Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

Mi — és a röntgensugarak A falu kulturális fölemelkedéséért Három fai beszélgetés & röntgensugár —- fölfede­zése óta — a gyógyászat kor­szakalkotó vívmánya, a kór­tünetek felfedésének, a di­agnosztikának az egyik leg­fontosabb eszköze. A techni­kai forradalom pedig egyre tökéletesebb, hatékonyabb műszerekkel mind pontosabb eredményeket produkál. Ter­mészetesen több és több rönt­genvizsgálattal. Innen a mind gyakoribb és egyre komo­lyabb figyelmeztetés a túlhaj­tott vizsgálatok társadalmi ve­szélyességére. A gyakori, fölösleges és nemegyszer teljesen indoko­latlan röntgenvizsgálatok — utódainkra is veszélyes — ká­rosodásokat idézhetnek elő szervezetünkben. És nem ér­dektelen fontolóra vennünk ezzel kapcsolatban még vala­mit. Egy összehasonlító adat szerint napjainkban a tízmil­liós Magyarországon viszony­lagosan háromszor annyi rönt­gen-átvilágítást végeznek el, mint például az Egyesült Ál­lamokban (!). Honnan adódik ez a fantasztikusnak tetsző anomália? A probléma ko­molyságát és orvoslásának sürgető aktualitását tükrözi az, hogy a napokban illetékes orvosi körökben egy bizottság egyebek között az előbbi kér­désre is választ keresett, ami­kor meghallgatta a kaposvári rendelőintézet röntgenosztá­lyának észrevételeit és tapasz­talatait Mindenekelőtt ludas egy ré­gi, poros, idejét múlt minisz­teri rendelet, még 1951-ből. Ez minden betegvizsgálathoz ki­egészítésképpen röntgenvizs­gálatot írt elő. A rendelet azóta hatályát vesztette, s az orvosi rendtartás szerint is érvénytelen. Kár, hogy erről külön intézkedést nem adtak s —- s ez még ma is késik! —■, így az orvosok jelentős része valószínűleg nem is tud róla. Részben emiatt, részben ké­nyelmi okokból a körzeti és a szakorvosok tekintélyes része már szinte beidegzett reflex­ként küldi a beteget röntgen­re, akár feltétlenül szükséges, akár nem. Ez a jelenség arra utal, hogy sokan nélkülözhe­tetlen rutinvizsgálatnak tekin­tik és szinte korlátozás nélkül veszik igénybe a röntgent, fi­gyelmen kívül hagyva a hát­rányait Gyakran minden elő­zetes orvosi vizsgálat nélkül (?) is a képernyő elé küldik a beteget. Egy kirívó példa: az egyik kaposvári körzeti orvos egy negyvenéves férfi boka- rándulásos panaszaira (aki egyébként egészséges volt) a következő vizsgálatokat kérte: teljes vérképet, vizeletvizsgá­latot, mellkasátvilágítást, két­irányú gerincfelvételt és orr- melléküreg felvételt. Az, hogy a sérült bokaátvilágítása nem szerepelt a beutalón (noha ez esetleg indokolt lett volna), bizonyára szórakozottságból adódik. Más esetekben maga a beteg követeli a röntgen- vizsgálatot Azaz mi, magunk kérjük. És ha az orvosnak nincs elég ideje vagy türelme lebeszélni, akkor elküld ben­nünket Mármint a röntgen­be. És milyen elégedettek vagyunk mi ilyenkor!... A Rendelőintézetek statiszti­kái szerint a gyomorröntgen­leletek 70—80 százaléka nega­tív. Vagyis a páciens gyomrá­nak kutyabaja. De sorozatban kimutatható a beutalókon, hogy 2—3 napos gyomorpa­naszokkal is röntgenre külde­nek embereket, teljesen indo­kolatlanul. (S itt az elfogyasz­tott báriumkása kellemetlen­sége nincs arányban a fölösle­gesen elnyelt röntgensugarak káros hatásával.) Így azután nem csoda, ha a komolyabb esetek kivizsgálására nem jut elegendő idő. A kaposvári rendelőinté­zetben nemrégen mint-'gy ezer beutalót vizsgáltak át, felmé­résképpen, egy tíznapos idő­tartam alatt. Feltűnő, hogy a körzeti orvosok egy része fi­gyelembe veszi a röntgensuga­rak káros hatását. Ezt tükröz­te a beutalók száma. Ugyanis, amíg három orvosi körz-tből 10—50 beteget; a másik három körzetből csak 7—8 beteget küldtek átvilágításra — kör­zetenként! — a tíz nap alatt Az indokolatlan röntgen- vizsgálatoknak sorolhatnánk még sok egyéb hátrányát is. Patcán laknak, ott, ahol a domb meredeken ereszkedik a síkabb vidékre. Kis sárga ház az övék, messziről a vendég szemébe tűnik. Hívogató, bará­tot váró színe van. A levegős előszobában virá­gok. A konyhából fülbemászó melódiák szűrődnek ki. A fa­lon Harangozó Teri képe. A szoba barátságos. Akvarellek, montázsszerűen összeragasztott képeslapok díszítik. A sarok­ban televízió. Csak a tizennégy éves Orsós Kati tartókodik otthon. Most végzi a nyolcadik osztályt — Még nem tudom, mi lesz velem. Szeretnék ipari tanuló lenni, vagy az itteni tsz-ben dolgozni. Nyílt tekintettel néz ben­nünket. — Hárman vagyunk testvé­rek — mondja. — Mind a hár­man lányok. Margit nővérem Komlón dolgozik, cipőfelső­rész-készítő. Etelka meg a Hír­adástechnikai Vállalatnál, Ka­posváron. A polcon könyveket látok. — Szeretek olvasni, meg te­levíziót nézni. Különösen a ka­landos filmeket kedvelem. Többek közt a fölösleges film­felhasználás népgazdasági mu­tatóit (egy db 30x40-es film ára 35 forint); a vizsgálatok útiköltség kihatásait; a beteg fölösleges ingáztatását stb. Mindennek csökkentésére ho­vatovább kilószámra szapo­rodnak a rendelőintézet igazgatóinak felhívásai, körle­velei: lehetőleg csak igen in­dokolt esetben alkalmazzanak orvosaink röntgenbeutaláso­kat. Sajnos mindez nem elég. Hatékonyabb intézkedésekre volna szükség ahhoz, hogy a körzeti orvosok és a szakor­vosok figyelmét sikerüljön az indokolatlan átvilágítások fe­lelősségére irányítani. Természetesen több szó es­hetne a mi saját felelőssé­günkről is. Ennek fölk?ltése azonban a röntgenezési csúcs- időszakokban, 50—60 türel­metlen páciens gyűrűjében kissé körülményes. Az egész­ségügyi felvilágosítás újabb módszereit is meg kell talál­nunk. Hiszen ebben a téma­körben vaimi kevés tömeg- propagandát fejtettünk ki a korábbiakban. De — ha lehetséges — ad- dig is: ne erőltessük saját rKntnenvirsgálatunkat! Az a fölösleges sugárdózis nem hiányzik. Nekünk sem, utódainknak sem. Igazi kamasz. Talán csak annyiban különbözik társaitól, hogy elgondolkodóbb, komo­lyabb. — Olyannak érzem magam, mint a többi mai fiatal. Nem látok különbséget köztem és egy városi lány között. Bizto­san a városi lány is szereti a könyveket, a filmeket meg a tánczenét Ezeket, úgy érzem, még ki­csit önigazolásul mondja, ma­gának is bátorításként. Megkérdezem: járt-e már Patcán kívül máshol is. Fel­csillan a szeme, úgy mondja: ■— Szeretek utazni. Voltunk kirándulni Egerben, Miskolcon Tapolcán. Nagyon jól éreztem magam. Édesapját, Orsós Józsefet munkahelyén, Kaposváron, az Építőipari Vállalat Berzsenyi 'teái segédüzemében kerestem fel. — Brigádvezető vagyok a műköveseim él. Feladatunk, hogy az építkezések díszítőele­meit elkészítsük. Idetartoznak a lépcsők, a párkányok, ablak­os ajtókeretek. Halk szavú, keveset beszélő ember. 1962 óta dolgozik mun­kahelyén. Kétszer volt kiváló dolgozó. — Júniusban vizsgázom — mondja. — Akkor szakmun­kás leszek. Ez egyben brigád- vezetői vizsga is. A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága még a múlt év őszén megtárgyalta Háromfa művelődésügyi hely­zetét. Megállapították, hogy az erőfeszítések ellenére sem áll a lakosság kulturális ellátása a kívánatos szinten. Nincs kellé együttműködés, nincs kellő összhang a tanácsvezetők és a tantestület tagjai között. A község értelmiségi dolgozói sem kapcsolódtak be aktívan z társadalmi, kulturális és köz­életi tevékenységbe. A vb meg állapításai utáh egészséges fo­lyamat kezdődött. Erről beszél­gettünk nemrégen a község né hány vezetőjével, népművelői­vel és értelmiségi dolgozóivá- egy kötetlen, baráti találkozón Elöljáróban annyit, hogy s tantestület és a tanácsvezetőik közötti összhangot sikerül' megteremteni. összefogásuk eredménye máris érezhető. / múlt évben helyi erőből — je­lentős járási támogatással — megkezdték az új klubkönyv­tár építését. Lesz benne két klubterem, nagy előadóterem színpaddal, amely mozihelyi­ség is egyben, könyvtár, tö- megszeirvezeti és szakköri he­lyiségek és egy presszó. Hogyan népesítsék be az új klubkönyvtárat? Milyen szak­1955 óta élnek Patcán. De — mint mondja — jóformán csak aludni jár haza. — Szeretem ezt a falut — vallja. — A lányaimért is min­dent odaadnék. Embert aka­rok belőlük nevelni. Szépen teresek, havi 2800—3000 forin­tot, anyagi nehézségeim nin­csenek. Kati tőlem tanulta meg szeretni a könyveket. Én meg magam jöttem rá, hogy aki ol­vas, az többet tud. Most már érzem a könyvek írójának szándékát is. Hogy mit akar a regényével vagy elbeszélésével mondani. Akkor örülök igazán, ha azt érzem ki az olvasott könyvből, hogy az nekünk, egy­szerű embereknek akar vala­mit elmondani, hogy ezáltal a hasznunkra legyen. köröket, tanfolyamokat elő­adásokat és művészeti csopor­tokat szervezzenek ? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztat­ják a háromfai vezetőket. PITZ GÉZA VB-ELNÖK: — A községnek nagy színjátszó hagyománya van. Régebben itt a felnőttek — még a 40—50 év körüliek — is színpadra léptek. Évente három-négy műkedve­lő előadást tartottak. Elhatá­roztuk, hogy ezt a hagyományt felélesztjük, és helyi műsorra' avatjuk fel az új művelődést házat. így a kezdet kezdetén ir- jobban a magukénak érzi’ majd az új létesítményt. Arr­is gondoltunk, hogy kisebb, d- tartós közösségeket hozunk lét­re. Szeretnénk két-hárcm szak­kört is beindítani. Az ifjúság' klubot szintén itt működ téti ól­ma jd. Persze ezekhez alapfel­szerelés is kell. CZIPÖTK JÓZSEF TSZ-EL- NÖK: — A tsz vezetősége — e Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa népművelésre1 szóló irányelveinek a széllé mében — nem zárkózik el az új klubkönyvtár anya zi támo­gatásétól sem. Csak az elmúl* évben 10 000 forintot adtunk sportcélokra. Miért ne kaphat­na támogatást a népművelés Munkáját dicsérik. Jó veze­tője társainak. Ha valahol igé­nyesebb munkát kell elvégez­ni, őket hívják. Még nem csa­lódtak bennük. Patcán azt hallottam róla, meg akarja változtatni család­nevét. Maga elé néz, a szó ne­hezen jön ki belőle: — Az Orsós nevűeket néhol rosszindulatúan fogadják. Egy­szer valahol, ahol munkát ke­restem, már a nevem hallatára elküldték. Fájt. Igazságtalan­nak éreztem. Ha erre a meg­aláztatásra gondolok, még ma is rossz kedvem lesz. Orsósék nevet akarnak vál­toztatni. Ügy érzem, inkább a még ma is tapasztalható elő­ítéleteknek kellene egyszer s mindenkorra eltűnniük. « Leskő László is? De elvárjuk, hogy — vi­szonzásul — tsz-ünk tagsága is kapjon kulturális szolgáltatást Azt hiszem, a terv elkészítésé­nek egyik fő szempontja az kell legyen, hogy összhangot teremtsünk a termelőmunka és a kultúrmunka között. GYÖRFFY LÁSZLÓ PÁRT- TITKÁR: — A tantestület tag­jai eléggé túlterheltek. Az is­kolában délelőtt és délután is folyik a tanítás. Eddig helyi­ség sem volt, ahová szívesen jártak volna a falu lakói. Bí­zunk abban, hogy az új épü­letnek vonzó hatása lesz, a la­kosság bizonyára szívesen jár majd oda művelődni, szóra­kozni. Az új tanévre új tan­erőkkel gyarapszik majd a tan­testület és úgy gondolom, va­lamennyien szívesen vállalnak majd feladatot a művelődési házban. PINTÉR SÁNDOR PEDA­GÓGUS, NÉPMŰVELÉSI ÜGYVEZETŐ: — Kartársaim­mal arról beszélgettünk a na­pokban az egyik tanóra közi szünetben, hogy ki milyen cso­port, szakkör vezetését vállal­ja. Egyikük sem szabadkozott, lett vállalkozó az irodalmi színpad, a népi tánccsoport, a foto- és rádiósszakkör vezeté­sére BOGNÁR IRÉN KISZ-TIT- KÄN: — A fiatalok már igen várják az épület átadását és különösen annak örülnek, hogy lesz ifjúsági klubhelyi­ség. Tervezgetjük: milyen kö­tött foglalkozásokat tartsunk? Könyvtárunknak eddig is szép számmal voltak olvasói. A 379 beiratkozott olvasónak mint­egy hetven százaléka felnőtt. Az új könyvtár, amely hírlap­olvasó is egyben, még inkább vonzza majd a látogatókat. A KISZ-fiatalak azt is vállalták, hogy a központtól távol lakó idősebb családokhoz havonta két alkalommal visznek köny­veket olvasásra. DR. HANTOSI IGNÁC KÖRZETI ORVOS: — Az egészségügyi megelőző, felvilá­gosító munkára is nagyobb a lehetőségünk. Arra gondolok, hogy a különböző korosztá­lyoknak külön-külön tartunk majd egészségügyi előadásso­rozatot az őket érdeklő és érin­tő kérdésekről. Véleményem szerint széles körű társadalmi összefogással lényeges előrelé­pés várható a község kulturá­lis életében. * * * A beszélgetés még sokáig tartott. Valamennyi részvevő elmondta elképzelését, vélemé­nyét. Egy-egy hasznos gondo­lattal mindenki hozzájárult a végleges terv összeállításához. Reméljük, hogy a községben élő, de a tanácskozáson jelen nem lévő többi értelmiségi is társadalmi feladatának tekin­ti a község művelődési életé­ben való aktív közreműködést. Dorcsi Sándor GYÓGYKENYÉR W. E. Gyakran előfordul gyermekeknél, hogy különböző gyo­mor- és bélpanaszokkal, esetleg hasmenéssel, csalánkiütés­sel járó allergiás betegséget kapnak. Megállapították, hogy ennek az egyik kiváltó oka a kenyérben nagy mennyiség­ben található siker. Lengyel orvosoknak hosszabb kutatás után sikerült olyan kenyeret előállítaniuk, amelyben nincs siker. A gyógykenyér nem lisztből, hanem a gyógyszeriparban is használt, nagjon olcsó keményítőből készül. A gyógykenyér íze és színe megegyezik a mindennapi életben használt ke­nyérrel. Kipróbálása befejeződött, és a sikér nélküli ke­nyérnek mind az orvosok, mind a beteg gyermekek köré­ben nagjT sikere van. Az új kenyér hatékonynak bizonyult az allergiás betegség kivédésére. Nemzedéki vita — borotvakés a'att Mindig dilemmában va­gyok, ha benyitok agy fod­rászüzletbe. A sürgő-forgó, hajlongó mesterek közül nem könnyű kiválasztani, kinek a keze a legmegfelelőbb szá­momra. Már ezerszer megfo­gadtam magamban, hogy ki­szúrok egy állandó fodrászt, és azontúl csak vele dolgoz­tatok. De törekvésem most is meghiúsult. — Parancsoljon, uram! — tessékel székébe egy erősen kopaszodó úr. Már a nyelve­men van, hogy bocsásson meg, én arra a miniköpenyes tanu­lólányra várok, de még ide­jében összeharapom az aj­kam és elsüllyedek a székben. Nyakam köré simul a fehér kendő, s máris munkatárgy vagyok. Utolsó pillantással búcsút mondok lehulló ha­jamnak, majd felkészülök a várható szóáradatra. De egye­lőre csönd. Vihar előtti. Lát­hatóan leköti őt a fejem. Vág, lefésül, bemér, újra vág... Ap­ró fintorokkal kíséri munká­ját. Aztán mégis elkezdődik. — Hát, uram, vannak még bajok. Ennyit mond. Várom, hogy folytassa, de csak az ollót csattogtatja szaporán. A vála­szon gondolkodom. Tulajdon­képpen bólogathatnék is, de a penge épp most siklik végig a nyakamon. Kénytelen va­gyok érdeklődést színlelni. — Csak nem történt vala­mi? — Kérem, mindig történik valami — utasít rendre. — Ezek a fiatalok például... — Na, csak ez hiányzott. Száza­dunk népszerű témája, a nem­zedékek ellentéte. Borotvakés alatt. — Drága, uram! KI tudja maga képzelni, hányán szaba­dultak már fel a kezem alatt? Embert, kiváló szakmunkást neveltem egy sor fiatalból. Mit gondol, meghálálják? Azt hiszi, emlékeznek még rám? —■ Mindnyájunk kötelessé­ge, hogy átadjuk tudásunkat a következő nemzedéknek. Még ellenszolgáltatást sem várhatunk. Meghűl bennem a vér, aho­gyan orrom előtt hadonászik a borotvával. — Méghogy ellenszolgálta­tás ... Annyit csak megér- demlek vén fejjel, hogy leg­alább az utcán észrevegye- nek. Legtöbbjük nem sokkal ezelőtt még kézit csókolomot köszönt, ma elfordítja a fejét, ha találkozunk. — Ez valóban nem szép tő­lük — vallom be —, de ... — próbálom továbbvinni a gon­dolatsort, amikor újra meg­villan kezében a borotva. Rá­jövök, hogy most könnyelmű­ség lenne ellentmondani. hát inkább megadóan hümmögölc. Egyre jobban belemeleg­szik a szónoklatba. Úgy ér­zem, minden szava nekem szól, hiszen jómagam sem sokkal léptem túl a huszadik évet. Már a munkáját is abbahagy­ja, szembefordul velem és széles mozdulatokkal illuszt­rálja mondanivalóját. — Kérem, mi behoztuk az iparunkat ide a szövetkezet­be, mindenünket feláldoz­tuk, hogy meginduljon a fod­rászélet ebben az országban... Mondanám neki, hogy ez történelmi szükségszerűség, de már nem lehet megállíta­ni. És persze a borotva ... —... Nemhogy méltányol­ná ezt az ön korosztálya, uram — most már nyíltan le­támad —. de még arra. sem képes legtöbbjük, hogy időn­ként bejöjjön hozzánk hajat vágatni. Lám, lám! Antagonisztikus ellentét a fodrászok és a beat- hajú tizenévesek között. De mi közöm mindehhez? Rendszeresen járok fodrász­hoz és az ismerőseimnek sem mulasztok el köszönni. Hiába. Az általánosítás áldo­zata lettem. Ezúttal megúsz­tam azzal, hogy lépcsős haj­jal kimenekültem az üzletből, de lehet, hogy legközelebb már felkoncolnak a borotvá­val. Könyörgöm! Köszönjetek, fiatalok! Seres Attila 5 SOMOGYI NÉPLAP1 Csütörtök. 1969. március 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom