Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
A tavasz és a mezőgazdaság Ab egyre meredekebb pálcán haladó Nap is jelzi: elérkezett a tavasz. Országszerte egyre nagyobb lendülettel szálljak meg a táblákat • határban, egyre több féle mezőgazdasági munkafolyamat válik sürgőssé a téli »pihenés« után. S nőnek a gondok is, mit hogyan szervezzünk meg, a rendelkezésünkre álló erőket hogyan csoportosítsuk, hogy a leghatékonyabb munkát végezhessük. A tavaszi időjárás minden évben bizonytalan, visz- szaüthet a tél. Mégis van egy sereg olyan munka, amely a legkisebb kockázat nélkül is elvégezhető. Azok az üzemek teszik tehát helyesen, ahol elsősorban ezeket a munkákat látják el szép sorban, s a teljesítmény mellett ügyelnek a kifogástalan minőségre Is. Az a tapasztalat,: hogy sokszor éppen az időjárás miatt engednek a jó minőségből. A tavaszi talajművelésnél legfontosabb szabály, hogy a szántás inkább sekélyebben, mint mélyebben történjék, és az eke után azonnal a talaj - állapotnál? megfelelő, lezáró, porhanyító eszköz haladjon. Az ősszel kinthagyott kukoricaszár sokszor akadálya a szántásnak. Az nem megoldás, hogy egyszerűen beszántsuk a kukoricaszárat, mert a talaj nitrogénháztartása szempontjából ez kifejezetten káros. A nitrogén műtrágya tavasszal az ősziek, meg a tavaszi vetések termésátlagának a javításához szükséges, nem egy őszi mulasztás ellensúlyozására. Helyesebb tehát szántás előtt letakarítani a táblákról 3 kukoricaszárat Régi tapasztalat, hogy a korai vetés mindenkor kedvező tényezője a jó termésnek. Komoly tavasza gondot okozhatnak a gabonatáblákon a belvizek miatt kipusztult területek. A nagyobb kipusztult táblarészekbe feltétlenül célszerű rövid, vagy középérésű hibridkukoricát vetni. A kisebb foltokra, táblarészekre, ha nem kellően átgondoltan vetünk növényt, akadályozhatják a további munkákat, az aratást vagy talajműveíést Ezért olyan növény magját célszerű oda vetni — rendszerint valamilyen keverék takarmányt —, amely még a gabonabetakarítás előtt lekerül a tábláról. Fel kell készülni a gyo- mosodás elleni védekezésre is. A gyomok első helyen állnak termésátlagaink csökkentői között, ezért érdemes komolyan foglalkozni vele. A gyomirtás sokrétű tennivalói közül legeredményesebb a megfelelő talajművelés, a növényápolás, esetleg a vegyszeres gyomirtás. De mindig akadnak olyan területek, és olyan gyomok, - amelyek ellen ezek a módszereik nem vezetnek eredményre. És hiába követünk el mindent a szántóföldeiken, ha az utak szélén, árkok pariján, szérűkön, kazalhelyeken háborítatlanul viríthatnak és magot érlelhetnek a gyomnövényeik. A gyomirtás célszerű eszköze többek között a »takarító« juhnyáj is, amely kora tavasztól késő őszig ingyenesen segítségünkre lehet JÖVEDELEM - REÁLBÉR - ÉLETSZÍNVONAL A harmadik ötéves terv első három évének gazdasági eredményeit vizsgálva érdemes szembesíteni a valósággal az életszínvonal-politika elveit, A gazdaságfejlesztés és 1 lom szociális ellátására fordíaz életszínvonal alakulása közötti összefüggést a párt IX. kongresszusának határozata a következőkben fogalmazta NÉHÁNY TARTÓS FOGYASZTÁSI CHUt HISHERESHEOELMI FORGALMA T€LiVtZnX (énem) SBEMél VáéPKcTCS/ . ffíceab) 1966 1967 1968 B „Virágnvílás“ születése Fél évszázada annak, hogy. Hamburger Jenő földművelés- ügyi népbiztos vezetésével Móricz Zsigtnond egy külföldi és hazai újságíróesoporttal meglátogatta Somogybán azt a termelőszövetkezetet amelyet — egy hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt — a herceg Eszterházy répáspusztai uradalmában e sorok írójának közreműködésével alaki- tettünk. Ez volt az első szocialista termelőszövetkezet Magyarországon, és ezt akarták a külföldi újságírók látni. Hamburger elvtárs, akinek akkor személyi titkára voltam, azzal bízott meg hogy szervezzek egy társasutazást az említett uradalomba. Visszatérve Kaposvárra, Móricz Zsigmond félrehívott a Korona szálló kávéházának egyik ablakmélyedésébe és azt kérdezte tőlem: — Mit mondtak maguk az embereknek, mivel győzték meg őket a szövetkezés fontosságáról? Mert széltében- hosszában azt mesélik, hogy lelketlen izgatok járják az országot, s önző érdekből lázít- ják fel a népet, és romlásba döntik őket Meg azt is beszélik, hogy 10—15 béres kom- munizálja az ezerholdas birtokokatItt meg kell jegyeznem, ezeket a »kommunizálásokat« Móricz Zsigmond még a diktatúra előtt megalakított termelőszövetkezetekre értette. Talán 'még csak annyit, hogy Móricz Zsigmond azután arról érdeklődött miként viselkednek a grófok? Erre én a következőket válaszoltam: — A grófok? Azok általában háromféle álláspontot foglalnak el. Az első típus emigrál, s viszi, amit tud, s ellenforradalmon töri a fejét A második típus megérti az »idők szelét«, behódol (lásd gróf Ho- yost) és munkát kér a sző-' vetkezettől. A harmadik itthon maradt, a kastélyba zárkózik, és ámul-bámul, s nem hisz a szemének. Elmondtam Móricz Zsig- mondnak egy érdekes esetet az egyik ilyen itthon maradt grófról, aki semmiképpen sem akaród rótt tűzifát adni a fa- gyos’-«dó. kaposvári- lakosoknak. Csak mikor azt mond túl' neki: »Nézze főrnéltóságod (ez is még a diktatúra előtt tör tónt), önnek két lehetősége van: vagy odaajándékozza 8 tűzifát, és akkor szépen megköszönjük nagylelkűségét, vagy elvesszük,« Hát ő az első formát választotta: levelet írt, hogy ajándékként adja a tűzifát Egy másik gróffal, Marcaliban, a következő esetünk volt. Amikor a község határába értünk, a gróf vezetésével 30— 40 béres fejszével és vadászpuskával a kezében, elállta az utat Akkor ugyanis már híre ment, hogy 3 környéken a vörösök elveszik 3 földet az ura- ságoktóL Az út felett liszteszsákok voltak kifeszítve. Rajtuk kocsikenőccsel felpingálva: Le a Humanistákkal! Parasztszekéren érkeztünk, egy Fém nevezetű elvtárssal. Kocsisunk megállt. A béresek, de főleg az urasági intézők és erdészek azt kiabálták, ha tovább hajtunk, akkor ránk lőnek. Én meg nógattam a kocsist, hogy ne törődjön vele, hajtson csak tovább, ne féljen. A kocsis erre azt felelte: — Nézzék, elvtársak, én nem magukat féltem, hanem a jószágot Erre én felálltam a szekér tetejére és azt mondtam: »Ide hallgassanak, emberek, hagy javak szóhoz jutni, ha nem tetszik, amit mondok, aggassanak fel bennünket erre a fára,.« Erre többen kiabálni kezdték, hadd beszéljen, hadd beszéljen. Úgyse fogadjuk el, amit mond! De nem így történt Engedték, hogy vagy egy órát beszéljek hozzájuk. A vége az lett, hogy elfogadták javaslatunkat: azt hogy a grófi birtokból termelőszövetkezetet alakítunk. A lelkesedés óriási volt Ugráltak örömükben és az egyik béres felmászott az akácfába és levette a »le a kumánistákkal« feliratot. Közben. a mi kocsisunk visszament és ott hagyott bennünket. Az emberek kérdezték, hova akarunk menni. Mondtuk, hogy Igalba. Egyszercsak előállt egy négy'ogatii hintő, a bakon az ün- :eplőbe öltözött parádéskocsis, iki egy órával ezelőtt még a eghangosabban kiabált ellenünk. A gróf a csodálattól naro tudott hova lenni, A kocsis ránk szólt: »Elutdrs urak, üljenek mán be a hintóba.,« Én szabadkoztam, és csak azt kértem, hogy adjanak egy szekeret, vagy akár egy ökrösfogatot, mert az is jó nekünk, A társam azonban máris belesüppedt az ülésbe En még mindig alkudoztam, hogy adjanak egy szekeret. De hasztalan, s a végén én is beleültem. A hintó mellett a gróf azt mondta a parádéskocsisnak: »Hót, János, te is cserbenhagysz?« A kocsis fész- kelődni kezdett a bakon, látszott rajta, hogy valamit mondani akar, de nem jött szó a szájára. Erre a tarisznyás mester felkiabált hozzá: »Most felejjék ketők.-* A kocsis tovább feszengett Majd felkapta a gyeplőt, nagyot rántott rajta és leszólt a grófnak: »Mindenféle piszkos gróffal nem állok szóba!* Ostorával a lovak közé vágott, elkiáltotta magát: »Köztársaság!■* Ezt a történetet írta meg — egy kicsikét átalakítva — Móricz Zsigmond a Pesti Hírlap 1919. április 16-i számában Virágnyílás címmel. Marcalit elhagyva az országúton a kocsis megállította a hintót és a következőket mondta: — Nézzék, kérem, ezt a hintót a gróf nászajándékul vette a feleségének. Á küllőkön színaranyból kígyók voltak bevésve... A hintót a mennyegző óta nem használták és azóta ott állt a kocsiszínben. Mégis minden vasárnap tisztogatnom kellett. Nem volt egy szabad vasárnapom. Sőt. A gróf felmentetett az öreg plébánosnál a templomba járás alól is, mert mint mondom, vasárnaponként ezt a rohadt határt kellett tisztába raknom... Móricz Zsigmondnak ott a kávéházban több más hasonló történetet is elmondtam... EJémens Béla wrcrsBEK&é/W (izeeefó) tott összeg. A 154 milliárdos költségvetésből társadalombiztosításra, egészségügyi és szociális ellátásra, közoktatásra és más kulturális célokra 38 milliárd forintot, a költségvetésnek mintegy 25 százalékát fordítják. Milyen tételekből ál] össze ez a jelentős összeg? Társadalombiztosítási célokra 19 milliárdot, a nyugdíjakra majdnem 10 mil- liárdot fordítanak, a családi pótlékra 2,7 milliárd forint jut, a gyógyszerellátásra és a gyógyászati szolgáltatásokhoz pedig 2,2 milliárd forinttal járul az állam. Nem hosszú idő óta szerepel a költségvetésben az anyák gyermekgondozási segélye. Az idén előreláthatóan 120 ezerre emelkedik a segélyt igénybevevők száma, annak eredményeképpen, hogy a segélyezés időtartamát, fél évvel meghosszabbították. Az 1969. évi költségvetésben erre a célra a tavalyinak majdnem a dupláját, összesen mintegy 890 millió forintot irányoznak elő. A IX. kongresszus határozatai között fontos helyet foglalnak el a szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló intézkedések. Az elmúlt három esztendő gazdasági eredményeire támaszkodva ezek a határozatok sorra megvalósulnak. Az előző tervidőszakban, 1961—1965 között a két fő lakossági réteg jövedelmi viszonyai nagyjából azonos mértékben javultak, de a kedvezőtlenebb kiindulási alap miatt a parasztság jövedelme ekkor még továbbra is elmaradt a bérből és fizetésből élőkétől. Az elmúlt három év- meg: »Az alapvető gazdaság- ben viszont — a harmadik (teseM) 1966 1967 1968 politikai elveknek megfelelően, a lakosság életszínvonala, a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján a jövőben is rendszeresen emelkedik.« Az idézet rövid, de a lényegre utal, arra, hogy az életszínvonal emelésének feltétele; a társadalom gazdasági erejének növekedése. Ha ez megvalósul, akkor az élet- színvonal is emelkedik. Az elmúlt három év gazdasági eredményei és az ennek nyomán emelkedő életszínvonal igazolták ennek a politikának a helyességét. Az ország nemzeti jövedelme az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva gyorsabb ütemben növekedett és ez lehetőséget teremtett arra, hogy a IX. kongresszuson elhatározott életszínvonal-növekedés megvalósuljon, sőt, hogy egyes területeken a tervezettet is túlszárnyalja. A terv szerint a lakosság reáljövedelme a harmadik ötéves terv időszaka alatt 14— 16 százalékkal emelkedik, de ezt a szintet lényegében már az első három év utári elérte és a várható fejlődést figyelembe vévé a reáljövedelem emelkedése 1986—1970 között 29—30 százalék lesz. Ezen belül, ha nem is ilyen mértékben, de a korábbi tervidőszakhoz viszonyítva jelentősén emelkedett a munkások és alkalmazottak keresete is. Az állami szektorban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak átlagos bruttó kereseti szintje az 1960—1965. évek között 11,6 százalékkal, évi átlagban 2,2 százalékkal növekedett Az elmúlt három évben viszont az átlagos növekedési ütem 4 százalék körül alakult Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőzően sokakban élt a félelem, hogy a szociális juttatások — nyugdíj, családi pótlék, beteg- biztosítás — csökkennek. A reáljövedelemnek ez a jelentős növekedése bizony! téka annak, hogy ez a félelem nem volt megalapozott, szocialista társadalmunk a rendelkezésre' álló anyagi eszközöktől függően, néha még azon túl is gondoskodik dolgozó polgárairól. Az általános adatok mellett érdemes egy pillantást vetnünk a részletekre is. Az idei év állami költségvetésének kiadási rovatában az egyik legjelentősebb tétel a társadaötéves terv előirányzatával összhangban — a parasztság jövedelmi viszonyai valamivel nagyobb mértékben javultak, mazottak nyugdíjrendszerének megfelelő elvek alapján történik. A szövetkezeti tagok családi pótlékát 1966-ban és i968-ban felemelték és 1968. július 1-től a tsz-tagok családi pótléka megfelel a munkások es alkalmazottak 1966. január 31-ig kapott családi pótlékának. A tervele szerint 1970 után már csak a betegségi segélyben lesz különbség a munkások, valamint alkalmazottak és a szövetkezeti parasztság között A IX. kongresszus határozata szerint 1968-tól 1970 végéig az iparban és az építőiparban fokozatosan bevezetik a heti 44 órás munkaidőt, a befejezik a munkaidőcsökkentést az egészségre ártalmas és a különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörökben. A munkaidőcsökkentés az iparban és építőiparban közel 2 millió dolgozót érint 1968-ban 720 ezer dolgozó munkaidejét csökkentették, így a rövidített munkaidőben dolgozók száma már meghaladja az 1 milliót A munkaidőcsökkentés az eddigiek szerint általában kedvezően befolyásolta a dolgozók életszínvonalát. A jövedelmek változatlanok maradtak, vagy esetenként tovább növekedtek, ugyanakkor a vállalatok termelésszervező munkája is igényesebbé vált. Társadalmunk egyik legnagyobb politikai és gazdasági problémája a lakáskérdés megoldása. Annak ellenére, hogy a 15 éves lakásépítési program keretében sikerült egy évtizedek óta tartó folyamatot kedvező irányba fordítani, a gyorsuló lakásépítésekkel csökkenteni a száz lakásra jutó lakók számát, a fejlődés még mindig nem tart lépést az igényekkel. A fokozódó erőfeszítések ellenére ma is kevesebb lakás épül, mint FONTOSABB BETEGSÉG! BIZTOSÍTÁSI JU HATÁSOM Millió FT Kimeren musdij mint a bérből és fizetésből élőké. Ezt mutatja, hogy amíg az előző tervidőszakban a munkások és alkalmazottak reáljövedelme évi átlagban 3,4 százalékkal, a paraszti fogyasztás mértéke 3,3 százalékkal emelkedett, addig a jelenlegi tervidőszakban a munkás és alkalmazotti reáljövedél- mek várhatóan évi 5 százalékkal, a paraszti fogyasztás reálértéke pedig 6—7 százalékkal emelkedik. Döntő részben már megvalósult a IX. kongresz- szusnak a termelőszövetkezeti tagok szociális és nyugellátásának rendezésére vonatkozó határozata és 1967. január 1-e óta a szövetkezeti tagok nyugellátása a munkások és alkal□ ximereTT CSALÁD! PÓntK amennyire szükség lenne. A harmadik ötéves terv lakás- építési programja — igaz > teljesül, de ez még nem elégíti ki a szükségleteket Ennek megfelelően már 1969-ben az életszínvonal alakulásában központi helyet elfoglaló bérek és jövedelmek emelkedése elsősorban az adott vállalat dolgozóinak összteljesítményétől, az egyéni szorgalomtól és produktumtól függ. Segíti gazdasági célkitűzéseink megvalósítását, ha a vállalati vezetés a jövőben bátrabban él lehetőségeivel és a jobb munka megbecsülését a magasabb jövedelmekben is kifejezésre juttatja. Dankovlts LászL# SOMOGYI VÉPtAP Vasárnap, 1369. március Sfl.