Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

ÄritiÄrtSK 1969. február TI. SOMOGTfNÉPLAP Tanulnak a társadalmi ellenőrök Háromszázharminc somogyi társadalmi ellenőrt készít fel az SZMT közgazdasági bizott­sága az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel közösen a na­gyobb tudást, és szélesebb is­mereteket megkövetelő ellen­őri feladatuk ellátására. A továbbképzés február 20-án kezdődött Nagyatádon a fonal­gyár és a konzervgyár társadal­mi ellenőreinek oktatásával. Az SZMT és az ÁKF tíz cso­portban ismerteti meg az ellen­őrökkel az árpolitika legfon­tosabb tudnivalóit, az április 1-én életbelépő új kereskedel­mi üzleti szabályzatot és mun­karendet. A gazdaságirányítás rend­szere nagyobb feladatot ró a fogyasztók érdekeit védő tár­sadalmi ellenőrökre. Hav még hatékonyabban kívánnak dol­gozni, akkor ismerniük kell a nagyobb vállalati önállóság­gal járó jogokat és kötelessé­geket A továbbképzés ezt ál­lítja a középpontba. Az elhangzó előadások alap­ján a szakszervezeti aktívák sokkal eredményesebben har­colhatnak a jobb minőségért, a vásárlók és a vendégek megkárosítása ellen. Ezen a héten a Balaton partján tart az SZMT továbbképzéseket. A foglalkozások zöme már­ciusban lesz. Az utolsót áp­rilis 20-án rendezik meg a kaposvári társadalmi ellen­őröknek. A legeredményesebb év után Különös ellentmondást sejt­het az olvasó amögött, hogy bútoriparunk a felszabadulás óta először találkozott a piaci telítettség fogalmával, ugyan­akkor egyik-másik bútorgyártó vállalat vagy ktsz kiugró ered­ményeket ér el. A Kaposvári Asztalosipari Ktsz az alapítása óta eltelt tizennyolc év alatt tavaly dolgozott a legeredmé­nyesebben. A látszatra lényeges ellent­mondás mögött az új gazdasági mechanizmus termelésirányító, szabályozó tényezőit kell keres­ni. Annak, hogy a szövetkezet tavaly gyártott bútorait az utol­só darabig el tudta adni. egy­szerű oka van: a jó minőségre még az alacsonyabb árak met lett is ügyeltek. Az ezres szériá­kat készítő nagy bútorgyárak termékei nem voltak olyan ka­pósak, mint az egyedi tervezé­sű, formájú bútorok, garnitú­rák. A napokban került sor a múlt évet értékelő közgyűlésre. Vin- zze Károly, a ktsz elnöke amj' adott számot a szövetkezet dol­gozói előtt, hogy eredményeik a korábbi műszaki fejlesztés­nek, a szakemberek lelkiisme­retes munkájának köszönhetők Amíg a hasonló profilú válla­latoknál, szövetkezeteknél or­szágszerte gondot okoz a ter­mékek eladása, az asztalos ktsz tavaly 27 milliós árbevételt ért el. Ez 18 százalékkal halad­ta meg előző évi eredményeiket. Tavalyi munkája alapján Kaposvári Asztalosipari Ktsz a megye legjobban gazdálkodó kisipari szövetkezetei közé ke rüit. Erről emlékezett meg közgyűlési felszólalásában Laz- nicsek Imre, a KISZÖV megyei elnöke is, alá 18 évvel ezelőtt az alapító tagak között tevé­kenykedett. A kezdés óta több mint hétmillió forintra gyara­podott a szövetkezet vagyona. Az egy dolgozóra jutó termelés 180 000 forintra emélkedtett a múlt évben. Kétségtelen előny a szövet­kezet számára a nagy bútor­gyárakkal szemben, hogy a vá­sárlói igényekhez való igazo­dás, az átállás sokkal könnyebb, az ezzel járó költségek lénye­gesen kisebbek. Kaposváron, a Széchenyi té­ri bemutatóterem helyén bol­tot nyitnak, saját kocsijukon szállítják ki vidékre, sőt a me­gyehatáron túl is a bútorokat, 'így még most sem jelentkeztek értékesítési gondok, amikor a:: ipar egyre nagyobb készletek­kel rear del kézi k. A termelés első számú segí­tője, lendítője tavaly is a szo­cialista brigádmozgalom volt, amire az idén is számít a szö­vetkezet Ugyancsak nagy se- segitséget nyújt a tervek meg­valósításában a sok újítás. 1968- ban 4 700 000 forintos nyeresé­get értek el. Az új gazdasági évben eredményeik megtartá­sára törekszenek. Nagy József Az első hozznszölö Az elnök befejezte zárszá­madási beszámolóját A tag­ság, látható megelégedéssel fo­gadta a hallottakat Elégedett­ségüket talán nem is elsősor­ban a valóban nagyszerű ered­mények felsorolása — a magas munkaegységérték, a fizetett szabadság, a nyugdíjasokról való gondoskodás, a gazdaság egyenletes gyarapodása — okozta, hanem valami olyan, ami eddig szokatlan volt az ilyen jellegű beszámolókban. Igen, eddig is esett szó arról, hogy a termelőszövetkezet gazdálkodása és az életszínvo­nal között milyen összefüggés található, de valahogy szólam- szerűen, mintegy kötelezően, odabiggyesztve, nem elég meg­győzően. Most pedig azzal kezdte beszédét az elnök — s ez egész beszámolóján végigvo­nult, hogy itt minden az em­berekért történik, a tagokért, a családjukért, egymásért. És ezt őszintén értették és érez­ték is az egybegyűltek. Most és egész éven át. Az emberköz­pontú vezetést. Persze, hogy akadnak jócskán apróbb hibák a gazdálkodásban, de a lénye­get tekintve ki-ki a maga sor­sán érzi élete jobbulását. Ügy vélték tehát, hogy most kár lenne csip-csup fonákságok fölemlegetésével elrontani ezt a kellemes, igazán ünnepi han­gulatot. És akkor — elsőként a tagok közül — szólásra jelentkezett János bácsi, a tsz kovácsa. A kiküldöttek — jól ismer­ték ők is — meg a helyi veze­tők kínosan feszengtek. Te jó ég, János bácsi felszólalása agyoncsaphatja az egész köz­gyűlést! Ahogy szokta. Fölem­legeti a maszekvilágot, dema­góg módon felnagyítja a hibá­kat, egyszóval jól beolvas a vezetőségnek. Mivelhogy Já­nos bácsi közismerten ellenzé­ki politikus. Mindenki tudja róla — és ő maga sem titkolja nyíltan hangoztatja is a kü­lönböző fórumokon —, hogy sok mindennel nem ért egyet, és főképpen a termelőszövet­kezetek szervezésével és mű­ködésével nem. Hatásos, éles hangú megnyilvánulása után mindig kijárt a taps. János bácsi az első sorokban, középen ül, mint mindig. Hogy figyeljenek rá. Most is feláll, mindenki felé fordul, csendben várják, mit is szól ehhez a be­számolóhoz. A párttitkár hal­kan súgja az egyik kiküldött­nek: — Legalább ne elsőnek jelentkezett volna! — Emberek! — kezdte han­gosan, gyakorlottan mondóká- ját János bácsi. — Tudják ró­lam, hogy sok mindent kifogá­soltam én ebben a rendszer­ben, elsősorban a közös gazda­ságban. És nem is rejtettem véka alá a véleményemet, akár tetszett, akár nem a hivatalos vezetésnek. De én most talán nem mondok nagyot, amikor kijelentem — és ittofelemeli a hangját —: ez a kilencedik zárszámadási közgyűlésünk a mi kilencedik kongresszusunk! Mert amit a párt azon a ta­nácskozáson elmondott, nálunk megvalósulni látjuk és érez­zük. Az elnöki asztalnál nem akartak hinni a fülüknek. A tagság is hitetlenkedve hall­gatta, várta, hátha mégis más­hova lyukad ki János bácsi. De nem. Végig így beszélt. Őszinte megelégedéssel és el­ismeréssel. Most is megtapsolták. Sok­kal jobban mint máskor. (Történt a kéthelyi Arany­kalász Tsz zárszámadási köz­gyűlésén, 1969. február 18-án.) P. L. Ifjú gépésseh A régi épületek mögött hat­tantermes iskolaépület nyúj­tózkodik. — Nagyon kellett már — mondja Teke Miklós igazgató —, végre minden osz­tályunk saját teremmel " ren­delkezik és az irodák sem zsú­foltak. Két szakmunkásképző iskola van a megyében, innen ádándról vontatóvezetői jogo­sítvánnyal kerülnek ki a fiata­lok, és elhelyezkedésük gépke­zelőként, traktorosként, szere­lőként mind a mezőgazdaság­ban, mind az iparban biztosí­tott. — Milyen az érdeklődés az iskola iránt? — Általában hatvan-nyolc­van fiú kéri a felvételét hoz­zánk, elsősorban Somogyból, de Fejér megyéből is vannak páran — mondja az igazgató. — Az átlagos tanulólétszám százötven-százhatvan. A hat osztályból öt itt tanul és dol­gozik az iskolában, egy csoport gyakorlaton a gazdaságunkban tevékenykedik. — Jól érzik magukat a fiúk? — Erről talán győződjenek meg személyesen. Bemutatom Horváth István szakoktatót, ő majd végigkalauzolja önöket az iskolán. A fiatal tanár először az el­sőévesek lakatosiműhelyébe kí­sért el bennünket, ahol Hor­váth György szakoktató keze alatt ismerkednek a fiúk a szerszámokkal, a lakatosmun­ka fogásaival. A jól fűtött he­lyiségben ragyogó tisztaság, a hosszú munkapadon tíz satu sorakozik. Hetenként másfél napot töltenek itt a fiúk. Ä falakon szemléltető ábrák, balesetvédelmi plakátok, me­netvágási táblázatok. Reszelnek az elsőévesek, a szakoktató körbejár, figyeli a kezüket, megmutatja, hogyan esik a legjobb fog'ás a »kezet törő« vasszerszámon. Kilépünk a műhelyből, A hóban vontató pöfög, vezetési gyakorlatot tartanak a harmadévesek. A következő állomás a gépszín, ahol a bálázónál nyüzsögnek a srácok. Megérkezik a vontató is, az egyik gépet odébb kell állítani. Vezetője forog jobbra, forog balra, tökéletesen akar beállni a csatlakozó rúd elé, mire elakad a hóban. — Gyerünk megtolni! — hangzik az utasítás, és vagy ti­zenöt fiú feszül a jármű fará­nak. Sikerül. Svájcisapkás fiatalember nyújtja a kezét: — Nagy József szakoktató. — Mivel foglalkoznak? — A bálázógéppel ismerked­nek a fiúk — mondja, miköz­ben mér vagy öten feltornáz­ták magukat a gépre, s várják, hogy elkezdődjön az »óra«. Nem zavarjuk őket tovább, irány az elsősök erőgépgyakor­ló műhelye. A világos, tágas helyiségben egy MTZ-t állnak körül az ifjú gépészek, s kísé­rőnk segítségével a szelepbeál­lítás fortélyait próbálgatják. Az utolsó állomás a harma­dikosok munkagépmühelye, ahol a rendrevágó aratógép szállítószalagjának befűzésére érkeztünk. Az egyik sürgő­forgó gyerektől megkérdezem: — Hogy érzed magad ebben a környezetben? Csodálkozva néz rám, lehet, hogy a kérdésben olyan volt a hangsúly amely bántotta a fü­lét. — Miért? — Semmi lényeges, csak úgy kérdeztem. — Jól. Természetesen jól — nyomja meg a természetes szót —, a kaja finom és bőséges, az 00CC00CXXXXXXXXXXXD00000000000000CXXX3O00000000COCO0000000000000Cl0CXXXXXX50COCO000000000CO00CO00CXX300000000O000000<tűnne °mlárkél, ^le­dóban és este, mikor Bradley szermunka nélkül, de meg- lag Toglad sejk, berber rab­¥ ss mi visszatért, csaknem esett. Higgins szénfeketére festet­te a haját és bajuszát, azon­kívül valami színész ismerő­sétől testszínű kenőcsöt szer­zett, és jól elkente a bőrén. Kísérteties látvány volt olyan ember száméra, aki ismerte. De az ezredorvos nem is­merte. Látott egy izmos, fe cal és az ördög tudja, min vi­gyorog állandóan, de rekru- tának jó lesz. Bevették mind­kettőjüket. Este már a Fort St. There- se-ben, az erőd udvarán, vi­Toglad sejk fejére élve vagyi halva 50 000 frank van kitűz-] ve És a rablóvezér csak hihe-( tetlen szerencséjének köszön-' heti, hogy még nem telje­hanyatt- fosztották rangjától és legkö- lóvezér bevehetetlen birodal- zelebbi újoncszállítmánnyal a ma is. tűzvonalba került Toglad sejk ravasz, okos Azután már békében hagy- ember, állítólag fegyverrel is . ták a felettesei. ellátják külföldről, s miután sült be a sorsa. Elöl jár A régi altisztek tudták, jól van informálva Franciaor- minden ütközetben. Szakállas hogy a »dühöngő skóttal« nem szág belügyeiről, tudja, hogy nagy kerék feje, duzzadt szá­lehet packázni, mert fütyül a az a hihetetlen erőfeszítés és ja> valoszínutlenül egyenes haditörvényszékre, a kényszer- rengeteg költség, ami egy há- hosszú orra, vidáman emel­munkára és a halálos ítéletre, romezer méteres hegylánc kedik ki a küzdők közül es egyszerűen odaüt, ha felide- meghódításával együtt jár, ahova lecsap, ott valaki meg-, kete hajú vidám embert, tudj gesítik. hosszú ideig biztonságot nyújt hal, de o mindig idejében el isten miért, bezsírozott arc- Így aztán nem sok baj volt neki és hordáinak a Dzsebel- tűnik a katonaság szamara ti vele. Rendesen ellátta a szol- Sagrón Már Lyautey marsall los területen, gálatot, sohasem kötekedett és megmondta, hogy Afrikát Neftir oázisa a francia ka-, legelői járt ott, ahol könnyen csak utakkal lehet meghódíta- tonai biztonság határa, a leg­osztogatták a halált. ni, ehhez pedig nyugalmasabb, rosszabb beosztás, valóságos; Barátságban csak Higginsz- idők és jobb pénzügyi viszo- halálítélet. Egyik oldalán a szel volt, aki változatlanul nyok szükségesek. Ezért Tog- Dzsebel-Sagro ismeretlen, zord dáman dalolták a többivel festette a haját és bajuszát, lad sejk a Neftir oázison túl hegycsoportja határolja, má együtt a La Carmagnolát és Ezt nagyon ügyesen csinálta, csodálatos biztonsággal érezte síkon a Szaharának az i másnap elindították őket a szabályos időközökben a ma- magát. A francia hadvezető- része, amelyet Ghidi sikság­Szahara felé. gával hozott szükséges vegy- ség jelenleg csak arra szorít- nak is neveínek> kiégett, szi­Bradley Tamás, vagyis a szerek segítségével. Mielőtt kozik, hogy megvedje a Dzse­»tanár úr«, megtisztelő csúf- még az ősz szálak klütköz- bel-Sagro környékét Sgünk van a télből. Tavasszal ^jöjjenek el egyszer — teszi hoz- Jzó —, akkor a környék is szebb, 5meg megnézhetik a gazdasá­gunkat is. Saly Géza A nyári idényben üoilö ITAL szállítását vállaljuk Balatonaligától Siófokig vállalatok és üdülők részére. Érdeklődni: Enying és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, telefon 15. (8126) ma- gyekből le-lecsapó a he- berber Reggel hatkor ott volt a vendéglőben és Higginsszel együtt hajóra szállt. nevét nem a professzorokra hettek volna, elvégezte és az oktatókra jellemző hig- gán az átalakítást, gadtságával érdemelte ki. Fél- Mindketten Neftir helyőrsé- éves szolgálata alatt kétszer geben teljesítettek szolgálatot, léptették elő és ugyanennyi- Neftir bizonytalan része viselés. Mintegy hallgatólag kés, homokhullámos E meghitt tájék sivatag, legsivá­portyázók ellen. A Neftir rabb részén terül el a Neftir? oázison túl, ahol a hegyi ős- oázis. A Ghidi pusztaság hő-z vények kezdődnek, tilos a had­ségét a Dzsebel-Sagro fel­szer lefokozták függelemsérté- volt a franciák által meghó- elismerik, hogy az Toglad hőkig érő, sima gránitfalaC sért. Az egyik függelemsértés dított Afrikának. A három- sejk birodalma. Bajba jutott megsokszorozva veri vissza,C, Afrikában jelentkezett „„.......... .. _DC,____|____ l égióba a vén fegyenccel nyomait Croquette őrmester ezer méteres Dzsebel-Sagro Iá- csapatok után költséges és mjnt valami gigantikus gyűj-£ együtt. Hogyan vették fel két hónapig sínylette, azután bánál terült el és berber rab- nehéz dolog ide segítséget Higginst? Ez a legérdekesebb még utókúrára ment a ka­szélhámosság a gyarmati had- mátkái gejzírekhez kénes für- sereg történetében. dőt venni. Az ötvenkét éves veterán, Mindkét alkalommal csak a újonc lett! Délben elbúcsúz- -harcban tanúsított hősies ma­iak egymástól a vendégfoga- gatartásáért« úszta megkény­tőlencse és a napközben át-? tüzesedett hegyoldal kernen-> lóhordák lakták a vidéket. A vagy bünletőexpediciót kül- Dzsebel-Sagro az Atlasz déli deni. Tehát szigorú parancs, nyúlványának egyik legmaga- hogy a vezérkar külön uta- céje éjszaka is ontja a forró- sabb hegysége, azonfelül, hogy sítása nélkül a Neftir oázison ságot állítólag ércekben, ásványok- túl a katonaság nem üldözheti ban igen gazdag, pillanatnyi- a rablókat (Folytatjuk) A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára fölvesz 16-40 íves korig nöj átkepzös tanulókat Naponta háromszori étkezést és munkásszállást Kedvezményesen biztosítunk. (8028)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom