelé egyelőre még húzódoznak a minőségi bizo­nyítványok kiállításától, mert ha az hamis adatot tartalmaz, az eladó törvényes úton is fe­lelősségre vonható. A fogyasz­tók és a felhasználók viszont hivatalos tanúsítvány híján is naponta minősítik a vállalati vezetők munkáját. A társada­lom szigorú, de igazságos osz­tályzataira az érdekelteknek az eddiginél komolyabban ér­demes odafigyelniük Meghálálni az áldozatot Fiatal volt, amikor a falu ugyancsak fia­tal szövetkeze­ti boltjának pultja mögött sürgött A gye­rekben meg­marad, hogy kiről hogyan vélekednek az öregek. Akkor — vagy két év­tizeddel ezelőtt — csupa jót mondtak róla a falubeli pa- -asztotk. így maradt meg bennem a gye­rekkori kép ró­la, a fiatal bol­tosról. Ezt a képet idéztem fel magamban újra és újra a minap, elég messze fiatal­ságunk falujá­tól, a taranyi termelőszövet­kezet irodájában. Nemes Ist­ván, a Nagyatádi Járási Párt- bizottság munkatársa így be­szélt róla: — Alig akad jobb számvite­li szakember nála a járás kö­zös gazdaságaiban. Valahogy olyan szerencsésen együtt van­nak benne a jó tulajdonságok, hogy nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk példaként mások elé. Hosszú éveket töltött el a taranyi tsz-ben, a beosztottait egyenként tanította a könyve­lésre, adminisztrációra. A jói szervezett irodai munka így adhatott lehetőséget arra, hogy ő maga gyakran járja a határt és megnézze a való életben, mi van a számok, a nyilvántartá­sok mögött. Ilyen átfogó is­meretek birtokában aztán le­het okos javaslatot tenni, mit és hogyan kellene javítani a gazdálkodásban. Többször ka­pott ajánlatokat máshonnan mert fölfigyeltek a munkájára De ő mindig maradt... Igen, Németh József, a tara- nyiaík főkönyvelője mindig maradt. Akkor régen, abban a kis boltban szerette meg a szá­mokat. Tizenöt évvel ezelőtt a? akkori Ladi Erdőgazdasás oénztárosa lett. Hűségesen ki­tartott a számok mellett, egyik szakmai tanfolyamot a másik után végezte el, s szerzett öt évvel ezelőtt mérlegképe' könyvelői oklevelet. 1961-tő! dolgozik Taranyban, naponta jár ide Nagyatádról, ahol a családja él... — Annak idején szeptember­ben vettem át itt a könyvelést Ez így elég hálátlan feladat mert nem lehet tiszta lappa1 indulni, és év végén csak rész­eredményt mutathat fel az em­ber. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mérleghiányos gazdaság­ba jöttem. Olyan gazdálkodás' problémák voltak, hogy mind­össze 13 forintot ért a munka­egység, és éveknek kellett el­múlniuk ahhoz, hogy túljus­sunk a 20 forinton. Tavaly vi­A negyedik kongresszus szellemében A Hazafias Népfront Ka­posvár városi bizottsága a napokban tartotta meg ez évi első bizottsági ülését, amelyen három napirendet tárgyaltak. Titkárnak Hotter Istvánt vá­lasztották meg, munkatársunk nála érdeklődött a városi bi­zottság idei munkatervéről. — Feladatainkat az MSZMP IX. és a Hazafias Népfront IV. kongresszusának határozatai alapján állapítottuk meg. A városi bizottság, az elnökség, a mellettük működő állandó és akcióbizottságok a demok­ratikus vezetés és irányítás el­vei alapján tevékenykednek. — Milyen feladatokkal fog­lalkoznak 1969-ben? — A szociológiai bizottság segítségével vizsgálatot foly­tatunk a nők közéleti tevé­kenységének kiszélesítéséről, rétegtalálkozókon nemzetközi és belpolitikai tájékoztatókat, általános ismeretterjesztő elő­adásokat és sorozatokat tar­tunk. Továbbra is kiemelt fel­adatként kezeljük a szocialis­ta hazafiságra és az interna­cionalizmusra való nevelést, valamint a nemzeti és egyéb emlékünnepek méltó megrendezését Külön terv készül például december má­sodikára, városunk felszaba­dulásának negyedszázados ju­bileumára. A konkrét feladatok közül elsőként a nemzetközi béke­mozgalom hagyományos tava­szi demonstrációját, a május 9-től június 9-ig tartó szoli­daritási hónap akcióprogram­jának kidolgozását említeném meg, valamint a parkosítási és a virággondozási akciókat. Urbanisztikai bizottságunk részt vállal a város negyedik ötéves fejlesztési tervének ki­dolgozásában is. — Kik és milyen formában segítik a feladatok megvaló­sítását? — Bizottsági ülésünk har­madik napirendjén Bencze József, a városi tanács vb-el- nökhelyettese tartott tájékoz­tatót Kaposvár kiskereskedel­mi és vendéglátóipari hálóza­tának fejlesztési tervéről. A beszámolót nagy vita kö­vette, tizennyolcán mondták el véleményüket, javaslatukat, s ez azt jelenti, hogy a város lakóit minden érdekli, ami körülöttük történik. Ennek szellemében olyan nyilvános fórumot kívánunk létrehozni, ahol a lakosság közvetlenül találkozhat a város politikai, társadalmi és tanácsi vezetői­vel, vállalatvezetőkkel és igaz­gatókkal, akiktől bármilyen felvilágosítást kérhetnek. Nagy súlyt helyezünk a ta­nácstagi munka hatékonyabbá tételére. Fogadóórákat és be­számoló gyűléseket szerve­zünk, azonkívül felkérjük a tanácstagokat és az ország- gyűlési képviselőket, hogy ve­gyenek részt a körzeti bizott­sági üléseken is. Esetenként megkérjük a vá­rosi tanácsot, hogy egy-egy körzet fejlesztési terveit vagy aktuális gondjait előzetesen beszéljék meg a népfrontbi­zottsággal. így javaslatainkat még a határozathozatal előtt megismerjék és ezek figye­lembevételével döntsenek. S. G. szont rekordot értünk el, 35 fo­rintot ért a munkaegység. — Ismerem a Május 1. Tsz nehéz éveit. Éppen ezért érde­kel különösebben a ragaszko­dás oka. — Az apám parasztember volt. Juttatott földjén én is dolgoztam, a felszabadulás után gazdatanfolyaimiot végez­tem — oklevelem van róla —, és én tulajdonképpen sohasem szakadtam el igazán a mező- gazdaságtól. Ha a számok kö­ré gyűlt is a munkám, soha­sem értem be azzal, hogy csak a számokat lássam. Taranyban szót értek az emberekkel. Hogy ez alaptermészet dolga-e? Kölcsönösen megbecsüljük egymást, ennyi az egész., A ve­zetőkkel egymást segítjük. — Hallottam, hívták másho­va is. — így van. Én azonban a döntés előtt mindig felsora­koztattam magamban azokat az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy nem mehetek el innen. Talán furcsán hangzik ez, hiszen a családom sem la­kik itt. "De én olyan sokkal tar­tozom ennek a szövetkezetnek azért a megbecsülésért, amely­ben itt részem volt és van* hogy nem fordíthatok hátat a taranyiaknak. Megbecsülésük egyik jele, hogy például nem itt Taranyban, hanem Nagy­atádon vásároltak számomra szolgálati lakást, mert ott dol­gozik a feleségem, eddig is ott éltünk, és a gyerekek tovább­tanulása szempontjából is ez a megoldás kedvezőbb. Hívtak állami üzemhez és termelőszö­vetkezetihez, de lehet-e elmenni onnan, ahol így kifejezték ra­gaszkodásukat? Átéltem én itt viharos éveket, amikor a tag­ság leváltotta az elnököt és a főagronómust, és egyik napról a másikra magamra maradtam. Most túl vagyunk a nehéz esz­tendőkön, könnyebben boldo­gulunk. — Példás az embersége, a közvetlensége — hallom róla a jellemzést.. És látom, hogy az évtizedek múlásával is meg­őrizte ezeket a jó tulajdonsá­gokat. Azt mondják, a nagy­atádi járásban kevés ilyen tsz- főkönyvelő van. Kár. Azt hi­szem a több is kevés lenne, mert belőlük, az ilyen embe­rekből soha sincs elég ... Hernesz Ferenc Új festékek A Borsod megyei Építőipa­ri Vállalat, valamint a Tiszai Vegyi Kombinát Lakkfesték- és Műtrágyagyára között lét­rejött megállapodás szerint a TVK az idén tíz új festéket, ragasztó- és más, építőipar­ban használatos anyagot ad át kísérleti célokra az építőknek. Szerepelnek közöttük nyílás­záró szerkezetek mázolására alkalmas festékeit, tapétara­gasztószerek, vegyileg kötött korrózióvédő anyag. A pane­lek külső felületének megvé­désére, élénkítésére szolgál a színtelen zománclakk. A vele kezelt külső homlokzati pane­lekről az eső a szennyeződést könnyen lemossa. oOMOGII NÉPLAP Feaieb» 13S9. májtibis 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom