Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

Péntek, 1969. február 2S. SOMOGYI NÉPLAP Mit, hol, mennyiért? Dönteni akar a kedves vevő A nagy horderejű gazdasági döntések köztudottan a kor­mányzati tárgyalótermekben, az igazgatói szobák párnázott ajtajai mögött, vagy a szövet­kezetek sűrű levegőjű közgyű­lésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait néha évekig tartó vizsgálódá­sok, temérdek adat és informá­ció összegyűjtése, mérlegelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vásár­lásakor, a szolgáltatások igény- bevételekor az emberek látszó­lag szinte gépiesen határoznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a mini­döntéseknek is éppúgy előzmé­nyük van, mint a nagy ható­sugarú népgazdasági vagy vál­lalati elhatározásoknak. Min­den fogyasztói döntést meg­előz valamilyen tájékozódás, a kedves vevő bizonyos információkat gyűjt. Enélkül a leggyakrabban is­métlődő vásárlásaikról sem tudnának helyesen dönteni az emberek. A fogyasztó, mielőtt határoz jövedelmének felhasználásáról, rendszerint arra kíváncsi, hogy mit, hol, mennyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire éppen szüksége van, megvásá­rolható-e, illetve ami kapható, megfelel-e céljainak? Érdekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cikk ára, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgáltatás nyújtot­ta előnyökkel. Hiány vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cik­ket, mi mással érhetné el a kí­vánt célt Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendelte­tésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek. Egyáltalán tudni szeretné — még ha azonnal nem is vásárol —, hogy mindaz, ami kapható, mire jó, mire használható? A fogyasztók tájékozódásá­nak és tájékoztatásának kiala­kultak korunkban a hagyomá­nyos formái, módszerei. Eze­ket lehet olykor elmaradott­nak, nehézkesnek, olykor bosz- szantóan szűkszavúnak tartani, ámde a fogyasztók számára még ebben a formában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a saj­tóban, a rádióban és a televí­zióban állandóan szereplő hir­detésekre, a jól vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az al­kalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyártmányis­mertetőkre, a hébe-hóba meg­rendezett árubemutatókra. Ezek hatásfoka, az általuk kö­zölt használható információ értéke persze együttesen sem tesz ki annyit, mint amennyit az emberek a vásárlás színhe­lyén személyesen szerezhetnek meg maguknak. Amikor sürgetjük a fogyasz­tók tájékoztatásának fejleszté­sét, nemcsak a hagyományos formák ötletesebb, tartalma­sabb alkalmazásra gondolunk. A konvencionális módszerek tökéletesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, me­lyet a fogyasztók — a termé­kek és a szolgáltatások növek­vő bősége, gazdagodó választé­ka miatt — egyre türelmetle­nebbül igényelnek. .Még ha előbb vagy utóbb megegyeznek is a termelők és a kereskedők egymással, hogy ki tájékoztas­son — pillanatnyilag ezen még erősen vitatkoznak —, a vevő akkor sem lehet teljesen nyu­godt. Jól tudja, hogy az őt tá­jékoztatók érdeke az eladáshoz fűződik. Ezért nem mindig képesek le­győzni a kísértést, hogy többet, szebbet és mást mondjanak a vevőnek portékájukról, mint amit az »tud". Kitől kaphatnak hát minden tekintetben tárgyi­lagos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szervektől, intézményektől, amelyek érdekeiket tekintve függetlenek a gazdasági szer­vektől. A szakszervezetek felbecsül­hetetlen szolgálatokat tehetné­nek ezen a területen is. Tekin­téllyel, jártassággal, helyzetis­merettel, tehát minden lehető­séggel rendelkeznek, hogy a fo­gyasztók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szervek­kel együttműködve, rendszere­sen megjelentethetnék a fo­gyasztók lapját, — amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasz­tók megállapításaira alapozott — közleményeiből az egyes ter­mékek értékéről, tulajdonsá­gairól elfogultan, megbízható tájékoztatást kaphatna a dön­tésen töprengő fagyasztó. Az eddiginél sokkal szélesebb körben és rendszeresebben le­hetne termékbemutatókat is tartani. Az ipar és a kereskede­lem egymás közötti kapcsola­tában, valamint a termelőesz­köz-piacon már régtől kezdve nélkülözhetetlen segédeszköz­ként használják a gyártmány­katalógusokat. Ennek valami­lyen egyszerű formáját ki le­hetne alakítani a fogyasztók használatára is. Ezekből az ipar és a kereskedelem által közösen készített és esetleg sze­rény díjért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatók­ból nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, hanem azt is, hogy hol van. Ne járják le a lábukat sokszor az embe­rek csak azért, hogy megtud­ják: gyártják-e, árusitják-e egyáltalán a keresett holmit Magyarnrs/.ágon. Bátorítást érdemelnek azok a törekvések is, amelyek a levelező reklám kiterjesztését, fejlesztését szor­galmazzák. Ha mondjuk vala­kinek már van egy televízió- készüléke vagy mosógépe, alig­ha tervezi annak megvásárlá­sát. De akinek nincs, arra lehet­séges vevőként számítani le­het. Az ilyen fogyasztóval bi­zonyos megkülönböztetéssel célszerű foglalkozni. Számára többet, alaposabbat kell mon­dani, ha vásárlóként akarjuk őt viszontlátni. A névre $zóló felhívásra, tájékoztatásra egyébként is jobban odafigyel az ember. A lehetőségek szinte kímerít- hetetlenek. A jelenlegi helyzet egyelőre mégsem fenyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg: szer­vezett vállalati, társadalmi erőfeszítések szükségesek, hogy a kedves vevők mind gyakorib­bá váló döntéseihez egyre bő­vebben buzogjon a jó és igaz információ tiszta forrása. Gy. Z. Készülnek a bányaszőnyegek, a hófogók és az árvízvédelmi rőzsék az Erdei Terméke­ket Feldolgozó Vállalatnál. A Szabó-brigád március 31-ig 700 darab bánj aszönj eget készít a pécsi bányák részére. 0* Újjáválasztották a szakszervezeti bizottságot a Nagyatádi Konzervgyárban Hétfőn tartott küldő ttér te- kezűetükön választották újjá a Nagyatádi Konzervgyárban a szakszervezeti bizottságot. A küldöttértekezJeten részt vett dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára, Csanádi József, az ÉDÖSZ megyei bizottságának titkára is. Kaurics János, a szakszerve­zeti bizottság titkára számolt be az elmúlt két évben végzett munkáról. Arra törekedtek el­sősorban, hogy az alapszervezet munkáját magasabb' színvonal­ra emeljék, állandóvá és rend­szeressé tegyék a szakszerve­zet vezetői és a tagság között1' kapcsolatot. Aktívahálózatu­kat, a szocialista brigádok ve­zetőit. valamii nt a bizalmiakat bevonták a dolgozókat érintő döntések meghozataléiba. A gvár rekonstrukciójával együtt megépülnek a szociális létesft- méinyek is. A munkakörülmé­nyek már megváltoztak a kar­bantartóknál, a raktárosoknál, a gyártóüzemben és az irodák ban. QO^yy-^|Yyv-iQQOQQ<yxyxyyY*)C)<~10000000000000000C100000000000000000000000CX3000C)OGCXXXXXXXXXXXXXXXX3 _ Maga vörös! Elvezet egy bűncselekmény idejuttatta, Stucknak váratlanül eszébe ju-C s zakaszt a lejtőig! ahol mindenki megbecsülte tott a három frank és megállt. _ A lejtőig... a lejtőig. - Stuck viszont jóval népsze- — Fizesd meg a pénzem! _ mormogta elégedetlenül, rűtlenebb volt fukarsága, ki- — Nem jár egy fillér sem, — jó dolog, mondhatom. A lejtőg... — Hallja! Mit morog ma­ga? — Mit morog. Mit morog. — Fogja be a száját! — A száját... a száját VISSZAÚT ki­csinyessége és bizalmatlan piszkos boche! természete miatt Mint már említettem, a há-< A marsellei dokkról került ború nagy történelmi esemé-J ide, egy jelentéktelen rablásból nye óta ez a szó sokszor za-< kifolyólag, mert nézeteltérés varta meg különben békülé- következtében leszúrt vala- kény hangulatok levegőjét, kit A jelentéktelen rablás Ebben az esetben azonban a< Több igen súlyos büntetést után osztoztak a résztvevők, három frank is nagyban hoz-J kapott ezért a szokásáért, közöttük Stuck, aki a társaság zájárult a harmincéves hábo-< Most éppen a mosott fehér- egy részét motorcsónakon vit- ^ magánjellegű folytatásá-l neműt hozta fel, a döglesztő te a Vieux Portról a Joliete . . ,, , , . J forróságban és nagyot nyög- nevű kikötőig, ahol a jelen- hoz- lsmét heves szemreha-, ve odavágta a sarokba. téktelen rablást lebonyolítót- nyásokkal illették egymást, — Talán nem tetszik? Mit ták. Stuck követelte, hogy szó szót követett és Stuck le-i nyög?! — kérdezte a káplár, kétezer frankos osztalékán szúrta Peterst — Mit nyög. Mit nyög. — felül az elhasznált benzinért . ... ._______, ,___ m otyogta és reszkető kézzel járó három frankot is fizes- A Marsel'le-ben megtelepe gombolta csuromvizes zubbo- sék meg. Peters, egy gengsz- dett angol gengsztervállalatS A szakszervezeti bizottság egyik legfontosabb feladatának tekintette a gazdasági munka segítését, a termelés emelését A gyár 1967-ben elnyerte az Élüzem címet. Az elért ered­ményekhez nagyiban hozzájá­rultak a szocialista brigádok. A harmincöt szocialista brigád tagjainak művelődésével, szak­mai továbbképzésével többed kell foglalkozni a jövőben Szorgalmazni keli a felnőtt szakmunkásképzést, és még eb­ben az évben meg kell szervez ni a szakmunkás-tanfolyamo­kat. Az elmúlt években nagy gondot fordítottak a dolgozók politikai továbbképzésére is. A szakszervezeti tanfolyamo­kon összesen mintegy hatszáz- hatvanan tanultak. Sajnálattá! állapította meg a beszámoló, hogy a vállalatnál csökkent a' újítások száma Tavaly például mindössze huszonhat javaslat érkezett, és ebből is csak né­gyet valósítottak meg A tit­kár végezetül a feladatokkal foglalkozott. Első helyen em lítette a gazdasági munka segítését és azt a törekvésüket, hogy a jobb munkát nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsü­lésben részesítsék a gyárban. A beszámolót kővető vitában Horváth Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalokkal azok gondjaival kiemelten fog­lalkozzon a szakszervezeti bi­zottság. Czeider György szerint nagyobb gondot kell fordítani az üzemi balesetek megelőző sére, az óvó rendszabályok megtartására. Javasolta, hogy a szakszervezet karolja fel a Szakma ifjú mestere mozgal­mat és alakítsák meg üzemük­ben a fiatal műszakiak taná­csát. Dr. Szóke Pál a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának üdvözletét tolmácsolta. Felszó­lalásában felhívta a küldöttek figyelmét a szocialista brigád- mozgalom nevelő erejére, és azt kérte tőlük, hogy segítsék elő a brigádok tagjainak politikai, ideológiai és kulturális fejlődé­sét.. Szólt a gazdasági reform első évének eredményedről, majd a reformmal kapcsolatos további feladatokról. Végezetül eredményes munkát és jó egészséget kívánt az üzem vala­mennyi dolgozójának. Sasvári Ferenc igazgató elmondta, hogy a beszámolóval egyetért, és az abban szereplő hiányosságok megszüntetésére mindent elkö­vetnek az üzem vezetői. Szólt a gazdaságvezetés és a szakszer­vezeti bizottság együttműködé­séről, valamint több fontos üzemi problémáról is. A vitában elhangzott kérdé­sekre Kaurics János adott vá­laszt, majd újjáválasztották a szakszervezeti bizottságot. El­nöknek Kárpáti Jenónét, tit­kárnak pedig ismét Kaurics Jánost választották meg. A küldöttgyűlésen köszönetét mondtak a rövidesen nyugdíj­ba vonuló Mayer József eddigi elnöknek, akit arra kértek, hogy majd mint nyugdíjas is látogasson el üzemükbe, és jó tanácsaival segítse elő á szak- szervezeti bizottság munkáját Dorcsi Sándor Nagyobb figyelmet a vízgazdálkodásra O nyál tér, aki valamennyiük ve­— Egy órán belül az összes zetője volt, és húsz éve irá­mosott holmit rakja rend- nyitotta a szolidabb rabláso- be! kát Marseille-ben, nem ismer­— Rakja rendbe... Rakja ^ ej a költségszámlát. Régi­rendbe ... — dunnyogte. — módi cégeknél ilyesmi elő­fordul. Egyszerűen, sőt, tö­mören »sál Boche-nak" ne­vezte Stuckot. A megalázó westfáliai béke óta ez a né­A legénységi szoba forró- Kérem, nekem meg van da- sága, a bagó, a szijkenőolaj, ga(jva a májam. — Az is pálinka és izzadtság szagve- jellegzetes szokása volt, hogy gyüléke, mint valami langyos időnként súlyos betegnek tet- mosogatórongy fedte be az tette magát, pedig egyszer ágyakon heverő nyirkos testű sem sikerült ilyen módon ki­embereket. Az ablakra terí- bújnia a szolgálat alól. — metgyalázó csúfnév, tett vizes pokróc láthatóan Egyrészt meg van dagadva a pofonnak, szúrásnak, és ököl S£0tjL riöncőtVsTrű léevraí ™jam' m^szt hörghurut- csapásnak volt oka. Ebben i segben es dongo, suru legyraj ban szenvedek. ,, , , . . röpködött, mászkált szerte- _ Hát rakja össze a fehér- szobán, hogy »boche«, a fran s zét mindenen. neműt, aztán haljon meg, — cia minden megvetését, gyű Az altiszt jött be Krakauer- mondta a káplár és kiment, löletét, fölényét, gúnyát, meg­rel, vagy ahogy a katonák ne­vezték, a »Visszhanggal«. Vö­rös haja ugyan más gúnyne­vet provokált volna, de haj­színénél is feltűnőbb volt az a furcsa szokása, hogy bizo­nyos elégedetlen hanglejtés­sel elismételte, amit mondtak neki. Általában csak az utol­Krakauer nyomban végigte­alázottságát és harci kedvét megszűnt: a cég ott feküdt szí­ven szúrva a sikátor pocsolyá-( jában. Ekkor váratlanul egy rend-£ őrposzt bukkant fel! Futás,1 hosszú fütty, üldözés és haj­nalban, mint a sarokba szőri-? tott egérnek, már nem volt? másfelé menekvése, mint aS Fort St Jean citadellája, aho-j mar sok. ( va minden Civil beléphet, dec csak mint katona jön ki is-< mét, hogy a Quai de Bel- geen behajózzék Afrika felé. ... Most levette ablakáról a( pokrócot, tetovált, rozsdaszi-( nű mellkasára odaömlött aj és elfordítottj fejjel szólt vissza Jarosics-i nak: — Azért teszem le a pok-J rült az ágyon. .. . _ «u Stuck, a szeplős, hatalmas egyetlen utanozhatatlan hang- 6 német, aki valamikor lakatos súllyal tudta kifejezni. Szó ^ v volt, odament az ablakhoz és szőt követet, majd korsó kor­levette a pokrócot. A forró, végül szék széket, majd lami ökölcsapas zuhant az ar- mindkettőjüket súlyos zuzoda- mert hiába várnám cara. sokkal eltávolították a kocs­— Hé, te! Mit csinálsz! — mából. Megindultak együtt so szót. Ezért eleinte sok ba szólt ra Járosics, a tömzsi, ko- csendben hz óváros felett ki- ja volt. Például újonckorá- pasz albán, aki katonai pálya- Mir ban, a gyakorlótérén az őr- ja kezdetén fizetőpincér volt magaslo Dom irányába. Mar mester rászólt: Szkutariban, de néhány kisebb regen másról beszeltek, mikor hogy egy lusta, rendetlen frá­ter mártsa újra vízbe. Phü!< Piszok meleg van. (Folytatjuk) Miklós János, a Magyar [Nemzeti Bank megyei igaz­gatóságának csoportvezetője 'a januári Bankszemlében 'megjelent A mezőgazdasági termelőszövetkezetek vízgaz­dálkodásának helyzete című lírásában a megyei vízgazdál­kodás gondjaival foglalkozik, ilsmerteti az öntözéses gazdál­kodás előnyeit és szól a to­vábbfejlesztés lehetőségeiről. Az elmúlt évek aszályos [időjárása és a belvizek jelen- itős hozamkiesést okoztak a [mezőgazdaságban. A nagy­üzemek zöme nem tudta biz­tosítani az állatállománynak iá szükséges szálas és abrak­takarmányt, ezért gyors in­tézkedésre volt szükség. A 'már öntözéses rendszerrel gazdálkodó, termelöszövetke- izetek eddigi eredményei is [meggyőzően bizonyítják, hogy ikifizetódő ez a beruházás. A [múlt évben például a hetesi lEgyesült. Erő Tsz öntözött 'burgonyával száz százatokkal nagyobb eredményt ért el, 'mint ahova nem jutott éltető [víz. Ugyancsak szép ered­ményt értek el a ráksi, a mernyei és a somogygeszti termelőszövetkezetekben, hol­ott itt az öntözőberendezések korszerűsége elmaradt a he- tesiekétől. Megyénk termőterületének egy részé csapadékos eszten­dőben víz alá kerül. Ezért a laposan fekvő helyeken a termesztés kockázatos. A múlt években volt ugyan belvíz­rendezés. de az erőfeszítések kevés sikerrel jártak. A mezőgazdaság átszerve­zése óta a legnagyobb belvíz­kár 1966-ban volt Somogybán. Egyedül a nagybajomi Zöld­mező Termelőszövetkezetnél négyszáz holdat öntött el a víz. és több mint másfél mil­lió forint kár keletkezett. A cikkíró javasolja, hogy az idei beruházások tervezé­sénél a nagyüzemek vegyék figyelembe az eddigi tapasz­talatokat. és a vízgazdálko­dást fontosságának megfelelő gonddal kezeljék, ne szorítsák indokolatlanul háttérbe egyéb beruházásokkal szemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom