Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. fcbrnár t. LITYERATURNAJA GAZETA A nyugati uszítok és a csehszlovákiai esemenvek »A nyugati uszítok és a csehszlovákiai események« — ezzel , a címmel közöl cikket a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta legújabb száma. »-Most, miután Palach ön- gyilkosságával kapcsolatosan ismeretessé vált néhány tény, aligha lesz valakinek kétsége afelől, hogy a közel­múltban lejátszódott csehszlo­vákiai események a belső reakciós és a nyugati anti- kommunista erők — min­denekelőtt az NSZK-ban le­vőkről van szó — összeeskü­vésnek köszönhetik létüket. A burzsoá lapok felhívásokat intéznek a cseh és morva területeken élő úgynevezett *nyugatbarátokhoz«. Kikhez is szólnak ezek a felhívások? — teszi fel a kérdést a lap. Prágában az érintettek között leggyakrabban L. Pachman sakkmester, P. Kohout író, J. Seifert költő és J. Aochman újságíró nevét emlegetik. Ezek az emberek az egyik gyűlésről a másikra járnak. Cikkeiket a nyugati sajtóter­mékek is közük. Pachman például a Hét Parool című holland lapban odáig megy, hogy azt állítja: Csehszlová­kiában fasiszta föld alatti mozgalom működik, amelynek vezetője... a kommunista párt. Néhány héttel ezelőtt Óta Sík még elzárkózott attól, hogy akár egy napra is visz- szatérjen Csehszlovákiába. Most viszont nemcsak, hogy vállalkozott erre a »hőstett­re«, hanem Goldstückerrel egyidejűleg indult haza. (Ha­bár két különböző országban élnek.) Ezekre a »szerfelett fontos emberekre« azonban nem volt szüksége a csehszlovák nép­nek. Óta Sik, miután három­napos : prágai tartózkodás után visszatért Svájcba, kijelentet­te, hogy nem ajánlottak fel neki »semmiféle magas tiszt­séget«. A dühös Óta Sik tirádákat zengett a szocialis­ta építés ellen és kijelentette, hogy »a jövő nem a szocia­lizmusé«. A lap ezután megállapítja, hogy a nyugatnémet milita­rista és revansista akciók, va­lamint a hadgyakorlatok az­zal a céllal történnek, hogy Csehszlovákiában bátorságra kapjanak a »nyugatbarátok«. Ismeretes, hogy éppen ezek­ben a napokban tüntette ki az úgynevezett lap- és folyó­irat-kiadók nemzetközi szö­vetsége a csehszlovák sajtót »a szabadság arcnytollával.'« A Lityeraturnaja Gazeta végezetül megállapítja: »A csehszlovákiai antiszocialista erők tevékenységét az impe­rialista Nyugat irányítja és koordinálja«. (MTI) Borman az angoi királynőnél Az Angliában vendégeskedő Frank Bor- mán amerikai űrhajóst és fe­leségét fogadta Erzsébet ki­rálynő a Buckingham palotában. Je­len volt Phi­lip herceg, An­ne hercegnő és a 4 éves Ed­ward herceg is. (Telei otó: AP—MTI—KS) Husak a szlovák Ifjúság feladatairól Liao Ho-fcu menedékjogot kér ,. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szerint az Egyesült Államokba érkezett Liao Ho-su, a Kínai Népköz- társaság volt hágai ügyvivő« je, aki január 4-én lemon­dott tisztségéről. Az UPI amerikai hírügynökség sze­rint a volt hágai ügyvivő az első olyan magas rangú kí­nai diplomata, aki az Egye­sült Államoktól kíván mene­dékjogot kérni. Az amerikai hatóságok most foglalkoznak á menedékjog megadásának kérdésével. Az amerikai hír- ügynökség szerint feltehető,, hogy a volt ügyvivőt — a fontosabb disszidensekhez hasonlóan — jelenleg a CIA hallgatja ki. (MTI) A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség szlovákiai tagozatának rendkívüli kongresszusán Po­zsonyban kedden felszólalt Gustav Husak, a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára. Husak hangsúlyozta, hogy még egyetlen fiatal szlovák nemzedék előtt sem álltak olyan lehetőségeit, mint a mai szlovák ifjúság előtt.-Nem mondom azt, hogy már Ideális helyzetet értünk el ezen a téren. Azonban a fő akadályokat, ame­lyeket a társadalom bü­rokratikus. adminisztra­tív irányítása állított, el­hárítottuk. Társadalmunkban még sok hiányosság tapasztalható. Fi­gyelembe véve ezeket, teljes mértékben meg tudjuk érteni nemcsak a fiatalság, hanem valamennyi állampolgárunk nyugtalanságát. Azonban piindnyájunkrá harc vár. Le- héí bírálni ‘ egyes személye- lyeket. terveket stb. Azonban a bírálatot állandóan össze kell kapcsolni pozitív akció« program keresésével« — hangsúlyozta Husak. — Nem lehet elvárni, hogy valaki ki­gondoljon egy ideális társa­dalom-típust és azt ideális formában realizálja. Aki az ilyen elképzeléseket megpró­bálja a társadalomban meg­valósítani, látja, hány aka­dályt kell leküzdeni. Befejezésül Husak kijelen­tette: A kommunista párt ve­zetősége és a szlovák nemzeti szervek el van­nak szánva arra, hogy a maximális lehetőségeken biztosítsák a fiatal nem­zedéknek. Szeretnénk a fiatalok szemé­lyében munkatársakra, fegy­vertársakra, bírálókra és se­gítőkre lelni. A fiatal nemze­dék energiája és lelkesedése segítsen nekünk a társadalom átépítéséért vívott harcban, hogy csehszlovák államunk modern, fejlett, szocialista és demokratikus állammá vál­jon. i Az első egyértelmű elismerés Kedd este háromnapos moszkvai látogatásáról vissza­érkezett Prágába a Csehszlo­vák Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Evzen Erban, a köz­ponti bizottság elnöke veze­tett. A prágai repülőtéren új­ságírókkal folytatott beszél­getés során Erban hangsú­lyozta, hogy a Nemzeti Front 1968 januárja után nem vé­letlenül, éppen a Szovjetunió­val vette fel az első nemzet­közi kapcsolatot. Erban kife­jezte a delegáció tagjainak megelégedését a moszkvai ba­ráti fogadtatás és találkozó felett. Hangsúlyozta, hogy a szovjet hivatalos szervek 1968 januárja óta először nyilat­koztak egyértelműen pozití­van a Csehszlovák Nemzeti Front rendszerét és a társa­dalmi fejlődés konszolidálá­sában betöltött politikai je­lentőségét illetően. (MTI) Von Hassel a Bundestag új elnöke ■ Ä Bundestag szerdán Kai- Uwe Von Hasselt, az áttele­pültek ügyeinek miniszterét választotta elnökévé a lemon­dott Gerstenmaier helyébe. A bonni parlamenti szokások szerint a Bundestag elnökét a legnagyobb párt . parlamenti csoportja jelöli, s a többi párt nem . szól bele a jelölt kivá­lasztásába. A CSU képviselői — mint ismeretes — kedden 116 szavazattal 94 ellenében jelölték von Hasselt. Ellen je­löltje Heinrich Köppler bel­ügyminisztériumi államtitkár volt. A Köpplerre, erre az arány­lag ismeretlen politikusra adott szavazatok nagy száma azt jelenti, hogy még saját pártjában is sokan alkalmat­lannak tartják von Hasselt a Bundestag elnöki pozíciójára. Von Hassel hat évvel ezelőtt került a bonni politikai élet­vonalába, amikor az ismeretes Spiegel-ügy során megbukta­tott Strauss hadügyminiszter helyét foglalta el. Von Hassel Bundestag-elnökké választásá­nál nagy I szerepet játszott a bonni úgynevezett arányos­sági rendszer, minthogy a kan­cellár katolikus, a Bundestag elnökének evangélikusnak kell lennie. Rottsz tréfa Egv unerikai repülőgépen anns i szónak kimondása, hogy -Kuba«, olyan tréfa, ami igen sokba kerülhet. Archie Evans 33 éves oregoni kereskedelmi ügynök erről a saiát. kárán győződhetett meg. Hetvennégy utassal együtt az United Airlines gépén San Franc:seo-ból Honoluluba re­pült, Útközben az az ötlete támadt, hogy magához. intet­te az egyik stewardesst és a következőket mondta: »Ké­rem, közölje a pilótával, hogy a gép hátsó részén pisztollyal a kezében egy férfi tartózko­dik, aki Kubába kíván utaz­ni«. Huszonnégy perccel ké­sőbb a repülőgép Hilóban le­szállt. Á repülőtéren Evanst letartóztatták, mert a pilóta riadóztatta a rendőrséget. A rendőrség a férfit csak akkor bocsátotta szabadon, miután meggyőződött, hogy csak rossz tréfáról volt szó. A honolului repülőtéren azonban ismét ' várták, még­pedig az FBI egyik ügynöke, aki rémhírek terjesztésének vádjával őrizetbe vette és csak 500 dollár lefizetése el­lenében engedte őt szabadon, egyúttal közölte vele, hogy az ügvet bíróság elé utalják. (MTI) A „Colleen" ciklon pusztítása-£ -jß A NAGYHATALMA ÉS A KÖZEL-KELET Az űj-kaledóniai Noumea városka kikötőjét teljesen szétdúlta a »Collecn«-nak neve­zet ciklon, A p<uteávot felborult hajók és csónakok borítják. (Telefotó: AP—MTI—KS) VALÓJÁBAN ELUTASlT- HATATLAN VOLT a januá­ri francia javaslat a közel- keleti válsággal foglalkozó négyhatalmi találkozóra. A négy nagyhatalom, amelyek egyhangúságot biztosítottak az emlékezetes 1967. novem­beri BT-határozatnak, két­ségtelen a közel-keleti be­folyásuk és a bármiféle ren­dezés garanciáját jelentő erejük folytán nélkülözhetet­lenek a megoldáshoz. Ellentmondani látszik a fentieknek az a várakozás, amely megelőzte a Nixon- kormány döntését a tanács­kozásokról. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy az izraeli agresszió mögött az amerikai imperializmus bá­torító ereje állt. S ha meg­riad is most az Egyesült Ál­lamok egy, a térségen túlnö­vő válság rémétől, ha kény­telen is a számára Izraelnél jóval fontosabb arab világ felé gesztust tenni, szeretné maximáUsan maga irányítani az esetleges rendezést és mi­nél jobban távol tartani, ne­tán eltávolítani akár akon- kurrens francia imperializ­must, akár a nagy ellenfél Szovjetuniót. Amerika ei akarja kerülni a táskentihoz hasonló békerendezést — mondta találóan egy ázsiai diplomata. Emlékezetes, hogy 1966 januárjában Koszigin részvételével és diplomáciai munkája révén jutott meg­egyezésre India és Pakisz­tán. s a brit nemzetközösség, melynek mindkettő tagja, »kimaradt«. A háború óta viszont egy­re nőtt az elkeseredés az arab országokban az ameri­kai politika miatt, s ezt már a Johnson-kormány is felismerte. Az amerikai ma­gatartás objektíve növelte a szovjet befolyást, annak révén pedig erősödtek a ha­ladó arab rendszerek. Jel­lemző módon Sulzberger, a New York Times publicistá­ja, 1968 áprilisában meg­érettnek taláüa az időt az izraeli megittasult politiku­sok megintésére, a bibliai mondást idézve: »megméret­tek és könnyűnek találtat­tak ...« Most a Nixon-kormány válasza nem véletlenül ra­gaszkodik változatlanul az arabok és izraeliek közötti közvetlen tárgyalások Tel Avivban makacsul ismétel­getett verziójához, s csak kiegészítésnek fogja fel. amolyan serkentőnek a nagyhatalmak konferenciáié . Egy közvetlen tárgyalás ugyanis — lévén Izrael je­lenleg az erő pozíciójában, bár már korántsem annyira, amint hiszi — magán visel­né az egyenlőtlenség, vagvis a diktálás bélyegét. Tel Aviv tehát alkudozásra hasz­nálhatná fel az elfoglalt te­rületeket, »biztonsági szem­pontjaira« hivatkozva. Kétségtelenül motiválják az új amerikai kormány kö­zel-keleti politikáját az olyasfajta tények is, mintáz amerikai zsidó nagytőke ja­vának demokrata párti el­kötelezettsége, Humphrey támogatása Nixon ellenében. De emlékezzünk csak arra, hogy arabellenes kijelenté­sei tették feltehetővé az ál­lítólagos merényletkísérletet Nixon ellen. Hogy aztán az új elnök különmegbízottja, Scranton decemberben meg­állapítsa: az USA-nak »ki­egyensúlyozottabb« közel- keleti politikára van szük­sége, s »nem szabad azt a látszatot keltenie, hogy kö­zel-keleti érdekei csupán egy országra összpontosul­nak«. Szó sincs arról, hogy az amerikai monopóliumom ér­dekei nem volnának számot­tevően nagyobbam az arab világban, mint a kis Izrael­ben; az utóbbi csupán jól felfegyverzett támaszpont, melyről kiindulva a Közve­tett manőverekre nyílt jó lehetőség, viszont az arab olaj birtoKlása Kulcskérdés az amerikai és a nyugat­európai burzsoázia számara. N.ixon legfóbo alpoiitiKai embere. Kissing a válasz­tási hadjáratiján meg Nel­son RocKe/eUer miacsadója volt. márpedig augha kell bárkinek is jizonygaim, hogy Rockefeller és az olaj »egy és ugyanaz« ... Arról sem feleüKezhetünk meg, hogy 1956-oan a republiká­nus kormányzat, melynek egyik fő »szürke eminenciá­sa« történetesen éppen Ro­ckefeller volt, szintén az arab lóra tett a szuezi vál­ság során. Akkor is Közre­látszottak persze a . jeria- iista rivalizálás elemei, csakúgy, mint most, amikor Washingtonban nem nézik jó szemmel a gaulleista politi­ka közel-keleti ügyeskedését. A lényeg tehát az, hogy az amerikai közel-keleti po­litika lépéskényszer elé ke­rült a négyhatalmi tanács­kozásra vonatkozó javaslat­tal, hasonlóan ahhoz. aho­gyan meg kellett szavaznia az említett biztonsági taná­csi határozatát Ám jó. em­lékezünk arra. hogyan húz­ta tovább az időt az ameri­kai kormány a BT határo­zata után. a« arabok haladó rezsimjeinek megtörésére számítva. M st is ellentmon- lásosan válaszolt a francia javaslatra. Éppen ezért nem szabad illúziókat fűznünk a négyhatalmi tanácskozáshoz. Lehet, hogy valóban dilem­mája Nixon újsütetű közel- keleti »reálpolitikájának«, hogyan tudja abba beleil­leszteni Tel Aviv-i szövetsé­gesének politikáját. De ez a beillesztés szüli az ellent­mondást. AMERIKA HOSSZABB IDEJE azzal próbálja »meg­dolgozni« az arabokat, hogy csak tőle kaphatják meg a megoldás kulcsát, mert csak ő tud hatni Izraelre. Ma még nehéz lenne felmérni, hogy — a négyhatalmi tanácsko­zás bármifajta megvalósulá­sával — hogyan befolyásol­ja az amerikai—arab vi­szonyt ez a hitegetés. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom