Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

Csütörtök, 1969. február 6. 3 J SOMOGYI NÉPLAP A somogyi értelmiség helyzetéről Irányelvek, feladatok A megyei pártbizottság ülé­sének anyagából készült soro­zatunk befejező részében azok­ra az irányelvekre, elképzelé­sekre és feladatokra szeret­nénk fölhívni a figyelmet, amelyek az előterjesztés és a vita nyomán kristályosodtak ki, és hosszabb időre megszab­ják a pártszervezetek, tömeg­szervezetek, a kommunisták feladatát. Nem könnyű dolog ez, hisz az irányelvek« értelmi­ségi politikánk minden részte­rületére kiterjednek, s a lé­nyegesből lényeget kiragadni igencsak nehéz. HIVATÁS­TUDATTAL Az irányelvek bevezetőjé­ben megállapította a megyei pártbizottság, hogy elvi ala­pon, eredményesen valósítjuk meg Somogybán a párt értel­miségi politikáját. Ennek kö­vetkeztében politikailag egysé­gesebb lett megyénk értelmi­sége. Fejlődött világnézeti szi­lárdsága, erkölcsi magatartása, növekedett aktivitása a közélet szinte minden területén. Biz­tató dolog, hogy az értelmiség nagy része vállalja a hivatá­sából fakadó kötelezettséget, és meggyőződése szerint mind­inkább a szocializmus híve. Többségük becsületesen helyt­áll a munkában, és lelkiisme­retesen, egyre nagyobb hiva­tástudattal teljesíti kötelessé­gét Ennél elismerőbb, értel­miségünk tevékenységét nagy­ra értékelő álláspontot aligha foglalhatott volna el a megyei pártbizottság. És rögtön utal törekvéseire is, ami röviden így foglalható össze: fokoznunk kell az értel­miség politikai helytállását a társadalmi, a kulturális és a tu­dományos élet minden terüle­tén. További erőfeszítéseket te­szünk azért, hogy az értelmi­ség szerepe, közéleti tevékeny­sége, alkotó munkája fokozód­jék. Ez természetesen megkö­veteli az irányítás megjavítá­sát, az értelmiség Céltudato­sabb és jobb szervezeti össze­fogását. ESZMEI-POLITIKAI MUNKA A megyei vezető testület a pártszervek és a pártszer­vezetek feladatává teszi, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak az’ értelmiség kö­rében folyó eszmei-politikai munka fejlesztésére, a színvo­nal további növelésére. Arra kell törekedniük mindenek­előtt, hogy tovább erősödjék az értelmiség erkölcsi, politi­kai és ideológiai egysége; to­vább fejlődjön szocialista tu­data, hazafiassága, internacio­nalizmusa és a munkához való szocialista viszonya. Nagyobb fejezetet szántak az irányelvekben az értelmi­ség ideológiai képzésének fel­adataira is. Ebben szó van a politikai oktatás különböző formáin, s még ennél is na­gyobb súllyal a marxista esti egyetemen való fokozottabb részvételről, az elméleti kon­ferenciák rendszerének kiter­jesztéséről, s arról is, hogy a felsőfokú politikai iskolát vég­zett értelmiségi dolgozókat job­ban be kell vonni a propa­gandamunkába. Igen fontos teendőjük az alapszervezetek­nek, hogy a munkásosztály és a parasztság helyzetének elem­zésével egyidejűleg rendszere­sen vizsgálják az értelmiség fejlődésének tendenciáit is. Az irányelvek az ideológiai feladatok között említik az ér­telmiség szocialista erkölcsi és világnézeti egységének meg­teremtését, a tudományos vi­lágnézettel szemben álló esz­mei áramlatok leküzdését A témák között olyan fontos fo­galmak szerepelnek, mint a munkához való új viszony, a közösségi szellem, a szocialista tudat, az anyagi érdekeltség és az anyagiasság összefüggése, a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus, küz­delem a nemzeti közömbösség, a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása ellen. Vagyis körvonalazza mindazo­kat a feladatokat, amelyek végrehajtását megköveteli pár­tunk célkitűzése, szocializmust építő népünk érdeke. A VEZETÉS TÖKÉLETESÍTÉSE A megyei pártbizottság — mint az irányelvek kimondják — elvárja, hogy állami és gaz­dasági szerveink teremtsenek kedvező feltételeket ahhoz, hogy az értelmiség sokolda­lúan, magas szinten segíthesse a tudományos alapú vezetés kibontakozását Törekedniük kell arra, hogy ösztöndíjakkal, lakások biztosításával fokoza­tosan minden értelmiségi mun­kakörben egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező szak­ember dolgozzon. Felhívja a figyelmet a megyei pártbizott­ság a tervszerű utánpótlásra, a továbbképzés biztosítására, s arra, hogy különösen agrár­műszaki és közgazdász szak­emberek képzését ösztöndíjak alapításával is kezdeményez­zék. Ezzel együtt megállapít­ja azt is, hogy növelni kell az értelmiségi munkával szemben támasztott politikai és szakmai követelményeket. TIT ÉS A SZERVEZÉS Vezető testületünk megálla­pította, hogy elkülönülés ta­pasztalható az értelmiségiek körében, hogy társadalmi érintkezésük formái felszíne­sek. Ezért irányelveibe foglal­ta, hogy a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat fokozza szervező munkáját az egység megteremtése céljából, létesít­sen minél több klubot, javítsa a propagandát és gondoskod­jék arról, hogy a politikai, gaz­dasági, kulturális kérdések vi­tájában minél több értelmiségi vegyen részt. Tegye lehetővé az értelmiségi rétegek társa­dalmi érintkezését. Az irányelvek egyik sarka­latos pontjaként olvashatjuk, hogy pártunk az alkotó, ter­melő munka mellett elsősor­ban népnevelő feladatának tel­jesítését várja az értelmiségtől. Igen fontos megállapítás ez, hisz a népművelést jobbára csak a pedagógusok érzik ma­gukénak. Szervezettebbé kell tenni tehát az értelmiség fog­lalkoztatását a TIT-ben, e szervezetekbe kell tömöríteni különösen a falusi értelmisé­get, hogy a népművelésből is­mereteinek korszerű terjeszté­sével vállalhasson részt. A KISZ FELADATAI Az irányelvek még nagyon sok útmutatást adnak: foglal­koznak a tudományos kutatás kiszélesítésével, az értelmisé­giek anyagi és szociális körülményeinek további ja­vításával, aktivitásuk fo­kozásával, és igen előke­lő helyet szánnak a fiatal értelmiségiekkel való törődés­nek. A KISZ-től — amelynek soraiban meglehetősen kevés értelmiségi fiatal tevékenyke­dik — azt kéri a párt, hogy az eddiginél jobban tömörítse és támogassa a fiatal értelmi­ségieket. Bátran bízzák meg őket önálló munkával, segítsék kezdeti nehézségeik leküzdé­sét, kezdeményező és alkotó- készségük kibontakozását. For­dítsanak nagy figyelmet erköl­csi és világnézeti nevelésükre, s vegyék figyelembe, hogy a politikai szilárdság, a marxista meggyőződés kialakításának egyik legfőbb útja a társadal­mi életben való cselekvő rész­vétel. A KISZ alkalmas arra, hogy a fiatal értelmiségiek számára fórumot teremtsen, ahol módjuk nyílik a szakmai, ideológiai, művészeti és más, őket érdeklő kérdések vitájára. Elmélyült és előremutató elemzés részvevői lfhettek a megyei pártbizottság tagjai, amikor a testület az értelmi­ség helyzetét tárgyalta. Az út­mutatás világos, egyértelmű; politikai, gazdasági, társadal­mi és kulturális céljaink meg­valósítását szolgálja. S az irányelvek évekig meghatároz­zák cselekvésünk célját, hasz­nát és értelmét. J. B. K emény szél húz el a keskeny utcákon, be­fúj a hangulatos kis kapualjakba, körülles, aztán odébbáll egy házzal. Végigsi­mít a friss vakolaton, majd felkúszik egy templom tor­nyáig és eltűnik ott, ahonnan az imént lecsapott. Alig érez­hető mészszagot hord magá­val, s teríti el a tetők fölött Talán ha másutt lennék, sohasem venném észre ezt a jellegzetesen kesernyés sza­got, de itt, Varsó óvárosában, évszázadokkal ezelőtti stílus­ban épített házak között fur­csán hat a malter és a friss mész. Ahogy beljebb sétálok, mind megszokottabb lesz, alig látok olyan házat, ame­lyet a közelmúltban ne ért volna kőműves keze. De téved, aki azt hiszi, hogy ennek láttán elszáll minden illúzió, a Stare Mias- to, az Óváros ugyanolyan, mint sok-sok évvel ezelőtt volt. Az embert itt nemcsak az őszinte csodálkozás érzése töl­ti el, hanem valamilyen ne­hezen körülírható meghatott­ságot is érez. Hogy honnan ez a meghatottság? Ez a város­rész — ahogy a második vi­lágháború után Varsó majd’ minden utcája — romokban hevert. Felbecsülhetetlen nemzeti értékek váltak az os­toba háború martalékává, s tűntek el az enyészetben. A felszabadulás után a szakemberek százai fogtak hozzá előkeresni és megvaló­sítani a korabeli terveket. Jellemző, hogy Varsó 1945 január 17-én szabadult fel, s a kormány már február else­jén elrendelte, hogy egy ak­kor létrehozott szerv azonnal Lengyelországi űtijegyzetek A Stare kezdjen az újjáépítéshez. Ez az azóta is tartó lázas, de mindvégig okos igyekezet töl­ti el meghatottsággal az em­bert, hogy lengyel barátaink a nagy nemzeti katasztrófa ellenére is meg tudják mu­tatni; a fasizmus nem tudta eltiporni az országot és annak kultúráját. Az Óváros mellett folyik el Varsó Dunája, a Visztula. Partján magasodik az újjá­épített királyi vár, melyet még a mazowszei hercegek az 1300-as évek elején emel­tettek. Amikor 1596-ban a ki­rály Krakkóból Varsóba köl­tözött, olasz építészek a ko­rabeli divatos stílusban át­alakították, s amikor 1767-ben a vár leégett, korai klasszi­cista stílusban teljesen át­építették. Sajnos, a világhá­borúban nem kerülhette el sorsát, már 1939-ben megron­gálódott. Ez még nem volt elég, a németek a varsói fel­kelés leverése után felrob­bantották. A pusztulás akkora volt, hogy egyelőre a várnak csak egy részét építették új­já, a többi helyre parkot te­lepítettek. A királyi palota előtt van a Vár tér. Itt magasodik az Óváros egyik nevezetessége, III. Waza Zsigmond szobra. A XVII. században épült emlékművet a nácik lerom­bolták, az oszlop elpusztult, Miasto és, a szobor azonban csodával határos módon épen maradt. A Varsó egyik szimbóluma­ként számon tartott szobor­ról azt tartja a monda: ha a városra ellenség támad, a szobor-király fölemeli a kard­ját. Nem messze a tértől áll az Óváros legrégibb és egyik legszebb temploma, a János- templom. Először fából épí­tették meg, aztán 1400 idején téglából újjáépítették. Jelen­leg a régi gótikus stílusban pompázik. A templom több történelmi esemény színhelye volt. A pápai legátus 1339-ben itt hirdette ki Gdansk elfog­lalása miatt a keresztes lo­vagok ítéletét, több mint négyszáz évvel ezután itt ko­ronázták királlyá Poniatows- ki Szaniszlót, 1791-ben pedig a lengyel rendek itt esküd­tek föl az első haladó lengyel alkotmányra. A tempi ómnak a varsói felkelés idején is fontos sze­repe volt, környékén napokig dúlt a harc, a fasiszta bar­bárok hétszer törtek be tank­jaikkal a templomba. Emlé­keztetőül máig is ott függ a bejárat mellett egy akkor félig elégett, megszenesedett kereszt és az elesett 74 pap emléktáblája is. A gótíves altemplomban ta­lálható többek között a híres i hódító író, Henryk Sienkiewicz sírja is. A katedrális mellett újra régi formájában látható a re­neszánsz stílusú Jezsuita­templom, melyet a hitleristák a háború alatt szintén felrob­bantottak. Félig sötét, félig homályos utcácska vezet a XIII. század óta meglevő Piac térre. Itt álltak a város leggazdagabb polgárainak házai, megannyi különleges építmény. Érdekes, hogy a házakat — ahogy a város többi részén is — nem szám, hanem szimbólum alap­ján különböztették meg egy­mástól. A piac oldalai azon­ban az utcákhoz hasonlóan nevet kaptak. A várhoz kö­zel eső oldalt nevezték vár­oldalnak, a vele szembenit városi oldalnak és így tovább. A legelőkelőbbnek a városi ólait tartották, ezekben az épületekben kapott helyet a Varsói Történeti Múzeum több gyűjteménye. Minden házról mondák élnek, de a történelem hitelesen megőriz­te a múltat. Az úgynevezett Szarvas-házban lakott pél­dául a magyar Báthori István király orvosa, Wojciech Ocz- ko, aki arról is nevezetes, hogy ő írta az első lengyel nyelvű orvosi könyvet. A közelben található a híre* ÓRIÁS ALUMímUMCSARNOK Előregyártott elemekből épül az Inotai Alumíniumkohó új üzemcsar­noka. Az ország legnagyobb alumíniumcsarnokának építői már a bel­ső szerelésen dolgoznak. Megkezdődik a , A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium feb­ruár 7-én Budapesten orszá­gos sütőipari tanácskozást rendez. Megnyitót mond dr. Dimény Imre miniszter, elő­adó a miniszter első helyette­se. Ezen a tanácskozáson sok­kal többről lesz szó, mint a sütőipar szűk szakmai kér­déseiről. Mindennapi kenye­rünkről tanácskoznak itt a szó teljes és nemes értelmé­ben. Azoknak, akik bolti kenye­ret esznek — ez pedig ma már az ország lakosságának túlnyomó többsége — a prob­léma gyökerét nem kell ma­gyarázni. Évtizedes panasz Kulcsár-ház, itt élt a lengyel felvilágosodás egyik legna­gyobb alakjel, Hugo Kolla- taj is. Egyébként este ismét ellá­togattam ide, itt található Varsó egyik legnépszerűbb kávéháza, a Krokpdyl. Csinos, népviseletbe öltözött lányok hordják a finomabbnál fino­mabb italkülönlegességeket és a lengyel »nemzeti-« italt, a teát — ahogy itt nevezik: herbátát A szomjas turisták oázisa a közeli Fugger-ház háromszáz éves borospincéje is — benne úgyszólván csak külföldieket láttam. Innen már csak egy ugrás a kevert stílusban épült Ma- zowieczki hercegek háza, amelynek pincéjéről azt tart­ja egy régi varsói rege, hogy ebben egy olyan szörny la­kott, amely szemével minden­kit el tudott altatni. A ször­nyet úgy győzte le egy cipész­legény, hogy sok tükröt akasztott e ruhájára, s ami­kor ezekben a szörny meg­látta magát, rögvest elaludt. A sokféle hagyomány közül még egy, ami a nagy hódító­hoz, Napóleonhoz fűződik. A császár kedvenc tartózkodási helye az Övárosban állítólag a mai Kőlépcső utca volt, órákig gyönyörködött innen a Visztula ezüstszalagjában. Ahogy magam is ezen a he­lyen állok, s előttem kanya­rog a lenyűgöző folyó, bizony el tudom hinni. Pintér Dezső íFolytatjukJ .kenyérverseny“ hazánkban, hogy a kenyér rossz, sületlen, törődött. Erre való tekintettel tavaly öt országos szerv, a MÉM, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság, a szakmai szakszer­vezet, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium, valamint az Or­szágos Tervhivatal igen szé­les körű vizsgálatot végzett. A megállapításokat elküldték a megyei tanácselnököknek, megvitatta a párt gazdaság- politikai bizottsága és egy külön e célra létrehozott par­lamenti bizottság. Az ily mó­don valóságos kis népszava­zással kialakított véleményt a kormány elé terjesztették. A kormány pedig cseleke­dett Elhatározta, hogy 1970- ig 800 millió forintot kell a sütőipar fejlesztésére fordíta­ni, s ennek 60 százalékát az állami költségvetés vállalja. A határozat megváltoztatta a sütőipar egész eddigi alap- koncepcióját. Korábban ugyanis a nagy kenyérgyá­raktól vártuk a megváltást Most a fejlesztés fő iránya a közép- és kisüzemek széles hálózata lesz. Felül kell vizs­gálni a gépeket, a berendezé­seket, a technológiát Nem igaz ugyanis, hogy gyárban nem lehet jó kenyeret készí­teni, de_ igaz, hogy ehhez ide­haza készült gépekre lesz szükség, hiszen az importgé­peket nem a hazai ízlés ki­szolgálására szerkesztették. A másik gyökeresen új do­log, hogy a kormány egy ha­tározattal megszüntette a sü­tőipari monopóliumot. Nem­hogy engedélyezi, de kéri, biztatja a földművesszövetke­zeteket, a termelőszövetkeze­teket, sőt a magánpékeket is, hogy dolgozzanak, süssenek a táj, a vevők ízlésének megfe­lelő kenyeret, kalácsot, kif­lit. Kevesen tudják, hogy a sütőipar nem rossz üzlet A fogyasztó ugyan áron alul ve­szi a kenyeret, de a termelő minden kilóra 1 forint álla­mi hozzájárulást kap. Ez igen kifizetődő, különösen akkor, ha például a tsz-ek felkutat­nak régi, de még megindítha­tó kisüzemeket, ezeket átve­szik és így elkerülik a nagy beruházást. Nos, ebben az ügyben ül össze az országos tanácsko­zás. Számba veszi az eddigi tetteket, eredményeket. és meghallgatja a kialakult vé­leményeket, természetesen az ellenvéleményeket is. A ma­gas szintű vita célja, hogy valóban, immár tömegesen megindítsa hazánkban a »ke- nyérversenyt« és a régi üze- meg megújhodását a jobb el­látás, az izesebb magyar ke­nyér, a fogyasztók érdeké- boái v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom