Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

A legfőbb ugyésg felszólalása a somogyi jogásznapokon A Tanácsköztársaság eszméjV jogpolitikája tovább él Mint ahogy arról lapunk tegnapi számában beszámol­tunk, a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. év­fordulója alkalmából megren­dezett somogyi jogásznapokon felszólalt dr. Szénási Géza, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyé­sze. Szénási elvtárs ünnepi meg­emlékezésében a történelmi előzmények felidézése után hangsúlyozta, hogy a Tanács- köztársaság győzelme után az új proletárállam nyomban hozzálátott a szocialista jelle­gű jogrendszer kialakításá­hoz. Az első jogi normákat is magában foglaló állásfoglalás a Mindenkihez! címmel meg­jelent kiáltvány volt Március 21 után megkezdő­dött az új jogszabályok életre hívása, számos intézkedés szü­letett, amely a proletárállam védelmét és érdekeit szol­gálta. A magyar igazságszol­gáltatás történetében első íz­ben lépett működésbe egy teljesen új típusú, de legfő­képp tartalmában új igazság- szolgáltató szervezet Ezek a szervek igen gyorsan és szak­szerűen végezték munkájukat A formalitások, szükségtelen alakszerűségek helyett célra­törően, mindenki által érthe­tő formában tevékenykedtek. Bár alakszerű nyomozás nem volt, a tárgyalások előtt soha nem maradt el a bizo­nyítékok összegyűjtése, amiért a vádbiztos volt a felelős. Jogszabály rendelkezett ar­ról, hogy milyen ügyekben kell eljárni a forradalmi tör­vényszékeknek. Kezdetben csak politikai ügyek kerültek ide, mivel azonban a többi bí­róság működése szünetelt, ké­sőbb az úgynevezett közönsé­ges bűncselekményekben is ítéletet hoztak. v ,jí „ A leggyak­rabban előfor­duló bűncselek­mények a pro­letárállam lé­tét veszélyezte­tő rémhírter­jesztések és iz­gatások voltak. De sokan szeg­ték meg a szesztilalmat és sok volt az üzérkedő is. Az ítélkezés­ben való rész­vételt nem kö­tötték képesí­téshez, így le­hetőség nyílt arra, hogy ma­guk a dolgozók gyakorolhassák a bírói hatal­mat. A bíróságok ítélkezésére jellemző volt a nagyfokú humanitás. A bűn- cselekmény tárgyi súlyának megállapításán túl inkább azt vizsgálták, hogy az elkövető milyen elveket vall és milyen hatással lehet rá a büntetés. Egy percig sem tévesztették szem elől, hogy a büntetésnek nevelő hatásúnak kell len­nie. Ritkán került sor a leg­súlyosabb büntetés kiszabá­sára, még kevesebb alkalom­mal hajtották végre a halálos ítéletet Hiába igyekezett az ellen- forradalmi rendszer két és fél évtizeden át hangoztatni, hogy a Tanácsköztársaság bíróságai vérbíróságok voltai?, a ma is élő harcosok, idős kommunis­ták, továbbá a korabeli iratok kétséget kizáróan bizonyítják a valóságot A dicsőséges 133 nap alatt a proletárállamnak nem volt le­hetősége arra, hogy a törté­nelmi jelentőségű munkát be­fejezze. Fél évszázad távlatá­ból is elmondható, hogy szo­cialista társadalmunk igaz­ságszolgáltató szervei — köz­tük az ügyészi szervezet — folytatói a Tanácsköztársaság­ban megkezdett igaz ügyet szolgáló munkának. Ezekkel a gondolatokkal fe­jezte be dr. Szénási Géza leg­főbb ügyész nagy érdeklődés­sel kísért felszólalását A somogyi jogásznapok szombati záróeseményeiről keddi lapunkban számolunk be olvasóinknak. P. D. Kerékasztal-beszélgetés a honvédelmi nevelésről Az 1968/69-es tanévben a már hagyományos tantárgyak mellett egy új, s valljuk be őszintén, ilyen gyorsan még soha be nem vezetett órával bővült a pedagógusok és ta­li nulók tanterve. A honvédel­mi alapismeretekről van szó. Az első félév lezárása ut ín az eddigi tapasztalatokról, a tantárgy és a gyerekek—pe­dagógusok viszonyáról beszél­gettünk a Munkácsy Mihály Gimnáziumban az igazgató­val, pedagógusokkal, a me­gyei MHSZ és a Honvédelmi Minisztérium képviselőivel. — Milyen a kapcsolatuk a fegyveres testületekkel, és hogyan oktatják az új tan­tárgyat? — Engedjék meg, hogy messzebbről induljak, mint J 968 szeptembere — kezdte Lóczi István igazgató. — Gimnáziumunk nagyon sok támogatást kapott már a honvédségtől Az egyik alaku­lat költöztetett bennünket a mostani épületbe, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a segítségükkel készült nyelvi laboratóriumunk a legkorsze­rűbb az egész országban. Sok növendékünk szülei a hon­védség vagy a BM állományá­ban dolgoznak, így a szemé­lyes kapcsolatok is számtalan gondon ényhítettek már. A honvédelmi alapismeretek ok­tatása nemcsak ezeken az órákon történik. A földrajzi órák tematikájában szereplő térképismeret, tájékozódás, a biológiai, kémiai, fizikai tan­anyagok mind-mind alkalmat adnak arra, hogy a szaktanár honvédelmi vonatkozású kér­désekkel is foglalkozzon. Pél­dául a bakteriológiai fegyve­rek ismertetésével és az el­lenük való védekezés eszkö­zeivel. Mindezekhez a tárgyi feltételeink is megvannak vagy meglesznek, rövid- és kisfilmek, diafilmek és egyéb szemléltető eszközök segítik az oktatást. A tanulók hozzáállásáról Bütykös István tanárt, honvé­delmi felelőst kérdeztük meg. A pedagógus az MHSZ régi aktívája, tartalékos őrnagy, érthető tehát, ha először ő is a személyes kapcsolatokról beszél, a szülői munkaközös­ségekben tevékenykedő pa­páktól kapott segítségről. — Hogy növendékeink még közelebb kerüljenek a hon­védségi alapismeretek inter­nacionalista gondolataihoz, több laktanyalátogatást szer­veztünk részükre, közös klub­délutánt a katonákkal, s bennünket patronáló alakulat ifjú kommunistáival, ök se­gítik a lövészversenyek lebo­nyolítását és az ünnepekre való felkészülést is. A gyere­kek szeretik az ilyen foglal­kozásokat — a lövészeteket különösen —, de említhetném a beiskolázással kapcsolatos ismertető munkájukat, ami­kor a tisztiiskolákra jelent­kezőkkel beszélgettek és rész­letes, alapos felvilágosítást adtak számukra Szó esett a középiskolások gépjárműveze­tővé történő kiképzéséről, ami az MHSZ feladata. Az a tervük, hogy az alkalmassági vizsgán megfelelt fiúk hiva­tásos vezetői jogosítványt kapjanak, de hogy a »felzú­dult« lányok se érezzék mel­lőzésüket, a tanfolyam sike­res végeztével úrvezetői jogo­sítványt kapnak. A gimná­ziumnak jelenleg nyolcszázti- zenhat növendéke van, és ez a szám nagy terheket ró a városi MHSZ vezetőségére. Ilyen helyzetben tudja bebi­zonyítani életképességét, az »Egy iskola, egy klub« moz­galom. A gimnáziumot a 13. sz. AKÖV MHSZ-szervezete támogatja Tárgyalások foly­nak továbbá a »gépjármű if­jú barátainak köre« szakkör megalakításáról, ami tovább segítené és emelné a kikép­zés színvonalát. Meghívtak bennünket a II/D torna órájára, hiszen a testi erő és ügyesség gyarapí­tása, a fizikai állóképesség növelése ugyanolyan fontos tényezője a honvédelmi okta­tásnak, mint az elméleti munka. Dr. Karai Istvánná és Csanda János testnevelő taná­rok irányításával tornásztak, labdáztak a lányok és a fiúk Szállj, te büszke ének Az ötvenéves jubileum tisz­tiére megrendezett ünnepi -órushangversenyen fél év­század forradalmi és munkás­dalaiból hallottunk. Hét so­mogyi és kaposvári együttes állt a pódiumra S jóllehet számaikat — a műsor tömeg- dal-jellegénél fogva — nem a kórusirodalom zeneileg pró­bát jelentő, nehéz műveiből válogatták, az előadás színvo­nala, a kórushangzás minősé­ge több helyütt, viszonylag fiatal kórusok esetében is fej­lődést jelez. A forradalmi dal a mozgal­makkal egy idős. És mind ze­nei, mind forradalmi hagyo­mányként sokkal jelentősebb és sokkal többet érő annál, mint ahogyan -az utóbbi idő­ben becsültük és ápoltuk tö- megdalkultúránkat. Ezért kü­lönösen értékesnek tartom azt a kaposvári törekvést, amely a mozgalmi dalkultúra ápo­lására kórustalálkozót hirdet, az utóbbi három évben im­már második alkalommal. Értékes, szép műsora volt ennek az estnek, színvona­las, az alkalomhoz méltó elő­adásban. Egy kivételével nem annyira modem feldolgozáso­kat, hanem részben az évfor­duló, a munkásfolklór ere­deti zenei rekvizítumait; rész­ben a jelen könnyen énekel­hető tömegdalait hallottuk. A csurgói gimnázium kórusa jó és ígéretes hanganyag, az elő­adás természetességével — és teljes énektechnikai képzet­lenségével. Pedig érdemes vol­na ezt a képzettséget biztosí­tani. Előadásukban örömmel fedeztük fel a Rőt Front is­mert Vörös Wedding (nálunk Vörös Csepel) dalát, a ritkán hallható eredeti, Eisler-féle feldolgozásban. A nagyatádi gimnázium lánykórusa a so­mogyi munkásfolklór néhány lírai gyöngyszemét szólaltatta meg ihletetten, de technikai­lag erőtlenül. A Kaposvári Munkáskórustól zeneileg sok­kal igényesebb, nehezebb kö­rű sműveket is hallottunk már sikeresebb előadásban. Műso­a tornateremben. A gimnasz­tikái gyakorlatokban sok ala­ki elem is volt, ami a fiúk­nak mindenképpen hasznára válik, ha majd egyenruhában gyakorolják a különböző moz­gásokat. A jó idő beálltával pedig irány a szabad tér, ahol az akadálypálya várja a gyerekeket. A beszélgetés során több­ször szóba került, hogy az ok­tatáshoz rendelkezik-e az is­kola megfelelő anyagi fede­zettel. A pedagógusok el­mondták, a rádiószakkör ré­szére nemrég vásároltak negyvenezer forintért külön­böző híradástechnikai eszkö­zöket, és ha szükség van rá, no meg ha kapható, mindenre tudnak forintot félretenni (pl. légpuskák, tájolók). Végezetül az után érdeklőd­tünk, miképpen vélekednek a szülők? — Sem iskolai, sem pedig az osztály szülői értekezlete­ken nem vetődött fel még probléma. A kommunista szülők értekezletén pedig ar­ra kértek bennünket — mond­ja az igazgató —, ha bármi­ben segíteni kell, akkor szól­junk. Valamennyien tudjuk, hogy a haza védelme min­den állampolgár szent köte­lessége. De ezt nem csak ak­kor kell és lehet gyakorolni, ha egyenruh.'t öltöttünk, ha­nem sokkal korábban, a fel­készülést pedig lehetőleg az általános iskolában kell kez­deni. saly Géza A VB KM Villamossági Gyára fölvesz gyakorlott tmk-Iakalost, szerszám­készítőt, és vízvezeték­szerelőt Minden második héten szabad szombat üzemi étkeztetést és rukban egyedül a szép szöveg- mondást dicsérhetjük. A Táncsics Gimnázium ve­gyeskarát és a Vikár Béla Kó­rust Zákányi Zsolt vezényelte. Mindkét együttes két-két dal­feldolgozással lépett a közön­ség elé. Előadásukat szép, telt kórushangzás, kifejező tempó és dinamika jellemzi. A kórusest három fénypont­ját külön is megemlíteném. A kaposvári tanítóképző női kó­rusa Sasvári Attila vezénylé­sével az eredeti népi és mun- kásdallam-anyag három mai modern feldolgozású énekka­ri kompozícióját szólaltatta meg (Farsang Béke; Karai A remény dalai; Tardos Munkás­dal) a tökéletes hangverseny­élmény hatását keltve. A szó­lamok arányossága, együtt- hangzásuk lírai szépsége; a komplikált hangzatok tiszta­sága, a ritmikai pontosság; a karnaggyal való nagyszerű együttmuzsikálás kapcsolata, s nem utolsósorban a három mű kiválasztása, hangulati egysége egészében elmélyült felkészülésről és muzikalitás­ról tanúskodott. Milyen kár. A nagyteremben sokan vol­tak. Házilag készített, mintás függöny választotta el a szín­padot a nézőktől. A függöny előtt és mögött is izgalom. Néha kidugta fejét egy-egy rókának vagy libának masz­kírozott kisfiú, ilyenkor az első sorokban szorongó ap­róságok ujjongtak, körmüket rágták, az izgülósábbak pe­dig rácsaptak a mellettük ülő legközelebb eső testrészére. A »színészsarokban« láttam meg a Tavaszt. Égszínkék ruhában, rózsaszín és fe­hér virágokkal, aranyszőke, hosszú hajában virágkoszorú- val. Arca pírban égett, lá­bacskái remegtek, várta « fellépést a Négy évszakban ő a Tavasz. Különös világ. Ugyanolyan szorongást éreztem én is, mint amilyet ők. Értük és velük izgultam. Heteken ke­resztül készültek, lassan, ta­nárnőik száját figyelve tanul­ták a versikéket, tornaórá­kon, a próbákon tanulták a simitáncot, az autóparódiát, vagy az Angyal kalandjait. Megfeszített munkával, hi­szen süketek és némák. A pici baba hangosan fel­kacag kis ágyában, ha a be­vásárlásból megérkező mama hangját meghallja az elő­szobában. A már figyelő, szemlélődő aprócska fiú el­gondolkodva hallgatja tegnap kapott új autója szerkezeté­nek a zúgását. Mellé guggol­va. csúszkálva utánozza azt. sőt időnként maga is átala­kul pótkocsivá, öt-hat. éve­sen alig várja a gyermek, hogy édesapának, édesanyá­nak legyen tiz perc szabad ideje, és végre elmondhassa nagy és eddig még nem tapasz­talt élményeit. Tíz-tizennégy éves korban már az »És tu­dod anyu, akkor...-* sokszor elmarad, helyette ott a barát vagy a barátnő, aki szívesen meghallgatja; akinek beszél- hetszt, mondhatod, el is hi­szi történeteidet. »Beszélhetsz kislányom! Na jó, rohangálj egy kicsit! Igen? És szép hangja volt a madaraknak?« Ismerős, megszokott monda­tok ezek. Sokan vannak azonban olyanok, akiknek ez ismeretlen világ. Akik elöl elbújnak a hangok, akikre nem tud rádudálni az autó­busz, akiknek nem »szól« a tavasz, s akiknek csak a sze­mük nyílhat Iterekre a cso­dálkozástól. Lelkűkbe szo­rultak a hangok, a szavak — némák és süketek. És mégsem! Nem ilyen el­keserítő a kép. mondogat­tam magamban, amint a Sü­ketnémák Állami Intézetének műsoros estjét végignéztem Hiszen a tyúkanyó és a hé­ja, a kacsa és a nyuszi, a tücsök és a hangya, az év­szakok is, a Fülemüle sze­hogy ez a tehetséges énekkar csak ritkán lép a közönség elé! Igazi meglepetést azonban a pedagógus férfikar három műsorszáma szerzett. Ritkaság nem hivatásos férfikórusnál a színek, a pontos hangvétel — és három különböző stílus — ilyen kifejezőerőben gazdag együttléte, mint Heisz Károly vezénylésével három darab­juk — a Krénusz mestör bal­ladája (Eperjesi Ernő gyűjté­se); Verdi Vitézek kórusa a Lombardok című operából és Azsiel Fénylő szivárvány című kórusának — előadásában is érezhettük. Befejezésül a Kaposvári Szimfonikus Zenekar játszotta Beethoven Egmont nyitányát, majd az egyesített Táncsics és Vikár Béla kórusok, valamint a megyei pedagógus férfikar előadásában felcsendült a him- nikus ívelésű Novikov-mű, a Szállj, te büszke ének. A ze­nekart és a három kórust Me­rényi György vezényelte; a szép, bársonyos baritonszólót Nagy Sándor, az Operaház magánénekese adta elő. W. E* kis színészei is beszéltek. Fi­gyelve, hangról hangra, de beszéltek. Jóllehet tanáraikon kívül nem sokan értenék még meg valamennyi gyer­mek beszédét, de ők mond­ták, akarattal, igyekezettel, mondták. Tanáraik áldozatos munkájának eredménye, hogy fölléphettek ezen az esten. Jócskán faragott ez kisebb­ségi érzésükből, szokták a szereplést is. A legszebb per­ceket nekem mégis a bábcso­port szerezte a Gyuri álmá­val. Az a hét kislány bizo­nyára boldogabb, amióta uj- jaira bábokat húzhat, és szí­ve és tetszése szerint bánhat a mesefigurákkal. Óriási pe­dagógiai jelentősége van Lászlóvári Lászlóné gyermek- felügyelő kezdeményezésé­nek: bábot adni a süketné­mák kezébe. Minden él­ményt, lappangó szorongást, fájdalmat, bánatot és örömet felold a bábozás az ilyen gyermekekben. A lányok — Városi Éva, Sebestyén Éva, Beda Mária, Fekete Klára, Darabos Éva, Kovács Erzsi és Harangozó Vali — maguk ír­ják. szövik az alapötletből a cselekményt, a bábdarabot. Aprólékos, érdekes, mindent felfedező, megfigyelő képes­sége csodálatos a gyerekek­nek. S amit nem tudnak, vagy csak nagysokára, töre­dezve, nehezen tudnának el­mondani életükről, érzelmeik­ről, vágyaikról, azt mind. mind kivetíthetik a paraván elé. Feloldva ezzel a nézőse­reg hasonló. beszéd híján gúzsba kötött élményeit, ér­zéseit is. Kézügyességük gya­korlással felülmúlja a halló és beszélő gyermekekét, fan­táziájuk is tisztább, gazda­gabb. hiszen ők így -beszél­getnek*. Az intézet bábcsoportja Magyarországon, de Európá­ban is egyedülálló. Buda­pestre, Hollandiába már el­jutott a hírük. Most a tv báb- fesztiváljára készülnek a kis­lányok, fáradhatatlan neve­lőnőjük irányításával. A Gyu­ri álma című darabot viszik Budapestre... Bán Zsuzsa Nem érdemes munkaválla­lás céljából más városba utazni! Jó kereseti lehetőséget biztosit helvben a Siófoki MAHART Felveszünk: lakatos, asz­talos, kőműves, segédmun­kás, állomási pénztáros, matróz munkakörben dol­gozókat. Üzemi étkezés, matrózok napi 20 Ft élelmezési pót­lékban és szállásban ré­szesülnek. A dolgozók cs családtagjaik részére MÄV arcképes iga­zolványt biztosítunk. i (34051)^ ^ és az Angyal-var_ SOMOGYI NÉPLAP Színekből, mozgásból RZÉKENY YIIILAG

Next

/
Oldalképek
Tartalom