Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Izrael újabb agressziás cselekményeket követ el n Szovjetunió szilárdan kiáll a békés politikai rendezés mellett Jetirychowski Podgoritijiál Az izraeli militaristák az utóbbi napokban egész sor újabb agressziós cselekményt követtek el a szomszédos arab államok ellen. Február 24-én az izraeli lé­gierő behatolt Szíria légiteré­be és Damaszkusz térségében több lakott települést bombázott. A bombázás­nak halálos áldozatai és sebesültjei vannak, jelentős anyagi kár keletke­zett Izraeli repülőgépek és páncélozott csapatszállító jár­művek a Holt-tengertől délre eső térségben jordániai csa­patokat támadtak meg, az iz­raeli tüzérség tüzet nyitott a Szuezi-csatorna térségében. Hivatalos izraeli személyek nyíltan újabb katonai ak­ciókkal fenyegetik az arab országokat, köztük Libanont és Irakot Tel Aviv-i kormánykörök­ben azzal próbálják indokol­ni a világszerte elítélt, felhá­borító provokációs cselekmé­nyeket, hogy a megszállt arab területeken fokozódik a népi ellenállás, és emiatt »megtorló intézkedéseket kell alkalmazniuk az arab orszá­gok ellen«. Ezzel egyidejűleg magasztal ják a bejrúti repülőtér ellen nemrégen intézett támadásukat, bár az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa egyhangúlag elítélte ezt a kalózakciót és figyelmez­tette Izraelt, hogy az ilyen cselekmények megismétlődése esetén megfelelő szankciókat alkalmaznak. Izrael agresszív akcióit épp akkor követi el, amikor erő­feszítések történnek, hogy a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata alap­ján békés politikai rendezést érjenek el a Közel-Keleten. Az izraeli politikáért fe­lelős személyek olyan vo­nalat követnek, amely a közel-keleti helyzet élezé­sére irányul. Fokozzák a feszültséget, nyil­vánvalóan azzal a szándék­kal, hogy a gyakorlatban olyan feltételeket teremtse­nek, amelyek kizárnák e tér­ség tartós békéje megteremté­sének lehetőségét. Izrael szélsőséges körei a sovinizmustól, az arab népek iránti gyűlölettől és ellensé­ges érzülettől elvakultan hosszú háborúra akarnak be­rendezkedni a Közel-Keleten, miközben egyes külföldi tá­mogatóik 'segítségében re­ménykednek. Az ilyen tervek a ónban csúfos kudarcot hoz­hatnak a Tel Aviv-i uralkodó körök számára. Ami a Tel Aviv-i politikusoknak a »tö­meges megtorlásokra« vonat­kozó kijelentéseit illeti, nem lenne szabad megfeledkez­niük arról, hogy a népeknek a hódítók és a megszállók ellen vívott harca a nemzetközi jog szerint jogos és igazsá­gos. Keleten a Biztonsági Tanács 1967. november-22-i határoza­tával összhangban haladékta­lanul békés politikai rende­zésre kerüljön sor. (MTI) Két berepülés Egy jordániai katonai szó­vivő közölte, hogy izraeli va­dászgépek pénteken, kora délelőtt két ízben is megsér­tették Jordánia légiterét és rakétatűzzel árasztották el a Jordán-folyó völgyét. A lég­védelmi ütegek azonnal mű­ködésbe léptek és visszafor­dulásra kényszerítették a tá­madókat. Jordániai részről emberéletben nem esett kár. Támogatják Izraelt A Szovjetunió szilárdan ki­áll amellett, hogy a Közel­Nincs: megállapodás Diehí államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki saj­tókonferenciáján kérdéseikre válaszolva kijelentette: Min­den amellett szól, hogy az el­nökválasztó gyűlést Nyugatr Berlinben tartják meg. Az ide nagyon rövid — fűzrtie hoizzá —. hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jel­legét tekintve, március 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az el- nökválaszttó gyűlést Nyugat- Berlinből. Maga Kiesinger nyugatné­met kancellár egvébként, ak csütörtökön Nixon*kíséret.ébor rövid látogatást tett Nyugat- Berlinben, visszatérése után te­levíziós nyilatkozatban beszéli az elnökválasztás Nyugat-Ber- linből való esetleges áthelyezé séről. Kiesitnger Carapkinna folytatott megbeszéléseire utal­va elismerte, hogy a Szovjet­unió őszintéin óhajtja a válság rendezését. Mindazonáltal, bá: rendkívül óvatos formában, de tudtul adta: nem tartja való­színűnek, hogy a hátralevő rö vid idő alatt megállapodás szü­lethessen ebben a kérdésben »Ügy mondanám, az a benyo­más alakult ki bennünk, hogy a szövetségi gyűlés március 5-én Berlinben kerül megtar­tásra« — mondotta. Schütz nyugat-berlini kor­mányzó polgármester pénteken délben Nyugat-Berlinben a sajtó képviselői előtt kijelen­tette: »Feladta a reményt« hogy megegyezésre jutnak a." NDK-val a határátlépési enge­délyeikre vonatkozó tárgyalá­sok megindulása ügyében, s ezért most már eldöntött kér­désnek lehet tekinteni, hogy a~ NSZK-elnökválasztásra már cius 5-én Nyugat-Berlinber kerül sor. (MTI) Oláh a vádlottak padján Bégben folytatódik a sikkasztással és korrupcióval vádolt egykori btlügyroln'szter, Franz Oláh pere. Képünkön: Oláh ( ilo'dalt, a vádloitak padján) idegesen hallgatja Anton Kenyának, a szaks -ervezetl szövetség elnökének vallon sáL (Oláh pályafutása egy hosszú szakaszán át a szakszervezeti szövetség élén állott.) t (AP — Képtávírón érkezett) Miami Beach-en (Florida) ezekben a napokban tartják az Egyesült Államok és Kanada cionista vezetőinek évi találko zaját, amelyen Tel Aviv hiva­talos képviselői is részt vesz ndk_ A tanácskozás az »Izrael nek nyújtandó gazdasági támo­gatás« maximális kibővítésé­nek jegyében folyik. Az AP amerikai hírügynökség jelenté­se szerint »Izrael gazdasági fej lesztésére« tavaly az Egyesült Államokban és Kanadában leg­kevesebb 130,5 millió dollárt gyűjtöttek. Ebben am évben 333 millió dollárra számítanak 1951 óta az Egyesült Államot és Kanada cionista szervezete összesen 1,3 milliárd dollár se­gélyt nyújtottak Izraelnek. (MTI) Nyikolaj Poägornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöks'gének elnöke pénte­ken a Kremlben fogadta Ste­fan Jedrychowski lengyel külügyminisztert és beszélge­tést folytatott vele. Elhunyt Naményi Géza A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a kormány titkár­sága, az MSZMP országházi bizottsága és a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Naményi Géza elvtárs, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának vezetője február 28-án, életének 53. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése március 4-én, kedden 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a Fő­városi Tanács által adomá­nyozott díszsírhelyen. Namé­nyi Géza elvtársat a Minisz­tertanács saját halottjának tekinti. Nixon Párizsban Nixon amerikai elnök pénte­ken délután Párizsba érkezett Az orly-i repülőtéren De Gaul­le tábornok és Couve de Mur- ville miniszterelnök fogadta Nixon egyhetes európai utazá­sának Párizs az utolsó politika állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pá pápával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washington­ba. Hírügynökségi jelentések megjegyzik, ez az első alkalom 1961 óta, hogy amerikai elnök Párizsba látogat. Pénteken egyébként a kora reggeli órákban néhány órává1 Nixon elnök megérkezése élőt zajlott le az első tiltakozó tün­tetés a francia fővárosban. Fia­talok vonultak az American Express turistairoda elé, hogy tüntessenek az amerikai állam fő látogatása ellen. A rendőr­ség nyomban saétkergette a fő­ként diákokból álló tömeget, ö fiatalt letartóztattak. Rómában történt tegnap. Egy barna esőkabátot viselő férfi — amint képünk mutatja — a tö­megből Richard Nixon gépko­csijához rohant, állítólag azzal a szándékkal, hogy petíciót nyújtson át az amerikai el­nöknek. Némi dulakodás után a férfit lefogták és őrizetbe vet­ték. Rövid időre felborult a nagy rendőri készültséggel biz­tosított rend. Nizon gépkocsija csak egy pillanatra állt meg, majd folytatta útját a minisz­terelnökségi rezidenciára. A motoros íestőrség elsodorja a különös kérelmezőt. (AP — Képtávírón érkezett) FARSANGI ÁLARC A NEW ORLEANS-I KARNEVÁL­NAK nagy híre van. »Mardi gras« né­ven emlegetik. Az egyszerű városlakó álarcot ölt, s ha ezt tette, ihat, nőkkel szemtelenkedhet, ordítozhat és szaba­don fetrenghet a Felix nevű bár előtt. A rendőr még csak ügyet sem vet rá. »Mardi gras« idején ebbe a város­ba érkeznek a turisták ezrei, akiket ide vonz a farsangi büntetlenség és büntethetetlenség, amely ilyenkor több napig tart Ha valaki álarcot ölt, ak­kor nincs mitől félnie. Az idei New Orleans-i álarcok közül egy különösen bevésődött az emléke­zetembe Korábban jelent meg ebben a vá­rosban, mint a többi farsangozó. Sőt, túlságosan is korán. A farsang tulaj­donképpen csak a kővetkező nap kez­dődött. Az az ember, aki ezt az em­lékezetes álarcot viselte, egy gépkocsi­ból szállt ki, ügyet sem vetett a rá várakozó újságírókra, tv- és rádióri­porterekre, akik összegyűltek az előtt az épület előtt, amelynek bejárata .felé a jövevény törekedett. Jól szabott ru­hát viselt, amely semmiképpen nem különböztette őt meg azoktól az üzleti alkalmazottaktól, akik e korai órában munkába siettek. Maga az álarc vala­hogy pontosan olyan volt, mint az amerikai űrhajózási és világűrkutatá­si hivatal egyik igazgatójának, az űrre­pülési központ vezetőjének, Wernher von Braun rakétaszakértőnek az arca. joga van arra, hogy jelen legyen ezen a kihallgatáson is — mindez hiába volt, mindannyiszor csak ezt a nyugodt és udvarias választ kaptam: — Sajnálom uram, a kihallgatás zárt. A sajtó képviselői közül senki nem jö­het be. Mint ismeretes, bírósági eljárás fo­lyik Essenbem három volt SS-katona ellen, - akik sajátkezűleg semmisítettek meg száz foglyot a Dora Mittelbau koncentrációs táborban, Nordhausen mellett, a Harz-hegységben. A foglyok egy föld alatti gyárban dolgoztak, amely a V-rakétákat állította elő. A vádlottak most arra hivatkoznak, hogy a kivégzést megtorlásként alkalmazták a gyárban végrehajtott szabotázs miatt. Mi természetesen valamennyien tud­tuk. hogy az újságírók előtt elhaladó férfi nem volt más, mint az SS egy­kori Obersturmbannführere, a hitleri »Reich« legelső rakétaszakértője, a V—2 megalkotója. V—2-vel bombáz­ták Londont. A jövevény az ajtóhoz lépett, amely mellett egy nagy bronz táblán a kö­vetkező német és angol nyelvű felirat volt olvasható: »A Német Szövetségi Köztársaság New Orleans-i főkonzulá­tusa«. A jövevényt egyetlen újságíró sem követhette. Minden olyan próbálkozáson, hogy telefonon meggyőzzem a főkonzulátus titkárát, hogy feltétlenül jelen kell lennem Wernher von Braun kihallga­tásán, s hogy miután az esseni bíró­sági tárgyalás nyílt, a sajtónak teljes AZ újságírók ott maradtak a nyugatnémet főkonzulátus épületé­nek bejáratánál, készen tartották mik­rofonjaikat, töltőtollaikat, s kameráik, valamint fényképezőgépeik lencséjét előre rögzítették a bejárat felé. Nem tudom, hogyan alakult bent a beszélgetés a német főkonzulátuson, ahol az SS volt Obersturmbannführe- rét Hans Hückel, az esseni esküdtbiró- ság elnöke hallgatta ki; külön ezért érkezett a városba. Én természetesen egyáltalán nem reméltem, hogy a főkonzulátuson leté­pik az álarcot Wernher von Braunról. Csupán az érdekelt, vajon megválto­zik-e ez az álarc valamiképp. Csaknem négy óra hosszat kellett várnunk. Wernher von Braun végül kilépett az épületből, s abban a pillanatban a televízióhuzalok akadályába ütközött. Gyors és határozott léptekkel hagyta el az épületet, az olyan ember járásával, akinek a legfontosabb a munka, a munka, a munka... Az ál­arc alatt a szeme hideg volt, a tekinte­te feszült. Maga az álarc azonban ugyanaz volt. Semmiféle változás nem látszott rajta. — Semmi közöm ehhez az ügyhöz! — mondta az álarc. Az álarc alól a szem fürkészően nézett, elhíszik-e neki ezt vagy nem. — Nem foglalkoztam rakétagyártás­sal. A rakétákat a közelben, egy föld alatti gyárban gyártották. Az én dol­gom az ötlet és a rajz volt. — Tényleg nem tudta, hogy a gyár­ban foglyok dolgoznak? — Tudtam. Ezt tudtam. De a fog­lyokkal nem volt semmi kapcsolatom. Nem érdeklődtem az iránt, ki és ho­gyan dolgozott. — Azt sem tudta, hogy a táborban bírói tárgyalás nélkül pusztítják el az embereket? Az álarc megmozdult. Csodálkozást fejezett ki. — Vajon ki tudhatta akkor, hogy mi történik a tábor drótsövénye mö­gött?! Nem, erről egyáltalán semmit sem tudtam __ — De a szabotázsról valamit mégis csak tudott? — makacskodtak az új­ságírók. — Lehetséges, hogy történt szabo­tázs — fordult feléjük. — Ismétlem, semmi közöm nem volt a gyártáshoz. Az én dolgom az ötlet és a rajz. az ötlet és rajz volt. Valaki megkérdezte, hogy miért tart olyan sokáig a három SS-katona tár­gyalása. — Sejtelmem sincs róla — mondta az álarc, és mosolygott. A hangmérnökök elismerően bólin­tottak — az álarc beszéde kitűnő volt. Tagoltan beszélt, ahogyan ez egy is­mert amerikai rakétaszakértőhöz illik. A német akcentus szilárdságot, hatá­rozottságot adott beszédének. Az új­ságírók a fejüket csóválták: az álarc lassan beszélt és az újságírók minden szavát feljegyezhették. A televízióri- porterek ugyancsak a feiüket csóvál­ták: az álarc nagyon fényképezhető volt, bizonyára tetszeni fog majd a né­zőknek. Az álarc is bólintott. Tudta, mit beszél. Ezután Braun beült a gépkocsiba és minden valószínűség szerint kiment a repülőtérre, ahonnan az országos űr­hajózási hivatal különrepülögöo^n a világűrkutatási központba szállították. A rendőrök ügyet sem vetettek az ólarcos férfira. Senki sem állította ’’HOg, SPnVi gjg VOntí* tatainqsóprt'p A7 SS OBERSTURMBANNFÜH­RERE, ki a” amerikai űrrepülési köz­pont igazgatójának álarcát viselte, érinthetetlen személyiség. Fz a farsang törvénye. G. Borovik, a Novosztyi sajtóügynökség tudósítója. OMOGTI NÉPLAP szombat, 1969. március L i

Next

/
Oldalképek
Tartalom