Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

AZ ELSŐ ÉV a piac törvényei szerint Emelkedő exportterv — Elismerést tolmácsolt az ÁRT EX NEHÉZ, DE EREDMÉNYES EVET zárt a Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat az 1968-as esztendő értékelésével. Egy évvel ezelőtt nagy gon­dot okozott a vállalatnál, hogy a korábbinál is nagyobb ter­melést lekösse, hogy piacot ta­láljon hagyományos és új ter­mékei számára. Olyan profi­lok kialakítására volt szükség, amelyek az új piaci igények­nek jobban megfelelnek. Az­zal, hogy az egész országból hozzájuk érkezett a feldolgo­zásra alkalmas nyersanyag, a szőr, a korábbi kapacitást to­vább növelhették. Az új mű­anyagüzem termelésével együtt 75 millió forintos ár­bevételre tettek szert. Több mint ötven százalékkal növel­ték tőkés exportjukat, ami egész éves termelésük egyhar- madát teszi ki. A Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Válla­lat termékei tavaly a legjobb minőségűek voltak a nyugati piacon. Sikerült bővíteni a választékot is. Ez nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi vevők vásárlókedve megnőjön. A műszálüzemnél különböző új termékek mintázása, gyár­tási előkészítése folyik. Ettől azt várják, hogy az év máso­dik felében már teljes kapa­citással tudnak dolgozni. Ta­valy hatvannal több volt a létszám a vállalatnál, mint 1967-ben. Az idén, hogy a ter­melékenységet javítani tudják, az egyes munkafolyamatok korszerűsítésére törekednek a létszámemelés helyett. Egy millió-kétszázezer forintot köl­tenek új gépekre. Még az idén új üdülő építéséhez kezdenek, az üzem udvarán pedig rak­tár készül. Az idén a negyvennégy órás munkahétre való átállással több mint százezer órát kell jobb munkaszervezéssel, na­gyobb termelékenységgel, anyagtakarékosságeal pótolni. — A kitűzött nyolcvanmil­liós terv megvalósítható, de teljesítéséhez a vállalat min­den dolgozójának az eddigi­nél is jobb munkával kell hoz­zájárulni — mondta az igaz­gató. — Nagy biztosítéka a terv megvalósításának az, hogy most már olyan mérnök- és technikusgárdára támaszkod­hatunk, amelyik ezeket a fel­adatokat képes eredményekre váltani. A negyvennégy órás munkahét feltételeit üzemen­ként dolgoztuk ki és bízunk benne, hogy az év végi ered­mények a reális felméréseket igazolni fogják. A brigádmozgalomban leg­jobb munkát végzők között az idén 35 000 forintot osztanak ki. Nyereségként pedig egy­havi bér jut a vállalat dolgo­zóinak. A harminchat brigád ismét megújította a tavalyihoz hasonló jelentőségű felajánlá­sait. AZ ÁRTEX NEMRÉGIBEN TOLMÁCSOT T," a holland és osztrák cégek köszönetét: a Kaposvár .ul szállított termé­kek minősége a legkényesebb igényeket is kielégítette. Érthető, ha a vállalat vezetői a múlt esztendőhöz hasonló gazdasági év megtervezésére törekszenek. N. J. — Az idei évre is egyik legnagyobb feladatunk marad a termékek választékának bő­BORFEJTÉS vítése — mondta Kelemen Fe­renc, a vállalat igazgatója. — Ezzel ugyanis a belföldi pia­con is javíthatunk eddigi helyzetünkön. A gondok között említette meg az igazgató, hogy a mű­anyagüzem kapacitását tavaly még nem sikerült lekötni, és ez még az 1969-es év első fe­lében sem oldódott meg. A kefeipar nem tud többet fel­venni műszálból, viszont az iparon kívüli felhasználásra még eléggé ismeretlen. Itt kell sokat tenni, hogy megismerjék a műanyagüzem termékeit azok a vállalatok, amelyek fel tudnák használni a náluk hú­zott műszálakat A SZÖRFELDOLGOZÓK MUNKÁJÁT az első féléves rendelések már teljesen lekö­tötték. Az exporttermelésnél ugyanis a tavalyihoz képest is húsz százalékos emelkedéssel számolnak. A vállalat előzetes tárgyalásai a második félévre is hasonló megrendeléseket ígérnek. A belföldi piacon való fo­lyamatos vizsgálódások ered­ményeképpen jelentős — öttől húsz százalékig terjedő — ár- csökkentést hajtottak végre annak érdekében hogy a ve­vőket megtartsák, és a terme­lést tovább növelhessék. A második borfejtést kezdték meg a kőröshegyi tsz pincé­jében. Az első fejtés után visszamaradó seprűtől tisztítják meg a bort. Gépi fejtéssel naponta 150 hektoliter bort tud­nak átfejteni. 600 hektoliter bort adnak át a termelőszö­vetkezetek értékesítő irodájának közvetítésével a vendég­látóiparnak. llllliiiiil!! R EJTŐ JEMO -=== T 1 tpj HjS ii\U\ 'ifi lesz AUT 17. — De nem úgy van! — erő­szakoskodott Stuck, — hiszen büntetést is kapunk. Ez szö­kés volt és azonfelül, ami a legsúlyosabb: nem teljesítet­tük a parancsot! Viszont, ha a sejket elfogjuk, nincs mitől tartani. — Ez igaz — dörmögte Kjörgson. — A magam részéről — tűnődött Jarosics, aki hozzá­juk lépett, mert elégségesnek tartotta, ha Havramk és Mal- paga őrzik a sejket — unom a légiót. És ha már eljöttünk engedély nélkül, folytassuk Ei az utat és jussunk ki vala­merre Afrikából. Stuck dühösen nevetett — A Ghidi-sivatagon ke­resztül parancsolod? Vagy a háromezer méteres hegycsú­cson át? Mi?! Ha kiszolgál­tatjuk a sejket, akkor nem veszik tekintetbe a vétséget és ötvenezer frank üti a mar­kunkat! Ez az én vélemé­nyem ! — Igazad van — felelte csendesen Bradley. — De én változatlanul fenntartom, hogy amennyiben Higgins és a többiek visszatérnek, szaba­don bocsátjuk a sejket. Aki megpróbál ebben megaka­dályozni, azt lelövöm, mint a veszett kutyát. ... Egy óra múlva nyolc ember jött lefelé a hegyoldal­ból. Négy arab és négy légio­nista. Bradley és a másik öt katona lövésre kész fegyver­rel álltak. — Mondja nekik, hogy ne jöjjenek ide, csak a katoná­kat küldjék le. — És mi biztosít arról, hogy akkor visszamehetek? — kérdezte a sejk. — A szavunk. Ezt már em­lítettem. Kérem, kiáltson — tet­te hozzá nyugodtan Bradley —, mert ha közelebb jönnek az emberei, akkor lelőjük őket. A sejk odakiáltott valamit a közeledők felé. Ezek megáll­tak és intettek a foglyoknak, hogy menjenek tovább. — Hát ez nagyszerű! — vi­gyorgott teli szájjal Higgins, amikor odaért —, ennyire hiá­nyoztunk volna? Nem sajnál­tátok a fáradságot? A rókaképű Visszhang rossz­kedvűen dünnyögött: — Fáradságot... Fáradsá­got! Inkább arról beszéljek, hogy micsoda strapa volt fel­mászni erre a hegyre. Adjatok egy cigarettát Megrázogatták egymás ke­zét. Haagen, a németalföldi pa­raszt, lomha, mély hangján csak értelmetlen szavakat mo­tyogott. Sehogysem tudta kife­jezni, amit társai iránt érzett. Csak dörmögött . . . Gra­ham, a költő fél lábon ugrált örömében. — Igazán megtartják, amit ígértek? — kérdezte hűvös kí­váncsisággal a sejk és megkö­tözött csuklóira nézett. Stuck zavartan pislogott a skótra. Bradley úgy fogta a kezében lógó puskáját, hogy mutató­ujja a závárzat alá került. — A sejk megtartotta, amit ígért, most rajtunk a sor. Sza­badon bocsátjuk — jelentette ki határozottan, és egy villám­gyors mozdulattal elvágta a fogoly Kötelékét. — Elmehet! Toglad mosolyogva felállt és a csuklóit dörzsölte. — Maguk mihez kezdenek most? — kérdezte olyan nyu­godtan társalogva, mintha ká­véházban lennének. — Azt hiszem — mondta Bradley a négy szabadult fo­golynak —, legokosabb, ha ti visszamentek az erődbe. Rátok SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. március 7. Ember borjúkkal Kovács Máté, a kapospulai Ezüstkalász Tsz állattenyész­tési brigádvezetöje, elfoglalt ember. Az irodájában éppen az állatorvossal tárgyal. Az íróasztalon iratok, szakköny­vek, balesetvédelmi oktató anyagok. — Jó, hogy erős lábakon áll az asztalom, különben lesza­kadna alattuk — mondja ész­revéve pillantásomat. — Ma nagyon összejöttek a tenniva­lók: szállítási előkészületek, vérvétel, háztáji nehézségek otthon. Egészségesen piros arcán jóindulat ül. Hetven ember várja naponta utasításait. — Itt a központi majorban szarvasmarha-tenyésztés és sertéshizlalás folyik. Megmutatja Hajnalt, a har­minc literes tehenet. A borjú- állásokban két reszkető lábú boci néz ránk nedvesen csil­logó szemekkel. Kovács Máté kezével végigsimít rajtuk. — Lámpással melegítjük őket — mondja Tóth János elletős. — Gyöngédség kell ehhez a munkához. A fő épületben Varga Fe­renccel találkozom. — Nálunk gépesített fejés folyik — informál. Mindent mi látunk el nyolcán. Előké­szítjük a takarmányt, a si­lót, tisztítjuk a fejőberende- zést. A következő épületben ki­lencvennyolc tehenet helyez­tek el. — Ez a tsz legrégibb istál­lója — mondja Kovács Máté. — Iff a takarmányozás is a hagyományos módon történik. Tervünk az, hogy az év végé­re ez a helyiség is megteljen tehenekkel. Jelenlegi szarvas­marha-állományunk ötszáz­negyven. Figyelem, ahogy megy előt­tem. Határozott léptei van­nak. Az itatátos borjúnevelS* nél állunk meg. Most fran­cia gyártmányú tejport kap­nak, máskor fölözött tejet. Ezt előbb hevítőbe, majd hűtőbe öntik. Az utónevelő. Régi épület, de selejtezésre nem kerülhet, mert az állomány szaporodik. A falu felé ballagunk. Ma­gáról nem akar beszélni. A közeli Alsóhetény egykori cse­lédeinek sorsáról beszél. — Most együtt dolgozunk ezekkel az emberekkel. Sokat tanulunk egymástól. Néha még csikorogva illeszkednek össze a fogaskerekek, de a kö­zös élét emberileg is összeho­zott bennünket. Sokáig némán megyünk egymás mellett. Látom az ar­cán: a mondottakon gondol­kodik továbbra is. Nézem az ujjait: borjúsimogató keze van. I* U BARKÁCSANYAGOK „Kincsek“ — hulladékból A hazai barkácsolók nincse­nek elkényeztetve a nyers­anyagok beszerzése tekinteté­ben: a kereskedelemben sok­szor éppen azt nem lehet kap­ni, amire szükség lenne vagy éppen nagyon drága. Hasznos lesz tehát néhány tanács. Tojástartó doboz A papírmunkák anyagellá­tására panaszkodhatunk a leg­kevésbé. Kartonlemez (pl. könyvborításhoz), színes deko­rációs papír minden háztar­tásban akad, de az üzletek­ben is nagy választékban kap­ható. Még a lámpaernyőhöz való vastag pauszpapír be­szerzése sem gond, és ma már az átlátszó ragasztószalag (’Cellux-«, »Dunafix«) — ez ■ sokcélú, rendkívül hasznos barkácsanyag — sem hiány­cikk. Am kevesen tudják, hogy milyen jól felhasználha­tó anyagtól válnak meg, ami­kor hat- vagy tízrekeszes to­jástartó dobozokat szemétbe dobják vagy eltüzelik. Ha víz­ben péppé áztatjuk a dobozok anyagát, kedvünk szerint for­málhatunk belőle bármit, szá­radás után megtartja a kiala­kított formát. Ez a papírgép akár anyagában, akár száradás után a felületén is színezhető. Lvukak, hézagok tömítésére éppúgy alkalmas, mint pél­dául műkő-utánzat készítésé­nem vár büntetés. Mi pedig szökünk valamerre. — Marhaság — szólt Haagen. — Együtt vagyunk és együtt maradunk! — Nekünk is elég volt a lé­gióból — kiáltott a költő —, fel a vidám ír haza felé! Hahó! — Lágy szíves, ne ordíts! — mondta idegesen a torreádon. — Nem tudom/ hogy merre akarsz menni, Bradley? — Ha elég elszántak ahhoz, hogy bízzanak bennem, tudok egy hegyi utat, amelyen át gyorsan kijutnak a Niggerhez és a folyón lefelé, ilyen legé­nyek, mint maguk, játszva el­érik Gambiát. Csodálkozva összenéztek. A sejk fehér fogsora között a ci­garettával, mosolyogva kutatta az arckifejezésüket. — Megértem — folytatta —, ha kissé bizalmatlanok, hiszen a hegyek között a hatalmam­ban vannak. De eddig meg­tartottuk egymással szemben a szavunkat és azt hiszem, ez­után sem lesz ok panaszra. Nos, én szavamra és hitemre mon­dom, hogy maguk a sziklák kö­zött a vendégeim, bántódásuk nem lesz és megbízható vezető­vel mindannyiukat a Nigger­hez kísértetem. Bradley vizsgálódva nézte a sejk arcát. — És miért teszi ezt velünk? — Mert jutalmat érdemel­nek az ötvenezer frankért, amit elveszítenek, miután szavuk­nak álltak. — Én hiszek önnek és elfo­re a falfelület bizonyos ré­szén. Ágak, gyökerek A faanyagok beszerzésével már több gondjuk van a bar­kácsolóknak. Rétegelt lemez vagy farostlemez ugyan több­nyire kapható (lombfűrész- munkákhoz, borításokhoz stb.), de a gyalult fenyődesz­kákat és léceket hiába keres­sük a fatelepeken és az üz­letekben (a keményfákról nem is beszélve). Ezért van az, hogy az élelmes barkácsok előszeretettel vásárolják a va­salódeszkát és az iskolai rajz­táblát, no meg az asztalláb­nak és több más célra is ki­válóan alkalmas esztergályo- zott keményfa sodrófát a munkáikhoz (ami népgazda­sági szempontból aligha helye­selhető, de megérthető). Aki ért a fa felületének megmunkálásához (gyalu! ás, csiszolás, fényezés), jól jár, ha megveszi az országszerte 1—2 forintos áron kapható na­rancsládákat. Kis leleménnyel és türelemmel csinos polcok, állványok vagy szekrénykék fabrikálhatok belőlük. Barkács-faanyagnak számí­tanak az érdekes formájú ágak és gyökerek is. A korhad), puha részek óvatos lefejtése után jól csiszolható és fényez­hető felülethez jutunk, me'y ízléses kivitelben érdekes dí­sze lehet bármelyik lakásnak. A lombfűrésszel ügyesen bá­nó barkácsok számára »kin­gadom az ajánlatát — mondta határozottan Bradley. •— Akkor én is megyek — szólt Kjörgson. Krakauer a fejét vakarta és a hegy felé nézett. — Én is megyek... Én is megyek ... Ha újra visszame­gyünk a hegyre, akkor miért kellett lejönni? Az ember reu­más lesz... Igazán kár volt lejönni... Az ilyesmit idejé­ben kell megbeszélni... Nem vagyok vasból. Nagyon megharagudott a megmentőire, de azért ő is megindult, morogva, kelletle­nül a többiek után, felfelé az ösvényen. A sejk valóban érdemesnek bizonyult a bizalmukra. Ügy bánt velük, mint vendégeivel, és ezt minden berber tisztelet­ben tartotta. Sötét, ellenséges pillantással méregették a ka­tonákat, ha megpihentek vala­melyik hegyi faluban, de egy hangos szóval sem illették őket Eléjük hordták a frissen főtt kuszkuszt, juhsajtot és gyü­mölcsöt Az egyik hágónál elbúcsú zott tőlük a sejk. Egy berbert és két megrakott öszvért ha­gyott velük. (Folytatjuk) eset érnek« a furnér- és színes borítású farostle.nez-hu ladé_ kok (az asztalosműhel/Jc, hul­ladéktelepek szívesen megsza­badulnak tőlük). A fali intar­ziák — igényes kivitelben — többnyire jól pótolják a képe­ket festményeket a lakásban de a hulladékokból kisebb használati- és dísztárgyak (ci­garettásdobozok, italoslálcák stb.) is készíthetők. Fólia és flakon Intarziák egyébként bőr- és műanyag-hulladékokból is ösz- szeállíthatók. S a műanyagok­kal kapcsolatban térjünk ki a sokoldalúan hasznosítható hab­anyagokra, fóliákra és mosó­szeres flakonokra. Ä hab- anyag-hulladékból a barkács ablak- és ajtótömítéseket ké­szíthet, vagy ha ügyesen bá­nik az ollóval és a zsilettpen­gével, különféle figurákat ala­kíthat ki. Egyforma nagyságú­ra vágott habanyag-hulladé- kok összeragasztása révén akár ülőpárnák, háttámaszok is ki­képezhetek. A fóliahulladékok átlátszó ragasztószalag vagy folyékony ragasztó segítségé­vel egész »lepedőkké« dolgoz­hatók fel. Ha müanyagfólia mindkét oldalára vékony alu­míniumfóliát (hulladékként vagy a háztartási boltokban beszerezhető) ragasztunk, ösz- szehajtogatható, kis helyet el­foglaló, kiválóan hőszigetelő takarót készíthetünk. Ez a »szendvics-anyag« egyébként rolettaként, függönyként is használható. A flakonok anya­gának úgy vehetjük hasznát, hogy a palást mentén függőle­gesen felvágva, az aljlemezt el- távolítva, kiterítjük a kapott műanyaglapot. Ezután forró vízbe mártva vagy láng fölött meglágyítva tetszés szerint formálhatjuk a sokoldalú, hasznos anyagot (persze a kész flakon lágyítva alakításával is érdekes formákat érhetünk el). Fémlemezek, huzalok Fémlemezek, -rudak és -hu­zalok tekintetében a hulladék- telepek a legjobb »kincsesbá­nyák«. Az anyagok kiválasztá­sánál vigyázni kell azok ke­ménységére, ridegségére. Ha például négyszög keresztmet­szetű vasrudat meg akarunk csavarni, hogy ezzel mintáza­tot adjunk a felületérjek, csak lágy anyag felel meg a cél- iainknak (a kemény anyagot először tűzben meg kell lágyí­tani). De a kemény anyagok lyukasztásánál, reszelésén«1 és fúrásánál is bajba kerülhe­tünk. Vérbeli barkács nem dobja el a konzervdobozok ónozott vaslemezből készült palástját sem, hiszen a jókora darab lemeznek később még nagy hasznát látja. Ugyancsak nem hiányozhat a »háztáii« műhely­ből a szigetelt és szigeleletlen alumínium-, vas- és rézhuza­lok sokfélesége sem. valamint a rugóacélok néhány fajtája, melyekre lépten-nyomon szük­ség lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom