Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
Vasárnap, 1969. január 5. 5 OMOÍÍT1 NÉPLAÍ A tsz-demokrácia próbaköve F őkönyvelő-idegesítő, főagronómus-íoglalkoztató hetek következnek most a termelőszövetkezetek belső életében. A leltározást követi a zárszámadás elkészítése, hogy ez a folyamat végül a következő év tervének megalkotásában csúcsosodjék Iá. Sok lesz a szakmunka ebben a tevékenységben. Az egyes műveleteket rendeletek szabályozzák, nemegyszer túlságosan bonyolult, kevesek számára érthető jogászi nyelven megfogalmazott szabályok. A lebonyolítás során pedig akár a zárszámadást készítő főkönyvelő, akár a terveket szövögető fő- agronómus bizony alaposain előszedi, amit az egyetemen tanult Nem ritkán még a hajdani tankönyvet is átbogarássza vagy szakmunkákat szed elő, hogy a módszert, az irányt el ne vétse. A szakmunka idegfeszültséggel terhes napjaiban, heteiben túlságosan kézzelfoghatóan kísért a veszély, hogy a szakemberek ezt az egész folyamatot szakkérdésnek tekintsék. Szakmai leckének és semmi többnek. Olyan feladatnak, amihez az egyszerű ember «-úgysem ért«, tehát jobb, ha távol marad az egész folyamattól. Szépen elkártyázgat odahaza, nem zavarja laikus nyűgösködésével a szakembereket, hanem megvárja, amíg egy szépen előkészített, kimunkált anyagot a közgyűlésen majd eléje terjesztenek. Akkor aztán véleményt mondhat, sőt az se fontos, legjobb, ha szépen sízava- zásra nyújtja kezét és elfogadja az előterjesztést. Mondom, kézenfekvő, sőt csábító ez a logika. Látszólag még az is alátámasztja, hogy egész sor új intézkedés minél szabadabb kezet akar adni a vezetőknek a szakmai vezetéshez. A logikának azonban van legalább két bökkenője Tény, hogy az egyszerű ember, a szövetkezeti tag sokszor nem képes megfejteni a jogásza nyelvezetet, és azzal sincs tisztában, hogy milyen technikával kell lezárni, összesíteni a számlákat. A tsz-tagnak viszont van józan esze, ami minden szakmunkában nélkülözhetetlen. Elnézést, ha durva példákat mondok. Számos bírósági tárgyalás tapasztalata alapján állítom ugyanis, hogy egy raktárban tíz vagon búza hiányát el lehet könyvelni úgy, hogy a képzett revizor sem találja meg a nyomát De a raktárból egy vagon búzát hazavinni úgy, hogy a falu észre ne vegye, egyszerűen lehetetlen. Arra is volt példa, hegy egy termelőszövetkezetet karriervágyé vezetők esztelen beruházásokba hajszoltak. A papír ezeket az irreális terveket elbírta. A parasztok, az egyszerű emberek azonban kivétel nélkül mindenütt előre szóltak: ebből baj lesz. Lett is, és ha a józan észre hallgatnak, a bajt elkerülhették volna. Számos közös gazdaság vezetője azt állítja: ha a termelőszövetkezeti tag bármily apró közreműködéssel, bármily kicsi részletkérdésekre irányuló tanácsokkal reszt vesz egy mérleg elkészítésében, egy terv kidolgozásában, akkor azt jobban magáénak is érzi. Bs a saját gyerekét másként, nagyobb szeretettel és türelemmel bírálja az ember. Akkor, ha nem is lesz olyan csodálatos a végeredmény, azt mondja: tni terveztük, mi hajtottuk végre, hát ennyi az eredmény. De ha ugyanazt a tervet kívülről akasztották a nyakába, akkor idegenként néz rá és idegenként követelődzik. Munkaegységenként 30 forintnak is örül, ha azt sajátjának tekinti, de 32-ért is morog, ha nem érez belső kapcsolatot annak megtervezésével, megtermelésével és elszámolásával. Ha pedig idegenné tesszük a tagot, akkor az a vezetőn, a szakemberen követelődzik, és amikor hibáztat, őt fogja hibáztatni. Sok szakmunka vár tehát elvégzésre a következő hetekben, de ez az egész folyamat nem szakkérdés. A közösségi élet egyik legfontosabb kérdése ez, és ezzel párhuzamosan a tsz-demokrácia egyik legfontosabb próbaköve. Ennek megfelelően kell kezelni! Földeák! Béla lovzsoki apanyhímz'úk Testvérmegyénk, a kali- nyini terület egyik -végvári« ősi városába kalauzoljuk el olvasóinkat az Ogonyok című társadalmi, politikai és irodalmi-művészeti hetilap mült év decemberében megjelent riportja révén. »Mondd meg a hercegnének, hogy minden moszkvai gyönyörűséget lepipál, ha az én öveimet magára ölti« — írta Puskin P. A. Vjazemszkijnak 1826 novemberében. A nagy költőt nem ok nélkül ragadtatták el a torzsoki övék: alig akadt olyan utas a szent- pétervári útvonalon, aki nem vásárolt Torzsokban övét, sapkát, sőt ruháit, amelyet a híres tveri (ma Kalinyin — A ford.) aranyhímzók varrtak ki... Torzsok borúsan és ködösein fogadott bennünket. A havat eső váltotta fel, s szürkén szemerkélt. Mégis fényesnek és sugarasnak őrizte meg emlékezetünk ezt a napot, mart a törzs oki hímzőn ők pranyfoma- lai, kivarrásai és öltései vakítóan csillámlottak. Galja Noszova és Ljuba Blinova, a Kalínyinról elnevezett moszkvai iparművészeti iskola tanulói Torzsokban lesik el az a ran; hím-, és tudományát. A régi Torzsok emblémája. M. Raskina munkája. Fillérekből milliók Ú3 VÁG ON ZÁRAK BESZELGETES KÖZBEN apró műanyag korongok kerülnek az asztalra keskeny acélsza 11 ag-tartozékai kkal. Egy újítás, amiből esetleg még szabadalom is lehet. Nemrég jelent meg a MÁV vasúti főosztályának rendeleté, amely szerint az iparvágányokon megrakott vág jnokat ' a vasúti zárak mellett a szállító vállalatnak saját zárral is el kell látnia. A Találmányi Hivatalhoz beérkezett ötletek közül két vasutas újítását fogadták el, mivel az általuk előállított zár kezelése egyszerű, előállítása olcsó. — A gyártása úgy került hozzánk — mondja dr. Horváth Béla, a csurgói fogyasztási szövetkezet elnöke —, hogy tudomásunkra jutott: a két újító engedéllyel a kezében vállalkozót keres a zárak készítéséhez. Szerződést kötöttünk dr. Párkányi Ferenc és Maronics István újítókkal, először csak a gyártás előkészítésére. A színes műanyag korongok mintadarabjainak előállítását a Horizont szövetkezet budapesti üzemében vállalták, acélszalagot Salgótarjánban vásároltak. Az öt és fél tonnás készlet másfél millió zár elkészítéséhez elegendő. A mintadarabok után a zár műanyag részét a Horizont tabi üzeme gyártja majd. Maronics István, az egyik újító vagonzárral Maronics István, aki a szerződés megkötése óta állandó' kapcsolatban van a csurgó' szövetkezettel, újítótársával találmányuk szabadalmazását várja. — Mivel magam is a MÁV- nál dolgozom mint raktáritok, jól ismerem a zsineges alumínium és ólomplombák megbízhatatlanságát. Tulajdonképpen ez is csak jelképes zár, de biztosan jelzi a vagonok sértetlenségét — mondja újításukról Maronics István kaposvári vasutas. A tervek szerint nálunk, a Kaposvári Húskombinátnál próbálják ki az első harmincezer zárat, A SZÖVETKEZET ZAKA- NYI CEMENTÜZEMÉBEN most az acélszalag mérőire vágásán, számozásán dolgoznak. Az óra- és ókszeriparban használatos számozógép egy préssel kombinálva végzi ezt a munkát. Akik dolgoznak vele, tudják, hogy ennek a gépnek már semmi köze sincs az értékes ékszerekhez, hiszen a zár csupán 80—90 fillért ér. De azzal, hogy milliószámra készül, mégis csak milliókat hoz. Az olcsó műanyag, a hozzátartozó acélszalaggal a munkájuk árán válik igazán értékessé. A mintát a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a MÁV elfogadta, és a jelképes zárt jónak találták. Azóta rendelésekkel árasztják el a csurgói szövetkezetei az ország minden részéből. Eddig két- százhűsz vállalat több millió zárat kért. Az egymásba illeszthető műanyag plombák parányi nyílásában úgy helyezhető el a rövid, meghajlított acéllemez, hogy a két vége a korong belsejében szétszedhetetlenül illeszkedik. Csak törés, vágás útján távolítható el. — Két műszakban nyolc-tíz embernek ad munkát és részben a cementüzem téli foglalkoztatási gon diát is megoldja a vaeonzárkés7Ítés — m on d ip a fogyasztási szövetkezet el nőké. A PARANVT /ÁRSZERKEZETEK jelentős jövedelmet hoznak majd a szövetkezetnek, az ékszeriparban használatos számológépről az ékszernél is értékesebb vagonzárak kerülnek le. 8bgy József — Torzsok mindig híres, volt az arany- és az ezüst- hímzésről § — mondta a legöregebb és a. legtapasztaltabb torzisoki varrérő, Anne: J efremovtta Bukarjova. — Úgy mondják, hogy az arány- fonalat még a bizánci kereskedők hoztál: ide, a tvéri hímzómester- nőik pedig úgy megtanulták velük a kivarrást, de úgy. ahogy sehol másutt. Minden cári és templomi díszes öltözetei itt hímeztek ki aranyszállal. Az admirálisok és a hadvezérek szintén a mi hímzéseinkben feszítettek A miseruhám kivarrtáik a kereszti*, a püpök- süveget pedig a brokát mentén arannyal szotiek át. A polgár- háborúban aztán nem maradt fonál, akkor senki sem törődött a díszes ruhákkal. Attól féltünk, hogy befellegzett a mi ősi mesterségünknek. .. A régi orosz kézműipar azonban nem halt ki. Anna Jefremovna Bukarjova már régesrégen nem dolgozik a torzsoki aranyhímző gyárban (nem bírta a szeme); az aranyöltéseket azonban tanítványai, Jekatyerina Gyenyiszova, Anna Alekszejeuna, Tatjana Po- nomarjova szaporítja a bársonyon. Alkotásaik sok kiállításra ejutottak, s megtalálhatók a múzeumokban is. Hatalmas kerek térítőjükét oklevéllel tüntették Id a brüsz- szeli világkiállításon. Torzsokban mindent kihímeznek. Bármelyik régi házban akad, csak keresni kell, legalább egy darab kivarrott anyag. Az aranyhímzés nem könnyű mesterség: rontja a szemet, a megerőltetéstől elzsibbad a kéz. Naphosszat ül a hímzőnő a minta mellett anélkül, hogy kiegyenesedne. S mégis minden család megtiszteltetésnek veszi, ha beadhatja a lányát a hímzőiskolába. A múlt század óta, 1894-től működik Torzsokban az aranyhímző-iskola, falai között a mestemők nem egy nemzedéke nőtt feL A hímzömestemők a hatalmas négyzet alakú hímzőrámák mellett ülve dolgoznak. A rámában kifeszítenek egy darab anvagyt s e -2 ivt/kto-a ják a szattyánt, a szarvasbőrt vagy bársonyt. Aztán árral finom lukacskát böknek, s alulról átbujtatják a tűt az egyszerű fonállal, majd az így képződött hurokba fűzik az arany- vagy az ezüstfanalat Ezután jön a második, a harmadik szál, s ahogy itt mond jálk, »megtelik hímmel« a ceruzával kirajzolt minta. Az igazi művészet a minta kivar rása. A hímzőmesteirnő kigondolja, milyen szállal' varrjön arannyal vagy ezüsttel, drót- ogyszarű, csiszolt, kétszeres fonállal, milyen irányba vezesse hol tegyen kartont a minta alá, hogy kidomborodjon r varrás, s mekkpra legyen e domborulat, hogy gazdag, színárnyalatú, árnyékban és fényben pompázó legyen az ékítmény. .. A legfontosabb azonban a megfelelő öltés kiválasztása. A hímzőnők több mint százat ismernek, de Torzsokban többnyire tizenhat-húsz hagyományos öltést használnak. Leg- gyakrabb a »-kovácsolt« Öltés, ilyenkor olyan lesz a minta, akárha fémből domborították volna. Az »öntött«-nél a szálak tömören sorakoznak egymás mellett, s a minta úgy csillog, mint az öntecs. Gyakran hímeznek »ludasán«, »boszorkányosán«, »hurkásan«... A hímzőnők visszaemlékeznek arra, milyen nehezen találtak megfelelő öltést az Afa- naszij Nyikityin (híres indiai utazó tveri kereskedő, szobra Kalinyinban, a Volga partján I mesterséget az aranyhímzőtak a kis himzőrámákat, és a látogatók legnagyobb csodálkozására -I kezdték másolni a hímzést. Olyan erdekes megrendelést is kaptak a hímzőnők, hogy varrják ki a Háború és béke című film hőseinek kosztümjeit. Persize az ilyen alkotó megrendelés ritka, mint a fehér holló. Láttunk a gyárban pompásan kihímzett szarvasás szattyánbőr női táskákat, könyvjelzőket, tokokat, .szuveníroka t. Megmutattak egy félig kész, aranymintákkal ékesített csodálatos ruhát. Sajnos, ez csak mintadarab. Ez a párját ritkító gyár a folyami hajósok, vasutasok, bányászok egyenruhájára készít szabvány jelzéseket, s egyéb olyan termékeket. amelyek nem kíván- művészi ízlést, gazdag, évszázados mesterségbeli nak több tudást. A hagyomány azonban hagyomány. Lám, ott ül a hímzőráma mellett Galja Noszova 's Ljuba Blinova, s ellesi a-* % -v toy ' A képen fent. A. Akimova (torzsok! hímzölsl-.olai Béke című faliképé látható, lent pedig a hagyományos torzr.o' i ’motívum'.1 '.al állatok, bárki k, tornyok, ékesltv, aranyit mi s s :v -nírok \ uö'nyv- jelzők a Szellgernek (a kalinyin: területen elterüli! orosz Balaton - A ford.), a turisták és horgászok tavának állítanak emléket. (Fotók: G. Koposzova.) nőktől. Ujjaik még bizonytalanul mozognak, mint a vakok, úgy bökik a tűt a vászonba. Lassan-lassan azonban szaporodik a szál, s már kirajzoló. áll — A ford.) falikép vitorlásának kivarrásához. Hossza1 kutatás után elutaztak azokba a múzeumokba, ahol a régi ruhákat, köntösöket őrzik. Jártak az Orosz Múzeumban Za- gorszkban. Végül Moszkvában akadtak rá az öltésre, a Keleti népek művészete múzeumban. Rögtön ott helyben felállítotdik az ősi torzsok' motívum, i futó szarvas. B. Szm’rnov (Fordította: Lajos Gézái
