Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
Gyárakat exportáló vállalat Kikötő Csehszlovákiának - Vasbetongyár a Szovjetuniónak Üveggyár Kubának 1utolsó somogyi rézműves Azt is mondhatnánk — nemzetközi fővállalkozó. — Hiszen négy földrésszel áll kapcsolatban, szállít komplett gyárakat, berendezéseket, épít kikötőket és kombinátokat az ÉMEXPORT Vállalat. A tervezőkön kívül több mint 80 magyarországi kivitelezővel Tuniszban is a mediterrán játékokon három eredményhirdető. Ghánában tizennégy téglagyárat épít a vállalat, négy már üzemel közülük. — Építési tevékenységünk figyelemre' méltó produktuma lesz az 1969-ben elkészülő pozsonyi nagy kikötő — folytatnyugatnémet és szovjet vállalatok kooperációjával készül. Egyre több kivitelezővel, építő-, szerelővállalattal működik együtt az ÉMEXPORT. — Különböző partnereket hozunk össze. Nemcsak az építési tárcán belül. hanem Cseng-bong az üllő a ritmikus kalapácsütésektől. A réz- lap felületén megtörik a fény, és a sima lemezt pikkelyszerűvé kalapálja ki a mester. Utána forgó tengelyre kerül az üstborító rézfedő és köröskörül díszítést kap. — Nemcsak az a fontos, hogy a célnak megfeleljen, hanem az is, hogy szép legyen — magyarázza Müller Jenő. Nehéz ez a szakma és nem ártalmatlan az egészségre. A használt réz felületét vitriollal, sósavval maratja. Kézbe fogott ronggyal törli le a zöldes rozsdát, bőre kicserzett a maró oldattól. Szinte látványosságnak hat, amikor mutatja a vitriol erejét; kezéről néhány cseppet a földre ráz, a műhely kőpadlója abban a pillanatban pezsegni kezd és felmart folt látható a kövön. — Tönkreteszi az ember egészségét, lerakódik a tüdőre, árt a hangszálaknak. Ezért nem akad utánpótlás. A mesterséget én apámtól tanultam, nekem Idslányom van, így nem adhattam tovább. De nemcsak az egészség miatt hal ki a szakma, hanem mert nagy kézügyességet kíván a munka és nehéz. — Kiknek dolgozik elsősorban? — kérdem a kaposvári mestertől. — Vállalatok, fogyasztási szövetkezetek a megbízóim. Tudja a műanyagoknak óriási jelentősége van, de a rezet nem lehet csak úgy kiszorítani és ahol javításra szorul, oda hívnak. Igen sok javítást, felújítást csinálok a pálinka- főzdéknek. Ott aztán igen kell a réz. Látja ezeket a nagy üstöket? A nagyvállalatok ugyan már acélból készíttetik, de az sokkal drágább. Félbeszakítják beszélgetésünket, arról kérdezik Jenő bácsit, mikorra készíti el a fonói és göllei javításokat. Mosolyogva, az öreg mesterek nyugalmával válaszolgat, mutatja a nagy rézkondért és az oldalán tátongó öles lyukat. — Nem mindig van egyformán munkám, vannak hónapok, miJcor csak melegedni jövök le a műhelybe, máskor meg ki sem látszom a dologból. És meglepő munkaajánlatok is voltak, amiket nagy örömmel készítettem el. A Badacsony borozóba én csináltam a. bambuszt összefogó rézkapcsokat és az ajtók rézborítását. Kitűnő fém a réz, gyerekkoromtól szeretem., szépen alakítható és tetszetősen munkálható... — Arra nem gondolt még, hogy csak a »tetszés« számára csináljon valamit? — Sokan vannak az iparművészek és szép a munkájuk is. Én azonban rézműves vagyok; nem ez a dolgom. Nem mintha nem szeretném a szépet, de annyi a megrendelés, hogy azok mellett nemigen érek rá. Ha nincs munkám, mm mondom, csinálok egy-cgy hamutartót vagy egy gyertyatartót, de csak kedvtelésből. Majd ha abbahagyom a szakmát, akkor talán __ H amiskásan nevet és megmutat egy dohánytartót. Kovácsoltvas faágon kis rézkon- dér himbálózik, mellette rézlevél gyufatartónak kiképezve és alul a hamutartó geometrikus ornamentikával. Szép darab. Mértéktartó, finom ízlésre valló munka, ösz- szehúzott szemmel méregeti, mintha most került volna ki a keze alól. — Zsüriztetni kéne ezt, Jenő bácsi. — Hát nem tudom. Ez csak kedvtelés ... talán majd később. A dohánytartóról az üstökre emeli tekintetét. Ezekhez szokott évek óta, látszik az arcán, nem szívesen cserélné fel hamutartókra, hiszen a rezet minden darabon széppé igyekszik munkálni az utolsó somogyi rézműves. Tröszt Tibor A GYILKOS SZERSZÁM AZ APA FEGYVERE Most élne, ha... — építő, szerelő vállalattal, s számos külföldi kooperáló gyárral, céggel áll kapcsolatban. Szakembereket, mérnököket, szakmunkásokat foglalkoztat a külföldi létesítményeken. Évente átlag 3—4000 millió forint a forgalmuk. Most ugyan, hogy több nagy létesítmény az üzembe helyezés szakaszába jutott — csökkent az export Legnagyobb partnerük a Szovjetunió — tájékoztat Rónai Sándor igazgató. — Hét vasbetonaljgyárat építettünk és szereltünk fel. Alkatrészt is tőlünk igényelnek e gyárak üzemeltetéséhez. Ez önmagában több millió rubeles szállítási kötelezettség évenként. Üjabb gyárakat is szállítunk majd a Szovjetunióba. Csehszlovákiában hat vasbe- tonaljgyár dolgozik. A csel) partnerek bővíteni kívánják ezeket. összesen 56 eredményhirdető berendezést szállított Mexikóba az ÉMEXPORT. Sikerrel szerepelt már tavaly, ja az igazgató. — A dunai kikötőt üzembe helyezve adjuk át. Az ÉMEXPORT közreműködésével épül Mongóliában egy 135 ezer légköbméteres biokombinát. Mi látjuk el gépekkel, szerszámokkal, anyaggal az építkezést Kilencven szakemberünk van Mongóliában. Kubában üveggyárat építünk, . amelynek tíz üvegolvasztó kemencéje közül az elsőt most helyezik üzembe, s 1969 végéig a többi is működésbe lép. Az indiai üveggyár terve már elkészült, most tárgyalunk az Üvegipari Művekkel a kivitelezésről. 1971-re kell ennek a gyárnak elkészülnie. Mindkét üveggyár Szerdán a MÉM-ben dr. Sághy Vilmos, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter első helyettese a nemzetközi nőnap alkalmából 94 nődolgozónak adott át kiváló például a KGM-tárcával, szövetkezetekkel. A szövetkezetek egyre jobb partnerek. Csehszlovákiai építkezésünkre a Gyöngyösi Építőipari Ktsz szel kötöttünk szerződést. A tervezéstől a létesítmények felszereléséig, az üzem bein- dítsásáig az ÉMEXPORT mindent elvállal. Épít, kivitelez, szakembert ad, alkatrésszel látja el a vállalat létesítményeit. Komplett gyárakat, kombinátokat ad el — s ebben olyan termékekkel növeli az ország exportját, amelyek különben nem lennének kiviteli cikkek. Négy világrészben növeli a magyar ipar és a magyar szakemberek hírét. dolgozó kitüntetést. A kitüntetett nők a mezőgazdasági nagyüzemekben, az élelmiszer- iparban, valamint az erdészet és a faipar területén dolgoznak. Amikor végigolvastam az aktát, két érzés támadt bennem: nem tudtam, sajnáljam-e az apát a tragédiáért, vagy inkább szigorú büntetést érdemel. Felelőtlenség miatt meghalt egy tizenhét éves leány, s haláláért az apja is felelős. Természetesen a büntetést nem kerülhette el. — Nincs nyugtom azóta, a családom tönkrement, a feleségem idegrendszere fölmondta a szolgálatot. Nem élet ez így. S én bűnösnek érzem magam... Bűnösnek Margit haláláért... Jaltab Péter szemében köny- nyek jelentek meg — az utóbbi másfél hónapban ez egyáltalán nem ritkaság nála —, zavartan kutat a zsebkendő után. Remeg a keze, tekintetéből kérést olvasok ki. Kérést, hogy ne kérdezzek többet. Most fejeződött be a tárgyalás, ott pár óra alatt többször elejétől végig fölidézték a történteket, s ez nagyon megviselte. Megértem. v Csőre töltött fegyver a fogason Szilveszterkor a berzencei Jakab Péterékhez látogatott az egyik helybeli fiú, a tizennégy éves K. György, a televízió műsorát akarta megnézni. Jakab Péter kiment fát vágni, ez idő alatt K. György leemelte a fogasra akasztott, csőre töltött vadászfegyvert. Forgatta a kezében, a ravaszt piszkálta. Aztán eldördült a fegyver, s a következő pillanatban az ágy szélén ülő Jakab Margit összerogyott. Orvosért rohantak, de mikorra odaért, már csak a halált állapíthatta meg. Margitot előtte hosszú ideig ápolták, az ízületeivel volt baj. Azt mondják, ápolónő akart lenni, hogy a hozzá hasonlókon segíthessen ... K. M. Mezőgazdasági nődolgozók kitüntetése — Állítsátok fel a sátrat! — intézkedett Bradley. — A megkötözött őrt ültessétek eléje, hogy az eltávozott berberek ne lássanak semmi gyanúsat, ha esetleg visszanéznek. A három fogollyal együtt valamennyien a sátorba mentek. Stuck a bejáraton át szemmel tartotta a megkötözött őrt. — Elfogtátok négy bajtársunkat. Ezért mi most magunkkal visszük a sejket. Ti hárman itt maradhattok. Mikor a nap a legmagasabban áll, elvágjuk a sejk nyakát és átadjuk az erőd parancsnokának. De ha előbb visszatér a négy bajtársunk, akkor élve szabadon bocsátjuk a sejket. Toglad figyelmesen nézte a beszélőt. Látta, hogy az egyszerű, nyugodtan elmondott szavak minden fenyegetésnél, átkozódásnál komolyabbak. Ez az ember ugyanolyan nyugodtan vágja majd el a nyakát, mint amilyen egyszerűen hangzott, amit mondott. Okos, hűvös tekintetében, bizalmatlanság, elszántság és különös szomorúság látszik. — És mi biztosít bennünket arról, — szólalt meg az egyik fogoly, — hogy akkor, ha teljesítjük a kívánságodat, valóban szabadon bocsátjátok a sejket? — Az, hogy semmi bajunk a sejkkel és ha visszadta a négy katonát, nincs okunk bántani őt. Főként pedig az, hogy én szavamat adom erre és sem egy angol gentleman, sem egy francia katona nem szegi meg az adott szavát. Harmadsorban pedig akár van biztosíték, akár nincs, ez az egyetlen lehetőség arra. hogy megmeneküljön a sejk. Különben egyetlen esélye sincs rá. — Elfogadom a feltételt — mondta most a sejk. — Veletek fogok menni és egy óra múlva embereim átadják nektek a négy foglyot... Hallgass! — kiáltotta az al- vezérére, aki közbe akart szólni. — Én így akarom. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 6. Eddig menedéket adtam a szökött légionistáknak, jól bántam a foglyokkal és csak bűnösök ellen harcoltam. Ha most a katonák becstelen szószegőnek bizonyulnak, akkor ezentúl haljon meg minden légionista és minden európai, aki a kezetekbe kerül. Nem voltunk óvatosak, ostobán elmulasztottunk minden elővigyázatosságot, most viseljük a következményeket. Mehetünk. Elvezették a megkötözött sejket. Bradley egy fél óráig várt a foglyok között, ennyi idő alatt körülbelül leértek a barátai. Aztán fegyverét nyugodtan a földre téve elvágta a berberek kötelékét. Ezek magukhoz vették pisztolyukat és handzsárukat Nyugodtan lelőhették volna a légionistát, aki egyáltalán nem törődött a saját védelmével. Pedig barna, gyűlölettől izzó pillantások között állt. Az ősz, hatalmas alvezér tekintete lassanként csodálkozóvá, sőt barátságossá vált. — Nem gondolsz arra. hogy most egyszerűen lelőhetünk, vagy elhurcolhatunk magunkkal, hiszen minden okunk megvan arra, ha ne bízzunk az ígéretetekben. Bradley cigarettára gyújtott és felemelte a földről fegyverét. De csak egyszerűen a závárzat felett fogta meg és lógva hagyta keresztben a tenyerén. — Ügy látom, nem vagytok ostoba emberek. Tehát nem félek tőletek. Vissza fogjátok kapni a sejket. De még ha becsapnánk benneteket, akkor is kénytelenek lennétek engedelmeskedni, különben valahogy kiszivárogna az eset és a törzs előtt senki sem mosná le rólatok, hogy azért hagytátok elveszni Tog- ladot, mert a helyére akar valamelyiktek jutni. — És miközben a három berber meg- hökkenten nézett össze, mert valóban közülük örökölte vol na egyik a vezérséget, Bradley befejezte mondókáját: — Jegyezzétek meg, hogy mikor a nap a legmagasabban áll, ez a szurony, amely itt a kezemben van, kioltja a sejk életét. Nem szoktam sem kérni, sem adni kegyelmet. Hátat fordított, vállára dobta puskáját és ügyet sem vetett rájuk, lassan, tempós léptekkel megindult lefelé az ösvényen. A katonák ott ültek a vádi faedrében egy szikla alatt csak Kjörgson állt őrt a sejk mellett. Már türelmetlenül várták Bradley visszatérését és örültek, amikor megpillantották lefelé jönni a hegy lejtőjén, fegyverrel a kezében. — Nyugodtak lehetnek — mondta á fogoly —, teljesülni fog a kívánságuk. Ez tiszta alku volt Remélem, a maguk részéről is. — Bizonyos lehet benne — felelte Bradley —, hogy ha visszatérnek a barátaink, maga is elmehet. — Azt látom, hogy okosak, elszántak és ügyesek. De még nem tudom, hogy vajon tisztességesek-e? — gondolkozott hangosan a sejk. Stuck félrevonta Bradleyt. — Azt tudod, hogy Toglad sejk ötvenezer frankot ér? — Tudom. — Ha visszatérnek a fiúk, elegendő egy sortűz, egy ira- modás és a sejk már velünk együtt az erődben van. — Ez bizonyos. — Tehát? — Tehát ha a fiúk sértetlenül visszatérnek, szabadon bocsátjuk Togladot. — ötvenezer... — És ha egymillió?! Aljasságot nem csinálunk. Aki a sejket el akarja fogni, annak előbb velem kell végeznie! Stuck rosszkedvűen himbálta a felsőtestét. — Hogy lehet valaki ilyen nyárspolgár— Toglad, a sivatagban fejlődött finom hallásával egy szót sem veszített el ebből a társalgásból! Még azt is hallotta, amikor Kjörgson csatlakozott a távolabb beszélgető két bajtársához és meghallgatva az esetet, ezt mondta: — Bradleynek igaza van! (FolytatjukJ Aki a fegyvert elsütötte Apró termetű, riadt tekintetű kamasz. Félénken válaszol a kérdésekre, rajta is látszik, az eljárás maradandó nyomot hagyott benne. — Higgye el, nem tudok mit mondani. Kimondhatatlanul sajnálom, ami történt, azt bánom a legjobban, hogy semmit sem tehetek jóvá. Iskolába járok, ipari tanuló vagyok. Félve nézek az emberekre, vajon tudják-e rólam? — Hogy jutott eszedbe kézbevenni a puskát? — Ott függött a fogason, érdekelt, milyen lehet. Hiszen, ha nincs ott... * » • A Kaposvári Járásbíróság Jakab Pétert foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt egyévi és hathónapi szabadság- vesztésre ítélte, melynek végrehajtását ötévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. K. György büntetése nyolc hónapi felfüggesztett szabadságvesztés. Ellenőrzést! Jakab Péter a helybeli termelőszövetkezet erdőfelelőse, szolgálati útjaira kellett a vadászfegyver. Először a szekrényben, majd a fogason tartotta a gyilkos szerszámot. Három gyermeke volt, de egyszer sem jutott eszébe, hogy bármelyik könnyen hozzáférhet és akárkiben kárt tehet. Mindaddig nem gondolt erre, míg be nem következett a tragédia. Már késő volt. Fölmerül a kérdés: hogyan lehetne megakadályozni, hogy hasonlók megtörténjenek. Természetesen a legjobb és a legbiztosabb az lenne, ha mindenki, akinek a tulajdonában fegyver van, biztos helyen tartaná. De mint Jakab Péter esete is példázza, erre nem miniig lehet számítani. Mindenképpen hasznos lenne, ha az illetékesek — itt a termelőszövetkezet is annak tekinthető — gyakrabban ellenőriznék, hogy hol tartják a fegyvereket. Ha egy-egy villámellenőrzés során bebizonyosodik, hogy a fegyver nincs megfelelő helyen, indokolt a könnyelmű ember szigorú felelősségre vonása. Nem szabad elnézőnek lenni, ha ezen emberéletek múlhatnak... Amikor megkapta a fegyvert, Jakab Pétert a tudnivalókra kioktatták. De a kislánya halála példázza: ez nem volt elég.., Pintér Dezső
