Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Vasárnap, 19«9. február Z. 7 SOMOGYI NÉPLAP Nagy idők krónikája Rs én repültem, mint kilőtt golyó uccákon keresztül, körutakon át. És daloltam és zengett a hangom: Vörös Cjság! Vörös trjság! Az idézet Székely Lajos Vö­rös rikkancs dala című versé­ből való, és fél évszázaddal ez­előtti élmények ihlették: a •vörösbe forduló« Magyaror- szágon megjelent az első új­ság, melynek a fejlécén ez állt: Kommunista lap, s mely első vezércikkében Osztályhar­cot! sürgetett: .. a Népszava és a szociáldemokrata párt sze­rint már győzött a forrada­lom ... Nemcsak a marxizmus kicsúfolása ez, nemcsak a mun­kásság és a parasztszegénység félrevezetése, több ez: a polgár­ság, sőt a kispolgárság vizeibe való átvezetés, az osztályharc meghamisítása, a proletariátus forradalmi harcának, e harc céljainak és energiáinak elho- mályosvtása, lelohasztása. Ezért állunk mi, kommunis­ták, a magyar munkásság elé, hogy őt a szükségszerűen el­következő, sőt már itt levő új, proletárforradalomra előké­szítsük.« Az V. karűteű ügynök utca n. számú ház ötödik emeletén szerkesztették és a József tér egyik pincéjében működő Wal­lenstein -nyomdában készült el az első szám, amely 1918. de­cember 7-én jelent meg. Mun­katársi gárdájába tartóz»« Révai József, Rudas László, Hajdú Pál, Jancsó Károly, Bo- ross F. László. Vágó Béla, aki a lap techni­kai szerkesztője és terjesztője volt, így emlékezik vissza az első szám megszületésére: »Kun Béla dirigált s indokol­ta a szükséges változtatásokat. Óriási izgalom uralkodott közöttünk a pincében. Egy új lap ... új párt.. , ki alkothat fogalmat arról, mit jelentett ez azoknak, akik a ré­gi szociáldemokrácia fejlődését végigcsinálták... Egyszerre a villannyal haj­tott gép megállt... László Ernő odafut a géphez és kézzel hajtja. Kellner Sándor váltja föl, ő is hajtja a gépet... Mindannyian hajtottuk a gé­pet, amely lassan ejtegette a Vörös Űjság első számait...« December végén Szamuely Tibor vette át a szerkesztést. A lap meghódította a munkás­ságot, ismertté vált országszer­te, csakhamar tízezer példány­számban jelent meg. Első ve­zércikkének szellemében dol­gozott, nagy szerepe volt az or­szág forradalmasításában, a Tanácsköztársaság idején pe­dig a tájékoztatásban, határo­zatok, rendeletek ismertetésé­ben ideológiai és gazdasági, és egyre gyakrabban: kulturális kérdések megvitatásában. Mészáros István két verse Varázsének Jeles szavad élezd bátran, dehó reme, róma fene harag gyűljön benned, dehó reme, róma sunyi rosszban, pusztulásban, dehó reme, róma immár elkel varázsversed, dehó reme, róma térés földön, levegőben, dehó reme, róma bombák élesen lapulnak, dehó reme, róma jobb, nem reszketsz esendőén, dehó reme, róma Inkább benned harag gyullad, dehó reme, róma nagyham&r mindenki kéne, dehó reme, róma hogy szavunkat vigye szerte, dehó reme, róma mégsem lesz Itt világvége, dehó reme, róma pusztuljon, ki nem hisz benne! Vers váltom valóraí Csontváry imája nrunl mAr érzőm, bírközUr velem a tudatomban élő barbár értelem al«lk Itt nyüzsögnek tétlenségben hájréteget növesztve vitáznak vélem verekedni sem volnának restek • tnúltből élő csttrhe fojtogat tettet gyűlöletem képeimben tártam, mert közöttük tengődöm cédrus-magányban mégis % te prófétádnak Jő Így lelkemnek hangja forrás, buzog valódit; igazam erő, szép csodám mesés tisztítok a szennytől, mint Jajce-vlzesés minden ellenem, de szám felkiált: mert gyűlöllek szeretlek tékozló világ; Adj annyi erőt, hogy mocskot űzve megfestett hitemet ne dobjam a tűzre! A vidék eseményeiről rend­szeresen tájékoztatta az ország lakosságát Somogyi vonatko­zású anyagából kettőt említek meg. Az egyik a II. évfolyam 40. számában (1919. március 27-én) jelent meg: »Kaposvárról jelentik, hogy elvtársaink bejárták az egész vármegyét és bejelentették a Magyar Tanácsköztársaság megalakulását Megalakították mindenütt a munkás- és pa­raszttanácsokat, amelyek máris megkezdték működésüket.« A másak hosszabb cikk: Ter­melőszövetkezet félmillió hol­don, Ezt az újság kiküldött munkatársa írta: »Néhány nap­pal a proletárdiktatúra kikiál­tása előtt alakult meg Somogy­bán az első termelőszövetkezet, Hamburger és Latinca elvtár­sak kezdeményezésére határoz­ták el az Eszterházy-birtokon dolgozó gazdasági cselédek, hogy nem kívánják a birtok­nak apró parcellára való fel­osztását, hanem termelőszövet­kezetbe alakulva akarják foly­tatni a termelés munkáját... A vármegye területén 270 ter­melőszövetkezet működik... 71 000 szövetkezeti tag dolgo­zik ...« A cikk, mely a lap május 18-i számában jelent meg, a továbbiakban beszámol arról, milyen igazgatási elvek szerint működnek megyénkben a szö­vetkezetek, a szövetkezeti köz­pontnak kik a vezetői, s elis­meréssel szól arról, hogy a vár­megyéből már harmincmillió értékű élelmiszert kaptak a fő­városiak. Az ellenforradalom idején, majd az azt követő években a Vörös Űjság is üldözötté vált, s úgy tudjuk, nem is igen ma­radt belőle gyűjtemény a me­gyénkben. A Táncsics Mihály Gimnázium könyvtórának: ren­dezése közben a lap 1919-es évfolyamából előkerült egy kö- tegre való, mintegy hatvan pél­dány, fehér csomagolópapírba burkolva, a régi folyóiratcso- magok közé csúsztatva. Egye­lőre bizonytalan, hogyan őrző­dött meg a selejtezések, leltá­rozások során, és azt sem tud­juk, ki gyűjtötte össze annak idején. Egy azonban biztos egy történelmi korszak hiteles, egykorú krónikája, mely mél­tán kaphat helyet gimnáziu­munk számos könyvritkasága között « Papp Árpád 3Cép a kép érni/(ín A művészeti ismeretterjesztés és a televízió Dühös levelet közölt nem­rég a Művésziét című folyóirat a televízió egyik képzőművé­szeti műsoráról. A levél fel­adója ingerült idegenkedéssel támadta napjaink művészetét, jószerivel csalóknak nevezte a képzőművészeket, cinko­saiknak a művészettörténé­szeket nem éppen higgadt bölcsességgel szidott minden­kit, de leginkább a televíziót. A maga különös módján ez a felhevült levél mégis a képzőművészeti műsorok hasznáról célszerűségéről győzte meg higgadt olvasóját Írójának hangja, tájékozatlansága azt bizonyította, hogy a feladó nem lehet faözelj Ismeretség­ben a szépművészetekkel, ki­állításokra meg éppen nem fecséreli az idejét, s ha a szidott tv-műsorban ilyen né­ző is odafigyel a képzőművé­szetre — márpedig a maga módján odafigyelt —, eleve jelentős dolog lehet a képer­nyő ismeretterjesztő hatása. Természetesen a dühös le­vélíró csak egy volt az adás nézői közül, kívüle még na­gyon sokan láthatták azon az esjén a képeket, szobrokat Éppen a többség nem irt le­velet — legföljebb beszélt el­gondolkodott a látottakról sok százezer tv-néző. S le­het-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy a televízió talán a legfontosabb eszköze a képző- művészeti ismeretterjesztés­nek? A sok érdeklődő természe­tesen még nem minden. Na­gyon fontos tény ugyan, fiogy az összes kiállításon, minden múzeumban, tárlatvezetésen és vetítettképes előadáson so­ha nesm jelenhet meg naponta annyi érdeklődő, amennyi a képernyőik előtt esténként ott van, a televízió adottságai azonban ennél a nagy szám­nál is fontosabbak. Kép a képernyőn — a cím szójátéka a lényegre utal: a televizióés a képzőművészet rokonságára. Mindkettő látványélményt ad, mindkettő vizuális művészet, mindkettő a szemet foglalkoz­tatja — e rokonság miatt ki­tűnő lehetőség a kékes fényű hírfközűőeszköz. A rokonság persze nem je­lent ikertestvérséget: tv és képzőművészet csak rokonok, de nem azonosak. A festmény színeit, a szobrászat plaszti­kus formáit, a grafika vonal­beli tisztaságát, finomságát a képernyő nem örökölte eb­ben a rokonságban. Ám van egy nagy előnye a hiányossá­gok mellett a fiatal rokon­nak: a képzőművészet kép­szerűségével ellentétben a képernyő képe mozog. És ez a mozgáskészség, elevenség hozzásegít a festészet, a szob­rászat, a grafika megértésé­hez, megszeretéséhez. Megszerettetésre, megérte­tésre pedig szüksége van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művésze­te és a ma közönsége között olykor nagynak látszik a sza­kadék, a dühös levélíróhoz hasonlóan sokan állnak ér­tetlenül a mai alkotások előtt Azt azonban kevés em­ber szereti, ha a különböző hasznos ismereteket nagyké­pű és fárasztó előadások hall­gatásával kell elsajátítania. A művészetek szórakoztató meg­ismeréséhez nyújt igen sok segítséget mozgó képeivel a televízió. A műértés, a művészet megszerelésének legfontosabb módja, hogy sok művet lássunk A televízió »titokban« szok­tatja szemünket a modern alkotásokhoz, észrevétlenül éri el, hogy megbarátkozik szemünk egy-egy korábban furcsának, szokatlannak tar­tott képpel, stílussal, alkotás­sal. A színházi közvetítések és tv-játékok díszletei, a fil­meken szereplő szobrok, ké­pek mind eszközei ennek a nevelésnek; az érdekes ese­ményekről szóló filmkocká­kon mellékesen látható mű­alkotások, a nagyvilágról ké­szített fotók mind ismeretet terjesztenek. A »titkos« ismeretterjesztés mellett szükségesek a kevés­bé rejtett, de nem kevésbé érdekes formák. Ha egysze­rűen képeket mutat a kame­ra, vagy szobrokat vesz len­csevégre, még mindig nagyon sok ember elzárja a készülé­ket. De ha a képben, a szo­borismertetésben valami ér­dekesség is van, hajlandó megnézni az alkotásokat az is, akit a művek bemutatása ön­magában untat. A képernyő mozgó képe pedig érdekessé teheti a bemutatást. Ismertet­heti a műalkotást oly módon, hogy elsősorban alkotójával ismertet meg kisfilmben, aki érdekes ember; érdeklődést kelthet azzal, hogy például az olajfestés technikáját, a szo­boröntés technológiáját a res­taurálás rejtelmes fogásait ismerteti stb. De a művek direkt bemu­tatásában, alaposabb megma­gyarázásában és részletes elemzésében is olyan eszközei vannak a képernyőnek, ami­lyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát. A mozgó ka­mera izgalmas módon nagyít ki részleteket a remekmű­vekből; a fényképezési trükk szenzációsan világít meg ösz- szeföggéseket az alkotások­ban; a tv-film szalagján egy­más mellé kerülő, időben vagy térben mérhetetlenül messze eső alkotások össze- komponcMsa; a képpel ki­egészített szöveg és zenével értelmezett kép — mind kiváló lehetőség a legmagasabb színvonalú művészeti ismeretterjesztésre. Ebből persze nem követke­zik, hogy minden néző mind­egyik formát szereti, vagy las­san minden fokozatot végig­jár. Nem biztos, hogy aki két éve csak a külföldi híradók és filmközvetítések kockáin látott modern, műalkotást, holnaptól megtekinti a kép- ről-képre című képzőművé­szeti magazint, néhány hónap múlva már A plakátművé­szet remekei című sorozat lel­kes nézője lesz és izgalommal lesi a Remekművek titkai, meg a Rajzolj velünk sorozat minden adását is. De elkép­zelhető ilyen néző is és egye­beik faőzt ezért fontos, hogy legyen minél változatosabb és több kép a képernyőn. LA GUERRA (MTI Külföldi Képszolgálat) C sütörtök van. Csütör­tök délután. Ezt meg akarom jegyezni Csütörtök délután, süt a nap, mint ta­vasszal szokott, pedig no­vember van. Friss fűtés­szag. A hajad levendula il­latú. Az arcod jobbról süti a nap, balról árnyékban van. Janus arc. Ezt mind meg akarom jegyezni, mert úgy örülök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ültem az asztalnál és olvastam, amikor egyszerre belém nyi­lallt, hogy hátha nem is jössz eL Meggondolod ma­gad, vagy közbejön valami vagy mit tudom én. Annyi minden történhet az ember­rel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablakhoz menekültem előle. Álltam az ablaknál, a türelmetlen­ségtől mozdulatlanul, és .ma­gamban mindenféle babonák­kal csalogattalak. CSIBÉSZ. Látod azt a foltot az abla­kon? Odanyomtam az orrom az üveghez, mint a gyere­kek és azt mondogattam magamban: ha az a felhő elmegy a nap elől, mire tí­zig számolok, akkor a kö­vetkező busszal érkezel. A felhő maradt. Erre azt mondtam, ha két busz érke­zik egyszerre, akkor a má­sodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött. Aztán már minden remény nélkül néz­tem ezt a ronda utcát, ami­kor csöngettél. Örömömben azt sem tudtam, hogy merre az ajtó. MIT AKARSZ A GYEREKTŐL? Ilyen bolond az ember. Ijedtemben min­denre gondoltam, rémeket láttam, balesetet meg ilyes­mit, csak az nem jutott az eszembe, hogy gyalog jössz. GERA MIHÁLY: ORDÍTOZNAK A Központi Sajtószolgálat 1968-as pályázatán dicséretben részesített novella. IDE GYERE. Nem tudok betelni veled. Szép vagy ma, nagyon. Kipirultál, csillog a szemed. És itt vagy. Végre eljöttél. Ülj már le. Főzzek egy kávét? Vagy innál va­lamit? Cseresznyét? Tölt­sék? NE. APUKA, NE! Fi­gyelsz rám? IDE GYERE! Azt kérdeztem, töltsek-e? Zavartnak látszol. Légy már kedvesebb. Mosolyogj egy kicsit és érezd otthon ma­gad. Nézz körül. Ugye, mi­lyen rend van? Dél óta csak takarítottam. Megnézheted a szekrény tetejét is. Itt min­den a te kedvedért ragyog. IDE GYERE! Azt mondtam, hogy itt minden a te kedve­dért ragyog. Csak te vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY? V igyázz, a körmödre ég a cigaretta. Dobd mái­éi. ENGEM NE! Mi bajod? Ideges vagy? Történt vala­mi? ENGEM NE! ENGEM NE! Talán azért mert feljöt­tél? AZT MONDTAM, IDE GYERE! Vagy talán... JAJ, APUKA. JAJ! Értem már. Megfeledkeztem róluk. A szomszédaim. Kicsit vékony­nyak a falak. HAGYD A GYEREKET! Az is áthallat- szik, aminek nem kellene. Igyál egy kortyot és ne fi­gyelj oda. JAJ, JAJ! Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hallod őket. ENGEDD EL. MERT. . . Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos emberek. Az egyik ember ilyen, a másik olyan. MAJD ADOK ÉN NEKED! A csörömpölő vil­lamost sem hallod. Az autó­buszt meg a hajnali szeme­test sem, ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok közül. Szomszédzaj. Én úgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy jelenség a sok közül. Ebből is tudha- dod, hogy nem élsz egyedül, hanem egy közösség tagja vagy. Kicsit hangos a kö­zösség egyik-másik tagja, dehát istenem, van ilyen, A nagy város mindig zajos. TE ÖRÜLT, TE! Végtére is lehetne a közelben kovács­műhely, futballpálya vagy sin tértelep, vágóhíd. ÁLLAT! Ha rájuk jön, nem tudják abbahagyni. Hagyd a fené­be őket Ne is figyelj rájuk. Rám figyelj. Akarok neked mondani valamit, de csak ha figyelsz rám. így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. A zt akarom mondani... JAJ, JAJ JAJ! Na jó, akkor várjuk meg, amig vé­geznek, látom nem tudsz másra figyelni, csak ezekre. Hamar vége lesz. Most pél­dául az apa rugdalja a fiát, aki a földön fetremg. Az anya pedig toporzékol és vornyít, mint a kutya, ha holdat lát A múlt héten jött ki a kór­házból. Hangján is észreve- heted, hogy mi baja volt. Igen Egyszer csak bediltzett. GAZEMBER! Most jön a második rész, amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azonban hozzáérne, a férj úgy vágja szájon, hogy el vágódik. MOST POFÁZZ! Ha minden a megszokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Addig a fiú a sarokban ül és szipog. Aranyos kölyök. Ö a család szemefénye. Ami­kor kanyarója volt, ott vir- rasztottak az ágya mellett Megható volt látni a kari­kás szemű szülőket. KIVEL FEKÜDTÉL LE? Célhoz ért TE SZEMÉT! Ez a szemét a mostohalánya. Tizennyolc éves és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC. Iro­dalmi szóhasználat. Ez a pe­dagógia diadala. Valakit mindjárt verni fognak és tud koncentrálni arra, hogy szépen fejezze ki magát.. NE­SZE! Mert ő is megkapja a magáét KIVEL HENTEREG­TÉL? Ha hiszed, ha nem, ezt a lányt minden héten megvizsgálja az orvos. SE­GÍTSÉG! Meg ne mozdulj. Mindjárt vége.. JAJ SE­GÍTSÉG! Mondom, hogy maradj nyugidon. Ebben a házban hetvenketten laknak és valamennyien hallják amit te. Érted? Valameny- nyien ülnek a szobájukban és hallgatják. Esznek, isz­nak, olvasnak, imádkoznak és közben hallgatják. GYIL­KOS! Most mit nézel így? FOGD A SZÁD! Mit akarsz? TE SZAJHA. Hívjak rend­őrt. És ha azt mondják, hogy csak, vitatkoztak? KUSS! J elentsem fel őket? És ha én keveredek ba#» ba? GYILKOS! Pont ált jelentsem fel a hetvenkettő közül? KUSS! Aztán engem utáljanak, hogy spicli va­gyok? És hol vannak a ta­núk? TAKARODJ! Hát nem érted, az isten verje meg, nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom