Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1969. február 1 „XÉPÜISK HALAD... A BOLSEVIKiZMUS FELÉ...” 0 nemzeti tanácsok harca a régi rend ellen A POLGÁRI DEMOKRA­TIKUS FORRADALOM győ­zelme után nagy lendületet vett a falvak forradalmi fej­lődése. A forradalom győzel­me biztosította a szervezke­dési és gyülekezési szabadsá­got. A méptömegek éltek a le­hetőségekkel és alapvető ér­dekeik védelmében szervez­kedtek, tömöri tették soraikat. A falvaikban gomba módjára szaporodtak a nemzeti taná­csok, a szociál demokrata pártszervezetek, s ha kezdet­ben lassan is, de megkezdő­dött a munkástanácsok szer­vezése is. Megyénkben a demokrati­kus erők harcának eredmé­nyeként különböző típusú nemzeti tanácsok alakultak. Ezek összetételének elemzése osztályszempontból rendkívül bonyolult feladat, mert a tag­jaikról készült névsorok vizs­gálata nem ad erre megfelelő lehetőséget Ennek ellenére a rendelkezésünkre álló tapasz­talatok alapján megállapít­hatjuk, hogy a nemzeti taná­csoknak három típusa jött lét­re. Az egyik típusban túlsúly­ban voltak és vezető szerepet játszottak a gazdag falusi pa­rasztok, a másikban a sze­gényparasztok és mezőgazda- sági munkások voltaic több­ségben és töltöttek be meg­határozó szerepet, s végül a harmadik típusú nemzeti ta­nácsok azok voltak, amelyek­ben, ha kis létszámban is, helyet foglaltak az ipari és építőipari munkások és köz­vetlen hatást gyakoroltak a nemzeti tanácsok tevékenysé­gére és munkájuk további fejlődésére. A nemzeti taná­csokban tömörült legradikáli­sabb demokratikus erők rend­kívül fontos szerepet töltöttek be a forradalom továbbvitele szempontjából és 1919. már­cius 21-e után szilárd, meg­bízható alapját képezték a munkáshatal óimnak. A nemzeti tanácsok egy je­lentős része keményen és ha- > tározottan. föllépett a régi, el­avult társadalmi rendszer el­len és harcolt a nép demok­ratikus jogainak kiszélesíté­séért, a dolgozok anyagi és szociális helyzetének javítá­sáért Istvándiban 1918 novem­ber 4-én a nemzeti tanács alakuló gyűléséi a nemzeti tanács elnöke felszólalásában a helyzetet elemezve kijelen­tette, »hogy a törvények mi ad semmisek, a főispán, alispán, főszolgabíró, községi elöljáró­ság többé nem létezik» és fel­hívta az egybegyűlteket, hogy *a jegyzőt és az elöljáróságot mondassák le*. A gyűlés rész­vevői elegét tettek ennek a felszólításnak. A berzencei nemzeti tanács felkérte a csurgói járás főszolgahíráját, hogy * ... a jelenlegi községi elöljáróságot oszlassa fel, a község vezetését új emberek vegyék át, hogy a régi rend­szer megszűnjék,» A nemzeti tanácsok többsége sokszor foglalkozott a közélelmezés megjavításával, százával küldték ezzel kapcsolatos ké­relmüket a főszolgabíróknak, az alispánnak és a főispán­nak. A nemzeti tanácsoknak ez irányú munkájáról a me- zőcsokonyai helyettes kör­jegyző 1918. december 10-én a kaposvári járás főszolgabíró­jának küldött , jelentésében ezt írja:! »A szükségleti cikkeket a nemzeti tanácsok osztják szét a nagy egyenlőség elvé­nek megfelelően, természete­sen egyenlő arányban». A mernyei nemzeti tanács 40—- 50 000 korona kölcsönt kért a helyi kisgazdáktól, hogy a község részére szükséges ci­pőt és ruhát meg tudják vá­sárolni. A nemzeti tanács el­nöke a községi bíróval pole­mizálva kijelentette, hogy -a szocialisták szegények, de be­csületesek ..., nálunk nem a vagyon a fő dolog, hanem a becsület-». Toponár nemzeti tanácsa 1918. december 1-én kérte az alispántól mind­azon toponári lakosok bünte­tésének elengedését, akik ^...191S. év folyamán a he­lyi csendőrség által feljelent- tettek, hogy jószágaikkal ga­bonát etettek, holott ez nem nyert bebizonyítást és az egyéneket a főszolgabíró még­is súlyosan megbüntette». Na­gyon sok nemzeti tanács te­vékenységére jellemző az a megállapítás, melyet Sárközy György főszolgabíró tett az istvándi nemzeti tanács mű­ködéséről a felsőbb szervek­nek küldött jelentésében. »Az istvándi nemzeti tanács tevé­kenysége most már tűrhetet­len. Minden a községi képvi­selőtestületet, elöljáróságot és jegyzőt illető jogokat Ö akar­ja gyakorolni.» A hivatalos hatóságok kü­lönböző eszközökkel és mód­szerekkel felléptek a nemzeti tanácsok hatalmi törekvései ellen. Rendeletben kimond­ták, hogy a nemzeti tanácsok nem hatóságok, hanem csak tanácsadói testületek, a helyi hatalmat a községi képviselő testületek és elöljáróságok gyakorolják. Az alispán több­szöri sürgetésére a felsőbb szervek hozzájárultak a sta­tárium bevezetéséhez. Ennek kihirdetése 1918. december közepén meg is történt. A statáriumról szóló rendelke­zést a járási főszolgabírók olyan túlzó következetesség­gé hajtották végre, hogy Krieger t.b. vármegyei főjegy­ző az ellen föllépett. Vala­mennyi főszolgatiirórak és a kaposvári rendőrkapitánynak küldött bizalmas levelében erről a kérdésről szó szerint ezeket írta': »Vett értesülésem szerint, egyes főszolgabíró urak. a statárium kihirdetése alkalmából mindazon korláto­zó intézkedéseket elrendelték, amelyek a minisztérium által leküldött kék színű füzetben foglaltatnak, pl. a vasúti uta­zásra, táviratok feladására stb. vonatkozó korlátozásokat. Miután ilyen intézkedések csakis az egész vármegye te­rületére egyformán rendelhe­tők el, felhívom Uraságtokat, hogy fentiek tekintetében csakis azon korlátozásokat rendeljék el, amelyekre fel­sőbb utasítást kapnak. Ha pe­dig ilyen utasításokat már kiadtak volna, úgy azokat he­lyezzék hatályom kívül.« Tálltán Andor vármegye! főjegyző 1918, december 31-én utasította az igáit járás fő­szolgabíróját, hogy figyelmez­tesse az attalai nemzeti ta­nácsot, hogy az »ő feladatát képezi a közrend, nyugalom biztosítása és az ellenőrzés ... a nemzeti tanács akkor áll hivatásának magaslatán, ha a népkormány intencióinak szellemében jár el.» A főis­pán és a járási főszolgabírók több helyen karhatalmi ala­kulatokkal szereztek érvényt saját, népellenes akaratuknak. A NÉP ENNEK ELLENÉ­RE HALADT ELŰRE a maga útján. A néptömegek és a harctérről hazatért katonák kemény és következetes har­cot vívtak a közigazgatás megtisztításáért Sok helyen, mint pl. Tabon, Kötésén, Két- helyen. Zákányban, Istvándi­ban, Kintiben. Böhönyén. Si- monfán, Szennán és Somogy- váron egyszerűen elzavarták a körjegyzőket, Somogyszo- bon pedig a községi aljegy­zőt Emellett sok helyütt dön­tő támadást indítottak a Itóri ségi képviselő testületek ellen és ennek következtében a községi bírók és elöljáróságok nagy számban kérték fölmen- tésüket, illetve beadták le­mondásukat. A községi bírák és elöljáróságok lemondása és felmentési kérelme olyan sok volt, hogy a felsőbb hatóságok szükségesnek tekintették, hogy meggátolják azt A csur­gói járás főszolgabírója 1918, december 30-án a következő szövegű levelet küldte vala­mennyi jegyző úrnak: »Mi­után a mostani nehéz viszo­nyok között mindenkinek ha­zafias kötelessége, hogy he­lyén megmaradjon és hivata­los kötelességét pontosan és híven teljesítse, és miután a vármegyében cs így a csurgói járásban is fellépett, közbiz­tonságot veszélyeztető állapo­tok miatt választásokat tarta­ni nem lehet, felhívom Jegy­ző urakat, figyelmeztessék a községi bírákat, hogy lemon­dásokat ne adjanak be hoz­zám, mert azokat el kell uta­sítanom.» Egy nappal később, az év utolsó napján, Tallián Andor vármegyei főjegyző szintén kénytelen volt foglal­kozni a községi bírák és elöl­járók lemondásának ügyével. »Több helyről értesülök, hogy községi bírók és elöljá­rók állásaikról lemondanak. Minthogy kilátás van arra, hogy legközelebb hozandó tör­vény alapján a községekben általános tisztújítás leemd, nem látszik célszerűnek az, hogy ezt megelőzve betöltes­senek az egyes állások, sőt most, tekintettel a statárium­ra, veszélyesnek látszik a ke­délyeknek felizgatása, pedig az — választásról lévén szó — aligha maradna eL A fenti okból mtoderüdniek kötelességévé teszem azt, hogy a helyén maradjon, s várja be azt a nem messze levő időt, amikor úgy is álta­lános tisztújítás lesz.« A főszolgabírók a várme­gyei főjegyző utasítása után megtették a szükséges intéz­kedéseket, a rendelet végre­hajtására hívták fel az alsóbb fokú hatóságok figyelmét Vármegyei főjegyzői és fő­szolgabírói utasítás ide, vagy oda, — a néptömegek tovább­ra is haladtok előre a forra­dalom útján. A rendelkezé­sünkre álló adatck szerint a kiadott rendeletek után nem csökkent, sőt fokozódott a községi bírák és elöljáróságok lemondása. Január első felé­ben — elsősorban a kaposvári és az igali járásban — kérte sok bíró és elöljáró a fölmen- tését, illetve adta be lemon­dását. A községi bírák és elöl­járóságok lemondásuk igazo­lására különböző okokat hoz­tak fel. Az okok között refrén szerint tér vissza az a gondo­lat, hogy a hivatalos helyi hatóságokat nem támogatja a nép. A MEZÖCSOKONYAI KÖZSÉGI BlRÖ a következő szövegű levelet küldte a já­rási főszolgabírónak. »Közsé­gi bíróvá történt választásom óta immár négy év telt el. A háború nehéz ideiében haza­fias kötelességül dóssal végez­tem el teendőimet. A most ránk-szakadt idő­ben a felzaklatott kedélyű emberekkel annyira megne­hezedett a néppel való érint­kezés, hogy új ember (kellene a község élére, mert én négy év alatt annyira elfáradtam, hogy a községi bíród állást tovább viselni nem tudom. Községi bíród állásomról ezért tisztelettel lemondok és kérem Főszolgabíró urat, hogy az új választás iránt mielőbb intézkedni szíveskedjék.-« rharosberényben 1919. ja­nuár 12-én megtartott nép­gyűlésen háromszázan-három- százhúszan vettek részt, s hu­szonegy tagú munkás és nép­tanácsot választottak. A nép- gyűlés megbízta az újonnan választott munkás- • és nép- tanácsot a község elöljárósá­gának ellenőrzésével, a köz­élelmezés és közellátás veze­tésével, szem előtt tartva azt, hogy a nehéz időnek figye­lembevételével a község lako­sainak a közszükségletedt a lehetőség szerint fedezae. A kaposújlaki községi bíró 1919. január 27-én lemondott és há­rom nappal később a község lakossága a közigazgatási ügyek intézésére tizenkét ta­gú tanácsot választott A néptömegek eszmeileg fejlődtek, s mindinkább ma­gukévá tették a szocializmus eszméit A gálosfai körjegyző 1919. január 30-án az alispán­nak küldött jelentésében re­zignálta« állapítja meg, hogy: »Népünk... halad a bolse vi­kizmus felé, hatósági intézke- kedéseket semmibe sem vesz. ..» Sey Oszkár, az igali járás főszolgabírója az alis­pánnak küldött visszatekintő jelentésében a forradalmi mozgalom megerősödéséről többek közoti ezeket írja: »1919. február havában már aggodalommal állapítottam meg, hogy a forradalmi álla­pot olyan fázisba jutott, mely­ben a kormány polgári, s így mérsékelt programja teljesen háttérbe szorult és teljesen, c szocialista irányzat jutott elő­térbe». Február 3-án az ist­vándi nemzeti tanács vezetői Nagy Vince belügyminiszter­hez intézett levelükben a kia­lakult helyzetről a követke­zőket írták: »... a nép már a forradalom napjaiban tisz­tában volt azzal, hogy ezen korhadt intézmény továbbra meg nem maradhat...» 1919 TÁV ASZ ÄN a somo­gyi falvakban a reakció és a társadalom haladó erői élet­halálharcot vívtak. Szinte pattanásig feszült a légkör. Csak egy égő gyufaszál kel­lett, hogy a robbanás bekö- vetkezék. Ez pedig a régi, idejét túlélt kizsákmányoló rend halálát jelentette volna. A levegőben lógott a döntő fordulat. Ügy látszik, ezt érezte meg A munka társadalma című vezércikk szerzője, amikor így írt: »Hosszú évezredeken át a hatalom és a dicsőség gőgös trónján pof fészked ve ült és uralkodott a dolgozó emberek rabszolga—milliói felett a munkátlanság. A vi­lágot azok a társadalmi osztá­lyok uralták és kormányoz­ták, melyek a társadalmat fenntartó munkából éppen nem, vagy elenyészően kis­mértékben vették ki részüket. A munkátlanság hatalmá­nak évezredes trónja ingado­zik, erős öklök milliói rázzák korhadt alapjait. A kultúra és a haladás, a jólét és a bol­dogság eiőteremtője és fenn­tartója, az emberi munka út­ban van, hogy átvegye a világ felett az őt egyedül jogosan megillető uralmat... Közele­dik az idő, amikor a munka­képes életkorban mindenki­nek valamely hasznos mun­kakört el kell látnia. A szoci­alizmus egész világot átala­kító programjának lényegét foglalja magában a munka­nélküli jövedelem kiküszöbö­lésének követelése. Ha nem lesz többé semmiféle munka- nélküli jövedelem, akkor lét­rejött a szocializmus végcél­ját képező Igazságos és em­berséges világrend.« A vezércikk ezekkel a sza­vakkal fejeződik be: »A világ haladásának szekere hatalmas lendülettel robog előre, a ro­hanó események lázas lükte­tésében egy kialakuld áj világ nagyszerű képe bon,takozik ki káprázó szemeink előtt, és a munkátlanság összeomlott trónjának romjain hatalmas lendülettel épül fel az eljö­vendő új világ: a munka tár­sadalma.» VALÓBAN EGT ÜJ VI­LÁG volt kialakulóban, olyan társadalmi rend, ahol a do- loghalans ágnak nincs helye, ahol a munka és a béke elve uralkodik. Ez a társadalmi rend — a szocializmus. Az új társadalmi rend nem sokat váratott magára. A vezércikk megjelenése után egy nappal később, március 10-én, Ka­posváron a munkástanács át­vette a vármegye és város vezetését. Ez a döntő for­dulat óriási hatást gyakorolt a falu forradalmi mozgalmá­nak további erősödésére és fejlődésére. Sori Károly NYÍLIK a szegfű Vetik a begóniát — Készülnek a melegágyak Tízezer tő szegfű most nyitja virágát. Az utcán fagyosra csípi a járókelők orrát a hideg. Bent az üvegházban élénken virí­tanak az üde primulák. Cse­repes ciklámenek százai dí­szítik a hosszú asztalokat. A Somogy megyei Kerté­szeti és Parképítő Vállalat kaposvári kertészetében nyo­ma sincs a télnek. Vetik az egynyári virágokat, a begó­niát, a hajtatáshoz és a pa­lántázáshoz most készítik elő a melegágyakat. A ládákban előkészített porhanyós földbe kerülnek a virágmagvak háromszáz négyzetméteren. Az üveg alatt kétezer cse­rép jácint; .február vége Jelé kerül a virágüzletbe. A nyitó tulipánokat már leszedték, Sára és Piroska napra mind elfogyott. Az egyik üvegház alatt már nyitja virágát a bimbós szeg­fűerdő. Egyre több kerül be­lőlük a boltba. A múlt héten tízezer tő szegfű adott virágot a kertészetben. Nemsokára újra lesz bőven tulipán is a Juliannák, Zsuzsannák névnapjára. Pintér János, a kertészet vezetője szerint a tavasz kez­detéig naponta harmincán dolgoznak a melegágyak ké­szítésén, az üvegházak virá­gainak gondozásán. Ciklámenerdő a hosszú asztalokon. Gépjavítás Homokszentgyörgyön (Tudósítónktól.) A homokszentgyörgyi Zöld­mező Termelőszövetkezet gép­javítói télen nehéz körülmé­nyek között dolgoznak, mert kevés a zárt műhelyük. A szövetkezet húsz erőgépe és nyolcvannyolc munkagépe vár karbantartásra, felújításra a tél folyamán. Eddig hat erőgépet hoztak rendbe, és a munkagépeknek is körülbelül a felével végez­tek. Március elejére befejezik a javítást. A már munkába állítható gépekkel a napokban kezdték el az őszi kalászosok fejtrágyázását. A termelőszövetkezet tervei­ben a gépjavító műhely fej­lesztése is szerepel. Előrelát­hatólag egy új gépszínt építe­nek, melyben jövőre már tél­víz idején is tudnak dolgozni. Bizalom a régieknek Minden brigádban és minden munkahelyen Megnőtt feladatok előtt Folynak a szakszervezeti választások a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A bizalmiak megválasztását a napokban fejezték be. A vállalat szakszervezeti bizottságán elmondták, hogy a korábbi évekkel ellentétben a mostani választásoknál arra törekednek, hogy minden brigádban le­gyen a szakszervezetnek egy megbízottja: ez főleg azért fon­tos, mert a brigádok nem mindig ugyanazon a helyen dol­goznak. Ennek köszönhető, hogy a korábbi százhúsz helyett százki lencven bizalmi tevékenykedik a vállalatnál. Nőtt a műheilybizottságok száma is: a gazdaságirányítás új rendsze­rében az önálló részlegeknél is megnőtt a szakszervezetek szerepe. A régi helyett most megválasztott tizenkilenc mű­helybizottság azt jelenti, hogy Valamennyi .gazdasági veze tőnek szakszervezeti partnere is van. A választások egy kicsit a korábbi funkcionáriusok b zonyítványait is kiállították. S ez a bizonyítvány nem ross a vállalatnál, hiszen annak ellenére, hogy nőtt a bizalmiad és a munkahelyi bizottságok száma, az újra megválasztot> tisztségviselők száma a bizalmiak és a műhely bizottsági ta­gok számának több mint a felét teszi ki, mrn 9 ■ rtr a r* Fejlődő szakcsoportok (Tudósitónktól.) A legutóbbi két évben há­rom nyúltenyésztő és egy ba­romfitenyésztő szakcsoportot alakított a ltórzetéhez tarto­zó három községben a Kará- di Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Az andocsi nyúltenyésztő csoport a múlt évben 3112 kg, a nágocsi szakcsoport 2968 kg, a karádi pedig 518 kg nyulat értékesített. A tenyésztési kedv fokozó­dását elősegíti a nyúlhús árá­nak emelkedése, s a szövet­kezet több oldalú segítsége is. Ugyanis a szakcsoportok tag­jainak kedvezményes áron ab- akot biztosít. Az andocsi ba- mfi tenyésztő szakcsoportnál tavasszal teljes állomány- sere lesz. Karódon tizenegy v óta működik méhész szak- soport. A méhészek 120 má­zsa méz átadására kötöttek szerződést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom