Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

/ SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. január #. Sírban a bíróság előtt A Los Angeles-! kerületi bíróságon tárgyalják a Robert Kennedy meggyilkolásával vá­dolt Slrhan B. Sirhan perét. A képen: Russel E. Parsons védőügyvéd (középen szem­üveggel) bevezeti Sirhant (jobbról) a tárgyalóterembe. (Telefotó: AP—MTI—KS) Személyi kérdés vagy politikai erők összeütközése? A CSKP KB elnökségi üléseihez Halasi György, az MTI prá- »megálljt* mondott és a párt- 1. Bizonyos erőknek az egész KlSHIEEKANACiTILiCBOL PORTUGÁLIA ÉS GYARMATAI gai tudósítója írja: A csehszlovák közvélemény valóban nyugalmat és konszo­lidációt kívánó része már na­gyon várta a CSKP legfelső szerveinek állásfoglalását az utóbbi hetekben kialakult rendkívül izgatott és veszé­lyes helyzettel kapcsolatban. Ez az állásfoglalás — mint ismeretes — határozott for­mában következett be, sze­mélyi javaslatokkal együtt, a kb elnökségének január 3-i és 7-i ülésein. Sokan — poli­tikai személyiségek is — fel­teszik azonban a kérdést, nem lett volna-e hasznosabb, ha ez az állásfoglalás előbb következik be. A helyzet tulajdonképpen a szövetségi gyűlés elnöki szé­kének betöltése körül élező­dött ki. C. Cisar, a Cseh Nem­zeti Tanács elnöke a Rudé Právónak adott interjújában elmondotta, hogy a sajtóban már december elején kam­pány indult annak érdekében, hogy Smrkovskyt a szövetsé­gi gyűlés elnökének válasszák meg. December második felé­ben az SZLKP KB ülésén és más szlovák állami és társa­dalmi szervek tanácskozásain viszont elhangzott az a kíván­ság, hogy helyes, ha a há­rom legfelső állami funkció közül az egyiket szlovák nem­zetiségű politikus tölti be. Et­től kezdve a kampány foko­zódott, mégpedig igen éles hangon, úgyhogy a politikai helyzet válságosra fordult és — 'mint a pártelnökség is megállapította — veszélybe került a január utáni politi­ka is. Az amúgy is ideges csehszlovák közvéleményben egyes lapoknak és politikai köröknek a helyzet kiélezésé­re irányuló igyekezete jó ta­lajra talált. A helyzet ilyen alakulására semmi szükség nem volt. Mint a pártelnökség keddi ülésén hangsúlyozta, e kér­désben a cseh és a szlovák képviseleteknek kell megálla­podniuk. Igen, de Csehszlová­kiában megfigyelhető, hogy bizonyos jobboldali erők min­den alkalmat felhasználnak, hogv akadályozzák a politikai konszolidációt, nehezítsék a reálisan gondolkodó, a hely­zetet a megnyugvás felé vin­ni óhaj jók munkáját. Ezek az erők. most is — mint októ­ber 28-án vagy november 7- én, a diáksztrájk alkalmával — elérkezettnek látták az időt, hogy újra »keverjenek«. Ez a keverés egy ideig jól ment. végül is azonban a kb elnökségének nyilatkozata szerveknek ezt követő egyet­értő állásfoglalásai figyelem- bevételével az elnökség — el­ismerve a szlovákoknak azt a jogát, hogy képviselettel ren­delkezzenek a legfelső ál- 'amszövétségi szervekben — kedden úgy döntött, hogy Pe­ter Cólotka miniszterelnök- helyettest, a jog professzorát jelöli a szövetségi gyűlés el­nöki tisztére. (Ugyanakkor a pártelnökség Josef Smrkovs­kyt, aki tagja marad a párt legfelső vezető szerveinek, a népi gyűlés elnökéül és a szövetségi gyűlés első elnök- helyetteséül javasolja. Tehát megdőlt az az érvelés, hogy Smrkovskyt el akarják távo­lítani a politikai életből. Mo^t a hangulat, ha lassan is, de talán a nyugalom irányába halad. Milyen következtetéseket le­het — többek között^ — le­vonni az eseményekből? kérdésben nem Smrkovsky személye volt »érdekes«, ha­nem az a lehetőség, hogy új­ra ellentéteket lehet szítani. Valójában tehát különböző politikai (jobb- és baloldali) erők összeütközéséről volt szó. 2. Széles körben terjedt .. az a nézet is, hogy a szövetségi gyűlés elnökének személye kö­rüli vita megrontotta a cse­hek és szlovákok viszonyát A tapasztalatok szerint azonban számos cseh vezető személyi­ség és cseh politikai szerv is elismerte a szlovák követelé­sek jogosságát: ugyanakkor Szlovákiában is jelentkeztek olyan hangok, melyek nem a »szlovák javaslatot«, hanem a bizonyos cseh körökből származó jav aslatot támogat­ták. Ez bizonyítja, hogy poli­tikai nézetek összeütközéséről van szó és nem cseh és szlo­vák ellentétről. A Colombian Avianca légi­társaság egyik helyi járatán közlekedő gépét, hatvan utas­sal a fedélzetén kedden arra kényszerítettók, hogy Kubába repüljön. A gép a Havanná­tól mintegy 970 kilométerre fekvő Santiago repülőterén sértetlenül leszállt Idén ez már a második ilyen jellegű akció, 1968-ban pedig har­minc ízben szállt le Kubában az Egyesült Államokból, Ve­nezuelából, Kolumbiából és Mexikóból elrabolt gép. A Nemzetközi Vöröskereszt bizottsága úgy döntött, hogy leállítja a Biafrába irányuló segélyszállítmányokat. A dön­tést azzal indokolták, hogy Egyenlítői-Guinea a Vöröske­reszt számára nem engedé­lyezi, hogy az országban üzemanyagot vételezzen fel. A Reuter szerint Egyenlítői- Guinea többször élt olyan panasszal, hogy az országból kiszállított benzint Biafrában katonai célokra használják fel. Edward Sznajder belkeres­kedelmi miniszter és Uljanov szovjet kereskedelmi minisz­terhelyettes Varsóban aláírta azt az 1969. évre szóló len­gyel—szovjet jegyzőkönyvi megállapodást, amelynek ér­telmében a két ország 110 millió devizarubel értékű köz- fogyasztási cikket cserél egy­mással. Az INóZ-ivúigyülésen 85 szava­zattal Portugália, a Dél-afrikai Köztársaság és Brazília szavazaia ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogatnák azt az aíroázsiai javas­latot, amely felszólítja Portugáliát, hogy haladéktalanul adjon függet­lenséget Angolának, Mozambiknak és Portugál Guineának. A határozat egyben felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely a por­tugál uralom alatt álló afrikai te­rületeken alakult ki és felszólítot­ta az ENSZ tagállamait, különösen a NATO-országokat, hogy ne nyújt­sanak olyan támogatást Portugá­liának, amely lehetővé teszi szá­mára a gyarmati háború folytatá­sát az uralma alatt álló területe­ken. Portugália területe 91 531 négyzet- kilométer, lakóinak száma 9,3 mil­lió. Ehhez csatlakozik a 14 milliós, 2 087 724 négyzetkilométer kiterje­désű óriási gyarmatbirodalom, amelynek legtávolabbi pontja (Por­tugál Timor) több mint 10 000 km- re fekszik az anyaországtól. Por­tugália gazdaságilag Európa egvik legelmaradottabb országa. A la'*os­gal foglalkozik. Minthogy azonh^n az ország északi kis- és törpebir­tokain és a — javarészt a papság és a nemesség tulajdonában levő_— nagybirtokokon, amelyek jobbára Dé.-Portugáliában terülnek él, kor­szerűtlen, elmaradott a gazdálko­dás, a mezőgazdaság a nemzeti jö­vedelemnek alig több mint 20 szá­zalékát adja. A lakosságnak csak­nem fele írástudatlan, a gyermek- halandóság is ijesztő. A nehézsége­ket csak növeli a külföldi tőkétől, elsősorban a nyugatnémet tőkétől való függés. Az ország fejlődésének fő fékc­sője a gyarmatbirodalomhoz való eszelős ragaszkodás. Ebből követ­kezik ugyanis, hogy Portugália költségvetésének több mint 50 szá­zalékát a hadsereg emészti fel. _ A 148 eeer fős hadseregből több mint 100 000 a gyarmatokon állomásozik. \ hadikiadások különösen 1961 óta, az angolai szabadságharc kitörése óta, jelentősen emelked­nek. Mindezek ellenére a portugál de­legátus az ENSZ-határozatot kö­vetően ismételten leszögezte, hogy kormányának a gvarma- tokkal kapcsolatos politikája változatlan marad, és Lisszabon »•'■a legnagyobb fenntartásokkal« fogadja a határozatot. Nyugatnémet rskétaszakértők Kínában A Lityeraturnaja Gazeta szerdai száma terjedelmes cikket szentel a kínai rakéta­fegyverkezésnek. Mint a szov­jet hetilap rámutat: a kínaiak legfőképpen Nyugat-Németor- szágban vásárolják meg a szükséges elektronikus beren­dezéseket. rakétaalkatrészeket, a nehézvizet és más, nagy szilárdságú anyagokat, ame­lyek szükségesek Peking nuk­leáris rakétaprogramjának végrehajtásához, de nemcsak erről van szó: Peking nyu­gatnémet rakétaszakértőket is toboroz. Ezek — mint a szovjet kommentátor rámutat — köz­ismert tények, mindamellett Bonn nem szeretné, ha a kí­nai—nyugatnémet ilyen irá­nyú kapcsolatokat nagydobra vernék. Ezért is adott a bon­ni külügyminisztérium erre vonatkozóan cáfolatot, amely így hangzik: »Nincs semmifé­le titkos megállapodás Pe- kinggel és semmilyen szak­értőket nem küldtünk Kíná­ba«. Mint a Lityeraturnaja Ga­zeta nyomatékosan rámutat: valóban nincs »titkos megálla­podás« Peking és Bonn kö­zött, mégpedig azért nincs, mert mindez a »szokásos ke­reskedelmi ügyletek« kereté­ben történik. Ami pedig a cá­folatnak azt a kitételét illeti, hogy Nyugat-Németország semmilyen szakértőket nem küldött Kínába, ezzel kapcso­latban a szovjet hetilap kom­mentátora rámutat, hogy már ott tevékenykedik Wolfgang Pilz, a hírhedt Werner von Braun, a »V—1« és a »V—2« atyjának munkatársa, továb­bá a középhatósugarú raké­ták tapasztalt tervezője, Ber- thold Selinger és egész sereg alacsonyabb rangú nyugatné­met rakétaszakértő. Egyébként Peking rakéta­szakértőket toborzó fő irodá­ja Münchenben van. A nyugat-németországi Oberkochenben levő optikai művek exportálja Kínába a rakétaipar számára szükséges műszereket, mégpedig 30 mil­lió nyugatnémet márka érték­ben. Peking nagy reménye­ket fűz a Thyssen-konszem- nel való megállapodáshoz is. Az előzetes tárgyalások már megtörténtek és a Thyssen- konszem képviselői hamaro­san megérkeznek Pekingbe. A tenger és a politika Újsághír: A libanoni kormány elhatározta, nem engedélyezi á 6. amerikai flotta látogatását. Egyidejűleg bejelentette, hogy lehetővé teszik a szovjet ha­jók libanoni kikötőbe való lá­togatását, ha a szovjet vezetők ilyen javaslattal fordulnak Li­banonhoz. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK tudvalévőén a nyugati félte­kén fekszik. Ennek a nagyha­talomnak a haditengerészeti erői a második világháború éveiben behatoltak a köztudo­másúlag a keleti féltekén fek­vő Földközi «tengerre, és ott is maradtak. Ez a tény önmagá­ban nem sérti a nemzetközi jo­got, hisz a Földközi-tenger nyitva áll bármelyik flotta előtt. A nemzetközi jog paragrafu­sain kívül azonban van a nem­zetközi kapcsolatokban egy íratlan szabály. Ha a Szovjet­unió erős haditengerészeti ha- ióraja behatolna — mondjuk — a Mexicói-öbölbe vagy a Karib-tengerre, mit szólna eh­hez az USA? Ugyanakkor a 6. amerikai flotta jelenlétét az -urópai partok közelében az USA majdhogynem törvóny- -zerűnek tekinti. Sőt, mi több, Washington megpróbálta el- rtélni a szovjet hajók földközi- tengeri jelenlétét, holott ez a ‘sneer a Fekete-tengerből a Pá.ytengerek felé vezető utat jelenti O. Rivero, a NATO dél-euró­pai egyesített fegyveres erői­nek főparancsnoka a nyugatné­met Spiegel című folyóiratnak adott interjújában emlékezte­tett arra, hogy a Momtreux-ban kötött egyezmény alapján a »fekete-tengeri államok meg­határozatlan . számú hajót küldhetnek a Földközi-tenger­re, ha erről előzetes értesítést küldenek«. Igaz, e nyilatkozat után az amerikai tengernagy többször is kifejezésre juttat­ta a NATO »aggodalmát« a szovjet flotta jelenléte miatt. Mint látjuk tehát, a Szovjet­unió hajóinak jelenléte a Fe­kete-tengerrel szomszédos me­dencében jogilag megalapozott. Tisztázásra vár a politikai kér­dés: milyen hatást gyakoroltak e változások a nemzetközi helyzetre, nem veszélyeztetik-e ténylegesen a békét az Euró­pa, Ázsia és Afrika között hú­zódó térségben? HA VÉGIGTEKINTÜNK az elmúlt húsz éven. könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a 6. amerikai flotta mindenkor az a veszélyes idegen test volt. amelyet a földközi-tengeri szervezet — ha sikertelenül is — igyekezett kivetni magából. Egy nélda e flotta agresszív rendeltetéséről: 1958-ban az amerikai hajórai partraszállást hajtott végre Libanonban az­zal az ürüggyel, hogy védel­mezni jött a Bejrutban élő ameri Ipái állampolgárokat. Ez inkább a XIX., mint a XX. századra emlékeztető »klasszikus« imperialista ak­ció volt. Erre csak azért ke­rülhetett sor, mert a 6. flotta hosszú éveken át egyeduralko­dó volt a Földközi-tengeren. Ma már nehézségekbe ütközne hasonló beavatkozás olyan ál­lam területén, amely nem áll katonai szövetségben az USA- val. Lássuk, mit ír a Foreign Af­fairs című amerikai folyóirat: »Világos, hogy az Egyesült Ál­lamok ma, ha akarna, se tud­na a korábbi nyugodtsággal végrehajtani egy, az 1958. évi libanoni intervencióhoz hason­ló akciót«. Majdnem szó sze­rint ez a véleménye a hambur­gi Spiegelnek is. A Foreign Af­fairs is kénytelen elismerni, hogy a szovjet haditengerészeti potenciál növekedése követ­keztében »e térség kis államai nagyobb mozgási szabadsággal rendelkeznek érdekeik biztosí­tásában«. Persze, a leghelyesebb meg­hallgatni a k07\r<»t1"mil a ten­ger partján élő népek véle­ményét. Az csak természetes, hogy Olaszország és Görögor­szág, a két NATO-tagállam sajtója bekapcsolódott az ame­rikaiak kezdeményezte, mes­terségesen felnagyított aggály­kampányba, hiszen ezek az or­szágok az USA 6. flottájának a támaszai. Ha azonban elővesszük a térképet, azt látjuk, hogy a Földközi-tengernek mind a dé­li, mind keleti partja volta­képpen arab part. Az iraki Bagdad Observer hangsúlyoz­za, nem szabad szem eioí té­veszteni azt a tényt, hogy a szovjet haditengerészeti erők az arab országok jóváhagyásá­val és érdekeikkel összhang­ban tartózkodnak a Földközi- tengeren. Az EAK, Algéria, Li­banon és más országok sajtó­ja annak tekinti ezt a flottát, ami, vagyis a béke biztosítójá­nak a Földközi-tengeren. Lássunk egy »szárazföldi párhuzamot«. Mint ismeretes, az Észak-atlanti Szövetséget 1949-ben hozták létre. Évek teltek el, míg létrejött Varsó­ban a megfelelő egyensúly — a Varsói Szerződés Szervezete. A NATO katonai monopóliuma nem nyújthatott reményt az európai béke fenntartására. Ugyanez a helyzet a Földközi- tiengeren is. A létrejött »ellen­súly« ma arra hivatott, hogy biztosítsa a békét a világ egyik legnyugtalanabb térségében. A TEL AVIV-BÖL és más közel-keleti fővárosokból ér­kező hírek rámutatnak a kato­nai tevékenység fokozódására ebben a térségben. A Szuezi- csatorna környékén, a jordá- niai és libanoni határon egy­mást követik az incidensek. Űjabb közel-keleti konfliktus nemcsak e térség országai sza­mára jelentene veszélyt, ha­nem az egész földközi-tengeri térség, az egész Európa, az egész világ számára. Izraelnek, ha 1967. júniusában, amikor az amerikai haditengerészeti flot­ta még uralta a Földközi-ten­gert, agresszióra szánhatta el magát, most kétszer is meg kell gondolnia szomszédainak ismételt megtámadását. A tenger nagy szerepet ját­szik a mai politikában. Az USA, mint a világuralomra igény tartó nagyhatalom, nyomban a második világhá­ború befejezése után a tengeri térségek meghódításé- - vetet­te magát. Ez a stratégia azzal .számol, hogy a szárazföldi tá­maszpontok könnyebben se­bezhetők. A hatodik flotta je­lenléte a Földközi-tengeren, az ötödiké a Távol-Keleten, a hetediké Vietnam partjainál — mindez az új katonai stra­tégia eleme. Nyilvánvaló azonban, hogy a tenger meghódításának im­perialista doktrína ia hat-kony ellenállásba ütközik mind a Földköz- •• tengeren, mind bár­hol a világon. A FÖLDKÖZI-TVNGVR év­századokon át a népeket egye­sítő, nem pedig szétválasztó tényező veit Ezután is ennek kell lenni“ A. Szovieb'nió ezt akarta. és kész baráti lépéseket tenni a felé, aki ugyanerre tö­rekszik. V. Ardatovszkij. az APN potitikai szemleírója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom