Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

9 Vasárnap, 1969. január IS. SOMOr.TI NffPCAP KÖZÖS TANÁCSOK A FONYODI JÁRÁSBAN Ebben a cikkben azokról a közös községi tanácsokról lesz szó, amelyeket az elmúlt na­pokban és hetekben köszön­töttünk szerte a megyében két-három vagy éppen négy község választott új végre­hajtó és állandó bizottságot. Ságvár, Lábod, Görgeteg, Len gyeltóti, Balatonkeresztúr, Si monfa; az időrendi sorrendbő csak párat ragadok ki — mu tatóba. Lengyeltótiban január nyol- eadikán került sor az ünnepi ülésre. A volt járási szék­helyhez Hács és Kisberény csatlakozott, miután a múlt év tavaszán a termelőszövet­kezetek egyesültek. Szikrázóén hideg az idő, a napsütés ellenére halinacsiz- ma, prémes kabát, kucsma jelzi a mínusz fokokat. A kör­zeti pártszervezet helyiségében nemcsak a dörmögő kályha, hanem a hangulat is barátsá­got áraszt. A Hazafias Népi­front nevében Szabados And­rás fanyódi járási titkár tett javaslatot a végrehajtó bi­zottság tagjaira, az állandó bizottságok vezetőire valamint tagjaira. Az alakuló tanács­ülés egyhangúan választotta meg Kardos Józsefet, Horváth Jánost, Kubik Gvörgyöt, Szo- ván Józsefet, Bíró Lászlót, Bencés Istvánt, Selyp Ernőt, Szaván Károlyt és Sípos Fe­rencet. A végrehajtó bizott­ság pedig a függetlenített ve­zetőit: Bencés István elnököt, Horváth János elnökhelyettest és Sipos Ferenc titkárt. A három állandó bizottság veze­tőinek és tagjainak megválasz­tása után Nemes János, a Fo­nyód! Járási Pártbizottság el­ső titkára köszöntötte a Len­gyeltóti néven egyesült közös tanácsot. Hangsúlyozta, hogy eredményeket csak úgy lehet elérni, ha tervekkel, a tenni- akarás bdzonyíté'-aival keresik meg a lakosságot és a felsőbb szerveket. Végezetül jó mun­kát, sok sikert kívánt az új vezetőségnek. Másnap »viharosabb« körül­mények között ült össze Ba­latonkeresztúr, Balatonmária- fiirdö és Balatonújlak község alakuló tanácsa. Amikor Szo- kola Károlyné dr., a járási tanács vb-titkára felolvasta a végrehajtó bizottságba javasolt személyek neveit, innen is, onnan is kezek emelkedtek a magasba, szót kérve. Előre kell bocsátani, hogy vala­mennyi községből a lakosság létszámának figyelembevételé­vel javasoltak VD-iaeo ; a közös tanácsba, s éppen ez váltotta ki a vitát. Hajdú Jó­zsef és Böröcz Gyula kért“ a tanácstagokat, hogy fogadják el nevük törlését a listából. Keresztúr és Mária községek között évek óta folyik a riva­lizálás, ami az elmúlt évben, a tanácsok egyesítésének e'ö- készületi munkálatai során fo­kozódott. Miután a székhely­község Balatonkeresztúr lett s innen négy tagot javasoltak a vb-be, 4 máriai tanácstagok keveselték, hogy az ő közsé­gükből csak három név került ’ iavasolta> - ;! t ■' ték a felszólalások, vélt és j>- gos sérelmek kavarogjak a t an terem b'.“Ti. új nevek kerül­tek napvilágra. Végül is a tanácsülés elfo­gadta Sass József, Zalamek József, Gál László, Bakos Er­nő, Borbándi Ambrus, Novak József, Szabó László, Papp László és Kutnyák Gyula vb- tagságát és megszavazta Bor­bándi Ambrus elnöki, Novák József titkári és Gál László elnökhelyettesi tisztségét. A tanácsülésen részt vett és fel­szólalt dr. Bagó Gyula, a Fo­nyód! Járási Tanács vb elnöke és dr. Tóth Sándor, a megyei tanács osztályvezetője. Mind­ketten hangsúlyozták, hogy segítő szándékúnak értékelik az elhangzót vitát, mert ez azt is jelenti, hogy valameny- nyi tanácstag felelősséget érez az újjáválasztott vezetőség és állandó bizottságok munkájá­ért. Dr. Tóth Sándor a közös tanács előtti feladatokról be­szólt, különösen hangsúlyozva a községek üdülőhelyi adott­ságainak fejlesztését. S. G. Interjú az in Merre jár, elkerüli-e hazánkat a hongkongi vírus ? mitől influenza? — Óvintézkedések, védőoltások - el is kerülhető — ha ideérne... — Meddig nátha,- Enyhe is lehet, i “neske könnycseppjei nem szűnő patakban peregnek végig halványpiros orcáján. Testi fájdalmakra könnyebben találni írt, sebei felvéreznek azokra a szavakra is, amelyek eszébe juttatják Titit, a fekete-fehér törpe tyú­kot. Ti ti nincs többé. A pótolhatatlan kincs utáni fájdalmat osak egy dolog eny­hítheti némileg, a legdrágább kincsünk, az Igazság. Gyakor­latban: az igazságszolgáltatás Déneske hisz benne, látom. Hetedik osztályos tanuló, ab­ban a korban van, amikor vi­lágosan megfogalmazzák előt­te a tankönyvíró bácsik, hogy az igaz dicséretet kap, a hazug elnyeri méltó büntetését. S jó, ha nemcsak az iskolában tanul Déneske, hanem az életből is. Teljes volt az ünneplés ka- rácsonv első napján, amikoris felhőkbe bujt a nap és sűrú köddel takarta el szemét, hogy ne lássa a földet. Dél felé le­hetett, amikor az udvaron tol- tászkodó Titit, a fekete-fehér törnet.vúkot egy kisfiú ellopta Szaladt utána Déneske apja de a kerítésen át szökő tolva i* nem érte be, mire megkerülte a házat, nyoma veszett. Akadt segítségük a keresők­nek: a szomszédok, akik lát­ták a besurranót. elmondták hogv nézett ki. A nvomozás sikerrel is járt, megtalálták a tolvaU. aki be is vallotta bű­nét. De Titi nincs többé. Horváth Istvánékhoz sza­ladt be menedékért Jani Csa­ba a fehér-fekete tvúkkal. az­zal, hogv maid visszajön érte — Kihallatszott, hogy Titi énekel — rabmadár —, s be­jött az utcáról egv ember, azt mondta, övé a törpetyúk. ez­zel elvitte — vallották az apu­kának Horváthék. — Csöppnyi hús az egész ad’ák vissza, ha még él, ho­zok helyette egv egész puly­kát vagy amit kérnek — mi- haszna. szobáhan a kará­csonyba alatt Déneske ajándékai között egy kis cso­mag Kék tolla' ez van ráír­va: TITINEK. Finom papír­szalvétában sárga kukorica- szemek. Titi karácsonyi aján­déka. Ebhez nem nyúlhat hoz­zá senki. És mi történt közben, hisz egy hét is lepergett a tolvaj- lás óta? Titlnek. a fekete-fehér törpe+vúknak van egy kis ka­kasa is, a Toto. Toto keresi Titit. TITI Valódi történetem szereplői név szerint azonosak az élők­kel. Egy rövid hirdetés nyo­mán találtam rájuk. »Kará­csony napján elveszett egy fekete-fehér törpetyúk a Sü­ketnéma Intézet udvaráról Kérem az Április 4. köz lakóit, magas jutalom ellenében se­gítsenek kedvencem megtalá­lásában. Bencze Dénes VII. osztályos tanuló. Süketnéma Intézet.« Horanyi Barna Egy éve meglátogatta me tyónket, s hosszabb ideig vendégeskedett« itt az A—i influenzavírus. A sajtó és a rá dió közléseiből egy újabb, ún hongkongi influenza terjedésé ről hallottunk. Jóllehet még nem fenyeget közvetlenül megkerestük a legiiletékeseb bet, dr. Tóth Sándort, a So mogy megyei KÖJÁL igazga tóját. Megkértük, tájékoztass' olvasóinkat: mi a helyzet, mi re számíthatunk jelenleg és t ovábbi afcban ? — Mindenekelőtt: az em­bereket, a közvéleményt változatlanul foglalkoztatja ez a kérdés. Van-e ha­zánkban pillanatnyilag influenzajárvány ? — Egyértelműen válaszolha­tok: nincs. Sem hongkongi >em egyéb influenza, bár a betegforgalom 35—40 százaié ka most is hurutos, náthás megbetegedés. Szeretném it felhívni a figyelmet a náthr ás az influenza közötti alap vető különbségire. Mindkettő valamelyik vírus okozza, ár tünetekben óriási a különbség. \ nátha elsősorban huruto megbetegedés, amelynél nine magas láz, nincs rossz közér­zet; sok ellenben a váladév képződés. Olyan náthásoknál viszont, akik hajlamosak va­lamilyen krónikus megbetege lésre (arc-, homloküreg-, kö zépfülgyulladás; orrsövényel- ferdülésük van stb.), fellóphe' egy másodlagos fertőzés, am.el súlyossá teheti a náthát is. Ilyenkor könnyen elmosódik r határ a nátha és az influenz" tünetei között. Az influenza lényege: cseppfertőzéssel tér­ied, akár a nátha. Azonba" ennél kevés a hurut, a vála­dék; de rossz közérzettel, ma­gas lázzal jár; olykor gyomor- bél-, végtag- és fejfájással is — Mi az ún. hongkongi influenza lényege; milyen a lefolyása és meddig ter­jedt el eddig az ismert ada­tok szerint? — Az Egészségügyi Világ szervezet influenzaközpontj V iák tájékoztatása alapján s núlt év júliusában az ázsiai Hongkongban tere bélye ede 11 árvánnyá először az »A—í Hongkong« vírus. A nagy nép sűrűség, a mostoha higiéné viszonyok miatt gyorsain ter­jedt a környező szigetvilágban Ausztráliában, majd az Egye ült Államok bizonyos terüle­tein is. Európában a brit szi­geteken zárt körben jelsntke vett; kontinensünkön járvány formájában még nem észlel ték, csak egyedi, családi meg­betegedésképpen, néhány or­szágban. — Véleménye szerint el­kerülheti hazánkat? — Erre ma még a szakem­berek sem tudnak válaszolni. Ez is, az is lehetséges. Tekintve, hogy a tavalyi A—2 vírus ép­pen a Duna alsó szakaszána' területeim, Baranyában, to vábbá Dél-Somogyban jelent­kezett először, jó, ha résen va­gyunk. — Miiyen óvintézkedése­ket tettek eddig? — Az Országos Közegészség­ügyi Intézet vírusosztálya út ján még a nyáron gyártottal 300 000 adag oltóanyagot. Eb bői mi kb. 6000 adagot igényel­tünk Somogy részére. Ugyan­akkor az influemzagyanúsok tói folyamatosam vizsgál.?*' anyagokat küldünk a pé-si ví ruslaboratóriumiba. megfigye lésre. — Kik kapták meg. Illet­ve kik kaphatnak védőol­tást? — önkéntes jelentkezés alapján mindenekelőtt azok, ikik idült szív-, tüdő-, vese-, lleíve anyagcsere-betegségben szenvednek. Általában az öre­gek. Azutám a fokozott fertő­zési veszéllyel dolgozók 'egészségű fviek. men tők stb.); a közlekedési dolgozók, a fom­osabb üzemiek dolgozói és a nagyobb közösségben élő sze­mélyek. Ha azonban szükséges ’esz, idejében igénylünk még iltóany? eot. — Milyen a hongkongi influenza lefolyása? — A korábbi A—2 járvá­nyok tó] tüneteiben nem tér el 1 végesén. Egy-két napig tar- 'ó bevezető tüneteik után a be­tegség 3—6 nap alatt elm 'Mk, ha nem lép fel valamilyen szövődmény. — Hogyan védekezzünk, hogyan előzzük meg a be­tegséget? — A személyi védekezés a legfontosabb. Tartsuk megfe­lelően a kondíciónkat: sétával, -ok friss levegővel, mozeiással, Ás fogyasszunk vitaminokban 'főleg C-vitaminokban) gazdag '»teleket. S a szokásos tanács: n hőmérsékletnek megfelelően, "éteeesen öltözzünk. Járvány ideién kerüljük a tömeget, és •»agyon vigyázzunk beszédnél, üsszentésnél! Kevesen gon­dolnak arra, hogv ha valaki -szabadon«, zs^bke^dő nélkül tüsszent, a 3—-6 m étere, kör- -"tben (beszéddel az 1—2 mé- teirel levő személyeket »meg- »iándékozza« vírusaival... Óvakodjunk a »kalap’-úrá- rástól!« A nauyobb szesz- mennyiség elfogyasztása kitá- tetia az orr- és nyálkahártya ■»•'eit, s ezz“l szabaddá vá'ik az át a további fertőzé-ekhez. T'lőviyvá 7/.) tteü. az óvó rend­szabályok megtartásával vi- -zont em'h" lefolyású vagy el­kerülhető lehet az influe-—» í . W. E. EQY KILÓ AQYAQ — Elmentem azokhoz, akik a két állatot adták — mondja a történetet tovább az apuka. — Megkértem őket, ha csak karácsonyra is, Déneske bána­tának némi enyhítésére, adja­nak egy törpetyúkot. Haza­hoztam s mondtam: itt a má­sik Titi. Déneske mellére ej­tette fejét, sírása mögül alig hallatszott ki: — Nincs másik Titi. — De lesznek Titlnek kis Titijei, ugye — mosolyogtatja meg az apuka Déneskét. ár tojni kezdett a törpetyúkunk. Elő­ször nyolcat, aztán tízet. Mire nem képes az ember ilyen esetben: telefonáltam a kelte­tő-üzem igazgatójának, meg­kértem nagyon szépen, ha el­vinném a tíz tojást, kikeltet­nék-e? A történetet is el­mondtam persze. Soron kívül vállalja. — Ugye, ha kikel egy, az !gazi Titt lesz, Déneske? — fordul most az apuka a sirán- kós kisfiúhoz, aki közben be­hozta a szobába megmutatni Totót. — Nem akarom, hogy Titi 'égvén a neve. Tötö ... Déneske könnycseppjei nem szűnő patakban peregnek vé­gig halványpiros orcáján. Igaz könnyeik. Azt mondta Déneske apuká ía, hogv Toto tudja, mi az teaz, búzában a szemét. Olyankor megrázza pirostara- !os anró fejét. Most pedig To­to elóremer^sztett nyakkal fi- gvel... Eme végső igazságszolgálta- ásra is. érzem, amikor e so­rokat írom, figyeli szavaimat.. A hegy oldalában rövid szárú, vörös futórózsa ölelé­sében ágynemű szellőzik a a ház erkélyén. — Kinga! Kinga! — kiált át egy kedvesen öreg hang a ke­rítés orgonabokrain. — Tessék? Csókolom! — Sikerült az érettségid? — Igen. Túl vagyok rajta... — És ... mihez kezdesz ? — Fogalmam sincs .., egyelőre takarítok. — Volna kedved a fogtech­nikához? Oda van összeköt­tetésem! .. .Ahogy ott áltam a lepe­dőket, párnákat, paplanokat szorítva, a szemem előtt sok­sok pénz jelent meg. Száza­sok, húszasok, kötegelve és hanyagul beszórva a szek­rénybe. Aztán hirtelen a fo­gaimra gondoltam, nyelvem­mel végigsimítottam őket és furcsa volt, hogy még soha nem voltam fogorvosnál. — Köszönöm, hogy tetszett szólni, beszélek anyámmal. Elég lesz délután a válasz? — Persze. Gyere át, és majd tőlem felhívjuk az is­merősömet! ... Ebéd után az öblös, ké­nyelmes fotelokban sziesztá- zott a család. Nagyika, mint mindig, most is elbóbiskolt a duruzsoló beszélgetés köz­ben, hófehér halát háló szo­rította le, összekulcsolt kezé­re rátekeredett a rózsafüzér. — Volna kedved a fogtech­nikához, lányom? — Talán .., nem tudom .., inkább jelentkeznék Iparmű­vészeti Főiskolára. — Frászt. Untig elég egy művész a családban, nem °lég, hogy a bátyádat én tar- ‘om, még téaed is — csat­togott az ellentmondást nem tűrő anyai hang —, fogtech­nikus leszel és kész! Két esztendeig gyötörtem magam az anyagismerettel, tanultam■ eligazodni a hidak, protézisek koronák között, s a sikeres vizsga után egy esz­tendeig haraptattam a gip­szet, olvasztottam, reszeltem a fémeket. Ha jól emlékszem, szerda volt. Érdekes, ez a nap élénken bennem maradt, amikor éreztem, hogy elég volt, nem bírom tovább. El­viselhetetlennek éreztem a munkámat, gyűlöltem a napi több órás utazást, a■ Mártón- hegytől Kispestig, az ismerő­sük méhdongását, hogy csalt nekem soron kívül, meg csak benned bízom, meg ugye megcsinálod kétszázzal ol­csóbban. Délután felmond- tam. Este csörög a telefon, ismerős hang: — Volna kedved textilt festeni? — Naná. Éppen állás nél­kül vagyok, de hogyan kell? — Ne csinálj problémát be­lőle. Tanultál rajzolni, isme­red a kerámiát, mit akarsz még? A divat tarajos hullámain korlátlan úrként ringatózott az abroncsszoknya — hű, de ronda volt — hatalmas min­tákkal, rikító színekkel. A fal mellett glédában áll­tak a festékes sörösüvegek, s amíg a saját kreációmat dol­gozhattam az anyagra, addig tetszett is, szívesen piszmog­tam a kartonokkal. De dirigál ­ni kezdtek a vevők, ízléste­lenségeket követeltek, abba­hagytam. Két napra rá beesik az egyik volt tanárnőm: — Te Szabó! Tudnál ne­kem csinálni egy lámpaer­nyőt? Nekiültem, s pár óra lefor­gása alatt elkészültem vele. Megtetszett, legyártottam vagy negyvenet. Karácsony előtt kalapdobozokban levit­tem a Kálvin térre és árulni kezdtem. Mint egy kofa a zöldséget. Mellettem fenyő­fadíszeket, angyalhajakat és más bóvlit kínáltak, a szem­közti sarkon egy fiatal srác ólomkatonákkal üzletelt Az akkori zugárus ma a féríem. Belváros. Fényes, elegáns kirakatok, elképesztő arcédu Iák, nyüzsgő unalom. Valaki­nek kiesik a hóna alól egy csomag. Ripityára törik. — Uramisten! Az ötszázfo­rintos Gorka-vázám! Zokogva áll a cserephal- maz fölött, a közöny másod­percek múlva hömpölyög to­vább. Egy piros cipő belerúg a félregurult edény nyakába. Egészen véletlenül összeis­merkedik Gorka Gézával, vé­gig beszélgetnek egy egész estét a Fészekben, s Kinga kikönyörgi magát Nógrádve­rőcére. — Akkor kaptam tőle egy kiló agyagot. Azt mondta, vigye hozza, csináljon belőle valamit, ha jó, kiégetem és visszakapja. Egy váza, egy kaspó és egy hamutartó került ki a piszkosszürke masszából. Jól sikerül, visszakapta. — 1962-ben a zsűri elfo­gadta első vázámat, amelyet kölcsön műtermekben koron- goltam, égettem. A rákövet­kező évben vágigjártam a családot, hogy mindenki ad jón annyi pénzt, amennyit tud. Kell a saját műhely. A valamikori garázst kinevez­tem, előléptettem, de mozog­ni alig lehet benne. A két nyitott ajtajú kemence, a ko­rongasztal, a rengeteg edény, ibrik, váiling, gátat emel a lépések elé. — Ha az egyik sarokból át akarok jutni a másikba, úgy emelgetem a lábam, mint egy konflisló — magyarázta az öccse. — 1961-ben az Iparművé­szeti Vállalat Mázsa utca üzemében írókázni tanítottam az asszonyokat, amikor ólom­mérgezést kaptam. Egyelőre elegem is volt a nagyipari művészetből. A kemencék tetején desz­kákra rakva vázák, kaspók. faHtálak, kiégetett cserepek, kl.inker és egy hatalmas tö­mör tábla, ólomszürke, óriási lép. — Két évvel ezelőtt egy reggel elaludtam, nem kap­csoltam ki a kemencét. A samott összeégett a belera­kott edényekkel, ez annak az emleke. A kár: nyolcezer forint. I^evél a HISZÖVTÖL: Ér­tesítjük, hogy ilyen és ilyen számú határozat alapjan ki­nevezzük a Mezőtúri Fazekas ktsz tervezőiévé! Órákig álldogált a fazekas­mesterek korongasztala mel­lett, figyelte kezüket, leste gondolataikat. 1963-ban megkapja a népi iparművész címet, kezdik megismerni. Mintadarabokat kér az ÁRTEX, kiállításokra kap meghívókat; érmeket, díjakat nyer. Háromszor volt sikertelen a felvételi vizsgá­ja az Iparmüvészetin, ötvös szakra évente csak két emr bért vesznek föl. A fémekkel nem sikerült barátságot kötni — az agyag­gal hűséget esküdtek egy­másnak. Pécsváradon az Országos Gelencsér Sebestyén-fazekas- vályázaton két év óta az egyik legeredményesebb részvevő, az első díj összegébő' r~ ->al 'kifizette az esedékes • in villanyszámláját. — Utazni szeretnék "Há­gót látni. Könyvekből. Hím­ről. fényképekről már annyi mindent ismerek, de a sze­mélyes élményt nem tudja a papír és a ceVuloidszalag pó­tolni. Azt akarom, hogy ne csak mint népi iparművészt hanem mint kerámikusmű- vészt is megismerjenek. A zsűribe beküldött modern dolgaimat egymás titán ka­nom Vissza n * az el-nsrriunká- Itat azonnal elfogadták. — Tizenkét esztendőbe ke­rült. hogy a foatachnikn gon­dolatétól eljutottam máig. az oklevelekig, plakettekig. Meoérte... de türelmetle­nebb vagyok, mint valaha. Saly Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom