Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

▼ssiraap, 1969. február .SS. 7 SOMOGYI NÉPLAP VAJDA JÁNOS; SZOBOR MÚZEUM ^Micsoda M€t[p ez a mai E z az egész nap már rettentő ócskán kez­dődött. Mondhatnám teljesen tré volt a start, de nem mondom, mert egy tisz­tességes fiatalember nem be­szélhet így — amint azt Bo­dor elvtárs megjegyezné —, már pedig én abszolúte tisz­tességes fickó vagyok, min­den ellenkező híresztelés da­cára. Szóval arra ébredtem, hogy piszokul világos van már, de hallom, hogy a fater derekasan fújja a kását: mondom, máma biztosan ko­rábban kelt fel a nap, utó­végre elmúlt március 21-e, amikor túljutunk a napéj­egyenlőségen vagy micsodán és állandóan hosszabbodnak a nappalok. Jó, ha ilyen ter­mészettudományos műveltsége van az embernek, bezzeg aki­nek nincs, az marha módra ugrana ki a melegágyból, hogy jaj, de késő van, én azonban haláli nyugalommal a másik oldalamra fordultam, lecsuktam a pislogóimat és nekikészültem, hogy folytató­lagosan beverjem a szundit Akkor zörögtek az ablakon és kiabált a szomfczédbeli öreglány, hogy Szuszohka úr, hat óra, már megint el tet­szett aludni. Hát szóval az v'olt a nagy helyzet hogy az öregúr tegnap este kicsit má- lingeren topogott haza, vagy­ishogy némileg el volt ázva. leverte a vekkert az asztal­ról, ami ráadásul olyan pe­chesen gurult a sarokba, hogy útközben benyomódott a gombja neki, ami elzárja a csengőt. Mikor mindez lezaj­lott, én már szunyáltam, csak orra emlékszem, hogy az öre­gem eléggé emlegette a szen- i eket, de az is lehet hogy csak álmodtam az egészet El lehet képzelni, micsoda sürgés-forgás kerekedett a szomszéd öreglány szövege után. Mintha bolha csípett ' olna a nemesebb portékám­ba. úgy ugrottunk talpra, a fater is meg én. is. Pillaná- I :k alatt felrarigattam magám­ra szerelésemet vagyis a ru­háimat, aztán irány a busz- i regálló. Akit egyszer üldözőbe vesz a balsors, az már jobb ha el­ássa magát Az a nyavalyás ■•.utóbusz nem éppen az or­rom előtt pöfögött ki a meg­állóbő'? Mit lehet ilyenkor l^nni? Nyakamba szedtem a i irgáesaimát amennyire dsak '.'•'betett és osontam Ebesen, akárcsak Kiss Antal az olim- píán. Teljesen feleslegesen stra­páikon magam egyébként mert öt egész perccel elkés­tem. Mariska drága, aki egy Hátiba lattan spinkó és mű-, b elyadminis'ztrátorként sza­porítja az improduktív állo- "anyt, jóindulattól • csepegve bejelentette: — A blokkoló lapod már fenn van Bodor elvtársnál. — Tényleg? Váljék egész­ségére .. — Inkább a te egészséged­re fog válni. — Micsoda, ha szabad ér­deklődnöm? — A letolás, amit majd kapsz. — Nyugaj. — Miféle szemtelen beszéd ez megint! — Semmi szemtelenség, csak a kedves Mariska nénit óvom. hogy a világért se tessék nyugtalankodni miattam. Meg­árthat a tüdejének. Na. nem kellett sokáig vár­ni. Ügy lett. ahogy a nyanya megiésoita. Hívattak a fő­nökhöz. odor elvtárs éppen azzal volt elfoglalva, hogy Magdalénának mesélt egy szalonképtelen viccet, fin csak a v.g'.t hal­lottam amikor beléptem, Űe ismertem az elejét is. Mag­daléna vihogott, mert igaz, hogy minimum ötvenszer el­sütötték már előtte ezt a poént — többek között én is —, de a főnök szellemes­ségét érdemes nyugtázni. Hát­ha eszébe jut, hogy április 4-re megérdemel némi jutal­mat egy titkárnő. akinek hiányzik ugyan az érettségije, de a gyakorlata az megvan egv ben -m ásban. A góré végre észrevett és rögtön kiküldte Magdalénát, amit elismeréssel fogadtam, síért sejtettem, hogy mi kö­vetkezik és mégiscsak kelle- szem fia, aki még maradt, az metlenül érintett volna, ha se veszi kutyába sem. Ilyene- egy ilyen csaj előtt szúrnak két mondott, szegény öreg fa­le. A bizalmaskodva vigyorgó terom. ábrázatot lecsatolta az öreg Régen kezdődött ez a dolog, és felkötötte a -jajdeharagos- Én még kisebb kölyök voltam, vagyok-tegazember-kicsi- amikor anyám egy szép napon nálodazidegeimet- arckifeje- itt hagyott minket. Meghalt, zést. Két pillanat alatt átvál- a szomszédok a-t tott, piszok rutinja volt az bánatában sorvadt el, mert ilyesmiben; lehet, hogy otthon hogy ilyen ura van, arnny^.. gyakorolgatta a tükörben hét- az. apám. Nem sokkal később fő esténként, mikor nincs tv- új asszony jött a házhoz — 26 adás. éves volt. A bátyámnál éppen — Fiam, magának túlontúl fiatalabb. Micsoda cirkuszok sok van a rovásán, nem gon- voltak, arra jobb is nem em­dolja? — Igenis gondolom. — Ne fölényeskedjen hadi­ja... — Bocsánat, egyáltalán nem gondolom. — Még szemtelen is? , , MOSyi disszidált. Volt egy öcsém, a a fenti két kérdésre választ -------- „„ l ékezni. Elég az hozzá, hogy lassan szétrobbant a család. A nővérem leányszállásra köl­tözött a szövőgyárba, azután férjhez ment a Dunántúlra, minden évben ha egyszer lát­juk, az sok. A bratyóm 56-ban .. „ , , _ fater kedvence, az elszökött aen eondolom^ JZ hazulról, felkerült Pestre, el­ng”"d0l™l azt. Ütötte a villamos, meg is halt. Egyik se jó. Mit tehet ilyen eresemet ^ °tthagyta az esetben a fiatal dolgozó?) XzXSszik. Régebben is B odor elvt&rs úgy lo- bírta a piát, de csak módjával. bogtatta a blokkoló Az orvos azt mondja: egészen , lapomat, mint valami tönkrement a szervezete, indián törzsfőnök a legyőzött . , . sápadtarcú skalpját. ”a’ bát siránkozott- Talán nem csengett az neke™ tegnapelo.tt’ hJ,gy me?r ébresztőóra? sajnáltam. Szövegeltem neki. (Most mondjam azt, hogy £dgya !?****ir°l ^tereljem a tényleg nem csengett? Azt hi- f!gjf!aet’ begyújtottam koty- szi hülyéskedek vele. Iszonyú valami kajafelet a gáz helyzet). kályhán. Del fele már egeszen ... ..... . magahoz tért, csak sajnos Mindig sokat adtam a be- nekem kettőkor lejárt a csuletre, hazudni csakis akkor műszakom, szoktam, ha óhatatlanul mu­száj, vagy pedig lányoknak, Most itt van ez a Bodor elv­de az nem számít. Így hát ma- társ- Fújja nekem a megható radt a nagy büdös hallgatás. lelkid urnákat, közben tudom Megkukult? jól, hogy vállalati üdülőbe szo­- Vagy nem akar? kott Jarni Magdalénával a hi­— Durcáskodunk? vatalos kocsin — munkaidő Erre aztán kipurcant belő- alatt. Gépkocsiszerelő a szak.-: lem a röhögés. Becs szóra nem mám, én javítom az öreg Vol- akaftam, de ezt az éneklő han- .. .. . , . , , , got hog^ durcáskodunk- nem gat' a pilota a le§Jobb bara- lehetett kibírni komoly ábrá- t**n: tőle tudok mindent. Mi- ?attal. ..Teljesen Jcés^ voltam. kQr veri a, ballifit,^ főnök, iRgrj Ebből kerekedett az oltári rossz a kocsi, vagy nincs ítész botrány. Az öreg felcsavarta ik _ „ - "etn* _ méreet a hangerőt és hadonászott az amikolra veretne — mérgét öleiével, ügy verte a parádét. tehet rá venni, hogy nem hi- Na, mondom, szép kis arénába vatalos útja lenné, hanem bal­csöppentem bele. kézről való. Ezután jött csak a java. El- „__.____■ .___________. f elejtettem említeni ugyanié, ^ m t n k mond-fam hogy két napja volt egy kelle- én, hogy miért maradtam ott- metlen esetem. Nem mentem hon? Inkább szembeköpöm be melózni. Miért? Nem szíve- saját magam, sen beszélek erről. Mákos ügy. végül is majdnem kirúgtak. A fateromra otthon rájött «zbétitkár azzal érvelt valami betegségféle. Olyan De az eszbetitkar azzal erven, nyavalya ez, aminek egyetlen h°gy fiatal korom ellenére az bacilusa van: a szesz. Az az egyik legjobb munkaerő va- igazság, hogy megissza a ma- gyök a TMK-ban, a szakma gáét az öreg. Ki van a gyomra, jelvé {jú megt a veseje meg a szíve is. Időn- J J J . ként aztán elfogja valami ha- meS nem tudom meg mi a csu- lálfélelem, furcsákat kiabál, da. Ez spéciéi így igaz. Meg- reszket a keze-laba, kiüt a úsztam egy írásbeli figyelmez- homlokára a veríték és ilyen- , . - „ , kor nem lehet vele mit kéz- ‘ ’ , ... deni. Na, egy ilyen rohama Ilyen Peches volt ez a volt tegnapelőtt Valósággal | mai napom. Ha most sírt hogy ne hagyjam őt egye-' nem töltök ki rögtön dűl, ő itt fog elpusztulni és e81 lottószelvényt, akkor es- senki sem törődik vele, az egy- küs/ö:n, hogy soha...! A fővárosi városrendezés során számos, régi műemlék jellegű szobrot is lebontanak és a kiscelli kastélyban kialakított külön termekben őrzik. (MTI fotó — Friedmann Endre felvétele) G. Szűcs László: ODENMOLLEREK A távirat késő este érkezett képek egymást űzték, Boden- — A temetésre is haza keU A postás kétszer is elmon- müllerék pedig egy szót sem utazni — szólalt meg Boden- dotta: mennyire fáradt és tu- szóltak egymáshoz felkavart müller később, lajdonképpen még előtte az ingerültségükben. — Jaj, szegény anyám! egész éjszaka. Előfordult Megcsörrent a csengő majd — De minek fárasztanád ugyanis, hogy egyes helyeken hosszan szólt. magad kétszer! Holnap este kávét kapott, t — Na jól nézünk ki, ha ven- kimerültén érkezel haza, és A szomorú hír az áauban dég érkezik — sóhajtott na- lehet, hogy másnap vagy kar­ért a házaspárt. A televíziót Oyot a férj, aztán kiugrott az madnap ismét vonatra kell nézték. Helyesebben, a készü- a^b°h tilni. Majd együtt lemegyünk lék be volt kapcsolva. A férfi ~ mhozzánk soha nem on- Reccsent az agy. Az asszony szundikált, az asszony p.edig nek vendegek csúszott ki felült. . egy kémtörténetet olvasott. « asszonyka száján a szem- - Neki mar mindegy! _ , .... , _ rehanyás. Bodenmüllernének szaporán Bodenrnüllerne vacsora után Bodenmüller megmerevedett ömlött a könnye, ugyan kijelentette, hogy alucL- ^ döbbenten nézte feleségét, ni szeretne, egész nap dolgo- ki világoskék hálóingben állt zott, nagyon sokat dolgozott. eiőtte. Magasabb is volt majd- ma este ne kapcsolják be azt ncm fejjel. , , a francos tévét. Ügy sincs jó _ mt mondasz — kérdezte vagv te' műsor! Bodenmüller azonban zavartan> felszökkenő nyugta- megmakacsolta magát, bar a lansággal. legszívesebben pihent volna az ajtót mégis az asszony, ö maga is. Bodenmüllerné nyitotta meg A képernyőn a sötét-világos Amikor elolvasta a táviratot — Mit mondasz? nem ér­tem .,. nem értem ... nem értem! Istenem, milyen ember tavauvará«; B [Monacst negos rerene tujzu/ a székre csuklóit, kezéből ki­esett a kemény papír. — Anyát bevitték a kór­házba — mondotta hangosan. Kint, a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosszúsan szidta a fukarságot. Bodenmüller a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét. — Nagy beteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok re­mény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondta. A férj visszament a szobába és' kikapcsolta a televíziót. Két hónapja ünnepelték há­zasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket. — Haza kell utaznom! Hol­nap szabadságot veszek ki. Es­te meg jövök vissza. Bodenmüller még mindig hallgatott. Arcán azonban jó! látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet hogy már csak néhány napja van. — Ezt ki mondta neked 'Jiztos? — Nyári tanár úr! Ha me •gyszer beviszik, így mondta — vége. Fgy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretné n még... Az asszony hangja • ott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmere­vedett. Hargittay Attila versei: NAGYMOSÁS Anyám kötényt köt, esővízzel telehordja az eget, begyújt a Napba, a Göncölre húz száritókötelet. Holddal szappanoz, Tejútban öblöget. Mossa a világot, szívét foltozza szakadt rongyaira, fáradtra fárad, s befordul a .nagy csillagosba. .Izsóialva. 1968. augusztus 37. FÖLD seholscn. hazátlan mindenütt hazám méhedből teremtődtem izétszakí ihatatlan •köldökzsinórodon ozsdásodom tegépítem utam i taposom tánam-jövőknek ajd énekelve .íegtérek hajlékodba : rdrekényszerülten 'nyered be formálom •ómat ■ fi' i r -tz .scsi iiatatian zeretőm egészen a láthatatlanságig Szerencs, 1968. október fc.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom